Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)

1974-12-25 / 301. szám

De az öregség itt van... TALÄN HOLNAP. Ma nem alkalmas a délután. Ünnepsé­günk van — mondja a gond- moknő. Hiszen hallja! — Hallom. Kis karácsony, nagy karácsony, kisült-e már a kalácsom? Gyerekek ének­ük a dalt. Gyerekek az öre­geknek. Az ajtón rés van. •Egy pillantás a szobára. Asz- Rzonyok ülnek. Csendben, fá­radtan, egymás közelében, öregek. Már várnak, amikor kopog­tatok. Meleget ad a kályha, könnyű a beszélgetés Anna nénivel. Friss az emlékezete, bár túl van már a hetvenen. A karácsonyról beszélünk. — Egyedül leszek. A fiam mindig hív, hogy menjek, de minek. Most is telefonozott — Az ünnepekre hívta? — Hívott. Jó fiú, nagyon szeret. Én is szeretem, mert kiskorától én neveltem. Ko­rán meghalt az apja, az uram. — Otthon lesz karácsony­kor? — Otthon, az öregházban.. !tt lakom, nem messze, öreg * ház, nagyon öreg, van ezer éves is. — Jó itt a többiek között? — Igen. Beszélgetünk, jól érzem i.tt magam. — Mióta jár ide? — Egy éve lassan. Minden­nap itt vagyok. — A városban nincs isme­rőse? — Két öreg szomszéd. Na­gyon hosszú lesz az a két nap. — Visszagondol az ünne­pekre ? — Vissza. Amikor még együtt'voltunk. Nem jó öreg­nek lenni. Nem jó. Higyje el nekem! Fogom a kezét. Búcsúzom. Nyitom az ajtót Segítek. Visszaülök az asztal mellé. Várom Emília nénit. Talán ő a legöregebb a napközi o t'honosok között. Talán. N am kérdezem, ö kérdez. — Mit gondol, hány éves (vagyok? — Hetven. Esetleg hetven­kettő. — Nem, kedve®. Jövőre le­szek hetvenkilenc. Március­ban, ha megérem. — Nem lehet baj az egész­séggel Jól néz ki. — Nem így van. Beteges vagyok. A harmincnégy év alatt tizenkétszer voltam rosszul. — Ilyen pontosan emlék­szik? — Jó az emlékezetem. Sok a bajom. — Egyedül él? — Egyedül kedves, mióta a nagy bánat rámszakadt. Meghalt a férjem. Szép nagy, derék fiamat eltemettem. Egyedül * maradtam, egyszál magam — mondja, és csuk­lik a hangja. — Szeret itt lenni? — Ez a mindenem! Már várom a reggelt. Mindig vá­rom a reggelt, hogy jöhessek. — Jóiért jó itt? — Mint a testvérek, sze­retjük egymást. Elfelejtjük, ami volt. — besz otthon fenyőfája? — NEM VETTEM. DRÁGA. — Melyik karácsonyra, emlékszik szívesen? — Nagyon régen volt már, mikor az urammal fiam­mal .. — Van rokona a városban? — Van. Hívnak is: menjek hozzájuk, de minek? Jó ne­kem egyedül, meg messze is laknak tőlem. Fönn, a he­gyen. Lemez van az asztalon. Karácsonyi lemez. Bing Cros­by mosolyog a borítóróL Merry Christmas — olvasom. Karácsony. Segít az idő is. Hull a hó. Az ablakon át lá­tom, Rózsi nénire figyelek. — Sok a bánatom. Beteg vagyok, öreg vagyok, és ráa­dásul egy ember van a nya­kamon egy albérlő, akit nem tudok kitenni a lakásból — Valamikor, csak magá­hoz vette? — Bekéredzkedett Azt mondta: majd megy, csak rövid időre adjak hajlékot. Adtam, s most az a sorsom, hogy járok jobbra-balra, mert szidalmaz, olyan durván be­szél velem, hogy szégyellem kimondani miket mond. — Nem tud vele beszélni szép szóval? — Nem lehet azzal. Iszik, durva, lelketlen ember. Mit tegyek? Váratlan a kérdés. A be­szélgetés sem ünnepi hangu­latot. áraszt. Nézem a levele­ket. Rózsi néni 73 éves, s most pereskedik, idegeske­dik. — Egyedül lesz karácsony­kor? — Egyedül, — Otthon, az albérlővel? — Nem, fogom a kistás- kám, teszek bele kenyeret élelmet, kimegyek az állo­másra. Ott fogok ülni, gon­dolkodni. — Mehetne máshová? — Mehetnék. Hív egy Itte­ni társam. Jöjjek, legyek ve­le — mondja. Nem megyek. Azt tartom, nem ülök ünnep­kor idegen asztalához. Az ön­érzetem nem engedi. Egy pillantás a szobára. Asszonyok ülnek. Csendben, fáradtan, egymás közelében, öregek. — Egy évben 160 ezer fo­rinttal gazdálkodunk. ' Brigá­dok jönnek, úttörők. Nem az ajándék a fontos. Inkább a látogatás. Érezzék azt, nin­csenek egyedül — mondja a gondnoknő, KÖNYVET OLVASTAM mielőtt idejöttem. Dénes Zsó­fia új kötetét, visszaemléke­zéseit. ö írja: „De az öreg­ség itt van, jelen van, nem mozdul el, inkább csak sűrű­södik minden letelt nappal” Boldog karácsonyt! — mondja Rózsi néni Mulas­son jól fiam — teszi'hozzá. És visszamegy a többiek kö­zé. Székács László Karácsonyi tv-ajánlatunk A karácsonyi televíziós mű­sorban mind a gyerekek, mind a felnőttek megtalálják a szá­mukra kellemes szórakozást. December 25-én délelőtt je­lentkezik a gyerekeknek szóló tarka műsor, a Diákabrak. A Bruno unatkozik című rajz­filmsorozatból Az unatkozó kutya című részt láthatják. Bábfilm is lesz a műsorban: Leó a fényképésznél, öveges professzor játékos magyaráza­tának „szemléltető je” ez­úttal Heki, a rezonancia ku­tya. Csehszlovák mesefilmben ismerkedhetnek meg a Szo­morú királylánnyal, aki min­den kérőt elutasít. Királyi aty­ja elhatározza, ahhoz adja fe­leségül, aki megnevetteti. Melinda együtt él »édesany­jával és nagynénjével. Édes­apját korán elvesztette. Egy nanon kiderül, hogy Melinda édesanyja férjhez megy. Me­linda nem tudja elképzelni, hogyan is lesz az életük ez­után, egy idegen ember köze­lében. Erről szól az Intőköny- vem története, amelyet 25-én délután láthatnak. December 26-án délelőtt je­lentkezik a Csak gyerekeknek szóló filmösszeállítás, amely­ben rajzfilm szól a Tizenkét hónapról, valamint két báb­film nyújt kellemes szórako­zást: a Mézeskalács házikó és a Meteor a ringben. Nagy könyvsiker volt Tran Dang Khoa-nak, a vietnami kisfiúnak a verseskötete, amely tavaly Jelent meg. A Pengető műsorában, amely­nek címe: Udvaromtól az égig, Vitai Ildikó megzenésí­tésében hallhatják a verseket. December 25-én, 20.05-kor a televízió Hunyady Sándor: Téli sport című regényéből ké­szült tévéfilmjét mutatja be, amely az író szociális érzé­kenysége nélkül csak idill len­ne. A film a gyönyörűséges tátrai tájon játszódik, ahol egy szegény tisztviselőlány, Olga keres gyógyulást tüdő­bajára. A szanatóriumban, amely egyben luxushotel, két ember ismeretségét nyeri el Egyikük Dóri, a gazdag gyá­ros leánya. A gazdag lány mutatja be Olgát sítrénerének, Egonnak, akivel egymásba szeretnek. A szegény és a gazdag lány barátsága, a szerelem ábrázo­lása kapott megejtően lírai hangsúlyt elsősorban Eszter­gályos Cecília alakításában, aki Olgát testesíti meg. Mihályfi Imre rendezése hű felidézője Hunyady Sándor világának. Annak a világnak, amelyről így ír Illés Endre: „Az ő világa éppen az átvi­lágított anyag, a romló test kitárt leikével válik rokon­szenvessé. Hőseit úgy tartjuk kezünkben, mint kedves is­merősünk pulzusát.” December 26-án este 20.00 órakor a nemrég elhunyt szovjet író, Vaszilij Suksin el­beszéléséből láthatnak tévé­filmet, Málnay Levente ren­dezésében. Szibériában, ’a messzi tajgán, mint egy való­ságos erdei manó él egy öreg­ember, Amolyan erdészeti felügyelő ő, sok száz kilomé­teren át húzódó erdő egyedü­li ura. Mínusz 40 fok hidegben alig nyitja rá valaki az ajtót. Pe­dig az öreg igazi, mély em­berszeretettel, bölcsességgel viseltetik az emberek iránt Egyszer egy fiú téved az öreg kunyhójába, ö is szereti az életet, csakhogy más­képp. Élni szeret, élvezni a mindennapok örömét, magá­nak élni, a mának élni, mind­egy, mit hoz a holnap. Találkozásuk nem csupán két ember, két generáció ta­lálkozása. Találkozás két szemléletmód között; az ön­magáért és a másokért élő ember találkozása. Az élet szerelmese — ez Suksin művé­nek címe. Az öreg: Páger An­tal. a fiatal: Koncz Gábor. 1974. december 27., péntek. 20.30: Város, esti fény­ben. Bárány Tamás érdekes re­gényéből Katkó István dra­maturg és Gaál Albert rende­ző készített tévéjátékot. Az író-főhős mindössze néhány napot tölt egy új szocialista városunkban, Fűzfőpatonán, ahol emberek múltjával, je­lenével ismerkedik. Fúzfőpa- tonát hiába keresnénk a tér­képen — mégis valóságos mo­dellje az új szocialista ma­gyar városoknak, amelyek az ötéves tervek során épültek. A regény televíziós változata szociográfiai hitelességgel áb­rázolja a város lakóinak éle­tét. Természetesen nem egy­szerű dokumentumokat illeszt egymásba a szerző, hanem ki­tűnően megrajzolt típusokat, sajátos életutat bejárt emberi sorsokat. Főszereplők: Toma- nek Nándor, Ráday Imre, Bi­hari József, Nagy Attila. .1lagyarorazágért harcoltunk (8.) Ne legyen kényes kérdés! r „Érjük el, hogy mind töb­ben. folyamatosan művelődje­nek, vegyenek részt általános és szakmai oktatásban, to­vábbképzésben, önképzésben. Fejlesszük a kultúra területén is a közösségi formákat.” (MSZMP KB irányelvei a párt XL kongresszusára.) A fentebb idézett gondo- l; cnak nem az újszerűség ad- j i az értékét. Hiszen ez fo- g ilmazódott meg oly’ sokszor a brigádmozgalmat szív- i tyűknek tekintőkben, a Közművelődési szakemberek- fc?n és a társadalom mind s élesebb rétegeiben. Ezt ele­mezte a közművelődésről szó­ló párthatározat is. Értékessé a: teszi, hogy megerősíti ben­ti ink: ez igen fontos feladat! Nemrég a Salgótarjáni Kö­ti saati Üzemek egyik ifjúsági s ocialista brigádjának né- híny tagjával beszélgettünk a művelődés több kérdéséről. A villanyszerelők műhelyéből kifelé ballagva az egyik fia­talember elmesélte egy ku­li nős élményét. A nyáron fent voltam Sal- g n, KISZ-vezetőképző tá­ti írban. A továbbképzés fő témája a közművelődési hatá­rozat volt Kaptunk olyan feladatot is, hogy magnóval készítsünk „interjúkat”, szó­laltassunk meg néhány em­bert saját művéfódési lehető­ségeiről Nem hittem volna, hogy ez ilyen kényes kérdés: sokan azt mondták, inkább körbefutják a várost, mint hogy erről nyilatkozzanak... A Nógrádi Sándor brigád­ban ezt nem javasolta senki. Javasoltak viszont sok hasz­nos dolgot Pataki Katalinnak, amikor a Kohász Művelődési Központ képviseletében eljött a műhelybe. — Bővíteni lehetne a ki­állítások körét a házban. Így többször mehetnénk el együtt is, értelme, témája lenne egy- egy vitának, beszélgetésnek például a művészetről. Szeret­nénk azt is, ha több jó film­sorozatot indítanának. Nem mindenki tud bent, a köz­pontban el járni moziba, akár­mennyire érdekli is egy film — mondja Bata László bri- gádvezető-helyettes. — A sportolók, a sportot kedvelők nevében kértem, legyenek sportoló-sportbarát találkozók, élménybeszámo­lók. Biztosan lenne közönsége egy Ilyen rendezvénynek! Igaz, a mi kollektívánkból csak én foglalkozom aktívan a testedzéssel, a Kohász NB II-es kosárlabdacsapatában játszom, de a többieknek is tetszett az ötlet — folytatja Juhász Béla. — Jó akcl6 volt, érdemes tovább folytatni, hogy a nagy ünnepekre magnós műsorösz- szeállítást készítettek és a brigádök reggeliszünetben le- játszhattálCi Ezekből kértünk többet — fűzi hozzá a bri­gád vezető, Valet József. A közösség ebben az évben jubileumot ünnepelhet: tíz évvel ezelőtt alakult meg. Az alapítók közül öten ma is itt dolgoznak. Nagy értéket je­lentenek a közösen töltött évek: mindig tudják, milyen problémák foglalkoztatják a társakat, miben lehet segíteni. A költözködéstől a lakás be­rendezéséig, a beteglátogatás­ig sok területen adnak taná­csot, segítséget egymásnak. Nemrég lett tizenöt tagú a. brigád — egyik munkatár­suk közlekedési baleset áldo­zata lett. Családjának igye­keznek mindenben segíteni. Ez az összetartás, együttes tevékenység a szabad időben, a művelődésben is fel-felbuk- kan. Rendszeres hallgatói a TIT-előadásoknak, többen járnak különböző politikai tanfolyamokra. Sokszor az egyéni hobbyk Is kapcsolód­nak a kisebb, vagy nagyobb közösségekhez: Balogh László fényképezőgépével megörökí­ti a brigádélet eseményeit is. Juhász László a bélyegkor titkára. A nemrég bekerült fiatalok közül többen törzs­vendégei a kohász ifjúsági klubnak. — Ami a sport mellett a legkedvesebb időtöltésem, az olvasás, az sokunkra jellemző, az üzemi könyvtár mellett a megyeibe is járunk. Persze, nem véletlen a könyvek sze­retet«, hiszen négyen érettsé­gizettek, négyén pedig most járnak levelező, Illetve esti • tagozaton középiskolába. A szakmai könyveket és a szépirodalmat egyaránt sze­retjük. A jövő évben tervez­zük, hogy beindítunk egy N épszabadság-olva sőkört. Minden hétfőn „sajtószemlét” tartunk. Maga Juhász Béla, az ötlet atyja — még kollégista korá­ban csinálta ezt, nagyon hasznosnak tartja. A brigád­vezető elmondta, ez jó példa a kulturális vállalások új rendszerére is. — A jövőben magunk vá­lasztjuk meg, milyen kulturá­lis tevékenységet folytasson a brigád. Hiszen nem az a cél. hogy bizonyos számú előadást meglátogassunk, hanem hogy az érdeklődési köröknek meg­felelően jól gazdálkodjunk a szabad időnkkel. Ez az egyén: és a közösségi formákra egy aránt érvényes. Ha élnek ez­zel a lehetőséggel a brigádok, nem lesz olyan kényes kérdés a kulturális vállalás! G. Kiss Magdolna Párbaj a Ferdinándokkal NÖGRÁD - 1974. december 25., szerda Másnap átvezényeltek ben­nünket a Balaton és a Velen­cei-tó közötti területre. A hitleristák ott indítottak új támadást a 3. Ukrán Front csapatai ellen. Üjabb harcko­csikat és Németországból át­dobott friss erőket vetettek be. Elkeserede'i. harcok bon­takoztak ki, amelyekben az ellenség sokszor 500 páncélosa is részt vett egyszerre. A következő kis epizód csak egy volt a nagy csatában, még­hozzá akkor, amikor a fa­siszta támadás kezdett kiful­ladni és a 3. Ukrán Front csapatai védekezésből táma­dásba lendültek. Az út a nádas szélén veze­tett, mögötte már süpped ékes láf) és víz, jobbról meredek parti Megkerülni sehol sem lehet. Két önjáró Ferdinánd • típusú fasiszta löveg tűz alatt tartotta az útszakaszt. A gya­logságot a földhöz szegezték tüzűkkel. A szovjet páncélo­sok nem tudták fedezni a ka­tonákat, mert ezen az útsza­kaszon nem jutottak át Há­rom harckocsinkat már elta­lálták, fekete füsttel égtek. Az égő tankoktól néhány 6záz méterre légvédelmi ágyút ál­lított fel a legénység. Két- három perc, és megkezdődik tüzéreink és a Ferdinándok párharca. A lövészezred megfigyelő állásáról minf dent világosan láttam. Fi­gyeltem a légvédelmi tüzére­ket, de nem tudtam segíteni, mert elfogyott a'lőszerünk, és az utánpótlás csak 2—3 óra múlva ért oda. Csattant az ágyú első lö­vése. Kék villanás vakított egy pillanatra, s mint a vil­lám, végighasított a levegőn a páncéltörő lövedék. Vála­szul négy lövedék csapódott be a löveg mögött. Üjabb tor­kolattűz a bokrok mögül és a válasz. A megfigyelőállás­ból jól láttuk, hogyan találta el az egyik ellenséges lövedék ágyúnkat, magasra vetvén a földet. Még füstöl­gőit a lövedék vágta tölcsér, de a légvédelmiek kicsit fel­jebb, újabb ágyút vontak lőállásba. Erre Is ugyanaz a sors várt. Csak két lövést tudott leadni, és eltalálták a németek. A megfigyelőpontra megérkezett a hadosztály- parancsnok. Arca sápadt volt és feszült A helyzet kritikus. A két Ferdinánd egész had­osztályunk támadási tervét veszélyeztette. A tábornok felém fordult: — Idefigyelj, főhadnagy, te tüzér vagy! Ott, a domb mö­gött van még egy 17 mm-es ágyú. Kilőhetnéd ezt az átko­zott két Ferdinándot! — Megpróbálom, tábornok elvtárs. — Sok szerencsét! — mond­ta a hadosztályparancsnok és barátian hátbaveregetett. Egy pillanatra megálltam a gránáttölcsémél, ' ahol nem sokkal ezelőtt ágyúk voltak. Nekitámaszkodtam az útszéli fiatal fának. Kutyául éreztem magam. Nem hiszem, hogy megijedtem volna: 20 éves korban ritkán gyáva az em­ber. Ma bizonyára jobban megijednék, hiszen az évek múlásával az ember egyre Inkább óvja magát. Nem ar­ról volt szó, hogy inamba szállt a bátorság. csak — gondolom, megértik — ször­nyű volt arra gondolni, hogy még néhány perc és éppúgy semmivé válsz, mint a lég­védelmi tüzérek; az út szélén újabb tölcsért vág a lövedék robbanása és legjobb esetben vérbe fagyva visznek sátorla­pon a kötözőhelyre. — De hogy tudták olyan gyorsan kilőni az ágyúkat? Ez a gondolat kínzóit A titkot gyorsan meg kellett fejteni. Lázasan dolgozott az agyam. Hirtelen, mint a vil­lám, újra magam előtt láttam az ágyúk torkolattüzéti A torkolattűz alapján lőt­ték be magukat a németek, ezért találtak szinte tévedés nélkül — világosodott meg az agyamban. Megkönnyebbül­tem : be kell csapni a néme­teket. A megfigyelőáüósról távozóban magammal vittem Viktor Duskint. Elküldtem az ágyúért, én meg az égő pán­célosok felé indultam. Ott, a harckocsik mellett, ponto­sabban mögöttük, a sűrű füst fedezetében akartuk fel­állítani az ágyút. Duskin 15 perc múlva meg­érkezett. Óvatosan odakú­szott hozzám: — Látja? — kérdezte súg-, va, mintha meghallhatta vol­na valaki. — De még mennyire — fe­leltem. — És minden álcázás nélkül állnak! — Egészen elszemtelened­tek! Na, majd egy kicsit meg­piszkáljuk őket. — Vagy ők minket — gondoltam magamban, de az őrmesternek azt mondtam:, — Itt állítjuk fel az ágyút. Az út mentén futóárkot kell ásni. Érted? (Folytatjuk). Tolbuhin, a Szovjetunió marsallja (jobb odalt), Zsoltot) vez ér ezredes és Ivanov altábornagy a dunántúli harcok idején i

Next

/
Oldalképek
Tartalom