Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)
1975-03-15 / 63. szám
„Start" előtt VAKÍTÓ napfény uralja a ragyvaipálíalvi vólgykatlami, de a kellemes lakás ablakaiból is látható az erős szél hatása. A vendégmarasztaló Gorkij • telepi lakás háziasszonya, II- lefalvi József né ezen a hétén délutánonként jár be a síküveggyár pnéselőüzemébe, szívesen, vállalta a beszélgetést. A 26 éves, csinos fiataLasz-í saony a választások éta a salgótarjáni pártbizottság végrehajtó bizottságának tagja. — Meg is lepődtem, meg is örültem, amikor megtudtam ezt. Eddig is bennem volt az a/, érzés: úgy érdemes felszólalni egy gyűlésen, vitatkozni, beleszólni, ha nem csak a saját ügyét képviseli az ember, hanem ezen túl tud lépni, rá- érez a közösségi érdékekre. Ezután még inikáíbb így kell lennie... Ma lesz nyolcadik éve, hogy a síküveggyárban dolgozom. Betanított munkás vagyok, a priéselőüzeimibeo^ egy szocialista brigád vezetője. Ügy érzem,, haragosom nincs. Ha elromlik egy géo: Gyere, Ica, segíts.. . — Ha valamij, gond van az üzem- résziben: Ica, mondd el... Nemrég fejeződött be az az öthónapos pártiskola, aminek ösztönző erejét ma is érzi. — Édesapám már 70 éves, negyedszázada párttag. De én. magam igazán a gyárban kezdtem el érdeklődni a közösségi ügyek, a mozgalmi' munka iránt. Öt éve vettek föl a ipárttagok sorába. Közben pártcsoportveziető, brigád- vezető lettem, és egyre inkább éreztem: a politikai képzettségem hiányos, nem tudom igazán képviselni a munkatársaim érdekeit mindaddig!, amíg nem vagyok tisztában a politikai élet kérdéseivel. Az öthónapos pártisko- la egyrészt hosszúnak tűnt: vágytam vissza a műhelybe, a nyolcórás áilómunka után nehéz volt megszokni a nyolcórás ülést, az előadásokat. Hiába, tíz év eltelt azóta, hogy középiskolába jártaim... Bár nem voltam bentlakó, a családra is kevesebb idő jutott. De kevés volt ez a fél év mégis: rájött arra az ember, milyen nagy ismeretanyag mellett ment el eddig, mi' minden lehet érdekes egy fizikai munkásnak is a politikában. Itthon folytatni kell az önképzéssel, tudom. És csinálom is: jár a Pártélet, esténként éjfélig is ég az olvasólámpám, tanulmányozom a küldött anyagokat. A pártiskolának köszönhetem azt az elhatározást is, hogy újrakezdem az öt évvel ezelőtt abbahagyott gimnáziumot. Most úgy érzem, rengeteg erő van bennem, és visszatekintve az elmúlt évekre: nem is végeztem olyan, sok társadalma munkát. Majd ezután... — ÜJABB ÉS ÜJABB terveket, feladatokat hoz magával ez a megtisztelő választás. Hogyan sikerült ezt összeegyeztetni a magánéletével, a családdal? — Eérjem szinté® a síküveggyárban dolgozik, épület- lakatos. Ö pórtonlkáiviülii — nem húzza ki magát a közös munkáiból, de nem mozgalmi emíber. Az ő segítsége nélkül egészen biztos, hogy nem tudnám megvalósítani a terveimet. Amikor szóba hoztam, hogy a gimnázium elvégzése után marxista—leninista egyetemre szeretnék menni, csak biztató szavakat hallottam tőle. A háztartási munkákban, a felkészülésben egyaránt segít, elsős kisfiúnkkal is szívesen foglalkozik. — Saját üzemének mely gondjai foglalkoztatják leginkább? — Sóik nálunk a bejáró. Teljesítik a normát, de a műszak végén legtöbben nézik az órát, rohannak a buszhoz, vonathoz. Otthon az újságokra, könyvekre, kevés idő marad, sokan, a mezőgazdasági munkákba is besegítenek. Egy- agy sikerült társadalmi munkaakció, jó hangulatú közös beszélgetés, vidám színházi este már bizonyította: szinte mindenkit be lehet vonni a közösség életébe, művelődésibe, szórakozásba. De mindig többet és többet szeretnénk elérni a munkafeltételek korszerűsítésétől a szabad idő kitöltéséig. A gyárban beszélgettünk már eddig is az életmód gazdagításáról, a politikai nézetek fejlesztéséről. Nagy öröm számomra, ha azt érzem, sikerült valami újat elfogadtatni, vaigy egy probléma megoldásához közelebb jutni. A brigádmozgalom eredményeire és a régi egyházi szokások (keresztelés, bérmálás) ritkulására egyaránt gondol. És közben a munkájáról beszól, amivel ma is komoly megterhelés jár együtlt. A gázláng meitett nagy a hőség, és neim kis dolog nyolc órán' keresztül állni a gép mellett. — ODA KELL figyelni, mert a merev üveglap megolvad, a forma a mozdulatunkra vár, csak így lesz üvegtál- ka, petri csésze az anyagból. G. Kiss Magdolna Ismeretterjesztés a gyárban Á Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál jelenleg két komplex ismeretterjesztő előadás- sorozat fut párhuzamosan egymás mellett. Az egyik általános politikai, gazdasági és társadalmi kérdésekkel foglalkozik, a másik elsősorban nőknek szóló témaköröket, családi, jogi és egészségügyi kérdéseket foglal magába. Az előadásokat átlagban 30 munkás látogatja — jegyezte meg elégedetten Nyirai Pétemé oktatási előadó —, de volt eset, amikor 60-an is szorongtak a gyári klubteremben, hogy meghallgassák az előadót. Pénzben nem mérhető Az idézett számok önmagukban keveset mondanak, csalc a mennyiséget jelzik. A munka tényleges tartalmáról, minőségéről az emberekkel folytatott beszélgetések vallanak. Mi marad meg az emberben egy-egy előadás után? Az oktatási előadó szerint, — s ez így igaz, — már az is nyereség, egyénnek, vállalatnak egyaránt, ha csak két mondat ragadja meg az emberek figyemét; mert ha ez a két mondat végiggyűrűzik bennük, s mint a húsba vájó- dott tövis, izgat, sarkall a további ismeretszerzésre, — kiegészítésre. Az ismeretterjesztés értékét nem lehet pénzben kifejezni» mert értéke nem közvetlenül tárgyi, anyagi, hanem szellemi természetű, az ember gondolkodásában, viselkedésében és magatartásában érzékelhető. A szemlélet, a személyiség pozitív formálódása, változása méri valódi értékét. — A korábbi években elszórtan, úgy negyedévenként tartottunk üzemünknél isme- retterjesző előadást — tájékoztat Jelen István személyzeti osztályvezető. — Aztán tavaly tíz témakörben rendeztünk kísérleti jeleggel komplex előadássorozatot. Nagyon kedvező tapasztalatokat szereztünk. Döntő az érdeklődés Az előadásokat a délelőttös műszak befejezése előtt tartják, s a brigádokból mindig az jön el, akit, vagy akiket az adott téma a leginkább érdekel. A múlt évben még személyre seätöan kötött volt a részvétel. Az idén szakítottak ezzel az állandósággal. Hiszen senki sem kötelezhető arra- — mert nincs gyakorlati ér^pke, értelme —, hogy olyan dolgokról hallgasson előadást, amelynek hasznát sem a munkájában, sem azon kívüli tevékenységében nem látja. Tér mészetesen ez nem ment fel egyetlen felelős tisztségviselőt sem a szervezés, a meggyőzés munkája, a hasznosság felismertetésének szükségessége alól. Mert valami oknál fogva, gyakorta hajlamosak vagyunk az elhamarkodott véleményalkotásra, s megalapozatlanul haszontalannak ítélünk meg dolgokat, csupán azért, hogy mentesülj link a vállalásuktól. Tizennyolcán várakoznak munkaruhában, olajosán, a klubteremben, a „mindenes” szobában. Őket kérem, mondják el, milyen előadásokat szeretnek, illetve szeretnének hallani, és miért? A kérdés elhangzása után kitört a hangzavar, hirtelenjében annyian kívánnak válaszolni. A válaszaikból szűrtem ki néhányat. Fejes Miklós,' a Béke Szocialista Brigád fiatal dobjavítója: — A kulturális kérdések áltálában érdekelnek. Mert sokat olvasok, gyakran járok moziba, s minél jobban szeretném érteni a művészetet. Kremnicsán Sándor, a Lenin Szocialista Brigád lakatosa: — Én a művészetekhez nem értek, nem is kedvelem az ilyenfajta előadásokat. Igazából a sport érdekel, többünket is. Jó lenne meghívni a gyárba néhány sportolót a régi nagyok közül, például Papp Lacit. Filip Pál, a Kilián György Szocialista Brigád lakatosa: — Tavaly sok előadást hallottunk gazdaságpolitikai kérdésekről, az energiaválságról. Nagyon izgalmasnak és érdekesnek találtam. Sokat értek aiz utána folytatott beszélgetések. Megértette n, hogy a gazdaságpolitika mennyi mindennel összefüggő, meg például, azt is» hogy miért kielilett gyárunk termelési tervét csökkenteni. Csordás István; a Lenin Szocialista Brigád lakatosa: — A kulturális témát én is szeretem, de nem mindegyiket. Nem kedvelem a tisztán elméleti, vagy eiméletieskedő kérdéseket. Mi legyen tehát? Nincs egységes recept Áz emberek érdeklődése, ízlése rendkívül sok dologtól befolyásolt, meghatározott — éppen ezért rendkívül sokirányú. Mi hát a teendő? Mindenekelőtt az, hogy ebben a sok irányúságban, sokrétűségben rendet teremtsünk az egységes, azonos marxista— leninista világnézet alapján, megkeressük az azonos rétegeket. A Fémipari Vállalatnál jó úton járnak ebben, a feltárt és meglevő igények kielégítésében, a szunnyadó készségek és képességek felébresztésében. A TIT-előadó jó egy évvel ezelőtt a gyárban még fehér hollónak számított; ma szívesen látott, kedves vendég, vitapartner, mint egynéhány más üzemünkből is. Sulyok László Jelenet a „Mireillc Mathieu a párizsi Olympia Színpadán” című francia zenés filmből (Március 17. — Hétfő — 18.25- kor kezdődő tv-adáshoz) Mai tévéajánlatunk 20.15: Bánk bán. Katona József Bánk bánja klasszikus nemzeti drámáink egyike, Erkel Ferenc Bánk bánja nemzeti operánk gyöngyszeme. A televíziós technika most olyan közel hozta a két művet, amenyi- re csak lehet. Volt ugyanis egy kiváló operafelvétel Erkel művéről, hanglemezen, amelyen Ferencsik János vezényli a Budapesti Filharmóniai Társasáig zenekarát, az énekes szólisták a Magyar Állami 'Operaház tagjai- Bánk bán Swnándy József. Gertrudis, Komlóssv Erzsébet, Melinda Ágay Karola, Tiborc Melis György. Á televízióban gyakori a play back technikával rögzített műsor, amikor ős a színészek, énekesek előre — kiváló akusztikai körülményék között — felvett hangjukra játsszák el az éneklést. A hanglemezgyártó lemezét mórt ilyen play back felvételnek tekintették. Vámos László. a rendező pedig az operai szerepek nagyobb részét prózai színészekkel játszatta el, a Katona Józsefi dráma szellemében. Az operafelvétel s?c replői közül csak ketten j átsza- nak saját hangúkra: Komlóssy Erzsébet, és Simándy József. Prózai színészek jelenítik meg Melindát (Szakács Eszter), Ottót (Trokán Péter),' Bibe- rachot (Benedek Miklós), Ti- borcot (Solti Bertalan). Humoros történetek 1$b$-bót A Hardox-vasasok megszállták Debrecent, s az ezredes — született magyar ember, de osztrák sorba átáüt — tisztbeszédet tartott a népnek: — Azért jöttünk össze, hogy a régi békét helyreállítsuk, s a magyar nemzet törvényes királyához hűségünket kifejezzük. Éljen tehát első Ée~ rencz József, a mi királyunk. A szónok közelében álló egyik debreceni felkiáltott hozzá: — Én nem vagyok a király ellensége uram, de azért éljen Kossuth is! Mire a nép égnek törő har sogással felzúgott: — Éljen Kossuth Lajos! Éljen Kossuth Lajos! A debreceni magyar még nyugtatóul a szónoknak ezt mondta: — Mi nem vagyunk ellenségek! Éljen Éerencz József is, — de osztrák kenyéren. A zsandárok ugyan közbeléptek, de a szónok bőrét mentve „lelépett”. — Vitéz úr, micsoda huszárok maguk? — szólítá meg egy ügyvéd a Csapó uitcán sétálgató Kossuth-huszárokat. —- Hát... izé... csak huszárok vagyunk! — felelte szerényen az egyik. — Azt látom, de rmfélá nevet viselne/c? — A mi nevünk I. számút huszárezred, — Értem <: . de a tulaját* nos nevét ke rtiem. Ferdinánd? Wilhelm? Coburg vagy kieső1 da? — Ejnye. — csóválta meg fejét egy fiatal hadnagy —, hát nem látja, hogy mi Kos* suth huszárjai vagyunk? Pit ros a ruhánk, piros az art cunk, de nem a festéktől) mint amazoké. A köztársaság kfltiáltása után Kossuth Böszörmény bírd jóról beszélgetett, magyarázván neki a királyság és a köztársaság közötti különbséget, a köztársaság üdvözítő voltát. Majd kíváncsi volt, hogyan értette ezt meg a pohos bíró, ezért megkérdezte; mi a véleménye. A bíró így felelt: — Átládom én kérem, hogy a köztársaság jobb. De kérdem Kossuth úrtól, ki lesz a köztársaságban a király? És mint bíró, én hány hold földet kapok a köztársasági király őfelségétől? — Kutyából nem lesz szalonna, — legyintett Kossuth, s otthagyta. Új magyar művek a hazai színpadokon A színházi évad hátralévő részében számos új művet avatnak, és felújítanak néhány klasszikus magyar színpadi alkotást is. Budapestien, a Nemzeti Színháziban a közied - jövőben láthatja a közönség Katona- Bánik bánjának új előadáséit, Marton Endre rendezésében. A magyar dráma felkarolásában természetesein, a vidéki színházak is jeleskednek. A Békés megyei Jókai Színházban Móricz Zsi.gmond Légy jó mindhalálig című adaptációja mellett tervezik egy Sarkad!- vagy egy Fejes-dráma premierjét, és itt játsszák majd Gyárfás Miklós Egérút című komédiájának a Szovjetunióban. készült változatát, Kelj fel és énekelj! címmel. Debrecenben Örsi Ferenc Emberöltője, Győrött Sánta Ferenc Húsz óra című drámája kerül a közönség elé a felszabadulási évforduló jegyében. Kecskeméten Cserhalmi— Wolf—Hülöp Dunapainti ballada című zenés játékát adják elő. A miskolci saínhui stúdiójában láthatják a nézők Serfőző Simoni- Rémhírvivők című művét, míg Pécsett Hernádi Gyula Hármas híd című drámája ígérkezik jelentősebb színházi eseménynek. Aa itteni kamaraszín ház baji Páskándi Géza' Szeretők hullámhosszán című abszurd játéka vonzza, majd a műfaj kedvelőit, illetve egy Tamási Áron-vígjáték, amelyhez Farkas Ferenc szerzett zenét. Szegeden bizonyára nemcsak az ifjú nézők örömére játsz- szák majd Móra Ferenc Áram-koporsójának színpadi változatát. Veszprémben Móricz Zsligmond Űri murija egészíti ki az évad magyar premierjeinek sorát. Feltámad a jojó 7 Lymm Young, a Newsweek újságírója maradottá: „1975 nemcsak a gazdasági válság, hanem a jojó éve is lesz. Mint ismeretes, a zsinegein föl-le „szánkózó” fákoroaagok 1930han valósággal megbolondítottáik a gazdasági depresszióval küszködő Amerikát. A jojó tehát gazdasági életünk eigydk legjeHemzőbb mutatójává lépett elő”. N0GRÄD - 1975. március 15,, szombat A Budapesti Gyermekélelmezési Vállalat 52 gyermekkonyhájából 320 iskolába szállítja naponta percnyi pontossággal a közkedvelt friss iskolatcjel és kakaót. Hetente mintegy 42 ezer pohár lej jut el a gyerekekhez. (MTI-fotó — Fehér József felv.) ‘ t
