Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
PLUSZ EGY Némethné Murányi Zsuzsanna öthónapos terhes volt, amikor feltűnt, hogy túlságosan is terebélyesedik. Az orvosok tippelgetlek: vagy ödémás, vagy elszámolta az idejét, vagy ikerterhességről van szó. A találgatásnak a röntgenkép vetett véget. Amint a balassagyarmati kórház laboratóriumában előhívták a képet, a labor minden dolgozója a várandós fiatalasszonyhoz tódult, és minden oldalról megbámulta-megcsodálta. ők már tudták, hogy Némethné három apróságot hord a szíve alatt. Németh Domonkos csak nevetett a telefonba, amikor felesége közölte a hírt. Hányán? Hárman.'? Nem, az lehetetlen! És két óra múltán újra felhívta feleségét: tényleg igaz? most mozA három Németh-iker a napokban töltötte be nyolcadik hónapját. Laci, a legnagyobb. már önállóan feláll a kiságyban, s ha fogják a kezét, lépeget is. Csaba és Attila most próbálgatják testvérkéjük friss tudományát. A lakás csendjét ritkán veri fel a gyereksírás. Legfeljebb etetéskor, akkor is csak a legéhesebb jelez sírással. A tihásik kettő csendben, türelemmel várja sorát. — Akkor Ijedtem meig csak. amikor a klinikán először hozták ki mind a hármat szoptatásra — meséli Némethné. — Először vágott belém a félsz: mi lesz otthon’ Hogy bírom majd mind a hármat ellátni? Aztán lassan elrendeződött minden. Először az édesanya segítségévek aztán az automata mosógéppel, amelyet a oedagóaus-szakszerve- zet országos központja ajándékozott a hármas ikrek szüleinek. A napi másfél-két órai szabad időt ennek az okos és szépen dolgozó gépnek köszönheti Némethné. A megyei és iárési művelődési osztály megrendelte a hármas babakocsit, amit lassan már ki is nőnek a kisfiúk. Csak a lakásgond megoldása nem sikerül. A kétszobás otthon mintha egyre szőkébb lenne. A család most már hattagú. Zoltánka, az ikrek bátyja 21 hónapos. A három szoba bizony nagyon elkelne. Az egyetlen megoldás — társulás egy lakásszövetkezethez — anyagi terheit semmiképpen nem tudják vállalni. WSmcftné »fia nem csituló kíváncsisággal figyeli a három kisfiút. Napról napra tudnak valami újat. Számukra is, de édesanyjuknak is minden egyes nap külön felfedezés. Egyre határozottabban alakul jellemük is. Attila másodikként, Csaba után jött a világra, ö a legkisebb. Annál gékonyabb, elevenebb, nagyhangú kisfiú. , Csaba csendes, szelíd, félénk és mosolygós. Laci hármójuk között a kis kötekedő, pia teheti, meghúzza testvérkéd haiát. fülét, elkapja előlük a játékot. Fejlett mozgású, értelmes kisfiú. hívásra már indult a mama felé. Inkább idősebb fivére, Zoltán felé vonzódik, jobban hasonlít rá külsőre és jellemben is. mint ikertestvéreihez. A 21 hórtapos Zoltán a korelnök. Szívós kitartással rakosgatja vissza öccsei kidobott játékait a kiságyba, de észrevette már azt is, hogy amóta hazajött a három testvér. őrá kevesebb idő jut. Kicsit féltékeny hát. Ha rajta múlna, biztos megduplázná a napot Németh Domonkos matematika-fizika szakos tanár, igazgatóhelyettes a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában. Felesége szintén pedagógus, Varsányban tanít, magyar-történelem szakos. — Itthon marad az ikrekkel? — Természetesen. Még ha egyes gyermek lett volna is, nagyon meggondoltam volna. Zoltánkával nem maradtam itthon, öthónapos kora után bölcsődébe hordtam, de ő nyolchónapos korára már háromszor volt beteg. Az ikreknek pedig mind ez ideig semmi bajuk. És három gyerek mellé az első években nagyon kell az édesanya. A négy gyermek után járó gyermekgondozási segély meghaladja Némethné fizetését. Helye azonban bőven van a pénznek. Ha ruhát vesz, egyszerre négyet kell fizetnie a pénztárnál. Négy pár cipő, négy kissapka... Es egy szerény réntottás vacsorának is húsz tojás látja kárát. Persze, az iskola nagyon hiányzik. — A szeptember különösen nehéz hónapom volt. Húzott a szívem az iskola, a tanítás felé, de tartott itthon, a gyerekek mellett is. Legszívesebben kétfelé szakadtam volna. Az a két-három esztendő, amit itthon töltök, nagyon sok változást hoz majd a pályámon, a hivatásomban. Ha tehetem, nézegetem a szaklapokat, hogy minél ke vésbé maradjak el.' De még így is nagyon nehéz dolgom lesz, ha visszamegyek. Ügy döntött a Németh házaspár, hogy az idei karácsonyra nem állít még fenyőfát. Az ikrek nem élveznék még szépségét. Zoltánká nak meg csak láb alatt lenne a szűkössé vált lakásban. Némethék idei karácsonyából az öröm díszes fenyőfa nélkül sem hiányzik. Szendl Márta ' KIHALT VIDÉK. Az ? gyontaposott földút mellett, a-z istállónál trágya gőzölög. A fagy csonttá keményítette a rögöket, a tócsákat vékony jégréteg fedi. Némán sorasoz- nak a domb tetején a házak, kéményeikből vékonyan füst szivárog, jelezve az életet. Az idegent Itt a kutyák dühödte n ugatják. Lassan, nyikorogva tárul a k'skapu, László István óvatos léptekkel cipeli a vödröt. Párolog a mosóvíz, pár percig ölő erecskéje. A gazda nagyot szippant a tüdőtrepesztő levegőbői, néhány pillanatig megáll. Tekintete bejárja a tájat. Szemben a Cserhát sűrű erdői hallgatnak. Autóbusz zúgása töri meg a némaságot. A-z öreg, Fecskére gyújt, nehogy az asszony meglássa. Eltiltották az orvonok az erős Kossuth tói. A dohány pedig valamikor az életet jelentette a családnak.'. Néhány év még. és fél évszázada, hogy Hényelpusztára jöttek. Béresek, kocsisok, fejősök közé, ők. a dohányosok. Az unaságnak termelték. Eiőbb keltek a napnál, amikor hazatértek , a csillagok már fenn ragyogtak az égen. Petróleumos lámpa pislákoló fényénél kellett csomózni. Simogatták a hatalmas leveleket. — Mennyit adnák ugyan érte? — állandóan ott motoszkált fejükben a gondolat. Bujáikon az üzletes egész évben hitelezett nekik, a törlesztésért dolgoztak. Sok éhes száj. négy gyerek várta esténként a családfőt. Korúiraj- zották: — Mit hozott, édesapánk? László István a zsebébe nyúlt. Milyen öröm volt a vadkörtének, mogyorónak? A parányi, földes szoba tele iett melegséggel. Télen, amikor a hó elzárta a pusztát a külvilágtól, szánkót fabrikált a csemetéknek. Ügy éltek, mint a mesebeli szegényemben szomorúan és boldogan. A háború szele nem kerülte el a pusztát sem. Az apa négyszer is elbúcsúzott szeretteitől. Jött a behívó, menni kellett. Szerencsével mindig megúszta. Dohánytermesztő volt, fontos ember. — Hallod, asszony? mondta feleségének, amikor ágyú dörgés hangja verte fel a környék csendjét 1944. december 9-én. Éjfél után egy százados és a tolmácsa állított be Lászlóékhoz: — Nyemickl? — néztek megszeppent családra. — Ügy elpucoltak, mint a nyúl — válaszol a családfő, s még fel sem fogta, hogy abban a pillanatban minden megváltozott. Az ő életük, *, puszta sorsa, az országé. Felesége tyúkot vágott reggel- iltmep volt, amilyet nem éltek még át a cselédház falai A sereg továbbhaladt. Néhány katona azonban maradt még. Karácsonykor ott szo- roskodtak a néhány négyzet- méternyi szobában. — Menjetek csak ki gyerekek! — szólt László István. Karácsonyfa került az asztalra, diót, fényespapírt aggattak rá. A gyerekek pedig az ablak alatt köszöntötték a szeretet ünnepéi Könny szökött a szovjet katonák szemébe is. Családjuktól sok ezer kilométer távol ölelték a köszöntőket. mint a sajátjukat Nemsokára Bujákról jöttek a pusztára. Szervezték a kommunista pártot László Istvánnak nem kellett magyarázni semmit, ő kérdezett: — Ki szabadította fel az országot? A Szovjetunió! Kinek köszönhétjük, hogy új életet kezdhetünk? A szovjet kommunistáknak! — legnagyobb fiával együtt léptek be a pártba, hogy azután ott legyenek a környék minden jelentősebb eseményénél. — Mit akartok? — fogadták őket a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szervezése Idején. — Hogy jobb legyen! Ne kelljen ekét húznod életed végéig, reszketni: honnan lesz vetőmag — érvelt László István is. ő maga az állami gazdaság dolgozói közé került Nem az uraságnak nevelte már a dohányt, megfizették a munkáját. Felcseperedtek a gyerekek is. Ketten élnek a lakásban. Amikor bevezették a villanyt nem tudtak hová lenni az örömtőL Kapcsolgatták, alig hittek a szemüknek. Még az Istálló előtti oszlopról is fény áradt. Megszűnt a kilométeres gyaloglás. Üzletet kapott puszta, autóbuszjárat köti össze a környező településekkel. László István is lehetősé' get kapott, hogy kimozdul-jon, Gyermekei nemrég köszöntötték: — Sok boldogságot édesapa, édesanya! — gyönyörű, csillogó kosarakat kaptak ötvenedik házassági évfordulójukra, Arany-lagzit ültek. — Karácsonykor ismét jö vünk — így búcsúztak puszta legidősebb lakóitól, szüleiktől. MENJENEK a fiataloki — morogja magában. Még egy szer végignéz a tájon. Meg szerette ezt a vidéket. Szívé hez nőtt, nein menne innen sehová. ^ A domb alján feltűnik _ postás. Hozza a Nép&zabadsá got.. i Szabó Gyula Gyermekstűdió Koszaimban A lengyelországi Koszaimban működik Európa egyetlen képzőművészeti tehetségkutató gyermekstúdiója, ahol óvodáskortól fejlesztik a kicsinyek művészi tehetségét Képeinken: Óvodás „szobrászok” Iskolás „festők* M egborzongott a hidegtől. Áfhült falak, éhség egyszerre kínozták. Az embernek jó, ha nincs ideje foglalkozni önmagával. Mint a világ közepe, olyan forgalmas a rendőrség Eszébe jutott az a cső kukorica, amit egy házkutatáskor talált a padláson. Meg,kéne pattogtatni. Már érezte is a meleg kukorica illatát és nagyokat nyelt Azon gondolkodott hol talál tüzet, amikor nevét kiabálták: „Kádasi Pál, a parancsnokhoz!” Fuccs a Kukoricának, indult fölfelé, kettesével a lépcsőn. Parancsot kapott, hogy a jobboldali embereket gyűjtsék be. Amikor a párt megalakulása után Kerekes Sándor, a párttiitkár ■ Kádas.it a salgótarjáni rendőrségre irányította, külön figyelmeztette, a rend kedvéért ne engedjék szabadjára ezeket az embereket a városban. Kádasi jól ismerte őket. Jobb módú polgárok, tisztviselők voltak többségében. Sulyok Sándor mondta egyszer róluk: — Szerencsétlen tévelygők, akik egyszer szégyelleni fogják még magukat... Amikor terelték ezeket az embereket, a számukra kijelölt Pannónia Szállodába, Kádasinak eszébe jutottak Sulyok szaval. A foglyok legtöbbje már akkor pirult a szégyentől. Kádasi nem volt bosszúálló ember. Most is takarva, hogy ne lássák, inkább elmosolyodott arra a gondolatra, hogy akik valaha kaszinózni gőggel jártak az étterembe, azok lettek annak foglyai most. Liszt és k... rozta, szólni fog a kenyérről. Kötelessége szólni. Viharos ülés volt. Reggetől estig folyt a tanácskozás az élet megindításáért. Vastag volt a füst . ... , , I és büdös. A pártszervezet keNem érzett miattuk lelki- szalonnával. Kádasi Pali na- látta, az ipartestülef elnökét, ményen tartotta magát. Kül- ismeretfundalást, amikor a gyón szerette Kálmánt, most mindent értett. Vincze Kál- dötteket delegált, megalaki- patakparton igyekezett' vissza is csupán élcelődött vele, si- mán mögötte állt. Megkér- tani más pártokat is. Kádasi - a munkahelyére. Jobb így ne- mogatva saját kopaszodó fe- dezte: ’ nak zúgott'a feje. Kivágódot t kik, -hiszen néhányukat keres- jét. — Mit kívánnak? az ajtói, és egy szovjet katona ték a muikások is, mert azok — Aranypajtás, akkor ne- Csend lett, senki sem kíséretében vasutas robbant, •?lelíetíeíC- ke? k^oric.a nem Jár! - ez- akart szólni nézték Kádasié- be a szobába. Zsebre \dugta kezet es fel- zel sajat szajaba tett egy ma- kat akiknek a nyugalma — Megjött a liszt, a va- csillant a szeme A kukor,ca. rékkal. megzavarta őket Az elnök Bonnal! Az oroszok hozták... Egy kassai-sori hazba ment Barnából hazafelé Vincze eiőrelér>ett be, ahol megpatijogtatta. Meg- Kálmán találkozott a bányá- _ inflroKrvv nevében he A képviselőtestület feltelt vele a zsebe. Jóízűen ro- szókkal. Dolgozni mentek, „veret kérünk é* eneediék A függesztette az ülését, pogtatta a rózsává nyílt sze- Lement a vízválasztói erőmű- ferlvekat • J Magúik indultaik kirakmeket. A világon a legjobb be is, ott is szorgalmaskodott -. .a v’ 1 • _ . ni a szállítmányokat. Kerekes volt. Vincze Kálmánnal ta- mindenki,. Egy turbinát javí- Menjenek haza, kérem... utasította Kádasit, mozgósítsa lálkozofct a folyosón. Legény- tottafc, hogy indulhasson, kérem, mi a tisztes a pékeket, hogy fűtsenek be. kori barátok voltak. Az ilie- amikor megérkezik az első • •. és szervezze meg a sütödék galitásban is együtt tevékeny- csille szén. Vinczé erről be- Ennyit mondhatott mert őrzését. Kádasi Pál indult, kedtek. Vincze is a rendőrsé- szélt az őt nagy figyelemmel Kadasi beleszólt a szavába. Majd meglátjuk, mit tud a gén kapott beosztást. Csupa hallgató Kádasi Palinak, aki A bányászok éhesen dől- tisztes ipar. A Salgó utcában, sár, latyak volt az egész em- maga is tudott már ilyen jó Sóznák a fold alatt A gyár- a Xakács-féle pékséget őrizte, bér. de ennek ellenére derű- hírt szolgáltatni Vinczének. Ö Nincs, de A pékek gyertyavilág nielsen fogadta Kádasit. Ezzel az Acélgyárban járt, ott a dolgoznak. Maguk is dolgoz- lett dagasztottak, de reggelre meg mi történt? Kádast ki- munkások a leszerelt gépeket ' \ “ _az utolsó mon- megsült a kenyér. Illata benálta kukoricával. Vékony, rakták vissza a helyére. Ká- datot mar erősen hangsúlyoz- töltötte az utcát. Letört egy barna ember volt. Vincze me- dasinak mégis í>orús volt a darab kenyeret és beleharaleg tekintetű. Fölényesen el- tekintete. Elvonultak. Kadast gondo- pott. Csodálatos volt. Eg.v utasította a kukoricát. , — Éhesek az emberek, ke- :atai peregtek. Kellene a ke- gyerek jött az udvarra. Nézte — Köszönöm, nem kérek, nyeret kérnek.: . nyer. Nekem is hiányzik. A Kádasit. aztán kinyújtotta keszalonnáztam. .. — Vízválasztón is panasz- napokban kapott egy felet az zék Kádasi nézte őt. nem vala- kodtak — mondta Vincze. orosz katonától, de a haza! — Tessék adni belőle, mi baja van ennek az ember- Zajongás, kiabálás szűrő- ,2U után vágyott. Hat még Kádasi Pálnak a torkán nek az éhségtől? Ügy mond- dött be az épületbe, össze- azoknak mennyire hiányozhat akadt a falat. Ami kezében ta, hogy szalonnázott. mintha néztek. A kapuügyeletes fu- akiík a„ .* volt kenyér, a gyereknek edvalatnilyen előkelő uzsonnán tott a folyosón. Futtába ; Gondolataiból Vincze ^ ak| ropogtatta és derült vett volna részt. De ilyen mondta, hogy tüntetők vonul- riasztotta fel. arccal nézte Kádasit. Az utnyaikig sárosán? Vincze Ká!- nak az épület elé, és rohant — Micsoda szónok vagy!... cában lassan gyülekeztek az mán határozottan _ kiváncsivá a parancsnokhoz, aki már a — Kádasi Pál este hivata- emberek. Kenyérre vártak, tette Kádasit. Később derült folyosón állt. Mérges volt. los volt a városházára a kép- amiből mindenkinek jutott.. ki, hogy Barnában járt szol- — Zavariátok őket szét — viselő testületi ülésre. Elhatá- | Bobál Gyula gálati ügyben, gyalog át a kiáltotta Kádasi felé. Pécsikén, azért olyan sávos, és Kádasi Pál rossz szájízzel ( .................... ' ■ 1 1 ott, a faluban kínálták meg ment az utcára. Amikor meg- j NÖGRÁD - 1974. december 25., szerda ___5 t
