Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)

1975-01-05 / 4. szám

Kolozsvári Grandpierre Emil:

Anyagismeret

Az előzményekről annyit, hogy ezelőtt néhány esztendővel a bútorgyár vezetője egyik napról a másikra elbocsátotta egyik munkatársát. A munkatárs tiltakozott, a párszervezethez, a szakszervezethez fordult, végül egyeztető bizottsághoz. Hiába. Mennie keltett.

Boldogult, de a tüske bent maradt a szívében. Szerette a szakmáját, szerette a bútorgyárat, s fájt. hogy másntt kell dolgoznia. Most, hogy a Duna-parton sétált, megpillantotta a vezetőt Az is sétált.

— AH; áh, Kovács szaki, hát magát is lehet látni?

— Ha olyan fontos lett volna, hogy lásson. Takács kartárs. akkor nem rúgott volna k1 — felelte Kovács.

— Még mindig ezen rágódik?

— Az i ffitteságt-alamftág miéit. I

Takács kartárs az áUát

Üörzsölgette. úgy kérdezte:'

— Maga szerint tehát igazságtalanság történt. Kovács

szaki?

Amaz bólintott, hogy úgy van, az történt,

— És a részletekre emlékszik ?

— Kérem, igazgató kartárs, én sohasem tagadtam. hogy Iliéit követtem eL

— Átvett egy nagy tétel műbőrt, pedig bőrt rendelnek s a kereskedelem i6

tőrhuzatos garnitúrákat várt tőlünk. Ebből rengeteg kár és kellemetlenség származott. Mindenki reklamált, Bem győztünk mosakodni.

— Sajnos, az a színtiszta Igazság, a hibás én vagyok.

— Nohát, — tárta szét a karját a vállalatvezető.

— Csakhogy nem minden esetben könnyű felismerni a műanyagot. Különösen manapság, amikor több a mű- envag, mint az igazi.

Takács körülihordozta tekintetét, majd a szeme megállapodott a Margit-hídon.

— Ha van egy kevés Ideje, mindjárt bebizonyítom magának, Kovács szaki, hogy a műanyagot felismerni gyerekdolog. EmSerf értelem sem szükséges hozzá.

— Bebizonyítja?, — állott meg Kovács harciasán. — Hát arra Igazán kíváncsi volnék.

— Akkor jöjjön velem.

— Bocsánat, — mondta Takács. felmarkolt a földről, néhány kavicsot, majd bedért egy boltba, aztán két másikba. Még néhány perc, s a hídon álltak. A víz fölött, a fő- pillér között sirályok röpködtek. i

— Ide nézzen, Kovács haltára, — mondta a bútorgyár vezetője, zsebéből zsemlét vett elő, a letört darabkákat a levegőbe dobta, a karcsú, hamvastollú madarak vijjogva vetették magukat a zsákmány után. Volt, aki elhibázta, behúzott szárnnyal zuhant lefelé, s az utolsó pillanatban kapta el a zsemledarabot, még mielőtt a vízbe csobbant volna.,

— Micsoda remek akrobaták! — jegyezte meg Kovács

— Azok, — bólogatott Takács, — de nemcsak azok, hanem az anyagismeretük is kitűnő. Mindjárt meglátja.

Néhány kavicsdarabot vett elő, s a zsemledarabkákkal együtt a levegőbe dobta. A sirályok ‘ repültek a zsemlét elkaptad, a kavicsot hagyták a vízbe hullani.

— Jó vicc, — vonta meg a vállát Kovács, — épp elég kavicsot láttak. Megtanulták, hogy a kavics nem ennivaló.

— Igaza van. Kovács kar- tár*. Próbáljunk mást.

Ezzel dugó törmeléket kevert a zsemledarabok közé. A sirályok ezúttal sem tévedtek.

— Dugót is láthattak, —

vélte Kovács.

— Ha máshol nem, hát

azokon a palackokon, melyekbe utolsó üzenetét zárta egy süllyedő hajó kapitánya, vagy szakácsa.

— Ahogy mondja.

— fis a radír gumit?

— Ahogy így röpdöstek a Duna mentén, s bepillantanak a hivatalok ablakán, dögivei láthatnak radírt.

Hunyadi István:

Vitéz Mihály a vázsonyi erdőn

»lottó: „NyóJossAgom. méta tótétbe borait, «madaM?

Wógáttu-időm gorombán csatkant hátamon.

Dajkám, a józan Debrecen útilaput kótött narkamra. Némi kilátás mégis Pozsonyba vitt. Cigány-bandával érkzett a követ úr ide, én olgarcha-virtusát dagasztom mézigékkel.

Ok nem olvastak verset, úntak poémát, c. gyöpös elme nem kér kaszakövet s a marhabél-köszörülés kelendőbb, így hát hoppon maradtam ékes rigmusommal.

Komáromban Lillám bizsergő kint fakasztott, új életkedvet. Kacér bájával sem fukarkodott,

Belém hajolt bizony,

így biztatott néhány titkos sora.

Ám a szülőknek teltszett a pénz soka s a boltosnéi rang többérő, hasznosabb c „professzorinál”, (tgy tituláltam magam.)

Poéta vagyok. Egész javam rojtos zekém s gatyám. Bolhám se számolom. ,

Költőnek lenni Hunniában sült bolondság, wagam csalása. Császári kegy szer ént p'traszi-parcella nem sok, ennyi se illetett.

A köpülyöző fia firkáljon verseket — temesse Lillát s a fölvert Bakonyon kínját ordítsa szét!

I irdosi Né.neth János:

HŐMEZŐ

Ez a nagy, fehér Nirvána

megnyugtat engem, elborít, leplébe úgy bújok bele, szakállam hóvirág-csokor, a csönd ujjam hegyére fagy, szivemben nincsen szenvedély, ami közel volt, messze van, s belém olvad a messzeség, «gybefoly álom és való, zenébe olvad minden át, fehér hó, versem, szállj te is, adj hírt a roppant semmiről, hogy ég, föld, minden összeér s halál, vagy élet, csak szavak, vakíts meg, végtelen havas.

NŐGRÁD - 1975. január 5., vasárnap

— Jő, — nyugodott bele a bútorgyári vezető, — akkor radírnál nem is próbálkozom. Rátértek a műanyagra. Tessék, most, darabuKra töröm, ezt a bakelit hamutartót Hadd lám, felismerik-e a sirályok, vagy átejtem őket mint, ahogy magát is átejtették a bőrutánzattal. Kovács szaki. Hadd lám.

Azzal a levegőbe szórta a hamutartó maradványait Minden darabhoz odarepiiU egy sirály, rápillantott, a unottan elfordult

— Látja, — mondta Takácsi — ezek nem tanultak anyagismeretét, mégsem tévednek

— Ezzel azt akarja mondani. ..?

— Azt, hogy magával ivem történt igazságtalanság, Kovács kartárs. Mert mit csinál egy sirály, ha ismeretlen anyaggal találkozik, ránéz, s a másodperc ezreléke alatt megállapítja, hogy használhar lation. A kutya, vagy a macska hasonló esetben nézegeti, szagolgatja, de a végén, eldönti, hogy megfelel-e céljainak a kérdéses anyag vagy sem. Egyedül maga nem képes erre. Kovács kar társ. Ez nem szégyen, de nagyon nyomatékos figyelmeztetés arra, hogy változtasson pályát. Amihez én hozzásegítettem. No. Isten véle. remélem, most már megnyugszik, hogy nem bántunk magával igazságtalanul,

— Ha nem nagyon siet, az Igazgató karlans, megkérném, maradjon még egy pecig. Hadd tegyek én is próbát, ezekkel a mindentudó sirályokkal.

— Kérerm, - mondta és szokásához híven az áliát dör- zsölgette, körtbem bólogatott, mintha valakinek igazat adna.

— Pillanat, — mondta a

hajdani alkalmazott, a zsebébe nyúlt, s a vállalat vezetőnek hátat fordítva matatott. Aztán kinyújtott tenyerét a másik orra élé tartotta. A tenyerén barna bőrdarabkák. Takács a derékszüa végét áldozta föl a próba kedvéért.

— Ide nézzen igazgató kartárs!

Azzal sziőles mozdulattal a levegőbe szórta a bőrdarabkákat. A sirályok szinte undorral fordultak él a zsákmánytól. Kis híján tiltakoztak, hogy tovább szórakozzanak velük.

— Na? — kérdezte várakozón.

— Hát igen. — kezdte a

vállalatvezető ^ maga lassú módján. — azt bebizonyította, hogy a sirályok, éppúgy nem tudnak különbséget tenni műbőr és igazi bőr között, mint maga, szakikám. És tudja, milyen következtetést szűrök le én ebből a kísérletekből? Azt. hogy protezsálhatja bárki, sirályt nem szerződtetek anyagbeszerzőnek.

Bárány Tamási

KARAMBOL

TE SZIVEM, MI NAGYON

lentről kezdtük. Akkoriban úgy mondtuk: csórón. Gábornak egy szál fekete ruhája

volt, abban járt vizsgázni: nekem egy szoknyám, két blúzom. De szerettük egymást, a többi nem számított Gábor másodéves volt amikor megismerkedtünk, én végzős gimnazista. Az, az, igen, az a bizonyos, nagy, halálos diák- szerelem: a miénk áztán igazán az volt! Es gyönyörűvé talán épp a reménytelensége tette: hogy még csak el sem tudtuk képzelni, hogy is lesz ebből valaha házasság...

Gábor szülei vidéken élnek. ő valamelyik kollégiumban hányódott, én meg, a szüleimmel, a józsefvárosi szoba-konyhában. Oda nem mehettünk, természetesen, Alsó- vagy Felsőbürötepuszdára, az ő szüleihez, hisz azok is csak a szoba-konyhában, és hozzá hol, te jóságos isten! A legközelebbi kisvárostól is vagy harminc kílométernvi- re... Nálunk meg szintúgy csak a konyha várhatott volna ránk; de az anyós konyhájára mégsem mehet az ember az orvosi diplomájával, no nem igaz?

A kuporgatás, a hihetetlen lemondás esztendei jöttek. Spóroltunk, szívem. A szájunktól vontuk meg, de szó szerint értsd! Te, mi olyan szegények voltunk ezekben az években, hogyha nagy ritkán elvetődtünk színházba, hát kettőnknek legfeljebb egy jegyre telt. Az első részt rendszerint Gábor nézte végig, a szünetben ideadta jegyét, s a második részre én ültem be. Előadás után aztán elmeséltük egymásnak, amit a másik nem látott, s csak kikerekedett bennünk az egész darab... Mosolyogsz? Mi akkor inkább sírni szerettünk volna. Es Gábor, képzeld, még ezek közt a körülmények közt is tudott takarékoskodni! Az ösztöndíjából kuporgatta félre a 6záz meg kétszáz forintokat, s mire a diplomáját kézhez kapta, ti- zenkétezje volt a bankban... De ötvenkilenc kilónál nem is nyomott többet szegénykém, elképzelheted!

Akkor már én is évek óta dolgoztam, és magam is szaladgáltam minden elsején fele fizetésemmel a takarékba, így aztán, mire Gábor lediplomázott, nekem is volt félretéve huszonegyem; vagyis kettőnknek összesen harmincezrünk. Ezzel már lehetett egyet-mást kezdeni, s nem látszott teljesen reménytelennek valami lakás után nézni. No, nem az élettörténetem akarom mesélni, elég itt any- nyi, hogy ‘ a diploma után szépen megesküdtünk. Gábor a kórházban kapott egy szo- bácskát, én laktam tovább is az anyáméknál, és a szabadnapjain’ éltük a házaséletünket. ..

Milyen volt? Fogóddz meg: életem legszebb esztendeje!

A* a fuIlasztó izgalom mindig, a találkozások előtt! A felsurranások, hol hozzánk, ha a szüléimét sikerült leráznom, hol hozzá, a kis kórházi szobájába... Férj és feleség voltunk, szívem, és olyan túlfűtötten éltünk, mint egy jegyespár... Hiszed vagy nem: én el sem tudtam volna képzelni ezelőtt, hogy ilyen boldogság egyáltalán van a világon!

No, aztán elkészült a lakásunk — szövetkezeti, igen —, és valahára beköltözhettünk. Lakás tehát már volt, két és fél szoba, vagyis tizenkét csupasz fal, öt ajtó, öt ablak. 6« tükörsima, üres parketta. Mert bútorunk, az persze nem volt. Meséljem, ami mo6t. jött?

Az első év: az egyik szoba és a rádió. A második év: a másik szoba berendezése. Harmadik év: a gyerekszoba és a függönyök. A negyedik év: porszívó, televízió, jégszekrény. Ötödik év Andriskánk. A gyerekkocsi. A mózeskosár, a babkelengye. Hatodik év: egy-egy szőnyeg a két szobába, és a készülődés a másik gyerekre. De ember tervez.

Gábor épp akkoriban kezdett egy kiesé jobban keresni: új helyre került, és alakulgatott a magánpraxisa. Én a két pici miatt természetesen nem tudtam visszamenni dolgozni, anyámmal felváltva kínlódtunk velük, s szerettem volna valaki állandó segítséget, egy megbízható bejárónőt, hogy amint Krisztinkétől tehetem, menjek vissza az intézetbe. De Gábor hallani sem akart erről. Kiszámolta, mennyibe kerülne a bejárónő, s csak fejét rázta, makacson. „Anyád olcsóbb! — mondta, ellentmondást nem túron. — És nekem most minden fillérre szükségem van. a kocsi miatt.”

IGEN SZIVEM. A nyolcadik és a kilencedik év ezzel ment el: kocsira gyűjtött a drágám. S a tizedik év meghozta a kocsit. És hozott még valamit, mert a baj mindig együtt jár: hozta szegény anyám súlyos betegségét. Én újra bejártam már *r intézetbe, amikor ő kidőlt mellőlem, nem volt hát más, mint az, hogy a gverekeket óvodába adj^rn.

Mi az intézetben hétkor kezdünk, Gábor nyolckor a rendelőben. Én tehát ötkor kelek, elkészülök, keltem a gyerekeket, reggelit adok, sietve, mert hatkor ki kell lépnem a kapun. hisz ha nem érek velük fél hétig az óvodába, elkésem az intézetből. Tehát kelek ötkor, mondom, rohanás, mosakodás, öl- tözés. öltöztetés, reggelikészítés és reggeliztetés, aztán rohanás a tömött buszhoz, átszállással rohanás az oviba, megható búcsú, és rohanás a villamoshoz, ki, az intézetbe. Amikor ott beesem az ajtón, Gábor nagyjából akkor kelMÁl'RASZELE — Lóránt János raji*

hét Minek ta keine előbbi hiszen csak nyolckor kezd, és dolgozik éppen eleget!

Igen, szívem, es így feel elméletben. Az elején még lábujjhegyen jártam, és a kicsiket suttogva költöget- tem, fel ne verjük az apjukat Pihenjen csak szegény; dolgozik eleget! Ja-ja. de ez csak a* elmélet, szívem, és hidd el, más a gyakorlat! A gyakorlat úgy fest, hogy én a fogvacogtató hidegben eU indulok a két gyerekkel a hajnali sötétben, felvergődöm velük valahogy a degeszre tömött buszra, tlpródimk, reszketünk, hogy le ne rúgjanak róla, aztán ugyanez másodszor is, és amikor a a óvoda kapujában elbúcsúzom tőlük, akkorát sóhajtok, hogy néha már lelkifurdalásom támad: nem bántam én meg valójában ezt a két gyönyörű gyereket? Eleinte csak áM suhant bennem, meg-megkí- sértett, később már követelődzőén dörömbölt agyamon • gondolati az apjuk most fordul a másik oldalára...

De még ez is csak elmélet volt, szívem. A gyakorlati próba meat Jön. Egyszer csúnya baleset történt, gázolás, ilyesmi, és a forgalom elakadt az utcánkban, * villamosok, buszok megtorlód- tak, csupán a gyalogosok mehettek tovább, s a fürge; mozgékony kiskocsik kerülővel. a mellékutcákon. Hát olt állunk, szívem, a percek múlnak, negyedórákká májdt, félórákká állnak össze, s még mindig semmi. Hatkor indulunk, mondtam már, de féí nyolc! és még mindig nem mozdulunk. A gyerekék fáznak, nyöszörögnek, türelmetlenkednek, sírni kezdenek; én meg, gondolhatod, az őrülésig vagyok már: ennyit még összesen nem késtem az életben, mint amennyit ma reggel fogok!...

Végre jó hír fut végig a hosszú-hosszú, rostokolp kocsisoron: talán most már majd indulunk. Fél nyolc i« elmúlt már: kinézek az ablakon, és képzeld, a kocsinkra hull a pillantásom! Ördög tudja, hogy ts vap ez: Moszkvics, Moszkvics — én

ezer közül is nyombajj megismerem a miénket.. A gyerekek sírnak itt mellettem a hidegtől, nekem mer§ jégcsap a lábam, és Gábor zakóban ül a fűtött kocsiban, és épp most g£Újt rá lassú, ráérős mozdulattal az első cigarettájára. Aztán körülnéz, hogy a hosszú torlódást elkerülendő, merre vehetne egérutat.

Te, ha az ember nagyon akar valamit, sikerül! Irtóz- tató erővel szuggerálom es képzeld,- Gábor felnéz, rámpillant. Kétségbeesve intek a két gyerek felé, s mutatom, hogy leszállunk, várjon, » vigyen tovább bennünket. Derűs arcán egy pillanatnyi felhő, órájára pillant, majd udvariasan fejet ráz, és már kanyarodik is be az első mellékutcába. Én meg magomhoz húzom a két reszkető csöppséget, és átkozom, átkozom, átkozom magamban azt a gazembert Kilencre értem be aztán az intézetbe, csontig fagyva.

Aznap határoztam el, hogy elválok tőle. Nem rögtön persze, hiszen az ilyesmi igazán nem könnyű dolog; millió szálat kell az embernek eltépnie. S nekem különösen sokat kellett, hisz meséltem róla, mennyire szerettem. Eltartott vagy másfél évig, amíg végképp elszántam magam. Most lesz nemsokára a második tárgyalásunk*

HIDD EL, NEM TEHET' TEM MÁSKÉPPEN. A házasság végül. is közös vállalkozás, nem? Én legalábbis ezt tanultam a szüleim házában. Ha nyomorgunk: együtt nyomQrgunk. Ha jól megy sorsunk: együtt élvezzük, De hogy az egyik fillé- reskedik, gondok közt él, a munkában megszakad, vállán két kisgyerek és egy négytagú háztartás minden terhe, a másik meg ezalatt vígan éli világát, kényélemben. fűtött kocsiban. s gond nélkül urizál — ez iartkataticinj