Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)

1974-10-06 / 234. szám

KONYVTA a munkahelyen Nem a salgótarjáni öblös­üveggyár az egyetlen olyan hely a megyében, ahol na­gyobb üzemrészenként letéti könyvtár működik. Mindenki előtt világos, hogy szükség van ezekre a piciny fiók- könyvtárakra: lerövidítik a könyv és az olvasó egymás- ratalálásának útját, időt ta­karítva meg ezzel az embe­reknek. A művezetői, vagy adminisztrátori irodák — ahol kis szekrényekben a könyveket tartják — a mun­kahelyek szomszédságában vannak. A kölcsönzés mecha­nizmusa is egyszerű. Joggal hisszük hát, hogy az üzemi letéti könyvtárak nagy nép­szerűségnek örvendenek. A valóság azonban — legalább­is az öblösüveggyárban — ellentmond minden ilyen előzetes elképzelésünknek. Amire mindenki energ á)a kevés — Körülbelül kétszázötven ember tartozik hozzám — válaszol érdeklődésemre Né­meth Károlyné üzemírnok, a hatos csarnok letéti könyv­tárosa. — De csak hat-hét olvasóm van mindössze. Az okokat már együtt pró­báljuk megkeresni. — Régebben mintha többet törődtek volna az illetéke­sek. a népművelők gz olva­sással. Az emberek is gyak­rabban fordultak hozzám, hogy adjak nekik valami jó olvasnivalót. Most bezzeg alig szól valaki. Valahogy nem nagyon törődik a könyvekkel senki... — Ön sem? — vetem köz­be. Furosállóan rámtekint, csak aztán válaszol: — Évek óta nem beszéltem már a kultúrházunk dolgozóival könyvügyben. Időközben ne­kem is megnövekedtek a fel­adataim. Nőfelelős vagyak a pártalapszervezetünknél. Ez sok energiát elvesz. Meg az­tán látom, hogy az emberek nem törik magukat az olva­sásra, ez elveszi a kedvemet. — Véleménye szerint ez az emberek iskolai, műveltségi színvonalával összefügghet ? — Mindenképpen. Most elég sok üzemrészünkben a hiányos iskolai végzettségű dolgozó, még analfabétánk is akad. Korábban ez nem volt így. De 1968-bain,, amikor át­építették a csarnokot, az emberek nagy részét más üzemrészekbe helyezték. Üjak jöttek, ismeretlenek, az olvasás iránt már nem ér­deklődtek úgy, mint a régi­ek. A hatos csarnok munkásai­nak mintegy 40 százaléka szakmunkás, a többi segéd- és betanított munkás. Az ál­taluk gyártott csillárüvegek, savballonok apró palackok zöme exportra készül. Milyen furcsa, meghökkentő ellent­mondás: kiváló minőségű munkát végeznek a minimá­lisan szükséges tudás, az alapműveltséget biztosító nyolc osztályos végzettség birtoklása nélkül. Jelentős a bejárók száma is. J9 szóval, meggyőződéssel Rigó Ferencné üzemimok: — A bejárókat sokszor még lasszóval sem lehetne itt .tar­tani. Mind sietnek haza, a korai busszal. Talán nem tudnak érde­mes programot biztosítani a számukra — villan eszembe —, amiért kedvvel maradná­nak egy órácskára, esetleg a propaganda, az agitáció, a hiteles meggyőzés hiányzott, vagy nem volt elegendő. Az emberek igénylik a velük való, figyelmes törődést. A hideg, esetleg fölényes, ne­tán parancsoló szavak csak ellenkezésüket erősítik. Kovács Mihálynénál, a né­gyes üzem letéti könyvtárosá­nál sem kapósaik a könyvek. — Mintegy harminc-negy­ven kötet van nálam, de sen­kinek sem kell. Látja, a pontos számukat még én sem tudom. Véleményem szerint az a legnagyobb prob­léma, hogy mindegyik könyv régi, tíz-tizenöt éves. — Ezt mondom én is — csatlakozik e véleményhez Némethné. — Nyerges néni, a könyvterjesztőnk rengeteg könyvet elad, az enyémeket meg nem igényli senki. Bizony már ideje lenne a könyvtárállományt felfrissí­teni. A letéti könyvtárakban található könyvek javát már olvashatták az emberek, vagy saját könyvtárukból, vagy a városi, községi könyvtárból. — Mindig vannak divatos könyvek — vélekedik Rigó- né. — Egy időben például A sexbomba volt, aztán a Forsyte Saga. Mert az olva­sási ízlést a televízió is be­folyásolja.' Az emberek új iránti érdeklődésével minden­képpen lépést kellene tarta­ni. Versenyezzünk a művelődésben is! Angyal Bálint olvasztó be­tanított munkás, a gimnázi­um negyedik osztályába jár: — Megmondom őszintén, miért nem olvasok innen. Nem érdekesek már szá­momra ezek a könyvek. Egy részüket olvastam, nekem is megvannak, másik részük pedig kívül esik az érdeklő­dési körömön. Mindenki íz­lésének van itt egy-egy könyv, így aztán az elegendő mennyiség mégis kevés. Jakab Barnabás olvasztó: — Sok embernek otthon ér­tékesebb, szebb könyvei van­nak ezeknél. Nálam is talál­ható néhány értékes szép- irodalmi, művészeti könyv. Belinyák János meós, a 2. számú pártalapszervezet tit­kára: — Hogy az érdeklődést tartóssá tegyük, gyakrabban kellene cserélni a könyveket, és a szocialista brigádoknak komolyabban kellene foglal­kozniuk az olvasással. Ne csak a termelésben verse­nyezzenek, hanem a művelő­désben is. Jó tanáccsal szolgált Sán­dor Vilmos üzemvezető is: — Ha a köziponti könyvtár nem cseréli a könyveket én el­futnám azt is képzelni, hogy a letéti könyvtárak egymás között cserélnének egy da­rabig. Ez mindenképpen jobb a semminél. A beszélgetések után, úgy érzem, akiknek kell, a könyv­táros, a párttitkár, az üzem­vezető tisztában vannak a tennivalókkal. Jól látják azo­kat a feladatokat, amelyeket meg kellene oldaniuk ahhoz, hogy a letéti könyvtárak eredeti céljaiknak megfelel­jenek. Csak egymás között kellene megosztani a ' mun­kát: összehangolni a felada­tokat, kezdeményezőbbnek lenni. Előbb-utóbb sort kell keríteni erre is. Sulyok László Szocialista szerződés Nagybátony Á Nagybátonyi nagyközségi Tanács, a Hazafias Népfront és a KISZ területi csúcsveze­tősége az MSZMP XI. kong­resszusa, hazánk felszabadu­lásának 30. és a tanácsok megalakulásának 25. évfordu­lója tiszteletére két évre szó­ló társadalmi munkaversenyt hirdetett a község lakói, a községbeli üzemek, intézmé­nyek, vállalatok szocialista és munkabrigádjai részére. A felhíváshoz azonnal csatlako­zott az OTP nagybátonyi fi­jfejlesztéséért ókjának Béke szocialista bri­gádja. és a sikeres tevékeny­ség érdekében szocialista szer­ződést kötött a nagyközségi tanáccsal. A brigád vállalta, hogy a „Tegyük szebbé váro­sunkat, községünket” mozga­lom keretében személyenként évente legalább 20 társadal­mi munkaórával járul hozzá a település fejlődéséhez. A brigád tagjai — többek kö­zött — részt vesznek a köz­ség parkosításában: a játszó­terek sövényesitésében. az OTP előtti térség rendszeres gondozásában, s ezen felül a lakosság körében végzett fel- világosító munkával segítik a mozgalom széles körű. sike­res kibontakozását. A nagy­községi tanács és a Béke szo­cialista brigád szeretné, ha a felhívás minél több követőre találna, minél több üzemi és intézményi kollektíva csatla­kozna az ipartelepülés továb­bi fejlődését szolgáló mozga­lomhoz. Nemcsak a győztes nyer? A vetélkedők korát éljük. Az úttörők és a KISZ-esek táboraiban a két hét egyik fénypontja a szellemi és ügyességi vetélkedő. Gyakran szerepel ez a program a rá­dióban, a televízióban, az if­júsági klubok ..műsorában”. Az utóbbi években ország­szerte új szerepet, új tartal­mat is kapott a vetélkedés: gondoljunk a honismereti mozgalom céljait és a közéle- tiség kialakulását egyaránt szolgáló várostörténeti, tele­püléstörténeti, felszabadulási vetélkedőkre. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy egy-egy ilyen vetélkedő a művelődési igények gazdagításában, a kulturális lehetőségek felfe­dezésében. és a szocialista gondolkodás, a szocialista há­zasság erősítésében is segít. Mit. jelent egy munkáskol­lektíva életében a készülődés a versenyre? Milyen „szerep- osztásban” tanulnak? — Ezekre a kérdésekre keres­tük a válás,zt a pásztói Szer­szám- és Készülékgyár egyik szocialista brigádjánál. A Munkácsy Mihály nevét viselő formalaJkatos brigád az üzemben tartott elődöntőből maximális pantszámmal ke­rült tovább a felszabadulási vetélkedő középdöntőjébe. Nagyon jó a nyolcfős kis kö­zösség összetétele: hárman érettségizettek, ketten most járnak . középiskolába. Szak­mája mindenkinek van. Bár öten vidékiek — sőt a bri­Az Eszperantó Magazin cí­mű folyóirat, a Magyar Esz­perantó Szövetség lapja ez évtől havonta lát napvilágot. Nem csupán az eszperantó nyelv híveihez kíván szólni, hanem az egész kulturális közvéleményhez. Rendszere­sen foglalkozik — egyében kí­vül — a világ nyelvi problé­máival, a nyelvtanulás során gádvezető, Bocsó Dezső Ság* újfaluból jár Pásztora — gyakori volt eddig is a közös program. Sok társadalmi munkaórát teljesítettek már, jutott a szabad időből hinta és könyvállvány készítésére, amit a patronált 2. számú Óvodának adtak. Kissé ki­váltságos helyzetben vannak: a brigád tagja Bozó János, az üzemi szakszervezeti bizott­ság kul túrosa. — Komoly brigád a miénk, az érdeklődés hiányára sem lehet panaszkodni, gyakran megyünk el közösen egy-egy rendezvényre. Első kézből tudunk meg mindent, mivel a Lovász József Művelődési Központból sok anyagot, pla­kátokat, műsorfüzetet kapok. Ezeket persze k i teszem az üzemben, meg aztán szólok másoknak is: itt van a szak­szervezet által vásárolt sizín- ház és mozibérlet, nem akar­tok menni? Ha csak tudom, elmondom, milyen lesz az előadás. A vetélkedő meghir­detése után a pontgyűjtés könnyű volt számunkra — hát jelenthet problémát a múzeum, vagy tárlatlátoga­tás, és ehhez hasonló prog­ram? — Hogyan készültek fel? — A kis házi könyvtáram­ban megvolt a Pásztó törté­nete című kiadvány. Heves megyéből jöttem ide. és sze­rettem volna sokait tudni arról a, településről, ami ezentúl a szűkebb hazám tapasztalható nehézségekkel, a nemzetközi kulturális élet kérdéseivel, az idegenforga­lommal. A kiadvány rend­szeresen közöl nyelvtanítási módszertani cikkeket is, ezért méltán tarthat számot a j)e- dagógustársadalom és a diák­ság érdeklődésére, használ­ható az iskolai oktató-nevelő munkában. lesz, ezért is vettem meg. Persze, a könyvön kívül mé l a mindennapi életből és a sajtóból is sokat összeszed­tünk. — Van „szereposztás”, el­osztották egymás között a területeiket? — A politika az erősségünk, mindnyájan rendszeresen új­ságolvasók vagyunk- De leg­jobban a brigádvezetőnk is-i meri ezt a területet. Én a szakmai kérdésekre készül - igettem az elődöntő előtt. A középdöntőben, ez már nem lesz, hanem az olimpiák tör­ténete és művészeti kérdé­sek csatlakoznak még a tele­püléstörténethez, politikához és a felszabadulás történeté­hez. Ezekre mindnyájan ké­szülünk, nézegetjük a köny­veket, megbeszéljük, milyen kérdésekre számíthatunk. Reggeliszümetben gyakran a brigád többi tagja állít ösz- sze „szellemi totót” számunk­ra. Sidi László és Tóth Lász­ló szerepel még a csapatban. — Ha lenne egy ilyen kér­dés: Mit tart legfontosabb­nak Pásztó városiasodásának jelei között? mi jutna hirte­len eszükbe? — A válasz nagyon gyor­san megszületett. — A gyárak létrehozását tenném előre. A mi üzemünk például műszaki színvonala tekintve nincs utolsó helyen a megye ipari létesítményei között. És a még fiatalabb üzemek: a Váci Kötöttárugyár leányvállalata, az új Közle­kedési Nyomda és a többi — munkát, tanulási lehetőséget biztosít a nőknek, munkás­osztályt alakít a valamikori mezővárosban. De a lakásépí­tést, a közművesítést sem hagynám ki. A frappáns, magabiztos fe­lelet mutatja: nem kell fél­niük a további versenytől. Igaz, ot-t fogósabb kérdések­re is választ kell adni. De október, illetve december kö­zepéig még sok idő van. És ahogy egyikük megfogalmaz­ta1: nemcsak a győztes nyer! G. Kiss Magdolna Eszperantó Magazin MÁI TÉVÉ AJÁNLATUNK 21.30: Liszt Ferenc Wei­marban. Zenés dokumentum­film, amelyet a Magyar TV és az NDK TV közösen ké­szített. Liszt Ferenc életében Weimarnak nagy szerep ju­tott. S a művészetek oly han­gulatos német városa is so­kat köszönhet Liszt Ferenc­nek. 1842. novemberében ud­vari karnaggyá nevezi ki a weimari nagyherceg Liszt Ferencet. Akkor, amikor a művész befejezi fél világot átívelő hangversenykörútját Weimar klasszikus korszaká­nak végét élte elekor — de még elevenen hatott Cranach Goethe, Schiller. Wieland szellemi hagyatéka. Liszt itt jutott olyan lehetőségekhez, amelyek hozzájárultak művé­szeti, zeneszerzői egyetemes alkotóképességének úiabb ki­bontakozásához. S a város szellemi élete Liszt munkás- dallam csendül fel — Kocsit sága révén újból felvirágzott. Zoltán zongoraművész közrt- A filmben sok ismert Liszt- működésével. Jelenet a „Kockáról kockára” című rajzfilmsorozatból (Október 6. — Vasárnap —16.40 h-kor kezdődő adáshoz!) FELICE CHILANTI: Három zászlót Salvatore Giulianónak 30. Minden évben elvégzik ezt a munkát. Vörös és fehér zászlókkal, transzparensekkel, szentké- pekkel, Barbatónak, a paraszt- mozgalmak vezetőjének és lel­kesítőjének képeivel díszítik az emelvényt és a Portella kö­zepén itt a kő is a felirattal, amely azokra a régi május el­sejékre emlékeztet. És érkeznek már mozgóáru­sok, virágdíszes szekereiken, cseresznye, paradicsom, hagy­ma, kenyér, bor. Ide-oda jár­kálnak a völgyben a vállalkozó szellemű kereskedők, kezdet­leges nyársakat állítanak föl, hegyes vasakra szúrják a bá­rányt vagy az ürücombot, és hozzákészülődnek a tűzgyúj­táshoz. Giuliano messizelátón figye­li az átellenes hegyet. Látja, hogy vannak odafönt. Elége­dett. Odainti magához Pisciot- tát, átadja neki a távcsövet. 4 NÓGRAD - 1974. október 6., vasárnap Pisciotta is belenéz, aztán Manninóhoz és Terranovához megy vele. ók is megnézik a Cumeta-hegyen várakozó em­bereket. Giuliano most a völgyet fi­gyeli, ahol már áll az emel­vény, és ég a tűz a nyársak alatt. Aztán körbetekint az egész területen és a hegy ol­dalában a másik lejtőn észre­vesz három vadászt, akik ku­tyáikkal vadnyúlra lesnek. A három ismeretlent a többi bandita és fiú is észreveszi. Giuliano az őrjáratnak kiadja a parancsot: fogják el a há­rom vadászt. Portellába érkezik Carmelo, az öreg pianai fényképész. Nála van régimódi kazettás gépe, A hosszú bajszú öreg hagyo­mányos görög népviseletben van. Boldog ember, szép bari­tonjáról ismerik a környező városkákban. Most is teli to­rokból énekel, bele a friss reggeli levegőbe: az emelvé­nyen a szél meglengeti a zászlókat meg a transzparen­seket. Egy bandita, kezében gép­pisztollyal, hátulról meglepi a vadászokat és egy sziklabar­langba tessékeli őket. Odaér Giuliano is, hosszan, szótlanul nézi őket, aztán személyi iga­zolványukat akarja látni. — Most már tudom, kik vagytok. Hát ti tudjátok, én ki vagyok? __ — Nem — feleli a három va­dász. Ez valószínű is, mert az újságokban megjelenít néhány fényképen Giuliano még egé­szen fiatal. — Jobb is, ha nem ismertek — mondja a bandita, és meg­parancsolja, hogy vigyázzanak rájuk, ne engedjék ki őket a barlangból. — És ha hazudtak? Ha rád ismertek? — Tudják, hogy hallgatniok kell. A városkában jönnék már a miséről az öregasszonyok, alakul már a menet a portel- lai úton. San Giuseppében az öreg pap kinéz az ablakon, köszönti az elhaladókat. — Jöjjön velünk, jöjjön el a portellai ünnepségre — hív­ja valaki. — Nagyon szívesen mennék, gyermekeim! Csakhogy én már öregecske vagyok. Egy fiatalember tréfásan odaszól egy kifestett nőnek, aki félreállva figyeli a készü- lődőket: M. R. az, a város kurvája. — Te is jössz? — Én a mezőre megyek sé­tálni, egyedül. — Egyedül? — A forráshoz megyek, a hegyen túlra. Három fiatalember, aki meghallotta szavait, cinkosan rákacsint. * Közben az úton, ahol már elindultak az öreg paraszt­asszonyok, gyerekek, vagy tíz lovas fiatal vágtat előre-hát- ra; a lányokkal tréfálkozva. A pianai lányok ősi görög népviseletbe öltöztek. A menyasszonyok az út mentén várják jegyesüket, akik lovuk magasából ragadják derékon és emelik őket a nyeregbe. A többi lány a lovasok mellett, jövendő jegyesük oldalán ha-, lad. A San Giuseppe-i muzsi- kusbanda népdalokkal járul az ünnepi reggel kavargásá­hoz. A Portella völgye még ki­halt. Egy tölcséres gramafon harsog-visszhangzik a két hegy közt. A banditák szótla­nul nézelődnek. A fiúk Sal­vatore Giulianót figyelik. Pisoiotta köhög. Van, aki még késlekedik. A tizenhárom éves Prowi- derazával porol az anya ja, mert még mindig a tükör előtt bíbelődik, ügyes kis kendőt köt hoszú fekete ha­jába. Provvidenza gyönyörű szép lányka, de annyira nagyra van magával, hogy rajta mulat a fél város. Amikor végre szépen meg­fésülve kilép a házból a ra­gyogó napfénybe, néhány fi­atalember versengve ajánlgat- ja neki' lova nyergét. Provvi­denza azonban gőgösen, visz- szautasítja őket: — Nem vagyok én egyikó- tök menyasszonya se — mondja^ és a fiúk nevetnek.' (Folytatjuk) i \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom