Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)
1975-02-02 / 28. szám
Kugydíj, és ami mögötte van AZ EX LIBRIS Balassagyarmairól Kiállításra készülnek A Néprajai Múzeum restaurátorai finn-ugor kiállításra készítik elő a különféle tárgyakat, emellett számos értékes szobrot, kerámiát „újítanak” fel, illetve óvnak meg az idő rongálásától. Képünkön: Mesterházi Erika mexikói szobrot restaurái. Az élő múzeum ' — GYEREKEK, ez nem igaz nem lehet igaz! — ujjongott egy magas, szakállas fiatalember a fesztivál eredményhirdetése után. Nem akart bimm a füléinek, pedig Fábián Zoltán író, a zsűri elnöke félreérthetetlen tisztasággal fogalmazott: a nagy díjat, a balassagyarmati Ex Libris Irodalmi Színpadának ítélték oda. A szakállas fiatalember Csikasz Isitván volt. a nagydíjas együttes ve- zetője. akinek kezét sorra vé- gigropogitatták a sikerhez gratuláló ,,vetélytársak”, barátok, ismer ősök. Hasonló ünneplésben részesülitek a színpad tagjai, a középiskolások, a hivatalokban és üzemekben dolgozó fiatalok, akik fegyelmezett, szép játékkal rukkoltak ki a fesztiválon. Csikósé István tanárral, aki a balassagyarmati Társadalmi Ünnepeket és Szertartásoka Szervező Irodának a vezetője, hivatali szobájában beszélgetünk felidézve a verseny izgalmait. — Egy-egy ilyen nagy sikerű produkcióiban rengeteg munka fekszik. Gondok, kínok, örömök. Így volt ez az önök esetében is. Mondja, készülés közben mire számítottak? — Arira, hogy elsők leszünk egyáltalán nem, hiszen új, induló együttes a miénk. A nevét ég a tagjait sem ismerik. Ennek ellenére — most már elárulhatom — a harmadik, negyedik hely megszerzéisében reménykedtünk. Most aztán még jobban örülünk, és nagyon büszkék vagyunk a nagydíj- ra. A városi könyvtár Ex Libris együttese Rózewicz A félbeszakított játék című „műhelyparódiáját” játszotta. A világhírű lengyel szerző darabja rendkívül szellemesen, és találóan gúnyolja ki az olcsó, hatásvadászó esz' Erre a napra nem egy műsort ajánlunk, hanem a délután néznivalói közül hívjuk fel figyelmüket néhányra. 15 órakor kezdődik a Műkorcsolya EB kétórás gála műsorának közvetítése Koppenhágából. Az NDK tévéfilmsorozat, a Kedves együttlakók, új epizóddal örvendezteti meg a nézőket. Karola néni az özvegy professzor-asszony sao(27.) ' Márti a sarokba húzódva, a kezét védekezőén maga elé tartva kiáltozik: — Ne. ne!... Én egyetemre járok!... Még az a szerencse, hogy fel van öltözve teljesen. Magára kapkodhatta gyorsan a ruhát, amikor észrevette, hogy jönnek a katonák. Lesuttyan a padlásról utánuk. Neki nincs mit félni, őt nem bánthatják a katonák. Csak arra vigyáz, nehogy a bilgeris nyilas meglássa, akinek a lova mellől megszökött. Valaki'rászól a tömegből: — Te gyerek, mit tolakodsz te itt!... Nem neked való ez! — De igen, ez az én néném! — mondja ő bátran, és nem törődve a rosszalló fejcsóvá- lásokkal, tovább tolakszik. Hiába tolakszik, nem jut előbbre a lökdösődő tömegben. Felkapaszkodik azután a terasz karfájára, hogy láthasson. Onnan már látni valameny- nyire, bár nem olyan jól, ahogy szeretné. A világító meztelen fehérséget — mintha ez már nem Márti volna —, nem, ez nem Márti. »Akkor meg jól van, ha nem .Márti — gondolja megkönnyebbülve. — Öt azért féltette volna. Mindenféle katona van, betegséget is lehet szerezni tőlük.” iires sémákat, a kritika nélküli, a mindenkori divat alapján született írásokat. Az előadás friss, ironikus hangja kirobbanó sikert aratott. Mint száraz nyári melegben, úgy hatott a sok komor tónusú dráma mellett. — NAGYON nagy feladatot jelentett számomra a darab rendezése — mondja Csikasz István, aki „A”-kategóriával rendelkező szín- padveoető. — De a gyerekek lelkesedése nem ismert határt, Óriási kedvvel és alkotó módon vettek részit a játékban, ötleteikkel segítették a végső megformálásban. Pécsi Anna színpadi tag most lépett be az ajtón, máris bizonyít, majd hozzáfűzi: — Mindig egyetértés volt közöttünk, szereplők között. Senki sem sértődött meg aizért, mert nem azt a szerepet kapta, amelyiket szerette volna. A szín padiművészet — ha amatőr is — mindig közösségi tevékenység. S mint illyen, demokratikus szellemet, alkotó légkört, fegyelmezettséget, egyetértést és odaadást igényied. Az Ex Libris rendelkezik ezekkel a követelményekkel, munkafeltételekkel'. Minden bizonnyal — a tehetség mellett — ez is nagymértékben járult hozzá, hogy a csoport egvesapásra az élvonalba került. — Hívatásos rendező szerettem volna lenni— mondja Csikasz István —, de — talán jobb is —, hogy nem sikerült. Amatőrként a tőlem telhető legnagyobb igényességgel dolgozom. Az irodalmi színpad eléggé a rendező műfaja. Az alkotás értékét elsősorban az határozza meg, hogy a rendező a színpad sajátos eszközeivel, hogyan tudjia maigát kifejezni. A jó rendező szuggeeztív, mozgósító hatással van együttesére. Ej tudja fogadtatni akaratát, de az ellenvéleményeket is meghallgatja. bakiadással, s lakói életének rendbe hozásával foglalkozik. Most éppen a nála lakó kismamának és leendő gyermekének keres férjet, apát,. A Hazánk. Magyarország című dokumentum-sorozat ezúttal a Zempléni hegység vidékére. emberei közé vezet. Tokaj környéki szüretek hangulata, a jósvafői, az aggteleki cseppkőbarlang természeti »Meg azért, hogy jönne már az ki. Éppen Mártit kapják el”? A katonák is felismerhették, hogy ez a nő nem Márti, mert elszéledtek a hegyen. Csak négyen-öten maradtak ott a diófánál. Nézte őket, de besötétedett már. Erőltette a szemét, de nem látta köztük a nagy mellű nőt. Kár volt másfelé pillantani az élőbb. Addig tűnhetett el. A katonák is cigarettára gyújtottak. Most lépett ki a diófa mögül a nő. Felöltözött közben. Várta, hogy a katonák hátha levetkőztetné . megint. De hozzá sem nyúltak... nem, ez nem az a nő, ez Mari!... Az ez, Mari. Kirúzsozva, ki- púderozva, minden. „Várjál csak, Mari, megmondalak édesanyádnak, tudom isten eltángál!” De végig sem gondolta, rögtön eszébe jutott, hogy már réges-rég nem lakik ottM inda mellett jő barátságban él a szereplőkkel. Rendezői ars poeticájának egyik lényeges része ez. Miközben elbeszéli, őt fürkészem.. Egyre határozottabban. rajzolódik ki előttem érdeklődő, nyugtalan, állandó tűzben égő egyénisége. A művészet szépségébe, hasznosságába vetett határtalan hite, engem is megfog, visz, sodor magával. Tudom, ha az iskolában tanítványa lettem volna, mint együttesének legtöbb tagja, például Pécsi Anna, Papp Éva, a Majoros testvérek, most én is vele együtt dolgoznék. A csoport jelenleg új műsorát próbálja. Mindennap ünnep a címe. Felszabad daliásunk 30. évfordulója alkalmából készült. Lenyűgöző történelmi tabló, csodálatos vers- és zenei részletekből felépítve, a színpadi törvények szerint. Először februárban mutatják be a „Hazánkról szóljatok szép szavak” rádiós pályázat sial- górtaorjáni megyei vensiemyén. Addi'g nagyon sokat kell dolgozni még. A rendszeres próbákra, az állandó és folyamatos képzésre mindig szükség van. — jegyzi meg. — A siker, az elismerés nem jön magától. Beszéd- és mozgástechnikai gyakorlatainkat mindig egy adott műsorral kapcsolatosan végezzük. Szerintem így a jó, mert így érik meg igazán. az előadás és csiszolóidnak a szereplők színészi kifejezőeszközei, fejlődik a színpadi készség. A HAZAI szereplések után az együttes még a tavasz folyamán, áprilisban külföldi útra imdiu!. Az országos irodalmi színpadi napok nagydíjas jutalmaként Lengyelországban töltenek nyolc, naipoit. Megérdemelték, s kívánunk nekik élményekben gazdag napokat. — pk— szépsége, a vidék történelmi hagyományai teszik érdekessé a filmet. A kalandos, könnyű szórakozást kedvelőknek ajánljuk az este 21.10 perckor kezdődő Hamis pénz című francia filmvígjátékot. Amelynek cselekménye — mint a címe is jelzi — pénzhamisítás körüli bonyodalmakkal foglalkozik. I hon Mari. Nem is igen beszéltek róla a családbeliek idegeneknek, mert csak szégyenkezni kellene miatta a falu előtt. Persze, így i6 tudják. Kitudódott valahogy. „Nincsen olyan titkos dolog, mit az idő ki nem forog” — mondhatná erre is a Parázsó nagymama. De akármint van, sok mindent összeszedhet Mari. Mert a katona mindent odaad. Grisáék is egész spájzra valót felpakoltak a nőknek. A végén még belőle lesz a legnagyobb úriasszony, hallani olyat. És akkor majd a család nem szégyenli, hogy Parázsó Mari rossz nő lett. Ha egyszer csak hazaállít, teleaggatva ékszerekkel, drága bundában. És szekérrel hozzák utána az állomásról a tömérdek konzervet, gyufát, cukrot, szalonnát, sózott benzint, marmaládot. amit összeszedett a katonáktól. Fázott. Beszaladt a présházba a metsző, hideg szél elől — úgysem igen lesz már itt semmi érdekes —, de a présházon is átíúj a szél. Akárhóvá bújt, Furcsa volt 1968-ban a keszthelyi Balaton Múzeum — országos sikerű, évekig igen látogatott — A longo- foárdok Magyarországon című kiállításának egyik diorámájában. meglátni az ékszerekkel feleicomázott csontvázat. A nézőt az első pillanatban megragadta a szokatlan látvány, a csontváz dijain az ékköves gyűrűk, karperecek. eiporladf ruhájának megfelelő helyeinél a csatok, övdíszek. arany- és ezüst karikák, s mellette a fegyverzet díszei — pajzsdudorok, lándzsa-ékek. A jásadózsai ásatások egyik legérdekesebb leletét állították ki így: lon- gobárd fejedelem — vagy legalábbis magas rangú vezér, nemzetségfő — sírját mutatták be „in situ”, vagyis az ásatáskor elfoglalt helyzetben, természetesen kiállításra alkalmassá restaurálva. Nos. ez a keszthelyi kísérli» neltitá maszkod ott a falnak, a hátát akkor is érte. Fölszaladt a padlásra, mert eszébe jutott, hogy el akarta rejteni a dobozokat. De a padláson még jobban átfújt a szél, és a dobozokat sem találta sehol. Lehet, hogy megették a kekszet azóta a katonák. Míg ő leskelődött, akármelyik feljöhetett a létrán. De akkor is: hová lettek innen a kéményajtó elől a dobozok...? ★ Föleszmélt. Zúgott odakint a szél, fázott a háta. Magára igazította a legyűrődött takarót. k,Akkor meg a dobozok megvannak még, nem ették meg a padlásról a kekszet a katonák” — gondolta rögtön, és megpróbálta visszaerőszakolni magát a présházba, hogy valóságos helyzetére ne kelljen gondolnia. Sem az egyedüllétre, sem az idegen éjszakára, sem a vadállatokra, semmire. Visszaidézte az előbbi képeket: a présházat és Máriát, ahogy cigarettázik a katonákkal a diófa alatt. De ez már nem volt igazi; folyton bele kellett segítenie egy kis képzelődéssel a feléledt öntudatának is. „Akármint van — gondolta —, azt az egyet Mari ügyesen csinálja, hogy sosincs gyereke”. (Folytatjuk) let volt az egyik első. hogy a múzeumok falai közé élet költözzék. — azaz a holt tárgyak közé érdekesség, mozgalmasság. Mindezt korántsem azért mondjuk, hogy a hazai muzeológia addigi módszereit lebecsüljük. Annak jelzéseként csupán, hogy a hatvanas években, kezdték érezni a múzeumok, a kiállí- tásrendező intézmények, hogy maga a tárgy, bármily fontos. sőt szenzációs is. nem elég. A tárgyat — az egész tárgykört — úgy kell szemléltetni. hogy a néző előtt kibontakozzék a rendeltetése, a használatának módja, a környezete. S a sok tárgyból, leletből a bemutatott anyag együtteséből a kor. amelyből származik. Nem volt könnyű eljutni ehhez a felismeréshez, s a megvalósításhoz. Az újtól való idegenkedésnek, a régi szokásoknak. beidegaettségeknek mindig nagy erejük van.. A kiállítások rendezői — a hatáskeltő megoldások helyett — szívesen alkalmazták azokat a módszereket, amelyeket mestereiktől tanultak. A népművelés programjának azonban ezek a régen alkalmazott módszerek már az ötvenes évek közepétől nemigen felelnek meg. Amióta a múzeumokba ezrével járnak munkások. parasztok. egyszerű emberek, akiknek a kulturális nevelése. ízlésének fejlesztése társadalmi ügy: jogossá vált az igény, hogy változtatni kell a módszereken, vonzóbbá, szemléltetobbé. érdekesebbé kell tenni a tárlatokat A közművelődési párthatározat nagy lendületet adott a magyarországi müzeoiógíai tevékenységnek. Ebben a munkában ma már ott tartunk, hogy nemcsak kísérletekről és kezdeti eredményekről, hanem kiforrott megoldásokról tömegeket megmozgató múzeumi élményekről is beszélhetünk. Példaként említsük meg a Magyar Nemzeti Múzeumnak a közelmúltban megnyílt A századforduló Magyarországon című nagyszabású kiállítását. Ez a bemutató mintegy ösz- szegezi az eddigi eredményeket. Az előtérben — váratlan látvány — a Cson^ka-féle auitómodell áll. a következő teremben a pesti korzó ..élő” részlete a múlt század végéről. Sétáló polgárasszony, teljes öltözetben, babakocsit toló rnunkásinő. városatya, cuk- rásameetec. arisatakrata dá5 ma. Egy gombnyomásra megszólal Kossuth hangja, az ismeretes fonográf-felvétel, amelyet Torinóban készítettek. Teljes berendezéssel egr salgótarjáni bányászcsalád nyomorúságos szobája és egy gazdag polgárcsalád porcelánokkal; szecessziós dísztárgyakkal agyonzsúfolt ebédlője. Aki alaposan körülnéz irt. annak képzete lesz arról hogy külsőségeiben és szellemi tartalmában milyen voit a magyar századforduló Világa. A kiállítás rendezői mindem, eszközt bevetettek: betűt, hangot, képet, tárgyat, csakhogy minél teljesebb .és színesebb legyen a történelmi panoráma. A szemünk előtt kezd megszületni tehát a „élő múzeum.” Láitnivalóan maguknak a tudósoknak is kedvükre való tevékenység az. amit csinálnak. Céljuk egybeesik a köz- művelődés legfontosabb céljával: minél több embert megnyerni a kultúrának, esetükben: minél több látogatót a múzeumoknak. Tegyük nyomban hozzá. — ami eddigi tapasztalataink egyik tanulsága —. hogy ezek az érdekes, színes bemutatók nem csorbítják a tudomány tekintélyét. Sőt! Bebizonyosodott, hogy a tudomány és az érdekesség nagyonis megfér egymással. Tulajdonképpen nagyon egyszerű dologra jöttek rá a múzeumi szakemberek, a kiállítások rendezői. Arra. hoav ezer szónál is ékesebben beszél a látvány — a vonzó látvány —. a szemléltetés. A legfőbb helyen már a kiállítások tervezésekor gondolnak arra. hogy lehetőleg ..több dimenziójú” legyen a bemutató. Ezért szerepel ma már mind több kiállításon a hang. a film. a kiegészítő tárgyak, képek, ábrák egész sora. Nemcsak bemutatót akarnak rendezni, hanem élményt adni. Olyan élményt, amelynek nyomában felkeltődik az érdeklődés a szóban forgó személyek. korok, stílusok, művészeti jelenségek, tudományos eredmények iránt. Hatáskeltő kiállítások nyílnak szerte az országban —. s ez a hatás jótékony és nagyon- nagyon hasznos, mert a látogatókat újabb ismeretek megszerzésére ösztönzi. Gondolatokat ébreszt és a néző tovább akarja gondolni a látottakat. Ez a haszna az „élő múzeum”-nak. í 4 NŐGRÁD — 1975. február 2., vasárnap közökkel dolgozó íróként, az Mai tévéajánlatunk FEKETE GYULA: A FIŰ MEG A KATOMÄK Tamás István
