Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)
1975-05-10 / 108. szám
Vészelünk a szervezésről (7.) Megalapozatlan döntések A munkára való figyelem összpontosításának hiánya az okosan gazdálkodás hiányával jár együtt. így születnek azok az ún. „emlékművek”, amelyeknek alkotója nyugodtan szégyenkezhet, mert csak ezekről fogják vezetési idejét, „tevékenységének korszakát” emlegetni. Most néhány ilyen jellegű pénzköltésről fogunk szólni, amelyek szűkös beruházási kereteinket tovább csökkentették. A NŐGRÁD hírül adta annak idején, hogy Salgótarján város villanyújságot vásárol. Ügy néz ki, már mindenünk megvan a jólét társadalmához, csak ez hiányzik. Mindenesetre ügyes ügynök. volt, aki eladta a vi liánnájságot. A tanácstagok sajnos, nem tudják, hogy melyik rovatban is szavazták meg a vásárlást. A vásárlás sürgős volt, azóta a helykeresés, illetve a továbbeladással való próbálkozás folyik. A Camping udvarán is látható egy építészeti műalkotás, egy félbe hagyott alap, amelyet az engedélyező, vagy leállító biztosan nem a saját zsebéből fizetett kiA tóstrand melletti hétvégi házak között két műremek éktelenkedik. Az egyik a transzformátor-oszlopon, a másik a TIT-bázis nyomásfokozó szivattyúháza. Mindhárom esetben a döntés előkészítési szakasz hiányzik, és így megalapozatlan döntés született. A TIT-bázis nyomásfokozó szivattyúházának a tervezője, ha egyszer a helyszínen megnézte volna, hogy hová mit kell terveznie, biztos nem tervezte volna meg szégyellni való alkotását. Ugyanis a szivattyúháztól 10 méterre látható a hétvégi házaknál egy földbe süllyesztett betonpince, azt kellett' volna lemásolni (igaz magánépítkezés). Igen ám, de akkor, ha a hegyoldalba a földbe süllyesztve tervezi meg a nyomásfokozó szivattyúházát (árvízveszély kizárva), akkor nincs égre meredő, környezetbe nem illő, szégyellnivaló emlékműve. A szomorú az, hogy ha ezt magánember építi, lebontatják, megbüntetik a tanács illetékesei, jogosan a környezetet rontó hatása miatt. De ki bünteti meg az ilyen művet tervező, beruházó, engedélyező, kivitelező kollektívát. Nem büntetést kellene itt kiszabni, csak. saját költségükön kötelezni a környezethez nem illő, a táj szépségét rontó létesítmény eltüntetésére. A teherviselésben egyezzenek meg szépen békésen úgy, ahogy a megalkotásban A hivatalok, vállalatok vezetői, mint a köztulajdon kezelői jobban vigyázzanak a közvagyonra, és azzal a jó gazda gondosságával bánjanak. Ne tűrjék meg saját „emlékművek” építéseit! közpénzen, mert az nem arra való. A munkára oda kell figyelni a nyomtatványok tervezésénél is. A szocialista országokba szóló útlevélkérő lapon véleményem szerint feleslegesek a következő kérdések: Mely országba kéri az útlevelet? (A beütött öt ablak mindegyik öt országra érvényes.) Kihez kéri az útlevelet? (Akárkihez kéri, öt ablakot kap.) Hány napra kéri a külföldi tartózkodási engedélyt? (Mindegy, mert mind az öt ablak 30 napos tartózkodásra érvényes.) A kérdések feleslegesek, de, ha nem válaszolunk rá, rosszul töltjük ki az útlevélkérő lapot. Persze, ez csak egy példa a nyomtatványtervezés fontosságára, és arra, hogy még egy ilyen egyszerűnek látszó munkára is oda kell figyelni. Kúti István Filmfesztivál A fasiszta Németország felett aratott győzelem harmincadik évfordulóján a legkülönbözőbb események és ünnepségek színhelye lesz Volgograd — a régi Sztálingrád —; az a város, amelynek falai között a második világháború menetének megfordulását jelző nevezetes csata lezajlott, amelynek következtében megkezdődött a Nagy Honvédő Háború új diadalmasan előrenyomuló szakasza. Az évforduló rendezvénye között az egyik legérdekesebb a nemzetközi filmfesztivál lesz. A májusban nyitó fesztiválon számos ország képviselteti magát játék- és dokumentumfilmjeivel, közöttük több televíziós filmmel. A fesztiválon bemutatásra Tcerülö szovjet filmek között olyanok lesznek, mint a „Blokád”, „A hazáért harcoljak” stb. A filmfórumon részt vesz a Szovjetunió Állami Filmarchívuma is, amely számos régi filmet fog bemutatni. A volgográdi filmfesztivál sajátossága, hogy nem versenyszerű (tehát nem rangsorolja a filmeket), továbbá, hogy — erre a helyszín is kötelez — a vetítendő filmek a második világháborúból merítik témáikat. Növekvő paraszti jövedelmek A szovjethatalom fennállása óta , a parasztok reáljövedelme több, mint tizenkétszeresére melkedett a Szovjetunióban. Az 1917-es. szocialista forradalmat megelőzően Oroszország elmaradott agrárország volt. Lakosságának mintegy 80 százalékát a parasztság alkotta. A húszas évek végén, a harmincas évek elején megindult kolhozmozgalom országos elterjedésének köszönhető, hogy végérvényesen a múlté lett a régi falu, minden nyomorúságával és kulturálatlan- ságával együtt. Jelenleg a Szovjetunióban több mint 30 000 kolhozt tartanak nyilván. Átlagosan mindegyik mintegy 6000 hektár földdel, több tucat traktorral, kombájnnal, teherautóval és más géppel rendelkezik. A közös gazdaságokban mindenütt magasan képzett agronómusok, állatorvosok, állattenyésztők és mérnökök dolgoznak. A falusi lakosságnak több mint fele megszerezte a közép- és felsőfokú képzettséget. Balladákat írok... Életünk történelem — eím- mel pályázatot hirdetett a Szabad Föld, a termelőszövetkezeti parasztság népszerű hetilapja. A pályázaton részt vett Budavári István salgótarjáni nyugdíjas is. Dicsérő oklevelet kapott. Egy balladát küldött be a pályázatra. Ebben az irodalmi műfajban érzi leginkább otthon magát. — Miről szól a ballada — kérdezzük zagyvapálfalvi otthonában. A 76 éves nyugdíjas, aki üvegszélezőként kereste kenyerét a síküveggyárban, így válaszol: — Kiskovács Balázs balladáját mesélem el. Az első világháború idején játszódik. A háromgyerekes családapa a megélhetési gondok elől kivándorol Amerikába. Még a háború előtt visszatér, mert ott sem kolbászból fonják a kerítést. Besorozzák, értelmetlenül elpusztul. Felesége belehal a bánatba. Három szép gyermek marad árván, a falu kegyelemkenyerén. A szobában ül, a szép kilátást nyújtó ablak előtt öreg. bárna íróasztal. Még a „boldog" békeidőkből. Az asztalon újságok, kéziratok, könyvek. Köztük egy régi filozófiai lexikon. Paradox helyzet: a 76 éves nyugdíjas, miután délelőttönként ellátja a síküveggyári sporttelep pálya-, munkási tennivalóit, otthonába visszatérve balladákat ír, filozófiai könyveket forgat. — Barátsága az irodalommal mikor kezdődött? — Balassagyarmaton jártam iskolába. Tíz éves koromban már verselgeítem. Akkor még élt Mikszáth Kálmán is, a nagy palóc író. Így nem csodálható, hogy az irodalom szele megcsapott. Az első világháborúban az olasz hadszíntéren szolgált. Elöljárói, katonatársai hallották, hogy verselget. Egy nyári hajnalon, 1918. júniusában támadásra készültek. — Valami lelkesítő verset írhatnál a katonáknak — ösztökélte hadnagya. Leült a lőszores ládára. Fabrikált egy verset. Az első sora így hangzott: „Asz.alos. csinálj koporsót...” Pofon volt a válasz, ö sem volt rest. így fokozták le a tizedest, egy vers miatt... — Zagyvapálfalván 1922 óta élek. Ide nősültem. A Horthy-korszakban alig írogat, tam. Három gyermeket neveltem fel. Kellett az éhes szájnak az eledel. Sok versem 1945. után keletkezett. Egy részét összegyűjtöltem. Az íróasztalfiókból kék fedelű füzetet vesz elő. Mécsvilág — áll az elején, öreges kézírással az 1916—1966, között keletkezett verseket gyűjtötte össze. Az a kívánsága, hogy halála után gyermekei ajándékozzák a Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeumnak. Többi írásának ősz- szegyűjtését, rendszerezését is tervezi. Őszinte, egyszerű emberi érzéseket fejez ki, rímekbe foglalva. — Az íráshoz mi adja az inspirációt? — örömöm lelem benne. Szórakoztat. Mindenkinek van valqmi kedves elfoglaltsága. Ezt jelenti számomra az irogatás. R. I A szakma kiválója címért versenyeznek A Feoktyisztov nevét viselő műszaki szocialista brigád már 1964-ben megalakult a Z1M salgótarjáni gyárában. Azóta mindig eredményesen versenyzett a különböző címek elnyeréséért. Többször volt aranyjelvényes, négy éven keresztül pedig folyamatosan elnyerte a Vállalat Kiváló Szocialista Brigádja címet. A kongresszus, illetve a felszabadulási munka verseny második szakaszában megpályázta a Szakma Kiváló Szocialista Brigádja címet. A gyár egyik legrégibb műszaki szocialista brigádja az övéké. A húsztagú brigád 95 százaléka törzsgárdatag. Igen eredményes munkát végeznek a fejlettebb technológiai megoldások kidolgozásában. A brigád tiszteletbeli tagja egyébként Czinke Ferenc grafikusművész, Mun- kácsy-díjas, akit legutóbb a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze címmel is kitüntettek, ö a brigád részére rendszeresen tart művészettörténeti előadásokat. Sándor István anyagnorma- technológus, a brigád vezetője, már többszöri» kiváló dolgozó és két esetben kapott dicsérő oklevelet a KISZ KB-tól. A brigád átlagéletkora mindössze 35 év, és talán ebből is fakad, hogy állandóan nagy gondot fordítanak a szakmai, politikai műveltségre. Havonta rendszeresen részt vesznek szakmai továbbképzésen. Ennek keretében a korszerű technológia, a fejlettebb gyártási folyamatok képezik a vitatémát. Van aki középfokon, felső fokon, illetve marxista-leninista esti egyetem szakosító tanfolyamán tanul. Kitűnő gazdasági eredményt ért el a brigád az elmúlt évben. ök nyújtották be a szocialista brigádok közül a legtöbb újítási javaslatot. Közülük ketten már a Kiváló Újító kitüntetés bronz fokozatát is megkapták. Egyébként a tagok több mint fele birtokosa a Kiváló Dolgozó kitüntetésnek. Az idén kétszer is módosították felajánlásukat. Nagyobb célt tűztek maguk elé. Az eredeti felajánlást \ 149 ezer forint értékkel módosították, így éves szinten több , mint 350 ezer forint gazdasági eredményre számíthat a gyár vezetősége a brigád részéről. Ugyanígy lehet építeni az általuk ígért 950 óra társadalmi munkára is. Hogy mennyire igaz ez, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az első negyedévben már 186 ezer forint gazdasági eredményt elértek, ami csaknem teljes egészében anyagmegtakarításból, újításokból származik. Csaknem 10 újítást valósítottak meg már az idén. Jó úton haladnak a Szak* ma Kiváló Szocialista Brigád* ja cím eléréséhez. Példamutató termelőmunkájuk mellett olyan dolgokra is szakítanak időt, mint a hinták felszereié* se a Csizmadia úti bölcsődé* ben, vagy járdalapok lerakása. Legutóbbi értekezletükön pedig elhatározták, hogy egy árva gyermek patronálását vállalják. M. I. A győzelem gyökerei és virágai (4.) A dicsőség övesete Május 9-én avatták föl a ieningrádi Győzelem terén a Hősök Emlékművét A tágas, világos, levegős Leningrad szabadságra született. A város gyönyörű utcáin érzi az ember, hogy Le* ningrád szeret lélegezni. Nehéz elképzelni vss mennyit) szenvedhetett, k in! ódba to tt az ostrom-gyűrű, a blokádi idején. Ezért határozták el annak idején a leningráuiak, hogy megteremtik a blokád) nyomvonalán, ott, ahol súlyos harcok folytak, a Dicsőség zöldövezetét. Már állnak a hatalmas kilométerkövek az Élet útján, athol a város' kapcsolatot tartott a Nagy- íölddlel, az emlékművek azt átkelőhelyeknél, ahol a Balti Flotta tengerészei küzdőt-) te-k, a kirovi kapunál, ahol egész közel volt a front a Rumbolovi-magaslaton, ahonnan az Élet útját védték, a lebombázott gyerekek emlékműve, akiket evakuálni akartak, a Bátrak pariján, Gosztoláck település közelében, ahonnan megindult a támadás a blokád áttörésére, a tengerparti területen, a lemb.ovsz.ki erődnél, a névaij hídfőállásnál, ahol az úgynevezett Kis,földdel tartották a kapcsolatot, a névai küszöb* nél, az egykori izsori ütközet színhelyén, a puLkovój védvonalnál. Külön, emlékmű' hirdeti a Ketyusa-kezelők önfeláldozó harcát, az úgy ne-, vezett Januári Mennydörgés1 résztvevőinek emlékezetéi, a rohamban elesettekét, azo* két, akik nem adít-ák meg magukat, a népfelkelőkét. Nagy emlékmű szimbolizálna a megszakított ostromgyűrűt é-s » Né-va partján, annak! egyik könyökében készül már a Dicsőséghatom, amelyet Grigorij DanyikovicS) Jászt rebinyecszkij szobrász* művész alkotott, Grigorij Dlanyilovics mű* termében elmondotta-, hogy! ezen a területein nagy harcok folytak, a magaslaton még megvannak a futóárkok, szilánkok, lövedékeik nyomai. —1 A háború idején kezdetben önkéntesként a lenin- grádi védelmi vonal építésén dolgoztam, aztán a Vörös! Hadseregben szolgáltam a tüzérségnél, a blokád ideje, alatt pedig majdnem éhen- halta-m. A fiatalságom tehát! a háborúban telt el, hiszenl Kelet-PorcEzországben fejeztem be a háborút. A há-i borús, témas bár sok mást is! csinálok, mindig vissiza-visz- szatér. Itt, a Dieső&éghalom- nál betonból és vasiból terveztem meg az emlékművet, úgy. hogy a természet részévé váljék. A lépcsők magasak, hogy az emberek, a-kik! odtemennek, érezzék, milye-ni nehéz volt itt. A főalak nő? figura, az Élet fája. Gpigorij Danyilovics számos katonai kitüntetés tulajdonosa, a- legutóbb nagyméretű Lenin-emlékművéért a Német Demokratikus Köztársaságban kapta meg a Nexő-díjat. Dolgozott SZ. B. Speran szik íjjal, a Szovjetunió kiváló építészével,. a Kéoző- művésizeti Akadémia profesz- s,Borával, aki a korszerű Leningrad Száiló tervezéséért és építéséért kapta meg aa Állami Díjat és aki most egy múvészközösség vezetőjeként hatalmas emlékművet épít a moszkvai és a kijevi műút találkozásánál Leningrad hős védőinek emlékére. Szergej Boriszovics Sape- ranszkij népfelkelőként há* rom évig védte városát, és immár harmadik évtizede építi Leningrádot. A most hatvan éves művész mondta találkozásunkkor: — A háború idején gyakran megfordultam azon a területen, a város széléin, amelyet mái- lőtt a német tüzérség. Már akkor megfogant bennem a terv, hogy! emlékművet építünk Leningrad hős védőinek. De akkor még nem tudtam, hogy hová1 kerül. Amikor megkaptuk a megbízást, megnyervén az! országos pályázatot, M. KJ Anyikusin Lenin-díjais szob-i rásizműv ésszel, és V. A. Karn enszlrfj kiváló építésszel; elkészítettük a végleges tervet. E szerint a tér közepén] áll a 48 méter magas gránit) obeliszfc, előtte szoborcsoportok. Az obeliszket jelképes! gyűrű veszi körül, amely dél! felé megtörik, mint a blokád1 áttörésének szimbóluma. Ai gyűrűn belül van az úgynevezett blokád-sKobor-csioport.1 És ott alakítjuk ki az 1000 négyzetméter területű múzeumot. A méltó környezetiben ma-j gas házak koszorújában ottJ jártunkon az emlékműből már sok elkészült. A népi adományokon kívül a lenin- grádiak, iskolások, komszo- molisták, dolgozók, veteránok társadalmi munkával segítik az építkezést. Ott találkoztunk Leonyid Aleksziandro- vics Golubcovval, az Első Építőipari Tröszt 16. számú vállalatának Komszomol- titfcárával. Elmondotta, hogy* a 300 szakemberen kívül! mintegy félezer önkéntes! dolgozik ott naponta. Ottl volt a 70 éves Mihail Allék* ezejevics Gyevja-tkin, akii népfelkelőként harcolt és nyugdíjas létére 90 napot) dolgozott a Győzelem terén. Beszélgettünk jakov Nyilo- vic<j Zaharcev gépkocsivezetővel, akinek három kisgyereke halt éhhalált a blokádi Idején és, ő nem tudott segí* ten.i rajtuk, mert az őst rom * gyűrűn kívül rekedt. ; j — Akkoriban — mondottal Jakov Nyilovrcs — a falesé-) gém is sokat szenvedett aZ éhségtől, de mi megértük ai győzelem napját. Nagyon jól emlékszem, Berlin alatt vol* tunk. Szép idő volt, ízletes! ebédet kaptunk, az étel soha) sem esett olyan jól a meg-l előző négy év alatt. Most a1 munkám mellett önkénteslem ünnepségén, amikor ezt! az emlékművet felavat* Íjuk... A karcsú, magasba szökő. 234 gránitkookából kirakott obeliszk tetején csillognak a napfényben az aranyszínű számok: 1941—1945. Nem meseize innen alacsony, feketére festett, emlékeztetőül meghagy,oá vasbeton erődítmény falán otit virítanak a! fehér számok: 1941—1945, ★ A történelemnek az a saJ játossiága, hogy távolodik,' egyre messzebb lesz minden! időik emberétől. Az újság-1 írónak az a feladata', — egye-J bek között —, hogy a törtéJ nelmi múlt ünnep- éj. hét-i felelevenítse, hozzáférhet tővé, közkinccí* tegye az em-i béhség nagy pillanatait. I A. Szovjetunió fegyveres! erőinek moszkvai múzeuma* ban, vitrin alatt láttam Hitler aláírásával a Bairbarossa- terv tégla színű dossziéját) amelyen átlósan sárga csíki fut keresztül. Ez a hírhedtl terv, amelynek állapján vil-) lámháboiúval ,le akarták ro-J hsnni a Szovjetuniót. Ma hadizsákmány. És ugyanott láttam a győ-i zelem lobogóját, amelyet! szovjet harcosok tűztek ki a! Reichstag kupolájára. Aj zászló egyszerű pamutfonalból készült. Vörösre festették) Ma ereklye. köznapjainak legnagyobb! _ eseményein, vagy legegysize-! H dolgozom itt, meghalt) rübb apróságain keresztüli saim helyett is. Itt a,ka* . Oravec Jáac* Rudolf Károly — Vége — lenni a családommal) viltt máin» 9-én I MÓGRÁD — 1973. móíus 10.. siombot
