Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)

1975-01-16 / 13. szám

í

Kommunisták a drőthussőhan (2.)

VáSlaltáktú Iteljesíf ették

A gazdasági feladatok nehéz helyzet elé állították az alapszervezet vezetőit, a párttagságot.

Király Béla mérlegelő magyarázta :

— A. gyenge minőségű anyag, a gyakorta hibás gépek, a sok selejt, a késedelmes munka mind, mind igaz. De az is, hogy sok múlott az emberek hozzáállásán is. És ebben a kommunistáknak kellett és kell példát mutatni.

Versenyben az idővel

Valóban úgy történt, ahogy Király Béla mondotta. A párttagok példamutatása, a dróthúzó dolgozóinak feszített munkája lendítette át az üzemet a „holtponton’”. A párttaggyűlésen, amelyen a munkát értékelték a kommunisták, érthetően az elmúlt évről esett a legtöbb szó. Arról, hogy jól szervezett munka, takarékos anyaggazdálkodás, fegyelem nélkül roppant nehéz, s az idén még nehezebb lesz boldogulni. És 60- kan szóltak a kongresszusi munkaversenyrőlí, amelyben minden párttag, a dróthúzó minden munkása többet vállalt, és végül többet adott, mint amit ígért.

Kukéi Erzsébet dróthúzó, a brigád nevében beszélt:

— Az új gépek áttelepítése, » régiek átszerelése sok gonddal-bajjal járt. Mi valameny- nyi olyan gépen dolgoztunk és dolgozunk most is, amelyiknek nincs gazdája.... Nem engedjük, hogy kihasználatlanul maradjon akár egy is.

Kukéi Erzsébet nevét a legjobbak között említették a számadáskor. De hasonló elismeréssel szóltak Menus Fe- rencnéről. Tarnóczi Vilmos, Hulitka László és Fodor Pál munkájáról. Mert végül is a verseny félmillió forinttal javította az üzem nyereségét. tA munkások pótlólag 600 tonna áru előállítását vállalták és még egyszer annyit adtak.

Gazdaságszervezés

folyamatosan

Vilinyi József pácoló megállapítása, hogy a dróthúzó munkásainak mozgósításában oroszlánrésze volt a pártszervezetnek, egyetlen percig sem volt vitás. Az üzemben ugyanis a termelés szervezésének, irányításának és ellenőrzésének hatékony rendszerét alakította ki az alapszer-, vezet.

Buda Antal nem kevesebb, mint 12 esztendeje alapszervezeti titkár. Sikerek, kudarcok árán leszűrt tapasztalatok mondatták vele:

— Minden évet azzal kezdünk, hogy megvitatjuk az új terveket, a sajátos feladatokat a vezetés, az irányítás valamennyi szintjén, valamennyi munkaterületén. Az esztendőt pedig a munka érHulitka László dróthúzó: a munkások mozgósítása csak akkor sikeres, ha a párttagság jól ismeri a politikát, a feladatokat.

tékelésével, elemzésével zárjuk.

Az idei tennivalók már ismertek, s így Vágvölgyi Tivadar, a huzalműi gyáregység vezetője sem kutat hosszasan a példa után:

— A huzaltervünk tízezer tonnával több mint 1974-ben volt. Magasabb az export is a korábbinál. Ez a gyakorlatban azt jelenti, úgy kell szerveznünk, irányítanunk a munkát, hogy naponta 208 tonna huzalt adjon az üzem.

A következőkben a tennivalókat megbeszéli a pártcsoport, dönt róla a taggyűlés. A termelési értekezleten pedig valamennyi egység, minden munkás és irányító megismeri konkrétan is, mit kell tennie az éves terv megvár lósításáért. Az üzemben hagyománya van, hogy a brigádokkal tüzetesen megbeszélik a munkaverseny célját, a vállalásokat. Mindezek után a pártszervezet vezetősége, a pártcsoport rendszeresen visz- szatér a részfeladatok elemzésére. értékelésére.

Buda Antal mondta:

— Tavaly a vezetőségi üléseken, a taggyűléseken a termeléssel, a fejlesztéssel, az üzemszervezéssel foglalkoztunk a legtöbbet.

S a jelek azt mutatják, nem eredménytelenül.

A határozatok végrehajtása

A munka alapját természetesen a párthatározatok képezték.

Hulitka László dróthúzó, pártcsoportbizalmi beszélte:

— A pártcsoport-értekezleteken tulajdonképpen minden lényeges párthatározatot

megbeszéltünk. Így egymás

között szinte kérés nélkül is elmondjuk véleményünket a politikáról, a politika gyakorlati megvalósításáról, az üzemi tennivalókról, gondokról.

A pártcsoport-megbeszélé seken, a taggyűlésekén egyaránt a párt X. kongresszusa, nak határozatairól, a határozat helyi végrehajtásának megszervezéséről, ellenőrzéséről volt a leggyakrabban szó. De az 1972-es novemberi párthatározattal, a munka- és üzemszervezés javítását szol gáló KB-határozattal, a munkásosztály élet- és munkakörülményeinek javításával a gazdaságvezetéssel együtt ugyancsak sokat foglalkozott az alapszervezet.

Buda Antal magyarázta:

— Az üzem- és munka- szervezésnek — sajátos helyzetünkből adódóan — szinte valamennyi üzemi rendezvényen hangot adtunk. Javaslatokat tettünk a munka egyszerűsítésére, ésszerűsítésére, és a gazdasági vezetőktől számon kértük intézkedéseiket.

Mi lett az eredmény? Az üzemben csökkent a gépek állásideje, szervezettebb és eredményesebb lett a munka. Csökkentették az improduktív létszámot, és a felszabaduló erőket termelőmunkára irányították.

Rekonstrukció, létszámhiány, ezek voltak a leggyakrabban elhangzó szavak, amikor a huzalmű kommur nistái arról beszéltek, hogy az elmúlt négy évből az utolsó, a tavalyi volt a legnehezebb. Pártszervezet, kommunisták, a becsületes munkások. A legtöbben így sorolták, amikor azt vitatták, hogyan sikerült kilábalni a gondokból.

n niePGnzDAsUGi terű

a vállalat iránytűje

SOKFÉLE hatás formálja a vátflalatt tevékenységet. A főhatósági rendeletek, m-árny- elvek éppúgy, mint a felhasználóik, a fogyasztók igénye, értékítélete, a kooperáló partnerek szállítóképessége. A haladás útjának legfőbb meghatározója azonban — legyen szó akár a termelés bővítéséről, akár a gyártmányfejlesztésről — kétségtelenül a közgazdasági szabályozóikat is magáiban foglaló népgazdasági terv. Erről az iránytűről olvasható le a társadalmi igényiek, követelmények, érdekek hol- és mibenléte. A vállalatra. gyáregységre, üzemre, műhelyre „lebontott” tervezés időszakában nem tűnt nehéznek az igazodás. Teljesíteni kellett a mutatókat. s látszólag rendiben volt minden. Tény azonban, hogy ma a vállalatok önálló ter- vezéséiiek, gazdálkodásának lehetősége mellett a népgazdasági terv és annak teljesítése között kisebb az eltérés, tehát jobb a terv- szerűség, mint korábban, az említett módszer alkalmazása idején. Amiből egyesek azt a következtetést vonják le, hogy lehetőség nyílik további „decentralizálásra” a tervezésben. Mások viszont, bizonyos feszültségek hallatán, azt hajtogatják, hogy „eentralizál- tabbá” kell tenni ezt a munkát.

A két kifejezés idézőjelek közé helyezése indokolt. A gazdaság makro- és miikroszint- jének összekapcsolására ugyanis mechanikus megoldásokat kínálnák. A népgazdasági tervek — akár az éves, akár a középtávú programok — bizonyos kérdéscsoportokban „centralizáltak”, sok teendőt tekintve pedig „decentralizáltak”, s éppen ezzel teremtik meg a rugalmasabb gazdálkodás feltételét, mind társadalmi, mind vállalati méretekben! A népgazdasági terv például nem bízza a tervezés decentralizált szintjére, azaz a vállalatokra az olyasfajta feladatokat, mint az energiatermelés, a központi fejlesztési programok stb. Azt azonban igen — közgazdasági szabályozókkal befolyásolva, tehát adózási, alapképzési, hitelnyújtási stb. feltételek meghatározásával —, hogy az egészből a maguk részét miként választják ki. Ezt. az önállóságot némely helyen kevésnek, másutt túlzottnak tartják. Kinek van igaza*

Természetesen azoknak, akiik sem az egyiket, sem a másikat nem vallják, hanem cselekednek. Az irányitűre figyelve, s mégis önállóan. Ha a népgazdasági terv csupán any- ,nyit rögzít, hogy gyorsítani szükséges a termelékenység növekedését — ami előre látható feladat az ötödik ötéves terv időszakára is —, akkor fontolóira veszi létszámbővítési elképzeléseit, az új termelőhelyek létesítését, s inkább a műszaki fejlesztést, a gépek, berendezések rekonstrukcióját állítja első helyre. Azt, hogy a vállalatok tetemes részének magatartása/miért ilyen, bizonyítja: a negyedik ötéves tervben számításba vett évi 4,1 százalékos egy foglalkoztatottra jutó termelésnövekedést eddig mintegy másfél százalékkal meghaladta a tényleges eredmény.

Ezt természetesen nem lehet kizárólag a vállalatok javára írni — mert más tényezők is közrejátszottak benne —, de az elvitathatatlan, hogy kedvezően változik a vállalati magatartás. Ez rendkívül fontos, mert hisz’ a nemzeti jövedelem 44 százalékát az iparban állítják elő, a népgazdaság összes állóeszközeinek 43 százalékát itt működtetik. S örvendetes, jellemző a magatartás változása azért is, mert minél inkább közeledik a kínálat és a kereslet, annál nagyobb a jelentősége k rugalmasan és gyorsan átalakulni képes termelésnek. Amihez megint csak nélkülözhetetlen az iránytű észlelése.

Növelni szükséges a nemzetközi munkamegosztást például a gépiparban, szögezd le a népgazdasági terv. A vállalatnak nem kötelező büntetés terhe mellett odafigyelni erre, de ha. eléggé érzékeny a társadalmi s saját érdekekre, fölfogja a jelzést. | öntevékenyen keresi a kooperáció lehetőségeit — mint tette néhány vállalat a gépgyártásban, a közúti járműgyártásban, a hűtőszekrények előállításában —, s mire mások felébrednek, ő már jóval előbbre tart, s az eredményt teszi le a társadalom asztalára, s persze nem röstéldi a sa ját részé t is kivenni belőle. Hasonló a helyzet a kivitelnél, A népgazdaság egészét átfogó programban az áll, hogy az exportot elsősorban korszerű ipari termékekkel kívánatos növelni, 1971—1973 között a termelést meghaladó mértékben, évi átlagban 11 százalékkal emelkedett az ipari áruk külföldi értékesítése. Amiben ezerféle válla - lati törekvés, cselekedet sűrűsödik. Végső soron ez, hogy mind több a figyelő sízem, s az iránytű útmutatását követő lépés.

KÖZNAPI szóhasználattal élve, a népgazdasági terv a gazdaságpolitika végrehajtási utasítása. Felnőtteknek, felelősséget érző és vállalni, képes embereknek készült, azaz nem részletezi azt, ami kézenfekvő, nem taglalja aprólékosan az egy-egy termelöegységire háruló teendőket. Feltételezi az érettség egyik jellemzőjét, az önállóságot. Segít az irányok kijelölésével, a társadalmi igények, követelmények meghatározásával. Nem mond kevesebbet a szükségesnél, de többet sem közöl. Tömörsége szabad utat nyit az alkotókészségnek, a kezdeményező kedvnek. !

Alighj* a terv hibája, ha valahol ez hi- a,.,jZinc. Mészáros Ottó

Növelik a cukorrépa tei'mölerületét

Korszerű gépeket vásárolhatnak a termelők

Vineze Istvánná

A cukorrépa-termelők az idén fejlesztik a gazdálkodást; az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek tovább növelik vetésterületüket és a gépesítésben is előbbrelépnek. A Cukoripari Vállalatok Trösztjénél arról informálták a sajtót, hogy 98 000 hektárról 120 000 hektárra igyekszenek növelni a velük szerződésben levő gazdaságok termőterületét. Ily módon egy év alatt 27—28 százalékos fejlesztést érnének el. A szerződéskötési tárgyalások országszerte megkezdődtek.

Az elmúlt években hektáronként 365 mázsás terméssel fizetett a cukorrépa. A terméshozam megfelelően alakult, a répa . cukortartalma azonban a vártnál mintegy 20

százalékkal alacsonyabb (volt, az időjárás ugyanis a betakarítás előtti hetekben kedvezőtlenné vált.

Idén az állami gazdaságok nagyobb összegű beruházással 40 százalékkal bővítik termőterületüket, amelynek kiterjedése 1975-ben eléri a 21 000 hektárt A gazdaságok fele — hozzávetőleg 13 000 hektáron — termelési rendszerekben működik együtt, főként a CPS-program keretében foglalkoznak a fontos ipari növény termesztésével. Egész sor gazdaság szintén magas színvonalon, de nem a termelési rendszerek keretében igyekezik elérni a magas termésátlagokat úgy, hogy nagy teljesítményű, korszerű gépeket alkalmaznak a fiziFellólegieztekj Ez nem a legtalálóbb kifejezés, s csak pillanatnyi állapotot tükröz, mégis elmondható a nagy- bátonyi Mátra Termelőszövetkezet vezetőiről, dolgozóiról, A tavalyi évet a négy gazdaság — a nagybátonyi, roátraverebélyi. szúpatak! és kistenenyei — együtt kezdte. A szűk üzemi méretek évek óta indokolták ez egyesülést.

— Vannak, akik azt tartják: az új, közös gazdaság első évében természetes, hogy gyengébbek az eredmények, mint a korábbi termelőszövetkezeteké volt külön— külön — mondja Uhlár László elnök. — Nekünk az egyenlő letit volna a; bukással.

Kemény a megfogalmazás, mint amilyen a tavalyi küzdelem volt. Harcolni, kellett a szemlélettel, a gépekkel, az időjárással. Az örökség: két, az elmúlt években szanált termelőszövetkezet, egy „döcögő”. Csupán a nagybáto- nyiaknak volt hárommillió forint tartaléka. Gyenge minőségű földek, kevés és korszerűtlen eszközök,, kedvezőtlen adottságok. A másik oldalon, ami ellensúlyozta: biztató 'vek! *

— Ha összeadjuk a négy

Az első esztendő

Legolcsóbb beruházás

tsz korábbi, egy esztendőben elért eredményeit, akkor sem éri el a tavalyi szintet, azaz soha nem zártak még ilyen évet ezien a vidéken — hangzik a tárgyilagos megállapítás. Most már megkönnyebbülten, pedig amikor munkához láttak, még több mint 100 hektár terület sZántafclan volt.

— Miit hoz nekünk Szúpatak? Csak teher lesz a nyakunkon! — voltak ilyen vélemények is, A vezetőknek az első három hónapban mutatni kellett valamit, megnyerni a tagság bizalmát. Mindenki megkapta időben a fizetését, feladatát. A do'go- zók látva, hogy nincs bizonytalanság. hamar aiz új vezetőség mellé álltak. Sikerült a szélsőséges megnyílván utasokat „kigyomlálni”.

— Az ember szeret alkotni!. Ehhez nyújtottunk lehetőséget: ami nem maradt kihasználatlanul — magyarázza Uhlár László.

1974. január 21-én 35 erőgép még kijavítatlamul állt. Baranyi Zoltán vezetésével a szerelők másfél hónap alatt felújították. Nem akárhogyan! A kampánymunkákat időben és jó minőségben végezhették. Nem volt kiesés a gépek műszaki állapota miatt. Éjszaka: műszakra nem is volt szükség.

Fiatalok a szakemberek. Jól tudják, csak akkor biztos a siker, ha a cselekedeteket alapos, elemző-tervező munka előzi -meg. figyelembe véve az összes tényezőt, a legapróbb részleteket. Technológiai tervezetet, .„vezérfonalat” alkottak — önmaguk-, tói. Tudták mit, s hogyan’ akarnak elérni. A melléküzemágként, de nem mellékesen kezelt téglagyárban az új, közös gazdaság létrejöttekor 1 millió tégla állt eladatlan. A TÜZÉP „sajnálkozik”, hogy csak 4 millió darabot termeltek tavaly, s már az idei kapacitást is lekötötték.

Az ifjú szakemberek igyekezete j«i ányként terjedt a dolgozók között. Aratásikor

például. amikor az egyik kombájn leállt a tábla közepén, egy ötvenéves szerelő, sportolókat megszégyenítő módon rohant szerszámaival a géphez.

A csatát megnyerték a ísz- vezetők ég a -tagság.

A terméseredmények egy másik elképzelést bizonyítottak: 475-ről 696 kilogrammra növelték a hektáronkénti hatóanyag-felhasználást. Csak egy példa: az őszi búza hozama hektáronként 31 mázsa volt. a négy tsz korábbi 17.7 mázsa átlagával szemben. 100 vagon, ázásmentes takarmányt is betakarítottak. Fe- dig, ha valaki látta a mezőt: öt percenként egy pillangós- növény, a többi tarack. A műtrágya azonban megtette hatását.

— Minden, ami több a gazdaságban a tervezettnél, munkaszervezés eredménye — jellemzi néhány szóival a tsz-elnök egy esztendő erőfeszítéseit. Az üzem- és munkaszervezés, mint mondják a „legolcsóbb beruházás”. A

nagyhátonyi Mátra Termelő- szövetkezetben is így igaz.

Szerényen terveztek másfél millió forint nyereséget. Az őszi rendikívüli időjárás nem tudta „rontani” az eredményeket. A gazdiaság jövedelme, úgy látszik minimum, duplája lesz a tervezettnek.

Uhlár László mosolyog. Ritkán láthatták így munka társad és a dolgozóik.

— Túl vagyunk az első felvonáson. A „szünetét” erőgyűjtésre használjuk fel. Sok még a tennivaló a házunk .táján — mondja.

Elsősorban a gépállomány korszerűsítését tervezik s a legalapvetőbb létesítmények kivitelezését.

— Nagyon várjuk a zárszámadó közgyűlést. Szeretném minél előbb látni, úgy együtt a dolgozók arcát. Biztos vagyok abban., hogy ők is így éreznek: érdemes volt az erőfeszítésekért...

A nagybátonyi Mátra Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlését február első felében tartják.

(Szabó Gyula)

kai munka teljes felváltására. A termelőszövetkezetek közül mintegy 200, hozzáve- tőleg 50 000 hektáron termelési rendszerekben tesz együttes erőfeszítéseket a termesztés színvonalának növelésére. További 900—950 gazdaság egyelőre a rendszereken „kívül marad”, de a gazdálko-' dás fejlesztésére korszerű eszközöket és módszereket vesz igénybe.

100 000 hektárra jut az igényeknek megfelelő korszerű, úgynevezett egycsírájú vetőmag, amely biztosítja a magas hozamokat. Az állami támogatást a gyomirtó szerek vásárlására továbbra is fenntartják és megjavítják a gépellátást: központi intézkedések nyomán már a tavasz folyamán importálják a legfontosabb új gépeket. Így számítanak lehet arra, hogy a korszerű vetéstechnikához szükséges — külföldi és hazai — gépekből elegendő készlet várja majd a megrendelőket. A betakarító gépparkot bővítik, előreláthatólag 140 újabb nagy teljesítményű gépet hoznak be. A hazai gépgyárak új betakarító gépeket bocsátanak a termelők rendelkezésére. ily módon 1975-ben a termőterület 90 százalékáról gépekkel szedhetik fel a cukorrépát.

Pénzügyi-adópolitikái intézkedés is segíti a termelőket, eszerint azok az üzemek, amelyek a cukorrépa-termelés növelése miatt több munkaerőt használnak fel. s ezáltal a jövedelem-növekmény- adó hatása alá esnének, ez alól mentesülnek.

A Cukoripari Vállalatok Trösztje a szállító vállalatokkal kezdett egyeztető tárgyalást arról, hogy miképpen lehetne meggyorsítani az őszi csúcsmunkát: azt szorgalmazzák, hogy a Volán Tröszt másfél i-piPió tonnányi cukorrépát szállítson majd idén őszszel a táblákról a központi gyűitőhelyekre, illetve a gyárakba.

NÓGRÁD — 1975. január 16., csütörtök