Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)
1974-11-23 / 274. szám
I Változó élet Felsőpetényben Egyre több fórumon, párt-, állami és üzemi dokumentumban esik szó napjainkban e nők sajátos helyzetének, szakmai, iskolái és oolitikai képzettségének, általános műveltségének kérdéseiről. És ez természetes is; velejárója t í rsadalmi változásainknak, fejlődésünknek. A nők szerepe és részvétele egyre érezhetőbben és nyilvánvalóbban megnövekedőit a termelésben é? a közéletben egyaránt. Mindamellett a család, a gyermeknevelés terheinek döntő többsége még ma is az asszonyok vállait nyomja. Amikor nők közé — gyárba. üzembe, hivatalba — kerül az ember, ezek á tények, gondok és problémák óhatatlanul is előtolulnalk a beszélgetés folyamán. Mert az í. -iszonynak, a családanyának, valamennyi említett területen helyt kell állnia, olyat kell nyújtania, amelyet megelégedettséggel fogad és el is vár tőle környezete. A munkában és családban tudnak a leginkább, a legkönnyebben megfelelni ezeknek a követelményeknek. A közélet, a kultúra, a művelődés területén már sokkal bonyolultabb a helyzet, különösen a falun élő munkás asszonyok esetében. Vannak azonban már néhányan, akik ebből a szempontból is példaként tekinthetők. Nodák Mihályné, a Na- szályvölgye Mezőgazdasági Termelőszövetkezet felsőpetényi varrodájának egyik brigád vezető je ilyen asszony, Három. felnőtt^ nagy gyerek édesanyja. A termelőszövetkezet vezetőségének tagja, a nőbizottság elnöke. — Láthatja, hogy ezek mellett a megbízatások és vállalások mellett magamra mór nem sok időm jut — mondja, és igazít egyet a fejét borító kendőn. — A maradék időben tévét nézek, és olvasok. Rendszeres olvasója vagyok a NÓGRÁD-nak, Népszabadságnak. Érzi, hogy szüksége van az ismeretekre, a többet tudásra. Éneikül az ember szinte vakon tapogatózik a világban, alig valamit ért — s a lényeget soha — szőkébb és tágabb környezete életéből, a változásokból. Rodákné tavaly, jóval felül negyvenedik életévén, végezte el az általános iskolát. — Az én fiatal koromban még csak hat elemi volt — meséli. — A jobb életet a felszabadulás hozta meg számunkra. Amióta megalakult ez az üzem, azóta, itt dolgozom. Brigádvezétő lettem, huszonhat ember munkájáért felelős. A brigádvezetőnek adminisztrációs munkát is kell végeznie, összeadni, kivonni, hogy mennyi munkát végeztünk, mit kell még csinálni. Azért is vállaltam a tanulást, hogy minél jobban dolgozhassam, minél kevesebb legyen a problémánk. Az asszonyok munka közben is megőrzik hangos, évődő vidámságukat. De szünet nélkül berregnek, zakatolnak a varrógépek. A kéz beszéd közben is használható. A termelőszövetkezet varrodája egyébként már több mint három esztendeje üzemel. A tsz vezetői járták ki, s afféle „nőnapi ajándékként” — mint maguk a dolgozók elmondták — adták az asszonyoknak, akiknek esyre kevesebb munkát tudtak adni a gépesítés áldásos hatásaként a földeken. A lányok és asszonyok hamar belejöttek az eleinte szokatlan munkába. Ma már nagyon jó minőségű férfi- és leányka pizsamákat készítenek. Hugyecz Mihályné három éve dolgozik az üzemben. A pizsamák ujjait varrja fel. Szívesen dolgozik itt, elégedett keresetével is: — Azelőtt otthon „voltam. De aztán elkezdtünk építkezni, és eljöttem dolgozni, hogy több mindenre jusson. A házunk kétszobás, és van fürdőszobánk is. , De jó anyagi, tárgyi feltételek között élnek a többiek is. Kiegyensúlyozott az életük. Többek között erről tanúskodik az a sok nevetés és viccelődés is, amelyet ottlétünkkor is tapasztaltunk. Megváltozott a felsőpetényi assronyok élete: szebb, emberibb, tartalmasabb lett. — sulyok — Mit csinál most ? Fiatalok az első „kudarc” után Évről évre több ezer fiatal érettségizik az ország középiskoláiban. s nagy , részük szeretne felsőoktatási intézményekben továbbtanulni. Az egyetemekre és főiskolákra ózonban nem juthat be mindenki, olyan nagy a túljelentkezés. Mit csinálnak azok. akiknek nem sikerült a felvételi vizsga? Ülnek tétlenül, csodára várva? Vagy igyekeznek megtalálni helyüket a mindennapok munkájában, áz újabb felvételi vizsgára készülődve? Erről kérdeztünk meg négé fiatalt, akik valamennyien a salgótariáni Bo- lvai János Gimnázium diákjai voltak. Pintér Friderika a pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára jelentkezett. Nem vették fél. jelenleg a Tari Általános Iskolában képesítés nélkül tanít, történelmet és oroszt. Nagyon megszerette a tanítást, s úgy gondolja, hogy jövőre már 1 anárképző főiskolára jelent- lcezik. Lefler Gábor az állatkórházban dolgozik, a budapesti Allatorvostudományi Egyetemre jelentkezett. — Állategészségügyi őr vagyok, azelőtt pedig asszisztens-kisegítő voltam. Tulajdonképpen szaksegédl munkát végzek, asszisztálok. Mi készítjük elő a műtéteket', aztán mi takarítunk el. — Hogyan érzi magát első munkahelyén? — Nagyszerűen. Az egész kórház steril, csak a levegőben van egy kis furcsa szag. Amikor hazajövök, anyám mindig rámnéz: ..Fiam. már megint istállószagú vagy” — mondja. Néha a buszon is /megérzik rajtam... Anyámék azt mondták, hogy na ott majd megtudom, mi a meló, s akkor biztos más pályát választok. De két-há- rom hét után látták, hogv nem ment el a kedvem a munkától. Bízom benne, hogy jövőre felvesznek az egyetemre. Munkában találtuk Csonka Csabát, a Madzsar József Megyei Kórház sebészeti műtőjében. ahol műtős. Az orvosi egyetemi felvételin 18.5 pontot szerzett, ez azonban „csak” az előfelvételihez volt elég. — Főleg betegeket szállítok ki és be a műtőbe, és elvégzem a nem steril munkákat. Bizony volt már olvan műtét is, hogy vele álmodtam utána. De ez már elmúlt. Gubán Ákos érdeklődése más irányú, ö a matematikát szereti, alkalmazott matematikusnak készül. Jelenleg a kohászati üzemek normatechnológus gyakornoka. — A gyári bérekkel kapcsolatos ügyek tartoznak hozzánk — meséli —. Én vonalközöm be a bértáblázatot és a kitöltésükben segítek. — Hogyan gondolt arra, hogy Ide jöjjön dolgozni? Hiszen ez nem matematikusi munka! — Mert nem vettek fel. és a gimnáziumi érettségivel nem sokat tudtam kezdeni. Itt találtam olyan megüresedett állást, ahová ezzel a végzettséggel is felvettek. — S jövőre mi lesz. nem veszítette el a kedvét? — Nem. addig próbálkozom. amíg fel nem vesznek. Az ember nem veszítheti el a kedvét. S ez nem csak Gubán Ákos véleménye, hanem a többieké is. A munka mellett az újabb egyetemi felvételi vizsgákra készülődnek. Mert tudják, hogy csak az akarat, a kitartó. céltudatos tevékenység valósíthatja meg az elképzeléseket. — antal — Munkás művelődésiház-avató Dunaújvárosban átadták rendeltetésének a 30 millió forintos beruházással épült új Munkás Művelődési Központot. Az új művelődési központban az óvodástól a nyugdíjasig minden korosztály megtalálja a szórakozási lehetőséget. Képünkön: gyerekek a bábszakkörben. (MTI fotó: Jászai Csaba felvétele) Mai tévéajánlatunk 20.00: A nagy riport. Az J 958-ban készült amerikai fSlmvigjáték ia mulatságos fordulatok, a jellem- és helyzetkomikum »mellett komoly mondanivalót is tartalmaz. Az óriás lap, a Helyi Hírek szerkesztőségében dob gozik a tehetséges, elismert nagy riporter (Clark Gable). Hírnevére apellálva meghívják egy újságíró tanfolyamra előadónak. De a nagy riporter szerint csak a gyakorlat döntheti el, kiből lesz jó újságíró, s nem holmi tanfolyam. Ezt a véleményét levélben is közli az iskola igazgatóságával. — s nem vállalja az előadást. De kíváncsisága nem hagyja nyugodni, s álnéven beiratkozik a tanfolyamra, ahol a professzornő (Doris Day) éppen az ő levelét figurázza ki. A professzornő, aki az elméleti oktatás híve, természetesen felettébb csinos is. S amerikai filmrecept szérint ebből nem lehet más. mint szerelem... 17. Áz élet lassan megindult. Még december 23-án siettünk sjgornőmékhez, Annácskával boldogan öleltük át egymást. A három gyerek örült a leg: jobban, hogy kijöttek a pincéből A tisztikörben nagy volt a sürgés-forgás. A hatalmas, 5—6 szobás lakások- bah szovjet kórházat rendeztek be. A kórház igazgatója sjgornőmék lakásába szállásolta be magát feleségével, Fruzával. Ez szerencse volt, mert hónapokig nem szenvedtek semmiben hiányt a gyerekek. A község katonai parancsnoka kezdetben Trubnyikov volt, a MÁV állomás közelében levő vasúti kocsiban volt berendezve az irodája és szállása. A bányánál dolgozó valamennyi munkás részére a régi személyi lapra állítottuk ki orosz nyelven az igazolást, hogy az illető a bányánál dolgozik. Rákos Józsi—és Válóczi Jancsi vitték le időnFenyvesi Jásseft FALU A FÖLD ALATT ként a lapokat, s azokat Trubnyikov aláírta és lepecsételte, így biztosították, hogy a bányászok szabadon mozogjanak. Igazolványomat őrzöm ma is, néhány más emlékkel együtt. ( December 26-án apám munkavezetője lett a bányatelep közelében létesítendő katonai repülőtér építésének. Közvetlen a telep végében 400 méter hosszú kifutó készült a román felderítő gépek számára, míg annak folytatásaként, Pusztamárkházáig terjedt a szovjet repülőtér, melynek rendeltetése a sebesültek szállítása volt, főleg a budapesti frontról. NÖGRÁD - 1974. november 23., gombát A munka sürgős volt. Rengetegen dolgoztak a bányatelepről. A kisebb halmokat robbantással távolították el. Gyors ütemben folyt az építés. December 31-én. a késő. esti órákban motorzúgás, fegyverek zörgése vegyült a Nóg- rád megye teljes felszabadítását jelentő távoli, szüntelen dübörgésbe. Kis idő múlva zörögtek az ajtónkon. Már aludtunk! Anyám ment ajtót nyitni. A vidám kiáltozásokra kiugráltunk az ágyból. Nem akartunk hinni a szemünknek! Szoviczki, Fima kaoi- tánv és a többi arc^mosoly- gott ránk. A 6. lövészhadosztályt kivonták K'arancsgäg körz«) I bői, és a 2. Ukrán Front parancsnokának tartaléka lett. 1944. december 29-re — a felsőbb parancs szerint Kiste- renye körzetébe kellett összpontosulniuk, majd 9 órára készen kellett lennie a hadosztálynak mintegy 130 km~ es menetre, déli irányba. A hadosztály összpontosítása Kisterenye körzetébe, a Szécsény és környékének fölszabadításáért hetekig folyó- súlyos harcok miatt tolódott el. Így tölthettük együtt a szilvesztert és köszönthettük 1945. január 1-ét. Gramofon került elő. Egyetlen szobánkat kivilágítottuk, édesanyám hatalmas, kopasz grúz szakáccsal a konyhát vette birtokba, s megkezdődött a sütés-főzés. Vodka volt bőven, finom bor is. Éjfél után már nagyon jó volt a hangulat. Nem, nem az italtól, mert azzal csínján bántunk, hiszen reggel indul- iniuk kellett tovább. A Viszontlátás öröme, hogy mindnyájan életben vannak, egészségesek — igen, ez volt örömünk és vigasságunk fő oka. Még a hallgatag, öreg tanár, a l'olitikai tiszt is mosolygott. vidám volt. Elláttak bennünket tanácscsal. elhalműztak volna mindennel! Nyikolájtól kaptam egy „hadizsákmány” Zeiss látcsövet, és átadta súlyos, nagy, arany pecsétgyűrűjét is emlékül. A gramofont húgom kapta, és elláttak némi élelmiszerrel is bennünket. Amikor kö zölték, hogy a budapesti frontra mennek, sebtiben írtam néhány sort rokonaimnak, két sógornőmnek. Egyiknek volt nálunk levelezőlap nagyságú fényképe, arra ’ ír tam soraimat ceruzával, majd a borítékra mindkettőjük címét, 1944. december 31-én. És vitte Fima kapitány a levelet a véres harcok forgatagában, hogy hírt adjon ró lünk ‘és segítsen. Átverekedte magát a Rudolf tér 1-ig. A házat a fasiszták lángszóróval teljesen kiégették! Amikor Budapest felszaba dúlt. az első levél, mit a posta hozott számunkra, az volt. mit Fima kapitánnyal küldtünk Budapestre. A bori tékra volt írva, hogy a házat kiégve találták! (Folytatjuk) A MANHATTAM-TERV MUNKÁSAINAK ORVOSI VIZSGÁLATA Huszonöt férfi munkást vizsgáltak meg az Egyesült Államokban, a Manhattani- terv végrehajtása után 27 évvel. E terv során dolgozták ki és hozták létre az USA- ban az első atombombát, megelőzve ezzel a náci hadiipart. Az említett munkások a második világháború Ideién az atomiparban rossz védelmi körülmények között dolgoztak. tehát a plutóniumsugárzás ellen nem voltak tökéletesen védve. Az orvosok a fizikai és laboratóriumi vizsgálatok mellett (vérkép, vérkémia. vizelet) kromoszóma- és perifériális vérsejt- vizsgálatokat is végeztek. A hörgők sejtjei több egyénnél kisebb-nágyobb daganatos változatokat mutattak. A testterhelés a vizelet- vizsgálat alapján 0.005—0.42. a tüdőé 'megközelítőleg 0.01 mikrocurie alatt volt értékelhető. Annak ellenére, hogy a plutónium legtöbb vegyüle- te oldhatatlan, mégis toxiku- sabb. mint a testszövetekhez kötődött rádium, különösen a csontban. HUMOR MOSZKVA Társaságban a híres nyelvészprofesszor sikereit emlegetik, s megállapítják, ho v korlátlan lehetőségek állanak előtte. Egy közeli ismerős sajnálkozva legyint: — Ugyan! Neki is megvannak, szegénynek, a maga korlátái.. — Hogy mondhat ilyet? — szörnyülködnek a többiek. ,— Ismerem a feleségét. Mit ér, ha az ember tizennégy nyelven beszél, de soha egyiken se jut sióhoz?
