Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)
1975-01-01 / 1. szám
Pécsit6 utca! toronyhárak, „Itt még a levegő Is ritkább" — tréfálkoztak egymással. nyék. gyárak hirdetik; az egymáshoz ragasztott téglák, blokkok egy úl korszak ..illusztrációd”. amiről apák álmodtak és fiúk dolgoznak érte. — Bácsi * Dolgozni szeretnék — állított be áz irodába a tizennégy esztendős Juhász János. — Hány éves vagy? A fiú megszeppent. Tudta, hogy csak 15 éves kortól adnak munkáit, s neki egv évet várnia kellene. Kicsit habozott majd kivágta: — Tizenöt! Ha nem hiszi, hozhatok papírt is róla — restelkedve; hogy füllentett,' de boldogan, mert teljesült a vágya: kenyérkereső lett 1948-at írtak... — Itt lesz a bányaváros — mondták neki a többiek, amikor Nagyhátany mellett négy kockahliz építéséhez kezdtek. — Itt? — kérdezte magában, s hitetlenkedve csóválta fejét a pusztaság láttán. Fáradtan érkezett esténként haza Mátraverebély.be. Reggel viszont újra és úira frissnek érezte magát sietett az építkezésre, hordta a téglát, a maltert. Görnyedt a vasbeton áthidaló alatt amit öten- hatan cipeltek. „Érteni is kell ahhoz...” — a munkafelvételi irodán hallott mondat állandóan a fülében duruzsolt. — Értek majd én — foeadkozott míg nem szakmunkástanuló lett A tanulás évei gyorsan elröppentek. Micsoda érzés volt amikor kőművesként dolgozhatott az állványon, három-négy emeletnyi húzták feí, majd nem messze a síküveggyár Zagyva II. egységének kivitelezéséhez láttak hozzá. — A ráktárt — a vágórészt — csináltuk — emlékszik vissza a kőműves-brigád vezető, mert időközben azzá lett. Munkatársai már a városközpont átépítésének részesei voltak. Ide került a brigád vezető is. „kis kitérővel”. Mongóliába küldték két évre. egy biokombinát építéséhez. Amikor hazajött, dörzsölhette a szemét: — Két esztendő alatt menynyi minden megváltozott — mondta ő. áld legjobban tudja. hogy mire képesek a kőművesek. Építették a Karencs Szállót Maguk is úgy érezték: a jövő városát alapozzák. Aztán a Pécsikő utca épületei következtek. Húzták a toronyházak falait a város felett s viccelődtek egymással, hogy „Itt még a levegő is ritkább”. Csodálatos érzés, amikor az ember évek múltával visz- sza-visszatér alkotásai színhelyére. Juhász János is íev van ezzel. Sétál Salgótarján utcáin. Jobbra is. balra is ismerős homlokzatok, kedves faiak, megannyi emlék. Kezdve a FŰTÖBER nagybátonvi gyárától — ott is ők dolgoztak — egészen a megyeszékhely új mozijáig, ahol először burkoltak pirográn ittál. Az oktatási igazgatóság építése során a márvány, korábban a 13-as jelű épületnél a keretvázas módszer jelentette az újait. A kőműves Nógrád megve fejlődését állványokon, kezében kalapáccsal, kőműves- kanállal, függőónnal élte végig. Falazott, rakta a csempét. vakolt Csak egyik részese volt annak a munkának, ami nyomán űijávarázsolód- tak a települések, a viskókat, kolóniákat korszerű, a megváltozott életet kifejező' lakótelepek váltották feL Némák a kövek, a téglák.’ s lehet a beton hideg és kemény. a falak mögül árad a meleg. Szívet bizseregtetően. simogatóan. Azoknak, akik az elmúlt három évtized alatt alkották, egyszerű. dolgos, hétköznapi munkásembereknek. .. Szabó Gyula As MSZMP Nógrád megyei Oktatást Igazgatóságának AJ otthona a domboldalén. ' Némák a kövek, a téglák. ! A beton hideg, kemény és | tartós. A habarcs sok mim- i dent eltakar. Anyagok, me- 1 lyefeből az építők falakat födémeket formálnak, magasságokat hidalnak át. Alkotnak. .. Sorsuk: kőművessors. elválaszthatatlanul kötődik a múlthoz, jelenhez és jövőhöz. Erősebben, mint a betonba» pihenő vas. feszeseb- j ben a felhők felé törő karcsú épületeknél Büszkék erre a kőművesek. Kezük nyomán vastag alapok nőnek ki a földből lakások, intézmétette még hozzá, mert mindenre el volt készülve. Dolgozni akart, építeni. A jelszó. amit otthon hallott a fülében motoszkált: „Tied az ország — magadnak építed!” — Aztán mihez lenne kedved? — Építeni... — Erős legénynek látszol Az erő azonban kevés. Érteni is kell ahhoz. Ha megfelel: téglát cipelhetsz, segíthetsz a kőműveseknek. — Megfelel — hangzott a munkára jelentkezett fiatalember válasza, s már hátrált is kifelé, ki az ajtón, kicsit magasban. Ennél csak áss voK felemelőbb. midőn a Nóerád megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozójaként a megye- székhelyre került építeni a várost.. Szűk utcák.' füstös épületek. ormótlan tűzfalak, apró lakások. Aztán jöttek Juhász Jánoséit. a kőművesek. Romboltak először, hogy építeni tudjanak. A földgyalu Zaev- vapálfaltán félelmetes erővel tolta maga előtt a törmeléket hogy helyet csináljon az újnak. Kétszer 24 lakás falait — fzeffltő a XJC1. századból — mondogatták a maketteket látva. Annak ellenére. hogy sok mindent átéltek már: nehéz volt elképzelni az új Salgótarjánt. Egv idő után ném volt gond a fantáziával maga az éoílé* jelentett emberfeletti munkát Az utóbbi években az Arany Jáno6 utca lakóépü'fl- teinek kivitelezésében jeleskedett Juhász János és brigádja: Gortva Lajos. Tóth G: József, Vérebéivi György. Ve- rebélyi István, s a többiek. Emlékek színhelyén A PttTÖBJSR oagybaionyi gyáregységé««* csarnoka. Á kőművesek nemcsak lakásokat •.uu.-. ___—__ toad totemeket Is éotoettek. _______________ j A 13-as Jelű épület kivitelezésének felejthet eöen élménye: ismerkedés a keretvárai Jóság£ íctvéteietí módszerrel ‘«teiassí’ j
