Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)
1974-11-01 / 256. szám
E V E N K E K tfunkaiitfj a lakÓheSjér Oribéria. krasznoj&rszkl terűiéin, 767 ezer négy. zötkilométer területet foglal el az Evenk Nemzeti- ségi Körzet. A végtelen tajgát itt nagyszámú, tiszta vizű folyó szeli át, amelyek partjain húzódnak a kisebb-nagyobb települések. Az evenkek (régi nevükön tunguzok) — Szibéria egyik legősibb népe. Az archeológusok szerint Szibéria végtelen tajgáit tí&b mint másfél ezer éve lakják. Az ügyes kezű vadászok és rénszarvas-tenyésztők hosszú századokon át erejüket megfeszítve küzdöttek a létért. A szovjethatalom éveiben átalakult a vidék arculata. A ’30-as években megjelentek az első kolhozok és szovhozok. Kulturális létesítményeket, kórházakat, bentlakásos iskolákat építettek. Napjainkban az Evenk Nemzetiségi Körzet fejlett mezőgazdasággal rendelkező terület. Az ország déT< részén állattenyésztéssel és zöldségtermesztéssel foglalkoznak. Az utóbbi években gyors fejlődésnek indult a körzet ipara. Megjelentek az első fúrótornyok is. A geológiai kutatások kimutatták, hogy a fold mélye itt la jelentős kőolaj- és földgázkészleteket tartalmaz. A 106 éves Kszenofontovics Kap- lin, aki szemtanúja Szibéria nagy átalakulásának. 1&W<" . «1» 1 I- Sateó tinbaa Többszülés, kevesebb abortusz Az Egészségügyi Minisztérium rendszeresen figyelemmel kíséri a népesedéspolitikai határozat végrehajtását és folyamatosan szervezi az ebből adódó egészségügyi feladatok megoldását. Legutóbb újabb két megye — Csongrád és Tolna — tanácsi vezetői és főorvosai számoltak be a minisztérium vezető testületének -népesedéspolitikai kormányhatározat saját területükön történő végrehajtásáról. Ezzel együtt már 14 megye adott számot demográfiai helyzetének ez évi kedvező változásairól, és az ezzel kapcsolatos gondokról, tennivalókról. Az eddigi beszámolók szerint — az év első 9 hónapjában — országszerte 11 százalékkal több nő szült, mint az előző esztendő azonos időszakában. A gondozásba vett terhesek száma ennél is nagyobb mértékben emelkedett. Ezért a kórházak a meglévő kórtermek átcsoportosításával, s egyéb, más célokra használt helyiségek igénybevételével és átalakításával növelik a szülészetinőgyógyászati osztályok befogadóképességét. így eddig csaknem 400 ágy- gyal bővítették a szülészeti osztályokat, és a tanácsok is jelentős anyagi hozzájárulással segítették felszereléseik korszerűsítését. Emellett jelentősen javítja a szülészeti osztályok helyzetét az is, hogy a korszerű családtervezési módszerek elterjedése következtében az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva 40 százalékkal kevesebb no veszi igénybe terhessége megszakítására a kórházi ágyakat. A minisztérium vezetői szerint elismerésre méltó a tanácsi és kórházi vezetők, a szülész-nőgyógyászok, a gyermekorvosok és a védőnők igyekezete is, amellyel a megnövekedett feladatok ellátását támogatják. A rendelkezésre álló adatok szerinjt azonban a kórházaknak 1975- ben még több szüléssel kell számolniok. E növekvő feladatok megoldására a minisztérium és a megyék közös intézkedési terveket dolgoznak ki. Népfront munka A honismeret szépsége A szfikebb szülőföld, a falu, a város, a megye történetét, hagyományait ismerni nemcsak illik, hanem kötelező is. Csak így érthetjük meg iga- ' zán a múltból a jelenbe vezető utat. Azokat a lépéseket. amelyeknek során eljutottunk mostani nyugodt, kiegyensúlyozott életünkig. A honismereti tevékenységet a népfront irányítja. A megyében jelenleg 18 szakkör dolgozik. Főként helytörténeti kérdéseket dolgoznak fel. régi korok eseménveit. régi emberek életét. A kró- nikaírás kiterjed a néhány évtizeddel ezelőtti múlt. a munkásmozgalom nagyszerű történetére. Ez az. amiben különösen sokat nyújthatnak a honismereti szakkörök. . Ha a mai fiatalok — általános és középiskolások, ifjúmunkások — megismerkednek Nógrád megye munkás- mozgalmi hagyományaival, azokkal a nagyszerű eredményekkel és hősi harcokkal, amelyek gyakran egy egész ország csodálatát váltották ki. más szemmel nézik a veteránokat,. a munkásmozgalom nagy öregjeit, akik még tevékenyen részt vettek, nem egyszer Irányítói voltak ennek a küzdelemnek. A felszabadulás közelgő 30. évfordulója kitűnő alkalmat teremt a honismereti munka fellendítésére is. A népfront- bizottságok törődjenek többet a szakkörökkel. Adjanak feladatokat a fiúknak és lányoknak, hirdessenek pályázatokat. A fiatalokban mindig sok a lelkesedés, az energia. Ha felkeltik figyelmüket, szívesen végeznek kutatómunkát, örülnek az eredményeknek és egymást is biztatják. A haladó múlt megbecsülése fontos dolog és szorosan hozzátartozik a hazafias neveléshez. Érző, a hagyományokat tisztelő és becsülő emberek alakításához. A honismereti munkabizottság éppen ezért Olyan munkaprogramot javasolt és állított össze, melynek célja a szülőföldhöz, a lakóhelyhez, ei munkahelyhez való törődés elmélyítése, a szocialista nemzeti tudat és hazafisás és a proletár nemzetköziség eszméinek mélyítése. A gyakorlati megvalósítás kitartást, valóban célszerű tevékenységet követel. Még több szakkörre volna szükség. amelyeket olyan vezetők irányítanak, akik ugyancsak lelkesednek a honismeretért és szakmailag is értik a dől-, gukat Ennek segítésére a honismereti munkabizottság még ez év végéig tanácskozásra hívja össze a szakkörök vehetőit, amelyen módszertani segítséget kapnak. A felszabadulás évfordulója tiszteletére az üzemek, gyárak. szövetkezetek, intézmények íráskészséggel rendelkező és érdeklődő tagjai kis üzemi krónikákat szerkesztenek. Hasonlóan pályázatokat hirdetnek meg más megyei szervek is. Külön területeket lelent a nemzetiségi községekben folyó honismereti munka, ahol igazán van kutatnivaló. a múlt értékeinek összegyüjtéMég egyelőre kialakulatlanok az elképzelések, de már szó eseft a' „Nógrádi honismeret” című kiadvány rendszeres mesjelenttetéséről is. amely tájékoztatna. írásokat közölne és egyúttal tanácsokkal látná el a honismeret szorgos kutatóit. Cs. E. A város sajátos problémái és a problémák megoldásának lehetőségei ugyanabból fakadnak; súlyos örökség, nyomasztó teher az egyik oldalon, a másikon a sajáterős fejlesztés különleges adottsága. Hogy megértsük, miről is van szó, a múltba kell visszatekintenünk; az egykori „kenyeretlen” Tarján gyors ipari fejlődését a szénnek köszönheti. A gyors fejlesztés feltétele a munkások gyors telepítése volt, így hozták létre a kolóniákat, építették a fabarakokat. Ez az örökség ma a város egyik legnagyobb gondja. S ameny- nyire büszke lehet Salgótarján az utóbbi években kialakult városközpontjára, olyan égetően súlyos teher a sok- r—7., nem is elavult, hanem emberi hajléknak újkorában sem alkalmas lakás. A településnek az a belső rendszere, amely a lakhatatlan lakásokat örökítette a mai városra, a másik oldalon a munkahely és a lakóhely elválaszthatatlanul szoros kapcsolatát teremtette meg. Ezt az adottságot szinte nem is lehetett nem felfedezni, s magától értetődő, hogy a város vezetői a lakóhelyi, a területi, a tanácstagi munkát erre építették. A tanácstagok jelentős része abban az üzemben dolgozik, amelynek szomszédságában lakik, munkatársai közül többen lakótársai, szomszédai, választói is. A városrészenként, lakónegyedenként létre hozott tanácstagi csoportok is egy vagy két nagyobb üzem vonzáskörzetében tevékenykednek. Ilyén körülmények között a „szétforgácsolt” költségvetés, kétmillió forint decentralizálása —- egymillió forint „zsebpénz”, 15 ezer forint tanácstagonként és egymillió jutalom a társadalmi munkában kitűnt körzeteknek — tulajdonképpen a lehető leggyümölcsözőbb befektetés: a tanácstagok nem csupán területi, lakóhelyi, hanem üzemi társadalmi munkát is kapcsolnak hozzá és az üzemi társadalmi munka rendszerint anyagot, gépet, az üzem eszközeivel elvégzett munkát ts jelent, tehát mennyiségileg és minőségileg is jóval több, mint a lapátos társadalmi munka. Az üzem és a tanács kapcsolata, mely az utóbbi években valamilyen módon már mindenütt létrejött, kialakult — s ez köszönhető a pegye- -iik ötéves terv szabályozóinak is —, Salgótarjánban kiegészül a tanácstag és az üzem kapcsolatával, a tanácstagi csoport, azaz egy-egy lakónegyed, lakótelep és az üzem kapcsolatával. Az út így jóval rövidebbé válik, a segítség sokkal közvetlenebbé és gyorsabbá. A „jó lenne” már másnap vagy harmadnap realizálódhat, esetleg nem is az üzem vezetőin keresztül, hanem a szocialista brigádokkal való kapcsolattal, hisz’ nemegyszer a brigád egy vagy több tagja is ott lakik, ahol a probléma megoldásra vár. Ilyenkor legfeljebb csak be kell jelenteni az üzem vezetőinek, hogy ezt vagy azt az üzemben végzik el, esetleg engedélyt kell kérni különböző anyagok fel- használására. Ellenérvet is említenek; a munkahely és a lakóhely közötti kapcsolat ne legyen ennyire spontán, az igények, a megoldásra váró feladatok és problémák ne jöjjenek ilyen sok csatornán. Tervszerűbbé kellene ezt tenni, és akkor növekedne az elvégzett munka hatékonysága is. „Csak éppen az érzelmi kötődés szűnne meg” — hangzik a válasz. ..Mérlegelni, sorolni kellene, hogy mi a fontosabb”. Mindenkinek az a legfontosabb, ami őt és közvetlen környezetét leginkább érnti, a létbevágó kérdések tulajdonképpen egyaránt fontosak — folytathatnánk a vitát. De a lényeg: a spontaneitás, helyesebben: a tanácstagra, a szocialista brigádra bízott öntevékenység nem feltétlenül káoszt eredményez, nem ellentéte a terv- szerűségnek, s nem rontja, hanem az egész szempontjából feltétlenül növeli a hatékonyságot. É s mi az, hogy „apró ügy?” Megjavítani az óvodában a babaházat, felállítani a játszótéren egy játékeszközt? Attól függ. Kétségtelenül látványosabb létrehozni egy teljesen új létesítmény, de mindennapjainkat, közérzetünket sokszor alapvetően befolyásolják az apró hiányok. A már meglevők zavartalan működése legalább olyan fontos, mint az újak létrehozása. Nem is szólva az aktivitásról, mert a szigorúan tervszerű és teljesen központosított, a közigazgatásilag legnagyobb hatékonyságra becélzott társadalmi munkából „éppen csak” az aktivitás, az öntevékenység rekesztődik ki, pedig gondoliuk csak meg, mekkora hatékonyságot eredményez, ha minden ember akar, és tud is tenni. Persze, ez nem mond ellent annak, hogy szükséges a tervszerűen megszervezett nagy társadalmi munka is — látványos eredményekkel. A kettőnek ésszerű, jó arányban kell párosulnia egymással. A munkahely és á lakóhely kapcsolata valahol ott kezdőÚt felújít ásol: — (érveli A Nógrád megyei Tanács tkarbantartó Költségvetési ?eme á hét folyamán is szedné tervei szerint folytatni felújítási munkákat a meze területén. Etesen, Bujá- on és Alsópetényben lassan sfejezéshez közeledik a Dur. ólatok felújítása, Bápk köz- jgben is elkezdték a munkát. Ha az idő engedi, továhr készül a zagyvapálfalvi úí- elágazó is. A KPM Közüti Igazgatóságának munkása: Borsosberényben, Mátravere bélyen a'befejezéshez közeledő Vanyarc—Kalló szakasz utolsó két kilométerén, emellett pedig aktuális vízlevezetési munkákon dolgoznak. Tarján] ismerős A motorkerékpár miatt lett Géczi István távirat-kézbesítő. Ennek már ötödik éve. Azelőtt a vízműveknél volt vízóra-leolvasó és díi beszedő, tizedik éve ül motorra napról napra. — Most 125-ös MZ motorom van. Két éve járok rajta. Van benne vagy negyvenötezer kilométer. A postáé. Az új rendszer szerint — ez nemrég lépett életbe — hatvanezer után az enyém lesz. Naponta körülbelül 100 kilo- mártert megyek vele. — ön végzi a karbantartást is? — Igen. Persze, a munkaidőben nem nagyon kerül rá idő. Hat órát vagyok kint általában, kettőt pedig a felvétellel, és más tennivalóim- mrl itt bent töltök. Géczi István a salgótarjáni főposta külső körzetében teljesít szolgálatot. Zagyvarónától Baglyasaljáig. Ahová a kerékpáros kézbesítők már nem járnak ki. oda viszi ő a táviratokat, expressz-, ex- ore3sz-ajánlott küldeményeket. Naponta átlag öfvenet kézbesít. — Fárasztó lehet. — Az. Különösen, ha lépTávirat-kézbesítő csőket kell járni. Ahol lift van, ott természetesen azzal megyünk, van általános lift- kulcsunk, de ahol nincs, ott csak a lépcső marad Két- három emelet, az már elég magas. Expresszlevelek, táviratok. Ha valami vidám, vagy szomorú közlendőnk van. akkor sürgős. A szorongó típusok egyenesen félnek a távirattól. Hogy látja ezt a kézbesítő? — Vannak, akik kérdezik, hogy jó hírt hozok-e. Persze nem tudhatom. Legfeljebb annyit, hogy helyből adták fel a táviratot. Azért jobb örömhírt vinni. December, január, meg június, július táján, miléor vizsgák vannak a főiskolákon, s a diákok megtáviratozzák Budapestről, Debrecenből, Szegedről a jó vizsgaeredményt. Olyankor csupa öröm a táskám. — Hát télen? — No. akkor egy kicsit kellemetlen. Bár, szerencsémre — nem dicsekvésként mondom — öt év óta még csak nem is köhögtem, nem hogy tüdőgyulladásom lett volna. Pedig volt már 20 fok hideg is. — Valami belső melegítés. Mondjuk citromos tea. Van-e olyankor? — Az nincs. De nem is kell. Jól felöltözünk, meg aztán egy-két kilométerenként úgyis leszáll az ember & motorról, olyankor mozog egy kicsit, kézbesítés közben megmelegszik. és megy tovább. A távirat-kézbesítő magának nem visz táviratot, nem Salgótarjánban lakik. Hasznosról jár be. Vonattal. Salát motorja volt ugyan, de kiöregedett, leadta a rendszámát. Szabad idejében a ház körüli kert gyümölcsfáit, szőlőtőkéit gondozgatja. Van. egy gyermeke. 9 éves kislány. Miközben elmeséli, az órámra nézek. Tízre jár. Reggel héttől dolgozik Géczi István. Hány kézbesítésen van túl az ötvenből? —i Ma eddig 14 expressz- és négy ajánlott levelem volt A java még hátravan. Kinn esik az eső. Géczi István beöltözik és újra a motorra ÜL — e. — dik, hogy az üzem. a gyár részt váll?.1 jón a lakóhely létrehozásából. Már szó volt Salgótarján múltból hozott nagy tértiéről, a kolónia- és barakproblémáről. A városi tanács egy évtizeddel ezelőtt átvette a szénbányászattól, a legnagyobb kolóniagazdától a szanálásra érett lakások;;':, azzal az ígérettel együtt, hogy a szanálás néhány eves programjának megvalósításához megfelelő központi támogatást kap. Az eddig kapott támogatás csak részben oldja meg a gondot. Persze, a szanálás és a kolónialakók szempontjából olyan mindegy, hogy ki a gazda. Így is, úgy is népgazdasági probléma. Csak éppen most szó szerinti értelmezésben a bányászkolóniákra vonatkozó határoz? t nem érvényes az átvett lakásokra. .. A kolóniák néhol az üzem fejlesztését, területi terjeszkedését gátolják, mint például az öblösüveggyár esetében. Másutt „csak” arról van szu, hogy a gyár munkásai egészséges körülmények között lakjanak, mert ha otthon kényelmesen pihenhetnek, ha szép a lakásuk, az üzemben is jobb kedvvel és jobban dolgoznak. A kolóniák megszüntetése, a barakok lebontása egyaránt a város és az üzem érdeke, nem csupán szociális szükségesség, hanem a termelés fejlésztésére is ható tényező. Ma már talán , nincs is olyan üzem, amelynek vezetői ne látnák be ne fedezték volna fel, hogy a törzsgárda megtartásának, növelésének, kialakításának eszköze a lakás. A BRG salgótarjáni gyára fiatal üzem, nem is a legnagyobb, de már nyolc vagy tíz dolgozóját segítette kiszabadulni a kolónia „börtönéből”. A többi üzemben is van ilyen törekvés, talán ezt kellene még határozottabbá, tervszerűbbé tenni. Jelenleg a lakás- problémák megoldásában a legfőbb akadály Salgótarjánban a kapacitáshiány. Az öblösüveggyár több esztendő alatt összegyűlt keretének csak egyharmadát tudja felhasználni, mert a tanács nem tud több lakást adni. Amikor, ugyanis á negyedik ötéves terv elkészült, minden t lehetséges kapacitást felmértek és beterveztek, így a munkás- lakás-akció meghirdetésekor már nem lehetett emelni a lakásszámot, mert egyszerűen nincs, aki megépítse. . Jó példáját adják annak a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, hogy milyen sok szálú lehet a lakóhellyel a kapcsolat. A város távfűtési gondjainak megoldásában részt vállait az SKÜ is: vezeték- és tartalékkazán-építéssel, saját víznyerő helyéről a I nyári csúcsfogyasztás idején vizet ad, a környezetvédelem követelményei teljesítve a levegőt szennyező generátor- házát lebontotta, és átállt a földgáztüzelésre, szennyvíz- derítőt épített, az üzemi orvosi rendelő mellett helyet adott a körzeti rendelőnek, és gondoskodott a berendezéséről is. Igényük is van: zöldségboltot kérnek az üzem közelébe, s ha az üzem vezetőin múlna, az italboltokat az üzem környékén bezáratnák. , A z eredmények és konkrét példák sorát - említhetnénk, hiszen oly sok hangzott el belőlük csak úgy „mellékesen”, vita közben a Nógrád szerkesztősége és a Tanácsok Lapja közös kerek- asztal-beszélgetésén. Ehelyett inkább soroljuk fel ennek az írásnak társszerzőit: Etesi József, Kanyó Ferenc, Menyhárt Istvánná, Micheller János, Mustó László, Németh Endre, Ottmár Béla, Ondrék László, Pálfalvi László, Sándor Ferenc, Somogy Vári László, Somogyi János, Vince János és Medved Károly, a városi pártbizottság titkára, Szabó Ferenc, a népfrontbizottság titkára, valamint Fekete Nándor tanácselnök, dr. Hegedűs Károly^ a tanács vb- titkára. (Megjelent a Tanácsok Lapja mai számában.) j NÓGRÁD — 1974. november 1., péntek i
