Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)

1975-04-20 / 92. szám

Mai arcok —• mai emberek Kellemes csalódás Fiatal, hosszú fekete hajú asszony Csuika Gábomé, a salgótarjáni hatos számú vá­lasztókörzet tanácstagja. A munkahelyén, a gyógyszertár­ban amikor kerestük, nagy sor állt a pult előtt. Betegek, vagy azok hozzátartozód. Csu­ka Gáborné minden, kapkodás nélkül szolgálta ki pácienseit. Ha valahol nyugodtan, akkor a gyógyszertárban valóiban így kell dolgozni. Hiszen egyetlen tévedés, talán milli­gramm eltérés egy ember éle­tét is követelheti. A gyógy­szertári asszisztensnek erre ügyelni kell. Hosszú ideig kellett arra várná hogy szót váltsunk Csuka Gáboméval. Akkor hagyta ott a pultot, amikor megjött a váltótársa, amikor már szabaddá tehette magát, amikor nem kellett a vénye­ket olvasnia, a polcokról a gyógyszereket szednie. — Tőasigyökeres salgótarjá­ni vagyok. Itt születtem, ide köt mindén/, Édesapám üveg- csiszoló az öblösüveggyárban, édesanyám a Salgó Cipőipari Szövetkezet részlegvezetője. Folytassam tovább a vallo­mást. Én 32 éves vagyok. Van egy kislányom, aki most jár a második osztályba. A fér­jem csoportvezető a kohásza­ti üzemeknél. A közgazdasági szakközépiskolában érettsé­giztem, majd beiratkoztam a kétéves gyógyszertár-asszisz­tensi iskolába. Így lettem gyógyszerész. Most poditíkai- liag képzem tovább magam. A kétéves marxista—leninista középiskolába járok. Ezzel tervem van, mert a középis­kola elvégzése után az esti egyetem hallgatója szeretnék len». Majd meglátjuk. Az újságírónak kevés dolga van ennél a beszélgetésnél, Csuka Gábomé őszintén vall önmagáról1, a munkájáról. Csak jegyzetelnie kell. A jegyzetpapok pedig egyre jobban megtelnek. — Most két esztendeje ép­pen, hogy tagja lettem a Sal­gótarjáni városi Tanácsnak. Mondjam azt, hogy véletle­nül? Pedig így i/gaz. Először a férjem jelölték, és mégis én lettem a tanácstag. Váratla­nül ért. De biztattak az utca­beliek, a népfrontíbizottsóg tagjai. Hiszen valamennyien gyermekkorom óta ismernek ezen a környékem. A két év alatt számos kellemes csaló­dás ért. Valahogy úgy gon­doltaim, hogy az emberek kö­zömbösek* egymás iránit. Mióta tanácstag vagyok, másról győ­ződtem meg. Sokan vannak, akik szabad idejükből nagyon sokat áldoznak Salgótarjánért, a megyeszékhely szépségéért, fejlődéséért, és tegyem hoz­zá, tisztaságáért. Aztán más kellemes csalódás is ért. Leg­utóbb például a Damjanich utcában sétáltam, hogy meg­nézzem, vájjon végrehajtot­ták-e az interpellációban fel­vetett javaslatomat. A vá­li f .V ■ " '■ ' laszitópOigarouC közül sokan csatlakoztak hozzám. Együtt sétáltunk tovább. Érdekes, nem a gondokról szóltak, nem panaszkodtak, inkább a munkámban biztattak, az én életemről' érdeklődtek. Es ez nagyon jólesett. A beszélgetés során számos emléket idézünk fel. Inter- pelációkat, az első felszólalást a tanácsi ülésen. Csuka Gá- boménak mind a kettőhöz van. mondandója. — Arra már nem is emlék­szem, hogy hányszor interpel­láltam a testületi ülésen. Sok­szor. Például egyszer azért, hogy a Damjanich utca vé­gén nyolc házba nem volt be­kötve a vízvezeték. A tanács­ülésen mondtam el vélemé­nyemet. Aztán többször szó­vá tettem az útjavítási gondo­kat is. Örömmel mondhatom, hogy szavam nem Volt pusz­tába kiáltott szó. A tanács még minden esetben teljesí­tette a jogos kéréseket, de segítettek az utcában lakók is, társadiaim.i munkát végez­téik. Szóval elégedett vagyok a választópolgárok tevékeny­ségével, és a tanács intézke­déseivel is... A tanácsülés? Az úgynevezett szűzbeszéd, vagyis az első felszólalás na­gyon nehéz volt. Először ön­magamat kellett meggyőzni arról, hogy szólnom kell a választópolgárok érdekében, A felszólalást magamban több­ször megismételtem. Emlék­szem, amikor először nyújtot­tam felszólalásra a kezem, úgy éreztem, hogy a szék is kicsúszik alólam. Amikor pe­dig megkaptam a szót, mint­ha mindig a mikrofon előtt álltam volna. Beszéltem. Tudtom, hogy a választópol­gárok érdekét képviselem. Szóltam a szennyvíz elveze­téséről, az utak javításáról, részt vettem a fejlesztési költ­ségvetés vitájában és még Vélik it tavaszi gabonát A múlt héten jelentkezett szeszélyes időjárás ellenére a gazdaságok szorgos munkájá­nak eredményeképpen a ta­vasza árpa földbe került, üze­meink behozták a lemaradást. Megyei szinten 7600 hektá­ron az elmúlt évhez hasonló területen a hét végére befeje­ződött a tavaszi árpa vetése. Vasárnapig a zabot 90 száza­lékban, 350 hektáron vetették el a mezőgazdasági üzemeink. A termelési kedv felélén­külését mutatja a bur­gonyaterület mintegy 300 hektáros növekedése. Az -el­múlt év hasonló időszakában á2 százalékban 1730 hektáron már végeztek az ültetéssel a ter­melőszövetkezetek és háztáji gazdaságok. Ez évben 1082 hektáron termelési rendszer­ben termelik a burgonyát termelőszövetkezeteink, amely a szécsényi, varsányi és őrhal­mi körzetre összpontosul. A cukorrépa vetése is meg­kezdődött a hét elején. Külö­nösen a pásztói, járás terme­lőszövetkezetei járnak az élen. A megyei szinten elve­tett 600 hektárból 430 hektárt a pásztói járásban vetették el. A cukorrépa termesztését gazdaságaink nagyüzemi ala­pokra kívánják helyezni, a tervezett 1666 hektárból — közel 600 hektáron termelési rendszerben kívánják megva­lósítani a cukorrépa terme­lését. Időszerű feladat a kukorica vetéséhez a talajelőkészítés. Az elmúlt év kedvezőtlen ta­pasztalatai felhívják az üze­mek figyelmét az időben és jó, minőségben elvégzett talaj- előkészítések fontosságára. A munkák a balassagyarmati és pásztói járásban jó ütemben haladnak. A vegyszerezések folyamatosan történnek, a hét végére a gabonák 25 százalékán végezték el üze­meink. A cukorrépa terület 50 százalékán a vegyszeres gyomirtás megtörtént. A lazább talajú területeken megkezdődött a silókukorica vetése is. Az üzemek növek­vő területen mintegy 4000 hektáron tervezik termelni a silókukoricát, amely a tavalyi vetések 10 százalékát alkotja. Kedvező, hogy emelkedik a borsóvetések területe, a tsz-ek 510 hektáron vetették el, amely az elmúlt évinek dup- iája. , A zöldségfélék vetésterülete az elmúlt évihez hasonló ed­dig közel 1600 hektáron ültet­ték el. Emelkedik a zöldbor­só, uborka területe továbbra is alacsony a vöröshagyma paradicsom és zöldpaprika területe. sok más témakörben halliat- tam hangomat. .. Egy tanácstaggal folytatott beszélgetést úgy befejezni, hogy ne kérdeznénk meg a terveit, aligha Lehet. Így vol­tunk Csuka Gáboméval is, hiszen temperamentuma, lel­kesedése, az újságírót is ma­gával ragadta. — Terveim, között egyéni, családi és közösségi elképze­lések megvalósítása szerepel. Először az egyénit mondom eh Ügy érzem, ahhoz, hogy a közösség számára mind hasz­nosabb munkát végezzek, po­litikailag kell önmagamat fejleszteni. Ezért terveim kö­zött a marxista—leninista es­ti egyetem megkezdése, illet­ve sikeres befejezése szere­pel, A családi terv is nagyon szép. A Hunyadi körúton, ahol lakunk, tízéves háziasság után végre lesz saját családi fészkünk. A szülőd ház mellé toldunk egy újabb otthont. És nem végül, nem is utoljára, a közösség. Az ón választókör­zetem az úgynevezett utcavé­gek körzete. Akár a Hunyadi körutat nézem, akár a Dam­janich utcát vagy a többit. Ezek az utcavégek pedig sok gonddal járnak. Befejezett útépítés után a végeken újabb házak épülnek. Ide út, vil­lany-, víz-, szennyvízvezeték kell. Szóval szeretnénk meg­oldani az utcavégek gondját, az utakat, a járdákat és egyéb feladatokat. Igaz, eh­hez több millió forint kell. Ügy tudom, sőt biztop is, hogy az ötödik ötéves terv programjában. ez szerepel. Amikor ezt a tervet hagyjuk jóvá akkor isidét szót kérek választópolgáraim nevében a 'tanácsülésen... A beszélgetés során úgy éreztük, Csuka Gábomé érzi a közösséggel vállalt felelős­séget. Így is tevékenykedik. Fiatalosan és lendlülettel, mert tudja; a közösségért érdemes is tenni. Somogyvári László Erősödjek a pArtdcmokrdcia Mi lett a javaslatok A pártcsoport-értekezietekeii, veeetó- ségválasztó taggyűléseken elhangzott vélemény ékről, javaslatokról tárgyalt legutóbb a kányás-aknai pártvezetőség. Mi lett ezek sorsa? Megtörténtek-e a szükséges intézkedések? Választ kaptak-e a kommunis­ták minden általuk felvetett kérdésre? A pártdemokrácia erősítésének fontos láncsze­me az is, hogy ezekre a kérdésekre rendsze­resen visszatérjen a pártvezetőség. Kányás-aknán ezeket a kommunista érte­kezleteket, taggyűléseket, a széles körű akti­vitás jellemezte. Talán még soha nem kér­tek annyian, szót, mint most, a pártunk XI. kongresszusát megelőző tanácskozásokon, ér­tekezleteken. A vitákra általában az őszinte légkör, a nyíltság, a segíteni akarás és nagy­fokú felelősségérzet volt a jellemző. A gazda­sági, elvi, politikai, szervezeti kérdések mel­lett több egyéni problémát is felvetettek. Az észrevételek többségében olyanok voltak, amelyek az alapszervezet hatáskörébe tartoz­tak. Tö bbet már helyben megvá laszol tok vagy szükség szerint rövid idő alatt elintéz­tek. Akadt olyan vélemény, javaslat is szép számmal, amiben a gazdasági vezetőknek, illetve a felsőbb szerveknek kell intézkedni. Főlég gazdasági kérdések, javaslatok voltak ezek, amelyekben nem mindem esetben tör­tént intézkedés. Ennek okát a pártvezetőség abban látja, hogy talán, nem jutottak el min­den esetiben ezek az észrevételek a megfele­lő helyre, az illetékeseikhez, illetve az alap­szervezetek sem ellenőrizték a végrehajtást. Sokan szóvá tették, hogy nem megfelelő a munkafegyelem. Gyakori a korai kiszállás, az akna alatti várakozás. Sajnos, ez továbbra is tapasztalható. A változtatás elsősorban ta­lán nem is az al apszervezet feladata, hanem a munkahelyi vezetőké. A kommunista pél­damutatásra azonban itt is nagy szükség van. Másképpen aligha lehetne eredményeket el­érni. Az utánpótlással, a bérezéssel kapcsolatos gondokról is sokan mondtak véleményt. En­nek orvoslása persze nem várható alapszer- vezeti szintem. Történt is azóta központi in­tézkedés, március 1-től módosultak a bérek. Rendezték az iparosok bérét is, ahol a leg­több volt a panasz. A rendelkezésre álló ke­ret elosztását azokra bízták, akik legjobban ismerik az embereket és azok munkáját. Szé­les körű demokratizmus érvényesült ebbem. Több párttag egyéni gondját is elmondta. Arról panaszkodott, hogy évekig frontfejté­sem dolgozott, azután egyszerűen kihagyta k a csapatból. Másokat viszont külszínre és egyéb alacsonyabb keresetet biztosító mun­kahelyre osztottak be. A legtöbb ilyen egyé­ni gondot sikerült már megnyugtatóan ren­dezni, de mindig akadnak újabbak. Jogos te­hát a tagság igénye — aminek többen, hangot adtok — a bizalmiak többet foglalkozzanak helyben a párttagok ügyes-bajos dolgaival és ne cssak a tagdíj beszedésre korlátozódjék munkájuk. A pártvezetőség és alapszervezetek figyel­mét felhívta arra is, hogy a tagság által fel­vetett kérdésekkel, javaslatokkal rendszere­sen foglalkozzanak. Egyes alapszervezeteknél még nem rendszeres gyakorlat, hogy a két taggyűlés közötti munkáról beszámoljon a ve­zetőség, a kérdésekre válaszoljon és a javas­latok elintézéséről is adjon, tájékoztatást. Ezen változtatni kell. A XI. pártkongresszus határozatának végrehajtása megköveteli a pártdemokrácia erősítését, a vezetőség és tag­ság kapcsolatának szorosabbra fűzését. Eh­hez az alapot már az említett értekezletek, taggyűlések alkotó légköre megteremtette, aimtoe építeni lehet. E nnek érdekében a kánvási pártvezető- sóg részletesen is kidolgozta az intéz­kedési tervet, amivel szinte vezérfo­nalat biztosított az a,lapszervezetek, a kom­munisták számára. B. J. Egy hónappal a tavasai B1XV kapunyitása előtt Budapest kőbányai vásár- csarnokában koncentrált erőkkel dolgoznak az építők, hogy egy hónap múlva, a május 21-i kapunyitásra min­den készen fogadja a beru­házási javakat bemutató ta­vaszi Budapesti Nemzetközi Vásár látogatóit. A Könnyű­ipari Szerelő és Építő Válla­lat dolgozói különösen gyors és szervezett munkát végez­nek. A legnagyobb csarnok és a főtéri vízmedence között korszerű. könnyűszerkezetes elemekből építik fel az új „D” jelű csarnokot amelynek első szakaszát. több mint 5000 négyzetméter fedett terü­letet. április végéig adják át a kiállítóknak. így a vásár- centrum rekordidő, alig négy hónap alatt jut hozzá a kor­szerű kiállításrészleghez, amelyben majd az energia- termelő és a villamosgép- gyártó ipar újdonságait mu­tatják be. Egymillió dollár Rom hányban AZ MSZMP KB múlt év december 5-i határozata igen íomtos. kérdést vetett felszín­re, amelyek között is az egyik legszámottevőbb a ta­karékosságra, a hatékonyabb, jobb gazdálkodásra hívja fel a gyárak, üzemek, egyéb gaz-, dálkodó egységek figyelmét. „A termelésben olyan szer­kezeti változtatásokat kell végrehajtani, amelyek elősegí­tik a rendelkezésre álló ener­gia és nyersanyag jobb fel- használását. .., a tőkés im­port csökkentését, illetve he­lyettesítését. .. Szükséges, ho>gy tovább javuljon a ter­mékek minősége, versenyké­pessége, és az ezt szolgáló termelőberendezések kihasz­nálása”. ■Köztudott: a határozatot követően az egész ország a takarékosság jelszavától visszhangzott, ^ az örök két­kedők rossz szájízzel mondo­gatták: kampány. Kampány az egész. I Azóta, a jól átgondolt, rész­letes intézkedési tervek ki­munkálása, s a benne meg­határozottak végrehajtásá­nak megkezdése bizonyította: nem időszakos féllángolásról, hanem egy intenzív folyamat fokozottabb előtérbe helyezé­séről van szó. Ezt — a folyamatot — hangsúlyozta, ha jól emlék­szem, két hónappal ezelőtti beszélgetésünk során Kollár József is, a FIM Romhányi Építési Kerámiagyárának igazgatója. — Nem megkezdtünk, ha­nem tovább viszünk valamit. Legalábbis, itt, nálunk ilyen érvénye van a párthatározat­nak — mondta akkoriban. ɧ hosszan sorolta, mik is azok a feladatok, amelyek- már akkor is napirenden vol­tak. csak mint mondta: — Megoldásukra még na­gyobb súlyt kell fektetni. Mondom, talán több mint két hónap telt el azóta, hogy a romhányi gyár igazgatójá­val beszélgettünk. S bár e* rövid idő — tudjuk — nem jogosít fel végkövetkezteté­sekre, néhány tanulság levo­násába azonban alkalmas. Például arra: valóra vál­nak-e, s ha igen, hol ta<rt aa intézkedési tervben foglaltak végrehajtása? Mi történt e néhány hét alafrt? — Két dologra kell nagyon figyelnünk! — elemezte akko­riban Kollár József. — Az energiatakarékosságra és a tőkésimport csökkentésére, illetve megszüntetésére. Valóban: két súlyponti kér­dése ez a gyárnak. Hiszen, nem túl sók idővel az emlé­kezetes olajválság előtt tértek át a hagyományos energiával történő tüzelésről — az olaj­tüzelésre. Helyi viszonylatban meglehetősen nagy mennyisé­gű folyékony szénhidrogént használnak fel — évi nyolc­ezer tonnát. Természetesen, ez a keret. Túllépni nem, megtakarítani lehet belőle. Sőt, kell! A takarékosság alapja a kel­lő fokú műszerezettség —- fejtegette az igazgató. így le­hetővé válik a fogyasztásvál­tozás naponkénti, óránként történő ellenőrzése; kialakít­ható az optimális fogyasztás, amelynek eredményeként nagy mennyiségű olajat lehet megtakarítani. — Éppen most beszéltem a köziponttal telefonon — újsá­golta. — A gyártók visszaiga­zolták az olajégőinkre szüksé­ges speciális mérőműszerek szállítását. Remélem, mielőbb megkapjuk, mert az idő: pénz. Ugyenide kapcsolódik még: Az egész gyár fűtését egy nagy, évente átlagosan 1500 tonna olajat fogvasztó kazán látia el. Felmérték: rengeteg energia vész kárba. Haszno­sítsuk azt is! — vélekedtek és munkához láttak. Azóta már vége felé ta>rt az egész közpomtifűtés-rendszer átszer­vezése. .. Mire kellett még nagyon odafigyelni ? A tőkésiimport csökkentésé­re, illetve megszüntetésére. A ROMHÁNYI GYÁR eddig minden évben nagy mennyi­ségű színező pasztát, festéket szerzett be a csempegyártás­hoz, főleg a Német Szövetsé­gi Köztársaságból, Angliából, és Olaszországból. Talán fe­lesleges is hozzátenni: nagy mennyiségű dollárért. A rom- hányi szakemberek már a múlt év derekán megkezdték az importot helyettesítő reak- tív paszta gyártásának kikí­sérletezését. A munkálatok) sikerrel jártak: megoldották a teljes színskála helyben! gyártását, és azóta már tart az így módosított próbagyár­tás. A házi eljárással készült termékekkel már a második fél évben megjelennek a pia­con, s a közvélemény, az igé­nyek jelentkezésének mérté­kében — sok múlik ezen, hi­szen minden újat csak bizo­nyos idő eltelése után rendel­nek; ezért is a féléves/ rátar­tás — jövő év elején indul teljes kapacitással a gyártás. Mindenesetre, a gépeket, be­rendezéseket és a festékanya­got szállító olasz cég képvise­lői, a megszűnő import tuda­tában is kijelentették: a rom­hányi gyár terméke egyes vo­natkozásban túltesz az övé­kén. Ugyancsak helyben kísérle­tezték ki a csempegyártáshoz szükséges, úgynevezett szín­test gyártását. A színező­anyag előállítása nemcsak a romhánviak, hanem többi fi- nom-kerámiaipari egység szükségletét is kielégítené, ám megvalósítása csak egy új, viszonylag nagyobb —> mintegy 25—30 millió forintot igénylő — beruházás révén/ válhat valóra. Az eddigi tár­gyalások során beigazolódott a gyáriak hitelkérelmének jo­gossága, így ezt a munkát is hamarosan, megkezdhetik. A tervek készek, kidolgozott a technológiai, helyszínen vár­nak beépítésre az eleinek, anyagok. — Ha mindez megválóéul, márpedig szeretnénk ebben az évben be is fejezni a munká­latokat, évente több mint egymillió dollárt takarítunk* meg a népgazdaságnak —t mondja az igazgató. És amire még — az el­mondottakon kívül — nagy figyelmet fordítanak: a selejt* csökkentése. Ha ebben az év­ben a múlt évit mindössze) egy százalékkal vetik vissza,' már az is közel kétmilliós) megtakarítást eredményezi márpedig a legjobb úton ha­ladnak efelé. A gyár kéö szakmunkása olyan pneuma­tikus görgőt készített, ame-t lyek megakadályozzák at csempe gyártás közbeni meg­hibásodást, illetve, kizárják at további munkafolyamatból al nem megfelelő minőségűi munkadarabokat. És ez sokat! jelent. Hiszen, egy csempe 40 fillérben van a gyárnak. Két­szeri égetés és mázolás utáni viszont már a legolcsóbb isi minimum 1,90—2 forintba) kerül. Természetesen, a meg­takarítás nagysága nem mér­hető még ilyen rövid időt alatt, de — mint a szakem­berek is várják — jelentős lesz. ! Íme: egykét témát emel­tünk csak ki a romhányi* gyár intézkedési tervéből, gi majdhogynem egyértelmű vá­laszt kaptunk: szó sincs kam­pányról. takarékossági neki- fohászkodásról. Nagyon is át' gondolt, következetes munka) folyik a gyárban. És a fentiek mellett még ■mi mindenről számot adhat­nánk, DE TEGYÜK EZT KÉ­SŐBB! Hiszen nem végkövet­keztetések levonására látogat­tunk el a romhányiatohoz, hanem meggyőződni: „él-e”, az intézkedési terv... ? Karácsony György NÖGRÁD — 1975. április 20., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom