Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)

1975-04-15 / 87. szám

m eu Az ember életében öt esztendő nagy idő. Am egy olyan határozat megvalósításának folyami a tá bon, mint az 1970 februárjában ho­zott nőpolitikái határozat, nem tekinthető hosszrfinaik. Bizonyos szám-vetésre azért mér lehetőséget biztosit. Az. egyenjogúság politikai, közjogi feltételei a fekizatoadiulás óta adottak. Ám sok más fel­tétet- megléte is szükséges ahhoz, hogy az egyel íjogúsóg gyakorlati megvalósulásáról beszélhessünk. Egyre több nő vállal munkát, nemcsak városban, de falun. is. A családra, a gyermeknevelésre kevesebb idő marad. Ezért nem huszadrangú kérdés, hogy miként állunik a harmadik szektor, a szolgáltatás fej lejtésének színvonalával, mit és milyen minőségben lehet vásárolni a kiskereskedel­mi bLáílÓBatfoam ? Mi a helyzet ezen a téren manapság End- refaiván? — kérdeztük a közelmúltban Bow povsiaki Páltól, a községi közös tanács el­nökétől. A közigazgatási egységhez Endrefal- ván kívül. hozzátartozik Szécsényfelfaliu és PiüüB-.y. A körzetben mintegy háromezer la­kos él. Több mint 50 százaléka nő. A mun­kaképes korúak a három termelőszovetke- zetbtai dolgoznak. A férfiak zöme kijáró: Salgótarjánban és környékén, valamint Szé- csényben keresik kenyerüket. Az eljáró nők dékiúámonként degeszre tömött szatyrokkal térnek haza. Tehát a bevásárlás gondját mű­szak után Salgótarjánban, vagy Szécsényben után oldják meg. A tanácselnök véleménye szerint helyiben sincs különösebb panaszra ok, mert szakbolttal ugyan nem rendelkeznek, de a legkeresettebb közszükségleti cikkeket hely­ben is megvásárolhatják a háziasszonyok. A korszerű tüzeléstechnika falura is betört. Ezért örültek Endirefalván, amikor sikerült létrehozni a propán-bu tán .-gázcsere telepet. Széosénjrfedfáluban korszerű kereskedelmi egységet alakítottak ki, Piiinyben is jónak mondható az ellátás. A kép azonban nem ennyire egyértelmű. A szécsényi Szolgáltató Szövetkezet fodrá­szatot működtetett findrefalván. Ám 1973 végién bezárták a boltot, mondván, hogy nem gazdaságos. A szövetkezet vezetőit édeske­veséé érdekeibe, hogy emiatt a hölgyeknek szépítkezés céljából Szécsénybe, vagy más településre kell utazniok. Rohamos léptekkel gépesítik a háztartásokat. Viszont ezzel nem tart lépést a háztartásigép-javító hálózat, Bndrefalva központjában a kiskereskedelmi egységek meglehetősen elhanyagolt képet mutatnak. Feltűnő ez különösen a nemrég felépült, korszerű vendéglátóegység árnyé­kában! A tanácselnök elmondotta, hogy reá­lisan látják a helyzetet, sok még a tenniva­lójuk, Ezek megvalósítására az idén és jö­vőre hatékony erőfeszítéseket kívánnak ten­ni. Mert az kevés, ha csak intézkedési ter­vet készítenek, és általánosságban beszélnek az egyenjogúságról. Ma már a tetteknek kell beszélniük. BETO5T0T KANYARÓ­t>IK Kiskérpusztára. A szán­tóföldekre vonuló gépek nagy port kabarnak. Zúgásukban elvesz a kutyák ugatása, amelyek mindig dühösen csa­holnak, ha a táj nyugalmát a traktorok felverik. A kes­keny út mellett jobbra-balra szépen megművelt táblák, zöldellő vetések, s aztán, amerre a szem ellát: csak le­gelő és legelő... A szandai termelőszövet­kezetnek sokat érnek ezek a gyepek, a juhászat alapját jelentik, csakúgy mint az ál­latokkal foglalkozó iuhászok, akik korábban zárkózott em­berek hírében állottak. Em­berekkel csak akkor találkoz­tak. amikor valaki a legelőre vetődött, vagy a számadásnál. Nagyot változott évtizedek során a juhászélet is. — Helyedre! — mondja a fiatalasszony az épp soros házőrző kutyacsemetének, amely hallgat a szóra és visszahúzódik vackába. — Nem szereti az idegeneket... Varga Vilmosné. a pusztán Álló takaros ház egyik lakó­ja az épületbe tessékel. Ott­honuk akár a falu közepén is épülhetett volna. A gazda­ság’ a beköltözés előtt csino­sítottad korszerűsítette. — Csak a villany hiányzik még. de hamarosan lesz ára­munk, a bevezetéshez szük­séges tervek már elkészül­tek — magyarázza. Sxandai ju hátsóit Hárman Egy darabig esténként le­jártak a néhány, száz méter­rel arrébb fekvő majorba, ahol nézhették a tévéjüket, s a mosógépet is használhatták. A szandai tsz-nek jelenleg nyolc juhásza van. Négy év­vel ezelőtt hirdetést adtak fel a Népszabadságban. Az or­szág különböző tájairól csak­nem száz juhász jelentkezett, hogy szívesen jönnének Nóg- rád megyébe. Köztük volt a Süveges család is. Süveges Béla, a felesége és lánva. Rit­kaságszámba megy. hugv mind a hárman, a nők is. juhászok. — A Somogy megyei Ta- rany községből jöttünk. Ott felszámolták a juhásza tot. Olyan helyet kerestünk, ahol biztosítva van a jövőnk. .. Szandién ez elmondható, hisz’ a juhállomány fejleszté­se a gazdaság első feladatai közé tartozik. Alaoos prog­ram áll rendelkezésükre. Ennek végrehajtását segjti a Süveges család is. A szülők beszél sejtésünk Ideién kinn tart-vkodnak „valahol” a legelőn, szinte „megközelíthetetlen” helyen. Hármójuk keze alatt, hatszáz a tanyán anyaállat van. akad dolguk épp elég. Életük annyiban régi, hogy hajnal háromkor kelnek, s naponta legyalogol­ják az 5—6 kilométert. A tü- dőtrepesztő levegőben nem pásztorain szól már hanem táskarádió bömböl. Süveges- né meg a lánya kézimunká­zik, olvas, míg a nyáj béké­sen legelészik. A családfőnek hagyományos a hobbyja: ku­tyákat tanít, versenyekre jár. sőt nemrég még esv lovat is idomított. — Gyermekkorom óta az állatok között élek. Nem cso­da. hogy szeretem őket — mondja a lánya. , akinek a férje szintén a termelőszövet­kezetben dolgozik, de a gé­peken. amikor Átvették a nyájat, leromlott ól'aDotban voltak a juhok, birkák. Egy­kettőre kikezelték a betegség­ből. Ebből is láthatták a ter­melőszövetkezet vezetői, hogv ió „üzletet” csináltak ami­kor a iuhászcsalád-ú -1 k n! - mázták. Titka'k vn-"'-’- T"-m ■?«""- les gyógyszerek. amiket ál­latorvos sem tud előálltam. Vargáné csak hosszas rábe­Egy konferencia tanulságai SZVÍ anyagellátási és készletgazdálkodási konferencia Szolnok, 1975. április 8-10. A háromnapos konferenci* áról gondolatokat csak úgy lehet írni, hogy egyrészt a konferencián elhangzottak­ból, másrészt az ehhez kap­csolódó új gondolatokról ra­gadunk ki egy-két közérdek­lődésre számot tartót. Plenáris ülésen hangzott el dr. Gadó Ottó elvtársnak, az Országos Tervhivatal el­nökhelyettesének előadása. Ebben összefoglalta, hogy miért aktuális az anyaggaz­dálkodással és készletgazdál­kodással foglalkozni. Hangsú­lyozta, hogy az általános vi­lágpolitikai és világgazdasá­gi helyzet, ezen belül a XI. pártkongresszus határozata minden területen a haté­konyság fokozását követeli meg, 1974. évben sok terüle­ten nagy készletnövekedés jelentkezett, régen nem fog­lalkoztak a termékforgalma­zás kérdésével. Csak egy számadat ennek igazolására: 1974. évben a bázishoz viszonyítva a hen­gerel táru-f elhasználás meg­kétszereződött, ugyanakkor a készletek növekedése négy­szeres lett. Az előadás végkövetkezte­tése az volt, hogy az 1968- ban lefektetett alapelveken ne változtassunk, de szüksé­ges: az információáramlás helyes megszervezése, az új információk helyességének, pontosságának és gyors áram­lásának biztosítása, az egyes gazdálkodószervek intézke­dési képességének fokozása az információk birtokában, hogy árrendszerünk jobban tükrözze a világpiaci árakat. Az anyagtakarékosságot és a szervezést nem lehet kü­lön csinálni, mert ezek szo­rosan összefüggő tevékenysé­gek, komplex feladatot ké­peznek. A szekcióüléseken több hozzászóló beszélt külföldi tapasztalatairól. Így például az egyik tanulmányút a Ti­sza Cipőgyár kereskedelmi igazgatóját meggyőzte arról, hogy az elkövetkező ötéves tervben nem a gyár műszaki rekonstrukcióját kell fő fel­adattá tenni, hanem az infor­mációáramlás és az anyag- gazdálkodás fejlesztését. Ezek is tudnak olyan ered­ményt hozni, mint a műsza­ki rekonstrukció, kevesebb beruházással. El kell jutniuk arra a szintre, hogy a gyors információáramlás és -feldol­gozás biztosítsa a vezetők, a döntésre és intézkedésre kö­telezettek számára másnap reggelre a készletek alakulá­sáról a részletes, illetve ösz- szevont információkat. Ezt támasztotta alá Frank Tibor elvtárs is az SZVT főtitkárhelyettese hozzászó­lásában. Elmondotta az NSZK-beli tanulmányúján tapasztaltak közül, hogy 21 napos raktárkészlettel dolgo­zik a Grundig cég, pedig a színes televízió kémcsövét Japánból a Szovjetunión ke­resettül szállítva biztosítja. Ér­dekes és megfontolandó javas­lat hangzott el az áruházak anyagnyilvántartása, illetve számlázásának szervezésére. A hozzászólók azt is el­mondották, hogy egy komp­lex szervezés 2—3 évet vesz igénybe. Nem szabad addig várnunk. Minden vezetőnek szervezési funkciójából eredő­en kell keresni nap mint nap az operatív intézkedés lehe­tőségeit. Hogyan? Az ABC analí­zis az értékelemzés mód­szereinek a naturális normák, normatívák széles körű al­kalmazásával, a tervfejezetek összhangjának biztosításá­val, a tervmódosítások átve­zetésével. Feladatunk az anyagelszá-' molási rendszer anyaggaz­dálkodási rendszerré való fejlesztése. A konferencián és a szek­cióülésen elhangzottak alap­ján 11 pontból álló ajánlás született, amely többek kö­zött foglalkozik: a fajlagos anyagfelhasználás csökken­tésével. a ki készletezzen, a szerződéses fegyelem, az im­portbeszerzés, a pótalka'trész- ellátás kérdésével, a másod- anyagók (hulladékok) be­gyűjtésével. kezelésével táro­lásával, felhasználásával. A konferenciát nemzetközi­vé tette a testvéri országok képviselőinek jelenléte, akitív részvétele, amely bizonyítot­ta. hogy az anyagellátás és készletgazdálkodás nemcsak magyar probléma. Kúti István Ahogy cu látom .. ‘Gondolatok — hétköznapokon Új szabásméretek A konfekcióipar új mé­ret rendszerét vezetik be a Szovjetunióban és a többi KGST-országban. Ennek cél­jaira az antropológusok 52 500 különböző nemű, korú és testalkatú ember méreteit vizsgálták meg. Kiderült, hogy a modelleknek több mint húsz alaptípusa van, amelyeken belül még külön­böző variánsokkal lehet szá­molni. Az új tipológia alapján tárgyalások folynak a KGST keretei között a mértékek egységesítéséről, ami meg­könnyítené a vásárlóknak a készruhák kiválasztását és elősegítené az eladók és az árukezelők munkáját. A moszkvai Bolsevicska gyár műhelyeiben az első kí­sérleti példányokat most el­lenőrzik a gyakorlatban. Az új tipológia szerint készülő ipari széria még idén forga­lomba kerül: júliusban piacra dobják a férfiöltönyöket és decemberben a női ruhákat. H. F. szélésre árul el egr „receptet” a büdössántaság ellen. — El ne mondja á.m senki­nek! — teszi hozzá. Az áram nemcsak a lakás­ból hiányzik. Az ellés ideién volt eset rá. hogy elemlám- oa fényénél végezték mun­kái ukat, — Bárcsak minden dolgo­zónk ilyen lelkiismeretes lenne — mondják róluk a tsz vezetői. Ezek után az sem lehet véletlen, hoav Süveges Bélát, a oártvezető&áe tagjai közé is megválasztották, s gyakori, hogy amikor a nvái- ial hazatér, átöltözik s már siet is. Vezetőségi ülésre, oártrendezvánvre. Amolyan igazi közösségi ember. A szandai iuháczr.a nem mond­hatni. hogy zárkózott lenne. A fiatalisszonv főz; az ebádn ekvalót. — Nem hiányoznak az em­berek? — Iiveokor mindig iár er­re valaki. Ee-betérnek. elbe­szélgetünk. Ügv érzem, a fa­ta bel *«k is megszeretlek ben­rv'l’-'krv, NEM TÁVOLSÁG a né­hány kilométer. Szemátvgéo- koesira. vagv motorkerékoár- ra ülnek. s máris megszűnt a magányosság. A technika be"rése a o,,r'’'A,'s azt is ie’zi: jól éi-m’- z.'iv-.„„s 1 ott kinn. r'-’tankban ahol nemsokára "’'«d ? villany is. • . Szabó G ula — Hogy mi foglalkoztat munka közben, a hétközna- pokon? Hát, sok minden. Várjon, megtörtöm a kezem, rágyújtunk, úgyis várni kell most néhány percet és közben elmondom. Leporolja olajosnál is olajosabb munkaruháját, s teszi, amit mondott. Behú­zódunk egy javításra váró autóbuszba, odakínáljuk, egymásnak a cigarettát, és vastagon fújjuk a füstöt. És közben Szlobodnyik Bar­nabás, a Volán 2. számú Vállalat szerelője, beszél. — Húsz éve vagyok már szerelő. s nagyon régóta itt a Volánnál, a kettes szem­lénél vizsgáljuk át, tartjuk karban az autóbuszokat. Szép szakma, jó is, szere­tem, s ha az arcomra, a kezemre.. vagy a munkaru­hámra néz, láthatja: piszkos is. De hát ez a legkevesebb baj, az ember észre sem veszi, mert tudja. hogy mindez a munka velejáró, ja. Bár igaz, tisztábbak is lehetnénk... Csak hát az a baj — nemcsak emiatt, ha­nem a munka gyorsabbá tétele szempontjából is — hogy nem elég fejlett már a szervizhálózatunk. Mert szinte évről évre korszerűbb jármüvek kerülnek a ke. zünk alá. de mi még min­őig ugyanazokkal az eszkö. zökkel dolgozunk, mint jó néhány évvel ezelőtt. Elkel­ne például egy modern ko­csimosó berendezés. mert ezeket az új Skoda-busrokn nem lehet magas nyomású vízzel tisztogatni. Jobb len­ne nekünk is, a vállalatnak is, mert hiszen nem min- degy. mennyi ideig áll bent itt. használatlanul egy-egy kocsi. Nagyot szil• cigarettájába, leveri róla a hamut. — A másik amin sokat, gondolkodom.. . Hetedik éve foglalkozom már ipari ta­nulókkal, Minden esztendő­ben van néhány a kezem alatt, most például hat, hogy megtanulják, viszony­lag jártasak legyenek a szakmában, mire felszaba­dulnak és kikerülnek mun­kahelyre. Az utóbbi idő­ben azt tapasztaltam, hogy egyre gy-nqébbek ezek a niigrek -k Nem az akara. t'i’-’-al a °,z r a' v.-UUf van bai i z-’-ííi maisai Hoay sokkal magasabb szinten, egészen mást tanulnak, mint ami valójában itt kint, az életben van. Szinte a fellegekből jönnek ide. a sok évvel ezelőtti dolgozók közé. Aztán akárhogy ipar­kodnának, csak nem tudnak. De én ts így lennék vele: amit nem tanultam, vagy másképp oktatták az iskola, ban, bizony, nem menne olyan könnyen. Előbb ki kellene hozni ezeket a legé­nyeket az iskolapadból, ki a műhelyekbe. Hogy áhhoz értsenek, ami van. Nem ahhoz, ami majd még csak lesz. Tudom, nemcsak ná­lunk, gond ez, hanem orszá­gosan, hiszen már felsőbb fórumokon is foglalkoznak a megoldással, de mi is sokszor szóvá tesszük. Hogy igazi szakemberek kerülje, nek ki azokból az iskolák­ból, akik már azonnal, nem csak négy-öt éves gyakorlat után, tudnak önállóan dol­gozni. Ezt kívánná a nép. gazdaság érdeke is. — Rágyújt? — nyomja el cigarettáját és másilcat vesz elő. — Ilyen sűrűn szív? — Csak ilyenkor... Mun* ka közben nem nagyon van rá idő. Megint fújja a füstöt. — Meg személyes dolgok is foglalkoztatnak. Mint mondtam, húsz éve vagyok már~ szerelő. Ha megnézzük, bizony elég hosszú idő ez. Mégis, lassacskán azt ve. szem észre, hogy aki néhány évvel ezelőtt szabadult, majdnemhoqy utolér a fi­zetésben. Nincs sok különb. ség a régi, meg az új dol­gozó között. Nem »kondom, hogy rosszul keresünk, d« miután elértünk egy bizo. nyos bérszintet, megállunk. Se feljebb, se lejjebb. Szó­val, ha csak ezt nézzük, nem látom az idősebb, régen itt dolgozó szakmunkások megbecsülését. Mert ugye, a pénz is hozzátartozik eh. hez. Nem mai téma már, s megértjük azt is, hogy eset­leg eddig a vállalatnak nem volt nagyobb kerete. De a későbbiekben... — Látja, ilyeneken gon­dolkodom el néha. Ezek a főbbek, a többi sok apró- mellett, amik most nagy hirtelenjében az eszembe jutottak. — Végállomás! — mond­ja nevetve, és kiszállunk az álló autóbuszból, K. Gjr, V I T

Next

/
Oldalképek
Tartalom