Nógrád. 1975. június (31. évfolyam. 127-151. szám)

1975-06-19 / 142. szám

Heves a hazai sörtermelés Ha a vendég pohárba héri••• Az olvasók fóruma Levelezőink jelentik IXéxsai kórus a sikerek útján Tudom, hogy minden vál­lalat a minél nagyobb ha­sion elérése érdekében dol­gozik. Ez helyes, de úgy vé­lem, nem volna szabad fi­gyelmen kívül hagyni a vá­sárlót sem. A Karancs utcai Szivárvány presszóban pl. csak nagyon ritkán lehet ol­csó, Kőbányai, vagy Kinizsi sort kapni, csak a drága importsöröket. Ezeken na­gyobb a haszonkulcs, el is fogy, mert issza, nem issza, nem kap mást a vendég. Pe­dig kapnának ők is Kőbá­nyait, ha rendelnének, vagy­is, ha eleget rendelnének, mint más helyeken teszik. Itt van a piaci büfé, ahol, ha van üveges sör, azt csak üvegből lehet meginni, 1,50 betét ellenében, amit a ki­szolgálók szednek és adnak vissza. Ez plusz munkát je­lent nekik, de ha valaki ké­ri, hogy öntsék ki neki kor­sóba, azt elutasítják, nem. is udvariasan, és ha hivat­kozik rá, hogy nem tud üveg­ből inni, mérgesen adnak ne­ki poharat. Az üdítő italokat akkor miért öntik ki pohár­ba? — vetődik fel a kérdés. Nem messze van oda a Nem­zeti büféje, ahol az üveges sört szó nélkül korsóba ön- tik ki, és, ha a vendég üveg­ből szeret inni, azt is meg­engedik a pultnál betét nél­kül. Miért van ez a kétféle rendelkezés? — írja Mező Sándor levelezőnk. ★ A levélben szereplő kér­désekre a vendéglátó vállalat válasza a következő: — A sörellátás hiányossá­gaival kapcsolatos észrevé­telt jogosnak tartjuk, azon­ban ez nem az üzletvezető A mátranováki 14. sz. Ital­bolt dolgozói érdekében, mun­kájuk könnyebbé tételére szeretném a szerkesztőség se­gítségét kérni. Régóta isme­rem ezt az egyébként jó for­galmú italboltot, de mióta csak ismerem, megoldatlan benne a folyóvizes mosoga­tás. A bolt dolgozói mintegy harminc méter távolságból hordják kannákban a vizet a kútról, hogy feltöltsék a mosogatótartályt. Nos, ez úgy történik, hogy mivel a föld­ről a tartályt nem érik fel, egy dolgozó székre vagy egyéb alkalmatosságra áll fel, míg a másik feladja a vödör vizet. Ez nehéz is. egyben balesetve­szélyes is. Ezen az áldatlan állapoton jó volna segíteni, ké­rem, tegyék meg a szükséges intézkedést — írja Kuhore*'k Ferenc mátranováki levele­zőnk. hanyagságának következmé­nye. Nem elhatározás kérdé­se, hogy egy-egy üzletvezető milyen sört értékesít, hanem az mindenkor a rendelkezés­re álló árukészlet függvénye. Ismert tény, hogy a hazai sörtermelés nem fedezi a szükségletet, s így a külke­reskedelem az ellátás javítá­sa érdekében különböző szo­cialista országokból hoz be palackozott sört, melyet az élelmiszer-kereskedelem, és a vendéglátás forgalmaz. Kétségtelen, hogy az im­portsör drágább, mint a Kő­bányai világos,( de minősége is — magasabb’ extrakt tar­talmánál fogva — jelentősen eltér a hazai gyártmányú sör­től. Nem azért drágább tehát, mert a vendéglátó vállalat magasabb áron értékesíti, vagy magasabb haszonkul­csot alkalmaz. A kalkulá­ciónk nem tesz különbséget a házai és importsörök kö­zött, így miádkettő rögzített és azonos haszonkulcs al­kalmazásával kerül értékesí­tésre. A piaci büfében tapasztalt üvegbetéttel kapcsolatos ész­revételével nem értünk egyet. A piaci büfé fogyasztótérrel nem rendelkező egység, a ki­szolgálás utcára történik, így ellenőrizhetetlen, hogy a pa­lackkal kiszolgált sört a ven­dég helyben fogyaszthatja-e el, vagy elviszi magával. Mi­után az üzlet vezetője és dol­gozói anyagi felelősséggel tar­toznak a rájuk bízott társa­dalmi tulajdonért, érthető és indokolt a betétdíj felszá­molása. Ha a vendég pohár, ha kéri a sört, úgy a dolgo. zónák kötelessége azt szó nélkül pohárba kiszolgálni! — szól a vállalattól kapott tá­jékozta lás. mintegy 180—200 méterről kellene kiépíteni a vasút és közút alatt, egyúttal gondos­kodva a szennycsatorna kiépí­téséről is. Miután mi az épü­letben bérlők vagyunk, a költ­ségeket a háztulajdonosnak kellene viselnie, aki idős, 90 éves nyugdíjas, és nem fűző­dik érdeke a közművesítés­hez, Ennek ellenére keres­sük és napirenden tartjuk a jelenlegi átmeneti helyzet vég­leges megoldását — írja a vállalat igazgatója, Laczkó András. A szerk. megjegyzése: He­lyesnek tartjuk, hogy a vál­lalat napirenden tartja az elő­írásszerű folyóvizes megoldá­sú mosogatást, de ha a bér­lemény nem éri meg a na­gyobb ráfordítást, hadd java­soljuk: talán más helyiséget kellene keresni italbolt cél­jára. Tisztelt Szerkesztőség. Nagy örömmel számolok be a né- zsai ÁFÉSZ kórusának leg­utóbbi szerepléséről. Június 7—8-án tartották Szolnok megye négy városában az V. országos szövetkezeti dalos­találkozót. A kétnapos ren­dezvénysorozat része volt Szolnok 900 éves jubileumi ünnepségeinek. Mi az első napot Karcagon töltöttük, koszorúzás! ünnepségen vet­tünk részt, énekeltünk a többi 10 kórussal közösen. Este pedig a művelődési köz­pont dísztermében mutat­tuk be műsorunkat. Mivel csak mi voltunk népviselet­ben, mindenki már a bevonu­lásunkat is megtapsolta. Ma­gyar és szlovák népdalcsok­rot, és Hajdú Mihály nép­dalfeldolgozásaiból énekel­tünk. Nagyon jól sikerült a szereplés. Mikor a többi kó­rust is hallottuk énekelni, akkor értettük meg igazán, milyen megtiszteltetés szá­munkra, hogy ott lehettünk. Senki nem volt hozzánk ha­sonló, mind nagy múltú, hí­res kórusok, melyekhez ké­Megkérdcslük — Választ szeretnénk kap­ni a salgótarjáni MÉK-től. illetve a városi tanács terme­lésellátási felügyeleti osztá­lyától arra vonatkozóan, hoev a salgótarjáni Bajcsv-Zsilinsz- ky utcában szezonális iellesr- gel felállított 41. sz. zöldsé­ges pavilon üzemeltetése várható-e,' miután lassan a nyár közepében járunk? Leg­jobb tudomásunk szerint az utcában levő pavilon az em­lített jelleggel addig üzemel, amíg az új vásárcsarnok ka­puit meg nem nyitják — ír­ják az utca lakói. Á salgótarjáni Baicsv út lakóinak kérdésére Fekete Sándor, a MÉK igazgatóia az alábbi tájékoztatást adta la­punknak: — A Bajcsy utcában levő pavilont az idén nem nyit­juk meg. mivel a tanáccsal egyetértésben olyan döntés született. hogy a pavilont ideiglenesen Salgóbánya­teiepre helyezzük át. Ugyan­is az ott levő egyetlen áru­dánkat soron kívül közegész­ségügyi okokból le kell bon­tani. S addig is. amíg a la­kosság társadalmi összefogá­sa és a tán ács segítsége ré­vén megépülhet az úi áruda, biztosítani kell a bánya­telep ellátását. Ezt pedig a szóban forgó pavilon kiszállí­tásával tudjuk csak megolda­ni. pest mi túlságosan is ama­tőrök vagyunk. Csodálatos, magas színvonalú műsort hallhattunk, pl. a szekszárdi kamarakórustól, a karcagi, a nagymarosi, ikervári és a többi énekkartól. Este az énekkarok szere­nádot adtak - a város lakói­nak. Közben az énekkarokat fenntartó szervek vezetői és a kórusvezetők tanácskoztak a zsűrivel, melynek elnöke Kar­cagon Czövek Lajos volt. Másnap, vasárnap hajnal­ban indultunk Szolnokra, ahol a 42 magyar, és 5 kül­földi kórus nagy találkozója volt, zuhogó esőben a Le- nin-szobornál. A közös mü­veket itt már kétezrein éne­keltük. Délelőtt hangverseny volt a színházban, utána díj­kiosztás. Örömünk leírhatatlan, mi­kor Maróthy Gyula elisme­rően szólt a „nagyok” kö­zött a mi énekkarunkról, ki­emelte hiteles, eredeti, meg­győző előadásunkat, és kü­lön megemlítette, hogy a szol­noki dalos találkozók történe­T a l á l k o „A te időd véges, a köny­vek száma végtelen. Mi nem azért olvasunk, hogy gondol­kodni ne kelljen, hanem, hogy az olvasottak alapján a ter­melésben, irányításban, szer­vezésben sikereink bővülje­nek. Pótolhatatlan munka­társunk a könyv, célunk tíz­es százezreket olvasókká ten­ni. munkásokat, tsz-tag ok at, s nem utolsósorban a fiatalo­kat. ..” — mondotta meg­nyitó beszédében a rétsági író-olvasó találkozó részvevői­nek Gálik József, a járási hi­vatal művelődési osztályának vezetője. Ezután a rétsági gimnázi­um leánytanulóiból alakult irodalmi színpad előadásában igen szép műsort láthattunk. Csáthy Albertné könyvtárve­zető, Szabados Imréné nem­zetiségi referens tevékenysége nem volt hiábavaló. Czakó Gábor fiatal író meg­nyerő szavai, üdvözlése után nagy érdeklődés közepette iáj- lott le az író-olvasó „beszél­getés”. gondolatcsere. Czakó egyik novellas kötetéről így vélekedünk (Albérlet). Szo­ciográfiai munkásságát az in­dulat, a vi tatkozó jókedv jel­lemzi. Kívánunk az írónak és olvasóinak sok-sok élményt, s további jó munkát. A n * k é f A Vöröskereszt járási szer­vezete, és a Hazafias Népfront járási bizottsága rendezésé­tébem először hangzott el nemzetiségi műsor. Es ezek után átvehettem a díjat: egy nagy, szép porcelánvázát. Azt hiszem, hatéves ének­karunk történetének piros betűs ünnepe ez a dalostalál­kozó, melyet sose felejtünk el, és bízunk abban, hogy 2 év múlva újra elmehetünk. Kö. szőnöm a MESZÖV-nek, hogy minket ide benevezett. Kö­szönöm a nézsai ÁFÉSZ igazgatósága elnökének. Deák Ferencnek a sok segítséget, példamutató hozzáállását, nagy zeneszeretetét. Köszö­nöm a nézsai asszonyoknak a hatéves fegyelmezett mun­kát, az éneklés szeretetét. Es végül köszönet családtagjaik­nak, akik megértéssel, tü­relemmel látják el a csalá­dot, háztartást, gyermeke­ket, míg a ház asszonya ének­kari próbán, vagy éppen sze­replésen vesz részt. Eredmé­nyünk ennek a szerteágazó, sok embert érintő gond össze­hangolásának köszönhető. Szarka Lajosné korusvezelö, Nézsa s ó ben a rétsági Asztalos János Művelődési Központban ci- gányankétot tartottak. Mocsá­ri Zoltánné megyei védőnő méltatta, ismertette Rétság, Szátok, Tereske, Legend, Szen­dehely. vagyis a járás terüle­tén élő cigány lakosság kül­döttei előtt a családvédelem szerepét. Utalt arra, hogy mennyit javult a megyénkben élők foglalkoztatottsága, az emelkedő arányú munkavál­lalásokból eredően javult a családok szociális, kulturális helyzete. Célunk, törekvésünk az, hogy társadalmunkban la­káshelyzetük is javuljon. Utalt a megyei szép eredmények­re. egy-egy városunk nagy­üzemeinek, így pl. Salgótar­ján öblösüveggyárában a ci­gány munkások eredményei­re stb., s ezen belül a jól be­illeszkedett. szép termelési, önképzési eredményekre is. Szólt az italozás káros hatá­sáról. az óvodai férőhelyek kihasználásáról, a családvéde­lem, a terhes tanácsadás je­lentőségéről stb. Dr. Jakubecz József járási főorvos felszólalásában arról szóit, hogy egészségügyi tör­vényünk milyen messzeme­nően gondoskodik az ember­ről. Srám András járási nép­fronttitkár időszerű, aktuá­lis politikai kérdésekről adott tájékoztatót, majd az ankét részvevőinek kérdései, javas­latai hangzottak el. Az ankét elérte célját, hasznos volt megrendezése. Vidovszky András Keresik a végleges megoldást Harmincöt év A vasúti szolgálatot 1940. márciusában kezdte, majd mint katona több évig fog­ságban volt, visszatérve on­nan, újra a vasúthoz ment es folytatta szolgálatát Kakuk Ernő 1951-ben Kisterenye ál­lomásról a miskolci, 1957-ben pedig a budapesti igazgató­sághoz került vizsgáló fő- kalauzi beosztásba. Innen, ebben az esztendőben ment nyugdíjba, mint főellenőr, vizsgáló főkalauz Az eléggé népszerűtlen, nehéz munkate­rületen a 35 évből huszonné­gyet töltött el. Megszámlál­hatatlan az az út, amelyet munkahelyei és lakása között a salgótarjáni vasútvonalon szolgálatban eltöltött mind órában, mind kilométerben. Egyszerű, csendes, szerény, az utasokkal szemben is hatá­rozottsága mellett szolgálat- kész, udvarias és segítőkész, s a végső határig türelmes volt. Nem véletlen az sem, hogy a nyugdíjasbúcsúztató­ján, Budapesten a miskolci MÁV Igazgatóság személydíi- szabási csoportjának vezető­je, volt vizsgáló munkatársai külön is köszöntötték, és ajándékokkal kedveskedtek neki. Hosszú és boldog nyug­díjaséveket kívánunk Kakuk Ernőnek. magunknak pedig sok olyan kollégát, mint S volt Szűcs Ferenc »<• Önkéntes véradás Adj vért, életet mente*« -* jelszó hirdette több napon át Felsőoetény községben, a he- lvi Vöröskereszt szervezésé­ben a véradást. A község la­kosságának mintegy 11 szá­zaléka. több mint száztízen jelentkeztek véradásra, s kö­zülük száznégven adtak vért Az iskola épületében a neve­lőotthon és a helyi varroda dolgozói csoportosan mentek el a véradásra, s a szervező, mozgósító munkában is élen­jártak a szocialista brigád tagjai. (Zömében, mint álta­lában a nők). Köszönet a véradóknak, a szervezőknek: Bognár Károlynénak. Szabó Istvánnak és a szocialista brigád tagjainak, a nevelő- otthon nevelőinek, és a köz­ség minden véradóiának. V. A. Felsőoetény X A kérést a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalathoz továb­bítottuk, melynek nyomán az alábbi választ kaptuk: — A mátranováki 14. sz. Italboltunk vízellátásával kap­csolatos észrevétellel egyetér­tünk. Vállalatunk régi gond­ja ennek az egységnek fo­lyóvízzel való ellátása. A ko­rábbi tervünk, mely szerint az épületben levő kútból — hidroforos megoldással — há­zi vízvezetékrendszert épí­tünk ki, nem valósulhatott meg. mivel a kút vize köz­egészségügyi szempontból ki­fogásolt és pohármosásra al­kalmatlan. Megvizsgáltuk a végleges megoldás lehetőségét, azon­ban ez jelentős beruházási költséggel járna. A vezetéket Az oldalt összeállította: Tóth Jolán Keszthelyről érkezett A Keszthelyen nyaraló bá­nyászgyerekek ez ideig ió idő­járást mondhatnak masuké­nak. Igyekeznek is kihasznál­ni az időjárás adta lehetősé­get. Minden idejüket a tó partján töltik. Hogy mennyi­re jól érzik magukat, bizo­nyítja az a megnyilatkozás, amit a gyerekek mondanak: — de szeretnék jövőre is itt nyaralni! A fürdés mellett sokféle versehyt rendeznek. Sportversenyeket, tréfás ve­télkedőket és már készül a tábortűzi műsor is. Vasárnap kiránduláson vet­tek részit. A hajóállomásig autóbusszal, onnan Bada­csonyba hajóval kötettek ki. Utána Tapolca következett, ahol megnézték a malom­tavat, a tavas barlangot, maid Sümegre látogattak. Felmentek a várba, ahonnan gvönyörű kilátásban volt ré­szük. Ezután egy rövid héví­zi sétáit .tettek, maid vissza­tértek üdülőjükbe. A további napok program­ján szerepel még a Balaton Múzeum és a Festetics-kas- tély megtekintése, a fenék- pusztai kenderüzem és a ró­mai kori ásatások megisme­rése. Az utolsó előtti napra tervezik az ajándékvásárlást. Az ellátás kifogástalan, a ió idő meghozta a gyerekek ét­vágyát a konyhai dolgozók örömére. Sándor Vilmos. Keszthely, Gyermeküdülő J NÓGRÁD - 1975. június 19., csütörtök 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom