Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)

1975-03-29 / 75. szám

ÜLŐIT Az erősítőberendezés utolsó ellenőrzését vészi Csurgai Jenő, » moziüzemi vállalat műszerésze. —bábéi 1. felv. í - AZ újszülött new? — Salgótarjáni November T. Filmszínház. — Tulajdonképpen „if­jabb” -nak kellene mondá­mmá, hiszen a több mint félévszázados, becsülettel meg­szolgált városi mozi ubádia lesz. A képletes diskurzust Kiss Imrével, a Nógrád megyei Moziiiaesmj Vállalat igazga­tójával folytatjuk, ama ör­vendetes esemény előzménye­ként, hogy április 4-én meg­nyitja kapuit a nagyközönség előtt a megyeszékhely leg­frissebb közművelődési in­tézménye, Salgótarján új büszkesége, Impozkns és tetonsetős pó­lósa tömb, a garzon- és a csil­lagházak közötti térségen. Belül csupaüveg-, mánvány- és műanyagfelület, a pénz­tárfülkétől az előcsarnokon, büfén, ruhatáron át egészen az 503 személyes nézőtérig. — Mit tud ez az „újszü­lött ?” — kérdezem a vállalat igazgatóját, miközben a he­lyiségeket szemléljük. lastä hellyel meghaladja az ötszázat. A moziterem hossza 23. szélessége 20, 30 méter. A vetítési távolság 26 méter, az első sor távolsága pedig 9 méter a vászontól. A hatalmas vetítőterembe is beilátogatunk, amelyben már szolgáltatásra készen helyükön állanak a zömök Meopta vetítőgépek, és lám­paházak, melyek majd a mű­soranyag szerint normál, taíkarásos, cinemascope vagy panoráma méretben varázsol­ják elénk a filmeket. Mind­ezek közül csak a legutóbbi méretjellemzőit említeném: a panoráma alkotásokat 17,2- szer 7,90 méteres képsíkon élvezhetjük. — A vetítés — magyarázza közben Ki6s Imre — auto­matikus vezérléssel történik. Az üzem közben előforduló esetleges filmszakadás ész­lelésére külön automata rend­szer szolgál, amely diagépen „Türelmet kérünk — filmsza­kadás” szöveget vetít a vá­szonra. E felirat megjelené­sével egyidőben a lójára ti lámpatesteket is bekapcsolja. A vetítőgépek képélessége a nézőtérről szabályozható. — Gondolom — felel — — Milyenek az új filmszín­elsősorban azok érdeklik, ház akusztikai képességei? amikre általában jövendő kö­zönségünk is kíváncsi. Nos, — Az erősítő berendezések néhány jellemző adat: a férő- a panoráma vetítéseknél hely a néhány köteles szolgá- sztereohatást biztosítanak. A vetítővászon mögött öt hang- szórócsoport működik, cso­portonként 11 hangszóróval. A mennyezeten 15 hátsó ha­tású hangszóró működik. Lent, a várócsarnokban, ru­határ és, büfé fogadja a ven­dégeket, a dohányzás lehető­ségéről azonban szemlénk idejéig nem döntött a tűz- r erdészeti hatóság. Bizonyára mindenkit érde­kel, lesz-e változás az új filmszínház helyáraiban? — Igen, történik némi mó­dosítás — kapjuk a választ az igazgatótól. A hagyomá­nyos filmek helyárai 3-tól 10 forintig terjednek a jelen­legi 2.50—8.50 helyett, a pa­noráma filmek helyára 5-től 14 forintig lesz. A ruhatár kötelező, és egy forint — Ezek után hallhatnánk-e valamit a műsortervezetből? — Az április 3-i avató ün­nepséget követően — amikor meghívottaknak fél 2 órától, a Felszabadítás című szovjet panoráma film harmadik ré­szét vetítjük —, negyedikétől 6-áig immár a város nagy- közönsége délutánonként féL 4-től a Vállald önmaga­dat című magyar, majd 6 órától, egy műsorban, a Fel­szabadítás c. film I—II. ré­szét láthatja. Április 7—9 kö­zött a nagy érdeklődéssel várt új magyar filmet, a 141 perc a befejezetlen mondat­ból I—II. részét tekinthetik meg vendégeink. A hónap to­vábbi részében műsorrendün­kön szerepel még a Dal a szerelemről című érdekes ja­pán produkció, felújítjuk felszabadulásunk első filmal­kotását, a Valahol Európá- ban-t. majd a Felszabadítás IV.—V. része, a Szerelmem Elektra, a Nem zörög a ha- raszt, s A két amerikai című filmek következnek a hó­napban — Utolsó kérdésnek: mit vár az „idősb” November 7- re? Mi lesz a további sorsa? — Az öreg mozi természe­tesen átadija magát az elmú­lásnak. Végelgyengülésben szenved már de vár még rá néhány hét a megszokott óletrendrjébflL Az épületet hatvan napon belül kell át­adnunk a városi tanácsnak. Addig nem áll le a vetítés, sőt, premierfilmeket láthat az a közönség is, amely nehe­zen válik meg a szokott, régi helytől. Mondanom sem kell azonban — fejezte be tájé­koztatóját Kiss Imre igazga­tó —, hogy a régi, és az új között kényelem, kulturáltság, korszerűség, technikái szint tekintetében, hatalmas a mi­nőségi különbség. Nem, lesz nehéz a választóss s ez új filmszínházunk látogatottsá­gában, bizonyára beszédesen mutatkozik majd. (barna.) Négyen egy pokrócon Emlékezés az első óvodára Egy félbe hajtott újság nagy­ságúra nagyított fényképet nézegetünk. Harminc évvel ezelőtt készült az akkori óvo­dásokról Kisterenyén. — Ez itt — mutat egy ke­rek arcú fiúcskára Kaszás Ambrusné — a Pászti Gyuri. Ez a magyar ruhás kislány meg a Fodor Marika, azaz Soós Lajosné, kétgyermekes édesanya. Az amatőr fényképész kis­sé homályosra sikeredett fo­tójának ábrándos tekintetű gyermekei felnőtté értek az idők folyamán. Dolgoznak, családanyák és -apák. ök jönnek össze április elején a kisterenyei gimnázium Druzs- ba klubjában baráti beszélge­tésre, felidézni a 30 év előtti óvodáskort, elmesélni egymás­nak, kivel mi történt azóta, kit, hová vitt az élet forgata­ga, ki hol és hogyan találta meg helyét a társadalomban. 1945. április 1-ón, amikor a helyi politikai és tömegszer­vezetek vezetői megszervezték az óvodát, az ország legnyu­gatibb részén még harcok dúl­tak. De három nap múlva már az utolsó németet is ki­verték hazánkból a felszaba­dító szovjet harcosok. — Egy elhagyott magánház­ban rendeztük be az óvodát — emlékezik Kaszás Ambrus­né, a kisterenyei általános is­kola gondnoka, az első óvo­da vezetője. — 35—40 gye­rekkel kezdtük a munkát. Azokat a gyerekeket vettük fel, akik otthon mostoha, szegényes körülmények kö­zött éltek, vagy akiknek édes­apjuk a háború miatt még nem érkezett haza. Egy mondatban I^nin@nádban új drámai, színház nyitotta meg kapuit, amelyet Ifjúsági Drámai Szín­háznak neveztek el. Vlagyivosztokban meg­kezdték a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia távol-keleti tudományos központjának kiépítését. ★ Bőr, réz és más edemektoől ál­ló új mákroműtrágyát dolgoz­tak kii lett vegyészek, ezzel a műtrágyával jelentősen, nö­velni lehet a cukorrépa ter­méshozamát és cukortartal­mát. Az óvodában a gyerekek rendszeresen kaptak meleg etelt, pihentek, játszottak, ünnepi műsorokra készültek, szerepeltek. Kovácsolódott a közösség. Nem csoda hát, hogy a községben hamarosan híre ment az óvodának, az ott folyó életről beszélt min­denki. Jöttek is az új jelent­kezők, tömegével. Április kö­zepén már 110 gyerek járt az óvodába. — Annyian voltunk, hogy egy pokrócon négy gyereket is el kellett ' helyeznünk a csendes pihenőkor. De ez ak­kor nem számított Egy daj­kánk és egy szakácsnőnk volt. Úgy tudtunk dolgozni, hogy a szülők is, amikor tehették, segítettek. Sokszor maguk mentek el a környező közsé­gekbe élelemért, hogy tud­junk valamit főzni a gyere­keknek. Konyhánk változatos­ságát az jelentette, hogy a savanyú bab után édes babot főztünk. Ma már ez valószí­nűt! énül távoli, de akkor va­lóság volt. Az öt-hat éves gyerekek is pucolták a krumplit, csak hogy déli ti­zenkettőre ebéd legyen. Húst pedig akkor ettünk, amikor a szemben levő hentes, egy nagy gyermekbarát agglegény körmöt és csülköt hozott át a gyerekeknek. Soós Lajosnét lázas munká­ban találtam otthon. Ünnepi zászlókat varr társadalmi munkában az iskolának. Kis­sé molett, csupa derűs, mo­solygós fiatalasszony. Megle­pettsége gyorsan oldódik, szí­vesen beszél. — Édesapám bányász volt,’ ötünkét nevelt. Az óvoda rendkívül sokat segített raj­tunk. Nagyon szerettem oda­járni. Mert egymás között voltunk, rengeteget játszot­tunk, szerepeltünk. — Mire emlékszik akkori­ból? — Nem sokra. Arra, hogy nagyon jól éreztem magamat az óvodában. Az öcsém más természetű volt, őt mindig noszogatni kellett az óvodába. Volt ott egy kis sarok, oda akasztottuk fel kampóra, egy­más mellé az óvodástáskáin­kat. Arra a szép rendre na­gyon emlékezem. Már a gyermekben is a rend tisztasága őrződik meg legelevenebben, a háborús zűr­zavar és félelmek után a nyugodt emberi élet öröme, boldogsága. A harminc évvel ezelőtt! óvodások április 3-án talál­koznak Kisterenyén. Jelen lesznek a találkozón a község mai vezetői is, Jelinek Tibor tanácselnök és Kovács János, a nagyközségi pártbizottság titkára. Makovnyik András egykori óvodás, Rózsahegyi Andrásné nyugdíjas óvónő emlékezik a régiekre. De mindenki őriz valamilyen em­léket magában. Ezeket gyűjtik, rakják össze együtt, egyetlen csokorba. Így éltünk egykor, így élünk most, és így élnek a gyermekeink, a ma óvodásai — vetnek számot múlttal, je­lennel, jövővel —, akik mű­sorral köszöntik apáikat és anyáikat, felszabadulásunk évének első óvodásait. Sulyok László 1 Mai tévéajánlatunk ZOM: %A bohóc Sólyom László tévé játéka a bohóc feleségéről szól, aki hajdan maga is fényes cir­kuszi csillag volt. Az idős özvegyasszony ma villamost vezet a pesti utcákon, s közben a cirkusz-porondról ábrándozik. Egyszercsak megtudja, hogy Pestre ér­kezett az a világhírű ügy­nök —, egykor neves artis­ta —, aki különleges cir­kuszi számokat gyűjt új mű­sorához. A bohóc felesége lázasan készül, hogy be­mutassa produkcióját De felesége. egy fatális félreértés köret-: keztében éppen lánya leen­dő apósa előtt produkálja magát, aki komoly tudós, s gyűlöl minden „léhaságot”. Am nem is volna ez a kis játék igazi bohózat, ha a végén minden jóra nem for­dulna. A címszerepben Dayka Margit komédiázik jóked­vűen, tehetségesen, a többi címszerepekben Márkus Lászlót Bilicsi Tivadart Schütz Ilát, Körmendi Já­nost láthatjuk. Pintér István: FEJEZETEK A MAGYAR FEGYVERES ELLENÁLLÁS TÖRTÉNETÉBŐL 2. A másik Magyarország jelentkezése A független, szabad, de­mokratikus Magyarországért folyó harc fő erejét a dolgo­zó nép legjobbjai alkották, élen a Kommunisták Magyar- országi Pártjával. A kommu­nisták már a háborúba lépés ■előtt, még inkább utána jól látták, hogy a háborúval nemcsak a reakció, hanem a nemzet is elpusztulhat. Min­dent félretéve tehát az egész nemzet, valamennyi, a Hit­lerrel való háborút elutasító magyar összefogásra szükség van, legyen az akár munkás, paraszt, hivatalnok, burzsuj, vagy birtokos, keresztény vagy zsidó, magyar vagy nem magyar nemzetiségű. Újabb Muhi, Mohács és Trianon elhárítása érdekében a Kommunisták Magyaror­szági Pártja felhívással for­dult a nemzethez, szorgal­mazva „az ország szabadsá­gának a megvédése érdeké­ben minden németellenes és haladó politikai erővel való együttműködést”. Hangsúlyoz­za a felhívás, hogy „az azo­nos célért felsorakozó erőknek az ország fennállását fenyege­tő veszély közelségében nem szabad egymást felemészteni- ök. hanem együttműködéssel kölcsönösen erősíteniük kell egymást.” A kommunisták felismerték azt is. hogy e tragikus idő­szakban. nem elég csak a demokratikus erők számbavé­1­HÓGRÁD — 1975. március 28., tele, egy második kiadású Márciusi Front megteremtése, hanem az összes Hitler-ellenes erőket tömörítő Nemzeti Har ci Frontra vagy közismer tebb néven Függetlenségi Frontra van szükség. Adód­hatnak az ország életében olyan válságok — írták —, amelyek elhárítására „egész széles — mondjuk ki a szót — nemzeti összefogásra van szükség.” Mégpedig olyanra, amilyen az 1848-as szabadság- harcban bontakozott ki, ami­kor „a nép egyszerre harcolt a haza ezeréves földjéért, s sajátjáért, jobbágytelkének biztosításáért.” Minden kommunistát és a népfront célkitűzéseinek ko­rábban már megnyert hazafit a kommunista párt e feladat valóra váltásának szolgálatá­ba állított. A börtönök, in­ternáló táborok és akasztó­fák árnyékában szinte ember- feletti energiával láttak hozzá a feladatok megoldásához. Le­hetetlennek tűnő helyzetek­ben, sok esetben az osztály­harc túlsó partján állókkal közvetlenül vagy közvetve vitázva érték el, hogy 1941. nyarán a még kevesek által képviselt gondolat 1941. őszé­re az egész ország németelle­nes közvéleményét lassan átalakító, és a nemzeti Ö6z- szefogást országos üggyé for­máló erővé váljon. Még az e problematikával foglalkozó kutatók számára is szinte rejtély, hogyan vált lehetővé 1941 nyarán: a kom­munisták által zászlót bon­tott nemzeti összefogás poli­tikáját hónapokon keresztül baloldali és németellenes pol­gári lapok — Népszava, Ma­gyar Nemzet, Szabad Szó, Független. Magyarország. Kis Újság — hasábjain, ha „vi­rágnyelven” is. központi prob­lémaként szerepeltetni. 1941 ószén a kommunisták szorgalmazására már mind többen sürgették, hogy az „elméleti vitát gyakorlati kérdések felé tereljék”. Sür­gették a „mi oldalunkon je­lentkező erők tömörítését” és „egy új politikai front meg­alakulását”. 1941. október 6-i Batthyány téri. november 1-i Kerepes úti temetőben lezajlott antifasisz­ta tüntetés, a közös megnyi­latkozások a Népszava kará­csonyi számában, a különbö­ző antifasiszta kultúrmegmoz- dulások. ahol ezrek értették meg a József Attilától „köl­csönzött" verssorok időszerű­ségét és lényegét: Adj emberséget az embernek Adj magyarságot a magyarnak, Hogy mi ne legyünk német gyarmat. Ezek az előadások a nem­zeti összefogás politikájának fórumává és a nemzeti füg­getlenség melletti lelkes po­litikai demonstrációkká vál­tak. A fenti előzmények után 1942. tavaszára az antifasisz­ta erők táborában megértek a feltételek „a cselekvő együttműködésre”. S így feb­ruárban a KMP kezdeménye­zésére megindultak a tárgya­lások egy közös szerv létre­hozására. 1942. március ele­jén megjelent a Magyar Tör ténelmi Emlékbizottság fel­hívása. amely közös harcra, a közelgő nemzeti ünnep anti­fasiszta szellemben való megünneplésére hívott fel. A felhívást aláírók között kom­munisták, szociáldemokraták, különböző pártállású újság­írók éppúgy megtalálhatók, mint egyes szakszervezeti ve­zetők, kisgazdapárti politiku­sok. képviselők vagy művé­szek. 1942. március 15-én a Pe1 tőfi-szobornál és a környe­ző utcákon lezajlott — a há­ború alatti legnagyobb — an­tifasiszta tüntetés a másik Magyarország jelenlétét mu­tatta, azét a Magyarországét, amely háború helyett békét, fegyverek helyett kenyeret, zsarnokság helyett demokráci­át és földet követek A kormány a tüntetés után a kegyetlen megtorlás és a mézesmadzag jól ismert mód­szeréhez nyúlt. A kommunis­ták százai kerültek börtönbe és internáló táborba. Rózsa Ferencet. Rezi Károlyt, Schön- herz Zoltánt, Borkanyuk Alexát és még sok más tár­sukat meggyilkolták. A bal­oldali szociáldemokraták, szakszervezeti vezetők százait frontra küldték, a polgári demokraták pedig állandó rendőri zaklatásoknak voltak kitéve. Azok akik hajlandó­nak mutatkoztak a Kállay- kormánnyal együttműködni egy eleve kudarcra ítélt „hintapolitikóban”, morzsá­kat kaptak a kormánytól, hogy azután vele együtt egy országot veszítsenek el. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom