Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)
1975-01-14 / 11. szám
Fáklya új száma Magyarország felszabadná, sának közelgő 30. évfordulója alkalmából Vlagyimir Já- kovlevics Pavlov, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete újévi üdvözletével nyit a Fáklya januári száma. Nyi- kolaj Bajbakov, a Szovjetunió Állami Tervbizóttsága elnöke pedig a 9. ötéves terv befejező éveiről és a soron következő 10. ötéves terv feladatairól tájékoztatja a lap olvasóit. A mában is élő forradalmi hagyományokat eleveníti fel az az írás, amely végigkíséri az első szovjetek születése színhelyének — a Moszkva melletti ivanovói ' textilkom. binátnak történelmi útját az 1905-ös forradalmi esztendőtől 1975-ig. A második világháború krónikájából — Fomin ezredes hadtörténeti feljegyzései mellett — három érdekes cikket olvashatunk a magyarországi felszabadító harcok kapcsán; a lap egyik írása a Gestapo átal kegyetlenül meggyilkolt Konsztantyin Zaszlonovnak, a belorusz oartizánmozgalom vezető egyéniségének állít emléket. Megismerkedhetünk továbbá Jelena Vokovával. moszkvai diáklánnyal, aki 17 éves korában önként jelentkezett a Nagy Honvédő Háború harcosai közé. Részt vett Bulgária Románia, Jugoszlávia, Magyarország és Csehszlovákia felszabadításában, később újságíró lett, harcairól, bajtársairól pedig érdekes könyvet írt. Gazdag a lap szórakoztató- ismeretterjesztő anyagösszeA állítása is: hogyan menekült meg 1937-ben az Északi-sarkon a katasztrófától a ,,Ge- orgij Szedov” jégtörő hajó; mi a titka a vologdai csipkeverők művészetének, hogyan élnek ma a nyenyeeek, akik félévszázada még sem orvost, sem tanítót nem ismertek — erről és más érdekességekről tudósít a Fáklya legújabb száma. ! A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága Váci úti irodaházában R—20-as típusú szovjet elektronikus számítógépet helyeztek üzembe a társadalombiztosítási szolgáltatások gyors, pontos lebonyolítására. Január 1-től az ország valamennyi, nyugdíjba menő dolgozójának a számára legkedvezőbb munkabérű tlagát külön kérés nélkül ez a gép számítja ki. Ezenkívül a számítógép fontos statisztikai feldolgozásokat végez a szakszervezeti mozgalom és a társadalombiztosítás számára. NYUGALOM Azt mondják az orvosok, a legfőbb a nyugalom. Az ember ne izgassa magát, mert tönkreteszi idegrendszerét. Sőt, a szíve, a gyomra, a tüdeje, a mája is megsínyli a folytonos idegeskedést.1 Mire való ez? A legfontosabb a türelem. Ez a hosszú, boldog élet titka. És bizonyára igazuk is van. Ök tudják, a modern orvostudomány már nagyon fejlett. Milyen kár, hogy a paciensek — legalábbis nagy részük, <akik közé magam is tartozom — már elmaradottabbak, Hogy min izgatják magukat az emberek? Elmondani is bagatell. Ismerősöm dühtől fuldokolva mesélte, hogy fél délelőtt álltak náluk az üzemben a gépek, mert nem volt anyag. Ráadásul még azért is idegesítették magukat, mert az a művezető, akinek intézkedni kellett és lehetett volna, már korántsem jött ki ennyire a sodrából. Szépen elmagyarázta, hogy a nyugdíjba beleszámít, Is komótosan intézkedett. Nem is értem, hogy egy felnőtt ember miként lehet olyan fegyelmezetlen, mint az ismerősöm. Tönkreteszi magát, ahelyett, hogy nyugodtan Üldögélne, ha már egyszer üldögélnie kell... Aztán itt van a falu. Valamikor — legalábbis állítólag — idilli nyugalom lengte körül. Madárfütty, tehénbőgés, meg ilyesmi. Még az sem volt nyugtalan, akinek már karácsony után elfogyott az ennivalója, nem izgatta magát túlságosan, hogy miből él meg a családjával az újig, nyugodtan éhezett. Ma? Már attól izgalomba jönnek a falun, ha például egy agronómust részegen látnak, vagy, ha azt tapasztalják, hogy mások az ő rovásukra lógnak. Ettől már egyenesen a plafonon vannak. Hová lett az ősi nyugalom az ősi magyar falukból? És hová lett az országutakról, ahol valamikor olyan békésen baktattak a vándorok, mit sem törődve a világ dolgaival, ügyet sem vetve a napsütésre, esőre? Ma, bezzeg mindjárt ideges lfsz a vándor, ha a szembejövő gépkocsik egyike úgy előz, hogy őt leszorítja az útpadkára. Azonnal az atyaúristent és a közlekedésrendészetit emlegeti, ahelyett, hogy nyugodtan tudomásul venné, azért mégiscsak életben maradt, bár a gazember rendszámát nem volt módja leolvasni, s most már a büdös életben nem akadhat a halálsofőr' nyomára. Idegeskedünk bizony, sokat idegeskedünk. Vannak például izgága emberek, akik nehezen veszik tudomásul, hogy a népboltban mindenféle cigaretta van, csak Symhónia nincs. S azt emlegetik, hogy, ha van, ha úgy általában lehet kapni, akkor miért van- időnként, hogy nincs? S még jobban felháborodnak, ha a boltvezető azt az egyszerű és logikus tényt közli nyugodtan, azért nincs, mert ő meghallgatta az orvosi tanácsokat, tessék mást szívni. Már-már dühöngenek, pedig a dühöngő állapot a nyugalom kóros ellentéte. s azt általában már külön erre a célra épített gyógyintézetekben szokták kezelni. De ez még hagyján, mert az ideges embert személyes csalódás érte. Mit szóljunk azonban azokhoz, akik olyasmin is tűzbe jönnek, amihez tulajdonképpen semmi közük? Az ember, mondjuk, azt olvassa, hogy valahol ötmillió forintért építettek egy üzemet, mert felültek két kalandor általálmányának. És mi történik? Nem az lesz ideges, aki felépítette, pénzelte, ellenőrizte az ügyet, mégnetn is a két leleplezett csirkefogó, hanem az, aki az ügyről olvasott. Hát az ilyen errjber miért megy orvoshoz? Van-e értelme ezek után az orvostudomány nagy vívmányainak? Miért kérnek emberek tanácsot, amikor úgysem fogadják meg? Azt hiszem, tévedés van a dologban. Ezek az ideges emberek szeretnének valóban nyugodtak lenni. Csak valahogy úgy vannak vele, hogy nem elfeledni szeretnék a nyugtalanító dolgokat, hanem megszüntetni. Mert az az igazi, hogy az ember azért nem idegesíti magát, merf nincs min. S nagyon furcsa nyugalom, amiben mások menedéket keresnek saját lustaságuk, trehányságuk elől. Vagyis: nem törődnek a világon senkivel és semmivel, mert ők aztán vigyáznak az egészségükre. A sajátjukéra. A többi meg nem számít. Mindenki maga rontja el a saját életét. Vagy talán mások szokták ezt ténni? Annyi bizonyos, hbgy akadnak nálunk néhányan, akik maguk ugyan nyugodt emberek, de ezreket, balszerencsés esetben tízezreket tudnak felidegesíteni. Ráadásul nem is ők szoktak orvoshoz járni. Mert az ideges természet végső soron alkat dolga is. S jóllehet, állítólag, nem szerencsés természetű az, aki gyakran idegeskedik, vannak bőven rossz természetű nyugalmak és nyugodtak is. Nélkülük a többieknek is kevesebb idegcsillapítót kellene fogyasztaniuk. \ Tlntér István Előkészületek Hétfőn délután Salgótarján körzeti Népfront-vezetőinek értekezletet tartottak a városi pártbizottságon. Napirenden a tanácstagok választókörzeti beszámolóinak előkészítése szerepelt. A beszámolók az elmúlt két év munkájáról, a negyedik ötéves terv elkövetkezendő egy évének feladatairól számolnak be. A lakosság mozgósítását a beszámolókra, melyeket február közepétől márciusig tartanak, már megkezdte a körzeti Népfront-bizottság. iiiiiiimii.iiiiiiiiiiiiiHiiiiiniiiiimiiiii.iiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiui.iMiiiiiiiiiiiiiiHitiiiiiiiiiiiiiuiiimmtiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiminimiiiHmiiiniiimiiiii.iiimHimiuiiiiiiiiimimiiiuiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii.iii Csípős Szél libbent! meg a völgyben a gyárak leülepedett füstjét és sivítása egybeolvad a síneken robogó vonatok zakatolásával. Nagyjából egész éven át jellemző ez a kép Salgótarján külső pályaudvarra: a szél is, a füst is, a hosszan kígyózó szerelvények is. No, meg mostanában a hideg. Piroslik is a arca, majd kicsattan, Bibók Imre kocsimesternek, de azt mondja, nem fázik. — Beöltözünk egy kicsit melegebb gúnyába, jár- kel, mozog az ember naphosz- szat. És, huszonkét éves vasúti szolgálat alatt, már megszoktam, fel sem veszem a fagyot, havat. így mondja, de azért elismeri: sokkal nehezebb ilyenkor, téli időben. Lassabban gurulnak a kocsik, síkosak, beragadnak a váltók, s a jeges sínközök mellett vigyázni kell minden léDésre. — Most meg ez az influenza- járvány ..., — húzza össze szemöldökét. Zárai Károly állomásfőnök- helvettes sem mindennap megszokott munkáját végzi: a megbetegedett forgalmi szolgálattevő helyén dolgozik. Az automatikus vezérlés idegközpontját rejtő kezelőasztal előtt áll, amelyen villognak, s folyamatos vonallá olvadnak össze a lámpák fényei és már sokadszor szól bele a mikrofonba: — A nyolcas váltó nem veszi az autó? matikus vezérlést. Nézzék meg a nyolcast, sürgősen nézzék meg a nyolcast! Lankadatlan figyelemmel, másodpercnyi kihagyás nélkül intézkedik, kér, engedélyt ad, irányít, —; Egyre nehe; v Megállnak, s tovább mennek a vonatok zebb helyzetben vagyunk — mondja, s közben le nem veszi a tekintetét a kezelőasztalról. — Az elmúlt évihez viszonyítva, nem hogy nem csökkent, hanem növekedett a forgalom. Egyáltalán nem helytálló már a vasút időszakos csúcsforgalmáról beszélni: a csúcsforgalom egész éven át tart. S ez még nagyobb erőfeszítéseket követel minden dolgozótól, főként a kinti, a végrehajtó forgalmi szolgálatot teljesítőktől. — Nehéz, bizony nehéz ilyenkor — bizonygatja Zeke Imre, s közben tekintetével felméri: a sín mely szakaszára is tegye a sarut, hogy idejében megálljon a gurító- ról érkező, gépekkel megrakott vagon. — Nagyon kell vigyázni, mert csúszik a vas. És ha az ember nem tudja érzékelni, nem tudja kiszámítani a lefékezést, összekoccannának a vagonok, lenne a baj. Mert képzelje csak el: egyik-másikon több millió forint értékű áru van. Megáll az egyik kocsi, s a másikra vár. — Nem fázik? — Beöltöztem, láthatja — mutatja, s számolja a zubbony alatt a kabátokat, pulóvereket. — Hát a bunda, nem lenne jobb? — Nem bizony. Mert jó, jó, de keveset hordjuk mi mi: nagyon nehéz benne mozogni. Itt pedig vigyázni kell, hogy gyors maradjon a lépés. Zeke Imre huszonnégy, Varga József gépkísérő tizenhat éve dolgozik a vasútnál. ,— Mi újság? — szól ki a kísérőnek, miközben leakasztja a gőzbe burkolózó 424-es- ről a szerelvényt. — Ketten megint lebetegedtek. — Hát akkor, maradunk-e még? — lép ki a kocsik közül, hóna alá csapja a piros jelzőzászlót és üdvözlésre nyújtja a kezét. Röviden elbeszélgetnek, de közben szüntelenül toporgunk. — Higed a föld, ugye? — mosolyog és nem állja meg szó nélkül, hogy ne beszéljen egy keveset az időről. — Négy éven át kegyes volt hozzánk a tél; jószerével nem is volt. Most meg úgy tűnik, be akarja pótolni az elmulasztottakat. Bár, ha így marad, akkor még nem lesz különösebb baj. Hát, még há valamilyen jó, könnyű, meleg csizmát is kapnánk. Mert adnak ugyan, de az olyan nehéz. bizonytalan benne a lé* pés, csetlik-botlik benne az ember. És éjjel, tizenhárom órán át szaladgálni, azzal a lábamon •.. Bizony, fárasztó — int viszontlátást és felkapaszkodik a mozdony lépcsőjére. — Megfeszített munka vár a kint dolgozó hetven emberre — beszélgetünk Osgyáni Istvánnal, a pártalapszerve- zet és Hámori Károllyal, a szakszervezet titkárával. — Nemcsak az időjárás, hanem a sorozatos megbetegedések miatt is igen szoros szolgálatot látnak el a kocsirendezők, a váltóőrök, a tehervonatok továbbító személyzete, a vonatvezetők. Egyébként is munkaerő-hiányai küszködünk, kevés a létszám, s most meg még ez is ... Pedig egy-egy ember kiesése is nagy gondokat okoz. Mert nem nagyon jönnek hozzánk dolgozni: a vasút sajátságos munkarendje, 12 óra szolgálat, 24 szabad, a csak lassan jávuló szociális körülmények, s az időjárástól is megnehezített munka bizony nem vonzza a fiatalokat. öreg vasutasok képezik az erőt, s nem is tudjuk, mi lesz 5—6 év múlva, amikor szép sorban elmennek nyugdíjba. Pedig nálunk is megbecsülik a becsületesen dolgozókat: csak decemberben több • mint 130 ezer forintot fizettünk ki célprémiumként, s a szocialista brigádok munkájának elismeréseként. Nemcsak a tél miatt nehéz a munka. Más okból is. De meg kell birkózni vele. mert a vágányokon egyre- másra érkeznek, s indulnak a szerelvények. Diesel-mozdony húz dübörögve égy végeláthatatlan kocsisort és vezetője lebiccent az ablakból: — Jó napot! 424-es szuszog el a másik vágányon, s egy pillanatra gőzfelhőbe zárja, eltakarja Salgótarján külső épületeit... Karácsony György Hétfőtől szombatig Visszhang as árváltozásokról, a takarékosságról, influenzáról Az elmúlt héten és még egy-két napig az életbe lépett árváltozások keltették a legnagyobb érdeklődést, de úgy látszik, az emberek napirendre tértek’ az egyébként már jóval korábban kilátásba helyezett árintézkedések fölött. Külön érdekessége a dolognak, hogy viszonylag igen kevés cikk áremelésének ténye, avagy mértéke keltett meglepetést, inkább egyfajta ,.csalódásról” szólhatnék, ami az esetek többségében abból származott, hogy sokan olyan áruk drágulására is számítottak, aminek az ára változatlan maradt — vagy egyik- másik még netán csökkent is némileg! —, és ebben-abban a bejelentettnél nagyobb mértékű áremelkedéstől tartottak. Erre vallanak a szokásost felülmúló év végi bevásárlások is. amelyek bizony nem kevés olyan holmira is kiterjedtek,, aminek az ára egy fülért sem változott. Más természetű biztató hírekhez és talán jogos reményeinkhez tartozik, hogy az egyes iparágak, tárcák, sorra nyilvánosságra kerülő ez évi tervei alapján — tagadhatatlanul nehéz feladataik megoldásán túl — azért is számolhatunk, hogy például tovább javul a ruházati cikkek választéka, növekszik a belföldi kereslet. Márpedig — és ezt nem a humor kedvéért mondom — nekik, a szakmabelieknek, tudniuk kell, ők ebből élnek! És ismét 90 ezer lakás épül majd, akárcsak az idén. de az eddiginél több állami és tanácsi beruházásban! Nagy erőfeszítések árán javítják a tömegközlekedést, ám közben is tovább épül az ,.M—7-es” és az .,M—1-es”, ámi azért az autósoknak sem Ami a termelés, a gazdálkodás említett gondjait illeti, az Anyag- és Árhivatal elnökének nyilatkozata nem hagy kétséget afelől, hogy nagyon komolyan kell venni egyebek között a takarékos energia- és anyagfelhasználás követelményét, amire egyébként a termelés vonalán intézkedéseket is hoznak. Ha a háztartásunkban is takarékosabban gazdálkodunk, a közérdeken túl. a saját hasznunkra is cselekszünk. Természetesen, igen sok függ a helyes ösztönzéstől. A SZOT elnöksége a héten az újítások elbírálásáról tárgyalt és több fontos javaslatot fogadott el. Például akkor is hasznosnak kell ítélni az újítást, ha nem a kiszámítható nyereséget, hanem a dolgozók munkakörülményeit, életbiztonságát növeli. Az újítási díjak alsó határát ' és kiszámításának módját pedig messzemenően az újító érdekeinek figyelembevételével kívánják meghatározni. Azt különben, hogy új év van — ha még el is vétjük olykor írás közben az évszámot —, sok egyéb is jelzi. Egvre-másra kerülnek mág nyilvánosságra rnúlt évi ösz- szegzések, beszámolók. Hadd említsem például a Társadalombiztosítási Főigazgatós á- gét. amiből kitűnik, hogy 1974-ben már csaknem kT- lemc és fél milliárd forintot fizettek ki különböző címen a gyermekes családoknak, ami valójában akkor értéke'- hető, ha hozzáteszem, hogy ez megközelítőleg két és fél mill'árddial több. mint a'megelőző évi juttatások összege. Tele is vannak a kórházak szülészeti osztályai. A legutóbbi jelentés szerint vidéken még terjed az influenza 1 — Budapest után — leghamarabb Pest. Borsod és Győr-Sopron megyében tetőzik. Aki beleesik, az persze a saját hőmérőjén méri le a bajt, amihez ez esetben csak nagy elővigyázatosságot és mielőbbi gyógyulást kívánhatok. > B. J. | NÓGRÁD — 1975. január 14,, kedd
