Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Tervek és tények Oktatásra szánt milliók nyomában AZ OKTATÁS ügye érdeklődők jó érzéssel, rosabbak talán kis irigység­gel is hallgathatják, amit a szülők egyre gyakrabban mon­danak: mi mindent megkap­nak ma a nebulók az iskolá­ban! Ha mi is ilyen körülmé­nyek között tanulhattunk vol­na!... De pedagógusokra fi­iránt dákról, a* óvodai férőhelyek a ko- gyarapodásáról szólhatunk.' A csak a rétsági jött létre. Patinás középiskoláink tanácsok 1010 új férőhelyet mint a balassagyarmati Ba­terveztek, ezzel szemben 1400 —1500 gyerekkel többen kap­hatnak helyet, mint eddig. Az eredményekben lényeges sze­repük van a vállalatok, szö­vetkezetek segítségének, a la­kóterületek társadalmi meg­gyeivé azt is megtudhatjuk, mozdulásainak. A sok száz lassi Bálint és a salgótarjáni Madách Imre — túlontúl pa­tinás épületekben működ­nek, a balassagyarmati Szán­tó Szakközépiskola és a sal­gótarjáni közgazdasági szak- középiskola pedig nem e cél­ra épített objektumban van mi minden hiányzik a még társadalmi munkaóra nélkül elhelyezve. Generáljavításuk, eredményesebb oktatáshoz: új bizony jó néhány édesanya tantermek, külön napközis nem állhatott volna munká­szobak, jól felszerelt torna­termek, új és új szemléltető­eszközök stb. ba, vagy a kicsinyeket a fel­ügyeletet vállaló ismerősök­re kellene bízniuk. Megyénk­Mindehhez, persze, sok pénz ben 1973-ban az óvodás ko­kéit ... Vajon mennyi jut a tanácsi keretekből erre a cél­ra? Ha fel tennénk ezt a kér­dést néhány szülőnek, peda rúak 70,4 százaléka kapott fé­rőhelyet (az országos elhelye­zési arány 66,1 százalék.) A tervidőszak végére az arány gógusnak, alighanem nagyon tovább javul Nógrád megyé- elférő válaszokat kapnánk, ben: 72—73 százalékra var- Azt mindenki tudja, hogy ható. Igaz, hogy ettől jelentő­lehetőségeinkhez képest so­kat fordítunk az oktatás, a nevelés céljaira, de vajon hányán tudják azt is, hogy sen elmarad a szécsenyí já­rás (41,4 százalék) és a pász­tói járás (57,3 százalék). Ezek­ben a járásokban több nagy a tanácsok költségvetésének település nem rendelkezik mények megteremtését 34,5 százalékát teszi ki ez óvodával, vagy a meglevő fé- tették. 1975-ben Nógrád megyében, és rőhelyek nem teszik lehetővé illetve áthelyezésük a követ­kező ötéves terv feladatai kö­zött szerepel. Sokat léptünk előre a mi­nőségi fejlesztés terén. A szemléltetőeszköz-ellátásra a központi és a helyi lehetősé­gekből egyaránt jelentős ösz- szegeket fordítottunk. Az ok­tatásügy területén dolgozók általános bérrendezése, a munkaidő csökkentése, a pe­dagógusok területi pótléká­nak és letelepedési segélyé­nek emelése, az úttörőcsapat- vezetői pótlék bevezetése — mindezek a jobb munkakörül- segí­az összeg: 295 millió forint?? az igények kielégítését. Megvalósul a tervezett 41 tanterem A számok sokszor nem mondanak eleget, sokszor meg új általános iskolai is téveszthetnek. Vajon sok, vagy kevés ez a közel há­romszázmillió? Sok jogos az 1970. évi 32,2 főről 28,4 fő­Fontos tényező a diákszo­ciális juttatások gyarapodá­sa is. A középiskolai ösztöndí­jak kifizetését az egyetemi felépítése. így az egy osztály- előkészítő tanfolyamok, szak­teremre jutó tanulók száma táborok költségeit, az általá­Igény kielégítése még várat re csökken. A párt- és ta- magára, a fejlesztésben taka- nácsi szervek határozatai nyo­rékosaknak, szerényeknek kell lennünk sok esetben. Nem vitatható azonban: ezek a számok önmagukban is bizo­mán igen jelentősen megvál­tozott az osztott, a részben osztott és az osztatlan isko­lák aránya. Jelenleg 156 is­nyítják, hogy a kulturális kola működik, ebből 72 ősz­fejlődésünk irányát megsza­bó határozatok nem marad­nak papíron, sokat teszünk megvalósításukért. tott. 25 részben osztott, pedig kis létszámú. A utolsó kategóriába tartozó is kólák számának csökkenté­nek és középiskolai előkészítő tanfolyamok kiadásait is a költségvetésből kellett meg­valósítani. HOSSZAN lehetne még so­rolni, hány helyre kell elosz­tani a kulturális célokra szánt milliókat. Ezért mondhatjuk, 59 hogy a legnagyobb összeg két mellett is igen nagy szükség van a társadalmi összefogás­ra, a közös célok érdekében AZ EDDIGI adatok a!»Plan sét csak körzeti iskolák és végzett munkára. Az óvodák, is biztosan látható, hogy a negyedik ötéves terv eredmé­nyeinek számbavételekor a legtöbb örömmel az új óvo­diákotthonok építésével való- iskolák patronáló! így gyor­síthatjuk meg. A két, Rétsá- gon és Pásztón tervezett álta­lános iskolai diákotthon közül síthatják meg a közoktatás fejlődését ebben az évben is. G. K. M. Mai tévéajánlatun'c 28.2*: Kínai kancsó. műkereskedővel, felértékel- beszélgetés után önaämäban, tétek — s örömmel veszik szórakozottan, leveri, a kínai Kosztolányi Dezső aoarellá- tudomásai!, hogy valóiban ér- kémcsőt. A házaspár napokig, jáfoól készült tévéfilm. A sze- tékes. hetekig abban reménykedik, gény hivatalnok házaspár A család pártfogója a gaz- lovag Marti ny majd kár­nászajándékul egy kínai kan- dag Martány lovag. Már több- pótolja őket az értékes hól­esőt örököl. Bár sokszor meg- szőr vendégeskedtek lovag miért. De a lovagnak eszébe szorulnak, az értékes tárgy- Martimyéknál, s egyszer meg- se jut.. hoz mégsem nyúlnak. Csak hívják őt szegényes otthonuk- A házaspárt Hauman Péter szeretettel nézegetik, őrzik. ba. Izgatott készülődés, s a és Törőcsik Mari játssza, lo- Rokoíiaikkak hozzáértő lovag meg is érkezik, rövid vág Mantinyit Darvas Iván. Megyei filmbemutatók Jól hezdó'dik az új esztendő Gian Maria Volonte A Mattéi ügy replője című olasz film fosse­állást ebben a kérdésben, a öntést, a végső következte- lsek levonását a közönségre vízza. Az eseményeket, a mo- ivumokat viszont úgy il- eszti egybe, hogy nem hagy kétséget saját véleményét i.- etően. A Le Monde kritikv- a a film megtekintése u! r ; következőképpen- véleke- iett: ..A tanúvallomások és ■orólékosan rekonstruált dr,- umemtumok tömegéből o'.yt a ■ráma született, amely túllép Mattéi személyes «esetén» hogy a mítosz magaslataiba emelkedjék. A hatalomvágy és a »hódító« magányosságá­nak drámája egy »aranypol­gár« drámája, akit a brutális palái meggátolt abban, hogy maga mondja ki élete uto’só s'avát. Gian Maria Volonle alakítja Mattéit. Nagy szí­nész egy nagy filmben.” Erwin Stranka mesefilmje, a Zsuzsi és a varázsgyűvű kisiskolások számára készült* s elsősorban az 5—12 évesek élvezhetik a bájos történetet. Szereplői javarészt gyerekek, akik valódi színészként vesznek részt a pergő cse­Az új óv két filmbemutató- bője, az egykori német kő- ja közül gz egyik egy lebilirt- olajkutatósi program folyta- cselően izgalma® társadalmi tója, az olasz gazdasági élet filmdráma, a másik egy bű- egyik legfontosabb alakja, bájos gyermekfilm. Az egyi- 1962. október 27-én az olasz­két Olaszországban., a masi- országi Bascape-ban repülő- lekményű. humoros fordula- kat a Német Demokratikus gép-szerencsétlenség áldozata tokban gazdag történetben. A Köztársaságban forgatták, lett. Ez azonban mind a mai Zsuzsi szerepét játszó kis­napig tisztázatlan, sokan a szerencsétlenséget merény­letnek tulajdonítják. Maga Roei sem. foglal konkrétan Más a téma, má® a feldólgo. zás módja, más a helyszín — és még sorolhatnánk, hogy milyen sok mindenben eltérő egymástól a két film, ame­lyet egy dolog mégis össze­köt: szórakoztató érdekessé­gük, hasznosságuk, A Mattéi ügy című film­drámát Francesco Rosi ren­dezte, aki ezúttal is, korábbi műveihez — Kihívás, Gyil­kosság Szicíliában. Kezek a város felett — hasonlóan po­litikus filmet készített A forgatás idején nyilatkozta: „A film nem lesz bibliográ­fia, sem pedig szélesen höm­pölygő életrajzi történet. Sokkal inkább egy ember ka­landjainak a története. Egy emberről szóló elbeszélés, történet azokról a problé­mákról, amelyeket szemé­lyével é maga provokált ki. Filmem provokatív jellegű, mint ahogy Mattel is provo­katív személyiség vott.” Ki volt a valóságban ee a provokatív személyiség ? A második világháborúban el­lenálló, a háború befejeződé­se után az olasz petróleum­társaság, az AG4P oég veae­szerepét játszó lány, Monika Wolf bizonyá­ra megnyeri a nézők rokon- szemvét. uiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiuimnHiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiHmHHiHiiiiiimiiiiiiiiiiuiiiiiiiniiiiiiiiMiiii'iiHiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiííniiilUHiHitmHiiHiiHiiiiHiiiMmimHiiminniHii "pMőször csak a tárgyak gyűltek körénk .:. A puha, finom anyagból ké­szült pongyola, melyet Kis- anya minden karácsonykor ott talált a feldíszített fa alatt; a gyönyörű sárközi parasztru­ha, Lili ajándéka .. Nem tudom, mikor tűnt elő az arc, a huncutul mosolygó, amint félrehúzódva szemlélte az ajándékozottak örömét, az ő szerény, szép ajándékát... Móricz Lilivel, Móricz Zsig- mond legkisebb leányával be­szélgetek a régi karácsonyok­ról, pontosabban az ünnepek­ről, meghitt pillanatok csend­jében rejtőző emlékekről. — Apunak különleges érzé­ke volt az ajándékozáshoz — kezdi az emlékezést. — Na­gyon szeretett másoknak örö­met okozni, alkalmanként ha­talmas méretű csomagokkal lepett meg mindannyiunkat, azt azonban soha nem láttuk, mikor csempészte be a lakás­ba ezeket a csomagokat. Gon­dosan vásárolt, soha nem kel­lett az ajándékait visszavin­ni, cserélni... A fát mindig közösen díszítettük mi, a csa­lád, abban nem vett részt. Amikor elkészültünk, félrevo­nultunk, ő pedig valóságos ki­rakodóvásárt rendezett a fa alatt. Mikor végzett a csoma­gok elrendezésével, csengetett és kiosont a szobából... Még felnőtt korunkban is, egy kis­gyermek ámuló izgalmával jött velünk vissza a kará­csonyfához. Sikoltoztunk, tán­coltunk, ő csak állt és figyelt bennünket. — Hogy szerette-e az ünne­peket? — Ügy fogalmaznék inkább, nem zavarták őt az MÓRICZ ZSIGMOND AJÁNDÉKA ányérzet támadt bennem, mint minden alkalommal, ha róla esik szó. Hogy mi az, amit hi­ányolok? — Az őszinte szava­kat arról, személy szerint ki, mit köszönhet Móricz Zsig- mondnak? Egy szép jelzőt. Egy igaz mondatot. Akik a cso­dálatosan szép „olcsó” köny­veket vásárolják, vajon tud­ják-e, hogy egész életében arról álmodott, hogyan lehet­ne megvalósítani, hogy nemes irodalom váltsa fel a ponyvát? ünnepek. Ha gondolatban va- na. — Valójában, máskén lami gyötörte, egy regényen nem figyelhette, nem is írhat- vagy bármilyen írásban töp- ta volna meg olyan jól a kü- rengett — néhány órára abba- lönböző jellemeket — ám a hagyta a munkát, de azután közvetlen környezete úgy lát- ugyanúgy dolgozott karácsony ta, hogy jókedvű, szeme csil- éjjelén is, amint más hétköz- log előtte félig töltött pohár. . szövetozétetatflT* tknütt "pa napokon logott szajaban a ci- mit is hittek volna mast, rasztokról álmodott... Vágyai- garetta, földre hullott hamu es minthogy duhaj ember? — In- papírhalom körülötte... Az ni. igazán a pezsgőt szerette, ő igazi ünnepei, úgy hiszem, de abból.sem sokat... azok az órák voltak, amikor — Jellemző szokása, szen- befejezte egy-egy munkáját, vedélye, hobbyja? ha valamiről úgy érezte, hogy _ Mindig éjjel olvasott. Amikor lefeküdt, körbe vette magát könyvekkel, kirakta őket, mint bástyafokokat... — Nagyon szerette a tehet­séges embereket. Kapott egy­szer egy kéziratot. Kockás sikerült. Ilyenkor, egyszerű hétköznapokon is, ünnepelt az egész család. A belőle lassan oldódó derű mindannyiunkra átsugárzott, úgy éreztük, könnyű lesz élni..; val, küzdelmeivel itt él ma is, közöttünk... ezért nem érzem méltónak hozzá, a klassziku­soknak kijáró, ódon tiszteletet csak. Igaz, írói hagyatékát megőrzik a könyvek. Én az ember emlékéért aggódom. Az emberért, aki nem ismerte a rosszindulatot, aki bizalmával megajándékozott minden is­meretlent, aki egy hír hallatá ra kész volt akármilyen fá — Milyen ember volt M6- papírra, kézzel írott, tehetsé- radtan vonatra szállni és el­ricz Zsigmond? — Nagymama egyszer azt kérdezte tőle: „Hol szorult benned a vadság?” — Az írá­saiból sistergő indulatot, akik jól ismerték nem értették, akik nem ismerték túlértékel­ték. Hányszor hallottam visz- szaemlékezni embereket arról, hogy milyen jót mulattak Mó­ricz Zsigmonddal. A valóság­ban nem ivott, nem dohány­zott (ez utóbbit csak munka közben, akkor azonban na­gyon sokat), soha nem ká­romkodott. Hogy az Űri muri írója egyetlen pohár bor mel­lett „mulatta” át az éjszaká­kat — ezt el sem hitték vol­get sejtető írás volt. Válaszolt a feladónak, kérte, keresse fel a szerkesztőségben, újabb írá­sokat is kért. És mert hosszú időn át nem kapott feleletet, felkerekedett, személyesen el­utazott hozzá. Amint utólag megtudtuk, a tehetséges kéz­irat szerzőjének nem volt annyi pénze, hogy felutazzon Pestre, Móricz Zsigmondhoz. Ezt megírni pedig — szégyell- te. — Jól gazdálkodunk-e Mó­ricz Zsigmond hagyatékával? — Köszönöm, hogy meg­kérdezte. Ebben az évben len­ne 95 esztendős. A nyáron, születésnapján. Leányfalun utazni az ország másik végé­re... — Emlékszem egy kará­csonyra. Már beteg volt, sú­lyos anyagi gondokkal küzkö- dött. Este, a csengőszó után, amikor bementünk a szobá­ba, a fa alatt egy kis zsák földimogyorót találtunk. Nem volt pénze, és mégis, olyan ajándékkal tudott meglepni, melynek mindannyian örü­lünk, melyből mindannyiunk­nak jut... TVT óricz Zsigmond arca, amely az időben las­san távolodik — nem moso­lyog. Csendesen figyel, félre­hajtott fejjel. Bennünket, em­4 NÓGRÁD - 1975. január 1„ szerda kis ünnepséget rendeztek. Sok bereket. Örülünk-e ajándékai- szép emlékező mondatot hal- nak? lottam, mégis, ugyanolyan hi- László Ilona Zenekultúránk követei V erseny győztes fiatal művészek A zenei verseny a fiatal művészek váratlan feltűné­sének kivételes lehetősége, a világkarrier elindulásának ünnepélyes pillanata. Az egyes versenyeket a rendező országok nemzeti ügynek tekintik, a közönség a sze­replők teljesítményeit a sportversenyekhez hasonló izgalommal és lelkesedéssel kíséri. A győztesek nevét az egész világ megismeri, s így saját karrierjük fejlődésén túl hazájuk zenekultúrájá­nak követeivé válnak a vi­lágban. Zeneéletünk legnagyobb szenzációja volt, amikor az 1969/70-es tanévben a zene- akadémiai növendékek kö­zül olyan zseniális fiatal zongoraművészek tűntek fel, akiknek produkcióit csakha­mar dicséretekkel árasztotta el a hazai és a külföldi saj­tó. „Ránki Dezső a pianista­csoda!” írta az egyik nyuga­ti szaklap, amikor Ránki 1969 őszén 18 éves korában olyan fölénnyel nyerte meg a zwickau-i Schumann- versenyt, amely példa nélkül állott a verseny addigi tör­ténetében. Néhány hónappal később Kocsis Zoltán győ­zelme a Rádió országos Beethoven-zongoraversenyén szintén első állomása volt az azóta elért nagyszabású ha­zai és külföldi sikereinek. A két versenygyőzelem csak egyik oka annak, hogy ne­vüket mindig együtt emle­getik: gyerekkoruk óta jó barátok, egymás művészeté­nek őszinte tisztelői, egyben legszigorúbb kritikusai. Kocsis Zoltán, Ránki De­zső, valamint a velük egy- időben feltűnt sok tehetsé­ges fiatal zongorista világ­szerte elvitte a magyar zongorapedagógia jó hírét. Utánuk a fiatal énekesek között tűnt fel ugyanilyen váratlanul néhány kimagas­ló tehetség. Tavaly, alig pár hét leforgása alatt öt énekes nyert első díjat: Kal­már Magda Pozsonyban, Sass Sylvia Szófiában, Gáti István Trevisóban, Kováts Kolos Rio de Janeiróban. és Csengery Adrienne ’s Her­togenboschban. Közülük so­kan már előzőleg, sőt azóta is arattak jelentős nemzet­közi győzelmeket. A legtüneményesebb pá­lyát Sass _ Sylvia futotta be az elmúlt kéj; évben. Még főiskolás korában nyerte meg a Televízió Kodály ­dalversenyének nagydíját. A szófiai operaverseny nagy­díját az ő szereplése elölt mindössze egy alkalommal, évekkel ezelőtt adták ki, az azóta világhírűvé vált bol­gár énekművész Dimiter Petkov részére. Idén Moszk­vában pedig a Csajkovszk ; j - versenyen második lett Ko­váts Kolossal együtt (a női mezőnyben a zsűri az első díjat nem adta ki.) Látszó­lagos ellentmondás, hogy az ízig-vérig színpadra termett énekesnő legnagyobb nem­zetközi sikereit épp a szá­mára kedvezőtlen művészi közegben aratta. — Valóban nem vagyok igazi versenyzőalkat — mondta — hiányzik nekem a mozgás, a színpad, a já­ték. Hogy miért jelentkez­tem mégis a versenyekre ? Ügy érzem mindenképpen szükség van az effajta erő­próbákra. Gáti István első dija Trevisóban azért különösen jelentős, mert régebben ma­gyar énekesek Olaszország­ban még a döntőig sem jutottak el. A többi díj­nyertes is vagy olasz volt, vagy ott tanult. Mario del Monaco, a világhírű olasz énekművész — mint a zsűri tagja — nagy elismeréssel nyilatkozott Gáti szép hang­járól, muzikalitásáról. Kováts Kolos Brazíliában egy érdekes versenyen győ­zött. A világ legjelentősebb nemzetközi versenyeinek el­ső díjasait hívták meg Rio de .Janeiróba, — őt azErkel- versenyen elért helyezése alapján. A huszonegy éves zongo­rista Schiff András, már a Kocsisék utáni generáció képviselője, sőt a Zeneaka­démián ’ éppen az újdonsült fiatal tanársegéd Kocsis Zoltán növendéke. A Csaj­kovszkij-versenyen nemrég nyert negyedik díja igen jelentős helyezés, hiszen a szovjet zongoraoktatás vi­lágszínvonala, zongoristáik óriási technikai fölénye, min­den nemzetközi versenyen megmutatkozik. A sok kivá­ló szovjet zongorista mellett magyar művész évek óta nem ért el ilyen helyezést Korda Ágnes &

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom