Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)

1975-05-01 / 101. szám

% Az MSZMP KB kongresszusi oklevelét nyerték A hétköznapi munka dicsérete Harmincöt boldog nő Csupa mosolygós arc a telep udvarán: a Tyereskova brigád mai Hirtelenjében nem is tu­dóim, melyikőjü'ket hallgais.- sam: Polyóka La josnét. aki nyolc lévén át volt a brigád vezetője, vagy Gyurján Já- nosmét, aki 1974 januárjától veaetj a brigádot. A Nógrád niegyei Textilipari Vállalat balassagyarmati telepének 35 tagú, Tyeresfoováról el­nevezett brigádját, akiket igen nagy megtiszteltetés ért néhány nappal ezelőtt. — Még mindig a hatása alatt vagyunk, s érzelmeink is alig csillapodtak le még. Kérdezgetjük egymástól: igaz-e, biztos, hogy úgy vain? Mintha nem is tudnánk, pe­dig néhány nappal odébb va­gyunk már. Ekkora megtiszteltetés, a munka ilyen elismerése — mondogatják mindketten... A Tyeresikova brigád ápri­lis 25-én vette át az MSZMP KB kongresszusi oklevelét s nyerte el a Szakma kiváló brigádja megtisztelő címet. Polyóka Lajosné: — 1962- ben kezdett alakulgatni, az üzem. Jöttek lányok, asszo­ny ok a város minden részé­ből, meg máshonnan is, s bi­zony időbe tellett, amíg vala­hogy összeszoktunk. Szó sem volt addig brigádalakításról, örültünk, hogy a munkánkat elvégezzük. Gyurján Jánosaié: — 1964- ben kezdtünk el beszélgetni róla: dolgozzunk szervezet­ten, együtt, közösen. Minde­nütt vannak már szocialista brigádok a város üzemeiben, éppen nálunk ne legyen? Emlékszem: Röpgyülést hív­tunk össze és megalakítottuk a brigádot. — Polyóka Lajosné: — So­kat gondolkodtunk, milyen nevet vegyünk tel, aztán el­határoztuk: Tyeresikováról nevezzük el magunkat. Nem nagyzolásból, hiszen tudtuk, sosem lehetünk olyan hősök, mint ő, de a munkával is le­het bizonyítani, kimagasló eredményeket elérni.. Erre tö­rekedtünk njindig — ha né­ha kicsit nehezebben, ment, akkpr is — amióta 1962-ben megalakultunk. . Néhány számadat a brigád­ról. 1972-ben 103, 1973-ban 108.6, 1974-ben 115 százalékos át­lagteljesítményt értek el. A többlettermelés értéke 1972- ben 245 ezer, a rá következő évben. 545 ezer, a múlt évben kereken egymillió forint volt, 6 a három év alatt több mint másfél millió . forint értékű anyagot, munkaeszközt taka­rítottak meg. Polyóka ( Lajosné: — 1973- ban a városi párt-vb tagja voltam. Ott hallottam, egy megbeszélés alkalmából, a város gyermekeinek helyzeté­ről. Kevés az óvoda, a ját­szótér, említették. Visszamen­tem a brigádhoz, s leültünk megbeszélni: mit tudnánk mi tenni ebben az ügyben. Elha­tároztuk, hogy mozgalmat in­dítunk „Egy nap a város gyermekeiért” jelszóval.. Ajánlják fel a város többi szocialista brigádjai is egy napi keresetüket erre a cél­ra! — tettük közzé felhívá­sunkat. Ez a szép kezdemé­nyezés azóta is tart. Gyurján Jánosné: — Hal­lottunk róla, hogy a Böjtös- alapítvány révén, lehetőség nyílik a jól tanuló munkás- gyerekek iskoláztatásának se­gítésiére. Mér log éltük: húsz­ezer forint, húszezer forint... Nem kevés e^? Ugyanezt kérdezgették a telep többi brigádjai is, mígnem a Zója- brigád felhívására, mis is gyűjtöttünk még egy kis pénzt az alapítványhoz. Ha jól tudom, több mint negy­venezer forinttal járultunk hozzá, hogy még több gyere­ket lehessen támogatni a ta­nulásban. Részlet a „Javaslat a kong­resszusi oklevél adományozá­sára” című előterjesztésből: „Elismerésre méltó szorga­lommal vesznek részit az új termékek technológiájának kialakításában, keresve a cél­szerű megoldásokat. Eredmé­nyesnek tartjuk ésszerűsíté­seiket a kézi munka gépesíté­sére, amely bevezetésre ke­rült, s ezáltal jelentősen nőtt a termelékenység. Nagy gon­döt fordítanak az új dolgozók betanítására, segítésére, hogy mielőbb felzárkózzanak a ter­melésben”. Gyurján Jánosné: — Óvo­dákat, szociális otthont, öre­gek napközi otthonát ig pat­ronálunk; a legfiatalabbakat és a legidősebbeket. Akik iga­zán tudják értékelni a szere- tetet, a gondoskodást. Polyóka Lajosné: — Való­ban, sokat teszünk még a munkán kívül is. Nem kény­szerből — önkéntesen, hiszen van, hozzá erőnk, türelmünk is. S most, ezek után, úgy gondolom még nagyobb fele­lőséggel kell dolgoznunk. Még jobban, hogy bizonyíthassuk : megérdemelten kaptuk meg az MSZMP KB kongresszusi oklevelét, s méltók vagyunk a Szakma kiváló brigádja cím viselésére. Gyurján Jánosné: — Ami­kor átvettük a kitüntetéseket, sokan bizony majdnem elsír­ták magukat. Mert mi azért érzékenyebbek vagyunk. . . De kizökkenünk már ,-az ünnep­lésből, hiszen újabb felada­tok megoldása vár iánk. El is búcsúzunánk... Megles zik. majdnem teljes létszám­Kulcsár József felvétele S amikor velük együtt a többiek is kiállnak egy perc­re az udvarra, hogy fotós kollégám megörökítse őket, látni, nagjten örülnek. Ők, a harmincöt boldog nő, most. Karácsony György Mindenki becsülettel dolgozik... Szaporán forog az aknake- rék. A délelőttösöket felfelé hozza, a váltótársakat lefelé viszi a kas. A műszakvezetők még szót váltanak. A délelőt­tös a front helyzetéről tájé­koztatja a a délutámost. Így van ez minden műszakváltás­kor. Az állandó kapcsolat könnyíti a munkaszervezést. Tiribes-akna egymás ' után már másodszor nyerte el az Élüzem címet. Ebben orosz­lánrésze van a Dózsa György, Vállalat Kiváló címet is el­nyert szocialista brigádnak. A 80—120 fős brigád 1972— 74 között több mint 27 ezer tonna szenet termelt terven felül és ezzel az eredménnyel szinte egyedülálló a Nógrádi Szénbányák brigádjai között. Különösen kitűntek tavaly a kongresszusi versenyben, ami­kor 16 350 tonna termelési többletet értek el. Mi az eredmény titka? A kérdést Világosi Józsefnek, a áeiutánosok szakvezetőjének tettük fel. — Nincs ennek különösebb titka. Azt sem mondhatom, hogy a gép segített volna. Nálunk nincs jövesztő, rako­dógép, kézi erővel termelünk. Páncélkaparó, gumiszalag szállítja el a szenet. Az vi­szont nem titok, hogy jó az összhang a brigádban és így könnyebb a munkaszervezés is — válaszol. — Több éve együtt dolgo­zik ez a brigád — kapcsolódik a beszélgetésbe Asztalos Vil­mos brigád tag. — Jó az em­berek hozzáállása, nincs hiányzó. Mindenki teszi a maga dolgát becsületesen, és ez az eredmény alapja. Az akna kapott 100 új csillét és ezzel az üresellátás is megja­vult. Mert hosszú a szállító útyonal. Ez is sokat jelentett. Anyaghiányra sem panasz­kodhatunk. ha esetenként volt is méreteltérés. — Vetőnk viszont volt né­hányszor, amit át kellett dol­gozni és termeléskieséssel járt — szól közbe Bélán De­zső, a harmadik vájár. Hallottam már olyan véle­ményt, hogy itt talán köny- nyebb a munka, mint másutt. Igaz ez? — nevetnek. — Ilyent csak az mondhat, aki nem ismeri Tiribest. Nem véletlen, hogy mi ezzel a Dé- si-készülékkel járjuk a bá­nyát. Mégegyszer akkora, mint a többi aknában hasz­nálatos menekülökészülék. Itt a sújtólég mellett a szén- savgázveszély is megvan. Amikor kitört, sok gondot okozott. Gépünk sincs, ami jóvesztene, rakodna. Nem hi­szem, hogy szó lehet köny- uyebbségről. Egy biztos, a jó hangulat, mumkakedv az meg­van. Átmenetileg két frontfej­tésen termelünk, de azért egy brigád a miénk. Az idén is az első negyedévben a két mun­kahelyről 1566 tonna szénnel adtunk többet — mondja a brigádvezetö. . A brigád tagjai nemcsak munkatársak, barátok is. Jól megértik egymást annak elle­nere, hogy Istenmezejétől Saé- csényig, Litkéig, sok helyről indulnak naponta műszakra. Aki épített, azt segítették. A Szocialista Brigád címhez persze nemcsak a gazdasági eredményeket veszik figye­lembe. Azt is. A termelé­kenység, az egy főre eső tel­jesítmény náluk tavaly 15 és tél százalékkal volt nagyobb a tervezettnél. A minőség is jobb volt, és hogy az akna a tervezettnél olcsóbban termel­te a szenet — abban szintén nagy része van a Dózsa Gvörgy brigádnak. Több újí- 4 tásuk volt és ami különösen jelentős, a drága sújtólég­biztos lámpatestek megóvását is megoldották. A kábelek megvédésére is. újítást dolgoz­tak ki. Szakmai továbbképzés, a párt- és szakszervezeti okta­táson való részvétel is állan­dó. Évről évre erősödik a bri­gád társadalmi szerepe. Egy­re inkább válik szocialistává a kollektíva. Nem véletlen, hogy elsőként nyerték el a vállalatnál a Szakma Kiváló Szocialista Brigádja címet,' az MSZMP KB kongresszusi ok­levelét. Bodó János Földi Jenő, a salgótarjáni öblösüveggyár feldolgozó üzemének üzemvezetője, a Szabadság brigád nevének említésekor a következőket mondja: — Mindenben kezdeménye­zők. lendülettel dolgoznak, szívesen elvállalják a kis szériák gyártását, mert meg­értik, hogy ezt kéri a fo­gyasztó. / E sommás véleményt erő­sítették meg azok a brigád­tagok, akikkel beszélgettem és a brigád jelenlegi vezetője. Mindannyian azt állítják;: valóban jó kollektíva az övé­ké. megértik egymást, nincs köztük cívódás. Varga Lívia határozottan állítja: — a nő­ket, illetve lányokat ugyan­úgy megbecsülik, mint a fér fiakat. Nincs kivételezés a bérezésnél, a jutalmazásnál és más kérdésekben. A dön­tések találkoznak a brigád­tagok igazságérzetével. Póczos Pál, Varbai Gyula KlSZ'ta- gok is egyértelműen véleked­nek, hogy kellemes ebben a kollektívában dolgozni. Lu­kács Lászlóné. aki kritikusan is szemléli a brigád tevékeny­ségét, elmondja az árnyolda­lakat is, végül azzal zárja: — nem kívánkozok más kol­lektívába. A jelenlegi brigád­vezető Miklós Gyula az előb­biekhez még csak annyit tesz hozzá: a kollektíva több­sége fiatal, tettrekész, lehet velük kezdeményezni. Még jóformán be sem fe­jezi. máris arra a kérdésre válaszol: hol lesz társadalmi munka? — Az üzemben és a környékén adja tudtul kér Jó kedvvel, megértéssel dező társainak, akik délután dolgoznak, csak korábban jöttek be, társadalmi munká­ra. majd felém fordulva így folytatja: — A brigád, a szocialista brigádmozgalom kezdetén 1958-ban az elsők között ne­vezett be a cím elnyerésére. Az akkori tagok közül Szol­noki Józsi bácsi, a ' brigád korábbi vezetője volt az utolsó. Ahogy teltek az évek, úgy cserélődött, frissült fel a kollektíva. Jelenleg 42-en dolgozunk, két műszakba já­runk. Két idősebb kolléga kivételével a huszonévesek brigádjának mondhatjuk. Az itt dolgozó fiatalok minde­gyike KISZ-tag, ötven száza­lékának van valamilyen köz­életi funkciója. Én például a pártbizottság tagja vagyok. De van köztünk, aki az üze­mi párt-végrehajtóbizottság­nak tagja, többen KISZ-veze­tők, szakszervezeti bizslmik. Ez a közéleti tisztségviselés sokat jelent a közösségi meg­mozdulásoknál. Könnyebb megérteni bonyolultabb dol­gokat, könnyebb a közösséget szolgáló akciókra mozgósítani, mint másutt. — öntudatosabbak? — így is mondhatnám. De ne vegye dicsekvésnek, ha még hozzáteszem: magukénak tekintik a gyárat, szeretik azt a szakmát, amit vállal­tak, amit művelnek. Fiatalok, hajlanak á jó szóra. Szak­munkások, akik három évig tanulták sok figyelmet, kéz­ügyességet igénylő szakmá­jukat, ■— folytatja a brigád- vezető. De többen jelezték már, hogy itt nem akarnak meg­állni, tovább kívánnak lépni, a tudás újabb területeivel akarnak megismerkedni. Me- linc Erzsébet, Gbrdos Tibor, Szőnyi , János, Dinka Géza, Godó Katalin, Szlovacsak Gyula gimnáziumba jár. Az iskolások délelőtt dolgoznak, akárcsak azok az édesanyák, akiknek családi körülményük ezt indokolja. Más esetben is rugalmasan segítenek egy­máson. Erről beszélt Póczos Pál, aki 1971-ben szerezte meg a segédlevelet, s egyszer kért segítséget a kollektívától. Megkapta. A csapat összeszokottságá­ban nemcsak az életkori sa­játosságok játszanak szerepet, hanem a kezdéssel járó gon­dok is. Mert többségük né­hány éves szakmunkás. a pálya elején vannak, keve­sebb a szakmai gyakorlatuk, viszont nagy az igyekezetük. A kollektívában többen nem­csak munkatársak, hanem jó­barátok is. Mindez közre­játszik abban, hogy jó a han­gulat, egészséges a szakmai becsvágy, ami példás helyt­állásra, példamutató munkára serkenti a brigádot. A közös összefogás jól tükröződik a tavaly elnyert Szakma kiválj brigádja címben. Az idén sem kell szégyenkezniök. Vállalt kötelezettségüket az első negyedévben is példásan teljesítették. Csökkentették a selejtet, teljesítményük pedig 14 százalékkal haladja meg •az előírtat az első negyedév­ben. Itt dolgozik Pilist Zoltán, aki az országos versenyen az elsők között foglalt helyet, amikor a Szakma ifjú meste­re címről döntöttek. Az el­múlt évi jó munkájukért hárman — Kormos György. Nagyfalusi János és Lakatos Ferenc — kapták meg a Ki­váló dolgozó címet. Miklós Gyula brigádvezető és Ko­vács Sándor két Kiváló dolgo­zó kitüntetést vállhat magá­énak. A kollektívából; kilen­cen pedig nemrég vették át a Szakma kiváló dolgozója kitüntetést. — Senki se higyje, hogy a brigád tagjai földreszállt an­gyalok, hibátlanok. Közöttük is előfordul, ha ritkán is, hangosabb szóváltás. vita. vagy véleménykülönbség. Ez azonban nem rontja a jó hangulatot, nem zavarja az alkotó légkört, a kedvvel végzett munkát. Most, hogy elnyerték az MSZMP Közpon­ti Bizottságának kongresz- szusi oklevelét, csak annyit mond a brigádvezető: — Érdemes volt jól dol­gozni. Ügy igyekszünk, hogy továbbra is megőrizzük ne­hezen kivívott jó hírnevün­ket. Még Lesz rá módjuk és bő­ségesen | idejük. Ehhez kívá­nunk jó egészséget a brigád minden tagjának. Venesz Károly Brigádgyűlés a tiszteletreméltó magas kitün tetős átvétele után

Next

/
Oldalképek
Tartalom