Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)

1975-01-05 / 4. szám

t

A humanizmus korunkban

A

knrnvp7pfpt és önmagát teremtő, üuiuyránci formáló ember személyisége, helyzete, jellemző tulajdonságai különösen a nagy társadalmi átalakulások idején kerülnek az érdeklődés előterébe. így volt ez a történelem bármely „kritikus” szakaszában, s ez jellemzi a mi korunkat, a ■kapitalizmusból a Szocializmusba, az osztály- nélküli társadalomban való átmenet időszakát is. A nagy történelmi „földcsuszamlások”, a társadalmi-termelési viszonyok minőségi megváltozásai ugyanis szükségszerűen 'együttjárnak a létező értékek, emberi kapcsolatok, szokások, szűkebb vagy tágabb társadalmi közösségek — egyéni konfliktusokkal, sőt tragédiákkal is terhelt — felbomlásával, megszűnésével, átalakulásával. Hiszen a termelési-társadalmi folyamatok és az ember, az egyéniség, a személyiség, szorosan összefonódnak, egymástól nem választhatók el, A társadalmi viszonyok mindig a személyek társadalmi viszonyai, mint ahogy Marx 1846-ban, Annyenkovhoz írott levelében megfogalmazta: „...az emberek társadalmi története sohasem más, mint egyéni fejlődésük története.”

Napjaink „humanizmus-reneszánszának” ■tehát ez az objektív háttere. A „megingó értékek” világában a társadalomtudományoknak is választ kell adniuk az ember helyére, szerepére, jövőjére vonatkozó, sokszor bizony kétségbeesett kérdésekre. A válaszok milyenségét végső soron a termelési viszonyok határozzák meg: az osztály tartalom dönti el, hogy az ember kibontakozását, fejlődését, vagy pedig eltorzulását (és eltorzítását!) célozzák és segítik-e elő. Azaz a nemzetközi és nemzeti méretekben egyaránt összeütköző haladó és haladásellenes erők, a tőke és a munka harca az antihumanizmus és humanizmus kettősségében és küzdelmében is testet ölt.

A tőkésországok társdalmi, politikai és szellemi életében egyaránt az antihumanista, emberellenes tendenciák erősödését tapasztalhatjuk. Amit Marx a munkás elidegenedéséről írt, az változatlanul, sőt még fokozottabban, össztársadalmi méretekben érvényes a mai kapitalista viszonyok között élő ember munka- és életkörülményeire. A munkás „teremtménye”, az általa létrehozott munkatermék továbbra is „dologi hatalomként”, mint „disznófejű Nagyúr” nehezedik a társadalom tagjainak életére. A monoton részekre szabdalt munkafolyamat szétszakítja és elsorvasztja a munkás személyiségét, ezért kielé- gületlennek, ingerlékenynek (lásd a tőkés üzemek dolgozóinak spontán lázongásait), „idegennek” érzi magát a munkában, amely valójában a legsajátosabb emberi tevékenység, s az anyagi javak minél nagyobb meny- nyiségének megszerzésébe, az evésbe, ivásba stb. — azaz a fogyasztásba menekül, S ennek az ízig-vérig antihumanista tendenciának a fokozása, végső soron a kizsákmányolás viszonyainak fenntartása érdekében a modern tőkés manipuláció is felvonultatja széles — 6 sokszor bizony -hatásos — eszközarzenálját.

Ezek az elidegenedést tükröző, a fogyasztási eszközök habzsolását egyetlen életcélként tekintő törekvések átszövik az egész DSrsa- dalmi-politikai-szellemi életet. Hatásuk alól egyetlen társadalmi osztály és réteg sem vonhatja ki magát. Mindennek következtében az anyagi és szellemi értéknek tekintett dolgokban mind kevesebb a társadalmi-emberi tartalom. Mint éles kontraszt érzékelteti ez a

társadalmi elszigeteltségből kitörő, tartalmas, igazán emberi érékeket követő és kovácsoló forradalmi munkásmozgalomnak és résztvevőinek heroikus küzdelmét, humanista törekvéseit.

Az antihumanista tendenciák a mai bur- zsoá társadalomtudományokban is tükröződnek. Skálájuk igen széles, az „örök és változatlan emberi természet” tradícióira hivatkozó, az „igazi” emberi értékeket hangoztató nézetektől a humanizmust nyíltan tagadó felfogásokig. Vonatkozik ez a nyíltan forradalomellenes, antikommunista irányzatokra (pl, H. Arendt, a „totalitariánus iskola” képviselője szerint a szocializmus ellentmond az „örök emberinek”), a szocializmus eszméivel kacérkodó, de a burzsoázia uralmát konzerválni akaró irányzatokra (pl. ■ Schumpeter, aki az általa elképzelt burzsoá recionalitássaí és osztályuralommal megtöltött „szocializmust” éppen humanista tartalmától fosztja meg), s mind jobban (főként az Egyesült Államokban) burjánzó elitelméletekre”, de a kispolgári talajon keletkezett „harmadik utas” mozgalmak és teoretikusok nézeteire is. Jelzi ezt Marcuse utópikus, szocializmusábrándja, amely nem a munka, hanem az „érzékiség”, a „játék és a dal” világa, az „újbaloldal” irracionális társadalomtagadása, a természettel való egybeolvadási igénye, technika- és tudomány-ellenessége is.

A szocialista országokban a magántulajdonnak, mint a társadalom legfőbb szétszabda- lójának, „atomizálójánák” megszüntetése, a társadalmi tulajdon létrejötte és uralma a humanizmus tartalmi kibontakozásának és erősödésének sohasem látott kedvező feltételeit teremtette meg.

Ezeket a feltételeket gyorsították és javították azok a szocialista országokban napvilágot látott intézkedések is, amelyek a szocialista építés meggyorsítását, minőségi fejlesztését a közösségi-egyéni aktivitást gátló tényezők megszüntetését célozták. Vonatkozik ez a személyi kultusz felszámolásával (amely ebben az összefüggésben a környezetét és önmagát formáló egyén fontosságának az elismerését jelentette), a gazdaságirányítási rendszer reformjával, az állami élet további demokratizálásával kapcsolatos intézkedésekre egyaránt.

Szocialista viszonyaink között a társadalmi, közösségi és egyéni alkotóerő, más szóval a valóságos emberi értékek kibontakozása a legszorosabban összefügg a szocialista demokratizmus, ezen belül a munkahelyi demokrácia fejlődésével. A munkahely a legfőbb színtere a szakmai és társadalmi-politikai tevékenységet végző ember képességei kifejtésének, hiszen — a nagy olasz marxista filozófus, Gramsci szavait idézve — „az ember folyamat... tetteinek folyamata." Nyilvánuljanak meg ezek a tettek akár a termelő tevékenységben, a lekiismeretes, mindig jobbat és újat akaró szakmai munkában, akár a gazdasági és politikai értelemben mind optimálisabb döntések elősegítésében — információk adása, véleménymondás útján, a demokratikus részvétel közvetlen és közvetett formáinak kombinálása révén.

>*•

Jory 0 folyamatok eredményeként vábJ» lik az egyén és a közösség mindinkább urává környezetének. S így alakul mind sokoldalúbbá, teljesebbé a szocializmus emberének személyisége.

Vára* Ottó

Művészet és közönsége

Beszélgetés a képzőművészetről

A képzőművészeti kiállító- zőművészeti képzettségünk nézni a képeket. Az egyik sok vendégkönyvei legérde- ahhoz, hogy az ilyeneket in tg- ezt veszi észre, a fnásik azt. kesebb „olvasmányaim” kö- értsük. így aztán valamire csak juzé tartoznak. Szinte minden — így van — helyesel tunk. De sokszor ez á vala- egyes alkalommal találok Huczka László. — Külön mi nagyon kevés. Ilyenkor bennük olyan frappáns és egyetemre, vagy festőiskolára kellene egy vezető, aki min- szellemes észrevételeket, ér- kellene járni az embernek, dent megmagyarázna, tékes, megfontolandó íaná- hogy a mai képeket megértse, — Tárlatvezetéseket már csókát, amelyek a szakembe- értékelni tudja. számos művelődési házban,

rek — az alkotók és a kiállítást Ebben nem értünk egyet, kiállítóteremben tartanak, rendezők — számára jól hasz- Elmondom. hogy szerintem — Mi is voltunk már tár- nosíthatók. napjaink magyar képzőművé- latvezetővel kiállításon, AkA vélemények kétfélék. A szete — legalábbis élvonala- kor sokkal érthetőbb volt látogatók egy része meleg ban — nem annyira valóságtól minden. Tudtuk, hogyan néz- szavakkial dicséri a művészt e’sz akadt — vagy, ahogyan zük a képeket, hogyan kcze- és műveit, a másik része dór- ők mondták: elvont, noha a ledjünk hozzájuk, mit ábrá- gedelmes. olykor dühödt han- művészet minden esetben el- zolnak, miért éppen így fes- gon becsmérli a látottakat, vonatkoztatás, absztrahálás tette meg a művész, azoktól mindenféle esztéti- is —. hogy ne lehetne meg- — Persze — jegyzi jn?g kai értéket megtagadva. Me- érteni, csak külön. magas Balog Nándor — a képzőmű- lyik félnek van igaza? Ezt szintű iskolai végzettséggel, vészetet az iskolában kell mindig csak a konkrét hely- Az viszont igaz, hogy a mai megszerettetni, és itt kell az izetekben dönthetjük el, az realista képzőművészet for- értését is megtanítani,. Gye- esztétika törvényei alapján, imanyelve. ahogyan kifejezi, rekfejjel fogékonyabb ilyenre Az viszont, hogy a közönség „megfogalmazza” az életet, a az ember.

nagyobbik része napjaink társadalmi valóság tényeit, Az egyes mozaikokból a képzőművészetével szemben, élményeit, nagyban különbö- beszélgetés végére kirajzolóelégedetlen, az biztos. zik a korábbitól, például dott a kép, választ kaptunk

Esztergályos ismerősöm Munkácsy Mihály festményei- több kérdésre. Mindenekelőtt mesélte: „Az egyik kiállító- tői, amelyekre minduntalan arra, hogy a munkásak reason láttam egy aktot. Nézem, hivatkoztak. lista, az életet hűen tükrökeresem az ismerős forrná- — Hogy ma másképpen ző szocialista realista műve- kat. De nem találom a nő festenek! mint régen — jegy- két várnak. Sokan azonban lábát, a karjait meglelem, de zi meg Balog Hándof vízve- realizmuson a valóság sz.o'- az-ok meg zsúrkenyérhez. zeték-szerelő —. az termesze- gai, szinte fényképszerű má- vagy inkább kiflihez voltak tes. A világ is változik, vál- solatót értik. Ez — a fejlődés hasonlatosak. No, mondom, toznak a művészetek is. törvényszerűsége szerint sem ha az én koromban is i'lye- Csakhogy mi ezzel a változás- — ma már, amikor a fénykének lettek volna a nők, biz- sál nem tudtunk lépést tar- pezőgépet régen feltaláltók. tos, hogy nem házasodtam tani. sőt mikroszkóppal a testek

volna meg soha.” Nem áll- Ez a megjegyzés újabb belsejébe láthatunk, korszehattam meg megjegyzés nél- irányba tereli a beszélgetést, rűtletn igény. Ezen az ízlésen kül. A művész — mondtam Hogvan lehetne a mai kép- és felfogáson kell változtól- — bizonyára az ilyenfajta áb- zőművészetet és a nagykő- nunk tervszerű és céltudatos rázolással kívánt valami sa- zönséget közelebb hozni egy- ismeretterjesztéssel, rendsze- jétos hangulatot, érzésvilágot máshoz? rés tárlatvezetéssel,

kifejezni, visszaadni. De nem — Közösen mindig jobb —ok—

tudtam meggyőzni a bárá—» ——

tómat, nem tudtam megvédeni a mai, realista képzőművészetet, amely a nem realista irányzatok. a nonfiguratívnak is nevezett művészet formai vívmányait is felhasználja, tartalmának, mondani valójának szolgálatába állítva.

■4

A nagybátonyi FÜTÖBER gyáregységében munkásokkal beszélgetünk a képzőművészetről,

Huczka László villanyszerelő: — Nekem mindig azok a képek tetszettek, amelyekről az első ránézésre meg tudtam állapítani, hogy mit ábrázolnak.

Szőke Hugó művezető:

— A brigáddal közösen a jő múltkorában, megnéztünk egy kiállítást. Csak álltunk a képek előtt. Néztük jobbról, néztük balról, de sehogy se tudtunk rájönni, hogy mit látunk. Absztrakt elvont képek voltak. Kevés a mi képÜj életforma, új lakástervek. Az Egyetértés Mezőgazdasági Tsz négy dunántúli községben élő fiatal családok részére tervezte azt a kétszintes épületet, amelynek egyik szobáját és a benne lakó boldog embereket láthatjuk.

11 észtetek Korom Mihály kandidátusnak, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem docensének: Az Ideiglenes

Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány létrejöttének nemzetközi és belső körülményeihez című tanulmányából.

A Vörös Hadsereg 1944.

őszén Magyarország területén lezajlott hadműveletei eredményeként felszabadult keleti országrészen indult meg hazánk nemzeti és állami újjászületése.

A nemzetközi feltételek az új magyar államiság igen lényeges keretét alkották. Ezek a nemzetközi feltételek a II. világháború befejezésével

kapcsolatos nemzetközi szerződésekben, az antifasiszta koalíció győztes nagyhatalmainak megállapodásaiban nyertek megfogalmazást.

Ez a nemzetközi megállapodás Magyarországot is kötelezte a demokratikus államhatalom megteremtésére, a fasizmus összes maradványainak felszámolására. Világos azonban, hogy az általános nemzetközi élőírások ti volt csatlós országok demokratizálásának csak a keretét alkották. Az új államhatalom tartalmi kitöltése döntően a belső erőkön múlott. Magyar- ország számára mégis kedvező volt, többek között az, hogy a győztes hatalmak álláspontjának végrehajtását hazánkban a felszabadító Szovjetunió szavatolta.

A Szovjetuniói és Vörös Hadserege nemcsak külpolitikai meggondolásokból törekedett ezen előírások félj estté;

Megteremtődtek a népi állam alapjai

sere — ; hogy határán olyan állam létesüljön, ahonnan nem fenyegeti újabb támadás '—, hanem internacionalista lényegéből következően is segítette hazánk forradalmi erőit a társadalmi, politikai és gazdasági talpra állásáért és a népi demokratikus fejlődésért vívott küzdelmükben. Hazánk történetében először fordult elő, hogy halacló nemzeti érdekeink egybeestek a győztes nagyhatalmak állami érdekeivel. Ez a körülmény a szovjet hadsereg felszabadító tevékenységének következtében nagymértékben elősegítette az igazán demokratikus, haladó belső erők kibontakozását és tevékenységet.

Magyarország átállásának és új államisága megteremtésének nagy problémája az volt, hogy 1944. végén a nemzetközi feltételek adott keretein belül burzsoá, hortysta „jogfolytonossági” megállapodás vagy népi demokratikus megoldás kerül-e előtérbe. Tehát Magyarország további sorsára mely osztályok nyomják rá elsősorban bélyegüket, mely osztályok ,és mely pártok, milyen mértékben veszik ki a továbbiakban részüket az ország megmentéséért és újjászületéséért folyó küzdelemből,

Ebből a szempontból volt nagyon lényeges az a körülmény, hogy a belső, antifasiszta forradalmi erők 1944. végére a felszabadított országrészben megszerveződtek, talpra álltak, s ezzel döntő

mértélcben hozzájárulhattak Magyarország átállásához és új államisága megteremtéséhez is.

A magyar antifasiszta népi

erőknek a felszabadított területeken gyorsan kibontakozó mozgalma játszotta a legfontosabb szerepet abban, hogy 1944. december elején a Szovjetunió kormánya az antifasiszta nagyhatalmak nevében is hozzájárult, ahhoz, hogy még Budapest felszabadulása előtt, s a „jogfolytonosság” fenntartása nélkül megindulhasson az Ideiglenes Nemzet- gyűlés, az Ideiglenes Nemzeti Kormány szervezése.

Ilyen előzmények után az MKP legális Központi Vezetőségének két tagja 1944. november végén Moszkvába ment, hogy a szovjet kormánnyal, mint az antifasiszta világkoalíción belül a magyarországi helyzgíért felelte hatalommal, megvitassák a fent vázolt tervet és végrehajtásához hozzájárulást és segítséget kapjanak.

1944. december első napjaiban Moszkvában folytatott ez irányú megbeszéléseken világossá vált, hogy a szovjet kormány minden segítséget megad a magyar demokratikus, népi. erőknek. Azonban a német fasiszták oldalán tovább harcoló magyar katonai erők felbomlásának és átállásának érdekében, valamint a nyugati antifasiszta ’nagyhatalmak álláspontját is figyelembe véve ragaszkodott

ahhoz, hogy äz átállt, hortysta politikusak és katonatisztek képviselői is helyet kapjanak a létrehozandó új magyar kormányban. A hortysta fegyverszüneti bizottság tagjainak és az átállt katonatiszteknek a kibontakozásba való bevonása nemcsak december elején Moszkvában került szóba, hanem már az itthoni előkészítés során a legális pártszervezetek is megvitatták. A volt hortysta katonatiszteknek és politikusoknak az új kormáhyba váló bevonása indokolt volt. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy Magyarország fele akkor még német fasiszta megszállás alatt állt, és ott az uralmat a hitlerista fegyverekre támaszkodó magyar fasizmus maradék erői bitorolták.

A moszkvai tanácskozások résztvevői — mint ismeretes — együtt utaztak haza Magyarországra, Debrecenbe. Itt 1944. december 12-én a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front vezető politikusainak megegyezése alapján létrejött az Ideiglenes Nemzetgyűlés előkészítő bizottsága, amely lefolytatta a felszabadult országrészben g nemzetgyűlési választásokat, és 1944. december 21-én összeülhetett a történelmi nevezetességű Igeig- lenes Nemzetgyűlés.

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés elsősorban a munkásság, a parasztság és a haladó értelmiség képviselőiből állt. ,A kommunistáknak a 1 demokratikus nemzeti összefogásra irányuló sikerét mutatta azonban túl ezen az Í6, hogy a nemzetgyűlésben ott voltak a polgárság, az egyházak és a németekkel szakító tisztikar képviselői is. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés összetétele és jellege megfelelt a Függetlenségi Froijt összetételének és jellegének: a munkásság, a parasztság, a haladó értelmiség, a kispolgárság és a németellenes, illetve németekkel szakító polgárság demokratikus szövetségét megtestesítő népképvisélet volt. Tevékenységét a magyar kommunista párt által kidolgozott és az MNFF által elfogadott és jóváhagyott program szabta meg, amelyet magáévá téve egyúttal hivatalos nemzeti és állami programmá is emelt. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés ezzel együtt kinyilvánította, hogy „kezébe veszi a gazdátlanul maradt ország ügyeinek intézését, mint a nemzeti akarat kifejezője, a magyar szuverenitás birtokosa”. Ezzel tehát az összeomlott nagytőkés-nagybirtokos hatalom romjain a nemzetközi előírásoknak is megfelelő, de a magyar demokratikus erők igényeit is kielégítő népi állam alapjai teremtődtek meg.

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tanácskozásának második

napján már meg is választotta a kibontakozó forradalmi átalakulás központi végrehajtó szervét, az Ideiglenes Nemzeti Kormányt.

Ezzel az új államiság megteremtéséért folytatott előkészítő tevékenység Magyarországon is lezárult. A küzdelem világosan bizonyítja, hogy az Ideiglenes Nemzet- gyűlés és az Ideiglenes Kormány nem „véletlen” jelenség, nem külföldi export eredménye, hanem elsősorban a belső forradalmi és a külső antifasiszta erők tudatos előkészítő munkájának gyü-j mölcse. Létrehozásában a Szovjetuniónak nem volt semmivel sem nagyobb szerepe, mint az antifasiszta koalP ció többi nagyhatalmainak aa általuk felszabadított, volt hitlerista szövetséges ország- gokban létrehozott új koi>4 mányok megalakításában^ Szerencséje viszont a magvas népnek, hogy olyan hatalom töltötte be ezt a nemzeti szerepet, amely komolyan vette az antifasiszta koalíció céljait is, és nem a kizsákmányoló osztályok, a kapitalista erők érdekeit tartotta mindenekelőtt fontosnak, hanem a ma-; gyár dolgozó népet, a demokratikus erőket segítette.

TV T indez együttvéve azé

1 1 jelentette, hogy a Magyarország átállásét, továbbfejlődését meghatározó új ál-í lami6ág, ha formailag nem ití teljesen, de tartalmát illetően már létrejöttének első szakaszában is az alulról jövő népi, forradalmi kezdeményezés eredménye volt.

| NOGRAD - 1975. január 5,. vasárnap