Nógrád. 1975. június (31. évfolyam. 127-151. szám)

1975-06-28 / 150. szám

Bemutatjuk: Fejes Endre Kossuth-díjas írót / 'már piőttc, jelezvén Fejes E irr hogy uj író tűnt föl a láthatáron. Hanem a regény telibe talált, jével. a „tündér! realizmus­olyannyira, hogy új műszót is sál" jellemezhető, kreált nyomban: a „hábetle- Költői álmai mindig a kül- rrzmust”, amely éoo úgy ma- városok felett lebegnek, ide- aatartásformát letölt,_ mint geiben érzi a városperem ahogy nem sokkal előbb Né- poézisét. amely mint minden melh László „Cfiomorkónyiz- költészet az emberből árad mus ’ néven vitte a köztudat- kj. megszépítvén a környeze- ba az alföldi kisváros létfor- t.ot, akár fenyőkkel koszorú­máját. zott tó, akár olajoshordókkal _ ,teli grund tárul elénk. Fejes Ez a esaladreg > a, - Endre úgy látja, hogy szépség fai korábbi hagyományaitól poézis nemcsak a régi bér­eltemen - munkastemaju es kaszál.nvák. de az üi toronv. modern, s ez utóbbi mégha­tarozás itt stiláris, formai mi- l kó t sem hat,a at nőséget is jelez; a szűkszavú 88 tömörítés és a találó jellem­zés mesterművei. Az író úgy tekinti át egy munkáscsalád évtizedeit, hogy közben tükröt tart eléjük, szemükre vetvén a vegetatív életmódot, a passzivitást és a közönyt, amellyel gondolkodás és ál­lásfoglalás nélkül hagyja el­rúgni feje fölött a történel­met. Étel. ital. álom. túrós csuszák és családi ebédek kö­vetik egymást, rossz idők, jó idők váltakoznak, de a regény figurái csak éldegélnek időt­lenül, belső fejlődés, maga­sabb emberi igények nélkül. Az írót munkára készteti a vágy az emberi többlet, a szellemi létezés, a költészet játéka után. Szíva szerint lírikus lenne tán, ám ő vál- toztabni akar. s ezért választ­ja a próza közérthetőbb nvel- vét. Prózája költői próza, mely talán leginkább Gelléri Andor Endre sztereotippá vált ieiző­Sikeres filmjének, a Jó es­tét nyár, jó estét szerelem cí­műnek fiatal munkása kül­földi úrnak adja ki magát, mert fél, hogy hazai munkás­ként kevés lenne a becsülete a lányok előtt, és tán élvezi is a játékot mindaddig, míg szerelmes nem lesz. s rá nem ion. hoev az áhított Ián v nem őt szereti, hanem C6upán egy életformát, melv az ő lényé­től teljesen idegen. Legutóbbi regényében (és tv-filmjében), a Cserepes Margit házasságában pedig érdekesen fonja össze az írói munka lélektanának ábrázo­lását a cselekménnyel: az író viaskodik életre keltett figu­ráival, akik önállósulván a maguk valóságos bajai közt vergődnek, s eszük ágában sincs az őket teremtő író el­képzeléseit követni. Elképzelt figurák önálló éle­te — itt megint ielen van a ..csodaszerű" azálomésa já­ték. ameiv a Kéktiszta szere­lem novelláitól kezdve min­den Fei es-műben fellelhető; a dolgok felett lebegő, háztető­ket félreblllentő meseszerű­ség. Ez a meseszerűség azon­ban nem készteti arra az írót. hogy a valóságot, a meglevőt kiejtse kezéből. Hőseit — valójában egykori játszótár­sait. sorstársait, barátait — akarja kiragadni a vegetatív létezés unalmából és macával vinni a szépség és költészet fényes csillagai felé. Eddigi irodalmi munkássá­gáért tüntette ki államunk Kossuth-díjjal Fejes Endrét. Bozók.v Éva Kerényi Imre rendező és Fejes Endre a „Vonó Ignác” című dráma próbáján. fíenry Murger-től megkér­dezte egy barátja: — Mit ettél és ittál ma. öre­gem? A nagy bohém író így fe­lelt: — Saját testemet és vére­met. — Te tréfálsz! — Legkevésbé, barátom, mert ma a — kiadómnál ebédeltem... X Dumast egyszer öregkorá­ban meglátogatta a fia. Az ifjabb Dumas így lépett be apja dolgozószobájába: — Hogy vagy? Az öreg Dumas legyintett: — Fáradt vagyok. — Akkor pihenj. — Nem lehet. Az ifjabb Dumas kíváncsi­an kérdezte: — Miért? Erre az öreg Dumas kinyi­totta a pénztárcáját, melyben két Lajos-arany volt és így panaszkodott a fiának: — Mikor 1822-ben Párizsba érkeztem, volt 53 frankom. Láthatod, most, harmincnyolc év után, nincs több belőle negyven franknál. Addig, míg nem 6/.erzem meg hozzá a hiányzó tizenhárom frankot, dolgoznom kell... X Edmondo de Amicis olasz költő egyszer egy versecskét kapott egy ismeretlen költő­től. A vers azonban nélkülöz­te a verstan elemi szabá­lyait. A vers szerzője levelet is mellékelt ..remekművéhez”, melyben közölte, hogy ezt az alkotását „egy éjszaka írta, gyorsan, két lábon, virraszt- va". De Amicis a következőket válaszolta: Csipetnyi bors . „Két lábon? Rosszul szá­molt, uram! Négy lábon kel­lett, hogy írja!” X George Sand francia regény­írónő, aki Gustave Planche kortársiróval igen jó barát­ságban volt, egyszer azt mondta írótársának, hogy ha nem vesz sürgősen alapos fürdőt, nem fogja fogadni. Aznap este Planche jelent­kezett George Sandnál. Az írónő dühösen kiáltott fel, amikor meglátta az írót: — Hogyan? Még mindig ilyen piszkos vagy? Planche nyugodtan felelte: — Dehogy Most jövök a fürdőből. Fogd csak meg a hajamat, még nedves. George Sand arca vörös lett a méregtől: — De a kezed, szerencsét­len ! A kezed 1... Planche a világ legtermé­szetesebb hangján magyaráz­ta: — Oh, a kezpmf.., Igen, igazad van, de érts meg: ol­vastam a fürdőben, és a könyvet természetesen a víz felett tartottam... X Mark Twain diákkorában bizony rendetlenül járt az iskolába. Apja ezért sokszor megverte a nádpálcájával. — Hidd el — mondta egy­szer a papa —. ha rossz vagy, és nekem kell téged megbüntetni, ez nekem épp' úgy fáj, mint neked. X fiú megtőrölte könnyes szemét, és így szólt atyjához: — Elhiszem, papa... De ne­ked máshol fái. mint nekem...' X Jack London egy borbély- üzletben észrevette, hogy a segéd, aki borotválja, alig áll a lábán. — Mi van magával? — kérdezte halkan a segédtől a neves író. — Talán nem aludt eleget? A segéd dadogva felelte: — Néhány napja fo-fo-fo‘y- ton i-i-iszom, és ne-e-em is tudom, hogy fo-fo-fogok most bo-bo-borotválni. Jack Londonban felébredt a férfiszolidarltás. Odasúgta a segédnek, hogy csak csinálja, mintha borotválná. A részeg segéd megjátszotta a borotválást és Jack London olvan szőrösen jött ki a bor­bélyüzletből, mint ahogyan bement. X Friedrich Dürrenmatt ne­ves svájci írónak levelet írt a szomszédja, amelyben arról panaszkodik, hogy az író kutvája túl hangosan ugat. Dürrenmatt is írásban vá­laszolt: „Igen tisztelt Uram! Levelét szóról szóra felol­vastam a Kutyámnak — a többit most már az állat jobb belátására bízom!" X G. B. Shaw egyszer Aifa- tole France-nál ebédelt. Ebéd közben a házigazda hosszadalmas előadást tartott Shaw-nak a zseniről. Mikor Anatole France végre befe­jezte az előadást. Shaw sze­rényen megszólalt: — Ez már mind rég isme­retes előttem. Ugyanis ma­gam is zseni vagyok... Révész Tibor Tamás István: K i r csipkés kendője a rétnek a november font menyecske kontyán Eszterlánccal piros csizmák kacagása várta s most fátylát hajítva meghal a karnevál Feldúlt táncterméből kifordított zsebbel tén fér eg egy dallam S elorozott szerelmek o j t o z ó egyhangú panaszát csititgatja a szél pirtalaw vénlány bokraiban halkan Fának vetett háttal völgyet vigyáz a csend s üstjében mig párolog a kása elnehezült pilláit lefogja napszítta csókáknak lomha károgása X Virág volt d o t t kosaradban s ajkadon arany kalásszal a nyár S fellobogtak a kaláris mezőn nagy pásztortüzek védelmezőn S éveim bolond sörényes pillangói nem tértek többé vissza De kiérdemelte tapsod e pántlikás lepkelánc. V V V ♦> V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V v V V V V V V V V V v *1* •> *2• *1* *l♦ v V •$» V %♦ ♦> »> *> *1* *1* *1* * Tóth-Máté Miklós BŰVÉSZEK A cirkuszban telt ház volt. A pjiviulon Kó­kusz, a nagy illuzio­nista mutatta be trükkjeit. Éppen egy nyulat varázsolt elő a cilinderéből. Aztán gyorsan egy másikat is. Min­denki tapsolt. Hókusz elegán­san meghajolt, mosolygott, adtán készülődött ,a követke­ző mutatványhoz. És ekkor esv nagv haiú. barkós fiatalember a nézőtér első sorából felkiáltott: — Ez is valami?! Mindenki arrafelé nézett, a há' rább ülök felágaskodtak, csak Hókusz mester nem vett tudomást a közbeszólás­ról. Galambokat csalt elő a cilinderéből, majd egy ' ga­lambdúcot. amin a madarak elhelyezkedtek, és békésen turbékoltak. Egv ismert nép­dalt turbékoltak. ez is hozzá­tartozott a mutatványhoz. A taps lanyhábban csatto­gott. mert mindenki a barkós fiatalembert nézte, hogy az 8 NÓGRAD mit szól hozzá. A barkós le­gyintett, majd kicsit hátrább fordulva, hogy a távolabb ülők is hallják, hangosan ki­jelentette: — Gyerekség! Ma már po­fátlanság Uyeanel előhoza­kodni! Szakállas trükkök! Most már Hókusz mester is odanézett. Villámió tekin­tetét előzékeny mosollyal csendesítette,, és bűvészpáicá- jával a fiatalember felé bö­kött. — Ha önnek gyerekség. akkor jöjjön és csinálja utá­nam. Hölgyeim és uraim, a kudarcért nem vállalom a felelősséget! A fiatalember bólintott, és átmászott a porondra. A közönség tapsolt, és bátorító szavakat kiabált. Sokan azt hitték, hogy ez valami bo­hóctréfa, és hozzátartozik a műsorhoz. — Piszok — sziszegte Hó­kusz mester, ahogy a fiatal­ember odaért —, előadás i. június 28., szómból után kibelezlek! Tönkretetted a műsoromat! Az igazgató ekkor már ott topogott a manéz« bejáratá­nál, és képtelen volt eldön­teni, mit tegyen. Rendhagyó eset ebben a cirkuszban, hogy valaki bemásszon a né­zőtérről, és botrányt csinál­jon. Mindenért Hókuszt hi­báztatta. aki ezt megengedte, sőt elősegítette a botrányt azáltal, hogy a hangoskodöt behívta a nézőtérről. A színházban ilyenkor már le­eresztik a függönyt, de egy cirkuszban, nyitott porondon, mit lehetne tenni? Semmit. Különösen azután, hogy Hó­kusz maga tnvttálta be. Lélegzetét visszafojtva fi­gyelte a fiatalembert, aki már ot( tevékenykedett Hó­kusz rekvisu'tumai körül, és azután... nem akart hinni a szemének: egymás után csinálta meg azokat a trük­köket, amiket előtte a bű­vész A közönség tombolt, de a fiatalember lecsillapította a zajt, és ezt mondta: — Hölgyeim 4« uraim, mint már említettem, ezek a trükkök elavultak.' Tekintsék ezt részemről bemelegítésnek, és most engedjék meg. hogy néhány újabb mutatvánnyal szórakoztassam önöket. — Takarodj innen! — rúgta bokán mosolyogva Hó­kusz. — Széttépetlek az oroszlánokkal, te nyavalyás. Ha most elkotródsz, még megúszod azzal az ötven po­fonnal, amit előadás után kapsz. — Hölgyeim és uraim — folytatta zavartalanul a fia- ta'ember, néhány lépésre el­távolodva Hókusztól —, .mint látják, az első sor, az én helyemet kivéve, végig fog­lalt. Néhány pillanat múlva senkit sem fognak ott látni! És valóban, néhány pilla­nat múlva az egész sor üre­sen tátongott. — Most visszahozom azt a kövér, nagykalap«* asszonyt aki mellettem ült. A kövér, nagykalapos asz- nvny újra visszakerült a he­lyére. Ugyanolyan kövér volt és nagykalapos, talán csak egy kicsit megilletődöttebb. Így került lassan vissza min­denki a helyére, és az első sor újra megtelt. A közönség magánkívül volt. Ilyet még nem láttak és csak azután következett a java. A fiatalember eltüntet­te a zenekart, helyette a Beatleseket varázsolta oda Aztán a négy angol mellé odahelyezte a királynőt is: trónnal együtt. Később világ­hírű középületeket teremteti a porondra. Az Eiffel-tornyot, a Szent Péter katedrálist. a Notre-Dame-ot... őserdő tenger, sziklás helységek kö­vetkeztek, majd nagy attrak­ciónak — amihez tust is kér* a zenekartól — lehozta e Holdat és néhány csillagot. A közönség már nem tu dott tapsolni. Egyik ájulásból a másikba esett, és néhány öregasszony rózsafüzért mor- zsoigatva, imádkozni kezdett a fiatalemberhez. Az igazgató, miután magá­hoz tért. úgy látta, itt az ideje, hogy közbelépjen. — Hölgyeim és uraim, szü­net következik! — kiáltotta, és intett a zenekarnak, hogy játsszanak valami indulót. A közönség ki Célé tolongott a büfébe, és akkor az igazgató ráförmedt a fiatalemberre: — Ezért felelni fog! Tönk­retette az előadási! — De hiszen sikerem volt..; — Akkor is! Hogy mert beszemtelenkedai a porond­ra?! Ki maga? — Pókusz vagyok — mu­tatkozott be a fiatalember —, a szakmámat tekintve illuzio­nista, de most éppen a sütő­iparban dolgozom, mint pék. Az igazgató arca megmere­vedett. Ez szerződést akar! Nem tévedett. A fiatalember így folytatta: — Szerződtessen, direktor úr. Hókusz is ott állt már szo­rosan az igazgató mellett. A pillantásával apró darabokra szabdalta a fiatalembert, — Mit mondott? — k.medt el az igazgató. — Ezek után még van pofája szerződésért kunyerálni. Örüljön, hogy nem vitetem el a rendőrök­kel! — És a mutatványaim? Azokról mi a véleménye? — Mutatványai... — le­gyintett az igazgató —, ne­vetséges trükkök, bárgvú szemfényvesztés. De hagyjuk ezt, még ha akarnám se tud­nám szerződtetni, hiszen Hó­kusz mesteren kívül még négy bűvészünk van. Státusunk te­hát nincs, azt hiszem, ez ért­hető! — De a tehetség! — ka­paszkodott a szóba kétségbe­esetten a fiatalember. — Ha kell, eltüntetem az egész vá­rost, vagy az egész cirkuszt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom