Nógrád. 1975. június (31. évfolyam. 127-151. szám)
1975-06-07 / 132. szám
100 öve szülelett — 20 éve halt meg Néhány évve]- ezelőtt Münchenben járva, hiába kerestem házának helyét az , Isaar partján. Nem je- lezteisem kő, sem oszlop, sem tábla hol állhatott a ház, hol élt az író évtizedeken át. A város, amely rég elfeledett bajor királyok szobraival volt tele, mintha még mindig nem bóküit volna meg legnagyobb fiával. Azt sem bocsátotta meg talán, hogy vallóban nem is lett fiává sohasem. ■Lübeck szülötte volt. Az északi Hansa város patrícius polgárainak tisztessége formálta erkölcsi igényességét; kifinomult életstílusa alakította ízlését; és bár családja átköltözése folytán karán Münchenbe került, sohasem tudta megszokni a vaskosan kedélyes bajor fővárost. Nem is csoda, hiszen egyszerre, egy- időben olyan ellentétes dolgok estek itt: könyvtárszobájában alkotott a század egyik legnagyobb lángelméje, mígoda- künm az utcákon az általa „madániijésztének”, az „emberiség megcsúifolójának” nevezett mázolósegéd toborozta, vonultatta sörtől részeg legényeit. Egy ideig győzni látszott a fasiszta „madárijesztő”. Elűzhette otthonából a szellem emberét, elvehette javait, megégethette könyveit. Hosszú távon mégis az íróé lett a diadal: ő lett a „német lelkiismeret” és ő lett a maradandó, az örökérvényű, eljövendő nemzedék nevelője. * Leveleinek kötete megrendítő olvasmány. Korának csaknem minden kiemelkedő emberével levelezett Köztük magyarokkal is: Hatvány Lajossal, Kerényi • Károllyal, Kosztolányi Dezsővel, s másokkal, József Attiláról is melegjen emlékezik meg leveleiben, s a költő üdvözlő verséről, melynek elmondását betiltotta a rendőrség. (A rendőri jelentés a nagy író látogatásáról így számolt be: „Egy Mahn Tamás nevű kommunista agitátor érkezett Budapestre.”) A száműzetés éveiben leveleiből süt a harag azok ellen, akik Németországot kiszakították Európa kultúrájából és a barbárság honává tették. — „Állítólag a birodalmat, Németországot becsméreltem azzal, hogy ellenük fordultam! Oly’ hihetetlenül vakmerőek. hogy összetévesztik magukat Németországgal. Holott talán nincs messze a pillanat, mikor a német nép számára semmi sem lesz fontosabb, minthogy ne tévesszék össze velük.” — írja a bonni egyetem dékánjának díszdoktorságától való megfosztása után. De haragjának ostora népét is sújtja, miközben mélységes fájdalommal félti és siratja. — „ó, nem a vakmerő dölyf indított szólásra, hanem az aggodalom és a gyötrelem, amelytől az ön vezérei nem tudtak engem megszabadítani azzal az intézkedésükkel, hogy nem vagyok német többé; a lelki és szellemi szenvedés, amelytől négy év óta életem egyetlen órája sem vofí mentes és amellyel szemben művészi munkámat napról napra úgy kellett kiverekednem.” — folytatódik a levél. A vergődő lélek nem bírná el sorsát, ha ki nem termelné önmagában az immunizáló ellenmérget. Ilyen immunizáló anyagként erősíti fel magában az iróniát, időskori műveinek legvonzóbb ízesítőjét. Jelen volt ez az irónia korábban is, de nem olyan szellemes-játékos áradással, mint mikor a keserű átkokat hordozó levelek születtek. A korábbi művek anyag és szellem, realitás és szépség általa érzett ellentétpárjaira épülnek. Az önéletrajzi ihletésű Budid enbroock-ház hősei szellemmel telítődésük, finomodásuk arányában vesztik el életképességüket; a Halál Velencében Aschenbach profesz- szora a szépség iránti rajongásába pusztul bele, miután nevetségessé vált; a Fiorenzá- bam élet vagy szépség választásáért csap össze Lorenzo Medici és Savonarola; a Mario és a varázsló, tiltakozás mindenfajta manipuláció ellen; a Varázshegy pedig minden korábbi gondolat összegezése az emberi szabadságot védő Settembrimi és az erőszakos úton rendet tenni akaró Naphta között. A Varázshegy a kor filozófiai és politikai áramlatait ütközteti a halál küszöbén élő emberek ajkán; erről a küszöbről nézvést más távlatot kapnak a dolgok. A száműzött művei azonban messzebb tekintenek térben és időben is. 1933-ban, franciaországi előadókörúton éri Thomas Mannt a hitleri hatalomátvétel híre. Nem tér haza: Svájcban talál menedék ere, majd utóbb Amerikába távozik. Kaliforniában telepszik le, s a princetoni egyetem tanára lesz. Itt írja meg a József-tetralógiát, mely a bibliai Jákob történetével kezdődik, s az Egyiptomot élelmező, hatalomra jutott József testvéreit befogadó békülésével ér véget. Utóbb még csatlakozik a témához a népét Egyiptomból kivezető Mózes regénye, a Törvény. A vándor-nomád .törzsek és a kor civilizációjának tetőfokán álló Egyiptom hátteréből bontakozik ki „az ember”, aki néha szándékosan anakronisztikus, mert korunfcbeli arcot visel, hiszen a regényfolyam, melynek első mondata: „Mélységesen mély a múltnak kútja. ..”, az „örök” (vagy legalább is lassan változó) emberi lényeg felmutatása. A humánum nagy regénye a József, egyszerre szövi át líra és irónia. Az ember — minden egyes ember — egyszeri előfordulású, pótolhatatlan jelenség, megismételhetetlen csoda, hirdeti, amikor Európában halomra ölik az embereket. Gondolatait még el-eltávolít ja térben időben, megírja az Elcserélt fejek c. indiai mesét; _ a Lotte1 Weimarban hősnőjével hazalátogat vágyódó gondolata, s időben vissza az öreg Geot héhez, akinek aggkori esendőségében önmagát figurázza ki, Legjátékosabb könyve a Kiválasztott c. kisregény, maga a regénybe formált mélylélektan, átszőve anya—fiú—' testvérszerelemmel, de fantasztikumával, könnyed bálával egyben paródiája is a tannak, mely sugallmaata. A vergődő lélek mégsem tud nyugodni. Kínlódásából születik legnagyobb műve. a német történelmet és a nemzeti sajátosságokat kutató Dokor Faustus. A polihisztor író ehhez a műhöz a zeneelmélet tudományába is behatol: hőse zenész, aki eladia lelkét az ördögnek (a modern ördög ép elméjét kéri: róbo- csátja a vérbaj károkozóját, hogy a betegség kezdeti stádiuma láng ésszé, a további viszont lassan lebomló eszmé- letű idiótává tegye), hogy kifejezhesse a vadul Írandó, vészterhes kort zenéjével, azzal az apokaliptikus zenével, amely már nem finom harmóniák hangzata, hanem „csil- lagzuhító angyal trombiták” keveredése ördögi üvöltéssel és gépzörejjel. Adrian Levere- kuhn komponista sorsában az „ördöggel szövetkező” német népet is jelképezi. Európa vigyázz! — ezt a címet adja annak a könyvének, mely előadásait, cikkeit gyűjti egybe, ö Európa német anyanyelvű polgárának érzi magát, a földrészt félti, s megtervezi derűsebb jövőjét, melyben elképzelése szerint leomlanak a nacionalizmus határai. Es ő az első haladó polgár, aki először, s aztán még sokszor szólal meg a szimpátia, a vonzalom hangján a Szovjetunió mellett, s a jövő reménységének tartja a szocializmus nagy „kísérletét”. A gyógyítás és a békítés szándékával járja végig a háború utáni Európát és a két Németországot, többször is. pedig aggastyán már akkor. Bármennyire megszerette is kaliforniai otthonát némi té- pelődés után Svájcban telepedig le, abban az országban, amelynek hálás volt az első menedékért, s amelyben végső nyugovóra vágyott. 80. születésnapja után pár héttel halt meg, küldetését bevégezvén, hittel népe megújulásában és Európa jövőjében. B. 15. J ónásné siet az utcán, kapa van a hóna alatt megy cukorrépát kapálni. Mert amikor a pásztor- kodás megszűnt, a téeszbe léptek a gazdáig, beállt Jónásaié is. Osztottak neki is kaipáini- valót mint másnak. Akkora cukorrépaföldet fogott fel, hogy végignézni is nehéz volt rajta, nemhogy térden végig- hosszig csúszkálni benne soronként. De Jónásné azt mind rfregkapálta. Ősszel mind fel- ásta, neki is járt ami másnak. Pénz, búza, krumpli, hogy várta az ánszárfiadáso- kat! így mondta csak, hogy ái-számadás. Jaj, mennyi baja volt neki a csoportban. Igen, mert az agronómusoknak, brigádvezetőknek így mondta, hogy fiam. Ahogy a többi idős asz- szony. Ö, Jónásné, brigádvezetőket csak úgy lefiamozott... Le, még az elnököt is. Jaj, mennyi elnököt leszavazott Jónásné! Feltartotta a kezét mindegyik gyűlésen, ha azt kérdezte a kiküldött kívánják-e az elnök leváltását! Feltartotta a kezét, aztán rázta is. A kiküldött megkérdezte, hogy miért rázza? — Mert nagyon, akarom! Volt nevetés, de mekkora! Persze, hiába rázta a kezét Jónásné, az elnök maradt. Neki adták a legrosszabb háztájit, neki szántották fel legkésőbb, neki csak akkor vitték haza fogattal a részt, amikor már megfagyott a cukorrépa. Ment Jónásné az utcán, ment, aztán ha volt, aki hallja, ha nem, mondta: hej, el- intézteti ö még egyszer ezt az elnököt! Felült a buszra, be a járási pártbizottságra! Az előszobában megkérdezték tőle, kit keres, mi a panasza? Panasza volt annyi, hogy azt elég lett volna sorba- számtoa venni egy egész ügyvédi munkaközösségnek. Igaz, Jónásné egymaga el tudna látni munkával egy iroda ügyvédet. Arra meg, hogy kit keres, úgy felelt, hogy azt, aki a szegényt pártolja! Egy olyan embert! — Itt mindenki olyan! — Az lehetetlen! — Miért volna lehetetlen? — Azért, mert olyan hely Vegh Antal; Jónásné (Részlet) 8 NOGRAD - 1975. június 7,, szombat JÓZSEF ATTILA: Thomas Mann üdvözlése Mint gyermek, aki már pihenni vágyik és el is jutott a nyugalmas ágyig, még megkérlek, hogy „Ne menj el, mesélj” — (így nem szökik rá hirtelen az éj) s míg kis szíve nagyot szorongva dobban, tán ő se tudja, mit is kíván jobban, a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél: így kérünk: Ülj le közénk és mesélj. Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük, mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt együtt vagyunl^ veled mindannyian, kinek emberhez méltó gondja van. Te jól tudod, a költő sose lódít: az igazat mondd, ne csak a valódit, > a fényt, amelytől világlík agyunk, ^ hisz egymás nélkül sötétben vagyunk. Ahogy Hans Castrop madame Chauchat testén, hadd lássunk át magunkon itt ez estén. Pámás szavadon át nem üt a zaj — mesélj arról, mi a szép, mi a baj, emelvén szívünk a gyásztól a vágyig. Most temettük el szegény Kosztolányii s az emberségen, mint rajta a rák, nem egy szörny-állam iszonyata rág s mi borzadva kérdezzük, mi lesz még, honnan uszulnak ránk új ordas eszmék, fő-e új méreg, mely közénk hatol — meddig lesz hely, hol fölolvashatol?... Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, \ de mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők — szabadok, kedvesek s mind ember, mert ez egyre kevesebb... Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen. * Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen néz léged, mert örül, hogy hit ma itt fehérek közt egy európait. .Leültették, kifaggatták Jónásaiét Valahogy úgy, voltak vele, hitték is, nem is, amit mondott. Mert ki hiszi azt el manapság, hogy egy olyan asszonynak, mint Jónásné, bent az irodán az áll a kartonján, hogy kapott nyolc mázsa búzát, ennek az árával megterhelik a ’Zárszámadásra, aztán nem nyolc mázsát de nyolc szemet se kapott. Aláírás nincs, de hát Jónásné nem tud írni... Nem hitték, mégis kivizsgálták. Jónásnénak lett igaza. Persze, mert, ha ő egyszer azt mondja, akkor az úgy igaz! Na, de hol van már az az elnök? Se hűé, se hamva, az elnökök mennek, Jónásné marad. — Engem váltson le valaki! Bent az irodán írnak összevissza. Csakhogy Jónásnét nem lehet a falhoz állítani! Bemegy, számon kéri az igazát. — Ha itt nem intézkedik senki, tudom én, hogy hova kell menni. Ismerek a bizottságon egy elvtársat, aki megpártolja a szegényt. Hej, ha az egyszer ide kijön! — Jaj, Jónásné, ne menjen sehova, el lehet a maga dolgát intézni itt is! — No, ugye! Hogy a fene a bőrötöket! Jónásné megy az utcán, elmondja az ilyesmit is. — Persze, hogy elintézték, csakhogy az az elvtárs ki ne jöjjön. Ahá! Értem én! Jön a boltból, megrakva, felpakolva. Majd leroskad a nagy tere minden alatt Kenyér, liszt, zsír, só, paprika, ecet konzerv, jaj, fnemmyi minden kell! Most talán még többen vannak, mint régen. Mennyi az unoka! Az mind a Jónásné nyakán. Uramisten, hány gyereket is nevelt fel? Gizi, Jóska, Pista, Feri, Juci, Anikó, Margit, Bori, a legkisebb gyerekei kisebbek, mint az unokák nagyja. — Mind rám marad! Éhes gyerek, rongyos gyerek a ház körül nincs. Nincs, amíg Jónásné él! Van már dédunoka is. Hát az kire marad, ha az apja, anyja a téeszbe jár? Majd Jónásné... Most már van járda. Mióta nem jár már Jónásné az út közepén. Mert amíg járda nem volt ott ment Sokszor még a teherautók is kikerülték, úgy fel volt pakolva. Hova szorítsák le? Karján, kezén batyu, kosár. Fején nagy, fekete kendő, megy, szálldos, mint egy hegyes csőfű, kopott tollú öreg, fáradt madár. A fészekről ki, a fészekbe be, ott a sok éhes száj, azt mind meg kell rakni! Volt már Jónásné valaha beteg? Jaj, csakhogy akkor is éhes a gyerek, akkor is van dolog. Majd az vár, amíg Jónásáé felgyógyul, ugye? Még , mit nem! Jónásné tud nevetni! Pedig azt hihetné akárki, hogy ilyen száraz, beesett arccal, ilyen imitt-amott fogakat fogcsonkokat kimutató szájjal nevetni se lehet. Fej'kemdője kis csücskével töröli a szemét, csak úgy pereg, gyöngyözik a nevetése. De mi is az, amin Jónásné tud nevetni? Az. hogy megint bent járt Gyarmaton ... bent járt, és elintézte...! O "" az árvíz óta mennyi helyen járt bent Jónásné. Elmondta, amikor hazajött. Az a töméntelen sok iroda! Abban az irdatlan sok ember, mind asztal mellett ül! Mind körülrakva par pírral. Az asztalok, a szekrények, a polcok. Te jó Isten, mennyi, de mennyi huncutság azokon a papírokon. Amikor az árvíz volt. elment Jónásné háza is. Az lett volna az igazság, hogy az övé maradjon. Akkor, De később már látszott, hogy nagy igazsígtalanság törS&iÜt Ka a Jónásné háza marad. Csakugyan, szerencse, hogy összeomlott, talán legelsőnek. Mert most a Jónásné udvarán egy szép új ház van. Lent a kertben még egy ház, az csak vályogból, azt Pista építette oda, Jónásné adott neki helyet, hát Pistának i6 kell lakni valahol, nem igaz? A Jónásné űj háza cserépből, jajveszékelésből, téglából, kisírt könnyekből, kőből, betonból. nevetésiből, OTP-kö!- csönből ... Jónásné vette fel. Készült neki is tervrajz, mint másnak. Hej, azok az idők. Az árvíz után Jónásné ment végig legelőször az utcán. Jött a rengeteg csomag. Azt hordani kellett hazafelé. Ruha, cipő, pokróc, eccájg, jaj. menynyi ócska ruhát kapott Jónásné ! Csakhogy Jónásné nem vakl Akihez berakták a csomagokat, akik azzal voltak megbízva, hogy osszák szét. először átválogatták. Gyerünk a javát! Jónásné int a kezével maga felé. Aztán hogy a darabszám meglegyen, az elosztó bizottság tagjai tettek oda a feleségeik rongyaiból... Ezt ismerte meg Jónásné... Nem tudtak mit szólni, amikor felmutatta. Ez így volt! Aztán jött a kátéi&z, szemberekkel, ó, mennyi huncut ember járt itt akkoriban. De meg mennyi jó, rendes. Legtöbbje mint egy falat kenyér! Jószí vűek. Kenyérre lehetett volna némelyiket kenni —Jónásné így mondja. Közülük senki nem kérdezte azt, amit itt a falúban sokan ....... hogy j ön ahhoz Jónásné, hogy új házait építsen ... kölcsönt vegyen fel ... Hát még neki is jár?... De bo\nd világ ... Áll a JónáSné háza. Megy Jónásné az utcán, megy a postára, viszi a csekket, befizet. Minden hónapban kell fizetni. Ez elég nem jól van így, mert kicsi a kereset a csoportban! Gyűjti a csekkeket, szépen, sorban, egymás mellé, a következőt hozzáölti az előzőekhez tűvel, cérnával. Mennyi csekk van már, de mennyinek kell lenni, mire letelik. Sose írják ki jól, hogy ménnyi hát az a pénz! Vagy kell még fizetni, vagy . küldenek vissza egypár forintot, de sose pászol. Mert ügyé, volt a saját erő .., Azt a kátéesz először nem számolta. Csakhogy tudja Jónásné. az OTP- ben is van egy ember, aki meghallgatja a szegényt! És a kátéeszben is! Jaj, hányszor járt ő már azoknál. Legelőször a folyosón kezdte. Jöttek kifelé az irodákból. Minden papír megvan. Még az a jó. Mert először a tiszta állami segélyt'sem vonták le. azt is törleszteni kellett. Most visz- sza.jár Jónásnénak egy csomó pénz, de nem veszi fel. hadd menjen az is a törlesztésbe, mert azért a szegény se olyan szegény máma már, mint régen. Megy az utcán Jónásné, megy, aztán jön, hozza a befizetett csekket, jaj, csak azért ez, ne volna, ez a törlesztés. Van. akiinek ingyen épült árvizes ház a faluban, van. ez biztos, de az nem Jónásné. Ez is biztos! J ónásnénak van nyugdíja. Ember hallott ilyet? Összeszedte ő azokat az éveket a nyugdíjhoz mindet, mindet, amennyi csak kellett. Beszámoltatta azt is, amit a téeszben töltött el, meg amikor még a falué volt. Így mondta a pásztoi-ság éveit, ötszázhetvenhat forint. Nem sok, de ezért már nem kell dolgozni semmit. Ezért nem, így a jó, mert amúgy Jónásné egy hajszállal sem dolgozik kevesebbet az idén, mint tavaly, amikor még nem volt nyugdíjas. Hogy is gondol valaki olyat, hogy ő befejezte? Ö, Jónásné? Megy, megy az ember utcán, amíg menni keik amíg menni bír, amíg él. Cjpel, . viszi haza, amit haza kell vinni. Néha megáll az utcán, egyik-másik kapuban szót váltani, vagy csak azért, mert amit visz, nehéz, néha -le kell tenni. Mert hiába szokta meg a kar, a láb. néha belereszket a ci- pekedésbe. Ha pihent, szorít, markol a kéz megint. Meg,simulnak az erek. aztán ki dagadnak óira a Jónásné kézén. Jónásné keze az örökkévalóság. Csupa ránc, csupa in, görcsös, remegő szorítás.
