Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
MEGREZZENT, amikor észrevette, hogy megfogták a cipőjét. A kisfiú a földön ült; •nem játszott, mint a többiek. Bámult előre, nem tudni, hová, jobb keze hüvelykujja a szájában, bal kezével ragadta meg a magas szárú fehér, fűzős cipőt, csak egy futó pillanatra, de már el is engedte, s látszólag elmerült az ujjszopásban. Azt hitte, rálépett a gyerek kezére. Lehajolt hozzá. — Hogy hívnak? A kisfiú nem felelt. Ránézett nagy fekete szemével, de egy szót se szólt. — Nem tudsz beszélni? Erre se kapott választ. — Na jól van, majd megtanulsz. — Végigsimította a gyerek rövidre nyírt fejét. — És csak szopd az ujjad, ha jólesik. Másnap a jelenet megismétlődött. A kisfiú mintha csak megérinteni akarta volna, mást nem, hirtelen elkapta a kezét. A kezdeményezés, nyilvánvaló, a gyerektől indult ki. Ö most úgy tett, mintha semmit se vett volna észre. Lekucorodott egy kis székre a kisfiú mellett, s mindjárt egy sereg gyerek vette körül. Az egyik kislány az ölébe kéredzkedett, simogatni kezdte meztelen karját, majd megpróbálta kibontani kontyba tűzött hosszú szőke haját; nem engedte. — Gyerekek, akartok megtanulni egy szép dalt? — Akarunk! — kiáltották kórusban. A kisfiú, aki a földön. ült, csak nézett, ő nem kiabált. , — Nahát kezdjük. A tücsök és a légy lagzijáról lesz szó. Tudjátok, mi a lagzi? — Tudjuk! — kiáltották. — Nos? — Lakzi. — Na, jó. Mondjuk, lakodalom vagy esküvő, azt tudjátok, mi? Mikor egy lány meg egy fiú összeházasodik. Tehát kezdjük. — É6 szép, csengő szoprán hangján énekelni kezdett: Zöld erdőben a tücsök / házasodni készül, / ölelgeti a legyet, / kéri feleségül. A kislány, az ölében nevetni kezdett: — Csücsök. — Nem csücsök. Szilvi (ennek a gyereknek már tudta a nevét), hanem tücsök. Mondjátok: tücsök. — Csücsök ‘ — hangzott kórusban, bár volt, aki csükö- csöt mondott, sőt akadt egy gyerek, aki világosan így ejtette: tücsöcs. — & te, hogy mondod, te észlelte, hogy a ktsfhS bevi- hint vette ki szájából egy pu fekete szemű? — A kisfiúhoz zeit. Tiszta pizsamát hozott és lanatra a hüvelykujját, fordult. A kisfiú ránézett, de átöltöztette az alvó gyereket, — Tetszik? — kérdezte, nem felelt. aki erre se ébredt föl. Szeret- Ferkó nem válaszolt, de a A kisfiú nem tudott beszél- te volna, ha Ferkó átöleli a szeme elárulta, hogy érti a ni. nyakát, de hiába. Még egyszer kérdést. Balia, a főnővér tudta a megcsókolta, most az arcát, — Nem baj, majd egyszer kisfiú nevét: Falu Ferkónak aztán eligazította a takarót, válaszolsz, ha már tudsz behívták. Az érettségi még elég jól szelni. Szopd csak az ujjad, — Nézd meg, Kati a dosszi- sikerült, de az esvetemi föl- én egy olyan mama vagyok, éj át, ha annyira érdekel — vételi a magyar—könyvtáros aki nem bánja, hogy szopod mondta. szakra már kevésbé. Pedig az ujjad. A bölcsőde irodájában ez az elképzelte, hogy ül majd a Letelt a hét, Ferkóvai irat tartalmazta Ferkó rövid városi könyvtárban, lehetőleg együtt tért vissza a' bölcsődééletének történetét. a gyerekkönyvtárban, ö hozzá be. A gyerek a játékok között totyogott, de szívesebben sze- retett a földön ülni és bá- műim. Odament a kisfiúhoz, szándékosan megállt közvetlenül mellette. Óriásinak látszhatott, ha a földön kuporgó törpe fölnéz a magasba. Ferkó rátette a kezét a cipőjére. Csaknem ugyanazzal a mozdulattal, mint hónapokkal ezelőtt, de mégsem ugyanazzal. Ez is gyöngéd volt mint az az első, de valahogy bensőségesebb, bizalmasabb — az összetartozás mozdulata. Kis kezével próbált a lábához férkőzni, ott, ahol a saroknál hézagos volt a cipő. Most is lehajolt hozzá, mint akkor, amikor a gyerek először fölhívta magára a figyelmet. — Mi van, Ferkó? Akarsz a meséskönyve- valamint mondani? csak nézett rá, a nem felelt. elképzelésből Odahuzott egy kisszeket, Nemes György: Mama A megyei gyámhatóság jönnek tan-'csért a kisfiúk és gyilkosság és ifjúság elleni a kislányok, szabad idejében bűntett miatt nyolcévi szigo- végigolvassa a meséskönyve- rított börtönre ítélt Vanctár ke. az ifjúsági könyve- A gyerek Vendel építőipari segédmun- kás és élettársa, a kényszer- »nacsadas az csak a fehér köpeny maradt közvetlenül Ferkó mellé, s elvonó-kúrára rendelt, s :---- ~ _ ujii* -a — - gyerekek. Ezek a gye- leun ra. es a retkek kisebbek, mint Gyerekek, ne énekeljünk — Skiaofrancil — toldotta meg a jellemzést Káró és közben Takácsot figyelte, aki már ott sürgölődött a hóembertorzó körül. — Rossz nézni, ahogy szerenasétlemkedik! Akkor csinált ez hóembert, amikor én voltam az ENSZ főtitkára. Cigarettáztak és nézték Takácsot. — Ha legalább lenne még egy kis piánk! — siránkozott Füles és forgatta, dobálgatta az üveget, mint egy zsonglőr. — Már egy csepp se maradt — Rühellem ezt az estét — morogta Jocó. majd szórakozottan átlépett a kerítésem ég odaiballagott Takács mellé. — Na. megy a meló? — Ügy gondolom, igen — lihegett Takács — bár be kell vallanom, bizony eléggé kijöttem a gyakorlatból. A legutolsó hóembert.. .ajaj .. már meg se tudom mondani, mikor csináltam. Jocó bólintott, közben belerúgott néhányszor a hóemberbe. — Még nem elég kemény — állapította meg szakszerűen —; jobban meg kéne nyomkodni. Lehajtott és nagy kezével, gyúrni, dagasztani kezdte a havat. — Mit bámultok? — fordult hátra a másik kettő felé. akik már szintén ott strá- zsáltak. — Gurítsatok össze néhány hógombócot. Vagy sose csináltatok még hóembert? A két haver egymásra nézett. Káró füttyentett egyet, csodálkozva. Füles végigszántott hajkoronáján, ami nála a tanácstalanság jele volt, aztán mentek és görgetni kezdték a havat. Egy óm múlva már olyan hóember magasodott a tér közepén, akár egy hirdetőoszlop. Az orrának egy fa-daraugyancsak ifjúság elleni bún- , tett miatt felfüggesztett, há- rek®k ugyan ... . , . rovévi börtönre ítélt Boros amilyeneket maga koré kép- egy kicsit? Júlia mindhárom kiskorú zelt De lehet °. mes k°;nyv- Nyolcan-tízen is odarohangyermekét állami gondozásba láros> vagy tanar, egy tizen- tak. A legszemfülesebb, Szilutalta. Az izgága, alkoholista kaenc éves lány meg mindent már kapaszkodott is, apa, élettársa közreműködé- férhet. , ^er’^c?i 16 e" hogy az ölébe kuporodjon. De sével. megfojtotta legkisebb, ThTetnek; Banditól. Miért ne? Ferkó megelőzte. Mint a négyhónapos gyereküket. A Ha e!eg türelmesen szeretik magáét, mint jogos tulajdo- többi gyereket az anyával egymást. Ez persze távolabbi nát vette birtokba az ölében, együtt állandóan ütötte-verte. dolog. Elébb le kell, kogy a térdén azt a helyet. Az az — Zsigmondi 18 hónapos, iék Bandi külföldi ösztönül- igazság, hogy amikor észre mée nem áll boszélni n©m idője, mennyi is. ÍVlég vette a kisfiú mozdulatát ö tud SuJyos pSs trauma másfél év, jobb róía nem xgitett 1K: *. Szilvi, hanem hatásával magyarázható testi beszélni. Bandinak szép nagy Fer^ó foglalja el ölében azt a és szellemi visszamaradottsá- fekete szeme van. Mindig helyet. ga. Nagy szeretettel kezelem- magan érzi a tekintetet. — Most elénekeljük a tüdő. Űj neve: Falu Ferenc. A bölcsőde vezetősége is csők és a légy lagziját. Ezt A feljegyzés óta hét hónap hozzájárult, anyu se törődött már jói tudjátok. Jó? ■?}’ Lezek szerin4 ?. kisfi* vele (különben se látja egész — JÓS — kiáltották a gyeelmúlt keteves. Kati egyik , r&kek. f^vszerre éjszakás műszakján bement a nap anyut), hogy erre az egy •,, Tw*»o*vYrwvnhálóterembe. és figyelte az hét szabadságra kihozza Fér- V alvó Ferkó arcét. Most. hogy kőt. A kisfiú már nemcsak " ’ ül6 _erek ket j^r|a nem fénylett nagy fekete sae- állt, de valamit tipegett is. A a köriPfonódik de nein me. a terem kék megvilágí- mackónadrágban, a kék ano- J ■. ■, h’ ú+rvn tásában az arcocska halottsá- rákban, s a fül-es sapkába» padtnak tetszett. Lehajolt, s nagyszerűen festett: a hideg csak leheletszerúen megeső- kicsipte az arcát, a tekintete- ?apo? ^ 11 kolta a gyerek homlokát. A ben mintha volna valamicske rwrnunn . ímeeeg^ tetszext. kisfiú nem ébredt föl. Ettől fény. Két fotelt összetolt fölbátorodott, s fölhajtotta a ez volt egy hétig Ferkó ágya tu^Egy ^het teteje for- gyerek takaróját. Mindjárt a magáé mellett. Fölment ve- **'%* le a városszéli hegyre, ölében mosolygott. Ferkó suttogva, vitte a havas úton. A gyerek rekedte^ egyenest bele a fu- a nyakába kapaszkodott, de lebe lehelve első kimondott érezhetően csak biztonsági szava*’ megszólalt, okból. A padlásról leszedte — MAMA — s karjának régi szánkóját, s nagy szán- ~ ~~ .. , „ túrákat tettek. Ferkó ügyesen sz^ntasa gorcKce . ragadta meg a szánkó fogó- Így ült, nyakában mint egy ját, ő meg szaladt, csizmája íaág a csüngő gyümölccsel, meg-megcsúszott a havon. Fenkoval, s vidáman, megna- Otthon meséskönyvekből ol- tottam, maga is rekedten vásott föl a gyereknek, aki mondta: szinte döbbenten figyelt két — Akkor kezdjük, gyere bot faragott ki Káró, a szemének meg két nagy kavicsot tettek. Füles a hóember hóna alá nyomta az üres boros üveget ás. — Valami tökfedő kéne az öregnek — mustrálgatta Jocó — Füles eriggy, keress valamit. Takács Gábor levette a kalapját. — Tegyük fel ezt — Na ne marhuljon — nézett rá Jocó. — Akkor maga mit visel ? — Van még otthon egy másik, amit eddig csak ünnepi alkalomkor hordtam. De már úgyis be akartam fogni. Az új kabátomhoz, talán jobban is illik majd. És ráigazította a kalapot a hóember fejére. Aztán nevettek, mert a hóember igazán jól mutatott. Tekintélyesen komorrá vált benne, mint egy gondoktól gyötört vállalati igazgató. — A kis srácok, holnap. .. — lelkesedett Takács Gábor, —, a kis sráeók nem. hisznek majd a szemüknek... azt hi szik, a hóember a hegyekből jött, hogy játsszon, velük egy darabig... pedig a hóem bér, nem a hegyekből jött.. nem. a hegyekből. . . hanem sókkal távolabbról. .. csak én tudom, hogy honnan. . Levette a szemüvegét, és megtörölte a zsebkendőjével. Nézték mind a hárman. És akkor megszólalt Jocó: — Hány óra van most' Meg tudná mondani ? — Hogyne, Nagyon szive sen, — tette fel a szemüvegét, Takács Gábor, majd körülményesen elővette a zsebórát. Felpattintotta a tetejét. — Negyed tizenegy — mutat körbe. — Tessék. Győződjenek meg róla önök is. — Nem szükséges — dör- mógte Jocó. — magának, fater. .. el'hisszük. nagy szemével, s csak időn- kék: Zöld erdőben a tücsök... SZABÓ ISTVÁN: Emlékezzünk Ó tannenbaum.:: te TOPRONGYOS gyerek-sereg énekelj, szabad a vásár, fogd, vidd, álom — betlehemed, az urak kastélya rád vári Ó tannenbaum... te NINCSTELEN gyereksereg, énekelj, szabad a vásár, Jézusoddal pénzt kereshetsz, az urak fillére rád vár. Ó tannenbaum.. .J te ÉHEZŐ gyerek-sereg énekelj, szabad a vásár, a koldulás megengedett, az urak kenyere rád vár. 0 tannenbaum.. 1 te MEGVETETT gyerek-serég énekelj, szabad a vásár, napkeletről csillag indult, — AZ URAK KASTÉLYA RÁD VÁR! BARANYI FERENC: / i Karácsony van Az ég a földre hó-abroszt borított és rajta — mint párolgó étel — itt-ott tanyák gőzölnek, melyeknek falán a fehér olyan, mint tányér porcelánja. Középen a jéggé dermedt halastó úgy csillámlik, mint kristályüveg-kancsó, a nyurga-gallyak helykén égnekállnak úgy nyújtózván, mint karcsú villa-ágak. Mint szemtelen legyek, olykor lecsapnak a hó-abroszra surrogón a varjak, de lebben a szél — puha asztalkendő — s riadtan oszlik szét a varjú-felhő. Karácsony van. En kissé szívszorongva úgy jövök, mintha el se mentem volna, s falum határa nagy családi asztal: tanyákkal kínál, hűs vízzel marasztal, itt vagyok itthon, itt születtem, itt még énrám is vár egy hófehér teríték. PÁKOLITZ ISTVÁN« Átkapcsolás Ennek a szolgáltatónak még az ímmel-ámmal-kiszolgálás is nehezére esik; olyan — hajánál fogva előrángatott — megbántottsággal csomagolja be a pultra dobott portékát, mintha legalábbis ő lenne kiszolgáltatva a boldogtalan vevőnek. BÉR TOLT BRECHT: Fák fehérben (Fotó-MTI: Járói Rudolf felvétele) Mária A szülés idején hideg volt, de azt is elfeledte, a didergést, a szegényes tető alatt, a tűzhely füstjét és a hajnali fájdalmakat. Elfeledte a szégyent, amelyet a szegénységgel kapott, — de talán, mert nem volt egyedül az éjszakán. S később ünneppé pántozod minden, s mindenki ott volt, elhallgattak a pásztorok, és királyok jöttek a legenda ba:i, A szél, amely fagyos volt, angyal-énekké változott. A tetőn át a csillagot látta — fia szeméből fényiéit, ki könnyed volt és szerette a dali, szegényeket hívott magához, királyok közt élt, s éjszaka mégis csillaggal álmodott. \ (Antalfy István fordítósa)
