Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)
1975-01-04 / 3. szám
Kórusaink életéből »Ami összetart: a zene szeretete...” 1973 nyarán vetődött fel Szécsényben a felnőttkórus létrehozásának gondolata. — A község kulturális igénye hozta felszínre — vélekedett Leukó József énektanár, a kórus vezetője. A gondolattól az első be- muíalkozásig nehéz utat kellett megtenni. Az ÁFÉSZ elnöke, Leszák Ferenc azonnal magáévá tette a kezdeményezést, s ígéretet tett a kórus anyagi támogatására. Később, amikor együtt volt a vegyes kórus, csatlakozott a támogatáshoz a háziipari szövetkezet. bútoripar. termelőszövetkezet, MÉSZÖV. Szervező bizottság alakult. Horváth Béla és a többiek felkeresték az évtizedekkel ezelőtt működő kórus tagjait. Lukács Béla, Zsíros Ferenc, Velenczei János, Szamos Edéné és a többiek azonnal csatlakoztak a felhíváshoz. A fiatalabbak, Szép Antal, Szűcs Júlia, ifjú Dombóvári József és társai a mai napig lelkes tagjai az együttesnek. — Sokan fellángolásnak tekintették vállalkozásukat. Nyugodtan mondhatom, hogy a hatvan ember zeneszere- tete, a szövetkezet jóindulatú támogatása az aranyfedezete a további működésnek — vélekedett Leukó József. Hatvan zenét kedvelő, szerető ember minden hétfőn két óra hosszával megrövidíti pihenőjét. Összejönnek, hogy énekeljenek, új dalt tanuljanak. a község zenei életét segítsék, hogy majd műsorokkal embertársaiknak szórakozást, kikapcsolódást, zenei élményt nyújtsanak. Daltanulás mellett egyik fontos célkitűzésűk, ho^ a tagok zenei műveltségét fejlesszék. Ezért szerveztek kirándulást Budapestre, az Operaházba, ahol a Hunyadi László-t, nézték meg. Leukó Józsefet három ének-. tanár segíti. Várkonyi Balázs- né, Baranyi Béla és Borda István. A hatvan kórustag munkáját már eddig is siker koronázta. Bemutatkozásuk, melyet kórustalálkozóval kötöttek össze, jelentős kulturális eseménye volt a községnek. A járási művelődési központ, amelynek az égisze alatt működik a csoport, a kórus- találkozót minden évben megrendezik Szécsényben. Leukó József így valf terveikről. — A község lakossága előtt egy év alatt öt alkalommal szerepeltünk. Meghívást kaptunk a rárósi kulturális napokra. Beneveztünk a Vándor Sándor-kórusszemlére. Ezt az évet a minősítésre való felkészülés évének tekintjük. Repertoárunkban a régi kórus- irodalom dalai mellett népdalkultúránk egy-egy jelentős gyöngyszeme is szerepel. Ebben az évben a mai kórus- irodalom dalainak megismerésével bővítjük műsorunkat. Szécsényben hatvan embert, időset és fiatalt, nőt és férfit, munkást és értelmiségit egy gondolat, a zene gondolata kovácsolt össze az Erkel Ferenc szövetkezeti vegyes kórusba. Sz. F. *» •’/•'« 1% « «W* • v »'• *“ Szerelmem, Elektra Január közepén. mutatják he a mozik Jancsó Miklós legújabb filmjét, a Szerelmem, Flektra-t, melyet Gyurkó László azonos című drámájából maga a szerző és Hernádi Gyula irt filmre. Jancsó különleges nyelvén új harmóniák hallatszanak ki a görög fcorstragéddábóll. Az apja gyilkosát megbosszuló Ores test váró Elektra tragédiája Ismét alkalom a rendezőnek, hogy újra meglogailmazza a maga egyéni álláspontját forradalomról, eUeníomadalomről, hosszúról és megbocsátásról, szabadságról és rabságról, A filmet Kende János fényképezte, zenéjét Cseh Tamás szerezte. Képünkön a film testvérpárját alakító Törőcsik Mari és Cserhalmi György látható. Munkamegosztás A KÖZELMŰLTBAN felhívtam egyik járásunk művelődésügyi osztályvezetőjét. Azt kérdeztem: a kukoricának hány százalékát takarították be eddig? Udvariasan, de kissé megütközve válaszolt: „Rossz helyre kapcsolták, kérem. . . átszólok az illetékeseknek tessék várni.” A másik járásunkban már ..cselesebb” kérdésekkel zaklat ram a mezőgazdasági osztályvezetőt: szíveskedjék megmondani, önöknél, hány tsz járult hozzá a- művelődési házak fenntartásához? Meglepődve válaszolt: „Kérem a türelmét, rögtön átküldők valakit a művelődésügyi osztályra. Tetszik tudni, ők ezt jobban tudhatják. ..” S jóllehet mindkettőjük magatartása meggyőzött arról, hogy az „ügy- félfogadás” színvonala 60- kat javült az utóbbi időben, azt mégis kiolvastam szavaikból: „Nem az én dolgom, miért éppen tőlem kérdezik?” Igazuk van, végtére is munkamegosztás érvényesül. De mi is az a munkamegosztás? Idézem: „Az emberi tevékenységek különböző foglalkozási ágakká, szakmákká való - szétválása, elkülönülése”, Nélküle elképzelhetetlen az élet. De elvárható-e, hogy mindenbe szigorú munkamegosztás érvényesüljön? Vágjunk a közepébe.. Bizonyára jól ismerik a párt köz- művelődési határozatát. Hiába kerestem, nem találtam benne utalást arra, hogy a kommunistáknak melyik csoportja felelős a határozat végrehajtásáért. De úgy tudom: a szigorúan termelési jellegű párthatározatok sem zárják ki például a művelődési életben tevékenykedő kommunisták felelősségét. Mindezt persze egyszerűbben is kifejezhetnénk: a szervezeti szabályzat minden kommunista számára kötelezővé teszi a határozatok végrenaj- tását. Vagyis ebben nincs és nem is lehet munkamegosztás. Mégis többször tapasztaljuk, hogy sovan és gyakran megfeledkeznek erről, sőt, ha nem vigyázunk, lassan az effajta „feledékenység” társadalmi gyakorlatával is számolhatunk. Nemrégiben meglepett egy dokumentum, mélyet társadalmi bizottság vitatott meg körültekintően. felelősséggel, A közművelődés helyzete és fejlesztésének feladatai című előterjesztés második részében a jövő évi és a távlati feladatokat határozták meg — két ember nyakába varrva csaknem minden felelősséget. A két ember a művelődési irányítás kulcsfontosságú pozícióit tölti be. Mégis azt Kell- mondanunk, — és nem az ő védelmükben —. hogy képtelenséget várunk tőlük. — Igaz. ez Is egyfajta „munka- megosztás”, de így? Hiszen egy sor olyan követelményért kell felelősséget vállalniuk, amelyhez nincs hatáskörük, ha úgy tetszik: nincs hatalmuk. DE HAT A JOGASZOK azt mondják: csak ők lehetnek a felelősek, a szakágazat Irányítói, Miért elképzelhetetlen az, hogy a termelés egyik vagy másik irányítója is - felelősséget érezzen és vállaljon a művelődési tervek végrehajtásáért? Miféle íratlan „munkamegosztás” ez? És milyen egyoldalú felfogása a határozatok végrehajtásának? Páldákat mondok. Ha már a művelődésügynél tartunk: hány év óta és hányszor írtuk le, mondtuk el joggal a legkülönbözőbb fórumokon: „Nem megfelelő a népművelők erkölcsi és anyagi megbecsülése”. Kiknek kellene most már tenniük valamit azért, hogy megfelelő legyen? „Lassú a művelődési intézmények közös fenntartásba vétele?” Kik tehetnek ezért élsősor- ban? A művelődés irányítói? „A mezőgazdasági és ipari üzemek, a vállalatok vezetőinek nagyobb részével nem sikerült megértetni a termelés és a kultúra egymásra utaltságát, a kapcsolat és az együttműködés szükségességét”. Kik tudnák ezt jobban, gyorsabban elérni? A művelődés vagy a termelés irányitói? Elképzelhető az .s, hogy együtt? Miféle „munkamegosztás” az, amely a közművelődési határozat megvalósítása felelőseinek körét ennyire leszűkíti? Azt hiszem, valamit nem jól csinálunk, A gazdasági élet irányítóit, a vállalatok vezetőit megint csak „ráolvasással” próbáljuk közel hozni művelődéspolitikai feladatainkhoz. holott mg már igazán nyilvánvaló: a dolgozók műveltségi szintjének további gyarapítása nélkül aligha fejleszthetők termelési eredményeink. Igaz közben kedvezően változik a közgondolkodás. A megértéssel egyre kevesebb a bajunk. A cselekvés kevés; a példamutatás várat sok helyen magára; a tettek maradnak el a szavaktól, nem a megértéssel van baj. És most kédszzünk tovább! Ki tud hatni jobban a termelő vállalatokra, a gazdaságok vezetőire? A- termelési vagy a művelődési szakirányítás? Kinek van több eszköze ahhoz, hogy elérjen valamit? Ki. tud ösztönözni erkölcsileg és anyagilag egy — csak a termelés bűvkörében élő — vezetőt? Az-e, aki e’- számoltatja napi munkájáról, vagy az, aki megkérheti, „légy szíves barátom”. Nem erőszakos eszközökre gondolok, ne higgyék. De el tudom képzelni, hogy csak az kaphat kormánykitüntetést, aki termelési és művelődési feladatait is jól látja el. Hogy a jutalomosztásnál egyszer majd figyelembe veszik azt is, hogy a gyár dolgozói közül hány munkás tanul, szórakozik kulturáltan, hogyan alakult a szakképzett munkások száma; hány ösztöndíjasa van a gazdaságnak, és hallhattak-e már TIT-előadót a gyár munkásai. Elképzelhetőnek tartom, hogy a kommunisták közössége arról is megkérdezi az igazgatót; mit tett az emberek művelődéséért; s ha óm' tetszik. „behajtja” korábbi kulturális Ígéreteit. A MŰVELŐDÉS irányítói nem térhetnek ki, a termelés gondjai elől.. Sokat tesznek — ha nem is eleget — az iskoláztatásért, a murukásművelő- désért, a képzés, és a továbbképzés megszervezéséért. Nem ők. hanem a társadalom kanná cserébe ha a gazdasági élet. p termelés irányítói valamicskét ..visszaadnának” ebből az erőfeszítésből. Ez volna’ az igazi munkamegosztás. Ésszerű, célravezető és emberséges. Jávori Béla (2.) Magyarázták 1 aztán, hogy ez nem az a Győr, és nagyon messze van innen Miskolc. Még sokkal messzebb, mint Budapest. Sokáig sugdolőztak. Közben őt is megvallatták, kifélék a i'ZÜlei, hogyan keveredett ilyen messzire hazulról. S a v égén azt mondta a szemüveges asszony: — Gyere velünk, kisfiam. Ne félj csak, majd mi gondodat viseljük. — No? Eljössz velünk Németországba? — kérdezte a férje is, Gábor bácsi. Megvonta a vállát. Hiszen nem «volna rossz. Volt már úgy az őszön, hogy őt is kiviszi Magda nénié Németországba. De akkor nem lett a dologból semmi, mert a német katonaság őt nem vállalta, csak a nénjét. Pedig nem való volna az egy asszonynak, elcsavarogni egyedül a katonasággal. Ahogy kiment később félre dolgát végezni — csak a fal mellé, mert csupa rom volt az állomásépület, s nem tudott eligazodni, a klozet merre van — az ember utánament. Megsimogatta az arcát. — Egyszóval elvíszűnk magunkkal, Péter, Németországba. De ne is haragudj, fiam, azt tudnom kell, nincs-e valamilyen betegséged... Ki kellett nyújtania a nyelvét, és az ember megnézte. mint ^iz orvosok szokták. Majd kigomboltatta vele a nadrágot. Tudta ő már akkor, hogy nem a betegség miatt. — Jól van, fiam. Jöhetsz velünk, nincs semmi bajod. Gábor bácsinak kellett szólítania ezentúl. Az asszonyt meg Rebus néninek. — Rokon gyerek — mondo- gátta Gábor bácsi, már a vonaton. — Elveszítette a szüleit a nagy felfordulásban, azt sem tudja, szegény, élnek-e, halnak-e. Nem hagyhattuk magára... Nagyon rendesek voltak hozzá. Senki nem mondta volna róluk, hogy vadidegenek. Gábor bácsi nyűidig kiverekedte az ő részét is, ha osztottak valamit a menekülőknek. Még szállást is úgy keresett — nagy volt a tömeg, nehéz volt szálláshoz jutni —, hogy rögtön bejelentette: „Gyerekkel vagyok!” De ezek a barátságtalan népek, ezek nem adtak sem szállást, sem ennivalót, csak vartyogtak valamit a zörge- tésre. Pedig Gábor bácsi érb a nyelvükön, és beszélt is velük, azután csak magyarul káromkodott. Magyar pénzért ezek nem adtak semmit; cigarettát vagy takarót kértek. Volt éppen takarójuk, jó pár darab. GáNÖGRAD - 1975. január 4., szombat bor bác6iéknak, meg cigaretta is, egy teli hátizsákkal, de nem akarták a csereholmit elherdálni. KI tudja, meddig elhúzódik még a háború; időbe tart, míg Hitler kibékül az amerikaiakkal, és megindul az orosz ellen. Sok csomagjuk volt. Ki sem igen bontogatták, lehetett ott még egyéb is. ___ Amikor le kellett szállniuk a vonatról, mert nem ment tovább a vonat, Gábor bácsi valahonnan egy nyikorgós babakocsit szerzett. De abba sem fért bele minden, jutott mind a hármuknak cipekedni való. Elég nagy kín volt tegnap a babakocsival meg a csomagokkal a meredek úttalan úton felkecmeregni ide, a faházhoz. De tele volt a falu menekülőkkel; sem szállást nem kaptak már, sem ennivalót. A kövér Rebus néni fújtatott, szuszogott. Minden kő- hajításnyira leállt megpihenni. — Éppen bolondok napja van — mondta. — Velünk aztán járatják a bolondját... Ma hajnalban ő arra eszmélt, hogy betakargatja valaki. — Aludj csak, kisfiam. Korán van még, aludjál szépen... Később, amikor felébredt, fázott. A tegnap esti takaró helyett — biztos pedig, hogy takaróval feküdt — csak a saját kabátja volt ráterítve. Gábor bácsiék sehol. Se a gyerekkocsi, se a sok csomag. „Akkor meg én vissza is megyek” — határozta el, miután meggyőződött róla, hogy egyedül maradt. „KI tudja, másik Győr volt-e az csakugyan. Lehetséges, nincsen Is. másik Győr... El csaltak ezek engem”. Megtapogatta a tarisznyáját. De éppúgy keményre volt tömve; nemigen hiányzott belőle semmi. Észrevette az odakészített papírcsomagot a fejénél. Félbevágott, ragacsos pékkenyér volt benne, meg egy darabka füstöletlen. sózott szalonna. S a tegnap esti vacsora maradéka: szójabab-konzerv. Azt nagyon nem szerették. „Valameddig megleszek én ezzel — gondolta. — Azért csak jő emberek voltak. Ha ilyesmire van figyelmük.” „Nagyon messzire nem érhettünk még. Arra tartok majd, mindig csak egyenesen, arra, amerről a civilek jönnek. .. Hiába, ha egyszer nem tudok a nyelvükön. Még kenyeret se tudnék kérni.” ......Bár. ha tudnék, ezek akkor sem adhának. Se kenyeret. se semmit. Gábor bácsinak sem adtak.” „ Oroszországba volna jó. ott én már tudnék kenyeret kérni. Daváj kleba, dájminye kleba... Érdekes, hogy a magyarra egyáltalán nem is hasonlít”. Körbejárta kétszer a faházat. Csakugyan nem voltak sehol Gábor bácsiék. (Folytatjuk). Tájékoztató a mezőgazdasági szakmőrnökképzésrői A MÉM szakoktatási főosztálya tájékoztatót adott ki a minisztérium felügyelete alá tartozó egyetemeken 1975- ben induló, kétéves, levelező tagozatú szakmérnök- és szakállatorvos-képzésről. A Debreceni Agrártudományi Egyetem mezőgazdaság tudományi karán mezőgazdasági üzemgaz- dasági-vállalatsaervező, öntözés-mezőgazdasági vízgazdálkodás, és növényvédelmi (nappali tagozatú) oktatás kezdődik. A gödöllői egyetemen mezőgazdasági üzem- gazdasági — vállalatszervező, mezőgazdasági pénzügyi-számviteli, szarvasmarhatenyész- Aési. baromfitenyósztési-ba- romfiioari és takarmánygazdálkodás! tagozat indul mezőgazdaságtudományi karon. Az egyetem mezőgazdasági gépészmérnöki karán agrárgé- pész-gazdasági, mezőgazdasági munkavédelmi, mezőgazdasági vízgépész, és kutatási szakmémökképzés kezdődik. A keszthelyi agrártudományi egyetem mezőgazdaságtudományi karán növényvédelmi (nappali tagozaton) és mező- gazdasági szabványosításija/, egyetem mosonmagyaróvári mezőgazdaságtudományi karán növénytermesztési (-termesztési rendszerek) szakmérnökök képzését kezdik meg. A kertészeti egyetem budapesti termesztési karán növényvédelmi (nappali tagozatú), tartósítóipari karán pedig tartósítóipari mikrobiológiaoktatás kezdődik. A soproni erdészeti és faipari egyetemen az erdészeti környezetvédelem tárgykörében, az állatorvostudományi egyetemen az erdészeti környezetvédelem tárgykörében, az állatorvostudományi egyetemen pedig állategészségügyi igazgatási és szervezési, szarvasmarha-egészségügyi és sertésegészségügyi képzés kezdődik az idén. (MTI) Mai tévéajánlafunk 31.20: A táncokat tervezte: Seregi László. Egy kitűnő tánckomponista portréjával ismerkedhetünk meg ebben a színes, változatos műsorban. Seregi László, a Magyar Állami Operaház koreográfusa vall életiéről, művészi hitvallásáról. Megtudjuk, hogy az Iparművészeti Főiskolát végzett, s előbb iparművészként és képzőművészként dolgozó fiatalemberből hogyan lett táncos, majd koreográfus. látjuk a balett-tereimben, amint táncot tervez és amint tanítja a táncosokat. Megismerhetjük a sokak számára nehezen elképzelhető alkotás folyamatát. S viszont láthatjuk a papíron, a próbán tervezett táncokat — az opera színpadán. Részleteket láthatunk Delibes, Prokofjev, Gershwin zenéjére komponált Seregi László-táncokat. Mindezt végigkíséri, beszéli, játsza, táncolja a rokonszenves művesz. ,1
