Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)
1974-12-28 / 302. szám
Á képesítés nélküli pedagógusokról Dr. Gosztonyi János államtitkár nyilatkozik A pedagógus pályán működű kép esi tésnélküliiek helyzete és jövője az esztendő véli in is méltán foglalkoztatja k >zokta tás ügyünk illetékes t stületeit. Qktatáspolitiiku- 6 >kat — állami és szakszerve- z -'ti szakembereket — keresett fel az esztendő végén Szökj Sándor, a Magyar Távirati Iroda munkatársa, hogyszám- a fást ép tervet készítsen a jelenlegi helyzetről, illetve a továbblépés lehetőségeiről. Pr Goéztonyi János oktatási államtitkár: — Sajnos, tovább nőtt a ik -pesítésnélkü l iek száma. Az óvodákban több mint 20 százalék, az általános, iskolákban 5.0 százalék a képesítés nélküli pedagógus. • Ez még akkor is súlyos gond, ha 72 százalékuk tanítóképzőben, főiskolán, vagy egyetemi esti-levelező képzésben tanul. ,A vártnál örvendetesebben r j az óvodai létszám. Nincs elég képesített óvónő. A felsőfokú óvónőképzők nem tudnak eleget képezni. A helyzetet látva óvónőképző szakik üzépiskolákat nyitottunk, Azóta tart a. Vita. „Visszalépés, színvonailsiíllilyedés, mire lesz jó?” Ezek a lányok még csak most fognak érettségizni — egyesek máris lenézik őket. Sajnos, néha a nyilvánosság is „szék und ál” ilyen nézetekhez. Valamikor az első elemitől kezdve 13 esztendőt kellett tanulnia a tanítónak. Ma is emlegetik, milyen jó tanítók voltak azok. Mo6t. miért nem lehetne 12 év! tanulás alapján beosztott óvónőt képezni? A pedagógusok szakszervezetének elnöksége jelentésben. Illetve állásfoglalásban, foglalkozott ugyanezzel a gondolatkörrel. Egyebek során megállapította: a városokban, minden századik, a községekben majd minden tizedik pedagógus képesítés nélküli az általános iskoláikban. A képesítésnélküliek 92,9 százaléka községekben dolgozik. — Alapelvünk a képesítésnélküliek számának csökkentése, alkalmazásuk mielőbbi megszüntetése, de jelenleg — s még a közeljövőben is — számítani kell tevékenységükre. Szakszervezetünknek az az álláspontja, hogy a jól dolgozó, a pályára alkalmas képesítésnélkülieknek minden segítséget, anyagi, erkölcsi támogatást meg kell adni, a tovább nem tanulóiktól, s egyéb ok miatt alkalmatlanoktól pedig meg kell szabadulni ! A szakszervezet kezdeményezésére a fiatal végzős pedagógusokkal együtt a képesítés nélküli nevelőiket is országszerte ünnepélyes keretek között fogadják a munkahelyek. Az iskolai életbe való beilleszkedésük elsősorban azokon a helyeken megnyugtató, ahol szilárd, fejlett, demokratikusan vezetett nevelőtestületbe kerülnek. A képesítés nélküli nevelők segítségének általánosan elterjedt formája: a munkába állást megelőző előkészítő tanfolyam. Sajnos, az előírt három-négyhetes tanfolyam helyett legtöbbször csupán 2—5 naposat tartanak. A közeljövőben az óvónők esetében, viszonylag gyors javulás várható, amikor az óvónői szakközép- isit ólát elvégző óvónők munkába állnak — vélekednek a szakemberek. — Mivel azonban az óvónői fizetés rendkívül alacsony, tartósan számolni kell a képesítésnélkü- liek alkalmazásával is. Az általános iskolákban csak a teljes körzetesítés, a szükséges tanyai kollégiumok megépítése hozhat végleges megoldást! Az évek óta pedagógushiány- nyal küzdő településeken munkát vállalóknak az eddigi j óval nagyobb összegű letelepedési segélyt kell juttatni, s kamatmentes pályakezdési kölcsönt kell létesíteni, A helyi tanácsok az eddiginél jobban szorgalmazzák a korszerű szolgálati lakások építését, biztosítsanak megfelelő szolgálati szobákat. Növelni kell a központi költségvetésből biztosított társadalmi ösztöndíjak számát, A pedagógusképző intézményekben — főként az egyetemeken — szükséges erősítem a hivatástudatra nevelést. Fontos az új alkalmazású ké- pesítésnélküíiék számát minimálisra csökkenteni, s egyúttal megjavítani kiválasztásukat és felkészítésüket. Nem szabad alkalmazni olyan képesítés nélkülit, aki más intézményiben már alkalmatlannak bizonyult Kellemes ünnep? ' Karácsony előtt a címben idézett két szóval köszönnek az emberek, kellemes ünnepet kívánnak. Megfigyelhető azonban, hogy a legtöbb háziasszony szája széle erre az üdvözlésre, enyhén megremeg, vannak akik felhorkannak, vagy csak a fejüket kapják fel, mások a földhöz vágják ez éppen kezükben tartott tárgyat. Egy átlag háziasszony, élete folyamán több száz méter beiglit készít el, több száz méter magas fenyőfát díszít, ebhez. közel fél mázsa szaloncukrot használ fel, ünnepi e őkészületként fél megye területű padlót súrol fel és ereszt be, és még folytathat- n ink a szemléletes adatokat. Természetesen felmerül a k rdés, miért kell a háziasz- szonyoknak egyedül megbirkózni uk ezzel a hatalmas munkával? Sajnos, az öntisztuló padlót, öndíszítő karácsonyfát nem találták fel, a beigliről nem is beszélve. Az egyenjogúságot azonban igen. Kísérletek igazolják, hogy egyetlen férjnek sem esik le az ujjáról a karikagyűrű, — ha nem túl nagy — amennyiben hajlandó segíteni a háztartás apró-cseprő, általa is elvégezhető munkáiban. Nagyon kevés az olyan férfi. aki nyíltan megtagadja ezt, ám ha megfigyeljük a háztartásokat, azokban legfeljebb a bevásárlást bízzák férfiemberre. Ennek az okát pedig a férjtípusokban kereshetjük, melyekből a legelterjedtebbeket hadd mutassam be itt. ..Mit csináljak ügyetlen vagyok”. Igen elterjedt típus. A karácsonyfadíszeket leejti, sikáláskor azonnál megszúrja az ujját egy szálka, a konyhába elég belépnie, s a családi szerviz legszebb darabja máris ripityára törik. Érdekes megfigyelni, hogy amikor az új villanyvonatot rakja össze vagy társaságban kártyatrük- köket mutat be, milyen boszorkányos gyorsasággal jár a keze. „Bízd csak rám, fiacskám” Mindent elvállal, ám a praktikum irányítja tevékenységét. A szemetet besöpri a szőnyeg alá, a krémet villanyfúrógép torkába fogott habverővel keveri, amitől a torta enyhén gépolaj illatú lesz, a szaloncukrokat pedig Ízléses halomban a fenyőfa alá önt! és ezzel megtakarítja a cérnakötözés idejét, amit ultipartira fordít. „Jó munkához idő kell”. Egyetlen típus sem hibátlan. Ez például mindent elvállal, mindent megcsinál, de mire a tejszínből habot ver, megsava- nyodik, mire elkésziti a tésztatekercset a sütés már fölösleges, mert a tészta már kiszáradt, s ha a fát díszíti, mire a csillogó csúcs is a helyére kerül, nincs már tű a fenyőn, és az ajtón csengetnek a húsvéti locsolók. Természetesen, a feleség már rég elvégezte a férjre bízott tennivalókat is, és ugyanakkor tetemes meny- nyiségű idegnyugtatóval teszi elviselhetővé életpárja intenzív tevékenységét Férfitársak! Típusmódosításra volna szükség! Ahhoz, hogy a ház asszonya ne csak a háztartást vezesse, hanem a számunkra létfontosságú otthont megteremtse, a háztartás gondjaiból át kellene venni valamit, hogy ne hordjon keserű szájízt a kellemes ünnep. Jön a szilveszter. Lehet kísérletezni! — g. —• Magyarországért harcoltunh (9.) A párbaj folytatása Budapest romokban 1945. február 13-án Míg odavonszolták az ágyút és a futóárkot ásták, figyeltem az ellenséges önjáró ló- vegeket. Ágyúik torka mintha egyenesen rám, a mi ágyunk kezelőire szegeződne. Nem tartozik a kellemes érzések közé, ha az emberre céloznak. Ott feküdtem mozdulatlanná meredten, vártam, hogy elkészüljön a futóárok. hogy beleugorjam és eltűnjek. Tudtam azonban azt is, hogy mindazt, ami nálunk történik, látják a megfigyelőpontról. Amikor végre felállították az ágyút, elfoglaltam a helyem és az irányzókkal a német önjáró löveg szürke orrát kerestem a célkeresztben. A katonákat a futóárokba parancsoltam. A terv egyszerű volt: célba veszem, tüzelek, és mint a macska, be a futóárokba. Akkor aztán a fasiszták lőhetnek az ágyúra, ha célba tudják venni, nem lesz mellette senki. Célozok, csattan a lövés, a lövedék vörös csíkot húzva maga után az út és a nádas fölött átröpült a bokrok mögé. Szinte megdermedtem,^ s bár elhatároztam, hogy azonnal a futóárofcba ugróm, ott maradtam figyelve. Bizonyára önökkel is megtörtént, hogy homokba dugtak egy ágacskát, amikor elérte a szilárd talajt, finom lökést éreztek. Azt hiszem, valami ilyesmit, ilyen könnyed lökést éreztem, amikor a lövedék fényes nyommal elérte a Ferdinand páncélzatát. A valóságban ez persze elképzelhetetlen, de pontosan emlékszem, hogy akkor így éreztem. Abban a pillanatban már biztos voltam benne, hogy eltaláltam a hitlerista önjáró löveget és öröm töltött el. De az önvédelem reflexe is működésbe lépett és szinte az ágyútalpon át vetettem magam be a futóárokba. Ebben a pillanatban süvített el ágyunk fölött két ellenséges lövedék és ott robbant, messzi tőlünk, ahol korábban légvédelmi ágyúink állták. A kettős robbanások ugyanott még háromszor szántották fel a földet. — Ott keresnek bennünket, mi n\eg itt vagyunk! — Kiáltott fel Viktor Duskin. A harcban nem is vettük észre azonnal, hogy csak az egyik Ferdinánd. lő, a másikból meg egyre magasabbra emelkedik az égő gép nehéz fekete füstje. Vártunk, amíg a lövések elhallgattak. Aztán újra megtöltötték az ágyút, utána én is a tüzelőállásba mentem, és szinte odatapadtam az irányzókhoz. Épp olyan pontosan céloztam, mint először. Lövés és máris ott fekszem a futóárokban Duskin mellett. Hallom, hogy robbannak a Ferdinánd lövedékei, amelyek most még messzebb szálltak, s valamiféle ideges nyugtalanság érződött lövéseiben. Vártunk egy kicsit, aztán újra ismétlődött minden elölről. Újra meg újra és egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem ugrálok be a futóárokba, sőt, az egész kezelőszemélyzet ott áll az ágyú mellett, mintha zárt lőállásbái lőnénk, és semmi veszély sem fenyegetne. A fasiszták valóban nem válaszoltak lövéseinkre. A célkeresztben láttam, hogy mindkét Ferdinánd ég. — Na, ez megvan! — szaladt ki a számon a hétköznapi kifejezés, Viktor elővette a cigarettatárcáját és mind rágyújtottunk. Mellettünk pedig, az úton álló ágyút kerülgetve, földrögöket hányva, fekete kipufogógázzal borítva bennünket, fülsiketítő zajjal, csikorgással haladtak tankj a- imk. Észrevettük, hogy a megfí- gyelőállásiból felénk indul a hadosztály-parancsnok az ezredparancsnokkal és más tisztekkel. Arra sem volt időm, hogy az előirt Vígyázzi-t vezényeljem, és jelentsem, hogy a feladatot végrehajtottuk. ö csak legyintett és egymás után átölelt bennünket. Hátralépett, még egyszer végignézett bennünket és azt- mondta az egyik törzstisztnek: Mindnyájukat kitüntetésire felterjeszteni! (Folytatjuk) Az év utolsó napjai sok érdekes zenei csemegével szolgáltak. Az Országos Filharmónia felnőttek részére indított bérleti hangversenyén két külföldi művészt üdvözölhettünk Salgótarjánban. A magyarországi születésű, de Berlinben élő Josef Schwab gordonkaművész és partnernője, Hanna Dippel zongora- művésznő szép műsorral mutatkozott be a nagyszámú közönség előtt. Nyitószámuk Bach D-dúr szonátája volt. A művész a tárgyilagosabb, objektívebb előadás híve, nyilván a német hagyományok irányítják ebben, mindenesetre előadása jó hangulatot teremtett a további programhoz. Beethoven C-dúr szonátájának műsorra tűzése ritka csemegét jelentett, különösen Salgótarjánban, ahol ez a mű még nem szerepelt élő előadásban. A kitűnő világjáró művész igazán azonban a romantikus zenében érzi otthon magát. Ez tűnt ki a Brahms • e-moll szonáta előadásakor, mellyel a két német muzsikus megkoronázta a színes hangversenyprogramot. A koncertet stílszerűen egészítette ki Csajbók Terézia énekművésznő, aki Szabóky Márta zongoraművésznő kíséretével Schubert-dalokat adott elő. Hagyományosan decemberben ünnepli megalakulásának évfordulóját a salgótarjáni Zenei krónika NÓGRÁD - 1974. december 28., szombat Állami Zeneiskola. A születésnapot a tanárok és a tanulók közös hangversennyel köszöntötték. A koncert első részében több ügyes növendéket hallhatott a közönség. Külön érdekességet jelentett az a két hegedűs növendék, aki néhány nappal előbb a szombathelyi Koncz János hegedűversenyen szerepelt szép sikerrel. Ezúttal a Tor- ják Vilmos vezette „Pro mu- sica urbis” kamarazenekarral léptek fel mint szólisták. Virág László Telemann- G-dúr hegedűversenyének, Miklós Ágnes pedig Sugár Concer- tinójának magánszólamát játszotta igen éretten. A tanárok műsorában. Vivaldi G-dúr szonátáját Törjék Vilmos (hegedű) és Tor- ják Vilmosné (zongora), a ritkán hallható Mozart-fuvo- laduók egyik tételét Kmetty Józsefné és Palánki Éva, Csajkovszkij • Hegedűversenyének Kanzotekáját Füzes Zsigmond és Kurucz Imréné adták elő, majd Grieg közkedvelt Solvejg dalát Guthy Éva énekelte. Az alig néhány esztendős salgótarjáni Bolyai János Gimnázium tantestülete kezdettől igen nagy súlyt helyez diákjainak esztétikai nevelésére, helyes művészi ízlésének kialakítására. Ezt szolgálják az állandó tárlatok, s azok a decemberi hangversenyek, melyeknek most is tanúi lehetünk. Rozgonyi István, az intézet énektanára különösebb össz- próba nélkül a közönséggel énekeltette el a közismert „Szép dalra jöttünk...” kánont, ami máris nagyszerű atmoszférát teremtett. A műsor első részében a „Pro mu- sioa urbis” együttes (koncertmester: Torják Vilmos) Purcell Arthur király szvitjét és Corelli Karácsonyi concer- tóját játszotta. Igen hangulatos volt Wilwerger Józsa csángó népdalcsokra, melyet kulturáltan, ízlésesen, ugyanakkor ■ élettel teli tolmácsolt. A koncertnek ebben a részében lépett fel a gimnázium kórusa is, melynek programjából a Kodály Villő emelkedett ki, hangulatos volt a két francia bordaluk és méltó sikert aratott a kórus a néger spirituálék jól sikerült előadásával. Az érdem Rozgonyi István karnagyé, aki évek óta egyenletesen magas szinten irányítja az együttest. Azt est második részében a szegedi Tanárképző Főiskola ének-zene tanszékének művészeti diákköre vendégszerepeit, akik Carl Orff A hold című vidám hangvételű zenés pamflettjét adták elő. Carl Orff ma is élő német zeneszerző, aki — a mi Kodály Zoltánunkhoz hasonlóan — az ifjúság zenei nevelését irányítja hazájában. A két nagyszerű mester eszméjében sok a rokonvonás, a különbség azonban az, hogy míg Kodály Zoltán a népdalból indul ki, Orffnál a ritmus a kiindulópont, melyet roppant változatosan, játékosan mélyít el a gyermekekben. A hold című zenés darabja is a változatos ritmusok és sajátságos, modern harmóniák kavalkádja, melyet át- meg átsző a humor. Nagyszerű előadásnak lehettünk tanúi. Kitűnő volt a kórus, melynek nagy szerep jut az egész művön végig. Üj színfolttal gazdagodott Salgótarján zenei élete. Torják Vilmos zeneiskolai tanár vezetésével működő „Pro musica urbis” együttes a város zenei életéért — egyre gyakrabban lép közönség elé hatásos, igényes műsorokkal. Rendszeressé válnak zenés ■szombat estéi. Legutóbb a József Attila Megyei Művelődés) Központ klubhelyiségében telt ház előtt lépett fel. Műsorukon szerepelt Vivaldi A tél c. hegedűversenye, melynek szólóját ' Sándor László' játszotta. A fiatal szólista jelenleg a miskolci Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola végzős növendéke. Játéka arra enged következtetni, hogy az ambiciózus, pálya kezdetén tartó fiatal muzsikus szép jövő előtt áll. Muzikális előadásban hangzott el Bach D-dúr szvitjéből a híres Air- tétel, majd a befejezésül előadott Corelli Karácsonyi concerto, melynek szólóit Torják Vilmos, Virág László (hegedű) és Farkas Erzsébet (cselló) játszották. A hangversenyen közreműködött Guthy Éva, aki Farkas Ferenc Gyümölcskosár c. ciklusából énekelte az Altatót és a Száncsengőt, Torják Vilmosné zongorakíséretével. A salgótarjáni Bányász Férfikar az elmúlt napokban tartotta évzáró közgyűlését. Az együttes eredményes évet zárt. Több sikeres szerepléséből is emlékezetes, hogy az idén 50 éves kórus májusban megvédte a salgótarjáni országos minősítő kórusfesztiválon ..Arany koszorú-diplomával” fokozatát. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott az együttes októberben kéthetes angliai hangversenykörútja során, ahol részt vett Portchawban p walesi bányász művészeti fesztiválon, majd hat önálló hangvensenyen ismertette meg a dél-walesi bányászokkal a magyar kóruskultúra eredményeit. Az ének- és fúvózenekar közös közgyűlésén Tóvizi Sándor, a Bányászati Dolgozók Szak- szervezetének osztályvezetője több évtizedes munkájukért „Szocialista Kultúráért” kitüntetést adott át, míjd több ének- és zenekari tagot oklevéllel jutalmaztak. V. U r
