Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)

1974-12-01 / 281. szám

Sárgyúró emberek Páll Antal híres fazekas-di- szerelésem és a mázakat la egy sem édestestvér. Vagy a nasztia méltó képviselője Er- úgy készítem, mint régen, nyaka, vagy a hasa más min­délyben. Már a dédnagyapja Azon a korongon dolgozom degyiknek, vagy a tolla díszí­is fazekas volt Korondon, Szé- én, ami még édesapám apjáé ti másképpen. Így tanítjuk a Az ősszé- volt. Bükkfából van. négy- leányainkat is rajzolni, egyet­mesterség vagy ötszáz eves. A rúgástól len mozdulattal. Melinda, a kelyföld közenéru kely családban a az örökség. A mesterség, a jó az alján mély gödör lett, kisebbik 6 éves, de pillana­oiyan. hogy két liter víz is ^°k alatt megcsinálja már a madarat. B’ontos, hogy ne ízléssel párosuló igényesség, a szakmai titok, a fejben is beleiérne. féltve órzött mázak receptjei, — Nem tudná megoldani. s a mázak nyomában: fakó hogy motorral hajtsa a ko- arcszín, hervatagság és fúr- rongot? csa látomások. Mert az ólom — Van egy a bőrpórusokon is bebújik az lehetne azzal is, de én job emberbe, roncsol mint a ká­bítószer és közben kiszínezi a fantáziát. Egy kemence edény csak az edény szép formája legyen meg és sem eleie. sem utolja, a levegőbe csüng az kis motorom, egész. ivorondon a fazekasság je­lenti az életet ma is, A 3500 lelkes községben 250 fazekas iparengedélyt tartanak nyil­Űgysem hinné el senki. — Azt mondta édesapám a húsvéti szünetben, hatodikos , voltam: — Iskolába nem mész Páll Antal edényei fiam, most már meg kell ta­ban szeretem így. — Miért? ■— Mert jobban tudom sza^ két nap két éjjel ég ki. Páll bályozni és nincsen nagy zu- ván. Pállék színeit és mintáit Antal és felesége Róza, az gása, csattogása, csak a sa- azonban senki nem tudja al- ezer fokon izzó kemence jat magam szuszogását hal- kalmazni. ólomgőzös levegőjétől nem lom. Es szép türelmesen tud — Szívesen elmegyek én a szabadulhatnak. Fantasztikus dolgozni az ember a maga szomszédba, akárhová: meg- látomásaikról nem beszélnek, csendességében. Nem kínlódik mutatom, hogyan rajzolom — a fékezéssel, nem kapkod úgy magyarázza Róza. — A szom- a keze. Szebb formája lesz az szédasszony mindennap át­jön, nézegeti mit csinálok, de a sár- nem tud egy darabot se úgy ___________ ___ __q ___ _ gyúró embernek arról a küz- levirágozni, mint én. Az élet­n ulni fazekain" Én már'előbb delníéről szólnak, amit az ős- fást, a tövisrózsát, a gyopá- is. csak úgy saját kedvemre elemekkel: a földdel, a vízzel, rost, a tulipánost, a madarast beleülögettem a korongba, és a tűzzel vív az ember. Az lerajzolja ő, csak ki van csa- esinálgattam kerek kistükör- edények súlya is a mesterek varva a madár nyaka, lába, tartókat, kicsi szobrokat, ügyességének fokmérője. Az dereka. Nemrégiben voltak Édesapám szigorú ember volt; öreg Nagy Páll Lajos nagy- szép tányérjaim: cserelapis egyszer elmagyarázta hogyan szerű mester volt. Nemcsak szélű, s a belibe rajzoltam egy csináljam, aztán minden má- azért, mert öklömnyi agyag- visszaforduló őzecskét, vagy aoűik darabnál: puff! Ügy hói is hatalmas korsókat ké- egy szarvast. Hát, az olyan megszoktam a verést, hogy az szített és a legtisztább, leg- szépen kijött! Sárga szarvas, ételein sem esett jól már, ha tüzesebb színeket ő égette barna szegéllyel, fenvőágas, elmaradt a pofon. . Korondon, hanem azért is, vagy cserelapis díszítéssel. _ Pedig nem . lehet azt, mert a legősibb mintákat al- Mutatom neki: Gyere na! Itt h ogy beleülni és már csinálni kalmazta. Rózának nagy sze- van. Vidd el! Csináld meg! is. Majd az ötszáz vagy az rencséje volt, mert tőle ta- Azt felelte: Ha ebből kéne él az nulhatott. — Hogyan őrzi a rengeteg ötezredik darabnál lesz csak jó. Még akkor sem töké­letes. Pedig nagyon serény volt mintát? a kezem és szüntelen dolgoz­tam egész álló nap. A tényé­nem, étien meghalnék. Mond­tam én is: Mi is állottunk már úgy, hogy éppenhogy nem haltunk és éhen vártuk majdnem, hogy mikor iön el — Csak a fejemben. Anti édesapja nagyon értette, mi . , rókát könnyű megkorongolni, mihez illik. Nagyon tudott valan az edényeink gazdája, de a kancsók! Mert a tányé- irányítani, bár maga nem fes- va8y eljön-e egyáltalán, rókát szerteftie kell húzni, a tett, mert azt a lányokra bíz- Páll Antal, de még az ap- kancsót pedig felfelé. De ad- ta, amikor felcseperedtek, ja is rá volt szorulva tömeg- jál is annak a kancsónak szép előtte meg a felesége csinál- cikkek, különös emléktárgyak formát, és a bokálynak add ta. Szigorú szabályai vannak, gyártására. Aki a tömegízlést hogy mit mivel lehet együtt, kiszolgálja — ott is jobban A gyopárosat például lehet a él. Sok pirosított nyelvű ku- tulipár.ossal, csak arra kell tya ég a kemencékben. Az — A fazekasnak örökétig le vigyázni, hogy a gyopár fe- utóbbi időben azonban fel­ieket /olvasni a foglalkozását hér legyen, kék, barna vagy figyeltek Pállék értékes nép- az arcájáról;'olyan sápadt, fe- zöld mezőben. Fontos, hogy művészeti darabjaira, hér mint a gyomorbetegek, az ember ne tapogass^ soká- — Nem szabad az ember- ------------—*-J1-taig. nek leőrölnie magából a szé­— Én arra ügyeltem min- pet, — vallja Páll Antal — dig — veszi át a szót a férj, még akkor sem, ha azt, ami őszi emlék meg azt a kecsességet, hogy ne legyen olyan szertement fenekű, összefutott fejű! Fáj is a gyomrunk mindig. Gyere'.koromban voltam elő­ször ólomméigezésben. öt ke­rek hétig a kórházban. Azóta — hogy Róza úgy rajzoljon, nem szép, jobban veszik. Van kétszer Marosvásárhelyen. A hogy arról eszébe jusson az már vágy harminc gépkocsi fogaim mind kihullottak, pe- embernek valami, ha nézi. p faluban; legyen nekem csak dig még csak harminckettőt írok. Róza bármikor mehetne kezelésre úgy tele van ólom­mal. r.ahe^ő.tes, hoev azért, mert nek^m régimódi a fel­Látszódjon rajta, hogy egyet- hatvanéves koromban, de tud- len ecsetvonással szabadon jak örvendeni minden darab­rajzolta, nem másolja ma- nak, amikor kiszedem a ke- gát. Mondjuk, ha egymás mencébőL után csinál húsz madarat, az Ónody Éva A. Lihacaov: Feledékenység Csak jutna is eszembe, kezdi az egészet, akkor eszé- De ma még ha törik, ha hogy hova is indultam!? be jut, hogy mit is a ivart szakad be kell fejeznem a Ide?... Oda?... Amoda?... csinálni... műszaki rajzokat... Termé­A konyhába?... Nem. Most Hogy is kezdődött? Ja, szetesen, nem én tanulok, ha­onnan jövök! Bizonyítja, igen... Fél hatkor felkeltem, nem a férjem. Levelező tű­hegy a kerek fejű fakanál a hogy egy-kettőre elkészítsem gozaton végzi az egyetemet. a reggelit a férjemnek... Én csak a rajz házi feladata­Azután sietve elvittem Vo- it készítem. Ö nehezen boldo­vocskát az óvodába... Ezt kö- gul a műszaki rajzzal, én vetően leszaladtam a kenyér- meS annak idején igen jól boltba buciért... Még vissza tudtam azt a tantárgyat is. sem értem becsületesen, már Ezt megcsinálom, de a töb­notáját Ra kell jönnöm, hogy ioholtam is dolgozni. Ebédszü- üi tantárgynál úgy teszek, nACkfm * netben a cipőboltba futottam, mintha azokhoz nem érte­szobában... Azt mondják, ha hr>!jr vegyek Vovocskának nék- Különben is... Nem ne­kem kell megszereznem a kezemben van... De miért van nekem szükségem a szo­bában a fakanálra? Hogy Vovkát rakjam el vele?... Nem, úgy tűnik, hogy Vov- kának már elhúztam vele a az ember legeslegelölről ^vv-vvo/vo/vo/voA^AovAron^o/c^vv-vx^/v-vvo/N/on/O/vo/vo/von/o/vo/vo/V'VVVVVVVVvv'v v-vv-vvo/v'vr.'o/vo/vvv'vvvv-vvvvo/v-vv-vvo papucsot... Amikor „A Gok on a i idsefn^t? balkezes szezonkezdése már eleve magában hordta a hal­vaszületett kísérletezés teher­tételét. Az igazgatósás leg­elemibb szakértelmének hiá* nvát a kipróbált színészgárda lelkes ambíciója sem pótol­hatta. Kétségbeesetten buk­dácsoló műsorpalitika. hatal­mas színvonalzuhanás a két és fél hónapos Bihari—Lin- denberger rezsim eredménye” — ezt' írta a Debreceni Szín­pad című színházi és irodal­mi képes hetilap 1945. I. év­folyam 1. számában arról a vezetésről, amely 1944 végén Vorosilov színigazgatója voltam lalkozókész Bihari Istvánnal adjanak meg. Vásári húzó- egy szovjet teherautó pony- dozott. tologatta az időt. de vája alatt, az 1944-es decem- mivel Szotnyikovhoz nekem bér végén. határidőre kellett mennem. De hogyan emlékezik ezek- és tudattam, hogy még sem- re az eseményekre a színház . érdemleges nem történt, első igazgatója a felszabadu- ° közölte Vásárival, hogy két lás utáni hónapokból? — Munkaszolgálatból jöt­tem haza — mondja. — Éjjel rendkívül komisz körűimé- érkeztem. a nővéremékhez n Vek között voltaképpen új- mentem, akiről a szomszédok raindítója volt a nagy tradí- azj híresztelték él. hogy két ciójú színházi város poraiból germánt rejteget. Engem be­váló feléledésének. vittek a Rákóczi- úti oarancs­A sokat szapuit Bihari— nokságra. ott elfogadták az Lindentoerger „céginek azért iga2;C)iást. amit mutatni tud- annyi érdeme mégis csak tam, de, hogy több ilven kel­volt, hogy Egerből haza- jemetlenségem ne legyen, hozta a társulatot, és valami- fértem egy végleges papírt féle művészeti életet iEveke- a szahad mozgásra. Rögtön zett teremteni a halott, va­órán belül legyen meg a szerződés. Erre Vásáriék el­küldték dr. Miszti főtaná­csosért. aki közben elcsúszott a jeges úton, így Váítíri de­cember 14-én kiadta a szer­ződést. A szerződéssel felke­restem Vorosilov elvtársat, a Szövetséges Ellenőrző Bizott­ság akkori parancsnokát. Utasított: menjek el Egerbe a társulatért, díszletért. Kap­tunk egy teherautót, megnéz­ni a társulatot december ele­jén. Elsőnek a színházba rnsban illetve abban az újra íelmentem a múzeum mentem. a oltással talál rospan. illetve appan az újra melletti parancsnoksagra. k , m hoev a eledoben. amely otthont adott ahoil Leitner Jen,6 tolmács szeretnék sz ideiglenes kormanvnak. révén bejutottam Szotnvikov adott: Szabó Samuét. Aranv elvtársihoz, s elmondtam a színészekkel beszélni. Címeket az első ideiglenes miniszté riumnak. tehát az ország akkori szívének. Kétségtelen. hogy Bihari István és Lindenberger Gyu­la nem volt alkalmas a de­mokratikus színház megte- • emtésére. de el kell ismerni, hogy a különleges időkben betöltötték hivatásukat. sőt néhány olyan produktumra is panaszom. Kérdezte, foglalkozom. Mondtam, hogy a színháznál voltam. mire — Minél szórakoztatóbb, ▼olt a kívánalom. Mindene volt a színháznak, csak pri­madonnája nem. Ügy szerző­dött aztán hozzánk Galánfi Lajos karmester, a zeneiskola igazgatója. Gencsy Sári. a vagon gyár kultúrcsooortjá. ból. Seprényi Lajos, ugyan­csak a munkásszániátszók közüli. — S a válságos napok? — Igen. ezek is elkövetkez­tek. Először Mányai Lajos— Simon Zsuzsa jelentkezett a színház igazgatására. Aztán visszajött Beleznai Unger István, akinek Telekv Géza kultúrminiszter azonnal uta­sítást adott, hogy vegve át a színház igazgatását. Én nem ágáltam ellene, tudtam, nincs sok tapasztalatom a veze­tésijén. szó nélkül átadtam a helyemet. — És mi lett Bihari István további sorsa ? — A debreceni gato­ság után egy szovjet partt- zánszinhász alakulatához ke­rültem. Ezt követően vidéki staagione-társulatoknál vol­j i Katóét. Rajzért. Süli Manyiét. Dlossiulje.tai:>ulawjBalBl vol Reéssy Jenőét. Derecskéi Juciét. tam tánckomikus és szervező Árossy Aladárét. Csengem Alá- titkár. majd a Pest-vidéki “Ü, ™aa l6SZ 3 SZÍnhá2 rSoSS*elengedni fol^m^hároS IviÍ Debm­igazgatója. — Hogyan fogadta? — Bármennyire szabadkoz­tam. Szotnvikov arra hivat­kozott: az a társulatot, de Vorosilovra hivatkozva, hogy Debrecen az ország ideiglenes főváro­sa. ott kell előbb megindulnia embereket fel az egészséges vérkeringésnek, képesek voltak, amit mai kell rázni a tespedtségböl. beadta a derekát, engedett a értékmérce szerint sem szé- biztosítani kell nekik a kul- szónak. December utolsó gyelíhet a színház. Például lurális szórakozásokat. és napján indultunk el Egerből, a hivatalnok urakra, vagy a cenben. a Vagongvár. majd az ÉPFU kultúrigazgatója voltam. Téri Árpádnál me­gint a debreceni színház tag­ja. mint szervező, aztán a Cirkusz Vállalat titkára, aki az első külföldi cirkuszt. a Cirkusz Warsavát vittem. Patheline mesterre. Őrök időkre emlékezetes marad az út. melvet Debre­cenből Egerig tettünk a vál­azonnal áttelefofíált Vásári két teherautóval. Vorosilov Jártam pozsonyi bűvészekkel. István polgármesternek, hogy segítségével. A színészekkel. 1959-ben a Vidám Színpad velem azonnal kössék meg a szerződést a színigazgatóság­ra, és minden támogatást Ö KÖ6RÁD - 1974. december 1., vasárnap és kst hordó jó borral ér- szervezője voltam. I95irtől kéziünk meg Debrecenbe. egy Külker vállalat dolgozója. Délután 5-ig volt kijárási ti- a gondnokság vezetője — és latom a városban, az előadá- most immár, nyugdíjas, sainkat fél 3-kor kezdtük.- És a műsor politika? Barna Tibor vége lett a mun­kaidőnek, emlékszem, egyene­sen az óvodába rohantam, majd menet hazafelé, beug­rottam a mosodába. Otthon, mint mindig, most is gyor­san elkészítettem az ebédet. Megetettem Vovkát Uramat is... Hogy mérnöki diplomát, hanem ne­ki. Az igaz, hogy együtt ha­tároztuk el, hogy minden­áron megszerzi az oklevelet. Ehhez viszont minden ra­vaszságomra szükség van... Igaz, én közben mindent és az elfelejtek... Annál jobban én et- értek a fakanál használatá­tem-e? hoz. Jóllehet, közben meg­Mivel a hűtőszekrényben próbáltam én valami tudomá- nincs semmi tegnapi mara- nyos alapra szert tenni: A dék, egészen biztos, hogy én mozgás egymásutáni sorrend­is haraptam válamit. jet már sikerült felállítanom De uram, teremtóm! Má- — tűzhely, asztal, vizes vö- soknál a maradékot a nagy- dör és fordítva. Az ered- papik, meg a nagymamik mény az lett, hogy még töb- fogyasztják el. Ám nálunk bet lótottam, futottam a kony- sertt az éh, sem a férjem hában, mivel a sütés-főzés szülei nem élnek velünk. s műveletei kiszámíthatatla- minden maradékot nékem kell nők! Meg vannak nem várt megenni... Kár lenne ki- események is. Például a terv­dobni!... ben nagymosás szerepelt. Vö­lgy hát egészen biztos, hogy vocska közben belázasodott, kutyafuttábah haraptam va- nem mehet óvodába, lőttek lamit. Emlékszem, még újsá- a tervnek. Megfőzi az ember got is vettem a kezembe, hogy a..^norP makarónit a pörkölt­evés közben se menjen az idő hoz, közben a férje elhatá- potyára... A férjem így is rozza. hogy fogyni akar és mindig szekál, hogy nem tu- főzeléket követel. Másnap dóm mik történnek a világ- főzelékfélét tálalok neki, ban... Ezért hát gondoltam, mire 5 úiabb étrendet állít szememmel átfutom a főbb össze, csak éppen az nincs a címeket... Hirtelen hallót- spájzban. amiből elkészíte- tam, hogy a férjem Vovocs- nem. .. kával vitázik és közben ne- Végül is, miért is vettem kém kiabál: a kezembe a fakanalat? ÉS — Mama! Te egyáltalán miért vagyok vele a szobában, nem neveled a fiadat az ap- mikor mindig a konyhában ja tisztelésére! Ez a kölyök eszünk? Vagy valamilyen ün- azt bizonygatja nekem, hogy nép lesz és mégis a szobában a futballszezon végéi\ a Soar- akarok teríteni? És mildert tacüs nem esik ki az első nap és hónap van most? Én osztályból. Csak azt tudnám, egyébként csakis a nagy idő- hogy miképpen tudtad raven- egységeket különböztetem ni a nézeteimmel való vi- meg. Ha kinézek az ablakon, tatkozásra?! és hó van. akkor tudom, hogy Végül sikerült őket szétva- tél járja, ha zöldell a fű, ak­asztanom és egyiket leker- kor meg nyár. getni az utcára játszani, a És milyen jó, hogy elöl- másikat meg az ABC-be sör- röj kezdtem... Tudom is ért. Míg ők odavoltak, ad- már, hogy miért van nálam dig én leüPem házi feladatot a kerek fejű fakanál! Azért, készíteni. És most itt állok hogy megstoppoljam Vovocs- ezzel a fakanállal és nem tu- ka zokniját! dobi, hogy tulajdonképpen Igaza van a férjemnek. Ez mit is akartam csinálni. már több mint feledékeny- Most meg már itt van a va- ségl. .. csorá ideje és jó lesz gon­doskodni a jó falatokról. Fordította: Sigér Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom