Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-09 / 262. szám

I / Munka és erkölcs MI A MUNKA? Amellett, hogy „biztosítja az ember életéhez szükséges eszközöket” és „meghatározó szerepe volt abban, hogy az ember a természetből, az állatvilágból ki­emelkedett”, mennyiben vált a ma emberé­nek lényegévé, belső szükségletévé? Melyek azok a tényezők, amelyek napjainkban, a szocializmus építésének időszakában, legin­kább motiválják a dolgozó emberek tevé­kenységét? Található e valamiféle összefüg­gés a munkaerkölcs és a munkafolyamat szer­vezettsége között? Az üzemi demokrácia, a dolgozó emberek bevonása a döntésekbe, mi­lyen hatással van a munkások aktivitására? Időszerű kérdések egész sorára adott vá­laszt a jeles szociológus. Huszár Tibor, az Eötvös Lóráad Tudományegyetem tanszékve­zető tanára a képernyőn. Az érdekes műsort — Munka és erkölcs címmel — az elmúlt héten vetítette a televízió. Mindennek mosta­ni aktualitását pedig az adja, hogy a közel­múltban kommunista gazdasági aktíva adott számot Nógrád iparának gyarapodásáról, a továbbhaladást egyengető tennivalóikról. A gépek és berendezések, a gyártási technoló­gia mellett a jövőben mind több szerepe lesz az emberi kapcsolatoknak, azoknak a társa­dalmi és politikai tényezőknek, amelyek az emberre hatnak. Fárasztó és bizony nem ritkán gyötrelmes, nehéz és sokszor megfeszített, de minden­képpen hasznos és eredményes volt az a munka, amelyet a nógrádi dolgozók végez­tek az elmúlt három évtized alatt. Tevé­kenységük hasizna az új ipari üzemekben, a régiek rekonstrukciójában, város és falu át­alakításában mérhető, ötmilliárdra tehető a gyárak és lakóházak, iskolák, óvodák és mű­velődési otthonok értéke, amelyeket csak az elmúlt három év alatt építettünk. Az ipar két és fél milliárddial gyarapodott ez idő alatt. És a, szocialista építés szakadatlan folyama­tának újabb eredménye a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek rekonstrukciója, a síküveg­gyár fejlesztése. Megyénk iparának termelése csaknem nyolc százalékkal növekedett aiz idén, meghaladja az országos növekedési üte­met. Visszatekintve a korábbi évekre is. biz­tos bázisát jelenti-a mezőgazdaság, a lakos­ság további gyarapodásának. A termelés növekedését a munkáslétszám ötszázalékos emelkedésével érték el az ipa­ri üzemek^ A munkásosztály száma, össze­tétele tehát változik Nógrádiban is. S a lét­számnövekedés együtt jár az életszínvonal, a tudat változásával, a technikai és kulturális ismeretek gyarapodásával. Ma mintegy negyven,ezer munkás él, tevékenykedik a megyében. A gazdag forradalmi hagyomá­nyok, a szocialista építés új sikereinek birto­kosai, a törzsmumkások mellett jelentős az új, í z első generációsok száma. Honnan jöttek? ,vz utóbbi öit esztendőben öt és fél ezerrel apadt a mezőgazdasági dolgozók száma Nóg- lád'ban. A mezőgazdaság jelenti tehát az egyik forrást. Az új munkások másik része — a könnyűiparban, a szolgáltatásban, dolgo­zó lányok, asszonyok — a háztartást hagyták ott az ipar kedvéért. Többségük nem rendel­kezik semmiféle szakképzettséggel és akad közöttük olyan is, akinek a következő évek­ben kell pótolnia hiányzó általános iskolai ismereteit. A beilleszkedésnek, a munkássá válás folyamatának éppen csak az elején tar­tanak. Fegyelmezettségüket, a gyárhoz, a munkához való viszonyukat ennek tükrében érdemes és szükséges vizsgálni. Mit vár a munkás az üzemtől? Mikor elé­gedett a munkával, önmagával? Mikor érzi magát valóban tulajdonosnak is, és nem csupán munkavállalónak? Olvastam nemrégiben, hogy angol, ame­rikai és német munkaszociológiai vizsgálatok szerint — a munkanélküliség reálisan fenye­gető veszély a tőkésörszágokban — a biztos munka jelenti a munkás elégedettségét. Ná­lunk megszűnt a munkanélküliség és ahogy előbbrejutunk a szocializmus építésével, úgy növekszik valami egészen másféle ösztönzők, az emberi szükségletek szerepe. S itt nem csupán a biológiai szükségletekről, azok mind gazdagabb kielégítéséről van szó. Sok­kal inkább középpontba kerülnek a kollektív szociális szükségletek, a munkás olyan szük­ségletei mint az önbecsülés, az önbizalom, a szakmai hozzáértés, a tudás, a politikai mű­veltség, ami tulajdonképpen nem más, mint az emiber önmegvalósításának igénye. Mindez természetesen nem megy máról holnapra. A gazdasági, a politikai, a mozgal­mi szervezeteken is múlik, hogy milyen hosz- szú lesz a folyamat. Szervezettebb munká­val, a technika, a technológia korszerűsítésé­vel, piacképes termékekkel, az erkölcsi és anyagi ösztönzők bátrabb alkalmazásával, a szocialista versenymozgalom szélesedésével máris sóikat haladtunk előre. Még akkor is, ha nem is olyan régen aggasztóan sok, a munkások 36 százaléka vándorolt egyik üzemből a másikba. Nógrád megyében. az esztendő első felében több mint öt százalék­kal volt-magasabb az egy munkásra jutó bér, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Az anyagi és a munkakörülmények javulásán, a vezetés emelkedő színvonalán túl, az erősödő munkásöntudatnak is része volt abban, hogy a munkásvándorlás mostanra öt—hat száza­lékra zsugorodott. MF.RT A PÉNZ mellett — még a jó fi­zetés mellett is — sok minden szükséges, hogy a munkás otthon érezze magát muinka- hélym. Többek között olyan légkör kialakí­tása — a brigádban és a nagyobb kollektí­vában is —, amelyben nem lehet dönteni a munkásokat érintő lényeges kérdésekben a munl'ások szava nélkül. Ha a munkást meg­kérd'.-zik, az még nem maga a demokrácia. Soklual inkább az, ha a gyári, üzemi és egyéb ismeretek széles körével megadják neki a vál’isz, a helyes válasz lehetőségét. így és csak így érzi magát a munkásember a kollektíva hasznos tagjának, a munkát pedig az alkotás élménye teszi gazdagabbá számá­ra az egyszerű munkavállalásnál. Ilyen és ehhez hasonló összefüggések meg­világításában segített az a múlt heti bészéi- fjetés a televízióban. Vincze Istvánná tévéajánlatunk Mai 18.35: Szóljatok játszók, regölők. \ Népművelési Intézet második »■ve rendezi meg amatőr vetélke- » őjét, tavaly Szóljatok Petőfiről, > z idén Szóljatok játszók, regö- lők címen. Erről, az 1974-tyen le- i ujlott folklór vetélkedőről számol l>e a televízió öt egymást követő * /ombaton cgy-egy órás műsor- nl. A vetélkedőn, melynek célja f, hagycmánymentés volt, több í ilnt 2000 amatőr együttes vett részt. A televízió jóvoltából meg­ismerkedhetünk az országos dön­tő alapján legjobbnak bizonyult kilenc együttessel, és hat olyan amatőr művészeti csoporttal, amelyek különösen látványos, té­vészerű produkciókkal álltak elő. De nem a versenyeket, hanem külön tévére adaptált változatot láthatunk. Az első részben ha­gyományos folklór szerepel — táncos, zenés, szöveges produk­tumok. A későbbi részekben már — eltérően a hagyományos nép­művészettől — nemcsak énekel­nek, táncolnak az együttesek tag­jai, hanem újonnan feltárt folklór alapján megírt, megszerkesztett műsort adnak elő. Névtelen, is­meretlen mai szerzők írásai, da­lai kerülnek a nézők elé, sőt még a beat-népművészet képviselői is megszólalnak. A sorozat szerkesz­tője Hárs György, Rendező: Pau- ló Lajos. Fenyvesi Józsefi • • » FALU A FOLD ALATT 5. Válaszul az üzemi épületek, a Bzónosztályzó oldalán egyre gyakrabban jelenít meg a fel- í at: Világ proletárjai egye­süljetek! Éljen az intern,acio- i. ilizmus! Éljen a proletár­diktatúra! Vesszem, a fasiz­mus! Ilyenkor megkezdődött a nyomozás, szaladgáltak a bérencek, nem sok eredmény­inyel. ' A föld mélyéin készül­tek, kiknek minden vágya, évszázadok óta be volt te­metve a csillogó szén alá. Kommunista még nem sok volt közöttük: Sándor Pál, Jakab Ferdinand, Lengyel Tusi István, Kisbali István, Szomszéd Gy. József s még néhány,an. Am a régi bányá­szok egy célért küzdöttek: a jó öreg Kurcsik bácsi, Gas- parin bácsi, Rákos József, János és Gergely, Sándor István, Hatvani, Marsinszky, Kocsis bácsi, a két Bariba, Fogarasii Vincze József. Már­kus Pál, Nagy M. Sándor, Válóczi bécsi, Tóth István, Gordos János, Kiss bácsi, Dobrocsi, Tóth Sándor. Ba- zsó bécsi, Han.gráth István, Forgó Károly, apám és a többiek. Augusztus 15-től már nem dolgoztam. Közeledett a 'tan­év kezdete. -Előtte még el­mentem Ipolyvecére, Szekeres János iskolatársamhoz, bará­tomhoz. Szüleinek volt három hold földje. Meleg nyár volt. Hajnalban a cséplőgép bu­gására ébredtünk. Friss tej és kenyérből álló reggeli Után mentünk kaszálni. A rozs már learatva. Vágtuk a sar- jút az Ipolyiig terjedő réten. Amikor felszáradt a harmat, jókat úsztunk a langyos víz­ben. Augusztus 20-án, vasárnap reggel korán indultunk Nagy­orosziba. Ballagtunk a homo­kos dombokon át. János ro­konai laktak ott, Unatényiék. Két szép leányuk volt. Öröm­m m©l fogadtak bennünket. E napon, Mikszáth Kálmán vég­akaratának megfelelően meg­nyíltak a horpácsi kastély kapui, ég a környék evangé­likusai istentiszteleten vet­tek részt az épület csarnoká­ban. Kétlovas fogattal Indul­tunk Nagyorosziból Horpács- ra. Vidáman szekereztünk, melyhez a jó orosz! bor Is hozzájárult. Már a horpácsi dombok felett jártunk, ami­kör megzeudült az egész ég­boltozat, pedig felhő nem volt. Nemsokára betöltötte a zú­gás az egész vidéket. Feltűn­tek a magasban az óriási ezüstösen csillogó, négymoto­ros amerikai bombázógépek (Liberátorok). Apró vadász­gépek cikáztak körülöttünk, mint mérges darazsak. Ezer darab'húzott el felettünk — 4 NÓGRÁD - 1974. november 9., szombat A krími nem a legfőbb aitaté Beszélgetés Fehér Klárával A teremtés koronájáról, s a derűről Tizenhat esztendővel ezelőtt mutatta be egyik fővárosi színházunk Fehér Klára: A teremtés koronája című víg­játékát. A nagy sikerű színda­rabot rövidesen lefordították német nyelvre, bemutatták Drezdában és az NDK több városában. A darahból film is készült, melyet a közel­múltban a magyar televízió- nézők is láthattak. A teremtés koronája né­metországi sikere arra enged következtetni, a dolgozó nő már-már tudathasadásos álla­pota — melyik feladatát vál­lalja? Hivatását? Anyaságát? Ha mindkettőt, nem hagyja-e magára férje, gondjaival együtt? — ma is, másutt is érzékeny társadalmi problé­ma. Erről beszélgetünk Fe­hér Klárával. — Nincsenek illúzióim ar­ról, hogy a férfiak az NDK- ban vagy bárhol másutt, sok mindenben különböznek egymástól. A darab külföldi bemutatói során, mégis mi­lyen tapasztalatai voltak, hogyan vélekednek erről a kérdésről, nevezetesen, a nő és a hivatás kérdéséről egy másik országban? — Az NDK-ban igen nagy gond a munkaerőhiány, erről egy érzékletes példát tudok mondani. Bemutatták egy má­sik vígjátékomat, a Nem va­gyunk angyalok-at is. A da­rab eredeti változatában a végén egy 50 év körüli nagy­mama kibékül haragos gyer­mekeivel és ezt bizonyítandó, otthon maradt és vállalta az unoka gondozását. A német- országi bemutató előtt udva­mint később megtudtuk — a magyar kormány figyelmezte­tésére. Hiába. Beértünk Horpácsra! Még volt idő és körülnéztünk a parkban. Csend volt min­denütt. Az óriási hallban fo­gadtak bennünket a Mik* száth-család élő tagjai. Soha nem lehet elfeledni a talál­kozást. Kis beszélgetés után megkezdődött az istentiszte­let. Lényege az volt, hogy a pap megáldotta az idei búza lisztjéből sütött kenyeret: add meg népünk számára a min­dennapi kenyeret! De a va­gonok már vitték nyugatra az acélos, magyar búzát, a min­dennapi kenyerünket.., Akkor úgy éreztem, hogy Mikszáth i8 ott van közöt­tünk! Szól palóc népéhez: Vigyázzatok földünkre, sza­badságunkra! De a földet március 19-től már német csizmák tiporták. Jólesett az ebéd, a feled­hetetlen útról visszatérve. Utána kimentünk a híresi sző- lővölgyhe, a Kaluckóba. Csi- kordult a nagy kulcs az ódon pince zárában, s a mélyből hűs bor került a kancsóba. Kedvünk az egekig hatolt. Szállt a dal. talán ekkor volt az utolsó gondtalan napunk 1944-ben. (Folytatjuk) riasan felkértek, -változtassam meg ezt a befejezést. Náluk ugyanis egy 50 éy körüli asz- szony nem teheti meg, még egy színdarabban sem, hogy otthon máradjon. így egy szomszéd nyugdíjas asszony vállalta el, a darabbéli gyer­mek gondozását. A nőknek te­hát, talán még nagyobb gon­dot jelent a család és hiva­tás együttes terhének válla­lása, mint nálunk. Az alap­vető erkölcsi kérdések azon­ban azonosak, amint abban sincs különbség, hogy egyet­len férfi nem viseli el az NDK-ban és másutt sem, hogy a „felesége férje” le­gyen. — Milyen tanulságot je­lentett önnek tizenhat év távlatából a televíziós film? — Örömmel fedeztem fel, milyen sokat emelkedett ná­lunk az életszínvonal az el­telt idő alatt. Egy vezető beosztású műszaki házaspár­ról ma már nehezen képzel­hető el, hogy olyan, egzisz­tenciális gondjaik legyenek — gyalogosan futkossanak egy beteg gyerekkel az SZTK-ba —, mint a filmben látott há­zaspárnak. Es — egy figyel­meztetéssel is szolgált a film, pontosabban, a vetítés után érkezett levelek. Arról, hogy milyen óriási az igény a vidám íjaűsorokra, és hogy milyen kevés, ennek az igénynek arányában, a humor. Á feszültség, amely egész na­pon át felgyülemlik az em­berekben, valamilyen oldást kíván. És nem az, idegeket tovább borzoló krimi a leg­hatásosabb altatószer — erről írtak azok a kedves televízió- nézők, akik annyira hiányol­ják a mindennapokból a derűt. — Mi a titka annak, hogy ön meg tudta őrizni , derűs életszemléletét? — Szeretem az embereket én nem hiszem el, hogy annyi lenne a gonoszság, hogy azon jó szóval, humorral, ne lehet­ne enyhíteni. Hallottam például egy esetet. Egy há­romtagú társaság betért egy eszpresszóba a késő esti órák­ban. Kértek három kávét — kaptak négyet és egy magya­rázatot: a kávéfőző gépen csak két adag kávét lehet főzni, következésképpen a felesleges adagot is kötelesek kifizetni. Gondolkodtam, mit írjak e különös kereskedelmi igazságtevésről? ' Goromba hangú jegyzetet? Mit érek, vele? Ehelyett örömmel üd­vözöltem a beláthatatlan perspektívájú újítást, felesle­ges javaink elosztásáról. Köz­tudott például, hogy Magyar- országon egy férfira másfél nő jut — elméletben. A ven­déglátóipari vállalat példáját követve, minden bizonnyal megoldódna ez a probléma. — Miben nem ismer Fehér Klára tréfát? — Nem ismerek humort abban, ha valakit megaláz­nak. A kegyetlenség, kiski­rályok basáskodása — ezek azok az emberi tulajdonságok, melyekről csak indulattal tudok szólni. Tiszteld a má­sik ember emberi méltóságát — ez az én legfontosabb mondanivalóm a világról. — Engedjen meg egy szub­jektív kérdést: Végigtekintve a világirodalom humoristáin, azon a közismert tényen kí­vül, hogyV kevesen vannak, még egy érdekes dolog is ki­derül. Nő egy sincs közöttük. Hogyan vélekedik erről? — Mondja meg őszintén, mitől legyen jókedve egy nő­nek? A kérdésen azóta is tűnő­döm. Beszélgetésünk ugyanis ekkor félbeszakadt. A neve­téstől. Akik jó példát mutatnak Egyre népszerűbbé válnak a különféle szellemi fejtörőik, vetélkedők. »A szocialista bri­gádmozgalom kulturális munkájában is jelentős sze­rep jut ezeknek a játék for­máknak. A Balassagyarmati Ingatlankezelő Vállalat párt- és KISZ-vezetői is éltek ez' zel. Dolgozók tudásvágyét és játékkedvét egyaránt szol­gálva nagy vetélkedőt ren­dezitek a városi tanács dísz­termében. Tíz szocialista brigád vetél­kedőjét vezette az ügyes já­tékmester. Nem egy bíró, ha­nem hét tagból álló zsűri elptt. Mit tudnak ’ a munkahe­lyükről (kollektív szerződés­ről, munkavédelemről), lakó­helyükről (a műemléktáblák jelentőségéről), de aktuális külpolitikai eseményekről, egyaránt számot kellett ad­niuk irodalomolvasoi jártas­ságukról és sportkérdésekből is vizsgáztak. Beállított pó­zokról bekötött szemmel kel-- lett rájönni, melyik szobrot ábrázolja valaki. Féldául: az ülő Madách-szohrot a volt megyeháza melletti kis parkban. Vagy az 50x80-as kiskapuba labdát rúgni, a be- ugrató kérdésekre nem be­ugrani. A játékos feladatok vidám lehetőséget nyújtottak nem­csak a versenyzők ötletessé­gére, hanem a sízurkolók szó­rakoztatására is. A játék, a vetélkedő persze csak eszköz. A fő cél a tudás és a ver" senypontok gyarapítása volt. A legtöbb pontot Deák László, a IX. pártkongresszus szocialista brigádja nyerte el, a vele járó hétszáz forint jutalmat is. Ahogy hallatszik, a 80 pontnak örülnek a leg­jobban, be is került a piros kötésű brigádnaplóba, akárki megnézheti. A vállalati szocialista bri­gádverseny értékelésekor az elsők között szeretnénk lenni — mondogatják. Rajtuk mú­lik. . „ Előkés Éva \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom