Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-01 / 256. szám

1 ícvéffárak Mai tévéajánaáíunk AZ MSZMP Központi Bi­zottsága március 19—20-i ülésének határozatát Követően a pártbizottságok és a párt- aiapszervezetek, az állami közművelődési intézmények napirendre tűzték közműve­lődési tevékenységük vizs­gálatát. A mostani időszak a ieladattervek elkészítésének időszaka. Ez indokolta a le­véltári igazgatóság döntését is, amely úgy szól, hogy az Ljziergomban megrendezett levéltári igazgatók országos tanácskozásán az intézmények sajátos elméleti, s zaj; mai kérdéseinek sorában lehetősé­get teremt a levéltárak és a közművelődés kapcsolatának megvitatására, a levéltárak előtt álló közművelődési fel­adatok megbeszélésére. A levéltárak nem kifejezet­ten közművelődési intézmé­nyek ugyan, de beletartoznak azon intézmények rendszeré­be, amelyeknek fő feladataik mellett közművelődési, illetve Közművelődést segítő teen­dői is vannak. Egy öt évvel ezelőtti kormányrendelet még csak egyetlen olyan közmű­velődési feladatot említett, amely valamennyi általános levéltárra kötelező érvényű, h kiállítások rendezésében, való közreműködést. A köz­művelődés társadalmi fontos­ságának növekedésével pár­huzamosan azonban változtak a közreműködés lehetőségei, növekedtek a feladatok. A levéltárak és a közmű­velődés viszonyában a fősze­repet azonban továbbra is a segítés, a közreműködés je­lenti; amely mindig az or­szágos és helyi társadalmi igényekhez kötődik, mértéke pedig a levéltár adottságai­hoz, anyagi és személyi ellá­tottságához igazodik. A le­véltárak közművelődési mun­kájának legjellemzőbb sajá­tossága, hogy valamilyen' for­mában mindenképpen össze­függésben van a történelem­mel, annak írásos emlékeivel, általában valamely történel­mi korszakhoz, eseményhez évfordulóhoz kapcsolódik. A levéltári anyag közművelő­dési felhasználásának alap­ja: rendezettsége, segédletek­kel és technikai eszközökkel való ellátottsága. A felhasználás formál és eszközei sokfélék. A közmű­velődési tevékenységet segítő munkának számít a levéltár őrizetben levő iratanyag tudományos . igényű rendsze­rezése és segédletekkel való ellátása; a helytörténeti for­rásanyag folyamatos kiegészí­tése a helytörténeti kutatáso­kat segítő levéltári segédletek összeállítása; tudományos és népszerű kiadványok készí­tése és közzététele. MINDEZEKRE az utóbbi esztendőkben több hazai pél­dát is találunk. A Nógrád megyei Levéltár forrásanya­gának kiegészítése i folyama­tos, a helytörténeti kiadvá­nyok sorában pedig már há­rom kötet jelent meg. A me­gyei levéltár jelenlegi épüle­te, a régi bányai kórház mö­gött az említett közvetlen közművelődési munkafor­mákra ad lehetőséget. A helytörténeti konferenciák, tanácskozások és előadások szervezése nálunk — megfe­lelő helyiség hiányában is — más közművelődési intézmé­nyek (pl. megyei művelődési központ, múzeum) gyakorla­tában található. A levéltár történeti jellegű kiállítások szervezésében is, mint eddig volt, csak más intézmények­kel való közreműködést vál­lalhat. A megyei levéltár le­hetőségei — a szűkös helyvi­szonyok miatt — rendkívül korlátozottak levéltári látoga­tások szervezésében, levéltári napok, délutánok rendezésé­ben. A levéltári anyag időn­kénti, de rendszeres sajtóbeli közzétételére viszont me­gyénkben is van lehetőség, éppúgy, mint a honismereti mozgalom és a krónikaírás segítésére. A tanácskozás résztvevői részletesen szóltak a közmű­velődés területén kifejtett eddigi eredményekről, s je­lenlegi gátló tényezőkről. S melyek a levéltárak több­sége közművelődési tevékeny­ségének kibontakozását gátló tényezők? Elsők között az anyagi és főleg a személyi feltételek hiányát említhetjük. Vala­mennyi levéltárban szükség volna például kiálítási helyi­ségre, ahol időnként akár ismeretterjesztő előadást, tör- történelemórát Is lehetne tar­tani. Helytörténész státusz rendszeresítése is kívánatos lenne, hiszen a helytörténet­írás a levéltárak intézmény­szerű feladata. A levéltári közművelődési tevékenység negatívuma, hogy az még mindig eléggé kampányjellegű és aránylag szűk területre korlátozódik Ebben viszont szerepet játszik a megfelelő technikai eszkö­zök hiánya. Nincs megoldva a levéltári kiadványok ter­jesztése sem. Nem eléggé tervszerű és kidolgozott a levéltárak és a közművelődé­si, tudományos intézmények együttműködése. Az egészsé­ges munkamegosztáson ala­puló kooperációra van szük­ség. MINDEZEN hiányosságok feltárása részben már meg is határozza, azokat a legfon-, tosabb feladatokat, amelyeket a levéltáraknak a közműve­lődés terén a jövőben végez­niük kell. Ebben a munkában a levéltárak két dolgot tart­sanak elsődlegesen szem előtt: csak olyan közművelő­dési feladatra vállalkozzanak, amely a levéltári anyaghoz kapcsolódik, és amelynek ellá­tásához a szükséges feltéte­lek a levéltárban megvannak. — ok — 18.20: Látókör. A tv politi­kai vitaestsorozata a szocia­lista demokráciáról. A tavalyi nagy sikerű Érdek és érdekeltség címein folyó vitasorozat után újból jelent­kezik a Látókör. Méghozzá ezúttal sem kevésbé izgalmas témáról, a szocialista demok­ráciáról, sokféle vetületéről szólóan. Az új sorozat célja az. hogy a politikai — társa­dalmi élet elméleti és gya­korlati szempontból egyaránt fontos témáját közértíyetóen és sokoldalúan tárgyalja. A november 1-től 1975. április 25-ig tartó sorozat vitaveze­tője dr. Pozsgai Imre lesz. az ő közreműködésével beszél­nek, vitáznak a Baranya, a Komárom, a Vas, a Szabolcs, a Borsod megyei és a buda­pesti résztvevők — az okta­tási igazgatóságok hallgatói, közéleti emberek, tanácsok, pártbizottságok munkatársai, elméleti szakemberek, mun­kások. parasztok, hivatali dol­gozók. Az első két alkalom­mal — november 1-én és 15- én az állampolgár és az álla­mi szervezetek, illetve az ál­lampolgár és a politikai szer­vezetek viszonyáról vitáznak a Baranya megyeiek. A to­vábbiakban — a szocialista demokrácia lényegét, érvénye­Tréfák — A feleségem zongorázik, a ' fiam trombitál, a lányom klarinéton játszik. — És maga? —■ Én tűröm, i Festők egymás között — Csodálatosan lefestetted ezt a káposztát! — Káposztát? Ez az én ön­arcképem! * Társastáncversenyek 1975-ben / A salgótarjáni művészeti szemle eredményei Jól sikerült a salgótarjáni ifjúmunkás művészeti hét Ki mit tud? vetélkedője. A mun- itás —r és részben tanuló — fiatalok bebizonyították, hogy nemcsak értői, hanem jó és hűséges tolmácsolói is a mű­vészeti alkotásoknak. A be­mutatón. végül is 30 produk­ciót láthatott az érdeklődő közönség. A zsűri e harminc produkció közül választotta ki —■ a színvonalas teljesít­mények nagy számára való 1 akin tettel a tervezettnél töb- í>et — azt a tizenkét szólis­tát, illetve együttest, amelyik a megyei bemutatón a me­gyeszékhely fiatalságát képvi- t éli majd. Az irodalmi kate- ítóriábam Bazsó Erzsébet. Oláhné Balázs Anna. Csányi Tibor és Molnár Ernő vers­mondók jutottak tovább, va­lamint az öblösüveggyár iro- i almi színpada, amely Arany János A bajusz című költe­ményét mutatta be Bolyós .1,ászióné dramatizálásában — jutott tovább. Az általános zenei kategóriában Fekete La­jos, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek zenekarának rézfú­vósa, Oláh András hegedűs, az öblösüveggyár betanított munkása, Wilwerger Józsa énekes, a Bolyai Gimnázium tanulója és az öblösüveggyá- ri Hat-mam beategyüttes bi­zonyult a legjobbnak. Folk­lórkategóriában a Kohász Művelődési Központ néptánc­csoportja szerezte meg a jo­got a megyei versenyen való részvételre. Egyéb kategóriá­ban két polbeaténekes. Csa­ba Péter és Anti Tamás — részben saját szerzeménnyel — jutott a megye legjobbjai közé. A győztesek tegnap este egyébként gálaműsor ke­retén belül meghívott közön­ség előtt mutatták be pro­dukcióikat. A Népművelési Intézetben a na­pokban tartotta meg Ülését az or­szágos társastáncbizottság. Az 1973. évi országos táncversenyek sorrendjét állították össze. A megbeszélésre meghívták a tár­sastáncklubbal rendelkező mű­velődési központok Igazgatóit is. Az országos versenyek március­ban kezdődnek, addig azonban a versenyző pároknak nagyon sok edzést kell tartaniuk, hogy a ter­vezett magasabb osztályokba lép­hessenek. A sikeres felkészülések érdekében a klubok novembertől február végéig házi versenyeket rendeznek. Az országos versenyek a kővet­kező városokban lesznek. Már­Családlátogatásaimkor min­dig feltettem a kérdést a szü­lőknek: vajon tudják-e kivel — kikkel — barátkozik a gyermekük? Meglepően kevesen tudtak felelni a kérdésre. „Mi nem látjuk, ide nem jár hozzánk senki”. „Laci nem beszélj ne­künk a barátairól”. „Katika csak magában szeret játsza­ni, nem barátkozó termé­szet!"... ilyen válaszokat kaptam. Milyen szomorú dolog, hogy a szülők ennyire kevéssé is­merik saját gyermeküket. Mert bizony Laci a napközi­ben az egyik „csapat” főnö­ke. Erőszakos, határozott, egyéniség már hétévesen is, jó szervező, maga köré gyűj­ti a bátortalanabbakat, rá­juk erőlteti az akaratát. De jó is lenne, ha ezt a szülők észrevennék, - (meglepődve hallgatják a megfigyeléseim­ről szóló beszámolómat), s ügyelnének arra, hogy kisfiúk szervező hajlama a serdülő korban se csússzon félre, ne­hogy a 6—,7 éves „csapat- főnök”-ből galerivezér le­gyen 14—16 éves korában. Mit kellene tenniük a szü­lőknek? Kicsit érdeklődni és egy-egy vasárnapi kirándu­lásra meghívni az iskolai ba­rátokat. Közös örömökben, közös szórakozásokban meg­ismerni például Laci csapa­tának tagjait. Különben is ésszerű, ha az egymással ba­cius minden vasárnapján Buda- pestem rendeznek területi verse­nyeket. Március, április, május, hónapokban Békésen, Orosházán. Szentesen, Gyulán, Békéscsabán Székesfehérvárott és Szombathe­lyen mérik össze tudásukat a kü­lönböző osztályokban szereplő táncosok. Balassagyarmaton már­cius 23-án B osztályú területi versenyt szerveznek. A D2, Dl, C, B osztályú Palóc Kupa csapat- versenyeket ugyanebben a város­ban június 7—8-án tartják. A fen­ti országos versenyeken kívül Ba­lassagyarmaton decemberben c osztályú, januárban D2 és r. standart, februárban Dl, B Intij: osztályú házi versenyt rendeznek. rátkoző gyermekek szülei is megismerkednek, mert akkor megállapdhatnak abban, hogy felváltva viszik el túrára a gyermekeket. A Laci-szerű, aktív, hatá­rozott gyermekeket ajánlatos valamilyen csoportos sportba beszervezni. A közös játékban megtanulja, hogy ő csak egy tagja az együttesnek, s nem mindig az ő akarata jut ér­vényre. Ez jó irányban ala­kítja a személyiségét, s az uralkodásra, „elnyomásra” hajlamos emberkében szép lassan kifejlődnek a közössé­gi érzés alapjai. Kati mamájának a szavai megmosolyogtattak. Még, hogy ő magában szeret ját­szani nem barótkozós termé­szeti?? Csak látná az édes­anyja, hogy milyen önfeled­ten, elmerülten játszik a sza­bad foglalkozásokkor! 3—4 kislánykával hol babalakást rendeznek be képzeletbeli bútorokkal, hol társasjátékot játszanak kedvesen és kitar­tóan. Bizony, Kati édesanyja meghívhatná néha a kispajtá­sokat egy kis játszásra. Meg is kérdezem, miért nem te­szi. Válasza megdöbbent. „Van nekem elég dolgom a takarítással, még más gye­reke után is rakjam rendbe a lakást?” — mondja, és nem gondol arra, hogy jó lenne már ebben a korban megszoktatni a kislányt ar­ra, hogy otthon érezze a leg­jobban magát. Inkább adód­üzletbem.' — Nem értem miért árul­nak itt hangszereket és revol­vereket — kérdi a vevő. — Nagyon egyszerű. Mert mondjuk ma valaki vesz egy trombitát, másnap iöm a szomszédja és az vesz egy revolvert. Így jól megy az üz­let — válaszolja a kereskedő. * — Mi volt tegnap az a nagy csődület a házuk előtt? — A feleségem kidobott egy lepedőt az utcára. — És az olyan érdekes? — De én, is benne voltam! jón egy kis többletmunka, mintsem, hogy Kati csak „házon kívül” keresse az örömöket, a találkozást a kis barátnőkkel. A sok meglátogatott csa­lád között persze akadt szép számmal olyan is, akiknél jó példákat láttam. Gabi édesanyja háromgyer­mekes, egyszerű asszony. A kislány késői gyermek, két nagyobb testvére — egyik fiú, a másik lány — 6—8 évvel idősebb. Az anya na­gyon okosan gondolkozik. Vett lemezjátszót, magnót, a rádió és a tv mellé. Keser­vesen nyögte ki az OTP-rész- leteket, de — mint mondta — azt szeretné, ha az ő ser­dülő gyermekeit itthon tarta­ná azzal, hogy zenélhetnek, táncolhatnak, magnózhatnak, hívhatnak magukhoz pajtáso­kat. „Inkább többet dolgo­zom rájuk — mondta — mintsem elcsavarogjanak, tgy legalább látom, kivel barátkoznak”. Hasonló jó példát többet is tapasztaltam, mégis ezt em­lítettem meg, mert Gabi szü­lei nagyon magas szinten vizsgáztak nálam és gyer­mekeik a többi pedagógusnál is. Tanuljunk tőlük! Ismerjük meg gyermekeink barátait, óvjuk őket a rossz, a káros hatásoktól, szervezzünk ott­honi, kiránduló-, sport- és já­tékprogramokat, hogy gyer­mekünk velünk, a közelünk­ben érezze jól magát. Dr. Gergely Károlyné 4 NQGRÄD - 1974. november 1., péntek Kivel barátkozik a gyermekem? David Storey: Az öltöző c. tévéjáték; (November L — péntek — 20.30 óra) sülését tárgyalva — olyan a demokratikus közélett sze- címszavak szerepelitek, mint mélyiség —, hogy csak néha- az üzemi demokrácia, a köz- nyat. említsünk az érdekesnek élet tisztasága, a közvéle- ígérkező politikai vitasorozat meny szerepe és funkciója, témáiból. Tematikai időszerűség Megjeleni a Palócföld idei negyedik száma Napvilágot látott a Palócföld című társadalompolitika!, irodalmi és művészeti folyóirat Salgótarjánban. A kéthat- vonkénti megjelenésre tervezett folyóiratnak ez az idei ne­gyedik száma. A lap — immár hagyományos — szerkesztői cikkében a népi kultúra ápolásának szerepét elemzi. Leszögezi: „A szo­cializmus teljes felépítéséért tevékenykedő társadalmunkban csakis új, szocialista nemzeti ‘kultúra töltheti be maradék- talamul sajátos funkcióját. Nélküle nem alakulhat ki és nem fejlődhet a társadalom marxista'—leninista ideológián ala­puló tudata, a szocialista hazafiságot és internacionalizmust egyaránt magába foglaló új nemzeti öntudata.” A cikk a to­vábbiakban a közoktatás és a közművelődés feladatáról szol a népi hagyományok ápolásában. Sokrétű a lap Változó valóságunk rovata. A Szocialista brigádvezetők a munkásművelődésről című írásban a Salgó­tarjánban működő szocialista brigád Vezetők klubjának né­hány tagja szól a tervekről, illetve a szocialista brigádok vállalásairól. Gecse Józsetné, Baranyi János brigádvezetők véleményét olvashatjuk itt Sulyok László Hűség a dalihoz, hűség a hagyományokhoz címmel irt cikket a felejthetetlen ötven évről, a Bányász férfikar múltjáról, jelenéről. Sapszon Ferenc szintén a mun­káskórusokkal foglalkozik, a salgótarjáni Bányász férfikórus félévszázados jubileuma kapcsán. Molnár Pál a tudomány, a közművelődés és a nevelés kérdéseit, összefüggéseit elem­zi. Kő-Szabó Imre és Szinyei Béla a magánlakás-építésről ír. Aktuális témáról van «zó, hiszen napjainkban 5 389 000 ember él falun, 3130 községben. A felszabadulástól napjain­kig a falvakban csaknem 700 00,0 házat építettek, vagy építe­nek újjá. Nem mindegy, hogy az építkezések során hogyan változik a falit arca, milyen az új falu arculata. E témában vizsgálódik Kő-Szabó Imre, s ezt elemzi Szinyei Béla is. Prokay Gábor Lipták Józseffel, a szakszervezetek Nóg­rád megyei titkárával, egykori ifjúsági vezetővel beszélget. Lipták József a mozgalom 1945—48 közötti időszakáról be­szél. A folyóirat két lapra tervezett szépirodalmi anyagot ad közre. Bába Mihály, Brdős István prózai anyagán túl Papp Lajos verseit közli. A nógrádi ipartelepítés 'múltjából, a XVIII. és a XIX. századi üveggyártás gazdaságtörténeti nógrádi vonatkozá­sairól ad közre publikációt Szviircsek Ferenc. Dr. Beliczky János pedig részletes tanulmányt közöl a szabadgondolko­dás nógrádi és borsodi előfutárairól, a XVIII. század végi balassagyarmati és miskolci szabadkőművességről. Leblanc Zsoltné Madách-életrajzi adalékokat publikál a Hareányi- hagyaték alapján. A Körkép című rovat Szigethy Gábor Olvasónaplóját közli. Itt olvashatjuk Miikó Sándor kiállítási megnyitóját is Fábián Gyöngyvér tárlatáról. Lakos György a Szép szó 1973 című antológiát elemzi. Olvashatunk még recenziót Sza- lánczay György, Dobos« Gyula és Barna Tibor tollából. Gazdag a lap fotóanyaga is. Többi között képeket lá­tunk a nyáron Salgótarjánban megrendezett szabadtéri szo­borkiállításról, valamint a Salgótarjánban ez év nyarán el­ső ízben megrendezett művésztelepen részt vett képzőművé­szek alkotásaiból. A Palócföld Idei negyedik száma időszerű témákkal foglalkozik, különösen a közművelődési határozat kapcsán aktuális kérdéseket tűz napirendre. Mindenekelőtt tematikai időszerűsége érdemel figyelmet. (t.) Diákok a mezőgazdaságért A salgótarjáni gépipari szakközépiskola 450 tanulója kelt útra tegnap reggel, hogy segítse a mezőgazdaságot. A tanulók a betakarítási mun­kálatokban vesznek részt, s a tari, a szurdokpüspöki és a palotási termelőszövetkezet­ben működnek közre a cu­korrépaszedésnél. Taron 120 elsős. Szurdokpüspökiben 230 másod- és harmadéves. Palo­táson pedig 100 negyedéves tanuló kezdett munkáin*; teg­nap reggel, vállalva, hogy öt napon át dolgoznak a földe­ken. A közös gazdasági* felké­szülten várták a fiatalokat _, a kik a rokonokat, ismerősö­ket is felkeresve, szereztek maguknak meleg ruhát, gu­micsizmát stb —. s mindjárt meleg teával látták el a ven­dégeket. A munka közben egy tál meleg ételről is gondos­kodtak a termelőszövetkeze­tek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom