Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-23 / 274. szám

Harc a bányaiűz ellen Kányáson Mai kommentárunk Ellenőrző bizottságok Rövid idő alatt már a második bányatűzzel küz­dünk — újságolja Kányás- aknán Tóth József főmérnök. — Október elején a dél­keleti frontfejtésben öngyul­ladás okozott nyílt bányatü- zet. Lokalizálása három hétig tartott. A bányamentők dol­goztak ott. A 110 méter hosz- szú frontfejtésről ki kellett vonni az embereket. A me­gyei tűzoltóparancsnokság is segített. Amikor kértük, azonnal rendelkezésünkre bocsátották a szükséges töm­lőket, berendezéseket. A bányamentők három hét­ig dolgoztak ott, de végül is ezt a frontfejtést fel kellett ad­nunk. A gépeket, berendezé­seket kiszerelték, kimentet­ték. A fronttal napi 25 va- gonos kapacitást vesztettünk, aminek pótlására pillérfej­téseket kezdtünk — mondja a főmérnök. A mostani tűz hogyan ke­letkezett? A múlt hét csütörtökén a műszeres méréskor szénmo- noxidot észleltek a kettes siklói bányamezőben. Az elhárítási munkát azonnal megkezdtük. Űj tűzgát építé­sére adtam utasítást. Ezt a munkát és a gátak felülvizs­gálatát, javítását pénteken is folytattuk. Szombat reggelre a gázszivárgás erősödött oly­annyira, hogy riasztottuk a központi bányamentő állo­mást. Egy rajjal megérkez­tek, egy másik bányamentő­rajt pedig a helyi mentőkből szerveztünk. A tűz helyének felderíté­sére a gátak építése, javítása folyamatosan történt, de a munka nagysága megkövetel­te a bányamentő létszám megkétszerezését. A gázszi­várgás annyira erősödött, hogy kedden délelőtt a szú­patak] siklói bányamezőt ki kellett üríteni. Az iít levő három frontfejtésről kivon­tuk 'az embereket. Ez műsza­konként 60 embert érintett. A gátak javításával sikerült elérni, hogy a levegőellátás megfelelő legyen és az éjsza­kás harmadot már telepíteni tudtuk — mondja Tóth Jó­zsef. — A munkánkat nagyon nehezíti, hogy a tűz pontos helyét nem tudtuk még meg­állapítani — kapcsolódik a beszélgetésbe Nagy Sándor, a bányamentők parancsnoka. — A mintegy 800 méteres nyitott vágathosszúságban 11 tűzgát van. Ezek a nagy geo­lógiai nyomás hatására meg­rongálódtak, vagyis a gáz több helyen is szivárog. Ezeket javítiuk. újjáépítjük és reméljük, sikerül ezen az elemi csapáson is úrrá len­nünk — mondta Nagy Sán­dor. Mennyi a tűz miatt a ter­meléskiesés? Sajnos az akna termelése ismét lecsökkent. A kiürítés miatt számításunk szerint 4D0 tonna termeléskiesésünk keletkezett — váWszolt Tóth József főmérnök. A párthatározat szellemében Szervezési napok a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben Áz MSZMP Központi Bi­zottsága 1971. december 1-én határozatot hozott az üzem- és munkaszervezés fejleszté­séről. Feladatul tűzte ki a dolgozók széles tömegeinek bevonását a vállalati szerve­zési munkába. A Salgótarjá­ni Kohászati Üzemek veze­tősége felismerte azokat az előnyöket, melyeket a dolgo­zók bevonása jelent, ezért (már másodszor) fordult An­tal Gyula igazgató felhívással a vállalat dolgozóihoz. A fel­hívás 1974. június 15-én je­lent meg. melyben az igazga­tó a dolgozók aktív hozzájá­rulását kérte a munka ered­ményességének javításához, a vállalat szervezettségi szín­vonalának emeléséhez. A feladatok két nagy cso­portjára várt a vállalat ja­vaslatokat. Egyrészt a válla­lati információs rendszer ja­vítására. Információkat sok­szor teljesen azonos módon, vagy kismértékben eltérően rendszereznek, gyűjtenek, tar­tanak nyilván. A felesleges­nek látszó, párhuzamos in­formációk megszüntetésére, egyszerűsítésére, a párhuza­mos nyilvántartások meg­szüntetésére várták a javas­latokat. Másrészt a termelés­sel kapcsolatban kérték a dol­gozók olyan javaslatait, ame­lyek a munkamódszerek kor­szerűsítésére. az ésszerű és gazdaságos anyagmozgatásra, optimális anyagmozgatási út­vonalak kialakítására, az ön­költség csökkentésére, anyag-, energia-, élőmunka-megtaka­rításra. a kapacitáskihasználás fokozására, a termelési volu­men növelésére, a minőség, a termelékenységi mutató javí­tására és egyéb költség meg­takarítására vonatkoztak. A pályadíjakat mindkét cso­portban. ötszáz—ötezer forint között határozták meg. A pá­lyázat titkos volt. azon min­denki részt vehetett. A pá­lyázatot jeligével kellett le­adni. A pályázatokat külön erre az alkalomra létrehozott bizottság bírálta el. A felhívás jelentős vissz­hangra talált a dolgozók kö­rében. aráit bizonyít, hog’v 170 javaslat érkezett be. A javaslatok színvonala, mind a kidolgozást, mind a tartal­mat tekintve emelkedett, az előző évihez hasonlítva. A dolgozók figyelembe vették a felhívásban megfogalmazott feladatokat. Több javaslat ér­kezett a bizonylatok, vala­mint az ügyviteli munka kor­szerűsítésére. a munkafolya­mat- egyszerűsítésére, a tech­nológia korszerűsítésére, költ­ségmegtakarításra és ered­ményt növelő megoldásokra. Témák szerint jelentős ja­vaslat született a sokszorosí­tó eljárás korszerűsítésére, tartalékalkatrész-készlet csök­kentésére. termelésjelentés egyszerűsítésére, a DEXION- üzem szabad szombatos rend­jének módosítására, az ered­ményváltozás analitikus mé­résének szervezési modelljé­re. A csőszerelők, bádogosok, lakatosműhely egyes szakem­berei a műanyagos szakma el­sajátítására. zsugorfóliás cso­magolás alkalmazására. a csákánygyártás korszerűsíté­sére tettek javaslatot. A DEXION-festő kapacitás nö­velése, hideghengermű kiké­szítő üzem anyagáramlásának megváltoztatása. ellenütésű kalapácsok zajcsökkentése, rúdhúzógépek termelésvolu­menének növelése is szerepel a javaslatok között. Az ötleteket a vállalat il­letékes szervei véleményezték, a bíráló bizottság, ennek fi­gyelembevételével hozta meg döntését. A bizottság döntése alapján a pályaművekért 26 500 forint jutalmat fizettek ki. A megvalósításra intézke­dést tettek. Egyébként na­gyon sok pályázat megvalósí­tása már a beadással egvidő- ben megkezdődött. , Olvan is van, ami már megvalósult. Több javaslatot pedig a to­vábbiakban újításként kezel­nek. A pályázat lebonvolítása igazolja, hogy a dolgozók ko­molyan vették a felhívásban kérteket. A dolgozók között kekd kialakulni olyan véle­mény, hogy a párthatározat megvalósítása mindannviunk- nak közös ügye. Az egyik ja­vaslathoz mellékelt levél be­vezető sorai is erről győznek meg bennünket. „Üdvözlöm a vállalat vezetőségének, vala­mint a nagyüzemi pártbizott­ságnak az erőfeszítését, hogy következetesen próbálnak ér­vényt szerezni a Központi Bi­zottság határozatának a mun­ka- és üzemszervezés tétén.” Ho mine éve történt Ellenálltak a bányászok Hideg volt a november 1944-ben. A Karan.cs völgyé­ben már délről hallatszott a fegyverek zaja. A szovjet csapatok közeledtek Nógrád megye felé. A német katonai parancsnokság és nyilas bé­renceik semmiféle eszköztől nem riadtak vissza, hogy késleltessék a szovjet csapa­tok előrenyomulását. Hű ki­szolgálóiknak bizonyultak a salgótarjáni szénmedencében a bányavezetöségek. Így volt ez Karancslejtősön is. ebben a hegj'ek között megbúvó ap­ró bányásztelepülésen. Látszólag semmi nem za­varta a nyugalmat. Ám erő­sen élt a bányászok emléke­zetében, 1919, márciusa, és a környéken, számottevő ille­gális pártsejtek működtek. Szorgalmas, öntudatos bá­nyászok éltek Karancsalján. Élesen és a környező apró telepeken. így nem véletlen, hogy amikor 1944. november 23-án, az idős bányászokat lövészárkok ásására akarták parancsolni, a fiatalabbakat pedig Szécsénybe bevonul­tatni. — tjnegszervezték az el­lenállást! Kozik Ferenc vá­jár javasolta, hogy vonulja­nak le a bányába, hiszen a szovjet csapatok három-négy napon belül megérkeznek, így is cselekedtek. Több nap­ra elegendő élelmet, fegyve­reket, robbanóanyagot vittek magukkal. Csernák Sándor féltve őrzött rádióját vitte a mélybe... A front mögött háromszáz bányász, és 22 szökött kátona fegyveres ellenállást szerve­zett! A németek és nyilasok november 24-én már akcióba léptek. Lekapcsolták az ára­mot, leállt a ventillátor, romlott a levegő, nem mű­ködtek a szivattyúk, emelke­dett a bányavíz szintje. A négy kijáratot berobbantot­ták. Fogyott az élelem, gáz- bombákat dobtak a bányába. Fokozódott a mélyben az el­keseredés. November 27-én 270-en felszínre jöttek. No­vember 28-án, újabb 33 bá­nyász látta reménytelennek a helyzetet. A bánya bejáratá­nál a németek és nyilasok sorba állították őket, Páles Jenőt, Laczkó Mátyást , és egy katonát agyonlőttek. De­cember 6-án, Salgótarjánban, a kaszárnya udvarán kivé­gezték Machiiriyák Józsefet, Lukács Sándort, Tóth Mik­lóst és egy ismeretlen kato­nát. A mindenre elszántak kö­zül csak hatan maradtak to­vábbra is a mélyben: Kozik Ferenc, Machimyák János, Szőllős Imre, Tarnóczi Gás­pár, Somoskői János és Laczkó Zoltán. Elhatározták, hogy élve nem kerülnek a fasiszták kezére. Fegyveres kitörési tervet készítettek. A háromtagú Kozik-csoport no­vember 28-án, éjjel a berob­bantott , kijáraton át kitört. Az őrök fejvesztetten mene­KÖZELEG az év vége s miint általában mindenütt, a termelőszövetkezetekben is, a számvetés ideje. A zárszámadó közgyűlésen nemcsak a gazdálkodás eredményeit, hibáit tárgyalja a tagság, hanem az általuk válasz­tott bizottságok tevékenységéről is szó esik. Legalábbis remélhetőleg, mert az eddigi ta­pasztatotok azt mutatják: az ellenőrző, dön­tő- és nőbizottságok elnökeinek beszámolói nem kavarnak nagy vitát. Rendben lenne a dolog, ha feladatukat kifogástalanul látnák el. Évről évire visszatérő gond azonban, hogy fő­ként az ellenőrző bizottságok munkájában sok a formális elem, ténykedésük kívánni­valót hagy maga után, Pedig sok múlik azon, hogy a bizottság tagjai a helyzet magaslatán állnak-e. Az igazsághoz tartozik, hogy a korábbi évekhez viszonyítva az ellenőrző bizottságok munkája javult. Látszólag a két megállapítás ellentmond egymásnak, ám ha közelebbről megvizsgáljuk, korántsem nagy a különbség. Eddig az ellenőrző bizottságok tagjait azok közül választották/akik jó gazda hírében áll­tak, becsülettel öregedtek meg a munkában, s szinte „végkielégítésül” kerültek a választott szervbe. Feladatukat időszakosam végezték, egy-egy határszemle után úgy érezték: telje­sítették megbízatásukat. A fejlődés jeleit mu­tatja, hogy már ellenőrzési terv alapján dol­goznak, nyoma van megállapításaiknak, s az általuk feltárt hiányosságokat rendszerint a vezetőség is megtárgyalja. Volt idő, amikor „pisakálódésnak” vették a jogos bírálatot s maguk az ellenőrző bizottság tagjai is e szel­lemben ténykedtek. Az elmúlt eszténdőkben azonban nemcsak a gazdálkodás színvonala emelkedett, az ellenőrzés is tartalmasabbá vált. A legnagyobb gond régi keletű. Az ellenőr­ző bizottságok néhány tagjának szakértelme, felkészültsége nem kielégítő. Sajnos, a szám­vitelben általános a szakemberhiány. A Ka­rancs és Cserhát Hegyvidéki Termelőszövet­kezetek Területi Szövetsége közelmúltban végzett felmérése szerint á tsz-ekben a szám­viteli dolgozók fele megfelelő képesítés nél­kül végzi munkáját. Ezek után nem csoda, ha az ellenőrző bizottságokba nem jut a szá­mok útvesztőiben eligazodó teizAag. De nem is ez a feladatuk. Ott van erre a területi szö­vetség revizori csoportja, amely szakmai se­gítséget nyújt nekik, kétévenként megvizsgál­ja a .gazdálkodást, segíti a belső ellenőrzést végzők munkáját. Az ellenőrző bizottságok­nak elsősorban a közgyűlés és a vezetőség ha­tározatai végrehajtásának figyelemmel kísé­rése, az ott jelentkező problémák feltárása a feladata, úgy hogy egy pillanatra se tévesszék szem elől a közös érdekeit. A Paíóetáj Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének revizorai említettek egy pél­dát, amikor az éves, átfogó vizsgálatot köve­tően javasolták az ellenőrző bizottságnak, hogy az elnök által jogtalanul felvett össze­get fizettessék vissza. A bizottság tagjai túl­zottan elnézőek voltak. Pedig hiba nem élni jogaikkal, a szövetkezeti demokratizmus adta lehetőségekkel, félni attól, hogy gyakorlása más területen „visszaüt”. A legtöbb termelő- szövetkezet elnöke felismerte, hogy milyen jelentős segítség a rendszeresen és alaposan tevékenykedő ellenőrző bizottság. A TERMELŐSZÖVETKEZETEK gyors ütemben egyesítik erőiket. Az egyesült gazda­ságokban új ellenőrző bizottságokat választa­nak, amelyek feladata sokszorozódik. Sok múlik azon. ’hogy kik lesznek a tagjai. Túl­zott követelmény lenne, ha csak a végzettsé­get vennék^atopul. Olyan problémákra érzé­keny tsz-tagokra van szükség, akik bátran mondanak véleményt, lelkiismeretesen végzik az ellenőrzést, s növelik annak hatékonysá­gát. Ennek gyümölcseit a vezetők és tagok közösen élvezik. (Sz. Gy.) / A közúti közlekedés felkészülése a télre A RPM megyei igazgatóságai a közutak téli forgalmának biztosí­tásában érdekelt vállalatok rész­vételével már mindenütt meg­tartották a hagyományos ,,hóérte- kezletckct”, s a hónap végére be­fejeződnek a gépszemlék is. A KPM közúti főosztályán az MTI munkatársának elmondották, hogy gyakorlatilag minden elő­készület megtörtént a télre, az úgynevezett biztonsági géppark — a síkosság elleni védekezésre, a hótakarításra felszerelt jármű­vek — mail hetek óta készenlét­ben áll. Az állandó gépállomány egyébként a tavalyihoz képest több mint százzal bővült. 983 hó­marógép, motoros hóeke áll a közúthálózat rendelkezésére. Ezen­kívül a mezőgazdasági és az ipari üzemeknél a tavalyinál ugyancsak több, csaknem ezer munkagépet szerződéssel lekötöt­tek, ezeket a járműveket szük­ség esetén mozgósítják majd a hóeltakarításra. A rendelkezésre álló géppark az átlagos téli idő­járási viszonyok között várható feladatok elvégzésére elegendő. Az útügyi szervek fontos őszi- teli feladata az úthálózat, az út­pályák síkosságának csökkentése. Jelenleg 78 ezer tonna — a ta­valyinál 17 ezer tonnával több — sót, ezenkívül 300 ezer tonna ho­mokot, salakot tartanak készen­létben erre a célra. A közönség tájékoztatását szol­gáló központi ügyelet, a KPM Utinform, egyelőre még csak „hétköznapi” nappali szolgálatot tart, amint azonban az időjárás megköveteli, a 222-238-as. a 227- 052-es, 227-643-as. és a 229-831-cs telefonszámon állandóan hívható a „lióügyelet.” kültek. a három ellenállót el­nyelte a sötét erdő. A másik három bányász november 29-én, felrobbantotta a lég­akna vas.ajtaját, és sikeresen kitörve a Karancs-hegység erdőrengetegébe ment. Ezzel lényegében befejező­dött a karancslejtősi bá­nyászok hősies ellenállása, amely a munkásmozgalom történetének egyik dicső epi­zódját jelentette. Hadászati jelentőséggel ugyan nem bírt. de erkölcsi szerepe annál számottevőbb volt. Hat bá­nyász, és két ismeretlen ka­tona áldozta életét a nép szabadságáért. A bányászellenállás veVe- tői közül már senki nem él. Elhunyt Kozik Ferenc, Kozik Raymund és Machinyák Já­nos. De dicső tettük nem hal­ványul az emlékezetben. Az egykorú bánya bejáratánál emlékmű hirdeti az ellenál­lást. Ennél rendeznek va­sárnap koszorúzást. Ka­rancsalján pedig ünnepi meg­emlékezést tartanak, ahol méltatják a bányászok ellen­állásának jelentőségét. (r. U KIVÁLÓ BRIGÁD A poharak, kelyhek készítése a férfias, erőt kívánó műn, kákhoz tartozik. A salgótarjáni öblösüveggyárban újabban automata fújógépek veszik át a nehezebb feladatokat. A Komarov Szocialista Brigád, mely az olasz gyártmányú Olivotto márkájú automata berendezésre ügyel, a Vállalat Kiváló Brigádja megtisztelő cím tulajdonosa. Hrabecz Fe­renc vezeti a kollektívát, Kakukk Dezső háromszoros ki­váló dolgozó már az üzemben. Fájd Sándor gépkezelő és Tar­nóczi Gáspár, formakészítő is a brigád tagjai, munkatársa­ikkal megtesznek mindent, hogy a már megszerzett vál­lalati elíimerést ezután is megtartsák. Képünkön: ka­kukk Dezső, Fájd Sándor és Tarnóczi Gáspár. — kulcsár — NÓGRÁD - 1974. november 23., szombat 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom