Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)

1975-04-20 / 92. szám

üvegipar — ez a címe az Üvegiparban dolgozó munkásak üzemi lapjának. mely nagy népszerűségnek örvend megyénkben is. A salgótarjáni Öblösüveggyárban is min­dig kíváncsian várják a riportokat, tudósításokat, melyek az ágazatban történt esemé­nyekről szólnak. Gyakran találkoznak közöttük olyanokkal is, melyek a megyeszékhely nagyüzemének problémáival foglalkoznak. Az Üvegipar segíti a vállalati pártszerveze­tek munkáját: ezért is tekinti saját lapjának az üzemi sajtót Kiss Pálné. akit nemré­gen választottak az öblösüveggyár nagyüzemi pártbizottságába. Vele együtt — képün­kön — Sziklavári Andrásné pártcsoportbizalmi is szívesen olvassa a megjelent írásokat. — kulcsár — Mai tévéajánlatunk 21.30: Operabarátokat ke­resünk. Űj, magazin jellegű műsor-■ sorozatot indít a tévé, amely­ben új barátokat akar meg­nyerni az operának és az \ opera régi híveinek változatos szórakozást nyújt. Hires ope­raáriák, ifjú tehetségek, kül­földi vendégművészek szólal­nak meg egy-egy előadásban. Operai sztorikat hallunk — művek keletkezéséről, szín­padra állításáról. Az első adásiban Puccini levelezéséből a Tosca megszületésének tör­ténetét, körülményeit emelték ki, S színészek játszák el e levelezés alapján írt „forga- tóköny” ezerint az opera ke­letkezésének történetét. Ope­rabarátok közé. komolyzenei klubokba is ellátogat a mű­sor. Ezúttal a Veszprémi Ne­hézvegyipari Egyetem ko­moly zenét kedvelő fiataljai a vendéglátók. A megszállott művész Amszterdami kiállításán egv meggondolaitiliain látogató, aki szobrász naoonta 3 órán át szereti a modem művé­on,magát állítja ki. A kopasz, . , , .... ... . , szakállas. 34 éves művész 25 saetet; valamiféle _vaJldál tet' millió lírára biztosította ma- tét követ el, míg ő szobor sze­gét, attól tartva, hogy egy rű pózban álL I ŐSZ FERENC: | Lány reflektorfényben I (Kisregény) Rózsi tíz évvel azelőtt, 1934 őszén került Pestre. Eötvösék egyik vidéki birto­kán élt özvegy apjával. Húsz- féves volt, amikor Eötvös Zsolt felhozta pesti háztartá­sába. Apja nemsokára meg­halt. Rózsi egyedül maradt a világban. — Én már csak a méltóeá- gos úrnál maradok, amíg el nem tetszik zavarni, de ak­kor meg a Dunának megyek — mondta, amikor a temetés után visszajött Eötvösék pesti lakásába. — Ne félj, ha megbecsülöd magad. nálunk öregedsz meg — mondta a méltóságos úr. Rózsi sírva csókolta meg a kezét A méltóságos úr még aznap éjjel viszonyt kez­dett vele. Rózsi ezt is telje­sen rendjén valónak találta. Hamarosan a méltóságos asz- szony is tudomást szerzett a dologról. Egy éjjel benyitott a cselédszobába, amikor a méltóságos úr éppen odabent volt. Másnap reggel Rózsi nem mert kimozdulni az Odú­iából. Reszketve vacogott a* ágyában, — Mi van a reggelivel? — nyitott be a méltóságos asz- szony felháborodva. — Méltóságos asszony... én... — Nem tűröm, hogy he­nyéljen! — pattogott az asz- szony, majd letett egy kis sztaniolba göngyölt csomagot az asztalra. — Mától ezt a szappant haszná ja! A méltóságos úr borzalmasan utálja a mosó­szappan szagát — mondta. — Álljon csatk fel! — paran­csolta aztán. Rózsi reszketve engedelmeskedett. Csak egy pruszlik volt rajta. — Vesse le az ingét! — parancsolt a méltóságos asz- saony. Rózsi kibújt az ingéből. Az asszony figyemesen szemlélte a lány izmos, egészséges tes­tét. — Felöltözhet — mondta, és szó nélkül kiment. Rózsi tíz perc múlva fel­szolgálta a reggelit. Eötvösné vidám volt. — A méltóságos úr zsem­léjét kicsit meg kell pirítani. Ügy szereti — mondta anél­kül, hogy a lányra nézett volna. Ekkor Kriszti, Eötvösék kislánya nyolcéves volt. Ró­NÖGRÁD — 1975. április 20., vasárnap _1 Á salgótarjáni szimfonikusok A filharmóniai bérleti hang­versenysorozat keretében áp­rilis 28-án, a József Attila Megyei Művelődési Központ színháztermében kerül sor a salgótarjáni szimfonikus ze­nekar koncertjére. A zene­kart Virág László vezényli. Műsorukon Haydn . D-dúr kürtverseny. Hidas Preludium és fúga, Brahms Rapszódia althangra és férfikarra, Vi­valdi Magnificat című műve szerepel. A koncerten Barlay Zsuzsa operaénekes. Tarján! Ferenc kürtművész és a salgó­tarjáni pedagóguskórus mű­ködik közre. A* érdeklődéssé' várt hangverseny műsorveze­tői© Fasang Árpád zeneszer­zsi imádta a kislányt, pedig az nem sok okot szolgáltatott rá. Nyűgös nyafka kölyök volt. Állandóan gonoszkodott Rózsival, láthatóan élvezte, hogy a lány minden szavára ugrik es nem tud olyat kita­lálni, amire ne azt monda­ná: — Igenis kisasszonyka... Máris.. Kriszti fölényét nagyban emelte, hogy Rózsi még ol­vasni sem tudott és tisztelet­tel nézte, amikor Kriszti pa* cás. szamárfüle«; füzeteibe rótta leckéje sorait. Eötvösné így jellemezte Rózsit legjobb barátnőjének: — Főnyeremény ez a lány, Utópista regényekben szere­peinek olyan robotgépek, amelyek képesek az embert pótolni Nos ez a lány nem ember hanem egy ilyen gép. -Minden háztartási munkát el­végez.' ráadásul megkímél Zsolt idétlen közeledésétől isr És még csak féltékenynek sem kell rá lennem. Kár, hogy nem volt meg akkor, amikor Kriszti született. Ta­lán azt is megszülte volna helyettem — mondta és időn­ként aprókat kacagott. — És ha beleszeret? — kérdezte a barátnő. — Nevetni fogsz! -Zsolt máris szerelmes belé, de nem tudja! Azt hiszi, ez is olyan szerelem, mint amit a legújabb vüágvevő rádiója iránt érez. Rózsi neki haszná­lati cikk. Kényelmes. lehet hogy érti is a dolgát minden esetre házon belül van. így nem keveredik ostoba ka­landokba. .. Szívem, egy- ilyen liba. a legnagyobb ajándék az úri háztartásban.., A haja ragadja meg els" ként az ember figyelmét vállára hulló, lágyan vörösb hajló szőkesége. Apoilánair a Le jolie rousse (A ezé vörösesszőkéhez) című versé ben felejthetetlenül örökéle tűén énekelte meg ezt a színt. — Tavaly nyáron a kezem­be került a zománcipari bi- ennálé prospektusa — meséli Boros Ilona salgótarjáni de­koratőr — s attól kezdve nem tudok szabadulni a zománctól. A füzetben találtam egy ké­pet. Lőrinc Vitus készítette Anya gyerekével volt a cí­me. Sárga, piros és encián­kék színek uralkodtak a fe­lületen. Kíváncsi lettem, meg tudnám-e — ha csak megkö­zelítőleg 1« — csinálni. Ko­rábban már írtam betűket lemezre, de képet még soha­sem csináltam. Az anya és a gyermek arca egyszínű, ró­zsaszín, merev egy kicsit. Később felvittem az arcukra egy kis piros foltot, s ettől — -úgy érzem — lágyabbá és életszerűbbé vált az egész kép. Sokáig barátkoztam vele, míg nagyon megszerettem. Az általános iskolában rajz­ból mindig ötös osztályzatot kapott. A rajzszakkör elma­radhatatlan tagja volt. Az ősszel Lányok és virágok című öt darabból álló zo­máncképsorozatával a KISZ ifjúmunkásév művészeti pá­lyázatán első díjat nyert. Készít grafikákat is, de igazi területének a zománcot te­kinti. Eddig mintegy harminc ilyen művet készített. — Milyen témát szeret megmintázni? — Az ifjúsággal és a ta­vasszal kmcsolatos témákat. Egy-egy bájos . leány-, vagy fiúarcot virágokat mindig szívesen mintázok. Nagyon kedvelt motívumom a ház, a régi és új házak együttese, kontrasztja. Talán azért, mert én magam is Ilyen szél­sőséges vagyok. Soha nincs átlagkedvem; vagy jó, vagy rossz. Az öblösüvegsyári művelő­dési házban kiállításon lát tam a képeit. A műveken a legváltozatosabb színű és for­májú virágokkal, vidám mai fiatalokkal, aranyos szemű házikókkal, égigérő tornyok­kal és házakkal néztem szembe. Mai hangulatokat, érzéseket kavartak. — A régi házak — simítja félre arcába hulló rakoncát­lan göndör fürtjeit — nyu­godtságot árasztanak. Kedve­lem az újakat is, de a régi­Rózslnak sohasem jutott eszébe, hogy lázadjon a sor­sa ellen. Talán a legnehe­zebb volt megszoknia, hogy Eötvös az éjszakai látogatások során azt követelte. hogy tegezze: — Bánj velem úgy, mintha egy baka lennék. Tegezz! Üss pofon!.., — Ne tessék ezt kérni, méltóságos úr. Tisztességes lány vagyok én! Méghogy egy úriembert megütni... — Adok neked tíz pengőt: Egy kocsislegényt sem mer­nél megütni? — Azt meg. De még meny­nyire ha megérdemelné! Anyám is adott apámnak a súlykolófával, amikor részegen jött haza. — Akkor most én egy ré­szeg kocsis vagyok... A te babád. . Hosszú hónapok teltek el. amíg Rózsi megszokta, hogy a méltóságos urat éjjel Jani­nak kell szólítani és meg keli verni. De ezen sem csodál­kozott- Eleget hallotta az édesanyjától, hogy ezeken az urakon sohasem igazodik el az ember lánya, és mennyive jobb dolga volt neki. mint Böskének. aki Rozgonyi dok- toréknál szolgált, őt a leg­kisebb baklövés miatt is megpofozták minden eltört tányért levontak a béréből, és még vasárnap sem enged­ték el a misére. Ő viszont — igaz. hogy csak hajnalban —. a méltóságos asszonytól kapott selyemruhátábar pompázott a misén és 50 fil­lért dobott Szent Antal per- E-e’yébe. hálából a nagy sze­rencséért, ami őt érte. (Folytatjuk) ekre valahogyan másképpen süt a nap. És szeretem az erdőt; ha napfény bújikál a fák között, olyan fényes a levegő. A kék. piros, sárga és fe­kete színeket érzi nagyon közel magához. Erőt és len­dületet adnak ezgk a képnek, ugyanakkor összhangban van­nak egymással, s ez a rend és harmónia megnyugtató. — A képnek amit csiná­lunk. őszintének kell lennie. A zománc kényes anyag, könnyen csábít a glccsre. Ezért sohasem szabad össze­mosni a színeket, világos kontúrokat kell alkalmazni, anyagszerűséget kelteni. ÉTŐt és hihetetlenül nagy akaratot érzek ebben a más­fél méter magas, 42 kilós, tö­rékeny kislányban. — A ZIM-nek, ahol több mint két évig dolgoztam na­gyon sokat köszönhetek. Ti Megcsinálhattam . azt, amit szerettem. Most az ÁFÉSZ dekorációs műhelyében dol- i| gozom. Kirakatrendező sze­retnék lenni. Azt hiszem, mostani munkám közelebb vitt céljaim eléréséhez. A munkahely megváltozta­tása után élhet-e kedvenc időtöltésének, a zománcké­szítésnek; nem tudom. Min­denesetre érdemes lenne to­vábbra is figyelni rá, a gyár­nak, KISZ-szervezetének se­gíteni igyekezetét, mert Borús Ilona ügyes, tehetséges em­ber. Barátairól ismeretségi kö­réről faggatom. — Bálint Árpi. akivel együtt dolgoztam a gyárban és szabad idejében ólomvá- seteket készít, nagyon jó ba­rátom. Sok az ismerősöm, de állandó barátaim nincsenek. Olyanok akiknek nyugodtan elmondhatnám minden prob­lémámat, s akik másnao visszakérdeznének, hogy si­került-e megoldanom. Már az isolában kötekedőnek tar­tottak néhányan. mert a má­sok szemébe mondtam a vé­leményemet, és nem a hátuk mögött. Olyan mint a többi. fiatal és mégis egy kicsit más. Kék szemét világoskék festékkel, fekete szemhéj tussal teszi hangsúlyossá. Apró kezének vékony ujjai az asztal lapján játszanak, miközben beszélge­tünk. — Sokat olvasok. Képző- művészeti könyveket is ter­mészetesen. A művészet könyvtára sorozatot állandó­an forgatom. Leonardo! már vagy ötszőr olvastam, mindig egy-egy részletében mélyedve el, Kedvenc festőm Barcsay Jenő. 17 éves. divatosan és ízlé­sesen öltözik. Szeret komoly dolgokról, beszélgetni, vitat, kozni. Igényesen, hasznosan igyekszik eltölteni szabad idejét Sulyok László 50 éves a MOSZFILM Stúdió Jubileumi filmsorozat Balassagyarmaton IV. 21. A KUTYÁS HÖLGY Irta és rendezte: Joszif Hejfic IV. 22. LENIN LENGYELORSZÁGBAN Rendezte: Szergej Jutkevics IV. 23. EGY ÉV KILENC NAPJA lendezte: Mihail Rontm

Next

/
Oldalképek
Tartalom