Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)
1975-01-14 / 11. szám
Líépernyö elölt en szombaton... Valószínűleg, amíg- tévé lesz a tévé, mindig is a szombati és a kettős ünnepek első napi műsora számíthat a legnagyobb közönségsikerre. Különösen vonatkozik ez napjainkra, amikor szinte minden foglalkozási ágban kéthetenként szabad szombatot élvez a dolgozó, sőt, egyes, kimerítőbb és veszélyesebb szakmákban v lamennyi szombat szabad. Az elfoglalt munkás és a falusi parasztember ilyenkor s -.éretné' pótolni egész heti restanciáját, a hiányos, a fáradt, a nyugtalan tévénézést. Szombaton tehát még intenzívebben figyelnek, figyelünk a műsorra. S ez a figyelés már délelőtt megkezdődik, amikor azokkal a jóknak mondott műsorokkal szeretnénk találkozni, amiket kénytelen kényszerűségből nem láthattunk. (Ez többé-kevósbé be is következik, hiszen legutóbb is A tavasz 17 pillanata és az Egy óra múlva itt vagyok sorozatok epizódjai alkották a szombat délelőtti műsorok gerincét.) Az igazi, nagy «tévénézést azonban általában szombat délután kezdjük el, s a tévé- járványtól menekülni kevésbé tudók elnézik éjfélig, amíg csak Shirley, vagy Stan és autóbusza el nem vész a műsorvéget jelző óra mutatói mögött. Nos, úgy találjuk, hogy a tévé műsorszerkesztői számolnak ezzel a felfokozott igénnyel, és igyekeznek koncentrált, változatos, érdekes, jó műsorral kedveskedni az előfizetőknek. Többek között jó példa erre a szombati műsor is, amelyben — ez külön alkalom a bírálatra — a szombat estét a Szombat esi te... című műsor töltötte be. A szombat délután műsora szinte egy tematikai egységbe, a tudományos ismeretterjesztésbe sorolható, s ez alól még a Vasöklű Bogdán című szovjet film sem kivétel, annál is inkább, mert a Filmek — filmtörténet sorozatban került bemutatásra. De nézzük csak a délutáni műsort, miből is állt össze! „Summáját írom Eger várának” — ezzel a címmel indult a délutáni műsor, amely a történelmi és műemlékekben gazdag várost igyekezett bemutatni (vagy inkább az iránta való érdeklődést felkelteni!), a látogatók, turisták, a különféle konferenciák vendégei előtt. A Kis figurák, nagy mesterek főcím alatt Fjodor Hitrukkal, a rajzművészet nagy öregével ismerkedhettünk meg. Az - ismeretterjesztést szolgálta a Korunk tudománya és a Vándor Sándorról készült portré- film. Az örökség című néprajzi sorozatban a vályog- és a vertfalú házakról, a Beszédtéma — beszéljünk róla! műsorban pedig az életszínvonal alakulásáról, tennivalóinkról esett szó. Mitagadás, a műsor valóban változatos és különösen a fiataloknak, a tizenéveseknek és a tízen aluliak társaságának, a délutáni műsor „fő nézőinek” nyújt értékes, az iskolában és az életben egyaránt hasznosítható ismereteket. No, és a Szombat este...! Ügy tartjuk, hogy az idei hangulatában és hangulati egységében fölötte állott a többieknek. Kezdve a Kérem a következőt! rajzfilmsorozattal és folytatva a Képes képtelenségekkel. Nos, a Képes képtelenségek tévére illő, vizuálisan ható villámtréfáival olyan műfa.it fejlesztett válogatásával és összeállításával társadalmivá, amely az olykor sovány kabaréműsorokat is elevenebbé tehetné. Negyedóra alatt poenözön csattant, de ezek olyan csattanók, hogy gyorsaságukban is győzzük őket követni. Nemcsak öröm. hanem meglepetés is volt, hogy ezúttal a Szombat cs.e vendégei... sorozatban Tatjana Lioznovával, A tavasz 17 pillanata című filmsorozat rendezőnőjével ülhettünk szemtől szembe. Kedves, derűs (bár semmit mondó) műsorkitöltőnek számítható a Gádor Béla írásaiból adaptált (Lltványi Károly) Néhány szerelem története című film. Ürilányok, úrifiúk, úri családok, kis- és nagypolgári környezet, s ezáltal determinált szerelmi epizódok. Talán még a nyilvánosházi „fejezetnek” volt a legtöbb életszaga, kár, hogy irónia helyett nosztalgiát sugallt. Hangulatos, jól sikerült összeállítás volt a Szombat esti varieté, különösen Ungár Anikó brillírozott néhány egészen újnak ható, káprázatosán ügves bűvészszámmal. Nem tartozott szorosan a Szombat este ... műsorába A buszon című angol tévéfilmsorozat legújabb epizódja, az Ebül szerzett festék. De hangulatilag méltán beillett az eheti műsorba. Aki nem prűd és kedveli a szellemes, élet' szagú pikantériát, az nagyon jól 'tud mulatni Stan és társai bohóságain. Sőt, minek tagadjuk, igen sokan e huszonöt perces film kedvéit-' maradnak ébren a műsoridő utolsó percéig. Nem állítjuk, hogy enné' már jobb nem lehet, de mindent egybevetve: ezúttal kellemes tévészombatunk volt! (b. t.) Mai tévéajánlatunk 21.40: Jogi esetek. Az ismeretterjesztő célzatú műsor ezúttal munkahelyi jogi eseteket példáz. Az egyik jelenetben olyan — nem teljesen képzeletbeli — üzemben jártunk, ahol hónap elején allnak a gépek —, mert nincs munka. Hó közepén, végén aztán túlórával kell pótolni a lemaradást. S ebben az üzemben kismamák is dolgoznak, akiknek nem fizetik lri a túlórát, hanem szabadnapot kapnak. A másik jelenetben olyan asszonyokkal találkozunk, akik 3 hónapos szerződéssel szállítómunkát végeznek. A vitaalapot az adja, hogy, ha ezek az asszonyok szülnek — a vállalat, ha nem akarja, nem hosszabbítja meg szerződésüket. Az anyák elesnek a különféle juttatásoktól, az anyasági segélytől. Formailag nem jártak el törvényellenesen a vállalatnál, de ... Öe a vitának pozitív megoldása lesz — ígéri Koós Béla szerkesztő. A műsorban időt szentelnek a munkaügyi dön tőbizottságok tevékenységé nek is, neves szakértők rész vételével. A Fővárosi Tax Vállalat munkaügyi döntőbi zottságának ügyeivel ismerkedhetünk meg. Dombos táj (olajfestmény) BARCSAY JENÖT köszöntjük Hetvenöt éve, 1900. január 14én született Barcsay Jenő Kussuth-díjas, a mai magyar festőművészet egyik vezető egyénisége. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Barcsay Jenő Kossuth-díjas cstöniüvésznek, a Magyar Kép- ;3művészeti Főiskola tanárának, \ Magyar Népköztársaság Kiváló VI tívészének egész életműve, művészeti, műv^szetoetméleti és peda* gógiai munkássága elismeréséül, 75. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozata kitüntetést adományozta. A művész portréja (10.) Ä jajgatást rossz volt hallgatná, de a vér, a seb látványa, az orvosságok erős szaga nem volt rá olyan hatással mint később a halottak. Hárman azonnal meghaltak az udvaron cigarettázók közül. A második emeleti folyosót leszakította a bomba, s azt beszélték, az első emeleten robbant. A folyosóról, közel ahhoz a réshez, amelyet a bomba szakított, kifordítva a rácsot is, egy kéz lógott kifelé, és lassan csöpögött belőile a vér az udvar kövezetére. A halott légós szélről feküdt az udvaron: a karszalagjáról ismert rá. hogy ez / az ember zavarta be a kapu alól. Hamuszürke arca szinte világított a feketére megalvadt vértócsa közepén. Iszonyattal nézte a lágós embert. Hiszen még élt az előbb, eszébe se igen jutott, hogy ez a napja lesz az utolsó, nem éri meg az estét — és vége. Fekszik vérbe fagyva, és már nem. ember, csak halott. Undorítók voltak a hatottak. Nem tudni, miért, de ijesztők és undorítók voltak, ott, az udvaron kifektetve. Ugyanaz a test, ugyanaz a ruha, mint egy órával azelőtt az élőé, és valami okból mégis irtózott volna akár csak megérinteni is ugyanazt a testet, ugyanazt a ruhát. Még hetekkel később is irtózott; nehezen szokta meg a halottakat. De azután annyira megszokta, hogy sem félelmet, sem irtózatot nem ér' zett. Mintha csak az elvágott nyakú csirkét látná otthon, a konyha földjén. Mindent meg lehet szokni'. Mindent azért nem, a testi fájdalmat sem. Csak a láthatót, ha mindennapos. A lövöldözést. a sebesülteket, a vért, a kivégzést, a halált, ha mindennapos egyszóval a frontot, a háborút. Meg lehet szokni. Ráérősen baktatott az árok külső szélén; ott nem kellett annyit kerülgetni a szembejövőket. A gyalogosak leginkább az árok belső partján jöttek. Most egy nagyobb csoport is, kettős sorokban, fegyveres kísérettel, valamilyen rabok. Nemigen hazaárulók, mert a hazaárulókat nem kísérget- nék. Egyből agyonlőnék, vagy felakasztanák, ilyen most a helyzet. A gyalogosokat a málhás szekerek előzték, a szekereket a kerékpárok, motoros járművek, személyautó, motorbicikli, teherkocsii pótkocsit vontató dohogó traktor. Ha összetorlódott a menet, magyarul' káromkodtak a szekeresek, németül a sofőrök. 4 M0GRÄD — 1975. január 14,, kedd 1 Déltájban három repülő jött, nem túl magasan. Már messziről felismerte, hogy Ráták. Valahol szirénáztak, szétspriccelt az útról a menet. Az árkokba ugráltak a gyalogosok, nem törődve sárral, pocsolyával. Leálltak a járművek, és a sofőrök is az árokba hasaltak, vagy a teherkocsi alá. Egy asszony a felsőszoknyáját a fejére borította, úgy kuporgott az árokparton. ö csalt félrehúzódott, egy öreg nyárfa törzséhez. Nincs ezeknek bombájuk — Ráták. Legfeljebb is géppuskázhatnak. De altkor meg éppen, hogy az árkot pásztázzák végig. Füttyentett a kutyának, mert előreszaladt a kutya, nem fogta fel a légiveszélyt. Elég jól kitartott különben reggel óta. Bár elcsellengett néha a földeken, és kerülte a menetoszlopot is, kivált a durrogó-pöfögő traktoroktól szűkölt. De a hívásra mindig visszajött. Elfogyott közben a leszelt karéj; már a kebeléből tördelt egy-egy darabka kenyeret. Igaz. magának is néha. Nem lőttek a Ráták. Köröztek néhányat az út fölött, s märiß repültek vissza. Kimásztak az emberek az árokból; tisztogatták a ruhájukról a sarat. Felberregtek az induló motorok, telepöfögték a környéket füstös benzingőzzel, kanyarogva előzte már a többit egy fürge autó. S egyszerre a magasban óriási madárraj tűnt föl. Szétterült a kékségben lassan a madárraj. S egy perc múlva kavarogva, libegve ereszkedtek lefelé, szemlátomást nőttek a röpcédulák. Az útról is mindenki a röpcédulákat nézte. Egy német egyenruhás, géppisztolyát lövésre készen forgatva, valamit kiáltozott — káromkodott? — egy tehergépkocsi sárhányóján. Már a fák magasságában libegtek a röpcédulák, már a földre, értek az elsők, de senki nem ugrott utánuk Legalábbis itt senki sem, a 6árhányón kiáltozó géppisz- tolyos körül. De távolabb sem, senki. Jött megint egy csoport; libasorban jöttek a belső árokparton, ezekkel nem vol tak fegyveresek. Csak a szemük sarkából nézték a szállongó röpcédulákat; egyikük sem ugrott utána. Egy szakállasodó, idősebb embernek éppen a karjára 6zállt a röpcédula — egész testében összerándult, s olyan hirtelen mozdulattal söpörte le, mint' ha égetné. Alig várta, hogy ezek elhaladjanak. Lehajolt, és mintha csak a cipőjét fűzné, fölvett egy röpcédulát. Mindkét oldalán beleolvasott, de semmit sem értett, nem magyarul volt írva. (Folytatjuk) Színházi esték A becsületes Gyuri története Országos bemutató Pásztori, a Lovász József Művelődési Központban! Az első előadás mindig megtiszteltetés annak a helységnek és színházszerető közönségnek, ahol az eseményre sor kerül. Az Állami Déryné Színház A becsületes Gyuri története című előadása ősbemutatójának színhelyéül Pásztói választotta. Részben azért, hogy tovább erősítse azt az élő kapcsola. tot, amely a színházat és a nagyközséget immár évek óta egymáshoz fűzi, másrészt azért, hogy ezzel a nemes gesztussal adózzon a szülőföldön a palóc, Mikszáth Kálmán emlékének, kinek novellájából készült a színpadi változat. Az ősbemutató rendhagyó előadás volt. Azzá tette egy bravúros beugrás. A női főszerepet játszó Salley Kornélia, Jászai-díjas színművésznő ugyanis betegség miatt nem tudta vállalni a játékot. Ez csak a bemutató napján vált bizonyossá, s a délelőtt folyamán még úgy Játszott, hogy elmarad az előadás. De Révész Ilona színésznő, a darab segédrendezője megmentette a helyzetet, elvállalta a főszerepet. S így a színháznak, a társulatnak annyi izgalmat okozó darab, végül is fényes sikert aratott a lelkes, a művészeket hosz- szan ünneplő pásztói közönség előtt. Mikszáth művét a színház egyik színésze, Kornlós Róbert dramatizálta. Kornlós. aki korábban már egy-egy Verne és Jókai művet adam tált. jó érzékkel nyúlt a romantikus ízű irodalmi anyaghoz. s a múlt század végének dzsentri környezetében játszódó történetet érdekessé, aktuálissá formálta. A „becsületes Gyuri” egy Iparos családból származó leány és egy földbirtokos apa gyermeke, aki az elvált szülők egymás ellen acsarkodó gyűlöletében válik az emberség és az igaz gyermeki szeretet példaképévé. Családi környezetének érzelmeit, a pénz, a va. gyón határozza meg. Gyuri az egyetlen, aki a természet — a fiúi szeretet — törvényeinek engedelmeskedve érintetlen marad e rontó hatalomtól. s mindig az erkölcsiség humánus parancsa szerint cselekszik. A gyűlölet légkörében így . kerül szembe először apja, majd anyja akaratával, és mond feltételesen búcsút a tőle idegen világnak. Csongrádi Mária, Jászai, díjas rendező dicséretesen kerülte el a romantikus történet érzelgősségre csábítását. Az érzelmekből, szeretetből, gyűlöletből annyi van jelen a színpadon, amennyi szükségeltetik. Ez az önkomikus, célratörő rendezés teszi meg- kapóvá és hitelessé Gyuri, a egyben 1 a család drámáját. Az anyát játszó Révész Ilona szép alakítást nyújtott. Talán minden dicséretnél többet jelent, ha csak annyit mondunk róla: forgatókönyvvel a kezében is élő alakot formált, játékával drámai pillanatokat tudott teremteni. Az apa szerepében Horváth Ottó jól érzékeltette a figura ellentmondásos jellemét. Az első felvonás mulató jelenetében — az alkotó cselekvésre képtelen dzsentri „vígan halunk meg” groteszk magatartásának megmutatásával — igazán elemében volt. A becsületes Gyurit a fiatal Mózes József játszotta. Alkata, ártatlan kék szemű szőkesége szinte predesztinálja a szerepre. Egészében jól oldotta meg feladatát, hasonlóan Koldus Nagy László, aki Gyuri testvérét, a jellemében homlok- egyenest más Palit játszotta, kellően ellenszenvesen. Köti Kati emlékezetes játékot nyújtott vékonyka szerepében- Négy esi Klára, Cs. Szabó István, Valii János egy-egy eltalált karaktert formált. Mindent összevetve A becsületes Gyuri története jó előadás, amely bizonyára sok szép perceket szerez a nógrádi falvak színházlátogató közönségének. Sulyok László i
