Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)

1975-02-02 / 28. szám

I A „PRÁGA”, meg ők öfeii HAT BIZONY, ennek a bri­gádnak utána kell menni! A Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat salgótar­jáni- központjából már el­mentek. Talán Pálfalván, a Hársfa úti lakótelepen lesz­nek. vagy a Brezinán. Nosza, indulás, végigjárjuk mindkét terepet, de ott is már csak voltak. Hát akkor, most hová? — Nézzük meg őket Bag- lyason, az Erkel utcai szi­vattyúháznál — tanácsolja Sírkő Nándor üzemvezető — az is szerepel a mai munka­tervükben. Azt tesszük, és végül tény­leg itt leljük meg, akiket ke­restünk: a Lenin nevét vise­lő. aranykoszorús szocialista brigádot, Budaiékat. • Mert Budai a neve a bri­gádvezetőnek, István, s három eve már, hogy viseli ezt a megtisztelő címet: aranyko­szorús szocialista brigádveze­tő. örül is neki, mert mint mondja: — Ilyen emberek között jó ám dolgozni. Igen, igen. Látni azt már egy ott töltött óra után is, hogy Pacsmár Tibor, Pál István meg Bér Mihály és — mint mondják, a jelenleg tanfolyamon tanuló — Sándor Béla is. sró nélkül, csupán szemvillanásból vagy mozdu­latokból is megértik egymást. Összeszoktak, mióta többé- kevésbé hat. az idén hatodik éve együtt vannak. Igaz, egy-egy ember elment közben, de jött helyette má­sik, és így az elmúlt év őszétől öten járnak együtt a PRÁGA tipusú szerelőkocsin. Előtte csak négyen voltak, de, hogy komplettebb legyen a brigád — így fogalmaznak —, kellett még egy villanyszerelő is. Akkor került hozzájuk Pál István. Így már vannak laka­tosok. hegesztő is, gépkocsi- vezető, és egyszem segédmun­kás. Hőerőmű Jakut földön Megkezdték a dél-j akut szénmedence körzetében építendő Nüremgini Hőerőmű tervednek kidolgozását A Dél-Jakut medence Kelet* Szibéria szénben egyik leg­gazdagabb területe. Űj hő­erőművének építéséhez kü­lönleges. a 80 fokos hidegnek és a talaj szeizmikus mozgá­sának egyaránt ellenálló anyagokat használnak fel. Hetedik a Pamírban A Gomo-Badansani auto­nóm terület déli részén meg­kezdődött a namangutd ma­gashegyi vízi erőmű építése. Ez lesz a hetedik erőmű a Pamírban, amely a Közép* Ázsia távoli hegyedben ad Aki már nem is az, mert elleste tőlük a szakmát, s miként Pacsmár Tibor mond­ta: — Olyan ügyesen dolgo­zik, mint egy szakmunkás, rá lehet mindent bízni. Így beszélnek „a Béláról”, Sándorról, aki náluk lett újra ember is, meg kicsit szak­ember is. Mert a régebbi munkahelyén mindent ráfog- tak-mondtak: hogy iszik, hogy kimaradozik, hogy nem jól dolgozik. Aztán a három év alatt, amit már velük együtt töltött, úgy megváltozott, rá sem lehet ismerni. Meg is nősült, komoly lett, feléje sem néz az italnak. Hát így formálja az embe­reket saját arculatára ez a kis közösség, a Nógrád megyei Víz- . és Csatornamű Vállalat készenléti szerelőbrigádja. Az örökmozgók. Munkahe­lyük a fél megye, Mátrano- váktói Somoskőújfaluig, Nagy" bátonytól Etesig, Kazárig és még tovább. Ha karbantartási munkát végeznék, mennek. Ha új lé­tesítményen dolgoznak, akkor is. Ha váratlan meghibásodás van valahol, akkor meg egye­nesen rohannak. Beülnek a PRÁGÁ-ba, a szerelőkocsiba, „akiről” úgy beszélnek, mint egy elmarad hatatían segítő­társról. HÁT. LEHET is úgy. Mert ez a tíztonnás, terepjáró moz­góműhely az eléggé borsos ára mellett nekik egyenesen megfizethetetlen. Minden van benne, ami a munkához kell: hegesztőapparátok, gépek, szerszámok, 380 és 220 voltos csatlakozók, függőágyak. De milyen jó, hogy azzal is ellátták — mondják. Mert ta­valy, Balassagyarmaton, ami­kor az Ipoly áradásától véd­ték a vízműt. bizony volt úgy, hogy három napig sem jutottak haza. Ott is ott vol­tak. két évvel ezelőtt a tar­jám, Rákóczi úti nagy csőtö­résnél, Bátonyban, Nőtincsen, Ménkesen is ők vezették be a Ilírck Szovjet-Ázsiából áramot. A vízi erőmű üzembe állításával elkezdődött az Af­ganisztánnal határos Pjandzs folyó vízi energiájának hasz­nosítása its. A mikroklíma javítása Jakutszk közelében ősz- saed hatalmas úszó meder- kotrók kezdtek dolgozni a Léna-folyón. A szívó-kotrók­tól hatalmas csövek vezetnek a városhoz. A kiemelt vízzel a várost körülvevő tavakat töltik fel. Az utóbbi időben felfigyel­tek e tavak elsekélyesedésé­vizet. Ez utóbbiról mondta az üzemvezető: öt embernek ha­talmas munka volt. Három nap alatt ötszázhetven méter hosszú acélcsövet fektettek le, nyomáspróba alá vetették, be­kötötték, úgy, ahogy az a nagykönyvben megvan írva. Szeretünk jól és gyorsan dolgozni, 6 ez nem ördöngös­ség: szervezés és összeszo­kottság kérdése — mondják. — Nálunk nem kell hosszas megbeszéléseket tartani; tud­ja mindenki, mi a dolga. De néha azért jobban is iparko­dunk: jó látni, ha örülnek az emberek, hogy bent van már a lakásban a víz, a vezetéki, egészséges, nem kell, mint Nőtincsen, a kutak rossz lőréjéből meríteni. Bizony, sok ember áldja már a kezük munkáját. Tud­ják ők is, de csak ennyit fo­galmaznak róla, a tőlük meg­szokott prózaisággal: — Leg­főbb és legfontosabb felada­tunk a lakosság igényeinek kielégítése. Igaz, ma még csak nappal, de úgy tervezik, be­vezetik az éjszakai ügyeletet is. Nemcsak délelőttönként, munka után is gyakran együtt van a brigád. Valamelyik nap éppen a brigádvezetőnél jár­tak Somoson, disznótorban, előtte meg annyiszor kirán­dultak ide-oda, hogy sorolni sem győzik. — És az aranykoszorút mi­vel érdemelték ki? — Egy kevéssel többet tet­tünk, mint amennyi a szocia­lista brigádmozgalom hármas jelszavában benne foglaltatik — mondja rövid hallgatás után a brigádvezető. TUDOM, nem szívesen beszélnek magukról, inkább cselekszenek. Hogy mindenütt megbecsüljék őket, ahol meg­fordulnak, ahol tiszta vizet juttatnak a lakásokba. őket, ötüket, a PRÁGA- val._ Karácsony György re, azért elhatározták táp­lálásukat. A műveletek be­fejezésié után érzékelhetően javul a hidegrónában fekvő Jákutszk mikroklímája. Földrengések előrejelzése Az Üzbegisztán! Tudomá­nyos Akadémia kutatói meg­kezdték a Ferganai-vöLgy szeizmológiai feltérképezését. A Ferganai-völgy a gya­pot, szőlő- és gyümölcs ter­melésének egyik nagy köz­pontja. Uagyanakkor a föld­rengések aktív zónájában he­lyezkedik el, s ez hátráltatja a fejlődést. A kutatás célja: hatékony előrejelzési módsze­rek kidolgozása, hogy a föld­rengések okozta károkat a minimumra csökkenthessék. A harminc éves IMI ff«*«*** KIADJA A haiirakelt VÖRÖS HA OSI,Rí:« POLITIKAI OSZTÁLYA adás !** i ViVríV p lünri ;bih i. Amken a Níinítocaiff ■net luv-irm- tetrhL cjikíc (dvtwtínfjt i síinek ti *re- írlrni »1 k! K5i a kigMké- út Itt £«u- Inak pvi- tnnaltól kör­M Vörös Hadsereg 120 kilométernyire Berlintől 71 Sxovtet Tudásitó Iroda hadlfetentéselből 1945 január ':.B -á ..I Hallhattuk és olvashattuk a napokban: abból az alkalom­ból, hogy most 30 esztendeje, 1945. február 2-án jelent meg a szovjet hadsereg magyar nyelvű lapjának, az Új Szó­nak első száma, az Athenaeum Nyomdában különlenyomat készült erről a magyar saj­tótörténetben is oly értékes lappéldányról. A szerkesztő­ségnek otthont adó Lenin körúti palotában pedig már­ványtábla emlékeztet az új­ság megjelenésére. Az Üj Szónak már az „elő­története” is rendkívül Izgal­mas. A 4. Ukrán Fronton Il­lés Béla és Kassai Géza szer­kesztésében megjelent „Ma­gyar Újság” és a 2. ukrán hadseregcsoport kiadásában, Ráth Károly és Bolgár Elek szerkesztésében készült (és még Debrecenben egyesült) frontlapok voltak az elődök. A Magyar Újság első száma 1944. szeptember 26-án Lvov­ban hagyta el a nyomdagé­pet, majd mozgó frontnyom­da állította elő, hadifogoly­ból lett „antifasiszta” nyom­dászok munkája nyomán, iga­zi „hadikörülmények” között, a Kárpátok felé előnyomuló, majd áttörő seregek soraiban. Mi volt e lapok, az akkor még csak félig felszabadult Budapesten megjelent Űj Szó jelentősége? A frontokon elsősorban a még harcoló magyar csapa­tok katonáinak felvilágosítá­sát szolgálta a szovjet hadse­reglap. A hol felderítők és partizánok által a vonalakon átjuttatott, hol az ún. „agit- gránátokban” átlőtt (!) újság magyarázta az urai által há­borúba kényszerített honvé­deknek és tisztjeiknek, hogy rossz ügyet, idegen ügyet és vesztett ügyet szolgálnak. Fordítsák hát szembe fegyve­reiket a fasisztákkal, de leg­alábbis hagyják abba az ér­telmetlen és kilátástalan har­cot. Egész kötelékek átállá­sa, hadifoglyok ezreinek tanú- ságtéiele igazolja, hogy ez a tevékenység is hatásos volt és sok életet mentett meg. Később a már felszabadult országrészek lakosságának ez a lap mondhatta el elsőnek az igazságot a frontok helyze­téről és — a két és fél évti­zedes hazugsághadjárat után — a Szovjetunióról, politiká­járól, életéről, tudományáról, kultúrájáról. Az Oj Szó szer­vezte meg és tartotta a kap­csolatot a hadifoglyok és hoz­zátartozóik között. Az Űj Szó segített felidézni és erősíteni a magyar forradalmi hagyo­mányokat, a közvélemény elé térni a náci Németország okozta károkat. Munkatársai — emigrációból jött, s a szovjet' hadseregben szolgált kommunisták és antifasiszta harcra jelentkezett volt hadi­foglyok — legfőbb feladatuk­nak az új, demokratikus Ma­gyarország építésének segíté­sét tartották. Ezért őrködtek a fasizmus maradványainak szétzúzásán, a fegyverszüneti egyezmény szellemének és rendelkezéseinek megtartá­sán. S hogy kevésbé „elvi” kérdést is említsen e sorok írója (a lapnak már a Ma­gyar Újság korszaktól volt munkatársa), hadd emlékez­tessen arra a sokirányú tevé­kenységre, amely a nagyszerű főszerkesztő, Illés Béla irá­nyításával tudósaink, művé­szeink háború utáni életkö­rülményeinek javításáért oly eredményesen folyti A feladatát 1948 tavaszáig teljesítő lapra bizonyára tisz­telettel emlékeznek a hasáb­jain oly szívesen látott ne­ves újságírók, és az olvasók is, akiknek körében az Üj Szó gyorsan népszerűvé, közked­velt, tekintélyes orgánummá vált. Lévay Béla Parasztdaltól a spirituáléig Egyre hangulatosabbak, szinvo- naiasabbaik a Mü.M. 217-es Szondy György Szakmunkásképző Intézet klubkönyvtárának programjai. Az iskola tanulói közül* azok, akik lyukas óráikban beültek a barátságos klubba a könyvek kö­zé, láthatták- végignézhették azt az irodalmi zenés műsort, amelyet a Mikszáth Kálmán Művelődési Köz­pont irodalmi színpadának néhány tagja „vitt el** hozzájuk, és amely­nek „Döntsd a kerítést” címet ad­ta a műsor szerkesztője Merczel Erzsébet. Ezzel ax összeállítással nemrégen „debütáltak” a műve­lődési központ pedagógus klubjá­ban — nagy sikerrel. A félórás műsor repertoárjában hazai és külföldi klasszikus és modern alkotások, spirituálék — többek között Csokonaitól a »»Pa­rasztdal” humoros, Gál Sándor szlovákiai magyar költőtől az „Arcnélküli szobrok” drámai hangvételű versei szerepeltek. A polbeat-számokat Merczel Erzsé­bet rendező, Túri László középis­kolai diák zenésíteüték meg, és ki­adták elő a fiatal közönség, élénk tetszésnyilvánítása mellett. Megérdemelten, sok tapsot kap­tak a műsorban közreműködő KaJas Judit kórházi röntgen asz- szisztens, bemus József tize/.ii népművelő és Trcsó Gábor kom- bájnos is. A polbeates irodalmi műsor iránt máris nagy érdeklődés mu­tatkozik. Üzemek, iskolák kérik, várják őket. Legközelebb február 4-én a Budapesti Finomkötöttáru- gyár gyarmati telepén lépnek fel. Elekes Éva TÜLPOIi MAR AZ ÖREG HARCOS A leltározáskor meg­fázott és a betegség ágyba döntötte ezt a derék erős embert. Először kirázta a hideg, aztán pedig a hőség öntötte el és Szakadt róla a veríték. A doktornő ekkor már vigasztalta, hogy rendbe jön. Amikorra az öreg Batta István, az a híres pász- torember tudomást szerzett arról, hogy barátját Krizsa- n.yik Pált a betegség kínoz­za. nyomban útrakelt Szé- csényből Szügybe. de Krizsa- nyikot már a konyhában, kö­ziéi a meleghez, a lócán ülve találta. Állt egymással szem­ben a két öreg. Krizsanyik arcán az öröm. Battáón a megkönnyebbülés, amikor fel­nézett a nála jóval magasabb barátjára. Egy kis hiba azért becsúszott a látogatásba. Bat­ta István Kriasanyikért ér­zett nagy nyugtalanságában otthon felejtette a toros aján­dékcsomagot Hiába vigasz­talta Krizsamyikrié elnézést kérő. vékony hangján. ; — Sose bánd, hál’ Isten­nek ml is vágtunk... Battát nem lehetett meg­vigasztalni. Alig ment le tor­kán az a pohár bor. amit a találkozás örömére ürítet­tek. Még aznap visszafordult és postafordultával egv nagy csomag disznótorost küldött Krizsanyikéknak. Krizsanyik Pált meghatotta Batta gon­doskodása. és nyomban tollat iogott. hogy megköszön ie ba­rátja figyelmességét. Megkezdte, de nem tudta befejezni a levélírást. Moz­galmas még az élet az öreg portán. A levél befeiezé3ét is Lotaridesz Ferencnek, a isz elnökének váratlan látogatá­sa zavarta meg. ami nem bosszantotta, inkább felvidí­totta az öreget. Nagyon jól megvan az elnökkel. Az vi­szont tiszteli Krizsanvikot és most. a zárszámadás előtt sok megbeszélnivalójuk van. mert az öreg az ellenőrző bi­zottság elnöki tisztségét vi­seli a közösben. Lotaridesz egy pókhasú kisüveget tett észrevétlenül az asztalra. Fe­hérségével elvált a barna asz­tallaptól. Krizsanyik megpil­lantotta. az elnökre nézett, aki. mint akinek a világon a legfontosabb lenne, egy szék után nézegetett. Krizsanyik tekintete azonban szólásra kényszerítette. — Váljék egészségére — mutatott az üvegre. — Nekem is van., Törékeny kis asszonyka Kri­zsanyikné. ö is lábadozó be­teg még. sípol a tűdéie a megfázástól. De hirtelen fel­élénkült. — Mindenünk van. semmi­ből nem szenvedünk hiányt. — De ez orvosság — erő­sített az elnök. Illendőségből tiltakozott Krizsanyik Pál. mert szemé­ben az öröm bujkált, és finom mosoly a szája szögletében. Nézte az elnököt, akit gyerek­korától ismert. Bizony, nem­csak én öregedtem meg. te is megváltoztál, fordult meg gon­dolata. Ki tudja, a betegseg téttere. de érzelgős hangulat fogta el. Nem tudott attól a félismeréstől szabadulni, hogy az elnök mennyire hasonlít az apjára. Mert Krizsanyik az öreg Lobarideszt is ismer­te. Kibuggyant száján, amit gondolt. — Elnök, maga engem az apjára emlékeztet most. Nem is tudom miért, de őreá... A gondolatmenet hirtelen fordulata az elnököt is meg­zavarta. Felidézte édesamát. Szólni akart róla. de az öreg megelőzte. — Tudja, milyen lót tett az nekünk? Nem most volt. régen, ami­re Krizsanyik ott a lócán, be­tegségből lábadozva gondolt. Nemigen beszélt még ő erről senkinek. Most is csupán azért jutott eszébe, mert meg­hatotta a figyelmesség. Mert az idős Lotaridesz is ilyen figyelmes ember volt azzal, aki rászorult a támogatásra. Nem volt hatalma, hivatalse­gédként tette amit tett Szügy határában a paksi pusztának már a h'elve sincs meg. Ott cselédeskedett Kri­zsanyik. és amikor a háború a végefelé járt. került a fa­lubeli majorba az urasági kastély mellé. Abból az ékte­len kapkodásból ítélt, hogy a háború nem tarthat soká. amit látott a németek között. A lábas jószágot, apró jószá­got mind összeszedték. Neki még sikerült a pincében el­rejteni a tehenet. Hanem fe­lesége még nálánál is. előbbre látott. Ami volt a határban káposzta, összeszedte, meg­gyalulták és betapo6ták egy nagy hordóba. Kutattak a katonák a házban, meglátták a hordót azt kérdezték Kri- zsanyiktól de harsogva, hogy megrettenjen. — Minek ez...? Krizsanyikné pedig az viedt­sógtől-e, vagy szándékosan a méregtől, hogy nem hagyják békén, elkiáltotta magát: — Jó lesz majd az oro­szoknak. .. Megmeredtek a katonák. Arcukon gyűlölettel nézték a törékeny asszonyt. Krizsanyik veszélyt szimatolt. Előre lé­pett. — Igen... — robosztus testét kihúzta. Ki tudja, mi történt volna! ha odakint nem ordítja el magát valaki, hogy riadó, re­pülőgépek. De akkor már zú­gott. rázkódott minden a fa­luban. ahonnét menekült az ellenség és megérkeztek a felszabadítók. Később. hogy Krizsanyikék milyen bátrak voltak, híre ment a faluban, és az emberek Krizsanvikot minden vezetésben ott akar­ták látni. Földosztó bizottság elnöke lett. De hát olvan ka­varodás volt. hogy a városiak szidták, mert nem osztották a földet, a falubeliek pedig jajgattak, hogy bitófára ke­rül még az is. aki elfogadja az ilyen jussot. Krizsanyik ! Pál pedig vergődött mint kétj malomokő között. Pruzsinszki ; iJózsef. a földhivatal vezetőie \nagy haraggal maga elé ren­delte Kriasanyikot. meg a bi- ottság tagjait. Mérges volt i agyon. — Osztják azt a földet ' agy nem, mert akkor ví- I !yék másfalubeliek... Érezték már a szügyiek s. hogy ennek a huzavoná­nak nem jó vége lesz. Olyan Éjszakát azóta sem élt át Krizsanyik Pál. mint akkor, de el is határozta, legyen aminek lennie kell. osztanak. Méghozzá a legszegényebb í cselédeknek. Csakhogy Pru- zsinszki magával vitt min­dent, ami kellett a földosz­táskor. őt meg kell keresni.' Krizsanyik bement a városba. A földhivatal előtt sokan so­rakoztak. Akkor értette meg igazán, hogy Pruzsinszki nem tréfált, bajba jutottak. Mások viszik a földet a szügyiek elől. Bejutni a vezetőkhöz képtelenség vplt. Sóhaitozott. mert ■ már érezte a felelősség súlyát az otthoniak előtt, ami­kor az öreg Lotaridesz meg­fogta a karját. — Na jöjjön csak velem..: — hátsó ajtón keresztül ke­rült Pruzsinszki elé. A zután osztották el s szügyi földbirtokosok földjeit a szegény nép között. Az elnök szavai riasztották fel gondolatából Krizsanvikot. — Akkor a közgyűlésen ta­lálkozunk ? — Igen, elnök, találko­zunk. .. Amikor a vendég mögött becsukódott a kapu. Krizsa­nyik Pál lassú léptekkel visz- szament a konyhába. Jól érezte magát. Befejezte Bal­ta Istvánnak címzett levelét, aztán szépen sorjában fel­írta. hogy a közgyűlésen mi­ről szól majd. Bobál Gyula NÖGRÁD - 1975. február 2,, vasárnap ' 5 \ 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom