Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)

1975-01-07 / 5. szám

Képernyő előtt 4s éneklő nemzet hazájában (I.) Szovjet filmek szombatja Két sorozatban (1. Filmek gatókönyvet is frt. — filmtörténet; 2. Háború és négyszeres állami béke Európában) két szovjet nésznö, a Szovjetunió nep- íilmet láthattunk a képernyőn művésze. A magyar közönség a legutóbbi szombaton, sken- a Tovaris P.-ben látta elő- tíőzetlenül, kicsit vulgárisán szőr, mint a népi bosszúállás szólva, mindkettő felüdülést képviselőjét. jelentett annyi polgári nya­Mareckaja tehetsége két életrajzi alkotásban (A kor­mány tagja, Egy életen át) teljesedett ki. A szombaton lá­tott filmben megrázó erede­tiséggel és realitással mutatta be a falusi szovjet asszonyt az adott történelmi időszak­ban, akinek mind a család­ban, mind a társadalomban ki kell még harcolnia a ma­ga helyét, verekedő férj és áskálódó férfiak környezeté valygás után. Az első, A kormány tagja című film 1939-ben készült, és a mezőgazdaság szocializálá­sának nehéz napjait, egy asz- szony kolhozelnök küzdel­meit választotta tárgyául, aho­gyan azt Katyerina Vinog- radszkája megírtad A kolhozo- sítással egyidejűleg felvetődő női egyenjogúsítás problémá­ját kitűnő szovjet filmes gar­nitúra vitte filmszalagra. Zár- hi és Hejfic, a két neves ren­dező. 1950-ig, huszonkét esz­tendőn át, forgatott együtt, nevük szinte teljesen össze­forrott. Alekszandr Zarhi két­szeres állami díjas, a Szov­jetunió népművésze. Joszif se* és a megpróbáltatásokon Hejfic ugyancsak kétszeres diadalmaskodó megrázó erő­állami díjas‘és a Szovjetunió feszítései sokáig emlékezete- népművésze. Első közös sike- »ek maradnak, rüket Rahmanov: Viharos al- A másik film, a Solqhav hí- konyát círnű színművének res regényéből készült Etnbe- fűmre vitelével aratták. De sors, húsz évvel később neves egyéniség az operatőr született, mint A kormány , s a Szokoloyát alakító fo- tagja, s a második világhábo­Mareckaja mondanivaló és a közös fő­díjas szí- nás. Nemcsak az, hogy ezt a filmet is kiváló rendező al­kotta meg, Szergej Bondar- csuk, állami és Lenin-díjas személyében, aki egyúttal • a Szovjetunió népművésze. Még csak az sem, hogy a fősze­replő neve az előző filmben Szokolova, ebben pedig Szó- kolov, s alakítója maga a rendező. Még csak az sem, hogy Bondarcsuknak ez az el­ső rendezői alkotása pályájá­nak olyan állomása, mint Mareckajának A kormány tag­ja volt színészi útján. A közös vonás az, hogy mindkét filmben egyszerű em­berek mindennapi világával, ben. A filmbeli Szokolova gondjaival, küzdelmeivel, dia­győztesen vívja meg a maga harcát. A terhes otthontól, az egyoldalú háztartási munká­tól indul el, hogy végre eljus­son a kormányig, a legfelső szovjetig. Emberi szenvedé­szereplő: Alekszandr Ginz­burg és Vera Mareckaja is. Ginzburg a legismertebb szov­jet operatőrök egyike, aki rendezett is már filmet és for­rú emberi sorsra ható szőr nyűségeit idézi fel. A látszó lag különböző téma és a húsz- esztendős időeltérés ellenére a két filmben sok a Mai tévéajánlatunk 22,10: Változatok Tázlárra. Tázlár 2300 lakosú község Bács-Kiskun megyében. A fa­luhoz kiterjedt tanyavilág tar- lozik, Tázlár-felső. A tévé környező falvakban — kultu­rális missziót teljesítve — be­mutatnak. Együtt olvasnak, énekelnek, kézimunkáznak, megtervezik, felépítik a szín­forgatócsoportja a faluban és padot a bevételből minden év- h tanyán folyó közművelődé- ben közös kirándulásokat ren- si munkát állította egymás deznek. Ez a közösségi kultu- mellé — mondja Müller Mag- ralis munka tovább folytaid­dá szerkesztő. S bizony a fa- dik az iskolában, a szülői ház- inról elszomorító kép alakult ban. A gyerekek kottaolvasás- ki. A szép művelődési ház ra tanítják a felnőtteket, ők kihalt, gazdátlan. Azt mond- meg népdalokra a gyereke­sük, sok pénz nélkül nem le- két. — A falu, a tanya szín­űét kulturális életet „csinálni”, te minden lakójával összeba- Nem így a tanyán. A harminc rátkoztunk — mondja a szer­éve ott tanító pedagógusnő kesztő —, hogy őszinte szóra minden erejével, készségével, bírjuk őket. S a legőszintébb ráérzésével olyan gazdag kul- az a falusi asszony volt, aki turális életet teremtett, amely elmondta — a falu lakói, nő­ben a tanya minden lakója — ha jobb körülmények között, öregje, fiatalja — aktívan egymás mellett élnek, de még- részt vesz. Minden héten ősz- is egyedül, magányosan — ■S7,ejönnek, hogy színdarabo- irigylik a villany nélküli ta­li at tanuljanak, amelyeket a nyasiakat szép közösségükért. dalaival találkozhatunk. Mind két film a küzdés, az újrakez­dés, a munkás erőfeszítés hő­si eposza. Ugyanazt a közös nagy tanulságot hordja ma­gában, mint annyi más nagy mű, mint Madáchtól Az em­ber tragédiája, vagy Heming- waytól Az öreg halász és a tenger, hogy az élet célja a küzdés maga. Éppen ez a fel­emelő küzdelem segít a két film hőseinek is leküzdenie leküzdhetetlennek látszó aka­dályokat és túlélni halálos fájdalmakat, s megtalálni az élet értelmét és célját a leg- kilátástalanabb helyzetekben is. .. .. De mindkét filmnek akad közös taTU1iSága a műsorszerkesz- .iők számára is. A tévénézők öröme a két szovjet film lát­tán arra kell ösztönözze őket, hogy amíg hazai szerzőink nem találják meg műveik­ben a kapcsolatot munkással, paraszttal, hanem polgári mi­liőben játszatják elefántcsont­toronyban kiagyalt történetei­ket, addig még bátrabban nyúljanak a régi és újabb szovjat filmalkotásokhoz. Jól tudjuk (elég Darvas József felszólalásaira visszaemlékez­ni), nem a tévé műsorszer- kesztőinek számlájára írandó irodalmunk eltávolodása a való élettől. Mégis talán sze­lektálhatnának azzal, hogy egyszerű, emberközeli törté­neteket követelnének a szer­zőktől. Mert, ha hinni lehet Szerb Antalnak, ez az anak­ronizmus korszakváltó jelen­ség: „Az irodalom bomlási termék, a pusztulás virága: társadalmi osztályok akkor ta­lálják meg irodalmi önkife­jezésükéi, amikor a hatalom kezd kicsúszni a kezükből”. (b. t.) Az első nagy meglepetés irecynon and District Welfare Association Aberdare £Ví.r tfw-­A GMAIV&» 1 *»* *r » M MMi VMS CHUR ft: full njpftjrtrng *rtl>tK in ii th— (ii»n-vlilt It Wxici J A londoni repülőtéren a vendéglátó walesi bányász­szakszervezet központi veze­tőségének két ta2ia fogadta a salgótarjáni bányász, férfi­kart. Néhány perc teíf el, amikorra a kórus elfoglalta a helyét a panorámabuszban, amely a London—Cardiff út­szakaszon a 6-os autósztrádán több mint 100 kilométeres se­bességgel röpítette a dal sze­relmeseit. Este 19 óra 30 perckor érte el az együttes a walesi határt, ahol a köz­ponti vezetőség tagjai külön is üdvözölték a munkáskórust. A walesi határon a sofőr ti­zenkét pennyt fizetett, majd a Brístolle-öblön át vezető hídon közeledett Cardiff fe­lé. ............... ............. A szakszervezet kezelésében á lló duffrvni rezidenciába Hfsut IMI jsm. «•mmenetnis 7-4* este fél kilenckor érkezett __. -------------------------------- meg a nagy múltú énekkar. A z üdülőtelepen elhelyezték a dalosokat, és le sem mosták a többi mint kétezer kilomé- „ .. . „ „ teres út „porát”, amikor a Bányász de nagy lelkesedéssel, órom- cardiffi rádió munkatársai férfikara mel vállalta az együttes a felvételre invitálták a kórust, múlt évben ünnepelte fenn- távoli színrelépést, bemutat- a felvétel előtt meleg üd­áliásának 30. évfordulóját. A kozást. vözlő szavak hangzottak el haroosárnysikereÓkbln A lázas tevékenység köze- mindkét részről. A waíesi bá­,7).jL pette nem csupán a szakmai n>aszszakszervezet egyik r nfhH«umhr.7hhAr munkára fordított nagv gon- vezetője így fogalmazott: a kimagasló jubileumhoz. Az dot az önteyékeny csoport, — Elvtársak! Történelmi pil­»I ttt* tívtn hall, «*» SUNDAY, 13th OCTOBER, 197­A hat önálló es­tet betöltő kon­certet a plakátok hirdették. A salgótarjáni Művelődési Ház f.JZ Teteti: Hw 1 tetem 50p Cime GOp «Miiem ftVMlABl« AT W* HA együttesnek jelentős szerepe van a munkásdalkultúra, va- hanem e,6térbe került a kül­lamint hazánk kórusművésze- í^'di, egyben _ repülőúttal lének fejlesztésében. Éppen kapcsolatos tennivalók veg- ezért a SZOT és a Bányász nagyon «ok Wr­Szakszervezet javaslatára lanat ez Walesban, amikor egy tengeren túli kórust üd­vözölhetünk. Mégpedig olyan kórust, amely szocialista or­dés foglalkoztatta a művelő- érkezett. Ezt vegyék kórus” taváív" októberben.” ran- dési haZt valamint a férfikar °'lbk is kitüntetésnek hogy Kórus tavaly októberben ran tö é ét N véletlenül olvan fesztiválon lephetnek gos enekkan seregszemlén vezetőséget, nem veieuenui, eddig külföldi »eviil­Walesben az eisteddfodi *> «W az együttesben számos *«■ ahol eddig külföldi egyul ftwtivnlnn vehetett részt °'yan idős akad, akik túl . netTl ^8zerepelt. fesztiválon vettetett reszt, . hatvan éven Mi- Az első nagy meglepetés amelyet Porthcawlban ren- vannak a hatvan even. Mi- , ... , . kórus dezték meg. “tán a kórus Salgótarjánban tngiait elvlársaknak szólítot­A férfikar megfeszített bemutatta műsorát, készén * f alí elvtársiknak s>zólitot 1 Z megtesztteu tak. Ez napokig beszédtéma munkával készült erre az aut a n By utra> voit a férfikar tagjai köré­erőpróbára. Annál is inkább, Budapesten a Ferihegyi re- ben. Ezután a rádiósok mun- mert Walesben a dalkultúra, pülőtéren csatlakozott az kához láttak és a dalkör két a korusműveszet igen fejlett, együtteshez Tóvizi Sándor — szám: „Szánt a babám” va- A lakosság túlnyomó része a a Bányász Szakszervezet lathint „Somogyi nóta” be* dal szerelmese. Nagy-Britan- munkatársa — a csoport po- mutatásával adott ízelítőt a niának ezt a részét nem vé- lítikai vezetője, a tolmáccsal magyar dalkutúrából, a mun- letlenül “»nevezik az „éneklő együtt. A dalosok között alig- káskórus felkészültségéről, nemzet hazá”-jának. Ennek alig volt olyan, aki valaha is DL. tudatában, kissé szorongva, repült volna. (Folytatjuk) A napsugár nyomában jártak Tizenkétszer harminc per- sernek útját. Vezetőnk, a szak- nyos alaptételt akartunk be- cig láttuik a nagyszerű tér- értő dr. Balogh János akadé- zonyítami — és ez a felikészü­mészeti tájakat, jártunk a napsugár nyomában, hogy egy kicsit felfedezzük Föl­dünkéit, a vulkánokat, az ős­erdőket, a földkéreg fejlődé­miikuson, Halász Mihály ope- lés mégis kevés volt. Még ratőrön kívül Rockerubauer részletesebb, még pontosabb (4.) FEKETE GYŰL4: ^ AFIŰ MEG A KATONÁK Orvosságosdoboz. Sajnál­ná, mert szép kis doboz, Pa­tentes, pléhből, Egyelőre üres, de lehet valamit bele tenni, hogy a helyet ne foglalja... „Itt van ez a c&attanc* ön­gyújtó, éppen belefér.. Csak el ne felejtődjéli hogy tűzkövet is kell még hozzá szerezni. I lazafelé menet lesz még arra kellene vinni valamit...) idkalom. Gumiszivaca, nagyon szép, Töltőtoll. Ezt aztán igazán téglaszínű, összenyomva nem dptt. sok helyet foglal. (Ezt is ad- „Kigondolom én ezt még. hatja éppen valamelyik nén- Csak el ne felejtsem kidon- jének... Nem, ezt azért nem dőlni, mert lesz arra idő ha- szívesen adná..,) zaig”« . , «... ... Törhetetlen üveg. Kala- • • • összemareknyi különféle páccsal is megütögette — Romb- Közte olyan kézhezálló, Igaz, nem teljes erőből s jókora petákok, hogy otthon nem tört el. Repülőroncsról kalapszám cserélhet gombot kór volna eldobni. Aj. osz­tályban csak a tenító, lányá­nak van töltőtolla. Zsebnaptár, 1944-es. Lejárt, az igaz, de csak imltt-amott van belefirkálva, És Külön azt :s megírja, kinek; mikor van a nevenapja, az pedig az ""V VI" "é.aküávVn értük. idén is úgy lesz. meg jövőre Ojthon akinek. Szemüveg, tokkal. Csak Aranyos szélű, kis porcé- csontkeretes, nem, olyan szép, lén bögre, virágos mintákkal, aranykeretes, mint a Rebus Ez is riagyon szép. Ha még nénié, de nem is az a pa­■ wsntpmhpr 4 o Hn. nem tört össze idáig, megér- rasztpápaszem. Az anyjanak , szeptember 4-e tto- . ,. . maradion (Ténv- szánta, mert szegény feje so­3e az is lehetséges, J?*1^ találgatja már, míg bele hogy a Rózát kell nézni, az . Pü tudja fűzni a tűbe a cérnát. pedig augusztus 30-ra esik. ”•» ' . , Lópatkó. Azt mondják, sze­Nincs eppen messze a kettő LiaKaöt a leuarozassai. uoz egymástól, de mindegynek se Megint Rozika jutott az esze- Fásl^ am'ilyet a sebesültek mindegy. Meg kellene azt be. Idáig meg sosem gondolt karjára tekernek. Hat kis cso- érdeklődni — itt pereze a ra, hogy Rozikanak is szán- maggal Egy van kibontva — németektől hiába kérdezné —, hatna valamit e« west Is el- megnézte kíváncsiságból, de hogy a Rózát, vagy a Rozáli- fogta a bizonytalapsag: illő ez njncs benne semmi orvosság át nevezik Rozikának?) vajpn? Hiszen mgg az sem — a többihez még nem nyúlt. Arvalányhaj. Hát ez nem biztos, hogy ceáku-^an Rozi teher. És ilyen nincs otthon, '<a lo®z a felesége. És ha biz- heti út közben. Míg átjut á kár, hogy ennvlre törik, H tos volna, de egészen biztos, fronton, meg is lőhetik. És is, Csak belenéz az ember, és •rögtön látni, hogy a npvenap- ja kinek mikor van. (A Rozikáét persze, hogy kikereste zália. De boz. De ez Igazán sokat ér, ezt még senkinek, még Grisá- nak sem mutatta. Egy halott katona, holmija közül került ki a bőrtárcával, a csontnyelű bicskával, meg az öngyújtó­val együtt. Két aranygyűrű van benne, három aranyfog, s egy törött fülbevaló, gyé- mántkővej. (Próbálgatta mér, biztosan gyémánt, mert az üveget meg- Roztkának ezt Is szívesen karcolja. Akkor pedig renge- odaadná, s ettől megnyugo- teget ér ez a kis doboz — hát még, amit Pesten dugott el! — földet, házat, akármit vásárolhat érte. De egy bicik­lit biztosan, azt még leghama­rabb,) Zseblámpa. Elem nincs ben­ne, se villanykörte, de más­különben semmi baja. És zöldre is lehet állítani elsötí- téakor, vagy pirosra. (El ne felejtse: jó volna egy körtét keríteni, belevalót. Elem, az van, több mint akárki más­nak.,, ha csak rá nem talált azóta a rejtekhelyen valaki.) Kis, lapos, zsebbe való ru­mosüveg, csavaros kupakkal, lehet majd tejet hordani ben­ne az iskolába, vagy forralt bort, (Bizony, igyekeznie kel­lene most már haza az isko­la miatt is. Még aztán, ha túl sokat hiányzik, ismétlőre fogják.) Honvéd cigaretta, bontatlan csomagban. S levélboritékba . , csavarva, pár darab Levente. Szükség lehet rá, akarmi er-^ A legbiztosabb pénz máma — ■“ " Gábor bácsi is a cigarettát Pál a televízió rendezője és részben — a sorozat írója volt. Csodáltaik a különös tája­kat, állatokat, növényeket, hallgattuk a külföldi tudóso­kat, láttuk a különböző föld­lakókat — s minden nézőben, töibb kritikában is felvető­dött a kérdés: vajon a tévé­sek saját magukról, úti élmé­nyeikről miért nem szóltak? Miért nem tudtunk meg töb­bet a nehézségekről és örö­Tökrös Dúderdoboz ió ak'<or sem adhatna neki pú- akkor csak feltekeri a sebre lesz valamelyik néniének, derdobozt, vagy abroncsos es kész. Púder is van benne, és jó sza- melltartót — nagylánynak va- üres töltényhüvely. Zsákra (Az az hogy három nén- lók már ezek. Esetleg az valót szedhetett volna már, su már ezek, ie van mée odahaza és ha az aranyos szélű kis porcelán és szedett is; eleinte minden egyiknek a melltartót adja, a bögrét adhatná. zsebét üres töltényhüvelyek­másiknak ezt a púderdobozt, Megakadt a szeme a szép kel tömte meg. Ez az egy meg­akkor már a harmadiknak is gumiszivacson, érezte, hogy maradt magnak. Csak épp «»vaui “ - hogy legyen. S öngyújtót is szoktak csinálni belőle. Kis, piros, paplanbélésű do­NÖGRAD - 1975, január 7, kedd tartotta legtöbbre —, akármit lehet érte cserélni. Idegen or­szágban meg különösen, mert nem kell ahhoz beszéd. Csak megmutatja, hogy cigaretta és adnak érte akár paprikás kolbászt isv Szorultság esetén erre kerít Sort legelőször. Nehogy aztán elvegyék erő­vel. Mert mindenféle emberek vannak1 (Folytatjuk) előtanulmány kesli, hiszen az utazás során, adódó váratlan helyzetek, szervezési nehézsé­gek úgyis okoznak még elég gondpt. — Ml maradt ki a soro­zatiból? Teljes-e a kép a föld felszí néról? — A kép szinte teljes. Két terület maradt ki tulajdon­képpen: a számunkra megle­hetősen ismert mérsékelt ég- Öv és Kelet-Afrlka szavannái. — Sok érdekes emberrel is­mokről, - amelyek egy ilyen merttedett meg, például a mű­10 és 10 ezer kilométeres uta­zás természetes velejárói. És ezen túlmenően: nem fájt-e szétszabdalni, témánkénti rendszerezésben újra terem­teni ezt a hatalmas füm- mennyieéget? Rockenbauer Pál egyetért; — Fájt bizony! Hatvan-het­venezer kilométer — nem számoltuk ki pontosan mennyi — színes filmanyagát sorban megszólaló külföldi tudósokkal, de gondolom, raj­tuk kívül is érdekes ismeret; ségekre tettek szert. — Szívesen keresek kap­csolatot és hamar szót is ér­tek az egyszerű embereikkel. Ezek a találkozások az út legkedvesebb élményei. Egv pápua faluban megvettünk egy disznót, hogy megvendé­geljük vele a falu lakosságát. Sehogyan sem értették, hogy szinte oent nkUtt kellett uj: a valaki. megfizessen egy álla­somba rakni, Es az utlelme- w ^ „«mi, nyék?! Ehhez néhány dolgot el kell mondanom a körül­ményekről', A filmet a Ma­gyar Televízió készítette ugyan, de a HunigarofUm megbízásából, és költségére. Ezért cserébe exportképes műsort kellett produkálnunk a földkéreg fejlődéséről, hogy a „belénkfektett” ősszeg meg­térüljön. És a műsor megvásárlóit egyáltalán nem az érdekli, hogy hogyan utaztunk, mi­lyen nehézségeket kellett le­győznünk, hanem a sorozat témája, amely — remélem — ettől függetlenül is hasznos ismeretterjesztést szolgált. — Elégedett a sorozattal? — Tudom, hogy hasznos volt a munkánk, mégsem vá­gyóik elégedett. Mindjárt ta­lálok persze mentségek is a magunk számára, hiszen ez volt az első Ilyen nagy vál­lalkozásunk. Nagyon kevés tapasztalattal rendelkeztünk. Nagyon hosszan készültünk fel, nagyon fontos, tudoma­meg! Hálából leölték a falu kakasát és ők is megajándé­koztak bennünket. Nagyon tiszták az érzelmeik, őszinték az Igenjeik, a nemjelk. — Milyen köaönségvissz- hangra talált itthon a sorozat, ezt várták-e? — Gratuláló levetek érkez­tek gyerekektől és idős höl­gyektől, sok érdeklődés egyes részletek iránt, meghívások előadásra, élménybeszámoló­ra. És még valami, aminek, a legjobban örülök: a munkás­szállásokon állandó-T-program ■ volt a műsor megtekintése. Ha e szállások lakóit sikerült leültetni a képiernyő elé, ha őket érdekli, amit csináltunk, s legfőképpen, ha ök megér­tik — akkor nem volt hiába­való, amit csináltunk, Mert az alapvető célkitűzésiünk is ez vollt: mindenki számára hozzáférhető, érthető isme­retterjesztő sorozatot akar­tunk készíteni. r. a.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom