Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)

1975-01-30 / 25. szám

Nem megkezdődött: tovább folytatódik a takarékosság

Megerősítette és bizonyította

Nálunk nem megkezdődött, hanem tovább fokozódik a takarékosság. Így kezdte, s röviden ezzel a mondattal summázhatnánk beszélgetésünket, amelyet Kollár Józseffel, a romhányi Építési Kerámiagyár igazgatójával folytattunk.

Valóban, az MSZMP KB december 5-i állásfoglalása már csak megerősítette és bizonyította a gyár vezetőségének. addig tett intézkedéseit és a mérleg megvonásánál kitűnt: terveik nemcsak az üzem, hanem a népgazdaság elvárásainak is eleget tesznek. A gyár gazdasági és társadalmi vezetősége jólesően nyugtázta, hogy elképzeléseik, eddigi munkájuk, lépést tud tartani a fokozottabb követelményekkel, a mindinkább előtérbe kerülő anyag- és energiatakarékossággal. Így hát, jöhetett volna a taps, az elégedett kézdörzsölgetés.

De nem úgy történt, és ez egyértelműen rámutat a gyár vezetőinek helyes szemléletére.

A gyár történetében az 1960-as évek végén végbement struktúraváltozás — amikor is a cserép kályháról áttértek az építési kerámiák, a fali- és padlócsempék intenzív gyártására, s lényegében az új termék bevezetésével új gyárat is alapítottak — egyébként is kényes helyzet elé állította a romhányia'kat. Termékeikből, bár azok minden vizsgált mutatója jobbnak bizonyult, mint az eredeti, Olaszországból importálté, nem exportálnak; feladatuk az óriási mértékben megnövekedett hazai lakásépítések igényeinek kielégítése. Devizára tehát nem tudnak szert tenni, ellenben minden évben nagy összegű dollárt fordítanak az importból származó festékanyagom beszerzésére.

Így a feladat már évekkel ezelőtt is adott volt minden lehetőséget figyelembe véve, a minimálisra kell csökkenteni a devizakiadást.

De hát milyen lehetőség mutatkozott erre?

A tények, behatások alamár most is főleg az éjszakai olcsóbb energiát használják, s a törekvés továbbra is az: ahol mód van a takarékosságra, tegyük meg.

pos, átfogó vizsgálata során egyértelműen kirajzolódott a jövő: meg kell teremeteni a festékanyagok helyben történő gyártását. Ennek eredményeként, már az elmúlt évben tt

65 tonna új típusú, műszaki Nemcsak az agytroszt nyelven frittének mondott festékanyagot — amely lényegében egyfajta speciális üveg — állítottak elő, s ezzel az első lépéssel már több mint kétmillió forintot takarítottak meg.

Import helyett — Romhányban

Ugyancsak a gazdaságosság javítását célozta az 1974. utolsó negyedében megkezdett utolsó negyedében megkezdett, úgynevezett szitanyomással készülő padlócsempék gyártása. Illetve, nem is csak ez növeli a bevételt és csökkenti a kiadandó valuta nagyságát, hanem az a tény, hogy ehhez a technológiai folyamathoz is sikerült megoldani helyben a gyártáshoz szükséges festőpaszta előállítását. Jelentős olasz importtól mentesül a gyár, s lévén, hogy csak az elmúlt év végén kezdték el a termelést, < az eredmények, a takarékosság újabb megnyilvánulásai, már ebben az évben éreztetik hatásukat.

Megéri hát a 6ok fejtörés, ia sok álmatlan éjszaka — mondta az igazgató, akit munkatársaival együtt nyughatatlan embernek tartanak. Mindig újabb, a lehető leggazdaságosabb megoldásokon törik a fejüket, s a célkitűzések analizálása során az összér- deket tartják szem előtt.

A rendkívül valutaigényes gyártás tudatában, biztosítva az anyagi és személyi feltételeket, már megvalósították a korszerű anyag- és eszközgazdálkodást. A fázisjavítók újabb felülvizsgálatával és a műszakszámok egyenletesebbé tételével még tovább csökkentik az energiafelhasználást. Ez utóbbira jellemző, hogy amíg 1973-ban még csak 1,4, a rákövetkező évben már 1,8 volt az átlagos napi niűszak^zám, s ezt az idén 2,2-re szeretnék — reális megfontolások alapján — emelni. Az anyagelőkészítők

FIGYELMETLENSÉG

Igen sok kár keletkezett már a figyelmetlenségből. Az ember tisztában is van azzal: ha nem ügyei arra, amit tesz, annak következményei lehetnek. Ennek ellenére rendre beleesünk a figyelmetlenségbe és a következmények már nagyon kellemetlenek. Amiről most itt szó lesz, az is figyelmetlenségből eredt. Litkén, a sertéshizlaldában nagy mennyiségű lucernalisztet használnak fel az állatok táplálására. Patvarcról, a raktárból pótkocsival felszerelt teherautóval szállítják rendeltetési helyére ezt az igen értékes takarmányt, amelynek az ára sem csekély. A közelmúltban a késő délutáni órákban is szállítottak. A tehergépkocsi volánjánál Barta Gyula, az egyházasgergei tsz gépkocsivezetője ült, rakodója kíséretében. Előre bocsátjuk, kötelességét eddig lelkiismeretesen végző autóvezetőről van szó.

A délutáni órákban indult Patvarcról, tisztességesen megpakolva a járművet, de nem szabálytalanul. Zavartalanul haladtak céljuk, a litkei sertéstelep felé. Nógrádszakál környékén hajtott eléjük szabálytalanul egy élelmiszerszál- lító kocsi. Bartának hirtelen fékeznie kellett. Itt kezdődött a figyelmetlenség. A fékezés következtében ugyanis a pótkocsin levő rakomány megcsúszott. Tehát eredeti helyéről elmozdult és fellazult. A gépkocsi vezetője akkor követte el a figyelmetlenséget, amikor nem ellenőrizte, hogy a hirtelen fékezés után rendben maradt-e a rakománya.

Tovább hajtott, és körülbelül tíz zsák lucernalisztct az országúton fokozatosan elhullajtott. A főkönyvelő értékelése szerint körülbelül ezer forint értékű a kár.

Barta igyekezett jóvátenni mulasztását, mert amikor tudomására jutott, hogy az országúton elszóródott a szállítmányából, elindult, hogy összeszedje. Sajnos, ez már. nem tcl.ies egészében sikerült, mert a délután négy órakór, a ludányhalászi felé tartó munkásszállító autóbusz vezeíöic abból két zsákkal elvitt. A többit azért nem. mert rászóltak az arra járók. Az autóbusz vezetőjének magatartása elítélendő. Kihasználva Barta figyelmetlenségét megkárosította öt. Az a gépkocsivezető is gondolkodjék el, aki szabálytalanul megzavarta Barta útját.

Tanulság: a munkában a legkisebb figvelmetlenség is kárral jár. Az embereken múlik, hogy ne így legyen.

Bobál Gyula

Képesített könyvelői tanfolyam

A Palóc táj Termelőszövetkezetek Szövetsége ismerve a közös gazdaságok számviteli apparátusának szakmai képzettségét, közreműködött abban, hogy képesített könyvelői tanfolyam induljon,. Ennek során, nőtt az iát dolgozok

szakmai képzettsége, egyúttal enyhültek a szakerntbergondok a közös gazdaságokban. Az elmúlt esztendőben 22-en. tettek eleget vizsgakötelezettségüknek. Ebben az eszitendöben már 36 fő jelentette be, hogy m agasaibib számviteli szakképzettségiét kíván szer cam.

Beszélgetésünk során, miután áttértünk az energiagazdálkodás feladataira, az igazgató nem kevés maliciával jegyezte meg: Még az a szerencsénk, hogy két évvel ezelőtt tértünk rá az olajtüzelésre... Valóban, szó jera esett még akkor a folyékony fűtőanyagok felhasználósának korlátozásáról. De hát, mi a teendő? Visszatérni a generátorgázra? Szó sincs róla — felelte. A műszerezettséget kell magasabb szintre emelni: minden fogyasztóhoz olajmérőt szerelnek fel, s ha mégoly nagy összegnek tűnik is, de hosszabb távon megéri.

De a gyárban nemcsak az „agytröszt” gondolkodik a takarékosságról. Már régebben, de most, hogy felhívással is fordultak a dolgozókhoz, egész sor ötletes, jelentős javaslat kerül vissza a vezetőkhöz. Nagyon egyszerű példát mondott erre az igazgató. A mázas égetőkemencéknél dolgozók, a berakókocsik elhasználtsága .miatt, sosem tudtak teljes mennyiségű csempét égetni: 8—10 darab mindig lemaradt róla. Rövid számlálás után rájöttek: ez évente több, mint 10 ezer négyzetméternyi csempemennyiséget jelent. S mindamellett, hogy ennek értéke is jelentős, még sok felesleges energia megy veszendőbe.

Hogyan is mondják? A téma az utcán hever...

Természetesen, a befektetés nélküli, vagy a kis ráfordítással is megoldható takarékosság, nem zárja ki az új beruházás útján törtéftő takarékosságot sem. Hiszen a relatíve nagyobb forintösszeggel rövid idő alatt dollármilliókat lehet megtakarítani. Ilyen tervük is van a romhá- nyiaknak. Űj, szintes gyártóüzem megépítéséhez próbálnak hitelt kérni, mintegy húszmilliónyit, ami rövid idő alatt megtérülne. Hiszen az előzetes számítások szerint, ha ez év második negyedében elkezdenék a rövid távú beruházás megvalósítását, már

1976-ban mintegy egymillió dollárt tudnának a népgazdaságnak megtakarítani.

Jelentős lenne, miként az a négy-öt millió forint is, amelyet önerőből spórolnak meg ebben az évben.

És még tovább lehetne sorolni a romhányiak terveit, intézkedésejt. Hiszen nem elkezdtek, hanem folytatnak valamit...

Karácsony György

AZ AKTIVISTA FELELŐSSÉGE

IDÉZEK EGY mondatot, amelyet a közelmúltban egy pedagógus pártszervezet taggyűlésén hallottam.. így hangzott: „Eljutottunk volna-e a szocializmus, építésében alkar csak az első vitákig, az első eredményekig, ha a párttagok túlnyomó többsége nem csinálja, hanem csak elfogadja a párt politikáját?” A felszólaló nyomban megfogalmazta a maga válaszát: »emeddig se jutott volna, hiszen a kommunisták közösségére elsősorban a cselekvésben való aktivitás a jellemző.

Érdemes elmondani, miért merült felez a gondolat.

Arról volt szó, hogy vannak a kommunisták között is olyan emberek, akik bár a magiuk munkaterületén sokat tesznek a politika megvalósításáért, — munkahelyen kívül, a magánéletben vagy a mum- kahedyüktől távolabb eső területeken: hallgatagok. Ott mór nem érvelnek, nem vitáznak — vagy legalábbis nem olyan hévvel — s nem cselekszenek. Adott esetben ugyanis az érvelés, a meggyőzés a vita és cselekvés! Ügy gondolják, hogy eleget tetteik a kötelezettségüknek reggel nyolc és délután négy óra között — vagy más műszáléban a megfelelő napszakban, azután a további politikai munkát „felfüggesztik”.

Csakhogy a politikád munka nem osztható fel napszakokra, munkaköri beosztásokra, helyzetekre —, s egy személyen bélül pedig semmiképpen sem osztható meg. A közéleti feladatvállalás nem órától óráig szól, nem a munlkaidő kezdetétől a befejezéséig. A közéleti — politikai — munka- állapot; nincs kezdete és nincs „hivatalos” vége.

Az eszmék képviseletének és terjesztésiének kötelezettsége — azok számára, természetesen, akik ezt önként vállalták — a most következő, a kongresszusit közvetlenül megelőző időszakban kiváltképpen fontos. Érdemes felidézni a párt X. kong- ressziusán elfogadott módosított Szervezeti Szabályzat néhány szavát. Ebbe — a kötelezettségekről szóló bekezdésnél új mondatrész is került. Idézzük az egészet, kiemelve az újat: a párttag kötelessége, hogy „erősítse és szélesítse a pártnak a tömegekhez fűződő kapcsolata 1t, terjessze a párt eszméit, képviselje a párt politikáját, cselekvőén vegyen részt a politikai, társadalmi életben”. Az idézet a korábbihoz képest magasabb mércét jelent; nagyobb politikai — és erkölcsi — felelősséget, a közéleti aktivitás fokozottabb kötelezettségét

Talán nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy azoik között, akiknél az aktivitás hiánya tűnik fel, két csoportot különböztethetünk meg. Vannak akik az „általános elkényelmesedés” hibájába, estek, s nem szólnak, mert úgy kényelmesebb, s vannak, akik akkor nem szólnak, amikor nem népszerű a föllépés esélye. Mindkét magatartásra lehet ezernyi magyarázat. De egyik sem fogadható el olyan emberektől, akik vállalták, hogy kommunistaként, a közélet, a társadalmi élet aktív alakítóiként vesznek részt a szocializmus építésének mindennapi, s mint tudjuk: gyakran igen nagy nehézségek leküzdése árán végzendő munkájában.

A meggyőződés — kizárja a közönyt. Ha egy politikai aktivista munkájáról beszélünk, azt keli alapul venni, hogy közéleti és magánemberre „osztja-e fel” magát, vagy pedig mindkét minőségében egyformán gondolkodik s cselekszik.

Nagy szükség lesz az elkövetkező időszakban arra, hogy a közéleti emberek soraiban levő kényelmesek — az ilyen vagy olyan okból kényelmesek és hallgatagok — is hallass ák szavukat, terjessziák és hirdessék a párt politikáját. S nemcsak „egyik minőségükben”, a munkahelyiben, hanem minden olyan fórumon, ahol erre szükség van.

Kongresszus előtt — ez természetes — a politikával közvetlenül nem foglalkozó emberek is nagyobb érdeklődéssel figyelik a tárSiadialmd eseményeket. Jól tudják, hogy annak a nagy munkának, amelyet a párt végez, agy-egy fontos állomása a kongresszus.

De a közéleti problémák — ebben az időszakban is, és máskor is — nemcsak a munkahelyen kerülnek szóba, A társadalmi kérdéseik megvitatásának a terepe nemcsak a gyár, hivatal, szövetkezet kollektívája, a szűkebb munkatársi közösség, hanem az otthonok is. A baráti és az ismeretségi kör; azok az emberek, akikkel a politikai aktivistáik „nem hivatalos” minőségükben naponta érintkeznek. Az ő körűikben is kell végezni politikai munkál Számtalan olyan társadalmi kérdés merül fel naponta, amelyre párttagoktól, kommunistáktól, tájékozott közéleti munkát végző aktivistától várnak- választ igen sokan.

Mondanunk sem kell, hogy nem az erőltetett, az érdeklődésre tekintettel nem levő „mechanikus” agitáoiót szorgalmazzuk. Valamennyien tudjuk, hogy a „megagitá- lás” nem kedves emlékű gesztusait senki sem. akarja feltámasztani. Annál inkább szükséges serkenteni az érvekben, tényekben dús, hatásos és gazdag érvelésit politikánk mellett.

A közetaiúfttban vitatták meg a pártszervezetek az MSZMP Központi Bizottsága kongresszusi irányelveit. Átfogja ez a dokumentum az egész magyar társadalom fejlődését, annak legfontosabb eredményeit, Elemzi a múlt tapasztalatait, megjelöli az elkövetkező időszak temmi- vaüóáit. Ismertetése, sziéileskörű magyarázata hatalmas politikai munkát, jelent, S nemcsak a párttagság körében!

ILYEN NAGYSZABÁSÚ — bátran

mondhatjuk: politikai alkotómunka végrehajtása közben kétszeresen is feltűnik, ha azok között, akiknek önként vállalt feladatuk az eszmék terjesztése, a politika népszerűsítés© — ilyen vagy olyan okokból —, akadnak tétlenek, közönyösek. Ha mégoly kevesen is. Ha csak néhányan is. Hiszen ebben az agitációigiényes negyedévben fokozott szükség van az önállóan gondolkodó, hatásosan érvelő, a pórt szavát a széles tömegekkel megismertető politikai aktivistákra. Senki nem „maradhat otthon” — a szó átvitt érteiméiben használva a kifejezést —, senki nem „felejtheti ki magát”, aki meggyőződéssel teszi magáévá a politikánkat. Mert azzal nem elég egyetérteni: alakításában részt kell venni. Azzal is, hogy terjesztjük, hirdetjük minden körben.

Mert csak a széleskörű megértés, az érveken nyugvó egyetértés hozhat újabb eredményeket. ,

T. I.

iHiiiMiiiiiiHiiiiiiiiifiiHiitiiiHiiitiitiiiHiHiiiiiiMiiiiiiMiiiiiiENiiiiiiiiiiiiiiiiifiiitiiniitnMHyfiiiMifHiiiiiiiiiiiHiiiMiiimiiiiiiHiiHmiiiimiiiiiiiiniiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimHumiiiimiiiiiiimiimiiiiiiitiiHiiiiiiiuMiMMN

MUNKÁS4RCOK

TOVÁBBÁ MEGKEZDETT ÚTON

A brigádvezető

Tavaly, amikor az élüzem- avatót tartották Tiinibesm, arról beszélgettek, hogy 1974- bsn a cím megtartásáért versenyeznek. Lőrinc Andrásoknak, a frontbrigádnak oroszlánrészük volt az Élüzem, cím elnyerésében, és a tava-' lyd eredményekben is. Nem kevesebb, mint hatezer tonna szén kitermelését vállalták terven felül. Igazán jól rádupláztak erre. Végül mennyi lett az 1964. évi többlettermelése a brigádnak?

— összesen 16 351 tonna — kapom a választ a brigádvezetőtől. A többéves értékelésből azután az is kiderül,

hogy évek óta igen eredményesen dolgoznak, vagyis

évről évre túlteljesítik a tervet. Az elmúlt három év alatt több mint 27 ezer tonna az általuk terven felül felszínre hozott szén.

A brigád már elnyerte a vállalati kivájó címet. Külön ezt nemigen hangoztatták, de többször szóba

került: jó lenne a szakma kiváló szocialista brigádja címet elérni. Az értékelés hátra van. még, bár itt már elvégezték a számvetést.

Lőrinc Andrásnak nem kenyere a sok szó. Beszélgetésünk során bebizonyosodik, hogy a fegyelemre,

technológiai előirásokra, minőségre tett ígéretek is valóra váltak. A szakmai, politikai képzésben. társadalmi munkában is többet tetteik, mint amennyit vállaltak. Különösen dicséretes a teljesítménynövekedés. A műszak- teljesítinény előírása 52 mázsa volt és éves átlagban 60 mázsánál többet értek el. Mikor eddig eljutottunk, a brigádvezető megjegyezte:

— Nálunk csak a szállítás gépesített, vágyig kézifejtéssel értük el ezt az eredményt.

— A kaparó is akadozik. Nekünk is jó lenne már jobb gép é6 új jövesztőgép is, ami könnyítené a munkát — kapcsolódik a beszélgetésbe Mákos Béla. a délelőttös szak vezetője, aki közben megérkezett.

— Más nem kell?

— Dehogynem. Lehetne még a pénz is több — veszi nevetve a lapot Mákos Béla.

— Üzem- és munkaszervezésben, amit elértünk, az úgy gondolom az eredményekben is tükröződik. Volt több újítás is, ami a kábelek, világítótestek megóvását szolgálta. Korábban hetenként hét-nyolc világítótest ment tönkre, azóta csaknem megszűnt a veszteség — mondta a brigádvezető, majd

így folytatta: — Az idén nehezebb lesz, nagyobbak a feladatok. Még több szenet várnák az aknaüzemtől. A brigád most ketté osztva két frontfejtésen dolgozik. Ez azt jelenti* hogy egy-egy szí - ban két szakvezető kell. V. ; rátermett ember több is. Kj két munkahelyünk van, azé : azt tartjuk, hogy egy a b: - gád — mondta a brigádveze- tő.

— Mennyivel várnak többet az aknától? — tettük fel a kérdést Kocsis Józsefnek, az akna főmérnökének.

Az idén a tavalyinál "irt

ezer 500 tonnával több szénit kell termelnünk. Ez töbö mint 25 százalékos termeié-- növekedést kíván. Ebből mintegy kétharmadrészit a két frontfejtésnek kell felszínre hozni. Lesz tehát bőven tennivaló — kaptuk a választ.

— Erre vállaltunk mi az

idén is kétszázalékos túlteljesítést — mondja Lőrinc András. Ahogy már megszoktuk tőlük, bizonyára ennél is többet érnek majd el.

B. J.

NÖGRAD — 1975. január 30„ csütörtök