Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)

1974-10-29 / 253. szám

Kényelmes otthonok - korszerű életkörülmények Rétságon ebben az ötéves tervben a korábbinál lényegesen több korszerű lakás épült, így jelentősen enyhült a járási székhely ez irányú gondja. A magánerőből épített háza­kon kívül az OTP is szervezett építési akciót, így eddig 68 család költözhetett OTP tár­sasházba, de az1 ötéves terv végéig további 24 kerül átadásra. 32 család részére állami lakást biztosítottak Rétságon, s ugyanennyi építését tervezik a következő ötéves tervben is. Az ezt követő tervciklusban folytatódik áz pTP-lakásók értékesítése is, mintegy 120 családot helyezhetnek el ezekben ' az otthonokban. Képünkön: az új lakásokból kialakult lakótelep, mely az általános iskola és gimnázium szomszédságában épült. — kulcsár — Lakás, lakás, lakás.. Előnyben a sokgyermekesek Lakás, lakás, lakás. Írhat­nánk akár végig nagybetűvel is, hiszen ma is a legnagyobb gondok: egyike ez. Salgótar­jánban, a megyeszékhelyen is az, holott minden idők legnagyobb méretű lakásépít­kezési tervét valósítja, meg a varos. A népesedéspolitikai hatá­rozat megjelenésével a hatal­mas feladat egy összetevőjét külön figyelemmel kell kí­sérni. A Salgótarjáni városi Tanácsnak is szigorú köteles­sége, hogy a sokgyermekese­ket, a nagycsaládosokat előnyben részesítse akkor, amikor az épülő lakásoknak választanak gazdát az igény­lők közül. A negyedik ötéves terv ideje alatt építhető lakásszám már adott. A kész keretek között kell megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyek ki­használásával a sokgyerme­kesek gondját gyorsabban, Jobban kielégíthetik. A hely­zetet már nem lehet alakí­tani, de ahhoz a korábbinál sadalmi bizotttság soron kívüli javaslatai alapján 20 sokgyer­mekes családot írtak össze azzal, hogy még 1974-ben ki­elégítik igényüket. Húszuk közül 19 már új otthonban él. Nagy többségük , a Hársfa úti lakótelepre költözött, ki­sebb részüknek — a fokoza­tos felemelkedést segítendő — komfort nélküli lakást kí­náltak fel. Az új lakások átadásán kívül más, lehetőségeket is meg lehet' ragadni. Például a cseréket. Nem volt vita, amikor a négygyermekes Máth családot részesítették előnyben a sok-sok jelentke- * közül. Máthék három­szobás, gázkomfortos lakásba költöztek, mert ők szorultak rá a nagy lakásra legjobban. A következő esztendő vé­géig a lista másik felén sze­replők gondját kell megolda­ni, azaz további 26 nagycsa­ládos kényelmesebb lakásba költözését elősegíteni. Igé­nyük kielégítésekor elsősor­ban az egy szoba két fél szo­bás, olajfűtéses lakások jö­hetnek szóba. A városköz­ponttól távolabb esnek ezek, s- ez sokat ront népszerűségü­kön. Míg néhány évvel ez­előtt közelharc kérdése volt meggyőzni az embereket: ad­ják fel a családi házat a városközponti bérházakért, most csaknem fordított a helyzet. A központon túl is lehet lakni, élni, s kell is, különben hogyan fejlődne a város? A következő esztendő janu­árja után a városi tanács intézkedési tervet készít. Ar­ról, hogy a népesedéspoliti­kai, határozat megjelenése után a nagycsaládosoktól be­érkezett lakáskérelmeket mi­kor. hogyan elégítsék ki. De ez már a következő ötéves terv „zenéje” lesz. Azé az öt­éves terVé, amely a minősé­gi lakásépítkezéseknek ad a mostanitól jóval tágasabb te­ret. — szcndi — Vasárnap: mindenki talpon Indultak a gépek A hatvani úton a hétköz­napinál is nagyobb a forga­lom. Egymást követik a fővá­rosiból érkező autóbuszok. Munkásokkal, KISZ-es fiatalok­kal tele igyekeznek a terme­lőszövetkezetekbe. Velük szemben tehergépkocsik, von­tatók viszik a cukorrépát a feldolgozó üzemekbe. Az út mellett a földeken mindenütt gyülekeznek. Vasárnap reggel, hét óra. A tócsákat néhol napir- vékonytságú jégréteggel fedte be az éjszakai hideg. Ügy lát­szik azonban, hogy az idő­járás napközben kegyes lesz a mezőgazdasági munkát se­gítőkhöz. ★ A palotási közös gazdaság udvara felbolydult méhkas­hoz hasonlít. A gépek, jobb­ra-balra egymás után tűnnek el a felengedett sorompó mö­gött. Varga János és Kocza Antal késlekedik. A vetőgép tartályából engedik ki az ár­pát, hogy búza kerülhessen bele. Kiürül a magvezető cső, a szakértő kezeknek engedel­meskedik a csoro&zlya. — Kovács vagyok a mű­helyben, a szükség vitt rá. hogy vetőgépre üliiek — mondja a fiatalabb. Varga János. — A múlt hét közepéig csak lestük az eget. Mihelyt az idő engedte, indultunk — fűzi tovább a szót társa. Fél óra múlva már ők is a Tarcsibam vannak. Hat vető­torosoknak. A szombati és va­sárnapi J műszak eredményét már megközelítőleg mondja: — Huszonöt vagon cukor­répa került be a földről, s 400 holdon végzünk a vetés­sel .. . A répáföldön százak se­rénykednek. A fővárosi fia­talok az éjszakát is itt töl­tötték, most Melha Istvánnak, a III. kerületi KISZ-bizottság titkárának vezetésével fejel­nek. Nem maradpak el mö­göttük a palotási, héhalmi. kisbágyomi KlSZ-alapszerve- zetek tagjai sem. Villognak a kések, maga­sodnak a kupacok. A szikkadt földön a gépek is mozoghat­nak, már nem kell vontatni. Mindenki talpon van. Az iroda előtt öt álmos szemű fiú: Ivánfi Tibor, Kertész Miklós, Borsos Béla, Vaj’hai János és Bartos Géza a Martos Flóra Gimnáziumból. Egész éjjel dolgoztak. — Vetőmagot készítettünk elő a gépekhez — mondják, s indulnak aludni. A tsz vezetői két tervet is kidolgoztak az őszi munkák végzésére. Most a szárazabb időre szóló érvényes. Remé­lik, hagy ■ csak 8—10 napig, mert ennyi idő alatt végez­hetnek minden feladattal. * A pásztói járásban, a hét végén kommunista műszako­kat tartottak. — Hatezren szorgoskodtak a betakarításban — mondja Juhász Sándor, a párt járási Fent Lajos tsz-elnök is elé­gedett : — A két nap alatt 120 va­gon répát küldtünk a gyár­ba. A kukorica betakarítása pedig három műszakban fo­lyik. Vasárnap fél ezren töltötték idejüket a püspöki határban. Nem is akárhoigyan! A Nóg­rádi Szénbányák dolgozóival nem volt könnyű lépést tar­tani. A nehéz munkához szo­kott bányászok sokat segítet­tek. — Hatvan községből jöttek az emberek. Itt vannak a ká- nyási, ménkesi, tiribesi és: .szo­rospataki üzemek szocialista brigádjai, a kistérén vei gép­üzem dolgozói, tervezőik és földmérők — sorolja Cser­háti József bér- és munka­ügyi osztályvezető. Az út szélén autóbuszok, beljebb a falak nélküli „kony­hában” katlanokban fortyog ae ebéd. Hajlongó emberek, megrakott teherautók. A te­levízió munkatársainak volt mit megörökíteniük. ★ A megye más településein, is hasonló kép fogadta az arra utazót. Mátraszőlősön ugyan­csak a cukorrépa betakarítá­sa jelentette a legnagyobb feladatot. Két járással arréb, Dejtáron Berta Isrfcvám tsz- elnök a jó időnek örült, mert a gépek indulhattak: — Nyolc MTZ szállította a kukoricát. A tala.ielőkészítést is folytattuk. A kukoricaszárí­tó teljes kapacitással üzemelt. Munkások, diákok, katonák a második hét végén áldoz­ták fel szabad idejüket. A be­takarított termés értéke mil­liókra rúg. A vasárnapi mű­szak a társadalmi összefogás újabb, felejthetetlen meg­nyilvánulása ... Szabó Gyű)» gép éjjel-nappal dolgozik, bizottságának titkára a szur- Most épp a tartályokat töltik, dokpüspöki cúkarrépaföld kö- — Korábban két ember kel- zepén: Az üzemek dolgozói lett hozzá, nfcst a töltést is az első szóra megértették, g',ép végzi — magyarázza Vaj- milyen, jszükség van munka* na Tamás, a gazdaság elmö- jukra. Ennek eredményeként ke, aki mindenütt ott van, a szőlő, cukorrépa, gyümölcs- ahoi dolgoznak. Éjjel még a félék zöme biztonságos hely- teát hozta ki a didergő trak- re került. Kohászati dolgozók segítettek a tari és szécsényi termelőszövetkezetekben A szokatlan időjárás ez év­ben megzavarta a betakarítás megszokott rendjét, az idő azonban sürget, hiszen az ország zavartalan élelmiszer­ellátásáról van szó. S hogy a nehéz, fáradságos munkával létrehozott mezőgazdasági ér­tékeket élelmiszereket az egész társadalom javára, za­vartalan ellátására tudják fordítani. A cél világos a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek dolgozói körében is. S ezért, ha kell a munkás-pa­raszt összetartozás gondolatát a szabad idő feláldozásával is jó szívvel és konkrétan sze­detnék bizonyítani. A gyár dolgozói, szocialis­ta brigádtagok és KlSZ-fiata­lok maguk ajánlották fel se­gítségüket a környék terme­lőszövetkezeteinek. Amikor a tari Máju^ 1. Termelőszövet­kezetnek jelezték a gyár szo­cialista brigádjainak segítő szándékát, Balog Zoltán fő­könyvelő csak ennyit mon­dott: köszönjük! Örömmel és tárt karokkal várjuk a gyár dolgozóit! • A go'ndokban osztozva ok­tóber 27-én reggel 7 órakor két tömött autóbusz indult a tari Május X. Termelőszövet­kezetbe, bogy a gyár szoci­alista brigádjai pihenőnapju­kat feláldozva segítséget nyújtsanak a betakarítási gon­dokkal küszködő , szövetkeze­teknek. A gyár gumicsizmát és viharkabátot biztosított * mezőgazdaság megsegítésére vállalkozz mintegy száz szo­cialista brigádtagnak. Az őszinte segíteni akarást a GYGO-nál tapasztalt hangu­lat, jellemezte. Ebből az üzem­ből tíz szocialista brigádtag részvételére számítottak, g a válaszuk az volt, hogy nem mehetnének-e többen? A gyári fiatalok lelkesedése és segíteni akarása is ugyan ilyen őszinte. A KISZ-asekkel ugyancsak hét órakor indult a szécsényi termelőszövetke­zetbe a busz, hogy önkéntes és szorgalmas munkájukkal, segítségükkel minél több bur­gonya kerüljön zsákba a szé­csényi határban. Közéleti emberek EnnéInagyobb szerelem... nagyobb rugalmassággal al­kalmazkodni lehet is, kell is. A népesedéspolitikai hatá­rozat megjelenését követően egy soron kívüli akciót dolgo­zott ki és indított el a Sal­gótarjáni városi Tanács. Ol­csó áron, 170 ezer forintos értékben a 15 százalékos előtörlesztési összeg engedé­sével, vállalati támogatással 11 családnak juttatott lakást. Valamennyi család három vagy háromnál is több gyer­meket nevelt — kicsi, szűk lakásban. Igaz, táncparkett­nek az új otthont sem lehet berendezni. Az egy szoba és a két fél szoba 51 négy­zetméteres alapterületet fog­gal el. A régi lakásnál azon­ban összehasonlíthatatlanul jobb körülményeket nyújt az új, s ilyen kedvezménnyel lakáshoz jutni akkor csak a Hársfa úti lakótelepen lehe­tett. A határozat szelleme ér­vényesítésének első szakasza volt ez. A következő lépésben fel­mérték a salgótarjáni nagy- családosok helyzetét 1973. december 31-ig bezárólag. A felmérés végeredményéül egy lista készült, rajta 46 névvel. Ennek a 46 nagycsaládosnak két esztendőn belül megfele­lő lakást kell biztosítani! És mert a sürgősségi sorrendet is figyelembe kell venni, újabb listát állítottak össze a tanácson. Részben az előbbi, részben a lakáseloszló tár­Sistereg. süvít, dohog a gőz, fújtat, zihál a gép, s lent üte­mesen csattognak a sínen a •fényesre kopott kerekek. Fütty ént a mozdony: fá­radt teste forrót sóhajt a köddel itatott, metsző levegő­be. — De ősz is van már — néz vissza könyökléséből a moz­donyvezető, és a félig szítt cigarettáról ujja hegyével üti le a hamut. Előre figyel, ki a pályára, a hegyek között ka­nyargó sínpárra, de nem állja meg, hogy egy-egy óldalpil- lantással oda ne' gyönyörköd­jön a zöldben, sárgában tob­zódó, hegynek szaladó erdők­re, ahol mint megannyi oda­ejtett vércsepp: vörösen virít a galagonyabokrok ága. — Hogy meg is lehet sze­retni a hegyi utakat; felfelé menetben hallgatni a gép erőlködését, lefelé meg érez­ni a szaladását. Es a hegyek... A nagy szakadékok, a szerel­vénnyel versenyt futó pata­kok ezüstös csillogása. Na­gyon szép. S egy ilyen röpke pillantás ki a hegyoldalra, mennyire tudja csillapítani az ember idegfeszültségét. Állandó összpontosítás, má­sodpercekre kész cselekvő­készség, beidegződött mozdu­latok, amelyekkel egyik pil­lanatról a másikra meg lehet fékezni a gép szaladását.* Ha netalán valami adódna. Mert volt ilyen alkalom Tímár László életében. — Vagy húsz éve történt: Mátraballán, a bejárati jel­ző mellett, foglalt vágányra engedték a szerelvényt. Több száz katona vagonírozott be. csupa fiatal ember. Még utó­lag is rossz rágondolni, mi történt volna, ha a reflexek csupán egy másodpercre ki­hagynak, ha nem működtek volna tökéletesen a fékek, ha nem állt volna meg idejében a szerelvény. De megállt. Igaz, alig né­hány méterre a másiktól. És azóta is mindig idejében tartják vasmarokkal a fék­pofák a kerekek szaladását, pedig huszonhat éve már, hogy Tímár László mözdony- vezető. Időben is sok, hát meg ha — így mondják — a ten­gelyen töltött kilométereket is össze tudnánk számolni. Né­hány éve már csak Kistere- aye és Kál-Kápolna között ve­zeti a gépet, de így is többet megy ezer1 kilométernél. Hát­ha még megszoroznánk öt-, vepkétszer huszonhattal: már úgy is közel lenne a másfél millióhoz. És mindezt balesetmente­sen tette meg eddig. — Egyáltalán nem mind­egy, kényszerből végzi-e az ember a munkáját, azért, mert muszáj, mert pillanat­nyilag nincs más, vagy szere­tettel, odaadással-e? S nem mindegy, kik a társak a jó­ban, a nehézségekben. Én na­gyon szeretem a szakmám. De nem is szakma, ez már sok­kal több annál: ez az életem, a nagy Szenvedélyem. Boldog vagyok, amikor egy-egy út­ról megérkezünk, s ívelem együtt a sok, munkától, éj­szakázástól fáradt ember. is. Nem történt semmi baj, ész­re sem vették és már otthon vannak. De alig, hogy_ kipi­hentem a szolgálat fáradal­mait, már testben-lélekben készülök a következőre. Hogy öreg barátommal újra gépre szánhassunk — int a fejével balra, ahol Lőrincz János I. pásztázza lankadatlan figye­lemmel a pályát, s hallgatja, a mozdony szuszogó erőlkö­dését. — Huszadik éve; tényleg már ilyen hosszú ideje dolgo­zunk együtt, egy gépen. Szin­te összenőttünk már. Beszél­ni sem kell, elég egy mozdu­lat, egy bólintás, fél mondat, és tudjuk, mit akar a másik. És ez is sokat számít. A tár­sat is szeretni kell, hisz’ olya­nok vagyunk így együtt, mint az emberekét keze: az egyik hiányában szinte tehetetlen­né válnánk. És jól kell bánni a géppel is — ütögeti meg az öreg 375-ös oldalát. Becsülni kell, óvni, simogatni, mert ő is megérez mindent. szinte együtt lélegzik velünk. Gyors, olykor félbehagyott mondatokkal beszél Tímár László, de szavaiból annyi me­legség árad, hogy az ember önkéntelenül is arra gondol: szebb hitvallást ritkán hal­lott még. A munkáról is, a tájról is, az embérről is. Mert nem nógrádi a moz­donyvezető. Kicsit odábbról, Szolnokról vetődött ide a he­gyek közé, de úgy érzi itt ma­gát, hogy eL nem hagyná a vidéket semmiért. — Pedig hamarosan elbú­csúzom a munkától: tizenöt hónapom van még a nyugdí­jazásig. Nagyon rossz lesz. Valami mintha megszabad­na az ember életében, vala­mi visszavonhatatlanul lesz másabb, s ha erre gondolok, bizony néha elszomorkodok. Hiszen a vonatok ott mennek az ablakom alatt, néha ál­momban is hallom zakatolásu­kat ... Csak nem abbahagyni, mondogatja Tímár László, mert az olyan lesz, mint ami­kor a kisgyerektől veszik el a iegkedvesebb játékát. Ezért is határozott úgy: amíg a rendkívül szigorú orvosi vizs­gálatokon engedik és, ha szük­ség lesz rá továbbra is, nem adja át másnak a jó öreg 375- öst. — No, meg az emberek is nagyon hiányoznának, az elv- társak. A kisterenyei vontatá­si főnökség párttitkára va­gyok már jó ideje. Hiányoz­nának a közös összejövetelek, a gondok megvitatása, a ten­nivalók. Mert ez a munka is úgy hozzám tartozik már: a felszabadulás óta dolgozom a közösségért. Csak az a baj, már nem sokáig képviselem őket; mit szólnának egy nyug­díjas párttitkárhoz...? Arcvonásai megkeményed­nek, s tekintetét belefúrja a ködbe. És ő, a négyszeres Ki­váló Dolgozó, a párt jubileu­mi érem és az Érdemes Vas­utas kitüntető cím tulajdono­sa, újra sikerrel teljesített egy feladatot. A mozdony előtt már fel- hunyorognak Kisterenye fé­nyei .. . Karácsony György NÓGRAD - 1974, október 29., kedd 3 ✓ ; /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom