Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)

1975-04-15 / 87. szám

Képernyő előtt ur A SZAVALÓ VERSENYRŐL Hetven éve, 1905. április 11-én született Budapesten századunk egyik legnagyobb (sokak szerint: legnagyobb) magyar költője, József Attila. Születése évfordulóján ünne­peljük a költészet napját. A hetvenedik évfordulót fel­használva pedig a televízió és a rádió, újszerű kezdemé­nyezésként megrendezte a József Attila szavalóversenyt, amelynek műsorvezetője stíl­szerűen éppen neves poé­tánk. Simon István volt. A döntőt a költészet napján, koszorús költőnk hetvenedik születésnapján közvetítette a tévé a kaposvári Latinca Sándor Művelődési Központ­ból. Már az elődöntők során foglalkoztunk egy alkalom­mal a szaválóversennyel, je­lentősége és néhány tanulság megkívánja azonban. hogy újfent visszatérjünk rá. Mindenesetre ismételnünk kell, hogy a szavalóverseny ötlete a legnagyobbak és leg­jobbak közé tartozik a tévé­nek a kulturális forradalom­ban, a közművelődésben ed­dig betöltött szerepében. Eb­ben az ötletben ki­teljesült a szándék: ezreket mozgósított legjobb költőink műveinek forgatására és be­tanulására, tízezrek' szurkol­ták végig már az elődöntők színhelyén is az amatőr, mű­kedvelő szavalok bemutatko­zását és milliók voltak tanúi, a rádió és televízió révén nem csupán a szavalok." ha­nem többnyire örökszép ver­sek bemutatkozásának. Ezek a milliók, akik közül addig sokan úgy kezelték a verset, mint a megérthetetlennek vélt szimfonikus zenét, ma már nagy számmal a költők, a költészet megértő barátai. Ami nagyon nagy szó. dául az áramfogyasztás jnér- hető csökkenésével, könnyen, arra a megállapításra juthat­tak volna, hogy . népszerűt­lenségben vetekszik a nehéz: (komoly!) zenével. S valóban volt is abban valami súlyos, olykor megemészthetetlen, amikor ömlesztve zúdultak szemünkbe, fülünkbe, agyunkba a fnegállás nélkül egymást követő versek, még ha a legkitűnőbb költők müveit legihletettebb, legte­hetségesebb művészeink tol­mácsolták is. (A legutóbbi Fabulában például Latinovits más műsorszámok sorában mondta el Illyés Gyula Bar- tók-versét, s a kitűnően tol­mácsolt költemény sokkal na­gyobb élményt tudott nyúj­tani, önálló, egyéni életével, mint amikor versfüzérben ta­lálkoztunk vele, igaz más elő­adásban!) Mert ne i.s áltassuk egy­mást: a versmondás a té­vében — többek személyes tapasztalata szerint — nem tartozott eddig a legnépsze­rűbb műsorszámok közé. S ha megvizsgálták volna pél­A szavalóversenyek előnye, hogy több okból is ébren tartja figyelmünket. Először is: szeretjük a vetélkedőket, s így valóban szurkolva ál­dozunk a műélvezetnek. Má­sodszor: a legnagyobb előny­nek az tartható, hogy önálló életet biztosít minden egyes költeménynek. A konferálási és zsürizési szünetek nagyon alkalmasak arra, hogy elmé­lyedjünk a hallott költemény szépségében, hagyjuk tovább­rezegni lelkünk húrjait, s át­alljunk egy esetleges más hangulatú versre. Harmad­szor: Simon István beszélge­tései a műkedvelő előadókkal arra is alkalmat adtak, hogy röviden bár, poétikai, eszté­tikai kérdéseket vitassanak meg, elemezzék az esetleg bonyolultabb, nehezebben megérthető verset. Három olyan és akkora előny ez, amellyel hatásfokban napja­inkban semmilyen más esz­köz, módszer,, népművelési forma sem tud versenyezni. Ügy adjuk át magunkat a költő hangulatának és gondo­latának, hogy közben kény­telenek vagyunk továbbneve­lődni. Mert először hallani egy verset, vagy újból halla­ni egy versét, egyformán nagy súllyal esik a latban. Megnyugtató volt, hogy a zsűri döntései többnyire egyeztek a nézőtéren ülő mű­értő közönség véleményével, s ha mégsem, a zsűritagok indokát mindig, mindenkor megértéssel fogadták. Ez he­lyes is, hiszen nem az ölre menő küzdelem, hanem a költészet diadalravitele a lé­nyege ennek a versenynek. Mégis akadtak bántó mo­mentumok, aminek az efféle versenyek lebonyolítása némi magyarázatát adja (hasonló­val a Ki mit tud?-ban is többször találkoztunk!) amik azonban zavarják a műértő szurkolók igazságérzetét. Jól tudjuk, hogy a zsűri, a kép­ernyőre kerülő közvetítés előtt legalább egyszer, de olvikor többször is meghall­gatja a verseny indulóit. Vé­leménye tehát nagyobbá ra már előre kialakul. Csakhogy az ember nem gép. és ennél­fogva egyenes adás Idején (talán nagyobb lámpalázzal is küzdve) könnyen más tel­jesítményt nyújt, mint a pró­bán. így fordult elő. hogy a döntőn egymás mögé került a fiatal diákszavaló. aki az est« mondhatni legjobb (de legalábbis: egyik legjobb!) teljesítményét nyújtotta és a tapaszait irodalmi színpad: tag. aki bántóan indiszpo­nált volt. Az előbbi minimá­lis pontszámot, az utóbbi a legjobb pontszámok egyikét kapta. (A zsűri egyik tagja azzal indokolta a le- és fel- pontozást hogy szépen csak jó verset lehet szavalni!) Valahol előbb kellene meg­akadályozni, hogy az amatőr szavaló ne nyúljon úgymond „rossz” vershez (bár jó len­ne tudni kire kellene bízni az osztályozást!), és nem a döntőn. A döntőn a teljesít­mény legyen a döntő!_ (b. t.) Képesítés A tavaszi szünet alkalmából pedagógiai eseménysorozat nyel. Ez azonban egyéni és zajlott le Nógrádiban. A XI. Nógrád megyei pedagógiai na- társadalmi érdek egyaránt. A pok eseményei befejeződtek a héten. Elmondhatjuk: a peda- felsőbb szervek segítése is gógiai napok rendezvénysorozata a korábbiaknál gazdagabb közrejátszik abbas, hogv a volt. A résztvevőknek az oktatáspolitika elméleti áttekinté- jgv§ tanévre megyénkből 90 sen túl, lehetőségük nyílott gyakorlati tájékozódásra is. Az képesítés nélküli nevelőt vet" eseménysorozatnak különös jelentőséget adott, hogy hazánk te)í ^ pedagógusképző in" felszabadulása 30. évfordulóját is most ünnepeltük. Jó al- tézménybe s "ez jelentős no* halom nyílott tehát arra, hogy megyénk pedagógustársadal- vekedésnek számít. ma is felidézze az elmúlt évtizedek küzdelmeit, eredményeit. Milyen a ltépesítésnélküli- Megyénkben is élnek még olyan idősebb pedagógusok akik ek megítélése? 1945-tol restese, az u,ért való küzdelemnek. Nem kisebb a v A megvei szervek szerepe, felelőssege a fiataloknak sem. A mai pedagógiai te. törekszenek hoev mes­vékenység is jelentős, forradalmi tett, ha pártosan, magas ' szinten történik. A közelmúlt másik jelentős eseménye volt az MSZMP XI. kongresszusa, s ez többi között, olyan prog- ramnyilatkozatot fogadott el, amely körvonalazza jövőnket, megszabja a tudatformálás feladatait is. Ebben a pedagó­gusoknak is fontos szerep jut. A megyei pedagógiai napok lémája volt: Elmondhatjuk: ben gyakorlattá megyénk- vált A pedagógiai napok prog­ramjaként került sor minap Salgótarjánban megvénk ké- megbecsülésük fokozása. a pesítés nélküli nevelőinek ta" szerződések rendszerének kor- nácskozására is. Mi iellemzi szerűsitése, továbbtanulásuk munkájukat, milyen tényezők segítése a pedagógusképző in­teszik indokolttá, hogy ké* tézmények levelező tagozata* pesítés nélküli nevelőket al" in. Hiszen számukra tanulmá" halmaznak? Ilyen és mégha- nyaik eredményes végzése és XXXXXXXXXXXX'XVVV'eCV.XXXXXXXXXXX'X>XVXXV»AXV,XXVvXXXXXXXXV^VXXXV>NXXXXXVO.XV"XXXXXXXX-VO^XXXV'X.XXVX'W<X> Pintér István:, ★ s FEJimíKAmm* \ FEGYVERES ELLENÁLLÁS TÖRTÉNETÉBŐL 15. A „MÓKÁN' A borsodi iparvidék — a főváros után — a háború alatt kibontakozott antifa­siszta harc egyik legjelentő­sebb területe. Miskolc. Diós­győr, Ózd nem csupán ipari, hanem hadiipari üzemek centruma. Az iparvidék jól szervezett, forradalmi tradí­ciókkal vértezett munkás­gárdával rendelkezett. Ez a körülmény már a háború közepén erőteljesen éreztette hatását. 1942 \’égén, 43 ele­jén a hadiüzemek között el­sőként innen érkeznek bér­mozgalmakról hírek. 1943 májusában bérkövetelő mun­kástüntetésre. majd szep­temberben különbékét sürgető nagy megmozdulásra kerül sor. A belügyi szerveknek állandóan fokozódó gondot okozott e terület dolgozóinak növekvő háborúellenes meg­nyilvánulása. A nagy hadiüzemekben dolgozó szociáldemokrata és kommunista munkások közö­sen szervezik az ellenállást. A Diósgyőrig Vasgyárban dol­gozó kommunista Berbai Fe­renc, Fekete Mihály, Urban- csok Mihály, a baloldali szo­ciáldemokrata titkár Rónai Sándor, a szakszervezeti ve­zető Oszip István állnak a mindjobban terebélyesedő antifasiszta ellenállás élén. A munkásság politikai hangu­lata is mind kedvezőbb fel­tételeket teremt a háborűel- Ienes küzdelem számára. 1944 nyarán a helyi kommunista csoport munkája, amely ed­dig a kommunista párt köz­ponti irányítását jórészt nél­külözte, a fővárosból is tá­mogatást kap. Így az 1944. szeptember 21-én megszerve­zett újabb béketüntetés mö­gött már a szervezett irányí­tás is kimutatható. A mun­kásság megmozdulása inspr rálólag hat a helyi nem munkás lakosságra, sőt a munkaszolgálatos századokra is. Ilyen előzmények után ala­kult meg 1944 őszén a Ma­gyarországi Kommunisták Antináci Komitéja — népsze­rű nyelven a MÓKÁN. A szervezet a fegyveres harc megszervezésére vállalko­zott. A nyilas hatalomátvétel után a MÓKÁN felhívással fordult Miskolc és Diósgyőr lakosságához: ..Katonák, mun­kások, polgárok! Csak közös összefogással, erőink közös harcbavetésével vehetjük fel a harcot a nácizmus ellen! A MOKAN-komité az öntu­datos magyar katonák, mun­kások. parasztok és polgárok szabadságharcos szervezete, felvette a küzdelmet a gyű­lölt megszállók, és népünket halálba kergető nyilasok, a fasiszta gyilkosok és béren cei k, a hazai háborús bűnösök el- .len, Minden becsületes ma­gyar férfi és nő csatlakozzon a MOKAN-komitéhez. hogy NÓGRÁD - 1975. április 15,, kedd szervezetten vehessűk fej a harcot a fasiszta gyilkosok és bérenceik, a hazai háborús bűnösök ellen, és megakadá­lyozzuk városunk kifosztását. Nincs idő a tétovázásra...” — olvashatjuk az iparvidék- szerte terjesztett. és a szer­vezet illegális nyomdájában készült röpiratban. Ebben az időben a MO* KAN-nak már több mint 100 tagja volt, befolyása pe­dig a legtöbb miskolci és diósgyőri gyárrészlegben ér­vényesült. A munkások ak­ciója nyomán. ellenállása nőtt, erősödött a tiltakozás Szálasi uralma ellen. Amikor a kormány elrendelte a gyá­rak leszerelését, és velük együ.t a munkások elszállí­tását. a MÓKÁN vezetősége ez eilen is fellépett. Kap­csolatot teremtett a gyárak műszaki vezetőivel, katonai parancsnokaival és közösen megakadályozták, illetve kés­leltették a gyárak leszerelé­sét. a lakosság áttelepítését. Á Diósgyőri Vasgyár dol­gozói családtagjaikkal együtt a Lyukó-völgyben, és a kör­nyéki erdőkben kerestek me­nedéket.' Az iparvidéken a lakosságnak az ellenállása olyan méreteket öltött, hogy a német hadseregcsoport vezetője megfelelő karhatal­mat követelt az erdőkbe vo­nult munkások eltávolításá­ra. Jellemző, hogy még a háború után is Hang Frissne náci tábornok memoárjában a borsodi iparvidék húszezer munkásának felkeléséről ír, amely — szerinte — a nácik amúgy is súlyos katonai helyzetét e térségben ka­tasztrofálissá tette. 1944 novemberében a MÓ­KÁN fegyveres csoportjai a vasgyárban. Miskolcon és a környező vidéken rendszere akciókat hajtottak végre Megtámadták a német és magyar katonai őrségeket zavarták az összeköttetést Akciójuk ereciménvessége kü­lönösen megnőtt akkor, ami­sonló kérdésekről szólott a tanácskozásom dr. Gordos Já­nos. a Nógrád megvei Ta­nács VB művelődésügyi ősz* tál várnak vezetője. Mindenek­előtt megjegyzendő: alkalma­zásuk fontos társadalompoli­tikai intézkedésekkel függ össze. Többi között, az óvo­dai elhelyezés Iránti igény növekedése teszi szükségessé, alkalmazásukat. összefüggés­ben a demográfiai tényekkel. Megyénkben a városiasodás ténye, a kistelepülések helv- zete st.b. szintén sajátos szi­tuációt jelent. Pedagóguskép­ző intézményeink az igénnyel még nem képesek lépést tar­tani, kevesebb nevelőt képez­nek, mint amennyire szük­ség lenne, bér a felvehetők számát növelik. A képesítés nélküliek jelentős része hi­vatásnak tekinti a pedagó­guspályát s ily módon készül fel ennek gyakorlására. A képesítés nélküliek számának emelkedésével tehát a jövő­ben is számolnunk kell me­gyénkben. Éppen ezért fon­tos, hogv helyzetükkel. er­kölcsi és anyagi megbecsü­lésükkel gonddal foglalkoz­zunk. kor Szabó Lajos nemzetőrök­ből álló százada is csatlako zott a MOKAN-hoz. November közepén a tér. ségben a németek helyzete egyre tarthatatlanabbá vált és komolyan számoltak azza1 a veszéllyel-, hogy a szovjet csapatok támadásával egy­idejűleg a borsodi partizánok hátbatámadják őket. Ezéri november 17-én a nemei véderő falragaszokon jelen­tette be, hogy a .közös had­viselés érdekében” túszokat szednek, és azokat ki-végzik, ha a lakosság továbbra is akadályozza a város védelmét és az „ellenséget” segíti, A németek szorongatott helyze­tükben nem merték fenyege­téseiket beváltani, s ez a kö­rülmény is növelte a MÓ­KÁN befolyását. November végén a MÓ­KÁN a szovjet hadsereg tá­madásának segítésére elhatá­rozta, hogy feltérképezi a német és magyar tüzérségi állomásokat, azokról készített térképet átjuttatja a szovjet csapatokhoz. Túl katonai je­lentőségén, a MÓKÁN vezé- tői úgy vélték, ezzel meg­védhetik a város épületeit a sok kárt okozó, de elkerül­hetetlen ágyútűztől. Berla Anna budapesti ifjúmunkás­lány vállalkozott a veszélyes út megtételére, a térkép szov­jet csapatokhoz való eljutta­tására. A németek rémülten látták, hogy a szovjet tüzérek egymásután lőtték ki ágyúi­kat. A szovjet felszabadító hadműveletek *orán a MÓ­KÁN egyes csoportjai fegy­veresen csatlakoztak a vá­rosért folyó harchoz. A MÓKÁN, és általa be­folyásolt lakosság jelentős szerepet játszott abban, hogy a németek makacs védekezése ellenére a Vörös Hadsereg nagyobb veszteség nélkül vonulhatott be a városba — olvasható a Miskolc felsza­badulása uláni TASZSZ- jelenlésben. (Folytatjuk) befejezése rendkívül fontos, a napi nevelői tevékenységen túl nem kis erőfeszítést igé­ítélésükben mindenekelőtt a pozitív tendenciák erősödje­nek, a realitásnak megfelelő­en. Hiszen többségük nevelő tevékenységében a rnaximu* mot igyekszik nyújtani a ta* nulás mellett, s ez tiszteletet igényel. A nevelőtestületnek, anyagi intézményvezetőknek arra kell törekedniük. hogy beillesz­kedésüket minden módon se" gíbsék. Alkalmazásuk társa" dailmi igény nyomán történik. Nevelési céljaink megvalósí* tásához egyelőre nem nélkü" lözhetjük munkájukat. s többségük bizonyítja: rászol­gál a bizalomra. T. E. Az otthon felejtett pénztárca A nagy francia színész. í’er- — Mit kezdjek ezzel? —> nandel egy alkalommal a kérdezi« sértődötten, a fiatal- párizsi Maximban vacsorázott ember —, hiszen ennyi pén- barátaival. Odalépett aszta- zért még egy csésze kávét lukhoz egy színészoalánta, és sem kapok itt. így szólt Femandelhez: — Kedves, drága, mester, otthon felejtettem a pénztár­cámat. Lenne olyan jó és ki­segítene egy csekély összeg­gel? — Természetes — mosoly. Fernande! ekkor felemelke­dett székéről, a mosoly leher­vadt arcáról és nagyon komo­lyan így szólt: — Azt mondta, hogy otthon felejtette a pénztárcáját! Én gott Fernandel, belenyúlt a átadtam önnek a kért csekély zsebébe és egy indiai nábob összeget, nevezetesen egy fran- mozdulatával egy frankot nyo- kot. ami éppen elég arra, mott a fiatalember kezébe: hogy hazamenjen és elhozz* — itt van, fiatal barátom. az ott felejtett pénztárcát! ART KINO-előadások A HOMOKDŰNÉKEN TÜL Színes román filmdráma. Rendezte: Radu Gabrea. Főszereplők: Dán Nutu és George Constantin, Bemutató: Balassagyarmat, Madách Filmszínház IV. 19. VÉGÜL Az 1974. évi mannheimi fesztiválon nagydíjat nyert magyar filmdráma. Irta és rendezte: Maár Gyula’. Főszereplők: Jozef Kroner, Törőcaik Mari és Saacsvay László Bemutató: Salgótarján, József Attila Filmszínház IV. 18.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom