Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)

1975-03-18 / 65. szám

A kongresszusi verseny legjobbjai közül

Garancialevelet adnak

~ Kétszeres „Vállalat kiváló brigádja” vagyunk. Még nem tudom, hogy az elmúlt évben elért teljesítményünk alapján, milyen cím viselésére vagyunk jogosultak, bár, mán megkérdeztem a murvka- verseny-felelőst is — kezdi a beszélgetést Kotrocz Gábor, Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozója, aki Salgótarjánba^, az Arany János útcai, most épülő új 32-es bér ház alagsorában tevékenykedik. Kisvártatva így folytatja: — Én. csak tavaly novembertől vagyok a brigád vezetője. Előtte Fodor Béla volt, akit művezetővé léptettek elő. így kerültem helyére. A brigád bizalmából.

Kilencen dolgoznak együtt. Ebből hat szakmunkás, három pedig segédmunkás. Az átlagéletkor 25—26 év. Törzs- gárdafcag csak kettő van, mivel a brigádból időközben többen más, magasabb munkakörbe kerültek. Szakái Jó- zsi bécsi viszont éltesébb korára való tekintettel köny- n.yébb beosztást kért és kapott, mondván: nem bír le- és í elszalad gálni az emeleteken.

— A brigád 1962-ben alakult, — veszi vissza a szót Kotrocz Gábor. Tizenkét év alatt nagyon sok mindenen mentünk keresztül, de a kollektíva mindig helytállt. Közösen a vizesekkel mi indítottuk el a vállalatnál a garancialevél-mozgalmat. Azóta minden építkezés befejezése után ezt a papírt átadjuk a házmesternek. Ritkán hívnak vissza bennünket..

Képernyő előtt

A kongress

Salgótarjánban minden, jelentős közintézményhez, lakáshoz fűzi őket valamilyen élmény, emlékezetes esemény, egy-két érdekes történet. Ha azt mondjuk róluk: városépítők, nem állítunk valótlant Munkájukat hivatásnak tekintik és nagy felelősséggel dolgoznak. Reklamáció csak elvétve fordul elő náluk.

Miért?

Mert egyiküket sem kell noszogatni, mert bíznak egymásban, nincs különcködő köztük, egymást segítik, megértik minden fontos feladatot megvitatnak, és olyan parázs szakmai vitákat rendeznek, hogy a kívülállók azt hihetik: nemsokára hajba kapnak. Pedig erről szó sincs. A dolgozz szorgalmasan, hibátlanul gondolat vezérli napi tevékenységüket.

Mondja is a brigádvezetó:

— A vita jó, mert mindig előre viszi az ügyet. Szükség van rá több okból is. Az ember bárhogy felkészül, idővel felejt Aztán olyan sok a szabványelőírás, hogy betartása csaik egymás segítségével lehetséges. A vita 6egít abban is, hogy előbb oldjuk meg feladatainkat, Vállaltuk, hogy az épületre előírt normaórából 15 százalékot megtakarítunk. Eiz azt jelenti, hogy ennyivel előbb fejezzük be a munkát. Megvalósítása viszont megkívánja, hogy mindenki elmondja elképzeléseit,, a munka jobb megszervezéséről. De más is indokolja ennek a szellemnek az erősítését Egyik kollégám aPEVAjegyében

szerkezetnél dolgozik, mint villany szer elő. Holnaptól

kezdve két munkatársunk másfél hónapra távolabbi munkahelyre megy.

— Mi lesz a vállalásukkal?

— Teljesít; dk — állítja határozottan.

— Hogyan?

— Jobb munkaszervezéssel, amennyiben szükséges, túlmunkában, szombat és vasárnap.

így cselekedtek, amikor két társuk, ké,t napig a Május 1. úti iskolában az új könyvtár villany szerelési munkálatait végezte társadalmi munkában.

— Ilyenkor néhány órával megtoldjuk a munkaidőt, — mondja a brigédveaető, majd így folytatja: — Tavaly három kommunista műszakon vettünk részt.

Ez az önzetlen segítőkészség, az igazi munkásokra oly jellemző hátsó szándék nélküli, önkéntes, tenni akarás tükröződik a brigádtagok egymás közti kapcsolatában is,

— Nekem például a lakáshoz szükséges anyag megszerzésében és elszállításában] segített a kollektíva, — veti közbe a beszélgetést csendben hallgató Sándor Rezső brigádtag

— Hozzám is eljönnek majd — veszi vissza a szót a brigádvezető. — Ugyanis Sebaj-telepen a vállalat épít lakásokat a fiataloknak. Az esélyesek között vagyok én is. A lakás összegének egy részét le lehet dolgozni. Ha nem az idén. akkor jövőre már én is űj lakásban lakom, nem kell bejárai Márk- házáróL

Nem sokkal később a tanulásra tarelődLk a szó.

— Rövidesen a bmgáövezetők és helyetteseik adnak számot a szakmai felkészültKongresezusra készül immár hetek, hónapok óta az ország, és ennek a készülődésnek szemléltető, ékes nyomaival szinte naponta találkoztunk a televízió képernyőjén is. Természetesen nemcsak a kongresszusi és felszabadulási versenyekről szóló riportokban és tudósításokban mutatkozott meg ez az eleven készülődés, hanem a műaorpolltrkában is. Mind többet láttunk munkás témájú riportokat és filmeket, mind többször találkoztunk pártfunkcionáriusokkal a képernyőn. S egy ország hallgatta a közelmúltban Jakab Sándor elvtárs, a Központi Bizottság osztályvezetőjének nyilatkozatát az élőkészületek sikeres befejezéséről.

Kicsit az előkészületek jegyében szemlélte a múlt heti tévéműsort a kritikus is.

Kedden két olyan Tnűsoraaám is szerepelt a megyénkben, úgyszólván (néhány kivétellel), egyedül fogható első csatornán, amely tematikailag a kongresszus előkészületeibe illik. A „Beszélgessünk” című műsorban arról esett szó, miért pontatlan, ha azt énekeljük: „Ez a harc lesz a végső!" — ahogyan azt Lenin is megállapította. A műsor egyidejűleg tisztázni óhajtotta, amint azt a műsor előrejelzése is mondta: mit jelent ma forradalmárnak lenni. De ide so. rolható a Kezdőkör című riportműsor is, amelynek meghívottja Frankó János agrármérnök, a gödöllői járási pártbizottság titkára és Kancsal Tamás öttusabajnok volt. A riportnak a céltudatos, kitartó, fáradhatatlan küzdelem volt a témája, és alighanem jobb alanyokat aligha találhatott volna hozzá Feledy Péter riporter.

Szerdán, A meglátott horizont című műsorban „a dokumentumfilm készítői azokat a politizáló, közösségi embereket keresték fel Szolnok megyében, akik a társadalom érdekében a legnagyobb feladatokat is vállalják”. A „Nézőpont” című műsorban Merre tart a tőkés világgazdaság? témakörben folytatott beszélgetést dr. Simái Mihály közgazdász egyetemi tanárral Lázár István, s valóban sok mindent megtudtunk és megértettünk a krízis eredetéről és természetéről.

ségükrőL. Utánuk jönnek majd a brigád tagok. Részükre minden pénteken egész napos továbbképző tanfolyamot tart a vállalat vezetősége — fűzi az előbbiekhez magyarázatképpen. Kotrocz Gábor.

A barátságos, közvetlen, fiatalembertől azzal válók el, hogy a vállalat kiváló brigádja cím elnyerése után a kongresszusi j verseny második, mostani szakaszában, megpróbálják megszerezni a Szakma kiváló brigádja címet. Ha nagyon akarják, biztos sikerül, mert jó a hangulat, az egyetértés, az együttgondolkodás, amit mások úgy mondanak; egy húron, oendül- nek. . »

~,Á lakáshelyzet Javítását

Pártunk fontos társadalompo- ütikai, szociális feladatnak tekinti. ...Megkülönböztetett figyelmet fordítunk az ipari központokban élő nagyüzemi munkásság, a fiatalok lakás- helyzetének további javítására.” (Részlet az MSZMP Központi Bizottsága irányelveiből, a párt XI. kongresszusára).

Csütörtökön a Családi mérleg és a „Pillantás a karcsai dombról” című műsorokat sorolta a kritikus az előkészületek közé.

Nagyon izgalmas és érdekes témát feszegetett pénteken

a „Látókör”, a tévé politikai vitaestje, amikor a szocialista demokráciáról szólaltatta meg az illetékeseket, szabad teret adva az ellentétes nézetek összevetésének. A kolóniáktól a lakónegyedekig című dokumentumfilm Borsodba, a :iOÖ ezer munkás megyéjébe vezet el, s megmutatta a harminc ‘ esztendő alatt végbement káprázatos változásokat. A kolóniák helyén, akárcsak nálunk, Salgótarjánban, új, modem lakónegyedek nőttek ki.

Szombaton szinte kulturális előkészítésnek tetszett az esti főműsorban szereplő opera, Erkel Bánk bánjanak té. véváltozata.

Vasárnap már több műsorszám is a „kongresszusra figyelt”. A Vásárcsarnok a Karancsalján a Nógrád megyeieket is közelről érinti, mert a 45 millió forintos költséggel megépülő és annyira hiányzó salgótarjáni vásárcsarnokra terelte a figyelmet. De ide illett a Hazánk, Magyarország dokumentumfilm-sorozat, a Hét koncentrált programja és az Asszony a viharban című játékfilm is.

Tegnap, hétfőn pedig rendkívüli adásban számolt be a

televízió a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának megnyitásáról, első napi eseményeiről. Csak ilyenkor láthatjuk igazán, milyen nagy találmány is a televízió, amikor ilyen nagy és sorsdöntő események olyan részesei lehetünk, mintha mi is küldöttként ülnénk helyünkön. Pedig csak otthon ülünk, de a szocialista demokráciának itt is. innen is részesei vagyunk. Ha rólunk döntenek, soha nem nélkülünk.

(b. i.)

'★

Hat évvel ezelőtt a csehszlovákiai Zdiárban két turistacsoport barátságot kötött egymással. A népi hagyományok felelevenítésére, múzeumból kapott ruhák segítségével formális lakodalmat rendeztek. Szükség volt tehát menyasszonyra és vőlegényre. A nógrádi csoportból Kovács Károly a ZIM fiatal hegesztője vállalta a vőlegény szerepét. A menyasszony a budapesti turisták egyik hölgytagja lett.

Az állakodalmat megörökítő fotó mellé fél év múlva a valódi esküvő felvételei kerültek.

Ilyen romantikus módon

kezdődött Kovács Károly és felesége közös élete. De sokkal prózaibban folytatódott. Mert őket sem kerülték el a fiatal házasokat sújtó nehézségek, gondok. Lakásuk nem volt, kényszermegoldást kellett választaniok.

— Édesapám az öregjózsef- rakodó egyik kolóniájában lakott, szoba-konyhás lakásban. Összeköltöztünk. Itt szüUjcBbis foizcmi?ífé8c: a „Testuerisig”

A XI. kongresszusra érkező szovjet küldöttséget szállító vonat Magyarország felé száguldott, amikor a határ- áltomás közelében, Beregda- rócon nevezetes ünnepségre került sor. A Szovjet Szojúz- zagranz vállalat az MSZMP XI. kongresszusa tiszteletére a szerződéses határidő előtt teljesítette vállalt kötelezettségét, megépítette a Testvériség földgázvezeték magyarországi első szakaszát. A Testvériség földgázvezeték szovjet és magyar szakaszát vasárnap Be- regdarócnái ünnepélyesen összekapcsolták.

A Beregdaróctól Leninvá- rosig terjedő új földgázvezeték 126 kilométer hosszú, átmérője 800 milliméter. Minden műszaki adatnál fontosabb, hogy a vezetéken a Szovjetunió már az idén 600 millió köbméter földgázt

szállít hazánknak. Ez a

mennyiség mintegy félmilló tonna kőolaj importjával

egyenértékű, s körülbelül 400 ezer lakás hőszükségletét fedezi. Ügy véljük, ennek jelentőségét nem kell részletesebben indokolni, különősen a mai energiaválság idején.

A két szocialista ország: a Szovjetunió és hazánk egyre erősödő együttműködésének bizonyítéka, hogy hat hónapon belül másodszor került sor hasonló eseményre. Ugyanis 1974. október 25-én ugyancsak Beregdaróc- nál kapcsolták össze a lenin- városi Tiszai Vegyi Kombinátot és a szovjet Kalusi Ve. gyészeti és Kohászati Kombinátot összekötő etilénvezetékeket.

Bizonyára 6okan emlékeznek még rá, hogy 13 évvel ezelőtt helyezték üzembe a Barátság kőolajvezetéket,

amely azóta újabb vonallal is bővült. Szovjet segítséggel fejlődött ki a magyar kőolajfeldolgozó ipar, amely egyrészt fűtő- és- motorhajtóanyagokkal látja el a népgazdaságot, másrészt a vegyiparnak is fontos nyersanyagát adja. A Szovjetunió és Magyarország, között továbbfejlesztik az energiarendszer együttműködését, Vinyica és Albertirsa között új nagyfeszültségű vezeték épül, amely a közép-európai energiarendszer egyik legfontosabb pillái re lesz.

A Testvériség földgázveze. ték építése a korábbinál na. gyobb és főleg minőségileg új feladatot jelentett. Ennek megoldásához a hazai vállalatok nem rendelkeztek meg. felelő gépekkel. Ezért bízták meg a 800 milliméteres át. mérőjű vezeték építésével a nagy gyakorlattal rendelkező szovjet vállalatot, amely azt kiváló minőségben, a XI. kongresszus tiszteletére, a határidőnél két héttel korábban elkészítette. A vezeték magyarországi szakaszának elkészítésében több hazai vállalat részt vett. A fölgázvezeték nyomvonalát úgy határozták meg, hogy a ve- zeték sem a szántóföldek, sem az utak é6 vízfolyások rendeltetésszerű használatát nem zavarja. Gondoltak arra iá hogy később -a vezeték mentén fekvő több várost é« községet is ellátnak gázzal.

A szovjet kivitelező vállalat már előkészítette a földgázve. zeték második szakaszának építését Budapest irányában, Leninváros és Zsámbok kö. zött.

A ceredi tsz gépjavító Üzemében befejezték a mezőgazda- sági gépek tavaszi munkákhoz való előkészítését és javítását. Képünkön: Sótér Kálmán ég Singlár Barna egy megjavított erőgép motorját ellenőrzi. — bábéi L felv. —

Szak munkástanulók

Sézsán

A nézsai termel őszövefire.

zotben évek óta sokat fordítanak a gazdaságban dolgozok szakmai ismereteinek avara- • pításéra.

Az idén a péterváaári Me. zőgazdasági Szákmunkástanu. ló Iskolával közösen a felnőtt dolgozóknak lehetővé tették hogy két év alatt szakmunkás-oklevelet szerezhessenek.

Megkezdődött az oktatás. A szakmunkásképzésben mint. egy harmincán vesznek részt, akik két esztendő leforgása alatt szántóföldi növénytár, meeztő-gépéez képzettséget kapnak.

Értelmiség

Nagybátonybon

Közérdekű kérdésekkel foglalkozott hétfői ülésén Nagybátonyban a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága. Az értelmiség közéleti tévé* kenységével, fejlesztésének feladataival Szerencsi And" rásné művelődési főelőadó előterjesztésében tanácskoz" tak. Áz ipari-szolgáltató jellegű ellátottságról, és a fejlesztési tennivalókról Szabó Nándor vb-titkár tájékoztatta a végrehajtó bizottságot

Az állakodalomtól az összkomfortig

letett meg a nagyobbik lányunk, Anita.

— Három generáció egy fedél alatt Nem éppen ideális állapot.

— Nem keseredtünk el. Építettünk egy nyári konyhát, amelyet téliesítettünk. Így nyertünk két szobát. Az egyik az édesapám legényszállója volt, a másikban mi éltünk.

— Voltak-e súrlódások?

— Jól kijöttünk egymással. Apám szerette a hagyományokat, de elfogadta az újat is.

Az összhang, a jó viszony ellenére egyre szűkebbnek bizonyult a kis lakás. Kovács Károly egy gyári KlSZ-alap- szervi taggyűlésen ismertette családja nehézségeit. Kérése hallgatásra talált. 1973. már ciusában a városi KISZ-vb. elfogadta a lakásigénylését, és felajánlotta a Kemerovo lakótelepen épülő KlSZ-laká- sok egyikét.

— ötvenezer forintot kellett befizetni, a vállalattól pedig 20 ezer forint kamatmentes kölcsönt kaptunk. A 260 ezer forint hátralékból 60 ezret a napokban tisztáztam az OTP-nél. Két gyerek után ennyit írtak jóvá. A havi törlesztésünk 640 forint.

Az űj lakás újabb nehézségek elé állította a fiatalokat, s az életvitelük is megváltozott.

— A nagy öröm, hogy végre saját lakásunk. van, oldotta a gondokat. A bútorozással nem volt problémánk. A régi lakásban — édesapám jóvoltából — nem kellett lakbért fizetni, s az így megtakarított pénzből már előre vásároltunk egy 24 ezer forintos bútort. Az életvitelünk azonban valóban gyökeresen megváltozott. A kolóniában még azt is látták a szomszédok, hogy egy tál levest hogyan kanalaz az ember. Itt sem zárkózom el a környezettől, de a gombosajtó lehetővé teszi, hogy bensőséges családi életet éljünk, ugyanakkor bárki, bármikor bekopogtathat hozzánk. Tehát nem korlátról van szó, csupán határról.

— Szerintem sem igaz, hogy a bérházi lakások elzárják egymástól a lakókat. Az ember társas lény, és természetes dolog, hogy ha bajba jutunk, segítünk egymáson a szomszédokkal — jegyzi meg a feleség.

Az estébe nyúló beszélgetés alatt a két kis csemete — a hároméves Anita és a másfél éves Noémi — körülöttünk sürgölődnek. Kivételesen engedélyezték a szüleik, hogy

a „Maci” után nem kell azonnal ágyba bújniuk.

— Kevés a szabad időnk. Ügy kell gazdálkodni a napjainkkal, hogy szórak ozásra, olvasásra, tv-nézésre is jusson. Több éve van már színházbéreltünk, legutóbb a Yermát néztük meg. Nagyon tetszett. Hogy a kiruccanáskor mit csinálunk a lányokkal? Anita már komoly felnőtt, megérti, hogy a szülőknek is kell kikapcsolódás. Noémit pedig gyorsan elnyomja az álom.

— Eddig szülési szabadságon voltam, foglalkozhattam a gyerekekkel. Májustól visz- szamegyek a munkahelyemre: a kórház intenzív osztályán vagyok műtősnő. A lányok bölcsődébe, óvodába kerülnek. Előbb-utóbb minden gyereknek ez lesz a sorsa.

Végigjárjuk a lakást. A kislányoktól a hangulatosan berendezett gyerekszobában veszünk búcsút.

— Négy ember számára nem szűkek ezek a falak?

— Csak a vendégjárás idején érezzük. De ezen is segítettünk. Egy Centrum-hétfőn vettünk két gumimatracok önfeláldozó ember vagyok, a vendégek meg a család érdekében én vállalom a tábori körülményeket — mondja nevetve Kovács Károly, majd hozzáteszi: — Mert ebben a komfortban most már még az ilyen kényelmetlenségeket is megengedhetjük masunknak.

— vkm —

NÖGRÁD - 1975. március 18., kedd