Nógrád. 1975. június (31. évfolyam. 127-151. szám)
1975-06-07 / 132. szám
\ Várromok, ódon kúriák, barokk' templomok tarkította táj a Nyitra és a Sajó között. Lakói — Arany János találó szavaival — a „lapos nyelvű palócok”. Azt is mondják: Görbeország. Igazában még nem hegyvidék, de már nem is alföld. Ha délről közelíted meg, lent érzed magad, mert látod már a Kárpátokat. Ha északról indulsz, mintha mindig bérceken állná], mert előtted az Alföld nyúlik el. Középen fekszik — szinte Palócország magjaként — az ősi Nógrád. A palóc táj varázsát senki sem tudta úgy visszaadni, mint a „nagy palóc”, a büszke Nógrád szülöttje, Mikszáth Kálmán: Nógrádi tájak az irodalomban PALÓCFÖLD „Sok földet bejártam, de mégis csak Nógrád megye tét. szik a legjobban: hegyeivel, völgyeivel, egyenesre nőtt fái. val, itt úgy látom a füvek zöldebbek, a virágok illata édesebb, mint bárhol másutt a világon. Még a felhő is mintha rózsaszínbe öltözne, mikor átsuhan felettünk... Ez az én igazi hazám.” Hogy a palócok honnan származnak, a tudomány még ma sem tudja biztosan. Vannak, akik a honfoglaláskori kabarok ivadékainak1 vélik őket, mások egy szamojéd- jellegű keveréknépre gondolnak. Egy azonban biztos. Aligha van még egy népcsoportunk, amely olyan hűséggel őrizte évszázadokon át sajátos szellemi arculatát, nyelvjárását, szokásait és hiedelmeit, mint a palóc. A völgyrejtetté kis palóc falvakat századokon át ülte meg a csoda-hit, a vajákos. ság, babonaság. Nem egy nógrádi faluban ma is szent bor- zadály vesz körül egy-egy ösz- szenőtt szemöldökű embert vagy asszonyt, mert mindenki tudja róluk, hogy boszorkák. S a boszorkák igéi ma sem hallgattak el a palóc tájakon. Ha valaki álmában szennyes vízzel álmodik, hamarosan beteg lesz. Ha egy boszorkány üldöz, szórj magad titán mákot, ak. kor megmenekülsz. Ha # tej. nem megy össze vajjá, akkor kilenc barázdán kell átvinni, hogy vaj legyen belőle. Karácsonykor fúrd H az ajtófélfát alul, felül és kétoldalt. Tömd be a lukakat más fából faragott ékkel, így biz. tosan nem megy be a boszor. ka. Karácsonykor a gazdaasz- szonynak az asztaltól nem szabad felkelni, mert a Pyúkpk nem hevernek meg. Ha valakinek álmában kill úzzák a fogát, meg fog hal. ni. Egy érdeme* tudós lepkék ezreivel bizonyítja, hogy a palóc flórába tévedt pillangók színei egy.két generáció után elszürkülnek. A palóc flóra nem barátja a lepkeszíneknek. Merényire másképpen van ez az emberek világában! Itt meg mintha csak felfokozná a színeket! Nem találsz sehol az országban olyan tüzes sárgákat, meleg rózsaszíneket a házak falán, mint Palócföldön. Egyetlen népviselet sem hordoz olyan pompás színkölteményeket, mint a palóc. A legcsodálatosabb talán a fókötő. A nagy zsákmány diadalával megy haza ma is a gyűjtő, ha valahol egy-egy szép példányra lel. A palóc tájakon utazgató Petőfit is annak idején a főkötő ragadta meg. (RÉSZLET AZ UTUEGYZE- TEKBÖL) „Losoncról Balassa-Gyarmat. ra mentemben semmi baj sem ért, kivévén, hogy a köpönyegemet Losoncon felejtvén, érte a kocsist vissza kell.ve kiildenem majd félórányi járásról. Ütba esett Ludány helység, hol a legszebb parasztfejkötő- ket láttam életemben. Ha- megházasodom, onnan hozatok fejkötőket a feleségem számára. No! már csak azért is megkérhetne minél előbb valami leányka, hogy vegyem el ót." A Palócföld fővárosa — még ha vitatják is — kétségkívül Balassagyarmat. Errefelé a legsűrűbb a palóc tele- vény, s ez-a város nevelte föl a palócság legnagyobb fialt Balassagyarmat nagy korszaka a reformkor volt. Nem mindennapi férfiak éltek itt ekkor. A környékén szolgabíráskodott a legendás hírű Szontágh Pál. Innen indult az Anyegint fordító Bérczy Károly, s a történész Nagy Iván. Pulszky Ferenc itt vágta a nádor szemébe, hogy Nógrád- ban nem kívánatos személy, Balassagyarmaton kísérgette Ferenczy Terézt a Palóc dalok neves szerzője: Llsznyai Damó Kálmán. Ide járt be, amíg élt a csesztvei—sztrego- val földbirtokos Madách Imre is. Hogyan is idézi fel alakját a mai költő, a balassagyarmati születésű Jobbágy Károly? Miért fél Stofi bácsi a porosztól? (Részlet) Bál volt a vidéki kisvárosban. Ahol egy fekete atilla még akadt a vármegyében, mindenütt került bele egy gavallér. A sok rongyos csé- záról már egy hét óta tisztítják a tavali sarat, hogy a nagyságos kisasszonyok rangjukhoz illően jelenhessenek meg a bálban. Szabónak, ma. samódnak meggyűlt a dolga. Mindenütt sürgés-forgás. A tekintetes papa veszekszik a báli ruhák ára miatt: huszonöt mérő búza megy fel egyre. A nagyságos mama háborút üzenget az egész nemesi csizmadia céhnek, hogy bőre varrta az evelasztin cipőjét, pedig hát alig bírta beleerőszakolni a lábát. A kis nagysámok pedig ábrándoznak a jövő élvezetdús percekről, ami nagyon ártatlan mulatság, mert ha valahogy bőre találnák szabni az ábrándokat, legalább nem okozhatják a csizmadiákat érte... És végre csakugyan elérkezik a kitűzött nap délutánja, a kisasszonyok felkészülnek, a kocsisnak kiadatik az új alkalomra készült libéria, keményen meghagyván neki, hogy vigyázzon rá, s ha valahogy netalántán verekedésbe találtatnék sodortatni, el ne feledje előbb emberséggel levetni az új dolmányt, mert az méregdrága jószág. A kocsis szemtelen jámborsággal minden jókat ígér, közibe vág a józan vérű állatoknak, a kisasszonynak szíve megdobog az örömtől, a nagyságos mama pedig az elindult kocsiról még egyszer ordít egy jóízűt Böskére, Pannára: hogy a sok baromfi ét- len-szomjan ne maradjon, mert különben baj lesz... Egy óra múlva megérkeznék a székvárosba, ahol aztán beszállnak valamelyik jó atyafihoz. egy kicsit lekefélni magokat, ami azonban eltart vagy három óra hosszáig. Itt már tüzetesebb kritika alá kerül a toalett. A néni is beleszól a dologba, s mint tapasztalt városi delnő, fenn akarván tartani a tekintélyét, minduntalan talál valami hibát: vagy a derék van rosszul varrva, vagy az ingváll nem ízletes eléggé. Azon most már persze nem lehet segíteni. De miért is nem tőle kértek tanácsot? A nagy toronyóra eközben lassú ünnepélyességgel négy vékonyát és nyolc vastagot kong odakint, mit Etelka uj- jaín összeolvasván, kitörő örömmel kiált fel — Nyolc az óra. Menjünk! Kezdődik a bál! Csakugyan kezdődik. A megyeháza első emeletén van a táncterem, amelyhez vezető lépcső tele van rakva vi- rágcserepekkel, zöld jegenyefa-gallyakkal, papíros cifrázá- tokkal. Egy egész hamis erdő. A teremajtóban két egyenesre kifent bajszu cifra hajdú ácsorog, aki tiszteletteljesen szalutéroz a bemenőknek, némely magasabb állású egyén előtt egy-egy komple- mentumot is megreszkírozván, mi annyit jelent, hogy jobb lábával egy hanyag vakarin- tást tesz hátrafelé a zsaluzsá- nyi tégla-kövezeten... A XX. század elejére a palóc sz-ékváros mintha lehanyatlott volna. Szerencsésebb pályatársai — a korábban vas. úthoz jutó Losonc és a gyorsan iparosodó Salgótarján — megelőzték. Szabó Lőrinc, aki ekkortájt itt gyermekes, kedik — a Templom utca 10. ben — már mint Liliputi városra, mesébe illő TűndérváU rosta emlékezik vissza. tél sok kalandja? a Templom utca? a felgyújtott macska s az első dolgozat? Valamit újra akartam kezdeni, s most csüggedek: ennyit el lehet veszteni tizenhét esztendő alatt? Ha a palócság évszázados magatartását akarnánk jellemezni, elsőnek az a szó jutna eszünkbe, hogy megtartó. Majdnem érintetlenül őrizte meg a nyelvjárását. A franciásan könnyed a-zás, s a gordonkahangot idéző ó-zás mindmáig egyik legkellemesebb szín a magyamyelvűség palettáján. Megtartója, őrzője volt a magyar hazának is. A nagy szerep a végvári harcok idején várt rá. Drégely, Fülek, Hollókő, Szarvasgede, Buják. A palócság lelkivilágában még mindig elevenen élnek a nagy szerep jelenetei: SZÜGY: — LEÁNYHEGY Miután a török elfogfalta a falut, az aga a határban levő festői hegyen várat építtetett magának. A környék finom boVai letérítették a hitéről aztán meg háremet is csináltatott magának. Ide hurcoltatta a vidék legszebb leányait. Azóta a hegyet — csúcsán a törökvár omladélkaival Leányhegynek nevezik. PATAK:— I TÖRÖKASSZONY KÚTJA Egy szép tisztáson, a falu határában van egy kút. A vize kristálytiszta. Amidőn a falut törökök szállták meg, volt velük egy csodálatosan szép asszony. Ez hajnalban, napfelkeltekor minden nap kijárt ahhoz a kúthoz, mos a, kodni. Csodaszép asszony volt. Amikor meghalt, a kút vize zavaros lett. De tíz év után kitisztult. A vize a mai napig is hűs és tiszta. A törökasszony emlékére azóta is Törökasszony kútjának nevezik. Az áruló Varga 1552-ben Ali basa a Drégely vár alatt elterülő, ma is tö. röktábornak nevezett fennsík, ra érkezett. Nyomban felszó. lította Szondit, a vár parancs, nokát, hogtf a-dja fel' a várat. A visszautasításra a basa felgyújtotta a várat körülvevő palánkat, és nagy küzdelem után a sziklavárba szorította Szondit, 200—250 főnyi katonaságával együtt. De a várat nem tudta bevenni. Akkor egy Varga nevű ember elárulta az erősség gyenge pontjait. A basa azt ígérte neki, hogy annyi aranyat kap, amennyi a bőrébe fér. A vár elfoglalása után a szultán magához hivatta a vargát, s megparancsolta szolgáinak, hogy nyúzzák meg bőrét, tömjék meg arannyal és dobják a vár alatt levő patakba. Azóta a patakot Varga-pataknak nevezik. És alig van országrész, amelynek olyan színes muzsikája lenne, mint a Palóc, földnek. A kis mátrai, cser. háti falvakban még mindig élnek dudások, furulyások, s gyakran hangzik fel a népdal. A fiatal Balassi Bálint hajdan egy dudaszóval kísért nógrádi juhásztánccal kápráz. tatta el a bécsi udvart, a királyt. És nem véletlen talán, hogy éppen ez a föld, Balos, sagyarmat, adta az országnak a magyar verbunkos zene utolsó nagy képviselőjét: Ró. zsavölgyi Márkot. Éljünk az alkalommal, élesztgessük Petőfi szép sza. vaival Rózsavölgyi emlékét: Rózsavölgyi halálára M A D A C H „Göthös, tyúkmellü tekintetes úr, szegény.., — mondták — Egy eltűnt városban — Emlékezés Balassagyarmatra köhögés fojtogatja.:. és félreálltak, kalapjuk levéve a parasztok, ha ryellettük elzörgött kopott kocsija Balassagyarmatra. Mosolyára ki emlékszik? Bajusza, e két varjúszámy mikor rándult széjjel? „A sok könyv... — súgták — jobb, ha térdenállva betelünk szépes Isten kegyelmével..." Nyomában — ki tudta? — szinte zúgott az emberiség sorsa. Az eperfák beleroskadtak, hogy tartani bírják a nehéz eget, hol Adóm háborúzott; ' terden csúsztak a gazos krumpliföldón „milliók egyért"; kerge kártyahősök kiabáltak: „az kell, Gyarmatra, börtönf" * forradalmak felhője kergetőzött. Éva! Hördült fel néha, Éva! Éva! 5 a pénzt sürgető levéltöredékek mögött szétnyílt a selymek hasadeka és Fráter Erzsi fehér bőre fénylett. Mi volt itt még, ami vonz, ami tarthat? Ha van korában űrhajó a Holdba, 6 az első, ki vérthányón, bomolva nekiindul a kísérleti startnak. De csak ez volt, a sárba.porba.fulladt, szivszakasztó dombokkal teli Nógrád. Papírra dőlt, — maga sem tudta mit tesz — leirt mindent, mit éltünk s újraélünk, egy Szállni vágyó nemzőt vízióját. Salgótarján (Karancs Szálló), 1964. április IS. Azt hittem, liliputi város az óriások földjén, mesebeli: csigahéjházak és pici torony, de tengerekkel küzd majd ladikom, ha az Ipolyi újra átszeli. A nagy Ipoly milyen kicsiny ma s a gyerek-város mily nagyra nőtt! Minden új! Csak az a száz folt liba pettyezi éppúgy, mint valaha, a hídon túl a virágos mezőt. Csak az a virágos rét a hegyekig, az a régi (bár közben új ura lett); vig fiúk bigéznek a porban, de sehol se látom, aki voltam, azt a hétéves gyéreiket. • Sehol semmi a sok csodából? Ez már fáj, ez már árulás! Hová tettétek őserdőmet? Ez a pár fűzfa volt? És hova lett a tutajos tavasz, a korcsolyás Vén muzsikus, mit vétettem én neked. Hogy mindig csak szomorítasz engemet? Keseregtem, mikor szólt a hegedűd, Hej, nem szól már, s ez nekem keserűbb, F.z nekem még keserűbb! Régi sorsa magyaroknak a bánat, E nélkül már tán élni sem tudnának, Ha már így van, ébredj föl vén barátom, Hadda búsuljunk legalább a nótádon, Hadd búsuljunk nótádon!... Addig hittam, hogy sírjából megjelent, Megjelent, de csak addig volt idefent, Míg kezével hajlékára mutatott... Mi van benne! hegedű és koldusbot, Hegedű és koldusbot! Ma a Palócföld is forrongásban, átalakulásban levő világ. Salgótarján, a Karancs tövében, modem ipari várossá fejlődik. Pásztón, a középkori kolostor maradványai mellett új bérházak emelkednek. SzéA múlt század utolsó harmadára Balassagyarmat egyre inkább dzsentrifészekké válik. A megye tekintélye látszólag csorbíthatatlan. A fé. nyes megyebálok, a székváros délceg, daliás nagyurai, és kedélyes • figurái még a régi dicsőséget idézik. De hol vagyunk már a reformkor tüzes ellenzékiségétől? Népelnyomás és úrhatnámság, kedély és kíméletlenség, szegénység és fényes megyebálok — a hetvenes évek elején Balassagyar- ^ maion tisztviselősködö Mik- » szá'.h írásaiban már ez a „székváros” jelenik meg. csényben az elegáns Rákóczi presszó mögül nézhetsz le a „borjúpástra”, amelyen egykor, a nagy ‘ fejedelem sátrai állottak. A Hollókői vár alatt szabadtéri múzeum őrzi a palóc építkezés remekeit. Az őrhalmi menyecskék, színpompás népviseletükben, az ország egyik legjobb termelő- szövetkezetének dolgozói. Balassagyarmat évről-évre az ország irodalmi színpadjait látja vendégül. Aki ma a Palócföldön jár, minduntalan beleütközik a változás képeibe. A palóc táj ma is mesél. Találkozás címmel nemrégiben válogatás jelent meg a testvéri Kemerovó és a felszabadult Nógrád költészetéből. Ha belelapozunk az antológiába: egy dolog azonnal szemünkbe tűnik. A Palócföld költői valamit nagyon jól tudnak. Tudják, hogy a régi eltűnőben van, s a veszendő értékeket meg kell menteni. Tudják, hogy felszabadulásunkkal egy teljesen új világ kezdődött, de ez az új nem nélkülözheti a régit. Az irodalmi összeállítást dr. Szabó Károly készítette. A grafikai Farkas András munkái, Nógrádi dombok
