Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)

1975-03-18 / 65. szám

A kongresszusi verseny legjobbjai közül Garancialevelet adnak ~ Kétszeres „Vállalat ki­váló brigádja” vagyunk. Még nem tudom, hogy az elmúlt évben elért teljesítményünk alapján, milyen cím viselésé­re vagyunk jogosultak, bár, mán megkérdeztem a murvka- verseny-felelőst is — kezdi a beszélgetést Kotrocz Gábor, Nógrád megyei Állami Épí­tőipari Vállalat dolgozója, aki Salgótarjánba^, az Arany Já­nos útcai, most épülő új 32-es bér ház alagsorában tevékeny­kedik. Kisvártatva így foly­tatja: — Én. csak tavaly no­vembertől vagyok a brigád vezetője. Előtte Fodor Béla volt, akit művezetővé léptet­tek elő. így kerültem helyé­re. A brigád bizalmából. Kilencen dolgoznak együtt. Ebből hat szakmunkás, há­rom pedig segédmunkás. Az átlagéletkor 25—26 év. Törzs- gárdafcag csak kettő van, mi­vel a brigádból időközben többen más, magasabb mun­kakörbe kerültek. Szakái Jó- zsi bécsi viszont éltesébb ko­rára való tekintettel köny- n.yébb beosztást kért és ka­pott, mondván: nem bír le- és í elszalad gálni az emeleteken. — A brigád 1962-ben ala­kult, — veszi vissza a szót Kotrocz Gábor. Tizenkét év alatt nagyon sok mindenen mentünk keresztül, de a kol­lektíva mindig helytállt. Kö­zösen a vizesekkel mi indítot­tuk el a vállalatnál a garan­cialevél-mozgalmat. Azóta minden építkezés befejezése után ezt a papírt átadjuk a házmesternek. Ritkán hívnak vissza bennünket.. Képernyő előtt A kongress Salgótarjánban minden, je­lentős közintézményhez, la­káshoz fűzi őket valamilyen élmény, emlékezetes esemény, egy-két érdekes történet. Ha azt mondjuk róluk: városépí­tők, nem állítunk valótlant Munkájukat hivatásnak te­kintik és nagy felelősséggel dolgoznak. Reklamáció csak elvétve fordul elő náluk. Miért? Mert egyiküket sem kell noszogatni, mert bíznak egy­másban, nincs különcködő köztük, egymást segítik, meg­értik minden fontos feladatot megvitatnak, és olyan parázs szakmai vitákat rendeznek, hogy a kívülállók azt hihetik: nemsokára hajba kapnak. Pe­dig erről szó sincs. A dolgozz szorgalmasan, hibátlanul gon­dolat vezérli napi tevékeny­ségüket. Mondja is a brigádvezetó: — A vita jó, mert mindig előre viszi az ügyet. Szükség van rá több okból is. Az em­ber bárhogy felkészül, idővel felejt Aztán olyan sok a szabványelőírás, hogy betar­tása csaik egymás segítségével lehetséges. A vita 6egít ab­ban is, hogy előbb oldjuk meg feladatainkat, Vállaltuk, hogy az épületre előírt normaórá­ból 15 százalékot megtakarí­tunk. Eiz azt jelenti, hogy ennyivel előbb fejezzük be a munkát. Megvalósítása vi­szont megkívánja, hogy min­denki elmondja elképzeléseit,, a munka jobb megszervezé­séről. De más is indokolja ennek a szellemnek az erősí­tését Egyik kollégám aPEVA­jegyében szerkezetnél dolgozik, mint villany szer elő. Holnaptól kezdve két munkatársunk másfél hónapra távolabbi munkahelyre megy. — Mi lesz a vállalásukkal? — Teljesít; dk — állítja ha­tározottan. — Hogyan? — Jobb munkaszervezés­sel, amennyiben szükséges, túlmunkában, szombat és va­sárnap. így cselekedtek, amikor két társuk, ké,t napig a Május 1. úti iskolában az új könyvtár villany szerelési munkálatait végezte társadalmi munká­ban. — Ilyenkor néhány órával megtoldjuk a munkaidőt, — mondja a brigédveaető, majd így folytatja: — Tavaly há­rom kommunista műszakon vettünk részt. Ez az önzetlen segítőkész­ség, az igazi munkásokra oly jellemző hátsó szándék nél­küli, önkéntes, tenni akarás tükröződik a brigádtagok egy­más közti kapcsolatában is, — Nekem például a lakás­hoz szükséges anyag megszer­zésében és elszállításában] se­gített a kollektíva, — veti közbe a beszélgetést csendben hallgató Sándor Rezső bri­gádtag — Hozzám is eljönnek majd — veszi vissza a szót a brigádvezető. — Ugyanis Se­baj-telepen a vállalat épít la­kásokat a fiataloknak. Az esélyesek között vagyok én is. A lakás összegének egy részét le lehet dolgozni. Ha nem az idén. akkor jövőre már én is űj lakásban la­kom, nem kell bejárai Márk- házáróL Nem sokkal később a tanu­lásra tarelődLk a szó. — Rövidesen a bmgáöveze­tők és helyetteseik adnak számot a szakmai felkészült­Kongresezusra készül immár hetek, hónapok óta az ország, és ennek a készülődésnek szemléltető, ékes nyomaival szin­te naponta találkoztunk a televízió képernyőjén is. Termé­szetesen nemcsak a kongresszusi és felszabadulási verse­nyekről szóló riportokban és tudósításokban mutatkozott meg ez az eleven készülődés, hanem a műaorpolltrkában is. Mind többet láttunk munkás témájú riportokat és filme­ket, mind többször találkoztunk pártfunkcionáriusokkal a képernyőn. S egy ország hallgatta a közelmúltban Jakab Sándor elvtárs, a Központi Bizottság osztályvezetőjének nyi­latkozatát az élőkészületek sikeres befejezéséről. Kicsit az előkészületek jegyében szemlélte a múlt heti tévéműsort a kritikus is. Kedden két olyan Tnűsoraaám is szerepelt a megyénk­ben, úgyszólván (néhány kivétellel), egyedül fogható első csatornán, amely tematikailag a kongresszus előkészületeibe illik. A „Beszélgessünk” című műsorban arról esett szó, miért pontatlan, ha azt énekeljük: „Ez a harc lesz a vég­ső!" — ahogyan azt Lenin is megállapította. A műsor egy­idejűleg tisztázni óhajtotta, amint azt a műsor előrejelzése is mondta: mit jelent ma forradalmárnak lenni. De ide so. rolható a Kezdőkör című riportműsor is, amelynek meghí­vottja Frankó János agrármérnök, a gödöllői járási pártbi­zottság titkára és Kancsal Tamás öttusabajnok volt. A ri­portnak a céltudatos, kitartó, fáradhatatlan küzdelem volt a témája, és alighanem jobb alanyokat aligha találhatott vol­na hozzá Feledy Péter riporter. Szerdán, A meglátott horizont című műsorban „a doku­mentumfilm készítői azokat a politizáló, közösségi embere­ket keresték fel Szolnok megyében, akik a társadalom érde­kében a legnagyobb feladatokat is vállalják”. A „Nézőpont” című műsorban Merre tart a tőkés világgazdaság? témakör­ben folytatott beszélgetést dr. Simái Mihály közgazdász egyetemi tanárral Lázár István, s valóban sok mindent megtudtunk és megértettünk a krízis eredetéről és termé­szetéről. ségükrőL. Utánuk jönnek majd a brigád tagok. Részükre minden pénteken egész napos tovább­képző tanfolyamot tart a vál­lalat vezetősége — fűzi az előbbiekhez magyarázatkép­pen. Kotrocz Gábor. A barátságos, közvetlen, fi­atalembertől azzal válók el, hogy a vállalat kiváló bri­gádja cím elnyerése után a kongresszusi j verseny máso­dik, mostani szakaszában, megpróbálják megszerezni a Szakma kiváló brigádja cí­met. Ha nagyon akarják, biz­tos sikerül, mert jó a hangu­lat, az egyetértés, az együtt­gondolkodás, amit mások úgy mondanak; egy húron, oendül- nek. . » ~,Á lakáshelyzet Javítását Pártunk fontos társadalompo- ütikai, szociális feladatnak tekinti. ...Megkülönböztetett figyelmet fordítunk az ipari központokban élő nagyüzemi munkásság, a fiatalok lakás- helyzetének további javítá­sára.” (Részlet az MSZMP Központi Bizottsága irányel­veiből, a párt XI. kongresszu­sára). Csütörtökön a Családi mérleg és a „Pillantás a karcsai dombról” című műsorokat sorolta a kritikus az előkészüle­tek közé. Nagyon izgalmas és érdekes témát feszegetett pénteken a „Látókör”, a tévé politikai vitaestje, amikor a szocialista demokráciáról szólaltatta meg az illetékeseket, szabad teret adva az ellentétes nézetek összevetésének. A kolóniák­tól a lakónegyedekig című dokumentumfilm Borsodba, a :iOÖ ezer munkás megyéjébe vezet el, s megmutatta a har­minc ‘ esztendő alatt végbement káprázatos változásokat. A kolóniák helyén, akárcsak nálunk, Salgótarjánban, új, mo­dem lakónegyedek nőttek ki. Szombaton szinte kulturális előkészítésnek tetszett az esti főműsorban szereplő opera, Erkel Bánk bánjanak té. véváltozata. Vasárnap már több műsorszám is a „kongresszusra fi­gyelt”. A Vásárcsarnok a Karancsalján a Nógrád megyeie­ket is közelről érinti, mert a 45 millió forintos költséggel megépülő és annyira hiányzó salgótarjáni vásárcsarnokra terelte a figyelmet. De ide illett a Hazánk, Magyarország dokumentumfilm-sorozat, a Hét koncentrált programja és az Asszony a viharban című játékfilm is. Tegnap, hétfőn pedig rendkívüli adásban számolt be a televízió a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszu­sának megnyitásáról, első napi eseményeiről. Csak ilyenkor láthatjuk igazán, milyen nagy találmány is a televízió, ami­kor ilyen nagy és sorsdöntő események olyan részesei lehe­tünk, mintha mi is küldöttként ülnénk helyünkön. Pedig csak otthon ülünk, de a szocialista demokráciának itt is. in­nen is részesei vagyunk. Ha rólunk döntenek, soha nem nélkülünk. (b. i.) '★ Hat évvel ezelőtt a cseh­szlovákiai Zdiárban két turis­tacsoport barátságot kötött egymással. A népi hagyomá­nyok felelevenítésére, múze­umból kapott ruhák segítségé­vel formális lakodalmat ren­deztek. Szükség volt tehát menyasszonyra és vőlegényre. A nógrádi csoportból Kovács Károly a ZIM fiatal hegesztő­je vállalta a vőlegény szere­pét. A menyasszony a buda­pesti turisták egyik hölgy­tagja lett. Az állakodalmat megörökí­tő fotó mellé fél év múlva a valódi esküvő felvételei ke­rültek. Ilyen romantikus módon kezdődött Kovács Károly és felesége közös élete. De sok­kal prózaibban folytatódott. Mert őket sem kerülték el a fiatal házasokat sújtó nehéz­ségek, gondok. Lakásuk nem volt, kényszermegoldást kel­lett választaniok. — Édesapám az öregjózsef- rakodó egyik kolóniájában lakott, szoba-konyhás lakás­ban. Összeköltöztünk. Itt szü­UjcBbis foizcmi?ífé8c: a „Testuerisig” A XI. kongresszusra érkező szovjet küldöttséget szállító vonat Magyarország felé száguldott, amikor a határ- áltomás közelében, Beregda- rócon nevezetes ünnepségre került sor. A Szovjet Szojúz- zagranz vállalat az MSZMP XI. kongresszusa tiszteletére a szerződéses határidő előtt teljesítette vállalt kötelezett­ségét, megépítette a Testvériség földgázvezeték magyarországi első szakaszát. A Testvériség földgázvezeték szovjet és ma­gyar szakaszát vasárnap Be- regdarócnái ünnepélyesen összekapcsolták. A Beregdaróctól Leninvá- rosig terjedő új földgázveze­ték 126 kilométer hosszú, át­mérője 800 milliméter. Min­den műszaki adatnál fonto­sabb, hogy a vezetéken a Szovjetunió már az idén 600 millió köbméter földgázt szállít hazánknak. Ez a mennyiség mintegy félmilló tonna kőolaj importjával egyenértékű, s körülbelül 400 ezer lakás hőszükségle­tét fedezi. Ügy véljük, ennek jelentőségét nem kell rész­letesebben indokolni, külö­nősen a mai energiaválság idején. A két szocialista ország: a Szovjetunió és hazánk egyre erősödő együttműködé­sének bizonyítéka, hogy hat hónapon belül másodszor került sor hasonló esemény­re. Ugyanis 1974. október 25-én ugyancsak Beregdaróc- nál kapcsolták össze a lenin- városi Tiszai Vegyi Kombiná­tot és a szovjet Kalusi Ve. gyészeti és Kohászati Kombi­nátot összekötő etilénveze­tékeket. Bizonyára 6okan emlékez­nek még rá, hogy 13 évvel ezelőtt helyezték üzembe a Barátság kőolajvezetéket, amely azóta újabb vonallal is bővült. Szovjet segítséggel fejlődött ki a magyar kőolaj­feldolgozó ipar, amely egy­részt fűtő- és- motorhajtó­anyagokkal látja el a nép­gazdaságot, másrészt a vegy­iparnak is fontos nyersanya­gát adja. A Szovjetunió és Magyarország, között tovább­fejlesztik az energiarendszer együttműködését, Vinyica és Albertirsa között új nagyfe­szültségű vezeték épül, amely a közép-európai energiarend­szer egyik legfontosabb pillái re lesz. A Testvériség földgázveze. ték építése a korábbinál na. gyobb és főleg minőségileg új feladatot jelentett. Ennek megoldásához a hazai válla­latok nem rendelkeztek meg. felelő gépekkel. Ezért bízták meg a 800 milliméteres át. mérőjű vezeték építésével a nagy gyakorlattal rendelkező szovjet vállalatot, amely azt kiváló minőségben, a XI. kongresszus tiszteletére, a határidőnél két héttel ko­rábban elkészítette. A vezeték magyarországi szakaszának elkészítésében több hazai vállalat részt vett. A fölgáz­vezeték nyomvonalát úgy határozták meg, hogy a ve- zeték sem a szántóföldek, sem az utak é6 vízfolyások rendeltetésszerű használatát nem zavarja. Gondoltak arra iá hogy később -a vezeték mentén fekvő több várost é« községet is ellátnak gázzal. A szovjet kivitelező vállalat már előkészítette a földgázve. zeték második szakaszának építését Budapest irányában, Leninváros és Zsámbok kö. zött. A ceredi tsz gépjavító Üzemében befejezték a mezőgazda- sági gépek tavaszi munkákhoz való előkészítését és javítá­sát. Képünkön: Sótér Kálmán ég Singlár Barna egy megja­vított erőgép motorját ellenőrzi. — bábéi L felv. — Szak munkástanulók Sézsán A nézsai termel őszövefire. zotben évek óta sokat fordíta­nak a gazdaságban dolgozok szakmai ismereteinek avara- • pításéra. Az idén a péterváaári Me. zőgazdasági Szákmunkástanu. ló Iskolával közösen a felnőtt dolgozóknak lehetővé tették hogy két év alatt szakmun­kás-oklevelet szerezhessenek. Megkezdődött az oktatás. A szakmunkásképzésben mint. egy harmincán vesznek részt, akik két esztendő leforgása alatt szántóföldi növénytár, meeztő-gépéez képzettséget kapnak. Értelmiség Nagybátonybon Közérdekű kérdésekkel foglalkozott hétfői ülésén Nagybátonyban a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága. Az értelmiség közéleti tévé* kenységével, fejlesztésének feladataival Szerencsi And" rásné művelődési főelőadó előterjesztésében tanácskoz" tak. Áz ipari-szolgáltató jelle­gű ellátottságról, és a fejlesz­tési tennivalókról Szabó Nán­dor vb-titkár tájékoztatta a végrehajtó bizottságot Az állakodalomtól az összkomfortig letett meg a nagyobbik lá­nyunk, Anita. — Három generáció egy fe­dél alatt Nem éppen ideális állapot. — Nem keseredtünk el. Építettünk egy nyári konyhát, amelyet téliesítettünk. Így nyertünk két szobát. Az egyik az édesapám legényszállója volt, a másikban mi éltünk. — Voltak-e súrlódások? — Jól kijöttünk egymással. Apám szerette a hagyományo­kat, de elfogadta az újat is. Az összhang, a jó viszony ellenére egyre szűkebbnek bizonyult a kis lakás. Kovács Károly egy gyári KlSZ-alap- szervi taggyűlésen ismertette családja nehézségeit. Kérése hallgatásra talált. 1973. már ciusában a városi KISZ-vb. elfogadta a lakásigénylését, és felajánlotta a Kemerovo lakótelepen épülő KlSZ-laká- sok egyikét. — ötvenezer forintot kel­lett befizetni, a vállalattól pedig 20 ezer forint kamat­mentes kölcsönt kaptunk. A 260 ezer forint hátralékból 60 ezret a napokban tisztáztam az OTP-nél. Két gyerek után ennyit írtak jóvá. A havi törlesztésünk 640 forint. Az űj lakás újabb nehézsé­gek elé állította a fiatalokat, s az életvitelük is megválto­zott. — A nagy öröm, hogy vég­re saját lakásunk. van, oldot­ta a gondokat. A bútorozással nem volt problémánk. A régi lakásban — édesapám jóvoltából — nem kellett lakbért fizetni, s az így meg­takarított pénzből már előre vásároltunk egy 24 ezer fo­rintos bútort. Az életvitelünk azonban valóban gyökeresen megváltozott. A kolóniában még azt is látták a szomszé­dok, hogy egy tál levest ho­gyan kanalaz az ember. Itt sem zárkózom el a környezet­től, de a gombosajtó lehető­vé teszi, hogy bensőséges csa­ládi életet éljünk, ugyanak­kor bárki, bármikor bekopog­tathat hozzánk. Tehát nem korlátról van szó, csupán ha­tárról. — Szerintem sem igaz, hogy a bérházi lakások el­zárják egymástól a lakókat. Az ember társas lény, és természetes dolog, hogy ha bajba jutunk, segítünk egy­máson a szomszédokkal — jegyzi meg a feleség. Az estébe nyúló beszélgetés alatt a két kis csemete — a hároméves Anita és a másfél éves Noémi — körülöttünk sürgölődnek. Kivételesen en­gedélyezték a szüleik, hogy a „Maci” után nem kell azonnal ágyba bújniuk. — Kevés a szabad időnk. Ügy kell gazdálkodni a nap­jainkkal, hogy szórak ozásra, olvasásra, tv-nézésre is jus­son. Több éve van már szín­házbéreltünk, legutóbb a Yermát néztük meg. Nagyon tetszett. Hogy a kiruccanás­kor mit csinálunk a lányok­kal? Anita már komoly fel­nőtt, megérti, hogy a szülők­nek is kell kikapcsolódás. Noémit pedig gyorsan el­nyomja az álom. — Eddig szülési szabadsá­gon voltam, foglalkozhattam a gyerekekkel. Májustól visz- szamegyek a munkahelyemre: a kórház intenzív osztályán vagyok műtősnő. A lányok bölcsődébe, óvodába kerülnek. Előbb-utóbb minden gyerek­nek ez lesz a sorsa. Végigjárjuk a lakást. A kislányoktól a hangulatosan berendezett gyerekszobában veszünk búcsút. — Négy ember számára nem szűkek ezek a falak? — Csak a vendégjárás ide­jén érezzük. De ezen is segí­tettünk. Egy Centrum-hétfőn vettünk két gumimatracok önfeláldozó ember vagyok, a vendégek meg a család érde­kében én vállalom a tábori körülményeket — mondja nevetve Kovács Károly, majd hozzáteszi: — Mert ebben a komfortban most már még az ilyen kényelmetlenségeket is megengedhetjük masunknak. — vkm — NÖGRÁD - 1975. március 18., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom