Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)

1974-10-17 / 243. szám

I A munkássá válás gondjai ♦ A kábelgyár kérdőjelei Imre István termelésiosz- táiy-vezető, a pártalapszerve- zet titkára: „Hárman jelent­keztek ma felvételre, meglo- bogtatták második vagy har­madik munkakönyvüket a személyzetis előtt. Persze, nem vettük fel őket, elegünk van már a vándormadarak­ból. Legutóbb fél órája is volt itt valaki. Azt mondta, targoncásnak eljön, dolgozni nem. Szóba sem álltunk vele. Kár, — nézett vissza az aj­tóból — ha felvettek volna, néhány nap múlva úgyis ki­lépek és egy forinttal leg­alább többet kérek a másik helyen Nem mondom meg, mit válaszoltunk neki...” Majoros István, gépkezelő: „Másfél éve vagyok itt a gyárban. 2300—2500 forintot keresek. Nagyon kevés. Meg a három műszak, az éjszaká­zás. .. Igen, elmegyek innen dolgozni. Szooafestő szakmám van, abban dolgoztam ezelőtt, ae azt nem szeretem, úgy gondoltam, itt jobb lesz. De nem. Megúntam. elmegyek cua, ahol többet fizetnek.” . .ilenlegi órabére 12,20 fo­ri. „ tanácsi építőkhöz távo- z..v, állítása szerint 19 forin­tos órabérért. Jorda Béla 22 éves betaní­tott munkás: „Ez a második munkahelyem. Műszaki rajzo­lónak jöttem ide, de nem váltam be. így beosztottak a hókemence mellé Jó is volt, cte amikor ott nincs múnka, nem kell üzemeltetni, akkor ide-oda küldözgetnek dolgoz­ni. Látja, most is itt vagyok a kábelsodró gépen. 11 forint 70-es órabérem van. ezzel kijönnék, mert még nem nő­sültem meg. apám és anyám is dolgozik... Elmegyek in­nen oda, ahol nem egyszer itt, mas'kor ott kell lenni, ahol nem küldözgetnek. Hogy hová, azt még nem tudom, de felmondok.” A fiatalember előtt talán nem teljesen tiszta a foga­lom: üzemi érdek. Az anya­gok hőkezelésére beállított kemence olyan nagy kapaci­tású, amelyet jelenleg még nem tudnak teljesen kihasz­nálni. Törvényszerű, hogy állásidő helyett más munka- területen foglalkoztassák az objektív okok miatt dolgozni nem tudókat, üzemi érdek — közösségi érdek. Katyi György kompresszor- kezelő volt, 3—4 hétig dolgo­zott a gyárban, aztán beteg- állományba ment — azóta sem látták. Van egy lovunk, fuvarozok, nem megyek töb­bet hozzátok! — üzent be. A munkakönyvé azóta is vár rá a személyzeti osztályon. Pincérszakmája volt ere­detileg Bük Jenőnek, s ki tudja, milyen megfontolás­ból jött ide dolgozni. • illetve dolgozgatni. Többet volt iga­zolatlanul távol, mint a mun­kahelyén, aztán beadta a fel­mondását. s most újra pin- cérkedik. Emberek jönnek, emberek mennek. Másutt természetes dolog a fluktuáció, ám itt negatív ol­dalra billen a folyamat vizs­gálatának mérlege. Olyan nagy ugyanis a munkaerő ki-be áramlásának és hiányának mértéke, hogy erősen meg­kérdőjelezik a gyár jövőjét, s nagyban befolyásolják a jelenét is. A Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyárát 1968- ban kezdték el építeni. A bu­dapesti törzsgyár több mint 300 millió forintos költséggel korszerű, a technika jelenlegi állásának megfelelő színvona­lú. modern gépekkel felszerelt KlSZ-védnökség Hagybátonyban Közeleg a határidő KISZ-védnökséggel épül Hagybétomyban az új haris­nyagyár. Amikor az elhatá­rozás született, illetve a fel- Eijániást megfogalmazták, az építők közül is kevesen bíz­tak a sikerben. Nagy fába vágtuk a fejszét — lehetett hallani többször is. Sikerül-e az összefogás1 eredményeként elhárítani az akadályokat, zöld utat biztosítani az épí­tők számára oly módon, hogy 1974. november 7-re üzeme ­tetésre átadhassák ezt az új létesítményt, — Ügy gondolom, ma sem árt néhány körülményről szólni, azért,1 hogy az erőfe­szítéseket érzékelni lehessen. Szakaszos tervszolgáltatás volt. Esetenként már kezde­nünk kellett a munkát, de tervrajz még nem volt. Szó­beli instrukció alapján dolgoz­tunk. Mióta KlSZ-védnökség van, azóta is még vagy öt al­kalommal volt tervmódosítás. Később többletmunkákat rendeltek el — mondja Gal- lai Pál, az építésvezető. — Ügy tudom, az anyagel­látás is akadozott. Sikerült-e megnyugtatóan rendezni eze­ket a gondokat? — Amikor a felajánlás született — nem túlzott ha azt mondom, — a szakipari anyagok 70 százaléka még hiányzott. Itt van ez a tíz ol­dalas hiánylista. Ez augusz­tus 13-én készült, a kooperá­ciós értekezletre. Szeptem­ber 26-án is készült egy, de az már csak három oldalas. Az Itt felsorolt anyagokból is érkezett néhány azóta. Most jöttek meg a légtartá­lyok. Csövekből még van hi­ány. Különböző idomokat, tolózárakat várunk. A csa­tornákhoz szükséges öntött­vas. fsdiapok sem érkeztek meg. Ezeket két éve megren­deltük már. A távfűtéshez 16 almosaiéra nyomást bíró to­lózárakra van. szükség. Ezek szállításával is késnek. Van tehát még ma is gondunk, de reméljük, hogy ' sikerül idő­ben. megoldani — mondta az építésvezető. Közeleg a határidő a haris- ny agyár építkezésénél, es ahogy ilyenkor lenni szokott, nagy a sürgés-forgás. A fel­vonulási épület falán levő versenytábla tanúsítja, hogy a munkások, az itt dol­gozó brigádok oroszlánrészt vállaltak az ígéret valóra- váltásából, rajtuk nem múlik a határidő. Az építésvezető­ség hét brigádja, köaül öt már korábban elnyerte a szo­cialista brigád címet. Kettő az idén nevezett be a ver­senybe. Az első fél évben 105 százalék alatt nem volt bri­gád. Közülük hat, több mint 110 százalékos eredményt ért el. A harmadik negyedévben tovább folytatódott a verseny lendülete, Dóka István vas­betonszerelő-brigádja 137, Tóth Sándor ácsbrigádja 123 százalékot ért el, Bartók Pál és Bárt us Károly kőműves- brigádjai egyformán 121 szá­zalékot teljesítettek, de alig kevesebbet Südi István es Menczel Adolf kubikusbri­gádja. A KlSZ-védnökség kereté­ben nagyon sok társadalmi munkát végeztek a harisnya- gyár építkezésénél.. Az építés- vezetőség dolgozói eddig összesen 3000 óra társadalmi munkaórát töltöttek el. Leg­utóbb 68 munkás a kommu­nista műszakot végzett 544 társadalmi munkával tetézte. Segítettek a testvérüze­mek dolgozói is, összesen 1100 társadalmi órával. Kö­zülük legtöbbet, 320 órát a kongresszusi versenyben egyébként is élenjáró Tiribes- akna dolgozói végeztek. — Mi van még hátra? — Jelenleg három alvállal­kozó dolgozik. Az Országos Szakipari Vállalat a savburko­ló munkát végzi a festődé­ben. Késik ez, a munka. En­nek oka. hogy nem tudtuk számukra biztosítani a 10 fo­kon. felüli hőmérsékletet. Ehhez-nem voltak meg a fel­tételeink. A villanyszerelő- ipari vállalat szerelői úgy vélekednek, hogy időben vé­geznek. A Nógrád megyei Építőipari Vállalat dolgozói viszont már a parkettázás befejezéséhez közelednek. B. J. termelőegységet létesített a város szélén. A tervezők ál­mai 1970 márciusában váltak valóra. Felavatták az új gyá­rat, megindult az üzemszerű termelés, s minden feltétel adva volt ahhoz, hogy a befektetett százmilliók. ■ ha nem is egy-két év alatt, de belátható időn belül megté­rüljenek. Ez nemcsak a ba­lassagyarmatiak, a budapesti törzsgyár, hanem népgazdasá­gunk egészének érdeke is lett volna. A munka beindult és 1973- ban már a világ tizenöt or­szágába szállították termékei­ket: az NSZK-ban, Irakban, a 'Bangladesi Népi Köztársa­ságban, Franciaországban, Dániában, Svédországban. a Szovjetunióban, és másutt váltak egyre ismertebbé Ba­lassagyarmat új gyárának termékei. A budapesti törzs­gyár és a Transelektro üzlet­kötőinek segítségével stabiil, jó exportpiacot építettek ki és közben elérték, hogy az idei évben a gyár termelési értéke már meghaladja a 600 millió forintot, s különö­sen jelentős tényező, hogy termékeiknek valamivel több mint kilencven százaléka ke­rül főleg dollár elszámolású országokba. körülményeit tekintve nem is lehetne ideálisabb munka­helyet elképzelni a balassa­gyarmati kábelgyárnál. Rend­kívül jó a szociális ellátott­ságuk. korszerű fürdőt, öltö­zőt. ebédlőt építettek, a dol­gozók érdekében ez évben pedig a kollektív szerződést is módosították. A munkaru­hát védőruhának nyilvánítot­ták, egy helyett kettőt kap­nak és a gyár saját költségén hetenként mosatja, javíttatja. Mindezek mellett a legna­gyobb szolgáltatás, ami ed­dig is volt, s amit a jövőben is terveznek, a dolgozók la­kásgondjainak megoldása. Rendkívül előnyös feltételek biztosítása mellett már 1970- ben is öten, az azt követő három évben tizennyolcán, az idén pedig harmincketten ju­tottak lakáshoz, 1975-re pe­dig már eddig húszra szer­ződtek le az OTP-mél. Jel­lemzésképpen: a gyár által biztosított ötvenöt lakásból negyvenkilencet munkások kaptak, az ez évi harminc- kettőből pedig csupán kettő a szellemi dolgozó. Az egyéni teljesítményben dolgozó betanított gépmunká­sok bére 1970-től átlagban több mint 12 százalékkal emelkedett, s jelen pillanat­ban mintegy 40 százalékkal meghaladja az akkorit. 2700— 2800 forint kerül egy gép­munkás borítékjába, de a há­rom műszakban végzett mun­ka különböző pótlékjaival, kiegészítéseivel sokan visznek haza 5000 körül is. Mégis: emberek jönnek, emberek mennek, s a mun­kásvándorlás seregnyi kérdő­jelet állít a gyár vezetői elé.. (Folytatjuk) Karácsony György A munkásosztály helyzetéről Irta: Kovács László. pártbizottso algotarjani járási g titkára A salgótarjáni párt-végrehajtóbizottság a közelmúltban megvizsgálta a járás munkásainak helyzetét. A vizsgálódást időszerűvé tette az 1970-es megyei és járási pártértckezleten. a Központi Bizottság 1972. novemberi és 1974. márciusi irányelveiben és a megyei párt-végrehajtóbizottság intézke­dési tervében megfogalmazott tennivalók végrehajtása, a munka ellenőrzése. A salgótarjáni járás egyike Nógrád me­gye legiparosodottabb területeinek. Ezért a munkásosztály helyzete, élet- és munkakörülményeinek javítása folyamatos feladatot jelent a járási pártbizottságnak. Korszerű iparszerkezet — átrétegződés Ismeretes, hogy az elmúlt időszakban a salgótarjáni já­rás iparszerkezete jelentős változáson rhent keresztül. A szénbányászat vissizaíejlesz- tése együtt járt az új ipari üzemek letelepítésével. A ne­gyedik ötéves tervben csak­nem 1 milliárd forint értékű beruházás valóslilt meg. Töb­bek között elkészült, és ma már termel a matranováki Ganz, a nagybátonyi FÜTÖ- BER és a hari&nyagyár, a já- nosaknai fehérneműgyár, va­lamint a kazári kötöttüzem. Az üzemekben és telephelye­ken több mint 3600 dolgozó talált munkalehetőséget és termelésük együttes értéké 807 millió forint. Az ipartelepítés, a korszerű iparszerkezet kialakítása együtt járt. a munkásosztály átré tegződés ével. Korábban ugyanis a kitermelőiparban dolgozók; a bányászok adták a munkások döntő többségét. Számuk ma is meghaladja az ötezret és jelentőségüket mu­tatja többek között az is. hog.y a megyei párt-vegrehaj- tóbizottsáig szeptemberi állás- foglalása megnyugtatóan ren­dezte a Nógrádi Szénbánya Vállalat,, a bányászok jelenét, jövőjét. Azonban a feldolgozó ipar, mindenekelőtt a gép-, a köny- nyűiipar térhódításával jelen­tősen megnőtt a munkásosz­tályon belül az egyéb rétegek száma. A bányászok soraiból került ki az új üzemek, veze­tőinek és szakmunkásainak döntő többsége. Ugyanakkor a könnyűipari üzemekben jelen­tősen megszaporodott — Meg­közelíti a háromezret — a dolgozó leányok, asszonyok száma. Jelentős erőt képvisel­nek a járás ipáidban a fiata­lok is. Az ú j üzemek és a munkássá válás Az új üzemek munkásai, elsősorban a nők és a fiata­lok a munkásélet, a munkás­hagyományok, a munkáser- kölcsök elsajátításának kez­detén tartanak. Munkássá vá­lásuk hosszú és bonyolult fo­lyamat eredménye lesz. Ezt a folyamatot lehet és szüksé­ges is meggyorsítaniuk, közös és összehangolt munkával a párt-, a szakszervezeti szer­veknek, a KISZ-szervezeték­nek. A segítség lényege abban van, hogy mielőbb megteremt­sék azokat a feltételeket, ame­lyek lehetővé teszik a munka- folyamatok gyors elsajátítását, a beilleszkedést az egységes m unkáskollektívákba. A tapasztalatok azt bizo­nyítják; a munkássá nevelés jó iskolái a brigádok, a szo­cialista címért küzdő közössé­gek. Az új üzemekben ma már 143 brigád dolgozik, 2534 taggal. Ezek a közösségek az elsők között csatlakoztak a kongresszusi munkaverseny­hez, és vállalásukat igyekez­nek becsületesen teljesíteni A munka mellett részt vesz­nek az üzemek községük szépítésében, iskolákat, óvo­dákat patronálnak. Szinte va­lamennyin üzemben kommu­nista műszakot szerveztek, amelynek kezdeményezői a szocialista brigádok voltak. A kommunista műszakok bérét a vietnami nép támogatására és községeik gyermekintéz­ményeinek fejlesztésére aján­lották fel. A munkássá nevelés folya­matát azonban ma még szá­mos gond nehezíti. Meglehe­tősen kevés például a dolgo­zó nők között a szakmunká­sok aránya, s a képzésük ma sem tekinthető folyamatos­nak, megoldottnak.- A közel 3000 dolgozó leány és asszony közül nem egészen 600 szer­zett szakmunkás-bizonyít­ványt. Döntő többségük beta­nított és segédmunkásként dolgozik. A nagybátonyi ha­risnyagyárban például a 600 leány és asszony között nincs egyetlen szakmunkás sem. A szakmunkás- bi zon y í tvány megszerzése nemcsak egzisz­tenciális kérdés, hanem ko­moly anyagi kihatásai is van­nak. Ezt bizonyította az 1973- as márciusi bérrendezés. A szénbányáknál, az új ipari üzemeknél egyaránt jelentő­sen emelkedett a bérszínvo­nal. A szakmunkások 8 szá­zalékos béremelése mellett, a segédmunkások ennek a felét — 4 százalékot kaptak. Mindenképpen ajánlatos to­vább folytatni a munka- és életkörülmények javítását is. A járási pártbizottság, össz­hangban a helyi párt- és álla­mi szervekkel, az új üzemek építéséhez jelentős segítséget nyújtott. A nagybátonyi FÜ- TÖBER és a harisnyagyár építése fölött a KISZ vállalt védnökséget és az új üzemek időben elkészültek. A továb­biakban az szükséges, hogy együttes erővel segítsük kép­zésüket, tegyük kulturáltabbá az új üzemekben dolgozók élet- és munkakörülményeit. A politikai, a szakmai, az ál­talános műveltség növelése Az egykor élt Majláth grój kastélyában, 12 holdas park­jában ma korszerű körülmé­nyek között egészségügyi gyógykezelés folyik. Nógrád- gárdonyban — mely 1948-ban hagyta el a Mjláthgárdony nevet, s ezzel együtt minden kapcsolatát a múlttal, — tü­dőbetegségeket. szilikózisban szenvedőket, és egyéb fulla- dásos betegeket gyógyítanak.. A 160 ágyas intézet szinte va­lamennyi beutaltja Nógrád megyei, akiknek bronchológiai vizsgálatát, alkalmankénti operációját Budapesten, az Országos Korányi Tüdőgyógy­intézetben végzik Évente át­lagban 800 beteg nyeri tíisz- sza az egészségét Nógrádgár- donyban a lelkiismeretes or­vosi munka eredményeként, melyhez nagyban hozzájárul a kellemes környezet, a kor­szerűen felszerelt kezelők, a leghatásosabb gyógyszerekkel is jól ellátott intézmény. Ké­pünkön: Fábián Mihály né ápolónő a beutaltak vérnyo­mását ellenőrzi. — kulcsár — .változatlanul fontos feladat. A munkaidő és egyéb kedvez­mények mindenképpen hasz­nos „befektetésit” jelentenek. Követésre méltó a jánosaknai és kazári üzemek gyakorlata, ahol á párt- és a gazdasági vezetője megteremtették a fo­lyamatos szakmunkásképzés lehetőségét, és megkezdődött az oktatás a dolgozók esti gimnáziumában is. De a kul­turált közlekedés,, az üzemi étkeztetés szélesítése, a nők munkáját könnyítő, előre- rendelést és szállítást vállaló boltok létesítése, az üzemor­vosi ellátás szélesítése mind a munkát, a beilleszkedést te­szik könnyebbé. Több munkást a testületekbe A X. pártkongresszus ha­tározata, az azóta megjelent KB- és megyei állásfoglalások egyaránt felhívták a figyel­met arra az összefüggésre, amely a munkásosztály vezető szerepének gyakorlati érvé­nyesülése és a politikai képvi­selet között van. Mindebből adódik a következtetés: nem lehet számunkra közömbös, hogyan képviseltetik magukat a munkások különböző testü­letekben, milyen az arányuk a pártban. Az 1972-es novem­beri határozat után jelentős ■változás következett be e te­kintetben, Az idén felvett párttagok csaknem 80 százalé­ka fizikai munkás. Fokozato­san nő a párttagságon belül a nők és a fiatalok száma is. A "járási párt-végrehajtóbi­zottság megállapította azt is, hogy munkásaink részvétele a közéletben még mindig nincs arányban a társadalmi ter­melésben betöltött szerepük­kel. Ezért közéleti aktivitásu­kat az üzemben és a lakóterü­leten egyaránt fokozni szüksé­ges. Arra kell törekedni, hogy az 'élenjáró munkások közéleti emberré is váljanak. Szavuk­nak súlya legyen valamennyi fórumon, hiszen velük együtt, kell dönteni minden szinten, mert ők azok. akik a terveket, elképzeléseket a gyakorlatban valóra váltják. Az üzemi demokrácia szé­lesítése jó iskolája lehet a munkások közéleti tevékeny­ségének. Ezért arra kell töre­kedni, hogy a termelési ta­nácskozások tartalmasabbak legyenek, ott minden lénveges kérdést megismerjenek a munkáskol lektívák. Folyamatos tennivalók A járási pártbizottság az elmúlt evekben több jelentős határozatot fogadott el, ame­lyek szoros összefüggésben vannak a munkásosztály helyzetével, élet- és munka­körülményeinek alakulásával. Többek között az üzem- és a munkaszervezésről, a szénbá­nyászat helyzetéről, az új üzemekről, a munkásnökről és munkásfiatalokról, az esz­mei, politikai nevelő munká­ról, valamint a közművelődés­ről hozott határozatot, készí­tett intézkediési tervet. Mind- ézefcből következik, hogy a munkásosztállyal való törő­dés, fokozott gondoskodás ál­landó, folyamatos tennivaló­kat jelentenek a járási párt- bizottságnak, a prátszerveze- teknek. A salgótarjáni járásiban * szénbányászat és az új üze­mek, a nagy szex’vezettséggel, nagy s tapasztalattal rendelke­ző bányászok és az új mun­kások. mindenekelőtt a nők és a fiatalok adják e munka sajátosságát. A párt és a műink ás os ztá ly kapcsolata na k erősítése érdekében minden­képpen ajánlatos a fizikai munkások számának további ' növelése a pártban, a párt­vezetőségekben és a különbö­ző testületekben. Ezt segíti, ha a párt- és a gazdasági veze­tők. a társadalmi szervek kép­viselői tovább szélesítik a •szakmai és a politikai képzés- lehetőségeit és a korábbinál jobban élnek az üzemi de­mokrácia nyújtotta lehetősé­gekkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom