Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)

1975-05-10 / 108. szám

JNépi iparművé?*

ßatoc

Pászti Józsefné esv évvel ez" előtt ment nyugdíjba a Széchényi Palóc Háziipari Szövetkezettől. 1971-ben kanta meg a Kiváló Dolgozó kitüntetést, az idén az alkotói tevékenységét is elismerő néni ipar* művész címet. Egv munkával telit, szorgos élet kapott ezzel méltó elismerést.

Ősz haja csattal összetűzve. Mellénye ujja környékig tűrve. A mosást hagyta oda kedvünkért egy kis beszélgetésre. Az elmúlt éveket idézzük. Hogyan lett a sok gyermekes gyöngyösi tímár és csizmadia lánya sóinak által tisztelt és szeretett érntoer, népi iparművész?

— Városban születtem ugyan — keadi az apró,, ma' dárcsontú asszony —. de pici karomtól falun, nevelkedtem. Mátraderecskére költöztek a szüleim. Itt ívagyon szépen öltöztek a lányok. Mindig szerettem volna úgy járni, mint ők, de az édesanyám, aki városi asszony volt, nem engedett. A szép palóc ruhák iránti vágy azonban egész életre megmaradt bennem.

— Ezért kezdett talán népviselete® babákat készíteni?

— Ezért is — bólint bizonyításul. — Meg aztán azért, hogy az asszonyoknak legyen megfelelő, a házi munkáikhoz könnyen igazítható munkalehetőségük. Kisterenye ugyanis, ahová 20 éves koromban férjhez jöttem, ipari község. Az asszonv oknak itt kevesebb lehetőségük van — régebben meg még kevesebb volt — a pénzkereső foglalkozásra. Az öregek, a gyengébbek a tsz* munikát sem bírták. Varrni, szőni, fonni viszont nagvon szépen tudnak. Így vetettem fel a tanácsházán, egy érteI STEREN

kezleten 12 évvel ezelőtt, amikor tanácstag voltam, hogy hozzunk létre egy nőket foglalkoztató palóc háziipari szövetkezetét, bedolgozó formában. A megyei tanácsra küldtek, onnan Széosánvbe irányi tattak, ahol már működött a szövetkezet. ötletünket mindenütt szívesen fogadták.

1963-ban jött létre a szé* csényi Palóc Háziipari Szövetkezet kisterenyei babakészítő részlege. Huszonkét lelkes, érdeklődő asszony találkozott rendszeresen Pász- tiók házában. Néhány hót alatt megtanulták a bábakészítés sok figyelmet és aprólékos munkáit igénylő mesterségét.

— Mit szólt mindehhez a

család ?

— A papa kezdetben vég-, telemül haragudott érte. Elég sok időmet elvitte ugyanis és sok gondot jelentett. Mert a hozzávaló anyagokat mind be kellett szerezni, ha jól akartunk dolgozni ... Egyszer, amikor az országos népművészeti központból lent jártak, kérdezitek a férjemet: örül-e annak, hogy ennyi értéket hoztam a házhoz. A papa gondolkodott egy kicsit, aztán kimondta, ami a szívén volt: örülök, de akkor örülnék a legjobban, ha mindet kint látnám az utcán,; mindig el kell húzódnom félre valahová, amikor dolgoznak. De a tanácstól nemsokára kaptunk két szobát, és akkor mesnyci" godott az öreg.

A népművészeti zsűrinek tetszettek a kisterenyei aszr szónyok munkái. A viseleteket őszintéinek, hitelesnek találták. A 70 centiméteres mmtabaibákat azonban először arányosan kicsinyíteni

YÉRŐL

kellett, hogy könnyebben lehessen a kereskedelmi forgalomba hozni őket, és csak ezután indulhatott meg a „sorozatgyártás”.

— A babákat ki tervezte?

Derűs, kék szemének büszke felvillanása adja meg szó nélkül a kérdésre a választ.

— Nekem, mint varrónőnek, nem volt nehéz sem megtervezni, sem megvarrni a ruhákat. A népviseletet ismertem, hiszen nap minit nap láttam. A derecskéd és a te* renyei között alig van eltérés. A kazári, a viaslási megtervezése már sokkal nehezebb volt. De miért van az ember szeme? Elmentem a háza,khoz, asszonyokhoz, iól megnéztem mindent. Felembe véstem amit láttam és meg terveztem.

Eddig jó tucat megyei község — az említetteken kívül, például Szécsénv, Hollókő, Rimóc, Karancsalja — népviseletét dolgozta fel. A leg- munkaigényesebbnek a csodálatosan, gazdag és színes kazári, illetve az ehhez csaknem teljesen hasonló vizslás! népviseletet tartja.

— A régi viselet nem volt olyan díszes, mint a mostani, hanem egészen egyszerű. A ruhák csak ebben, a században' disaeseditek. A falusi asszonyok egymással, tehetőségükkel és a fantáziáinkkal, képzeletükkel versengve' találták ki a szebbnél szebb színieket, mintákat, formákat. Közös munka volt ez. igazi népi művészet — mondja őszinte elismeréssel.

Pászti József né. aki még ma is készít babákat, de már csak ajándékba, ennek az igazi népi művészetnek avatott őrzője, folytatóié.

Sulyok László

II. pásztói járási művészeti

napok

Tavaly határozták «4 Pász-J

tón, hogy az ismeretterjesztő és kereskedelmi napok mel- lett önállóan rendezik meg a járási művészeti napokat. Idén május 10—25. között zajlik etz a rendezvénysorozat; a Lovász József Művelődési Központ szervezésében. Az első napon, májusi 10-én délután két órakor a salgótarjáni Megyei Művelő-* dési Központ FŐNIX báb- együttesének műsora nyitja1 a programok sorát, akik a nagyközség általános iskolásainak játszanak. Belépőjegyek! ttt úttörőcsapatoknál

igényelhetők.

A szombat délután, a kép-*

zőművészet jegyében folytatódik. A XX. század képzőművészetéről vezet beszélgetést egy meghívott előadó,i megtekinthető a Nógrád megye 30 éve című rézkarcsorozat és a Pásztó 30 éve dókul men tűm-k iáriítás.

Vasárnap 11 órától Kálióm; a győzelem napi megemlékezés keretében á Magyarország 30 éve című dokumentum-kiállítást és több öntevékeny csoport műsorát láthat-)

ja a közönség. Fleííép az'

erdőkürti, vanyarci, kallóiJ népdalkor, az erdőtarcsai és az erdőkürti irodalmi színpad- A nap békebállal Zárul. I Ugyanekkor Pasztán délelőtt tíz óraikor kezdődik1 a1 Megyei Úttörő Kulturális! Szemle néptáncversenye, délután háromkor pedig a boldog.!, gyümgyöspatai, szurdokpüspöki, népiegyüttesek! műsora a munkában élenjáró dolgozók részére. A következő hét műsorára még visszatérünk. i I

18Ezalatt a pince lakói rettegve hallgatták az BJötvösék pincéjéből kihallatszo dári- dót. Simó toporzékolt a tehetetlen dühtől.

— Fegyver kellene — - hajtogatta, mint egy eszelős.

Nemsokára ki vágódott Eötvösök óvóhelyének nehéz vas- ajtaja Senki sem vette észre, ami- rántotta a földre. Belekapasz— Na, mit mondtam? Pont kor Erzsi egy kést rejtett a kodott a hajába és addig verte

egy óra'telt el. Először csak blúzába. a fejét a lépcső szögletéhez,

a szeszre, most már a szere- Miután a meghívott nők amíg a német nem mozdult, lemre is szomjasak — szólalt még mindig nem mozdultak, a Egyedül Simó vette észre a meg a sarokban Erzsi. három német berontott a pin- jelenetet, mert a többi német

_1 úgy döntögettünk — cébe és lökdösni kezdte őket a nőkkel volt elfoglalva,

tántorgott be a pincébe a az ajtó felé. Ekkor lépett be — Férfiak maguk? — ordínémet őrmester _. hogy a az ajtón Krisztina. tott Erzsi a pincében derh

ölgyeket meghívjuk egy ki- — Mi történik itt? medren falhoz lapuló férfiak

esi pohárkára. * — Á, a kisasszonyka! ő az felé. senki nem mozdult.

Senki sem mozdult... én vendégem megvan — mond- Rózsi közben az ájult né— Na, mi lesz! Gyorsan..., ta az őrmester és magához met nyakából leakasztotta a

Schnell! rántotta a lányt géppisztolyt. Tanácstalanul

— Olt a sarokban, az a Segítség! Segítség! — sr- nézegette. Simó kirohant a

lány — mutatott Melanie Ko- költözött Krisztina. _ pincéből és kikapta a lány

csis Erzsire. — Aztán meg Rózsi a kapuban hallotta" kezéből a fegyvert. Hirtelen a keressék Rózsit. A parancsno- meg a kiáltást. Kettesével ro- falhoz lapult, mert a lejárati kot — mondta gúnyosan. hant le a lépcsőkön. A folyo- lépcső felől lábdobogást hal— Nem keresse senki! Aki són álló őr szeme felcsillant: lőtt. Tószeghy zászlós jelent itt vannak, jön be! Majdmu- — Rózsika — mondta és meg. Simó ráfogta a fegyvert, tatok rá és az feláll és jön... meg akarta fogni. Rózsi a — Fel a kezekkel!

Először Erzsire, aztán Eöt- folyosóról belátott a pince- — Hagyja őt! Velünk van. vösnére, majd Fábrynéra, be és egy pillanat alatt — szólt közbe Rózsi, majd a Tárkányinéra mutatott gép- megértette a helyzetet. Átka- zászlóshoz • fordult: — Na,

pisztolya csövével. rolta a német nyakát és le- Publka, most aztán itt az

alkalom, ha nem segít, a né" “ ~ “ I metek elviszik Krisztinát

<k NOGRAD - 1975. május 10., sxombat | Kázmér kétségbeesetten

ŐSZ FERENC:

(Kisregény)

Példa melyet követni érdemes

A néhány nappal ezelőtt Magyarnándorban megrendezett kétnapos országos minősítő verseny, melyet — mint előzőleg már beszámoltunk róla — népdalkategóriában szerveztek meg a pa- rasztkórusok és Röpülj pávakörök részvételével, jelentős esemény volt megyénk köz- művelődési életében.

Több okból is. Példázta a népi hagyományok őszinte tiszteletét és megbecsülését, bizonyította a palóc népdalkultúra magas színvonalát, megmutatta hatalmas tömegmozgató erejét. Csak maguknak a szereplőknek a száma több százra becsülhető.

Egy-egy ilyen bemutató — az ezeket megelőző próbák sorozata — nem csak az ízlésformálás, az esztétikai nevelés nagyszerű alkalma, hanem a csoportok közösségé formálódásának kitűnő eszköze

is. Olyan „munkalehetőség”,

amelyben a kollektív jelszó: mindenki egyért — egy mindenkiért — a legtermészetesebben és a legkézzelfoghatóbban érvényesül. A bemutató állami rendező szervei ennek megfelelően — és természetesen a teljesítmények színvonalától függően — erkölcsi és anyagi elismerésben részesítették az amatőr együtteseket.

A hivatalos elismerés mellett azonban egy kedves figyelmességnek is tanúi lehettünk ezen a seregszemlén. A varsányi Új Kalász Termelő- szövetkezet és a magyamán- dori Mikszáth Termelőszövetkezet vezetősége külön pénzjutalomban részesítette együtteseit. Ezzel fejezték ki elismerésüket és megbecsülésüket a dolgozók — adott esetben amatőr művészek — kulturális tevékenységét, fáradozását illetően. Nagyon örültek az együttesek, ennek * külön jutalomnak. S örömük — tudom — elsősorban nem az .anyagiaknak szólt, a törődés érzetéből, biztos tud a-* tából fakadt; érezték, hogy a vezetők, a munkatársak komolyan odafigyelnek arra, amit csinálnak — tehát, érdemes dolgozniuk.

Amikor a zsűri elnöke i*i mertette a két téesz elhaUw rozását, ezért is jutott mindjárt eszembe: milyen nagyszerű dolog volna, ha ez a dicséretes törődő gondosság megismétlődne máskor is, ha más termelőszövetkezetek ■— vagy egyéb fenntartó szervek is — követnék a varsányi és a magyamándori példát. Értük — a külön-munkát vállalókért; értünk — megismerni és szórakozni vágyó nézőkért; kulturális életünk pezsgőbbé tételéért!

—ok—

1 ablak a kirakatban

Ahogy közeledik a tanév vége, egyre, több tabló jelenik meg a, kirakatban, hírül adva: egy-egy középiskolai, vagy ipari tanuló osztály befejezi tanulmányait, diákjai kilépnek az életbe, illetve az ÉLETBE, ahogy ők gondolják. Nincs két egyforma tabló, mindegyik egyéniességre törekszik, széles skálán. Van rajzolt, es festett, egyszínű és tarka, tréfás ég, komoly, sőt bürokratikus is akad, láttunk, már olyat is amelyiket, szó szerint -kisubáztak”.

Egyformák ezek a tablók. Minden külsőségben eltérés ellenére is egyformák ott a két csoport, a tanári kar évről évre ismétlődő, néha többéves képei', s a végzős diákoké. Érdemes végigszem- lélni őket. Legtöbbjük mosolyog. Be,1 emosolyog az utca forgatagába, sugárzik róla az önbizalom „majd meglátjátok én vagyok a holnap fizikusa,) tanára, olimpiai bajnoka, festőművésze..." és sorolhatnánk a vágyálmokat. Mi már tudjuk, hogy nem sikerül mindnyájuknak, ők azonban még nem sejtik. Bíznak magukban, ha. másban nem, a szerencséjükben, a jól is van fez így, hisz önbizalom nélkül nagyon nehéz bármilyen eredményt is elérni.

Alig-alig akad egy-egy szorongó, kissé ijedt arc, s lehet, hogy ők is inkább a totó-műterem reflektoraitól kerültek „lámpalázba”, vagy talán az iskola utolsó nagy erőpróbáját az érettségi, a záróvizsga gondolata nyomja a szívüket.

Nézzük a mosolygó arcokat,

b mire

lanatig, de rég is volt, mikor jak azok isi, akik most tab- minket néztek így. •. Min- lókról mosolyognak ránk,1 két, akik már tudjuk, hogy új tablók jelennek meg a- az ÉLET többnyire hétközna- kirakatokban, mert az • élet) pókból áll, akik már rájötj megy tovább... tünk, hogy nem váltjuk meg ■— g —

Mai tévéajánlatunk

20.00: (SZOMBAT ESTE. i

Az eheti szombat este mű-) sorából két produkcióra hív-t juk tol a figyelmüket, )

20.35-kor kezdődik Marcell Pagmoi színművének, a To-) páze-nak. tévéfilm -változatai Pagnole színművében, egy) mellőzött,, a világban ügyet-! lenül tengő-tengő tanárt vá-l laszt főhőséül. Topázé —I Husztf Péter játsza — éle-) te azonban, hamarosan meg-) változik, váratlanul meggazdagszik, és merőben új társa-I ságba kerül. Gátlástalan, szél-* hámosók közé, akik megvál-i

t oztatják Topázé j étiemét j

életfelfogását.

22.10-kor, a Masaik nélküli

című sorozatban a kápráza^ tos hangú Jevgenyij Nyészterén kó énekéi operaáriákat. Nyeszterenkót — a Moszkvai' Nagy Színház tagját jól ismeri a magyar operakedvelő közönség, — hiszen énekélte tavaly nyáron a Margitszigeten Bői to Mefisztof elejében Mefísztót. S többször fellépett) a budapesti Operában. Most« a teHevíztóban Bői te. Rossini, Verdi, Borodin és Csajkovszkij operákból énékel.

mérte fel a helyaettt. Fegyvo (

rüket nem használhatták; mert a zsúfolt óvóhelyen a, lakókban is kárt tehettek j volna. Eötvösik pincéjének i vasajtaját kívülről bezárták,' de ezt a benlevő részeg németek észre sem vették.

— Ki kell őket csalni — mondta Simó és egy yc/rozatoi eresztett a mennyezetbe. A géppisztoly hangjára a németek ijedten engedték el áldozataikat, majd vaktában lövöldözni kezdtek. Kázmér rémülten látta, hogy Krisztina a melléhez kap és elvágódik. A három német ezután be akart rohanni Eötvösök pincéjébe. Sikáig rángatták a vas aj tót, eközben végzett velük Kázmér és Simó.

— Van Eötvösök pincéjének másik kijárata? — kérdezte Simó.

— Egy szellőző nyílik az urvarra — felelt Rózsi.

Simó, nyomában Rózsival felrohant az udvarra. Kázmér Krisztina mellé térdelt. A lány mosolygott.

— Megkapta a levelemet?

— Igen, dé most he beszéljen mondta Tószeghy és felemelte a lányt egy ágyra. Szétnyitotta a kabátját és láttái hogy a lány blúza, a bal melle alatt lassan átitatódik vérrel.

(Folytatjuk)

Perdülő szoknyák — ncpvisclctcs lányok.-kj—

Í

9