Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)

1975-03-30 / 76. szám

A hármas Csókolóztak is FELMÉRÉSEK, empirikus tapasztalatok bizonyítják a szocialista brigádok rendkí­vüli jelentőségét egy-egy üzem életében. Tevékenysé­gükkel, aktivitásukkal pél­dát mutatnak, s viszik előre magukkal a többieket. A bri­gádmozgalom hármas jelsza­va szerint dolgoznak. Mit je­lent ez a hármas jelszó: szo­cialista módon dolgozni, ta­nulni, élni? Válaszunkat — egyszerűen — úgy fogalmaz­hatjuk meg, hogy a szocialis­ta társadalom írott és íratlan szabályainak a betartását je­lenti, azt, hogy többet, minő­ségileg is jobbat és szebbet termelünk; hogy a tanulásban nem állunk meg. a változó világgal, a fejlődő társada­lommal tudatosan lépést tar­tunk; hogy a szocialista er­kölcs normái szerint élünk együtt: a közösségben, a kö­zösségért. Csekei István, a salgótarjáni öblösüveggyár Nógrádi Sán­dor finomcsiszoló brigádjának tagja nagyin őszintén foga'.- mazotl. amikor tevékenységük iránt érdeklődtem: — Szo­cialista módon már tudunk dolgozni, tanulni is. Most szocialista módon élni kell jól megtanulnunk. Az aranykoszorús szocia­lista brigád tevékenységét, életét vizsgálva próbálok iga­zolást keresni a hallottakra. A brigád elmúlt évi terme­lését 108,4 százalékra teljesí­tette. A kongresszusi és fel- szabadulási munkaverseny után éves termelési tervét és « vállalt társadalmi munka­órák számát felemelte, újabb selejtesük ken lést szavazott meg. A 410 vállalt társadalmi munkaóra helyett 654 órát teljesítettek. A gyár vezetői­nek véleménye szerint a bri­gád eredményes munkájával jól segíti a gazdasági célkitű­zések megvalósítását. A 42 tagot számláló bri­gádban kivétel nélkül min­denki rendelkezik a nyolc osztályos alapvétzettségge,. Szakmunkátok. Mindnyájra részt vesznek valamilyen ok­tatási formában. Többen jár­nak középiskolába. Az elmúlt évben ketten tettek sikeres jelssó jegyében érettségi vizsgát. Szakmai és általános képzettségük ké­pessé teszi őket a gyár vala­mennyi árufajtájának a ter­melésére. Kilencen kiváló dol­gozók. A Szellemi vetélkedők rendszeres résztvevői, több al­kalommal értek el előkelő helyezést A BRIGÁD kulturális tevé­kenységét Csekei István szer­vezi. — A városközpontban la­kom — mondja a barna, ba­juszos fiatalember. — Így min­den rendezvényről tudomást szerzek. Aztán idebent a gyár­ban ajánlom, műsorfüzeteket osztok szét. Igaz, néhányszor már felsüJtem a szervezéssel. — Eredményiek nincsenek kudarcok nélkül — jegyzi meg tárgyilagosan a brigád mar­káns arcú, ősz halántékú, ta­pasztalt vezetője, Bohurát Ist­ván. — Nagyon a szájuk íze szerint kell lenni annak a színházi í előadásnak, hogy minél többen megtekintsék. A csiszolókorongok alatt sikoltanak az üvegpoharak. Végig ebben a fület hasogató sikongásban beszélgetünk. Ke­vés az idős üvegcsiszoló. Mondják: az ember idegrend­szere nem bírja ezt a zajt a nyugdíjas korig elviselni. Csu­pa fiatal ember a gépek mel­lett. Az átlagéletkor 25 év. — Külön-külön elmegyünk időnként színházba, meg cso­portosan a tárlatokra, de a szervezés nagyon nehéz — em­líti Bohurát István. — Hogy miért? Nagyon sok összetevője van ennek. Például két mű.- szakban dolgozunk, a brigád zöme vidéki, családos ember, vagy éppen fiatal házas. S amikör innen egy fiatal lány­ka férjhez megy, és főleg ha a férje -nem itt dolgozik, nem jó néven veszi, ha a felesége brigádrendezvény címén elma­rad. Ugyanez természetesen érvényes fordítva is. Máshol is hallottam már er­ről. a nézetein szerint, idejét múlt házastársi szemléletről, amely önző módon akadályo­kat gördít a másik fél közös­séggel szembeni kötelezettsé­geinek teljesítése elé, vagy meg is akadályozza. A jövőt illetően azonban derűlátó va­gyok, s bízom benne, hogy egyszer. — talán nem is olyan sokára —ez a helytelen szem­lélet is a múlté lesz. — Persze lehet együtt is szórakozni, művelődni — szól Bakos Gyula. — Egy 11 és 5 éves fiam van. Amikor elme­gyünk valahová a feleségem­mel, elhelyezzük őket a nagy­szülőknél. — Havonta egyszer azért csak módját lehetne ejteni a közös művelődésnek — mon­dom ki. ami szüntelen bennem motoszkál. — A vidékieknek, a családosoknak sem esne kü­lönösen nehezükre az egyszeri, alkalmankénti továbbmara- dás. Kicsit elvitatkozunk ezen — aztán egyetértünk. Simó Alajos, aki jó munká­jáért a KISZ kb dicsérő okle­velét kapta, két gyermek édesapja: — Valóban tagsá­gunknak kellene nagyobb ér­deklődést tanúsítania a kul­túra iránt. Mert a legnagyobb nehézségeket mégiscsak ez okozza. El kellene érnünk, hogy mindenki érezze a művelődés szükségszerűségét. Akkor csinálhatnánk például egy-egy mindenkit érdeklő té­mában vitadélutánokat. Meg­bíznánk valakit közülünk a felkészüléssel, és beszélget­nénk. HAZAFELÉ Csekei István szavai „döngicséltek” a fülem­ben: szocialista módon élni kell jobban megtanulnunk. S ezt senki sem tudná — úgy vélem — pontosabban meg­fogalmazni. Mert sokat tud ugyan már a tagság, amit több minden bizonyít, de a fejlett szocializmus építése ennél is többet kíván. Örülök, hogy ezt felismerték, és hi­szem, ha e felismerésből in­dulnak ki mindennapi mun­kájuk során, akkor kulturális vállalásaik színvonala is — amellyel ugyan a jó brigádok közé tartoznak — felzárkózik termelő tevékenységük szín­vonala mellé. A termelésben már rég ma­gasra emelték a mércét, ezu­tán magasabbra emelik a kultúrában is. Sulyok László Gábornak az okányi Emmi volt a mindene. Együtt jár­taik be a korai vonattal a vá­rosa gimnáziumba. Emmi okos, természetes lány volt, akáir a napsugár. A vonaton közösen tanultak, s örültek egymás jó feleletének. Ta­vasszal még csókolóztak is: úgy kezdték, mint tapaszta­latlan gyerekek, később bele­melegedtek. Az 1940-es, szün­időben felutaztak Pestre a vá­sárba. A fák között csatan­goltak, figyelték a kavarodó tömeget, felültek az óriáske­rékre, odaálltak a gyorsfény­képész elé, s innen kilépve egy sárga sátorra figyeltek fel. rajta felírás: ..Óriási szenzáció! Rádió-laborató­rium”. Kíváncsian beléptek a sátorba. Tölcsérbe kellett va­lamit mondani jó pénzért, s a hang örök emlékül meg­maradt. Gábor fize'ett. Emmi a tölcsér elé állt, és beleéne- kelt: Drágám, ha ,jön az est. A csillagokat sose keresd: Csalfák a csillagok. A két szemem szebben ragyog! Pár perc múlva kezükben volt a viaszlemez. A sátor előtt Emmi pirulva odanyúj­totta: — Gábor, ezt neked adom. örök emlékbe! Később elmaradtak a talál­kák. Gábort leventegyakor­latra idézték, céllha lőtt. kú­szott. kézigránátot doboít. ölni tanították. S egy napon különös levelet hozott a pos­tás. Ez állt benne: „Ki tudja, mikor találkozhatunk, Gabi­kám! Fél óra múlva átadnak bennünket a csendőrök a né­meteknek ! Átrohant Okányba. Már nem találta ott Emmit. Evekig gondolt a lányra. Kereste a Vöröskereszt útján is. de hiába. Aztán telt az idő. szovjet csapatok jöt­tek. A Nemzeti Bizottság Gábort kinevezte községi főjegyzőnek, majd győzött a Kommunista Párt. s tanács­elnök lett. A hivatali gondok, az új világ, az új környezet kiverte fejéből Emmit. És persze az a harminc év sem kis idő, ami azóta eltelt. A nőtanécs titkárnőjének is csűingelő volt a hangja. Es­küvő. s már egy gyerek gő- gicsőit nekik esténként. — Nyakunkon a húsvét! — szólt a napokban a felesége. — Takarítanom kell. Remé­lem, segítsz, Gábor! Jó férjhez méltóan kiverte a pokrócokat, letörölte a port. Filmszínházaink április 17-én mutatják be Révész György Az öreg című legújabb filmjét, amely Gáli Istvánnak a felszabadulási pályázaton dijat nyert regényéből készült. A filmváltozatban két különböző korú és sorsú ember kerül össze. Hogyan alakul az együttlét, hogyan hatnak kölcsönö­sen egymásra — erről beszél a film. A munkáskörnyezet­ben játszódó, aktuális témájú alkotás főszerepeit Latinovits Zoltán, Harsányt Gábor, Haumann Péter és Dayka Margit játssza. ............................................................. jiiiimiiiiiiiMiiimiiiiiiimii iHltHUlliilllllllimillllliiiiiiiHiiilllmi„».„imilll,nil«iwilHwum.......iimiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiitmimmmiiimiii uiiiiiiiiimmiiiiimiiiiimiiMimii ■■■■>•„ P intéf István: 3. Van-e kiút csak Nyugat felé? 1942—43 telén Sztálingrád­nál Hitler elszenvedte legna­gyobb vereségét. Megfordult a kocka. Ettől kezdve a Vörös Hadsereg győzelmet győzelem­re halmozott. De nemcsak Hit­lert. hanem „szövetségeseit” is kiheverhetetlen csapás érte a Volga és a Don pantián. Köz­iül! volit Magyarország is. hisz a Don-kanyarban, Voronvezs térségében elpusztult a 2. ma­gyar hadsereg. 1A súlyos vérveszteség, a iron* on ..a magvar nép önér­zeté! vérig sértő német maga- tar'ismertté válása, a nö­vekvő német igények miatt az ország gazdaságii helyzetének gyors romlása mindenekelőtt a háború elleni és a társadal­mi elégedetlenség erőteljes je- 1 entkezésében. mutatkozott meg. A kormány szembeta­lálta magát az ..oktaían béke utáni vágyakozással”. ..a fer­tőző kishitűségéé'”, az állam­férfiak szavainak „kétségbe vonós s faként a nácik oldalán várható vereség, a győzelemben való kételkedés növekedésével. A csendőri. rendőri jelentések egész sora a munkások nyugtalanságéiról, az állandó bérkövetelésekről, elégedetlenségről, „a baloldali eszmék”, „a kommunista ta­nok” gyors terjedéséről, a.,rob­banás” veszélyeiről írnak. 1918—1919, a forradalmak lii- dérce egyre gyakrabban jele­nik meg a magyar uralkodó osztályok előtt. • A fronton és az országban végbement változások az ural­kodó osztály körében is. főként ellentéteik kiéleződésében éreztették hatásukat. A nácik feltétlen hívei, az imredvsték és nyilasok újabb katonai és gazdasági segítséget követel­tek, mindent a frontnak meg­győződést hangoztattak. A helyzettel reálisan számolói! — ide tartozott maga a minisz­terelnök Kátlav Miklós is — belátták, ha nyíltan nem mondták is ki. hogy Hitler el­veszítette a háborút. Ezért ők olyan „hazardírozó” politikába kezdtek, amelynek lényegét a következőkben foglalhatnánk össze: Anglia és Amerika nem engedheti meg, hogy a szov­jet csapatok a szovjet terüle­tek után. Közép- és Délketet- Európáit is felszabadítsák. Mi mást céloznia Churchill azon terve, hogy a Balkánon nyitja meg a 2. frontot. Ha ez igaz, márpedig Kállayék elképzelhe­tetlennek tgrtotitak mást a kormány feladata a következő: Változatlanul harcolni a szov­jetek ellen, miközben Nyugat felé meg kell kezdeni a külön­béke tapogatódzásokat és ab­ban a pillanatban, amikor az angolszász csapatok partra szállnak a Balkánon és elérik Magyarország határait, kilép­ni a háborúból. Káilay külpolitikai elképze­léseinek volt egy belpolitikai változata is. Ennek lényege: mindenáron megakadályozni, hogy a háború végén Magyar­országon 1918 és 1919-hez ha­sonló szituáció alakul ion ki. hogy a tulajdonviszonyokban forradalmi változásokra kerül­jön sor. Ez utóbbi érdekében a_ kormány változatlan heves­séggel üldözte a kommunistá­kat és a velük szinoatiaáló- kat. hogv megakadályozza az antifae'szta harc legkövetkeze­tesebb erejének talDraáUáeát. S még inkább, hogy megaka­dályozza ar, országban társa­dalmi méreteket öltő elége­detlenség’ és azt tudatos cse­lekvéssé kovácsolni akaró KMP-vel való találkozást. Saj­nos az SZDP. a szaikszerveze­tek jobboldalid vezetői, és a Kisgazdapárt jobbszámva is jórészt elfogadta a KáLlav-féle alternatívát, és rajtuk keresz­tül e j politika jelentős tömege­ket tudott befolyásolni. A ki­váltási politika nemcsak befo­lyásolta. hanem távol is tar­totta a dolgozókat az. aktív, eredményre is vezető háború- ellenes harctól, a tömegmeg- mozdulásoktóL Éppen e poli­tika miatt „aß antifasiszta szö­vetségnek különleges nehéz­ségei adódtak” állapította meg Kádár János., aki ebben az idő­ben is a párt vezetője volt. Ugyanis nem kevesebbről volt szó részükről, mint olyan nem­zeti összefogásról, amely kire­keszti a közös küzdelemből a kommunistákat, olyan össze­fogásról. amely nemcsak a ná­ci Németország és magyar ki­szolgálóik. hanem a Szovjet­unió és a kommunisták ellen is irányul. A kivárási politika különö­sen veszélyes szakaszába lé­pett 1943 őszén, amikor a Nyu­gat fedé kiugrás hangoztatása éppúgy, mint a Szovjetunió és a nyugati hatalmak közötti el­lentétek felülkerekedésére apeiiláiás csak arra volt jó. hogy félrevezesse a tömege­ket. Eltakarja előlük az alap­vetően megváltozott katonai- politikai helvzetet. azt. hosv a felszabadítót nem Nyugatról, hanem Keletről kell várni. A kommunisták ezért szokatla­nul éles formában vetették fel: végre tudomásul kell ven­ni, hogy kudarcra van ítélve minden olyan törekvés, amely a háborúból való kilépésnél számításon kívül hagyja a Szovjetuniót, és csak g nyugati szövetségesekre kívánja épí­teni terveit: a kiugrás belső feltételeinél pedig nem épít az am'ii fasiszta ellenállás követke­zetes erőire, eleve kizárja a tö­megek forradalmi lendületé­ben rejlő óriási lehetőségeket. Van azonban kiút az egyre válságosabbá váló helyzetből — szögezte le a kommunista párt. „Ez az út a kemény és bátor harc útja teljes és fél­reérthetetlen szakítás a reak­cióval. Káilay jelszavaival.” 1943 őszén már a munkás­ság soraiban Í6 erősödik az ak­tív harc akarása. A csepeli, diósgyőri munkások megmoz­dulása. a mezőtúri asszonyok tüntetése, a bányászok antifa­siszta tömeggyülései, s általá­ban a szervezett dolgozók po­litikai aktivitásának felélénkü­lése mind a komoly változás előjelei. 1944 február iában már Bajcsy-Zsilinszky Endre is fel­ismerte. hogy az általa is hosa- szú időn át támogatott ki várá­éi politika csődbokitika, Az idő azonban miár kevés volt ah­hoz. hogy a tömegek erejével vessenek véget az amitf fasiszta harcot gátló politikának. v 1944. március 19-én bekövet­kezett Magyarország nénié* megszállása. (Folytatjuk) 4 NÓGRÁD - 1975. március 30., vasárnap Belemerült a munkába, mikor felesége kikiáltott hozzá: — Mi ez. Gábor? Valami ré­gi lehet! Kipróbálom! Recsegést. sercegést hal­lott a nagyszobából. utána egy csilingelő női hangot énekelni: Drágám, ha jön az est. A csillgokat sose keresd. Csalfák a csillagok. A két szemem szebben ragyog! Egész gerincén fájdalom fu­tott át: ' — Zárd el! Azonnal zárd el! — ordított Gábor. Átrohant a nagyszobába, a lemez után nyúlt, a tű recsegve karcolta keresztbe. A lemez kicsúszott kezéből és csörrenve hullt a padlóra. — Szép segítség, mondha­tom! — tette csípőire kezét a felesége. Gábor fogta a seprőt, és riadt engedelmességgel a szemétlapátra söpörte a törött lemezdarabokat. Amikor fel­állt, vizes volt a szeme. Át­ölelte feleségét, és fojtott hangon suttogta: — Bocsáss meg. drágám! Kellemes ünnepeket! Dénes Géza Mai tévéajánlatunk 20.10: Hazai esték. Döntőjéhez érkezett — tize­dik adás után — a Hazai to­tók vetélfcedősorozat. A szín­hely — ezúttal a négy főis­kolai város — Eger, Nyíregy­háza, Pécs és Szeged. A csa­patok kibővítve állnak rajthoz. A kérdésekre bárki válaszolhat, a négy főiskolai város nézőközönsége is segít­het a versenyzőknek. A ha­gyományos formában lebonyo­lított vetélkedő zsűrije a stú­dióban hallgatja s pontoz­za a válaszokat. A kérdéseket az előző tíz adás anyagára építve állítot­ták össze. Szerepelnek azok a tájak, -városok, jellegzetessér gek, amelyek az előző adások­ban már feltűntek. S tulaj­donképpen az derül majd ki, melyik-.főiskola csapata dol­gozta fel legjobban az előző adósok anyagát. És a március 30-i vetélkedő dönti el a vég­ső helyezést, jelöli ki a nyer­tes főskolaj csapatot, amely­re szép jutalom vár. Nő Bulgária lakosba r 1974. végén Bulgáriában, 8 706 000 ember élt. 60 500-zal több az előző évinél. Az új­szülöttek száma elérte a 141 500-at. csaknem kétezerrel több, mint az előző esztendő­ben. Az ezer főre jutó születési arányszám Bulgáriában 16.2- ről 16 3-ra nőtt, a halálozási aránvszám pedig 9.5-ről 9.3- ra csökkent. A bolgár demog­ráfusok arra számítanak, hogy a következő 2—3 évben a születési 'arányszám tovább javul, s eléri a kívánatos 18 ezreléket. A Bolgár Kommu­nista Párt és a bolgár kor­mány mindent megtesz a gyermekek éle'- és nevelési feltételeinek javítására, Bulgáriában tovább módo­sult a városi és a falusi la­kosság aránya is. A városi la­kosság elérte az 58.8 százalé­kot (ami 1974-ben 41.2 száza- Iákra csökkent az előző évi­hez.) a falusi lakosságé pedig 41.2 százalékra csökkent. A változást elsősorban a váro­sok lakosságának gyorsabb növekedése, bizonyos társa­dalmi-gazdasági tényezők, valamint az a körülmény ma­gyarázza. hogy egyes falvak­tan az életfeltételek megköze- 1T ették a városiakét és ezért számos ilyen települést város­sá nyilvánítottak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom