Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)

1975-04-20 / 92. szám

fXssSönclij milsötte van. — Milyen muzikálisak a balassagyarmatiak — súgtam oda a. szomszédomnak, amikor Budapesten a Zeneakadémián szétnézve több „földimet” is felfedeztem a zsúfolásig telt nagyieremben. — Nemcsak zenebarátok, hanem lokálpatrióták is — vála­szolta vissza mosolyogva az ősz hajú tanítónő. El kellett hinnem mert saját és a töb­biek példájával bizonyította. Nyugdíjasok, dolgozók, álta­lános iskolások. rokonok, barátok vagy csak éppen is­merősök ültek ott. Ki-ki a saját kocsiján, ki szívesség- autóval, autóbusszal tette meg a hosszú utat. többen egy átdolgozott nap után, A művelődési központ és a ká­belgyár mikrobuszával maga a városi tanács elnökhelyette­se, művelődési osztályvezető­je, a zeneiskola igazgatója és több tanár. Ember Csaba egykori tanítói mentek „szur­kolni” Csabának, akj diplo- m.aiha,ng versenyét vezényelte ezen az estén. Annak a komoly fiatalem­bernek mentek, mentünk tapsolni, aki özvegy édes­anyjának legkisebb fiaként és Balassagyarmat város ösztön­díjasaként tanul a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskolán és szerzi meg rövidesen ének­tanári és karvezetői diplomá­ját. ösztöndíjasként. És ez az utóbbi tény volt az a plusz, amit a nagyszerű koncerten felül kaptak a gyarmatiak. Mert nemcsak a muzsikus Ember család (minden gye­rek, vő és meny zenepedagó­gus) hanem Balassagyarmat művészi élete is gyarapodott, gazdagodott egy kiváló zene- pedagógussal karnaggyal Egykori magántanára és Csa­ba felfedezője, a gyarmati dr. Bertalan Ákos szerint a gyar­mati művészeti élet sokat ígérő hajtásaként bukkant rá még óvodás korában, azért foglalkozott vele sokat, szí­vesen, de a gyermek Csaba vonzalmát a zenéhez, az énekléshez féltőn ápolta a család is. Sokat szerepelt diákkorában is. A Szántó Gimnáziumban tett érettségi vizsgája után Miskolcon foly­tatott zenei stúdiumot. ezt követte a főiskola. Ember Csaba zenei tehetségét segí­tette a városi tanács is erköl­csileg és anyagiakkal, ösz­töndíjjal. Csaba becsületesen igyeke­zett megfelelni a szülői ház és a város bizalmának, töret­len szorgalommal tanult, vizs­gáit sikeresen tette le, a fő­iskolai KISZ-szervezetnek is aktív tagja, sok társadalmi munkát végez, — hallottam róla évfolyamtársaitól. Nem­csak a kamagyképző tansza­kon taFtják számon, mint eminens hallgatót a kórus­mozgalomban is jeleskedik — mesélte róla Gertrud akivel a KISZ Központi Művész- együttesének tagjai mindket­ten, Csaba mint zongora kí­sérő és mint énekes is be­járta már szinte a fél világot: Szófiától. Varsón át New Yorkig. Kiváló hangja veri énekkarban ig tevékenykedik, de igazán elemében a kar­mesteri' pulpituson van. Nagy kórussal, kamarakórussal egyaránt jól boldogul, a pesti munkásnegyedekben is több­ször vezényelt, szerepeltek például a Dimitrov Gumi. gyárban, Csaba zenei isme­retterjesztést is vállalt az Illatos úti általános iskolá­ban a hátrányos helyzetben levő gyerekek között. A Zeneművészeti Főiskolá­ról kikerülő karnagyok egyik fontos feladata a zene nép­szerűsítése — vette át a szót és a negyedik szegfűcsokrot Csaba a fellépés után. Tervei­ről beszélt, amelyekből példa­mutató munkát végzett máris idehaza Balassagyarmaton, gyakorló évében két ének­kart is szervezett és vezet, a Balassa Gimnázium énekka­rával díjat is nyert az idei területi járási diáknapokon. A diplomahangversenyen pedig az új magyar művek bemutatásáért tett sokat, Ud_ vardy László: Akik a legtöb­bet megérdemelték című mű­vét tanította be és vezényelte hivatott dirigensként. Nem akartam kritikát írni Vásár­helyi Kossuth-díjas, kiváló­művész híres kórusáról az ifjú karmester-titánokról. a klasszkiug és modern művek­ből álló műsorról — megír­ják azt a hozzáértőbbek... Ezzel az írásommal inkább csak városunk karmester- ,,Benjámin,iát” akartam kö­szönteni. aki meggyőzően bi­zonyította Herbert von Kara­jan ars poeticáját: a jő zené­lés nem mágia hanem tu­dás! Elekes Éva JSDK export A magyar mezőgazdasági üzemekben közkedveltek az NDK-ból származó E—512-es kombájnok. Arról a gazdasá-1 gok közül is csak néhány<ri tudnak, hogy e kombájnok komplett ferde felvonóját a MEZŐGÉP pásztói gyáregy­sége gyártja és a német gép­gyártó kombinát ezeket építi be. E fontos export munkára a múlt évben kötöttek szer­eződést. 1974. októbertől a gyáregység 1630 darab komp­lett és pót ferde felvonót gyártott már le és adott ál a gépgyártó kombinátnak. Az tgényeg munkára készülve 28 dolgozó a második szakmáját siserezte meg.' Így lett a sze­relőkből 3 forgácsoló és 25 hegesztő szakmunkás. Pihenőszobában kosos dolgokról Szakszervezeti ceoportértekezlet a pásztói MEZŐGÉP-ncl Reggeliszünet van. Több mint 20 munkás az üzem pihenőszobájában az asztal körül ülve étkezik, beszél­get. A reggeli befejeztével szakszervezet csoportérte­kezletet tartanak. Erősödtek a szocialista vonások Németh András szakmun­kás, a gyáregység szakszerve­zeti bizalmija közli a tag­sággal, hogy az alapszabály­nak megfelelően, a szak- szervezeti központi vezetőség határozata szerint újjá kell választani a szakszervezeti tisztségviselőket és a vezető testületet. Neki négyéves munkáról kellene számot ad­ni, de mivel csak két éve került e funcióba, így erre az időszakra korlátozódik a beszámolója is. A legnagyobb eredmény — hangsúlyozta —, hogy a szakszervezeti munka jelen­tősen fejlődött, a tagság közvetlenül gyakorolhatja jogait a csoportértekezlete­ken, taggyűléseken. Mint bizalmi igyekezett feladatát ellátni, a tagság törvényes érdekeit képviselni. Folyamatosan ismertette a felsőbb szakszervezeti szer­vek állásfoglalásait, mozgósí­tott azok végrehajtására. Előfordult, hogy egy-egy probléma megoldása hatáskö­rét meghaladta, ilyenkor kér­te a gyáregységi szb segítsé­gét. Csoportjuk a rájuk eső termelési terveket mindkét esztendőben sikerrel teljesí­tette. Hozzájárultak a nyere­séges gazdálkodáshoz. Mun- kaverseny-vállalásaik va­lóra váltása eredményezte, hogy a gyáregység kollektí­vái közül elsőnek megkapták, a szocialista brigádmozgalom megtisztelő kitüntetését, az aranykoszorús jelvényt. Nemcsak a munkában értek el nagyszerű eredményeket, — ’Apám zenész volt, jő muzsikus és mindig azt haj­togatta : mindenkit köszönts, mindenkihez jó légy! Ezt én egész életemben betartottam. Büntetve soha nem voltam, pedig a fél világot bejártam. Szerettek az emberek az or* szág minden, részén, talán, azért, mert mindig apám mondásához igazodtam. Nincs a fejünk felett eresz. Hullnak az esőcseppek. Ülünk. Hátunkat a bódé desz­kája védi, A köszörűs meg­igazítja kalapját és a beteg­ségéről beszél, öregember a köszörű®. Keskeny Urbán 73 tavaszt élt meg. Most fáradt. Nehezem jár, alacsony a vér­nyomása és a hallása is egyre romlik. Keskeny Urbánt min­denki ismeri a tarjáni piacon, ö a megye legöregebb ván­dorköszörűse. / — Hol van már a vándor1 lás? Öt éve nem tudok innen a sarokból kimozdulni, Pedig nem is olyan régen mentem. . jártam a megyét, amikor Schnéberger Ferenccel dol­goztam együH. Jó köszörfc volt, csak szegény betegeske­dett, magas volt a vérnyomá­sa, „Hogy tudsz menni. Még mindig mész, pedig mennyit jártál .életedben” — mondta nekem. Pár éve halt meg. So­káig egyedül .voltam. Most vagy fél éve magamhoz vet­tem Csemer Ferit Pásztóról. Ott van a sorban, a büfé előtt. Italt hoz, de nem szeszt. Fiatal koromban sem .ittam, és ebből nem egyszer bajom támadt, mert sokszor a fe­jemhez vágták: mi az, spó­rolsz, Urbán? Esernyőt vesz fezébe a mester. A táskából előkerül a ragasztó, ® míg az öreg babrál gat, nézegeti a lyuka­kat. én a műhelyt veszem szemügyre. A két kereket, a szííat. a köveket, a korongo­kat. Észreveszi, hogy figye­lem a masinát. — Jászalsószentgyörgyöin szüle Uem. A nagy háború Műhely két kerékkel utolsó éveiben, 1918-ban. Tar- jánban katonáskodtam. Már ekkor érdekeltek a kések, ol­lók, esernyők. Innen mentem Nyíregyházéra. Oda már nem katonának, hanem tanulni, fi­gyelni. Egy házaspárnál dol­goztam. Az ember műkö&zö- rűs, az asszony esernyős volt. Együtt jártam velük házalni. Szerettek, mert jól tudtam beszélni, mindenütt szívesen fogadtak. Én meg lestem min­den mozdulatukat. Nyolc évig tanultam a szakmát. Megtanuljam mind a kettői. Ez a műhely lehet harminc­éves. Nézze meg belül is, nyissa ki az ajtót nyugodtan. Hányszor me gbám ulták ezt a kis szekrényt a falusiak. Ki kellett nyitnom. el kellett magyaráznom, ml van. benne. Volt nekem egy csodaműhe- lyem. Kicsi volt a kerék amin toltam, a másik meg óriási ehhez képest. Látott-e már olyat? Bámultak ' a szolnoki, köszörűsök. Cserét ajánlottak. Egy tiszta új kerékpárt kí­náltak a műhelyért. De nem adtam. Nem. adtam, mert sze­rettem. Tetszett nekem is a nagy kerék. Jön Csemer Ferenc, a fiatal köszörűs a jaffával, a Fecské­vel. Kínálja Keskeny Urbánt, aki komótosan rágyújt és át­engedj a szót a tanítvány­nak:. , — Jó mester az öreg? — Tapasztalt, jó mester. — Miért jó mester? — Mert mindent meg tud magyarázni. Az esernyőtől a borotvakezelésig. — Mikor kezdődik a nap? — Kilenckor jövünk, ma­radunk fél háromig. — Mennyit keresnek na­ponta? — Hát az sok mindentől függ. — Mitől leginkább? — Az időjárástól. Ha esik, ide kevesen jönnek. Ha ván­dorolnánk, akkor az eső ál­dás a köszörűsnek is. Minden­ki otthon van, tudják, fogad- i.ll. — Ha két köszörű® összeta­lálkozik? — Akkor örülnek egymás­nak, beszélgetnek és legalább egy hétig együtt dolgoznak. Közös a pénz is. Az auljáró felől kuncsaft érkezik. Kést ad Csememek, aki mozgásba hozza a kere­ket. Felsír a kő, szikrázik a oenge. — Köszörűs volt ennek a Ferinek az apja. Én is taní­tottam, most meg a fiút vet­tem magamhoz. Megtanítom, hadd éljen, boldoguljon. Csak úgy ne csinálja mint én. Jó gyerek. Nem mondhatok rá semmi rosszat. Ha azt mon­dom, így csináld — szót fogad »—. úgy csinálja. Megáll az öreg a beszéd­ben. Lassan forog a kerék, végzett a munkával Csemer, húszforintost nyűit Keskeny Urbénnak. A mester zsebébe gyűri a pénzt, feltekint a magasba. Az esőfelhőket nézi. Csemer mellém áll. — Az öregnek ' nincs mes­terlevele. Elleste a szakmát. Én mégis nagyra -tartom az öreget. Jobbnak, mint sok mást. akinek papírja van. Én mondom magának, príma kö­szörűs, Első köszörűs az öreg! Szakács László hanem a tanulásban is. A csoport valamennyi tagja po­litikai, szakmai oktatásban vesz részt. Ismereteiket gya­rapították szabad idejük cél­szerű kihasználásval. Együtt voltak kirándulni Hajdúszo­boszlón, Tapolcán, és ezeken az utgkon nemcsak pihentek, hanem az ország szép tájai­val is ismerkedtek. A beszámoló arról is szólt, hogy felendült a sportélet. Folyamatosan szervezik a háziversenyeket. A női kézi­labdacsapatuk jól szerepelt. Részt vettek a MEDOSZ me­gyei sportnapokon is. Valamennyien joggal büsz­kélkedhetnek, hiszen egyetlen dolgozó sem követett el sza­bálytalanságot, így a fegyel­mi eljárás körükben ismeret­len. Az eredményesebb munka annak is köszönhető, hogy a pártszervezet állandóan fi­gyelemmel kíséri és segíti a szakszervezet tevékenységét, a jog-, hatáskörük gyakorlá­sát. A választott tisztségvise­lőknek érdemes dolgozni, hi­szen javaslataikat, kezdemé­nyezéseiket a gazdasági veze­tők meghallgatják és hasz­nosítják. Ahol előbbre kell lépni A reális jelentés említet­te a meglevő problémákat is. Sok volt az üzemben a bale­set. A dolgozóknak jobban be kell tartani a biztonságtech­nikai előírásokat. A gazdasá­gi vezetők közérthetőbben ok­tassák a balesetelhárítás sza­bályait. A statisztikai adatok szerint nyolc százalékkal csökkent a szervezett politi­kai oktatásban részt vevők száma. A helyzet megváltozta­tását fontosnak tartják. A jövőben valamennyi szerve­zett dolgozónak állandó fel­adata — ezt a termelési cé­lok teljesítése Is megköveteli — politikai, szakmai ismere­tek további gazdagítása. Együttes erővel azon kell munkálkodni, hogy a kollek­tív szerződést, valamint ' a törvényes előírásokat betart­sák, az élet- és munkakörül­ményeket, valamint a szo­ciális helyzetet még kedve­zőbbé alakítsák. Javasolták, hogy a szülési szabadságról visszatérő édesanyák segély- összegét a gyáregység veze­tősége 200 forinttal növelje meg. Az észrevételek után, a tagság egvhangú szavazással szakszervezeti bizalminak Né­meth Andrást, bizalmi helyet­tesnek pedig Roncsák Béla szakmunkásokat választott* meg. A csoportértekezlet után né­hány munkással, vezetővel to­vább beszélgettünk. Valameny- nyiük véleménye megegyezett abbam, hogy nemcsak az el­múlt esztendőket zárták ered­ményesen, hanem 1975 I. ne- degyévi termelési tervük tel­jesítése is ütemes. A gyár­egységek árbevételét 2 mil­lió 417 ezer forinttal túltel­jesítették. Legyártottak és az AGROKER-nek leszállítot­tak 50 fóliasátrat. Eibből a pásztói tsz hat darabot vásá­rolt meg. Közös erőfeszítést tesznek, hogy az NDK FORSCHIT me­zőgazdasági gépgyártó kombi­náttal kötött szerződés alán­ján az E—512-es kombájn ferde felvonóit folyamatosan szállítsák. Ebből 4500 dara­bot kell legyártani 1975-ben, Eddáig 774 darabot állítottak elő és exportáltak. A meg­rendelő minimális észrevételt tett az áruk minőségére. Elő­fordult, hogy kifogásolták egyegy gyártmány hegesztési munkáját vagy a festés vas­tagságát. A reklamációkból tanultak, kiküszöbölésére in­tézkedtek. Jelentős üzemi tartalék van a szervezeti intézkedések­ben. A műszakiak a folyama­tos termelés feltételeit, illet­ve a szervezettség színvonalát kívánják javítani. Szükség van erre. mert esetenként anyaghiány gátolja a folya­matos tervteljesítést. Most is hiányzik tengelyalapanyag, ékszíj-tárcsakoszorú. A Duna­újvárosi Vasmű a 4-es, 12-es durva lemezeket nem szál­lította le. pedig időiben meg­rendelték. A központ is segítsen Sok a tennivaló a szociális beruházásokkal. A biztonsá­gi szemlék jegyzőkönyvei azt rögzítik, hogy a festőműhely levegőtisztitó berendezése ki­csi, a szükséges levegőcserét nem tudja biztosítani. A hű- tóüzem ipari szennyvízelve­zetése nem megoldott. Régi meszesgödörbe gyűjtik össze, majd időközönként tartályko­csival szállítják el. A gyár­egységnek nincs anyagi esz­köze a hiányosságok végleges megszüntetésére. A jogos Igé­nyeket a vállalati központnak kell ragsorolnia. Megoldásu­kat joggal szorgalmazza a szakszervezet és az egész kol­lektíva. (M. L.) Mii ígér a televízió a jövő hétre? Kedden a Kék fény után kerül képernyőre • a nyitott könyv műsora, amely ezúttal Csák Gyula: A tolvaj és a bírák című új novellásköte- tét mutatja be. A televizióra átdolgozott 3 írás címe: Re­mek, Pereskedők és Hagyaték. A második műsorban A. B. Velleja: Az értelem álmai című darabját sugározza a te­levízió két részben, a Víg­színház előadásában. Szerdán kerül képernyőre A szellemes nyomozó című an­gol filmsorozat újabb epizód­ja maid a Munkások, veze­tők egymás közt című műsor keretében a közvetítőkocsik a Borsodi Szénbánya Vállalat­hoz és az Óbudai Hajógyárba látogatnak el. A „Szovjet Iro­dalom” című új folyóirat megjelenését méltatja A kézfogás című riportja, amelyben megszólalnak a szerkesztő bizottság szovjet és magyar tagjai. Csütörtökön vetíti a televí­zió A robbanás című magya­rul beszélő ausztrál filmet. A történet főhőse egy fiatal fiú, aki konfliktusba kerül egy külszíni fejtésen dolgozó zárt munkaközösséggel. Az újra induló Riporter kerestetik be­vezető adása után Királyok, szélhámosok, áldozatok cím­mel történeteket láthatunk Egon Erwin Kisch életéből és életművéből. Pénteken Mozdulj! címmel indul a televízió új akciója, amely különféle módszerekkel bizonyítja, hogy a civilizáció egészségi ártalmai egyféle­képpen győzhetők le: sportol­ni kell! Szombaton a Hóvégi hajrá után mutatja be a Zenés Tv- színház Sarkadi—Tamássy Zdenkó: Vendégek cimy víg­operáját. Éjszakai előadás ke­retében kerül a képernyőre A három jó barát'című' magya­rul beszélő francia film, amely három munkás kaland­jait meséli el a gazdagok vi­lágában. Vasárnap Déry Tibor: Fele­let című sorozatának VI. ré­szét mutatják be, majd utá­na Az utak című szatirikus — dokumentumfilm tart gör­be tükröt elénk. NÓGRÁD — 1975. április 20., vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom