Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)

1975-03-30 / 76. szám

N éve történt A mezőgazdaság szocialista átalakulása A háború előtt megyénk mezőgazdaságát egy részről a nagy kiterjedésű földbirtokok, más részről a kisparcellás parasztgazdaságok nagy szá­ma jellemezte. A földterület közel 60 százaléka, a földdel rendelkezőknek csupán 1,2 százalékát kitevő 550 földbir­tokos kezében volt. A kispa­raszti gazdaságok ugyaneb­ben az időben a megye föld­területének csupán 10,5 száza­lékán gazdálkodtak. Felsze­reltségük kezdetleges volt. Az egy katasztrális holdnál kevesebben ga7 ' odó pa­rasztság csaknem jnek még igás szekere sem volt. volt biztosított a talajerő-v pótlás, a termésátlagok egyébként alacsony országos átlag alatt voltak. A háború igen érzékenyen érintette me­gyénk amúgy is gyenge fel- szereltségű mezőgazdaságát. Parasztságunk örömmel fo­gadta a kommunista párt fel­hívását, amely a földreform­ról szólt. Megyénkben is egymás után alakultak a íöldosztó bizottságok. A földreform törvény vég­rehajtása során megyénkben 1890 földbirtokot vettek igény­be szétosztásra, mintegy 190 ezer katasztrális hold terület­tel. A földigénylők száma több mint 28 ezer fő volt, akik közül 22 ezer részesült földjuttatásban. köztük 2684 nincstelen, és 8516 három holdnál kisebb földterülettel rendelkező törpebirtokos. A földreformmal alapve­tően megváltozott megyénk! mezőgazdaságának arculata. Az 5—20 katasztrális holddal rendelkező gazdaságok száma és földterülete másfélszeresé­re nőtt. Az öt katasztrális hold alatti területen gazdál­kodók száma egynegyedével, földterületük pedig kéthar­madával emelkedett a háború előttihez viszonyítva. A föld­juttatásokon úti megyénkben 9240 házhelyet is kiosztótlak, 1131 nincstelen pedig házat kapott. Az államosítások befejezé­séivel az iparban létrejöttek a szocialista termelési viszo­nyok. A mezőigazdaságban ugyanakkor a földosztás csu­pán a feudális rendszert dön­tötte meg, azonban továbbra is fennmaradt a magántulaj­don, E kettősség sok gondot okozott. A parasztság nem tudta biztosítani, a gyorsan fejlődő ipar részére szükséges mezőgazdasági nyersanyagot, főt ‘ még a városi lakosság élelmiszer-ellátása is veszé­lyeztetve volt. Szükségessé vált, hogy a parasztság is megtegye a lépést a szocializ­mus felé vezető úton. A szocialista mezőgazdaság első csirái megyénkben is az állami gazdaságok voltak. 1952-ben 14 állami gazdaság működött 32 ezer holdon. Az első termelőszövetkezeti csoportok megyénben 1949- ben alakultak, s 1952-ben a termelőszövetkezetek száma már 88 volt, s 1956-ban elér­te a százat. Egy-egv ilyen szövetkezet 250—300 holdon gazdálkodott. A felszabadulás előtt a me­gye földterületének fele szán­tó, negyede pedig erdő volt. NA nagyüzemi mezőgazdaság ki­alakulása után a szántóterü­let arányának lassú csökke­nése mel lett mind inkább meg­nőtt a kert- és gyümölcsös­terület. Jelentős változás tör­tént a szántóföldi növények vetésszerkezetében is. A ke­nyérgabona vetésterületének aránya fokozatosan csökkent, a termésátlaguk viszont fo­kozatosan nőtt. A felszabadulás előtt mező­gazdaságunkat túlnyomórészt a kézi szerszámok jellemez­ték. 1949-ben megyénkben is megalakultak az első gépállo­mások, s ezzel megtörténtek az első lépések a szocialista mezőgazdaság kialakításának útján. A gépállomások mellett természetesen a termelőszövet­kezetek saját gépparkkal va­ló ellátottsága is javult. A szövetkezeti szektor megerő­södésével a gépállomások hi­vatásukat betöltve* 1968. ja­nuár 1-től mezőgazdasági gépajavító vállalattá alakul­tak át, s elsődleges feladatuk mint ipari üzemeltnek a me­zőgazdasági géppark javítása, karbantartása. A fejlődéssel párhuzamosan nőtt a mező­gazdaság gépesítettsége, gé­pekkel való ellátottsága. A felszabadulás előtt me­gyénk állattartományát a si­lány minőség és gyenge ho­zam jellemezte, valójában nem is állattenyésztésről, hanem állattartásról beszélhettünk. Az állatállományban a háború pusztítása jelentős károkat okozott, az 50-es évek elejére azonban már mind a szarvas- marha-, mind a sertésállomány meghaladta a háború előttit. A szarvasmarha-állomány fo­kozatosan csökkent, illetve jelenleg a mezőgazdasági nagyüzemekben már emelke­dik. Kedvező változás történt az elmúlt időszakiban- a tehén- állomány minőségében. Ezt legjobban az jellemzi, hogy míg 1963-an az állománynak csupán három százaléka volt törzskönyvezett, addig ará­nyuk ma már meghaladja a hetven százalékot, a mezőgaz­dasági nagyüzemekben az ál­lomány teljesen gümőkór- mentes. A megye sertésállománya a háború előtti darabszámot csak: 1953-ra érte el. (90 ezer). Ez az ellenforradalom időoza- kának szabad kivágását miatt, majd a t®z-ék szocialista át­szervezése után tovább csök­kent. A mélypont 1960-ban volt. amikor az állomány csupán, 76 ezer. Jelenleg az állomány meghaladja a 100 ezret. A rendkívüli háborús károk következtében a megye juh­tenyésztése rendkívül hosözú idő alatt tudott talpraállni. A mezőgazdasági nagyüze­mek termelési értéke a tsz-ek megerősödésével párhuzamo­san jelentősen emelkedett 1960—1968 között, a bruttó termelési érték több mint két­szeresére nőtt, jelenleg meg­haladja az 1,5 milliárd forin­tot Hosszú szikracsíkot húz a köszörű. Egyenletesen szór­ja a forgácsot a fúrógép. Sur­rog a reszelő. A műhelyben javításra váró és félig kész szerszámok. Itt dolgozik a bá­nyagépgyár többszörös arany­érmes, sőt két éve a nagyvál­lalat kiváló brigádja címet is elnyert József Attila brigád. Szerszámkészítők Tóth Már­tont, a brigádvezetőt kere­sem. — Szolgálatban van a mun­kásőrségnél — mondja he­lyettese, Berindán László, majd feladatukról tájékoztat. — A szerszám ja vitás-ké­szítés a mi feladatunk. A da­raboló üzemhez, a görgő- gyártók részére, de a lakatos- részleg, a forgácsolók és a kovácsoló üzemrész is sokat igényel. A termelés alapja, lelke a jó szerszám — jegyzem meg. Kétségtelen. így van. Ese­tenként mások számára is kell különböző szerszámo­kat készítenünk. Azoknak a vállalatoknak, akikikel koope­rációs kapcsolata van a gép­gyárnak al katrészgyártásban. Általános gyakorlat, hogy a szerszámot a megrendielőknek kell biztosítani. — Ezek szerint bőven van tennivalójuk. Győzik? — A munkáról nem panasz­kodhatunk, mindig más és más kell. Ha nagyon sürgős, és másképpen nem győzzük, ak­kor túlórázunk is. mert első- a termelés. Mi viszont ki­Munkasilcer a kongresszus tiszteletére A Dunai Kőolajipari Vállalat benzinreformáló üzemének harmadik egysége a« elmúlt év közepén állt munkába. Az üzem kollektívája az MS?MP XI. kongresszusa tiszte­letére jelentős felajánlást tett. Mintegy hárommillió fo­rint értékű fűtőanyagot kivárnak megtakarítani a vállalat „REF. Ill-as” üzemegységében. A képen: Vargyas Fri­gyes és "Tovlű Ferenc a „REF III as” üzem fiatal dolgozói ellenőrzik az üzem hőcserélőjét. Törvény a HA AZ IFJÚSÁGRA gondolunk, helyéről, feladatairól, a számára adott társadalmi táv­latokról beszélünk, aligha jüt eszünkbe, hogy két és fél milliós tömegről esik szó. Tehát: hazánkban minden negyedik állampolgár abba a szép korosztályba tartozik, amely ti­zenöt éves kortól a harmincadik életév be­töltéséig tart. Hadsereg, fiatalokból. Nekik — és róluk is — szól a párt kongresszusi irányelveinek megállapítása: „A párt ifjúságról szóló hatá­rozata a megvalósulás útján van. Lényeges pozitív változás következett be az ifjúság megítélésében és az ifjúságról való gondosko­dásban.” Most, a forradalmi ifjúsági napok időszakában, amikor ifjúságunk együttesen emlékezik az 1919-es Tanácsköztársaságra, kegyelettel adózik 1848 emlékének, s ünnepli hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját, örömteli érzés azon töprengeni; vajon mit, s mennyit is ad a szocialista Magyarország társadalma jövendője gerincének —, ifjúsá­gunknak? A törvény nem mindig tartozik a könnyű olvasmányok közé. Az a törvényünk azon­ban, amelyet a X. pártkongresszust köve­tően megalkotott a társadalom, s amely a hazai, de még a nemzetközi jogban is szin­te egyedülálló —, olvasmánynak is roppant izgalmas, érdekes. Az ifjúsági törvény ki­csit keresztmetszete mindazoknak a jogok­nak és kötelességeknek, amelyek az ifjúság helyzetét, de a jövendő feladatok sorát is meghatározzák. Az ifjúsággal foglalkozik, helyzetét elemzi, mai és holnapi felődésével törődni, gondjai­val foglalkozni; ma már korántsem csupánf az iskolák feladata. S nem is csupán a szü­lők, vagy az ifjúsági mozgalom kötelessége. A tevékenységi „kör” ennél ezerszer széle­sebbre tágult. Az ifjúságpolitika beleépült a termelésbe, a gyárak, vállalatok, szövetkeze­tek életébe. Az ifjúsági törvény szellemében minden szerv, intézmény gondot fordít arra. hogy a hatáskörébe, vonzáskörzetébe tartozó fiatalokért tegyen valamit, tanulásukat, munkába állásukat, családi életük megfor­málását Segítse. Az Állami Ifjúsági Bizottság egyik kiadvá­fiatalokért nya azt a címet viseli; „Az ifjúságért”. Igen sok adattal, szemet és szívet gyönyörködtető tény felsorakoztatásával summázza ez a könyvecske mindazt, ami az utóbbi négy év­ben — éppen az ifjúsági törvény szellemében — a fiatalokért történt. Ágazati szinten ed­dig 20 minisztérium alkotott saját jogsza­bályt is, segítve önnön területén a fiatalok gondjainak orvoslását, helyzetük javítását, a műveltebb, korszerűbb tudású, a maináL szélesebb látókörű fiatal generáció kinevelé­sét. Vége-hossza nem lenne — például — mind­azon anyagi források számbavételének, ame­lyek megkönnyítik a tanulást, elősegítik, hogy a munkás- és parasztdiákok mindenfaj­ta segítséget megkapjanak továbbképzésük­höz. Több millió forint a középiskolásoknak évente kifizetett ösztöndíj; a felvételi vizs­gára való előkészítés kiadásai szintén csak milliókba^ fejezhetők ki. De odáig is kiter­jed a gondoskodás, hogy az egyetemista há­zaspárok helyzetén miként lehetne javítani; vagy hogy az állami lakásjuttatásoknál szám­arányuknak megfelelően részesüljenek a fia­tal házaspárok. Tavaly, amikor több, mint egymillió fia­tal részvételével az országban ifjúsági par­lamenteket rendeztek —, s fiatalok százai mondhatták el ezeken a fórumokon is, mi­ként látjálc helyzetüket, lehetőségeiket. Szól­hattak arról is, mi az, amit a jövőben kérni szeretnénk —, igen szépen és szívmelenge- tően bukkantak felszínre azok a jó kezde­ményezések, akciók, amelyek ifjúságunk kü­lönböző rétegeiben munkálnak. Tapasztalhat­tuk, hogy a felszabadulás 30. esztendejét élő Magyarországon mennyi jó tartalék, kezde­ményezőkészség, forradalmi tett, erő lakozik fiatalságunkban. AZ ALKOTÓ MUNKA, párosulva a fia­talság lelkesedésével, tettrekészségével. nagy­szerű sikereket eredményez. Amikor benső­ségesen kínál teendőket az ország ipara, me­zőgazdasága, vagy az értelmiségi munkakö­rök. Amikor a mai erőfeszítések részeseivé válni: azt is jelenti, hogy az ifjúság a maga holnapját, további sorsát formálhatja. Várkonyi Margit Minden rubel megkétszereződik Egyes laipvéleményék szerint Szibériában az építkezés bőví­tése állítólag problematiku­sabb. mint gondolták. Valós ez az állítás? Vegyük szem­ügyre azokat az akadályokat, amelyekkel a Szovjetunió szembetalálta magát Szibériá­ban. Szovjet közgazdászok szá­mítása alátámasztja, hogy az építő-szerelő munkák költsége Szibériában körülbelül 30—40 százalékkal magasabbak, mint az ország európai részén. Az anyagok és az építkezések költségeit, 1,7—2,7 szeresére növelik a szállításokkal kap­csolatos kiadások. A szibériai építőm un kasok bére — a körzettől függően — 115—170 százaléka az ország európai részén kialakult bér- szintnek. Ez jelentősen drágít­ja az építkezést. És végül: a kőolaj- és földgáztartalmú északi körzetekben a vasútvo­nal minden kilométere egymil­lió rubelbe, a hídépítés 50 millió rubelbe kerül... Az akadályok tehát kétség­telenül nagyok. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy a Szov­jetunióban kezdetben lebecsül­ték-e a szibériai kincsek fel- használására fordítandó óriási kiadásokat? Lenin 1920-ban. a szovjetek Vili. kongresszusán — ajnely jóváhagyta a szovjetország első népgazdasági tervét — ki­jelentette: Szibéria bányakin­csei egyáltalán fel nem mérhetők s mi néhány év alatt századrészüket sem tudnánk kiaknázni. A kin­csek kiaknázásához a legjobb gépekre van szükség. A szovjetállam természe­tesen számotvetett Szibéria birtoklásának nehézségei véli Tervszerűen, önállóan és ha­tékonyan hódította meg a szibériai kincseket. Az Állami Tervbizottság megállapította, hogy amíg az ipari termelés az, 1922—1972-es években országos viszonylat­ban körülbelül szászorosára emelkedett. addig Nyugat- Szibériában 869-6zeresére, Ke­let-Sziibériábán pedig 242-sze- resére. Ebben az ötéves idő­szakban (az 1971—1975-ig szóló kilencedik népgazdaságfejlesz­tési tervben) Szibéria és a távol-keleti körzetek — ahol az ország lakosságának mind­össze 10 százaléka él — az összes beruházások 30 száza­lékát kapják. A szovjetkormány Szibéria meghódításának /első éveitől kezdve egyaránt tekintetbe vette a nehézségeket és a fo­kozott beruházások szükséges­ségét. Azért is, mert a szibé­riai kincsek teljes hasznosítá­sa esetén Szibériában minden befektetett rubel rövid időn belül kétszeresein megtérül, így például a krasznojarszki vízi erőmű építési költségei is. A bratszki területi termelés kialakítása 3.5 milliárd rubel­jébe került az államnak és 1974-re több. mint 6 milliárd rubel értékű terméket adott a szovjet népgazdaságnak. A nyereség 2,5 milliárd rubel. Munkásarcok Gépgyári szerszámkészítők szolgálók vagyunk — kapcso­lódik a beszélgetésbe Stefán László, a brigád műhelybi­zottsági tagja. — Vállaltuk az újítások ki­vitelezését is, mert a leg­több olyan, hogy nekünk kelj. formába önteni, megvalósíta­ni. Gyakran előfordul, hogy sok a sürgős munka, emiatt, az újítás kvitelezése késik. — Újítanak is? Tavaly 4, vagy 5 újítás volt a brigádnál, amit meg is va­lósítottunk. Általában szer­számokról van szó. Az idén különösen előtérbe került a takarékosság. Erre nálunk is több javaslat született, amit meg is valósítunk. A régi. el­kapott szerszámokból példá­ul a még használható részt megmentjük, hasznosítjuk. Értékes anyaggal, különböző szerszámacélokkal dolgo­zunk. Előfordul, hogy nincs olyan méretű, vagy minőségű, amiből újat könnyebb lenne készíteni. Ilyenkor az el­használtak között keresünk és ha több munkaráfordítással is. de elkészítjük. Ezért is gyűjt­jük össze az elhasznált szer­számokat. Érdemes lenne számba venni, hogy így meny­nyit takarítunk meg. — Ezt nem mérik? — Nem! Itt időbérben dol­gozunk. — Mi ösztönöz a jobb mun­kára. — Az üzemrészek szer­számigénye elsősorban és az öntudat. Úgy gondolom, hogy sízerszámiány miatt még nem akadozott a gyár termelése, hacsak nálunk nem volt anyaghiány. Jó az összetétel is, mert aki itt van, az szere­ti a szakmáját. Ilyenek a fi­atalok is. akik többségében közöttünk tanulták meg a szakmát. A 14 tagú brigádból jelenleg is hat tanul szakkö­zépiskolában, érettségire ké­szül. és már három érettségi­zett. Több olyan van, aki többszakmás. Sokféle a mun­kánk is — mondja Berindán László, majd elgondolkodik és úgy folytatja: — Az utánpótlást nem lá­tom biztosítottnak. Két év óta nincs i/t a gyárnál szer­számkészítő tanúTó. Jelentke­ző sem akadt. — Mj lehet ennek az oka? kapta meg a kellő megbecsü­lést. A termelőüzemeknél más a bérezés, és bizony,előfordul, hogy a segédmunkás nagyobb keresetet ér el, mint itt egy fiatal lakatos. Ez tavalyelőtt már oda vezetett, hogy töb­ben elmentek tőlünk. Volt olyain is, aki már 20 évet el­töltött i,tt mégis búcsút in­tett. — Nem tették szóvá a veze­tőségnél ezt a jelenséget? — De igen! Kértük, hogy vegyék figyelembe a javasla­tunkat — .Figyelembe vették? — Igen, a tavalyi bérfej­lesztéskor már az átlagosnál nagyobb volt nálunk a bér­emelés. A lehetőségek hatá- .rain. belül a vezetőségnek az ilyen feszültségeket is figye­lembe kell venni — mondja Stefán László. A brigádnak ' tehát vélemé­nye, javaslata is van. amire érdemes a vezetőségnek oda­figyelnie. A szó súlyát tetteik­kel erősítik. Igaz, társadalmi szerepük is van, hiszen m,um- kásőir. párt-csúcsvezetőségi tag. alanszervi, pártvezetőségi, m ű he lyb i zo 11 s á g.i tisztségvi­selő. KISZ-titkár. Vöröske­reszt titkár, és'szakszervezeti bizalmi is van köröttük. Raj­tuk keresztül még inkább van beleszólásuk az üzem egész életébe, munkájába. Bodó János — Talán ez a szakma nem NÖGRÁD — 1975. március 30., vasárnap 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom