Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)
1974-11-01 / 256. szám
A tagok érdekében Nemcsak a tényeket nézik Két évvel ezelőtt, amikor m. galakult a romhányi termei ^szövetkezet döntőbizottsága, Hegedűs Imrére bízták a tagok az elnöki tisztséget. Az örökmozgó állattenyésztő brigádvszető sosem szerette a paragrafusokat, annál jobban viszont a közösségi munkát és 1x7. igazságot. A jogász tartott tájékoztatót a bizottság tagjainak. Hegedűs Imre Úgy erezte, mintha bírói széket k'ioott volna. A „szék” azonban még meg sem melegedett alatta, s máris tárgyalniuk kellett az első ügyet: — Az év végi leltár során e tejház vezetője nem tudott ötven darab kannával elszámolni. A tsz-vezetőség követelte a kár megtérítését. Az ügy a bizottságunk elé került. A tények alapján helybenhagytuk a döntést — emlékszik vissza a döntőbizottság elnöke. Emberek sorsáról ítélkezni, vitás kérdésekben állást foglalni alapos megfontolást, kellő körültekintést és nagy felelősséget igényel. Sokszor a termelőszövetkezet és a tag érdekei ütköznek, s nehéz eldönteni: ki a hibás? — Legrázósabb ügyünk a gépműhely vezetőjének beadványa volt... P. Lászlónak, a termelőszövetkezet vezetői fegyelmi úton felmondtak. A dolgozó a döntőbizottsághoz fordult. — Nem találtuk elfogadhatónak a vezetőség határozatát. Rendes embernek ismertük, munkáját becsülettel végezte. Indokaink alapján hatályon kívül helyeztük a vezetőség döntését. Meg is fellebbezték, de eredménytelenül — magyarázza Hegedűs Imre, s még hozzáteszi: — Ennek ellenére később mégis elkerült tőlünk ... — Hálás vagy hálátlan feladat döntőbizottság elnökének lenni? — Ez mindig a döntésünk függvénye. Az a traktoros példáűl, aki a KRESZ szabályait megszegve összeütközött a gazdaság gépkocsijával és kártérítésre köteleztük, ráadásul még a tagok soraiból is kizártuk, sokáig neheztelt rám. Nemrégiben találkoztunk. Belátta, hogy jogosan kapta a büntetést. Tettének következményeit mindenkinek vállalnia kell. A tsz döntőbizottsága a tagok érdekében tevékenykedik. Hozzá kell azonban, tenni, hogy tárgyilagosan. Legutóbb egy mindig „kényes” háztáji ügy került a bizottság tagjai elé. — A panaszos szóvá tette, hogy háztáji földje gyenge minőségű, kártérítést követelt.' Csak részben volt igaza. A szakszerű művelésről megfeledkezett. A bizottság tagjai azonban úgy tartották helyesnek, ha a tsz öt mázsa kukoricával kártalanítja. A romhányi „döntnökök” különösen arra büszkék, hogy a fellebbezések alkalmával nem fordult még elő, hogy határozatukat megváltoztatták volna. Mi az oka ennek? — Az ügyeket általában, én tanulmányozom. A bizottság tagjaiból jut minden ágazatba. Közvetlenül ismerik saját területük problémáit, s a tapasztalatokat jól hasznosítják. Nemcsak a papírra fektetett tényeket látjuk. Figyelembe veszünk egyéb tényezőket: a körülményeket. az embert, egy szóval mindenre ki kell terjedni figyelmünknek. Nincs rutinügy. A termelőszövetkezet tagjai kezdetben nem ismerték a döntőbizottság szerepét. Ma már bizalommal fordulnak vitás ügyeikkel a választott testülethez. Felismerték, hogy jogaik bővültek, és a szövetkezeti demokratizmus lehetőségei szélesedtek. — Szerencsére évente csak három-négy alkalommal kell összeülnie a bizottságnak. A vezetőség is iparkodik megelőzni a bonyodalmakat — mondja Hegedűs Imre. A döntőbizottság elnöke kezdetben azt hitte, elvesz a sok jogszabály között. Most pedig, némi túlzással, akár jogtanácsos is lehetne. ' Sz. Gy. Hárman varnak. Három érdekes sors, három változatos életút. Ami közös bennük, a munkásmozgalmi múlt. mely hovatartozásuk iránytűié volt mindenkor. Az egyik Szovjet- Oroszarszáebaini, a másik Szlovákiában, a harmadik szülőfalujában szavakkal és tettekkel harcolt azért, hogy mielőbb a munkások, parasztok, értelmiségiek kezébe kerüljön a hatalom. Több évtizeddel ezelőtt Nógrádról indultak él. Ma is itt élnek. Már csak hárman vannak. És emlékeznek... Mintegy félszáz napközis diákja van a dejtári általános iskolának. Mint mindenütt, itt is főleg a fizika dolgozók gyermekeit részesítik egész napos ellátásban. Felügyelet mellett tanulnak a kisiskolások tanítás után is. Mindenesetre, amíg az idő engedi, a tanulást megszakítva jut idő a játékra is az iskola udvarán. Az ügyesebbek a mászóka hosszú köteleit is megmásszák. A napközisek között van Demény János, Dienes Katalin, Sipos Tamás is — a többiekkel együtt valamennyien szeretik itt tölteni az idejüket. — kulcsár — SzOYjd diplomává]... Több mint 50 észak-vietnami hallgató fejezte be ebben az évben tanulmányait Ogyessza felsőoktatási intézményeiben. Mérnöki, hajóstiszti, hajógépészi, hajóépítő-, fizikus-, vegyész- és biológusdiplomákat kaptak. Az utóbbi 15 év alatt Ogyesszában több mint 400, magasan kvalifikált sz '- -mbert képeztek Vietnamnak. Ugyanebben az időszakban 30 vietnami aspiráns védte meg kandidátusi disszertációját olyan szakterületeken, amelyek fontos szerepet játszanak hazájuk népgazdaságában. A Szovjetunió főiskoláin és technikumaiban jelenleg' mintegy 5000 vietnami tanul. Ugyanennyi azoknak a száma is, akik már befejezték tanulmányaikat a Szovjetunióban. 1. A felszabadulás utáni el sej púrtti-tkár Nógrádon Kazinezí János volt. A szobafestő és mázoló szakmát tanulta. Vácott dolgozott harmincöt éven át. A munkásmozgalommal már 1923-ban eljegyezte magát, amikor SZDP-tag lett. Decemberben ünnepli 71. születésnapját. — Hogyan láttak munkához 1945 tavaszán — kérdezzük. — Tudtam, nemcsak éreztem, hogy mielőbb cselekednünk kell. Ismertük az öntudatos embereket. A lakásunkon hatan-heten Összelőttünk. Legfontosabb feladatként az újjáépítést jelöltük meg. bár Nógrádon heves csaták 1944 decemberében nem dúltak. A németek már korábban elmenekültek. Nemcsak t községben, de az egész járásban hozzáláttak Felzárkózni az elenfarolcfooz A kongresszusi versenyben elért eredmények alapján újabb és újabb nevek, szocialista brigádok válnak közismertté, népszerűvé. A tiribesi Lőrinc András frontbrigádjának híre túljutott már a megye határain. A Ménkesen dolgozó Bakos László és Molnár Vendel szocialista elővájó brigádjáé úgyszintén. A ZIM salgótarjáni gyárából, a bányagépgyárból, a kohászati üzemekből, üveggyárakból és szinte a megye valamennyi üzeméből szép számmal akad példa. Dicséret az élenjáróknak, a követésre méltó, sikeresen versenyző brigádoknak. Élenjárók mindig voltak, talán szerencsésebbek, jobb feltételeik vannak — mondhatná bárki. Arról sem szabad azonban megfeledkezni, hogy ez a kongresszusi és fel- szabadulási verseny valahogy más, sokkal több a korábbinál. A kitűzött célok nagyobbak, elérésük sokkal összetettebb, bonyolultabb feladatot jelent. Ésszerűbben, jobban szervezett és a legtöbb esetben nagyobb erőfeszítést igénylő munkát követel. Az év elején tett ígéreteket ugyanis csaknem mindenütt felülvizsgálták, bővítették. Kell a példamutatás. Szükség van rá Anélkül, hogy az élenjárók érdemeit csökkentenénk, az is igaz, a teljes siker mégiscsak az egész kollektíva helytállásától függ. A néhány élenjáró ugyanis nem pótolhatja a derékhad munkáját. A háromnegyed évről készült számvetés éppen azt bizonyítja, hogy a kiváló eredményeket elérő brigádok mellett szép számmal vannak elmaradók is. Kányás-aknán a versenyben részt vevő 31 szocialista brigád közül eddig csak 14 teljesítette időarányosan a kongresszusi felajánlását. Szorospatákon is hasonló a mérleg. Példát — hasonlóan az élenjárókhoz — az elmaradókra is lehet találni a legtöbb gyárban, üzemben. Miért maradtak el? A kérdést fel kell tenni, és érdemes is vezetőK- nek munkásoknak egyaránt. Az okokat elemezni kötelesség. Kétségtelen, hogy lehetnek, sőt, vannak 1« objektív akadályok, de azért sok múlik a vezetőkön és a munkásokon. A hibák feltárása önmagában kevés, ha azt nem követi hatékony intézkedés. Ez elsősorban a vezetők feladata. Ezzel segíthetik leginkább * felajánlások valóra váltásáért küzdő brigádokat. A munkások érdeke, hogy megköveteljék a versenyhez szükséges feltételeket, tegyék szóvá a hibákat, hiányosságokat. Felzárkózni az élenjárókhoz. Sürget az idő, közeleg az év vége, amikor számot kell adni arról, hogy mi valósult meg az ígéretekből. Bőven van tennivaló, és lehet is sokat tenni az elmaradás behozásáért. Egyes brigádok tradíciójáról van szó. Arról, hogy folytatódik-e a több éves sikersorozat, avagy törést szenved. Folytatni a megkezdett utat, mégiscsak könnyebb, mint újra az elején kezdeni. Ennek viszont alapfeltétele g felajánlások maradéktalan teljesítése. Az eredményekkel könnyebb elszámolni, mint az elmaradást indokolni. Az utóbbi nem is jel- lemző a szocialista brigádokra. A kongresszusi felajánlások teljesítése, az ígéretek valóra váltása becsületbeli kötelesség. Az önhibájukon kívül elmaradók segítése is emberi kötelesség. Nem tudni, ki, mikor szorul ilyen segítségre. Összefogással könnyebben áthidalhatják az akadályokat, pótolhatják, ahol van, az elmaradást. B. JSaját vagyon: 15 millió Gyors fejlődésről adhat számot a salgótarjáni ÁFÉSZ az utóbbi három év allatt. A legnagyobb kereskedelmi egységének. az ABC-áruháznak ez évi forgalma várhatóan 27 millió forint lesz. összes árbevétele pedig eléri a 111 millió 200 ezer forintot. További fejlődést jelent majd aa. 1975- ben átadásra kerülő Gorki j - telepi ABC-áruház. és a vásárcsarnok újonnan belépő egységeinek forgalma. Ezzel növekszik a szövetkezet rész- vállalása is a város lakosainak ellátásában. Az elmúlt évben a megye szövetkezetei közül a legnagyobb nyereséget a salgótarjáni ÁFÉSZ érte él. Salát vagyona jelenleg közel 15 millió forint, amely 1976-ra várhatóan megduplázódik. Ez. és a képződő fejlesztési alap biztosíték arra, hogy a szövetkezet továbbra is zavartalanul fejlődjön, és működését nagyobb területre is kiterjeszthesse. Magyar eredményjelző a moszkvai Olyan eredményjelző táblákat készít 1976-tól a Villamosberendezés és Készülék Művek V1LLESZ gyára, amelyeken a stadionon kívülről közvetített események képsorai is megjeleníthetők. A vállalat 1956-ban szállította az első eredményjelzőt a Szovjetunióba, a moszkvai Luzsnyiki Stadionba, és az azóta is tartó jó kapcsolatok eredményeként a magyar gyár részt vesz az 1980-as moszkvai olimpia új sport- létesítményeinek felszerelésében. Az idén Algírban, Bagdadban, Kuvaitban, Santo Domingóban szerelnek . fel magyar eredményhirdető két. A nyugati export értéke évente mintegy 1 millió dollár. A szocialista országok kö zül a legjelentősebb megolimpiára rendelő a Szovjetunió, ahol 25 sportlétesítményben működnék a magyar eredményjelzők és a leningrádi légikikötő 62 kis táblából álló tájékoztatórendszerét is a VBKM szállította. Mint ismeretes, az 1980-as olimpiai játékokat Moszkva rendezi, ezért több új sportlétesítmény épül a szovjet fővárosban. Ezek felszerelésében eredményjelző komplexumokkal szeretne részt venni a VILLESZ. 1976-ig kialakítja önálló automatikus időmérő és pontozó eredményjelző rendszerét, a hirdetőtáblákhoz szovjet számítógépek csatlakoznak majd, az eredményjelző táblák pedig már televíziós kamerával felvett versenyek folyamatos közvetítésére is alkalmasak lesznek. Mozgalmas életutak Hárman emlékesnek Nógrádon ae immár negyed század után legálissá vált MKP újjászervezéséhez. Debrecenben pártiskolán vett részt Kazin- czi János, hogy elméleti ismeretei is gyarapodjanak. — Tíz évvel ezelőtt kerültem nyugállományba. Akkor lettem rmmkásőr. Azóta a járási pártbizottságon teljesítek szolgálatot. Örülök, hogy munkánk gyümölcse beérett. Érdemes volt küzdenünk. ha életemet újra kezdhetném, sem cselekednék másként. 2. A pártba 1945-ben lépett be Rakovszki János. Szlovákiában 1944 decemberében néhányan megszöktek a katonai alakulattól, mert Németország felé irányították őket. Találkoztak a Nógrádi Sándor vezette partizáncsoporttal is Zólyom és Besztercebánya környékén. így emlékezik: — A háború hazánkban 1945. április 4-én befejeződött, de én 1946. december 17- ig voltam katona. Az ideiglenes kormány mellett szolgáltam Debrecenben. Fiatal voltam, az idősebbeket inkább hazaküldtek. Révész Géza volt a politikai tisztünk, az ő tanácsára léptem be a pártba 1945 tavaszán. Fiatal korában ácsszakmát tanult. Három gyermeke viszont hű maradt a mezőgazdasághoz. Jóska traktoros Nógrádon, János szerelő Szi- rákon. Teréz Nógrádon a szövetkezet melléküzemében dolgozik. Édesapjuk 1960-ban lépett be a szövetkezetbe, ahol különböző tisztségeket viselt. Négy esztendeje rokkantsági nyugdíjban van. — Három évtized után. mire aViegbüszkébb — érdeklődtünk. — Arra, hogy aki dolgozik, az becsületen,, jól megélhet. Nem öt forintot keresek egy nap. Én is vittem valamire, gyermekeim is megbecsült tagjai a társadalomnak. 3. A vár tövében, a Tabán elnevezésű, hangulatos falurészben jó egészségben él a 78 éves Hugyecz József. Nem holmi hétköznapi foglalkozást űzött. Harminc éven át az aquincumi római kori ásatásoknál munkavezetőként dolgozott. Nyugállományba 1957-ben került. Fél évszázad távolából is jól emlékezik az eseményekre. — Orosz hadifogságba 1916. január 6-á.n kerültem. Tomszkban. Szamarában dolgoztam. A marxista eszmékkel is az időben ismerkedtünk meg. Csak 1922-ben kerültem haza. — Nógrád 1944. december 8-án szabadult fel. Mit csinált ön ezen a napon? — Dolgoztam az ásatásoknál. Restauráltam. Havonta csak egyszer jártam haza. Mire megérkeztem, már elmentek a németek. Emlékszem, az oroszok a házunkban irodát rendeztek be. Mire emlékszem legszívesebben? Arra, hogy nincs szegénység. Harminc év alatt szinte városias lett Nógrád. Eltűntek a szalmatetős házak. Ez sok mindenről árulkodik. ★ Már csak hárman vannak. Az idő deresre festette hajukat. Hárman vannak és emlékeznek. Érdemes odafigyelni arra. mif mondanak. Cselekedeteik ma sem halványuló elvhűségről és elkötelezettségről tanúskodnak. Rozgonyi István r fJÓöMP - 1974. november 1., péntek /
