Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)
1974-11-24 / 275. szám
/ / — SPORT — M a; DVTK—SBTC Múlt és jelen Könyvre való anyagot is kitenne annak a sok-sok mérkőzésnek a krónikája, amelyet a vasárnapi diósgyőri északi rangadó két csapata vívott egymással az elmúlt, több mint négy évtized alatt. Bizonyára már Tarjánkban is kevesen járnak ki mérkőzésre azok közül, akik annak idején Magyarékat, Takácsékat, Menichéket és a többieket, Kecskést, Wahlkampfot, Zsengellért stb., oly sokszor biztatták. De, hogy Diósgyőrött így van ez, arra esküdnek azok, akik még ma is emlékeznek vagy esetleg ki is mennek a két együttes küzdelemsorozatának nem is egy találkozójára. Vajon tudják-e a kedves szurkolók, hogy az SBTC már az első Nemzeti Bajnokságban is ott volt a legjobbak között — 1935 őszén! És, bár kiesett, az egy évi szereplése a legjobbak között, mély nyomokat hagyott a város sportéletében. Vagy tudják-e, hogy abban a bajnokságban a legjobb eredményt -éppen miskolci csapat, a sok éves NB I-es tapasztalattal rendelkező Attila ellen érte el (3:2. 0:0). Mert, bár a DVTK már ekkor is jó nevű együttes hírében állt, még nem az NB I- ben játszott. Oda csak — Di. MÁVAG néven — 1940-ben került. Pontosan akkor, amikor a Stécé másodszor is a legjobbak táborának a tagja lett. És ettől kezdve, kisebb megszakításoktól eltekintve, itt folytatódott az elszánt küzdelem az északi hegemóniáért. Az első két évben a Diósgyőr megelőzte az SBTC-t (másodszor már csak gólaránnyal.) Érdekes véletlen: mindkét évben 4:2, 1:2 volt az eredmény, diósgyőri szemszögből nézve azt. 1942—43- ban nagy tarjáni siker született. A bajnok Csepel, a 2. Nagyvárad, a 3. FTC, s a 4. Gamma után az SBTC az 5. helyen kötött ki (a Di. MÁVAG csak 12. volt). A vidékiek óriási sikerét hozta a következő évi NB I. Az első nyolc közé csak három pesti került: a bajnok a Nagyvárad lett az FTC előtt, a Kolozsvári AC a 3., az Újvidéki AC a 6., az SBTC a 7., a Szolnoki MÁV a 8., a Diósgyőr a 11. volt. És a két északi labdarúgófellegvár nagy rivalizálása (jóval túl az ötvenedik talál• • • . kozón) azóta is folyik. Azóta mindkét csapatnak voltak „napfényes” és nagyon „borús” évei is, de egy biztos: a DVTK és SBTC találkozójának mindig különleges zama- ta van. Mint most is. Arról nem is beszélve, hogy a DVTK-nak siker esetén, kitűnő lehetősége nyílhat az élcsoportba való betörésre, hiszen utolsó mérkőzésén is otthon játszik, a Tatabánya ellen. A találkozóról Sir Ede, a DVTK technikai vezetője ezeket mondta: — Tizenötös kerettel készülünk a tarjániak ellen, de az Újpesttől 2:0-ás vereséget szenvedett csapatunk összeállítása csak akkor változik, ha Kovács és Horváth A. nem gyógyul meg. Keretünk: Veréb, Kovács P., Salamon, Hajas, Kutasi, Oláh, Horváth A., Görgei, Horváth E., Káplár, Koleszárik, Váradi, Kolláth, Hajdú, Szabó. A DVTK eddigi hat otthoni mérkőzéséből négyet megnyert (15—8 a gólkülönbsége otthon), egyszer döntetlenezett és egyszer kikapott (1:0- ra a Pécstől)! Figyelmeztető adatok ezek a Stécé számára is... női ökölvívásról Mai sportműsor LABDARÚGÁS NB Hl. Északkelet. Nagy- bátonyi Bányász—Miskolci VSC, Nagybátony, 13.00 óra, v.: Simon. Megyei l. osztály. Bgy Volán—St. ZIM, v.: Molnár, St. Síküveggyár—St. Volán v.: Benkő, Dejtár—Kazár v.: Sütő. Hugyag—Karancslapujtő v.: Hoffmann, Somoskőújfalu —Szügy v.: Nagy, Pásztó— Palotás v.: Kaszás, Mátrano- vák—Sb. Bányagépgyár v.: Fodor, St. Öblösüveggyár— Bgy. SE v.: Mohácsi. A mérkőzések kezdete 13.00 óra. Bükk-csoport. Kisterenye— Borsodi Bányász v.: Partinké. 13.00 óra. SKSE—Jászberény v.: Mihalovics 13.00 óra. Megyei 11. osztály (ifjúságiak) Karancskeszi—Mátrave- rebély v.: Klement 10.00 óra. Járási bajnokság. Rétsági járás. Rétság—Tereske V.: ■Hídvégi, Alsópetény—Kétbo- dony v.: Godavecz, Horpács —Nagyoroszi v.: Káposzta, Diósjenő—Borsosberény v.: Kovács, Bánk—Legénd (Tereskén) v.: Ruzsányi, Tolmács —Keszeg v.: Antal. Az elöl álló csapatok a pályaválasztók. a mérkőzések kezdete 13.30 óra. A női egyenjogúság egyre szélsőségesebb irányokba halad. Jeljemző erre, hogy az amerikai lányok mo6t már az ököl vív ó-szorí tóban is helyet követelnek maguknak. Két színes bőrű New York-i amazon, név szerint Jacklin Tonovanda és Marien Tiegel, már — megirigyelve Muhammad Ali.« alias Cassius Clay ■világbajnok babérjait — bejelentette igényét a „nehéz kesztyűkre”. Ha az engedélyt erre illetékes szervektől megkapják, szorítóba akarnak lépni egymás ellen. May Schmeling, a harmincas évek népszerű profi ökölvívó világbainoka kijelentette: „A nőknek semmi keresnivalójuk sincs a szorítóban! Ez a sport — mondta — elég kemény még a férfiaknak is. sőt sokan azon vitatkoznak. hogy ezt a sportágat be kellene tiltani. Elképzelhetetlen, hogy ezek után szabad utat nyissanak a nőknek.” A nyugatnémetek egyik szakembere szerint: „a nők maradjanak meg a fözőkanál mellett és ne akarják egymást agyonverni mások szórakoztatására. Az ilyen erősen „show-business”-szerű gondolat, mint a nők szerepeltetése az ökölvívásban, • •• csak egy őrült agyában születhetett meg, nyilván azért, hogy ezzel sok pénzt kereshessen. Egyébként a nyugatnémet ökölvívó szabálykönyv paragrafusai alapján az ökölvívó-szövetség tagjai csak férfiak lehetnek. A Nyugatnémet Ökölvívó Szövetség elnöke határozottan kijelentette, ameddig ő ül az elnöki székben, addig Nyugat- Németország területén a nők indulási engedélyt nem kaphatnak. Szerencsére. — fűzte hozzá — ilyen kérés még nem érkezett hozzá. Természetesen nem mindenhol ilyen egyértelmű a tiltakozás a női ökölvívás ellen. Vannak, akik hangoztatják, hogy miért ne szerepelhetnének a nők is, ha megfelelő védőöltözettel látják el őket. A mell-ütéseket kell elsősorban kiküszöbölni és erre — egyes vélemények szerint — megvan a lehetőség. Az úgynevezett „mell- páncéllal” kell ellátni az ökölvívó hölgyeket és ezenkívül szabályt kell hozni, hogy csak egymás arcát üthessék. Ezzel szemben, a világhírű szakorvosok véleménye szerint, még a védőpáncél alkalmazása esetén is fennáll a mellrák veszélye. „Csak a szépre emlékezem«..“ Á telefonvonal túlsó végen Ismerős női hang jelentkezik. — Halló! Itt Fehérvári Gyulámé beszél. A név hallatára a sportot kedvelő emberek előtt szinte újra lejátszódnak a nagyszerű akcióból lőtt gólok, bravúros alakítások. Nem véletlenül, hiszen Fehérváriné a káliói kézilabdacsapat legjobbja, sok örömet szerzett már szurkolóinak. Gyors helyzetfelismerése, nagyszerű lövőkészsége, harcossága folytán legtöbbször ő volt csapatában a győzelem fő részese. Eredményességét mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy a megyei bajnokságban, biztosan, mondhatni fölényesen, lett a gól- királynői cím birtokosa. A jó sportolókra jellemzően szerényen és készséggel válaszol a kérdésekre. — Mióta kézdlaibdáznk? — Tízéves korom óta hódolok ennek a sportnak. Szabó Gábornál, a Stécé jelenlegi edzőjénél kezdtem. — Hány ízben volt góáki- ráiynő? — Kálié színeiben ezúttal már másodszor, de régebben. is sikerült a legjobb dobónak bizonyulnom. Az idén 144-szer zörgette meg a hálókat. Melyik gól volt a legszebb? — Számomra mindegyik szép. De a legemlékezetesebb mégis a szegedi falusi dolgozók országos . spartakiádjá- hoz fűződik. Itt Mőzs együttese ellen lőtt egyik gólom maradt meg emlékezetemben. Egyébként ezen a spartakiá- don Jancsó Györggyel, a Szőnyi SE játékosával gólkirályok lettünk. A káli ói csapa tban magán állt, vagy bukott a mérkőzés. — Sajnos, így volt. Döntően számított, hogy milyen formában játszottam. — Gondolom, szigorúan fogták. — Az igazság az. hogy régen kézilabdázóm, és ismernek a ellenfelek. Sokszor egy-két ember a mérkőzés végéig csak velem „foglalkozott”. — Melyik csapatnak dobta a legtöbb gólt? — Szécsénynek. — Legkevesebbet? — Az SBTC-nek. amelynek kapusával, Kollárnéval együtt kezdtük ezt a sportot.- Az ő hálóját, bizony nehezen sikerült megrezegtetni. — Kellemes és kellemetlen emlék a bajnokságból, — A győzelmekre a legjobb visszagondolni. Kellemetlen? Talán'az is volt, de legszívesebben csak a szépre emlékezem. A góllövésnek van, valami titka? — Lehet, hogy van. De én úgy érzem, hogy nagyon kell szeretni a sportot, és akkor nem marad el a siker. — Ügy hírlik, más egyesületbe készül. — Nem titkolom, így van. Ezzel a, gólkirálysággal búcsúztam a megyei bajnokságtól. A Kállón eltöltött időre azonban mindig szívesein em6 NÖGRÄD - 1974. november 24., vasárna|> Aranyjelvényes sportoló Vágya Sífutó. Gyötrelme« kilométer a háta mögött — arcának vonásain, egész vékony, megtört termetén. A „hósivatag” igazi vándora, szakadatlan, szívszaggató harcban áll a téllel, a távolsággal, az órával, farkascsordaként űzi a szél, s a verseny szorongása. Minden pillanatban úgy fest: el kell buknia, pedig égő arcával ő a győztes. Utólag egy perc, pillanatnyi lidércnyomásnak tűnik az egész verseny — győzelem, vagy vereség, vagy nemlét. A kívülálló előtt így jelenik meg egy sífutó. Sok igazságot mondanak el a fenti sorok, hiszen a sport talán a legkérlélhetetlenebb „nagy- úr” : csak áldozatos, kemény munkával eltöltött hétköznapok, áthajtott versenyek után .jutalmaz. Miért is vállalják mindezt a sportolók? Erről beszél a legilletékesebb. Ki ő? Neve: Barnucz Erzsébet. Születési helye: ideje: Egyek, 1957. augusztus 6. Foglalkozása: Stromfeld Aurél Gépipari Technikum IV. éves tanulója. Magassága: 156 centiméter. Súlya: 51 kilogramm. Klubja: SKSE. Edzője: Girtl László. — Kétségtelen, hogy a sífutásban is le kell győzni önmagát az embernek. De minden verseny számomra élményszámba megy, és elfelejtem a fáradtságot. A természet szépsége, a hóval borított táj látványa mindenért kárpótol. . Amikor a tévében látjuk az idegen országok hófödte csúcsait, mi síelők vágyódunk is oda. Én tervbe vettem egy szovjetunióbeli utazást, de az egyesület zako- pánéi túrájára is szeretnék elmenni. — Mikor kezdett síelni? — A Malinovszkii úti Általános Iskolában ismertettek meg ezzel a sporttal még ötödikes koromban. Az 1968-as úttörő-olimpián még lesiklásban indultam, ahol 13. lettem. A következő évben át: hófedte csúcsok tértem a sífutásra, mert, az adottságaim ott jobban érvényesültek. A szakembereknek igazuk volt, mert Barnucz Erzsébet 1970—72-es időszak alatt ifi és serdülő magyar bajnokságot nyert. A serdülő vidékbajnoki címet is megszerezte. Az 1974-es éve gyengébben sikerült. A vidékbajnokságon sajnálatos módon eltévedt. A magyar bajnokságon egyéniben eltörött a síléce. Váltóban viszont tagja volt a győztes csapatnak. — A balszerencse, a sikertelenség miatt arra gondoltam, abbahagyom. Amikor azonban leesett az első hó, rájöttem ennyi év után nem tudok elszakadni a sízéstől. — A sífutás megterhelő sport. — Fizikailag igénybe veszi a versenyzőt, de aki már hó nélküli időben elkezdi az alapozást, sokat fut’, súlyzózik, az jól veszi az „akadályokat'’. — Mi kell még a jó eredményhez? — Sok múlik a síléceken, de legtöbb a hó minőségén. Legjobb a frissen esett porhó, ezen szinte élvezet síelni. A régi, megfagyott hótakaró viszont felgyorsítja a síelőt, ez veszélyes, könnyen eleshet az ember. A kásás hó pedig túlságosan igénybe veszi a sportolót. — Járt már Csehszlovákiában is. — Egy nemzetközi versenyen vettem részt az SKSE színeiben. Finnek és norvégok is, neveztek erre a küzdelemre. A 24—25-ik helyen végeztem. Sajnos, az iskolából legtöbbször nem engednek el a versenyekre. így a csehszlovákiai edzőtáborozáson sem lehettem ott. Az eredményeimről nem is érdeklődnek, csak ezt hallom: „már megint lógtál?” Persze ennek az is az oka, hogy a sport az iskolában jobbára a fiúkra épül. — Nemsokára érettségizik. Mik a tervei? — A TF-re fogok ielent- kezni. Igaz, nehéz felvételi vizsgán kell megfelelni, de bizakodók. — Mikor kezdődik a versenyidény ? — December 31-én — ha az időjárás is úgy hozza — megkezdődnek az egyesületi versenyek. Márciusban vagy februárban a magyar bajnokságon indulok. Hogy mi várható? Becsületesen edzettem, a többit majd meglátjuk — mondja végezetül Barnucz Erzsébet. (Adorján) Hírek a ssécsényi járásból A tájékozódási (utószakosztály november 27-én Ráróspusztán rendezi meg a Hollókő Kupa egyfordulós minősítő egyéni csapatversenyt. A járási szövetség a versenyt minden évben a járás másmás helyén rendezi. Nevezni a helyszínen lehet. A győztes csapat elnyeri az erre a célra kiírt vándorkupát. Az egyes számok győztesei tárgyjutalomban részesülnek. ★ A járási úttörőelnökség november 27-én Szécsényben rendezi meg az asztalitenisz, sakk úttörő- olimpia járási döntőjét. léktszem vissza. A jövő szezont az NB Il-es SBTC csapatában kezdem. — A játéka Kálión húzóerőt jelentett. Az a véleményünk, most visszaesés fog következni a kézilabdasportban. — Lehet, hogy mindezt kiváltja majd a távozásom. Meg kell vallani, a csapatnál a lányok közül sokan férjhez mentek. Az utánuk iövők pedig még nem érik el a megfelelő szintet. A bajnokság befejeződött. Jelenleg, hogyan töli az idejét? — A családnevelés köti le a figyelmemet. Három gyermekem van. Mellette tanulok is. A balassagyarmati egészségügyi szakiskola II-os tanulója vagyok, gyógyszertári asszisztensnek készülök. — Nincs más hátra, minthogy a kézilabdát kedvelők tábora nevében eredményes szereplést kívánjunk az NB II-ben is. Bizonyára még 6zámos gólt tartogat a leendő együttese és a szurkolók számára. — Köszönöm. Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni. Adorján László TOT-határozat a mezőgazdasági termelőszövetkezetek testnevelési és sportmunkájának fejlesztéséről A mezőgazdasági és élelmezésügyi értesítőben megjelent adatok szerint a tavalyi év végén az országban 1803 termelő-, szövetkezeti és községi sportegyesület működött, ezek közül mintegy 1260 kizárólagosan termelőszövetkezeti bázison te- vekenykedett. A termelőszövetkezetek nevét viselő klubokban csaknem százezer tagot tartottak nyilván. A legnépszerűbb sportágak közé a labdarúgás, a kézilabda, a sakk és az asztalitenisz tartozott, ami viszont az eredményességet illeti, a term el őszö ve tk ezeti birkózók, lovasok, súlyemelők és ökölvívók jártak az élen. A felmérések arról tanúsítódnak, hogy az országban 1500 helyi tömegsportcsoportban 33 000- en sportoltak, köztük 550 nő. Mozgalmas és jól szervezett sportéletet mutat az az adat, amely szerint a falusi dolgozók spartakiádján részt vett 110 ezer fiatal és felnőtt közül a nagyobbik részt a termelőszövetkezeti tagok, alkalmazottak t és családtagjaik alkották. Mindezek ellenére azt is él kell’ mondani, hogy igen kevés a tanácsi, vagy termelőszövetkezeti tulajdonban levő vidéki sporttelep, még kevesebb a tornaterem, vagy az egyéb fedett helyiség. Hiányosság, hogy a termelőszövetkezeti testnevelési és sporttevékenység anyagi támogatásában, valamint a feltételek biztosításában a lehetőségeket még nem/ használták ki. A7jelenlegi helyset felmérése után szükségessé vált, hogy a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa az Országos Testnevelési és Sporthivatallal, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek területi szövetségei pedig a területi és helyi tanácsokkal együttműködve elősegítsék a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a testnevelés és sport fejlődését, a tagok, alkalmazottak é6 családtagjaik testnevelését és sportolását. A termelőszövetkezeteknek is részt kell váillLalniok, fel kell ismerniök a testnevelés és sport szerepét a munkaerő újratermelésében, s abból a szempontból is, hogy a testnevelés és a sport aktív és passzív értelemben is. miiven fontos a növekvő szabad idő ésszerű felhasználásában. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a falusi sportélet lehetőségeinek biztosítása vonzerőt jelenthet a fiatalság számára a helyi munkavállaláshoz. A TOT elnöksége javasolja, hogy a termelőszövetkezetek tekintsék magukénak a tagjaik, alkalmazottaik és családtagjaik testnevelését és sportolását biztosító egyesületeket. A termelőszövetkezetek támogassák a helyi sportegyesületet,' ahol az anyagi erők lehetővé teszik, ott kezdeményezzék saját bázisú sportegyesület létesítését, ha a településen több termelőszövetkezet tevékenykedik, ott lehetőleg közös bázisú sportegyesületet működtessenek. A termelőszövetkezetek területi szövetségei a hatékonyabb sportélet érdekében működjenek együtt a megye: tanács vb. testnevelési és sport- hivatalaival, a területi szövetségek pedig tűzzék napirendre a hozzájuk tartozó termelőszövetkezetek testnevelési és sportmunkájának elemzését. Ami az anyagi, tárgyi feltételeket illeti a termelőszövetkezetek a szociális-kulturális alap terhére évente tervezzék meg a testnevelési és sporttevékenység anyagi támogatását, ezen túlmenően az 1976—1980-ig terjedő ötéves távlati időszakra is határozzák meg a testnevelésre és sportra általuk fordítható összeget. I
