Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)

1974-10-11 / 238. szám

ŰJ LÉ l'ESÍTMÉN YÜNK

F füles*

érellségizeü

fiataloknak

„Az iparszerkezet átalakulása, az új profilú vállalatok létesülése és az új szakmák megjelenése szélesíti annak lehetőségét — főleg a fiatalabb nemzedék számára —, hogy a megyén belül hajlamainak, képességeinek jobban megfelelő munkahelyet, életpályát válasszon.”

(A megyei pártértekezlet beszámolójából.)

második építési ütem százhar- minc-százharmincötrnillió forintba kerül.

— Mikorra térül meg az új beruházás?

— Ha a bruttó nyereséget számolom, akkor már kifizetre felemeltük kétszáznyolcvanmillióra. Ügy néz ki, hogy elérjük ezt. Hol tartunk ma? — ismétli a kérdést, majd gyors összeadás következik, s íme a végeredmény: — szeptember 30-ig

kétszáztizenegymillió forint te önmagát. Ha csak a nyereértékű áru került ki az üzem- ségből képezhető fejlesztési

bői. Az utolsó negyedév vi- alapot veszem figyelembe,

szont erősebb lesz mint az akkor még néhány év szükelőző volt — hangsúlyozza séges hozzá,

az igazgató. — A jövőben mennyiben

A számok összevetése is változik a gyártmányösszemutatja, hogy nagyon rövid tétel?

idő alatt felnőtté vált ez a — Az előzetes piaci igé- kollektíva. Gyártmányuk- nyék szerint továbbra is nagy

bői, az URH rádiótelefon tíz a kereslet az URH rádiótele- gépkocsikeze- fonok iránt. Ennek megfelelők kivételével szinte vala- lóén a következő ötéves terv

mennyit itt állítják elő. Két végére az ez évi termelés

„ évvel ezelőtt ez csak vágy, több mint dupláját, ötszázelképzelés, óhaj volt. nyolcvan-hatszázmilliós éves

— A munkásállomány hu- tervet szeretnénk elérni, szonhat százaléka érettségi- — Létszámmal vagy technizett fiatal. A szakmunkások kai, technológiai fejlesztéssel?

aránya harminckét százalék. — Elsősorban a technoló- Jelenleg tizenhat mérnök giát kívánjuk korszerűsíteni, ágnak vetették meg az alap- szervezi, irányítja, ellenőrzi de szükség lesz újabb száz ját a honfoglalók, amely a termelést. Most hat ösztön- főre is.

új színt hozott a megye díjasunk van, akik elektrq- __ Me2- tudiák szerezni’

i

parszerkezetébe, Salgótarján mérnökök lesznek. Egy köz- __ £jgy ng_ k; bogy ennek

v

áros életébe, amely ossz* gazdásszal szeretnénk az ő megvan a reális alapja,

hangban van a népgazdaság; körüket bővíteni. A techni- szocialista szerződést kötötelkepzelesekkel, a korszerű kusok száma elérí a harminc- tünk a Bolyai Gimnázium- íparaghoz tartozik 's ami igen hetet. Többségük itt szerezte mal. Az utánpótlás jó részét fontos: talaikozott az eretlse meg a képesítést, illetve el- innen kívánjuk biztosítani.

gizett fiatalok vagyaival, el- ső-másodéves hallgatóként _ igv az igaz«ató.

k

épzeléseivel. Számukra hosz- került ide. Az ösztöndíjasok Kétségtelen °ebhen a szaktávon. minden tekin- kizárólag megyebeli fiatalok mában az érettségizett fiataloknak nagy a jövője. Azok,

— Ma küldjük el az NDK részére az ez évre pzóló utolsó exportszállítmányt — indítja a beszélgetést Pálfalvai László, a BRG salgótarjáni gyárának igazgatója.

Ö azok közé tartozik, akinek a neve összefügg a gyár egv<.Agébb, „ születésévéi, mert kezdettől fiú fogva vezetője a tudásban, szakértelemben. emberi tulajdonságokban egyre gyarapodó munkáskollektivának. Csak melegséggel tud szólni mindarról, amit az el" múlt évben elértek.

Érthető, mert olyan iparszabb távon, minden _______^ _______

t

etben, biztos előrehaladást _ folytatja az igazgató, garantál. Szükség van a szakemberA mai helyzet megfelelő állomány minden szintű értékelése, elismerése célja- velésére, mert a jelenlegi fejből nem árt gondolatébresz* lődési ütem az előzetes elkép- tőkónt feltárni a közelmúltat zeiesek szerint a következő is, mely sokak számára ta- ói.éves tervben sem csökken.

Ián ma már kicsit valószínűt- — Az idén befejeződik a

lennek tűnik. Pedig csak né- gyárfejlesztés második üteme. HnTíával~ ®pmhpíi A szakhány ev szaladt el a történe- f^ár működik a festöde rö- Y , sze™bf"; A s*aK

11 • müven évek , muKouiK a resioue, iu munkások kettoezer-nyolc—

lem lapjain. De milyen evek. videsen megkezdi termeleset

voltak ezek? Mint csepp a a gaiVanizáló Ennek beállítá" tengerben, jól tanúsítják, sa utan megvalósítjuk a zárt maradt —

akik elkötelezték magukat, az J10" igazgató szerint megtalálják helyüket és számításukat.

A jelenlegi munkás átlagbér kettőezer-száz—kettőezer-háromszáz között váltakozik a kezdeti évek ezerötszáz foháromezer, a betanított munkások pedig ezernyolcszáz—

, ___ímii síé "7, \ — 7 - " ,— . kétezer forint között keresh

ogy nem maradt írott szó Cikiusu termelést, melynek k F . tárnok is iól

•a megyei pártbizottság ez ira- révén csökken a kooperáció, ji)usztráliák a nagyobb tudás nyú elképzelése. De beszelje- kevesebb gond akadályozza °

nek a tények. a folyamatos munkát. Siet— Az induláskor, 1970-ben nünk kejl, mert csak ezután tizenegymillió forint termeié- tudnak Budapesten és Kecs- si értéktervvel számoltunk, keméten is hozzákezdeni az s ezt negyven fő oldotta meg. ottani galvanizáló üzemré"

Mérnök, rajtam kívül, egy se szék rekonstrukciójához. A volt. Ez évi tervünk kétszáz- munkálatok ideje alatt mi véötvenmillió. A XI. pártkong- gezzük el a két testvérgyár mínd"a“küiföídi ‘piacokon.' resszus es felszabadulásunk reszere szükséges galvamzala30. évfordulójának tiszteleté- si tennivalókat. Az első és V. K.

Az egyre nagyobb feladatok, a bátor kezdeményezés, a munkáskollektíva céltudatos, egyre javuló munkája tette felnőtté ezt a gyáregységet. Ez lesz az alapja jövőbeni sikereinknek is mind a beT

Alom

Tények.

1973 első fél évében az eredeti 104,5 millió forintos termelési értékkel szemben csak 72,5 millióra teljesítette tervét a Balassagyarmati Fémipari Vállalat; az év végi lemaradásuk 18,2 millió.

Idén, az első fél évben 13,3 milliós értékizei maradtak el a tervezettől, s az 1974-re előirányzott 192,4 helyett várhatóan csak 170 millió forint körüli értéket gyártanak.

Ez évi, első félévi nyereségtervüket mindössze 38,7 százalékban teljesítették: 16,3 millió helyett 6,3 milliós értékel értek el.

Népgazdasági szempontból is jelentős lemaradás egy közel 630 dolgozót foglalkoztató vállalatnál, nem beszélve a saját érdekeikről.

Nehézkes, körülményes

Alapjában véve, a tényeződ ismeretének hiányában

negatívan értékelhetnénk tevékenységüket. Mégis, ez évben először sikerült exporttervüket 4 százalékkal emelni, ezen belül háromszórosá- ra nőtt a tőkésországokba irányuló szállítmányok mennyisége, amelyből több mint hatszázezer dollár árbevételre

számítanak. A labilis tervteljesítések ellenére is mind többen jelentkeznek a vállalatnál munkára: munkáslétszámuk tizenhéttel nagyobb az előzetesen tervezettnél.

Fura ellentmondás.

Egyfelől a növekvő bér- színvonal, más oldalról a

milliós nagyságrendű lemaradások.

Mi ennek az oka?

Három fő tényezőt említenek, amelyek nagyban befolyásolják az éves tervek

teljesítését.

Nehézkes, körülményes az anyagellátás. Az erősen változó gyártmánystruktúra következményeként az ország más-más részeiből érkezik a pótlás, ezen belül is széles skálán mozognak a termeléshez szükséges anyagok. Dunaújváros, Borsodnádasd, Ózd, a VILLÉRT, a FERROG- LOBUS Vállalat és mások szállítják az alumínium tömböket, fóliákat, acélt, különböző elektromos és egyéb szerelvényeket, s óhatatlan, hogy esetenként több-kevesebb késéssel érkezzenek meg. Ottjár- tünkkor úgynevezett NKI-biz- tosító aljzatra várt a szereidé tizenhat fős, Tyeresková- ról elnevezett brigádja, s amennyiben nem kapják meg

A környezet is számit

Á szebb, kellemesebb környezetben még a munka is jobban megy. Ezt tartotta szem előtt a ZIM salgótarjáni gyárának vezetősége, amikor a gyári rekonstrukció befejezése után élhatározta, hogy szebbé 1 teszi a környezetet. Több elgondolás volt a ho- ' gyámra. Külső céggel elvégeztetni a parkosítást igen költséges lett volna. Éppen, ezért a dolgozóikhoz fordultak, akik vállalták a parkosítást.

Az előre elkészített terv alapján a gondnokság dolgozói és a szocialista brigádok nagy részt vállaltak a parkosításból. A gyár területén 330 facsemetét és 1100 sövényt, díszbokrot ültettek el. A szocialista brigádok a gyár csinosításában is példamutató teljesítményt végeztek, több mint 3700 óra társadalmi munkával. Közülük a csiszolói szocialista brigád tűnt ki, de az öntödei, a zománcozol és a TMK-toan dolgozó szocialista brigádok is kitettek magukért. A füvesítésre mintegy három- mázsa fűmagot használtak fel. Ezenkívül sok száz virágpalántát ültettek el. amit egyébként évente ismételni kell majd.

M. I.

Közéleti emberek

Az osztályozó bizalmija

— Megfontolt, szókimon- ró!. Mondják is, Hogy rájuk dó munkásasszony Czibulya is gondolhatnának a nyugJózsefné. Szakszervezeti

munkás, bizalmi már régóta. Ezt a feladatot közmegelégedésre látja el — így mondták róla vezetői.

— Mióta dolgozik munkahelyén?

— A nagybátonyi szénosztályozóra 14 éve kerültem, és azóta is itt dolgozom.

— Mióta szakszervezeü bizalmi?

— Már 12 éve. Most 13 tagú a csoportunk. Összetétele vegyes. Van gépkezelő, palaválogató, liftes, felvigyázó és művezető is a szakszervezeti csoportban.

— Ennyi idő alatt sok tapasztalatot gyűjthetett.

— Bizony, sok minden megváltozott azóta — mondja és már sorolja is. — Akkor még 40 forint műszakbért fizettek a palaválogató asszonyoknak, lányoknak. Ma már ez a bér 62—68 forint között van, és a teljesítménytől függően prémiumot is fizetnek. A norma egy műszakra 28 mázsa. Ennyi meddöanyagot, követ kell kiválogatni a szén közül. Elég gyakran, 38 mázsára is felmegy. Különösen mostanában, mert Kányás- ról nem a legtisztább szén jön. Itt viszont a prémium a kiválogatott meddőtől és az elért kalória értékétől függ.

Nehéz munka, amit az asz- szonyok végeznek. Egész nap állnak, és minden darabot kézzel vesznek le a szalagdijkorhatárnál, s figyelembe vennék az itt eltöltött éveket, s kedvezményt adnának. Ügy érzem, van ebben sok igazság, ezt már szóvá tettem, de még sikertelenül. Bárhogy vesszük is, ez a munkahely eléggé egészségtelen is.

A fűtést — korábban sok panasz volt rá — megoldották. Minden egyes munkahelyre alulról meleg levegőt fúvatnak. A por, sajnos, még megvan, pedig már több éve foglalkoznak a megoldással. Volt itt már csőventillátor, próbálkoztak vizes lekötéssel is, de eddig nem sok sikerrel. A porpótlékot beépítették az alapbérbe. Jó lenne, ha a jelenleginél kedvezőbb megoldást találnának. Huzatos is ez az osztályozó, mert a kötélpályák miatt nem lehet lezárni.

— Munkaruha-ellátásban is sok változás történt. A korábbi vattás ruhák helyett — ahogy az asszonyok kérték — most már melegítőket adnak. Ez kényelmesebb, célszerűbb. A * vattas kabát azért megvan, hidegben használják. A lábbelit is most már igény szerint írják ki; bakancs, csizma, vagy bőrcipő között választhatnak. Természetes, hogy a három közül általában a bőrcipöt választják, Üe valahogy ez sem teljes megoldás. Úgy jó a munkaruha és a lábbeli, ha az egyben

kényelmes is. A legtöbben posztócipöt használnak,

mert ezt tartják legkényelmesebbnek. A bőrcipő árán, úgy gondolom, két pár posztócipőt lehetne adni. A munkaruha-ellátással kapcsolatban inkább minőségi panaszok vannak. Legutóbb előfordult, hogy a kiadás késett. Szóvá tettem és három napon belül intézkedtek — mondja a bizalmi.

— Az emberekről való gondoskodás, úgy' látom, a bizalmi munkájának erőssége.

— így van. Persze, azért más is van am. Például a segélykérelmek. Az is előfordult, hogy rangsorolni kellett; kapjon az, aki jobban rászorult. Volt, akinek nem jutott és megsértődött. A bizalminak ezzel is számolni kell. Jutalmazásnál, béremelésnél, mindig megkérdeznek, és hallgatnak is rám. Előfordul fegyelmi ügy is. Ilyenkor az én véleményemre is kíváncsiak. Legutóbb éppen arról számoltam be a csoportnak, hogy milyen problémák vetődtek fel, és milyen intézkedések történtek. Egyébként a műhelybizottságnak is tagja vagyok. Tevékenykedtem már segélyezési, munkásellátási albizottságban, és volt idő, amikor a nőfelelös feladatát is elláttam. Szeretem ezt a munkát, szívesen csinálom — mondta Czibula Józsefné Szakszervezeti bizalmi.

Bodó János

maradjunk még néhány so*'

erejéig! '

Már az átállás előtt is több dologgal foglalkoztak: liftck- naajtók, kábeldobok. trsk.o- rok vezetőfülkéi, villamoséi- osztó-szekrények, pincekapuk, kerítéskapuk, biztosító rácsok és kerítések, s lei tudná felsorolni, milyen term kék kerültek ki a gyárból. S ez a sokrétűség, az elmondó - takból úgy tűnik, továbbra is megmarad. Pedig köztudott: a nagy állóeszköz-lekötés, a nagy mennyiségű szerszám, egyik napról a másikra újnál újabb technológiákrá való áttérés — gazdaságtalan. Éppen ezért törekszik minden vállalat a profiltisztításra, termékei számának csökkentésére. Mert úgy könnyebb, mert űsv kifizetődőbb. Igaz, bizonyos igényeket akár tetszik, akár nem, ki kell elégíteni. De nem lehetne tüzetesen felülvizsgálni: emellett mi az. aminek gyártásával növelni lehetne a tervek teljesítésének hatékonyságát?

Természetesen, részben elfogadhatók az átállás nehézségeiből adódó lemaradások magyarázatai. Érthető: aki

eddig vaskerítést gyártott, nem érti azonnal a konténer- gyártás ezernyi fortélyát. Aki eddig vasra dolgozott ki technológiát, most több időt tölt azzal, hogy alumíniumra vetítse át. Egy szóval, megkell tanulni. S bizony, ez súlyos milliókba kerül. Fokozza a bajt, hogy az idei első fél évben 1023 munkanapnak megfelelő termelési idő esett ki a gyártásból.

Nem a munkásokon...

Megfontolandó azonban: célszerű-e egyáltalán ilyen intenzitással, egyik évrő] a másikra harmincszázalékos növekedéssel, áttérni az olyan gyártmánystruktúrára, amelynek feltételei csak minimálisan biztosítottak? Nem kellett volna-e előbb a munkások átképzésével, az új berendezések telepítésévei, a fokozatosság elvének betartásával kezdeni a folyamatot?

Nem a munkásokon múlik a nagymérvű lemaradás — akik egyébként színesen dolgoznak itt, hiszen hetvenszázalékos. igaz, objektív okok miatti teljesítményükre is teljes fizetést kapnak, és nem is teljes mértékben a gyár balassagyarmati vezetőin. Az Alumíniumipari Trösztnek több előrelátással kellett volna szerveznie egyik gyára munkáját. Ügy tűnik, megbosszulta magát a túlzott optimizmus: ha eddig jól dolgoztak, ezt az újat is megtanulják majd.

Igen, megtanulják. A vállalat kommunistái és szocialista brigádjai és minden vállalati dolgozó arra törekszik, hogy mihamarább eleget tegyenek a velük szemben támasztott követelményeknek. Csak drága tanulópénz árán. 1976 az elképzelt álomha- sőszintű vezetők között is tár: talán ekkorra egyensúly- okoz. Üj anyag — új techno- ba kerül a ma még milliós le- lógia, eltérő megmunkálás, maradásokkal küszködő vái- soha nem látott gyártmányok lalat.

hosszú sora. S ez utóbbinál Karácsony György

időben, kénytelenek lesznek leállni.

A vállalat építőipari tevékenységet is végez: alumínium-szerkezeteket szerelnek az ország különböző részein: Péttől Hejőcsabáig, Mezőhék- től Inotáig, Tápiószeléig, még egy sor helyen megtalálhatók a gyár dolgozói. Mivel magyarázzák az e területen is tapasztalható lemaradásokat? A beruházó nem tudja biztosítani a megfelelően előkészített munkahelyeket, rossz az anyagellátás.

De indokolható-e minden az objektív nehézségekre való hivatkozással?

Természetesen, nem. Az elmondottakból is kitűnik: szétforgácsolják erejüket, ha nincs anyag levonulnak, ha megérkezik, visszamennék. Márpedig Balassagyarmat és — például — Mezőhék között nem tíz kilométer a távolság, sőt: nem is száz. Rosszul szervezik a munkát. Elkezdik ezt is, azt is, s amikor már nagyon szorít a cipő, egyre égetőbbé válik, hogy legalább néhány millióval csökkentsék a lemaradást, átcsoportosítják egyetlen munkahelyre a dolgozókat. Oda — mint ahogyan most is tervezik majd, Pétre —, ahol biztosabb, nagyobb bevételre számíthatnak.

Új profil, új gondok

Ennek alapján nem lehetne csupán néhány, kiemeltebb beruházásra koncentrálni a munkavégzést ?

Harmadik, a termelést legjobban befolyásoló tényező a vállalatnál az felmúlt évben elkezdett, és a jelenleg is tartó gyártási profilváltozás. Át- állnak a vasról az alumíniumra. Sokrétű, ■ bonyolult, emberileg és technikailag is nagy nehézségeket jelentő feladat.

Jelenleg még nyolcvan százalékban acélszerkezeteket gyártanak, de jövőre már fele-fele arányban kívánják hozni az alumínium és a vas mérlegét. Ha ugyan valóra válnak az elképzelések.

Hiszen a gyár vezetői maguk is hosszan időztek azoknál a gondoknál, amelyet az átállás nemcsak a szakmunkások, hanem a közép- és felMinőségjavítás a bőrés cipői par baa

A több mint 1100 szocialista brigád csaknem 13 ezer tagja élenjár a bőr- és cipőipari dolgozók kongresszusi munkaversenyében — állapította meg nemrégiben a szakszervezet elnöksége. A tapasztalatok összegezéséből kitűnt, hogy a munkaverseny szervezésében és rendszeres segítésiében minden eddiginél jobb, tartalmasabb együttműködés alakult ki a gazdasági és a szakszervezeti szervek között.

A vállalások sikeres telje- ■ sítésének jelentős része van abban, hogy a szocialista exportszállítások időarányos részét a cipőipar 121 százalékra

teljesítette, s a három bőrgyár puhabőr termelése a tervezettnél jobban alakult, Pécsett a központi kesztyűgyár dolgozói növelték az első osztályú termékek arányát, amivel a minőség 7,5 százalékos javulását érték el.

A cipőipari vállalatok legtöbbje, így például az Alföldi és a Tisza Cipőgyár is a minőség javítására fektette a fő súlyt, Ennek köszönhető például, hogy a Szovjetunióba kiszállított Tiszai-cipőknek most csupán 0,2 százalékára volt észrevétel, míg a múlt év azonos időszakúiban a cipők 2,32 százalékát kifogásolták.

NÖGRAD — 1974. október 11., péntek

\