Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)

1974-10-15 / 241. szám

A képernyő előtt A jó mulatság jegyében Alii neveit, az megbocsát — hangzik a mondás. Talán erre gondolt a televízió szer­kesztősége. amikor az elmúlt hét műsorát többnyire kelle­mesen szórakoztató progra­mokkal tűzdelte meg, főképp a bét második felében.. Ahogy múltak a napok, úgy melegedtünk bele mind­inkább a jó mulatságokba, melyek n/yomán Shakespeare- rel immár ml is elmondhat­tuk. hogy minden jó. ha jó a vége... Annál inkább találó a drá- maköltőre való utalás, mind­járt a hét első adásnapján egyik kevésbé játszott, így ■kevésbé ismert színművé­vel, a Troilus és Cressidával találkozhattunk a képernyőn, a kecskeméti Katona József Színház remek tolmácsolásá­ban. A shakespeare-i cselek­ménysorban az ismert trójai história elevenedik meg, Szakács Eszter, Farády Ist­ván, Fekete Tibor, Perényi László, Úri. István, Major Pál élvezetes színészi játéká­ban. Szerdán a Requiem egy bokszolóért című amerikai film adta a műsor gerincét. A történet erénye hiteles társadalmi háttér, a jó indí­tás után azonban a cselek­mény a szokványos limonádé­históriák szirupjába ragad, melyből a tragikus sorsú hős sehogy nem képes kikecme­regni. Nagyon érdekes volt vi­szont a filmet követő doku­mentumműsor a színművé­szet és a színész munkájáról, amelynek színháztörténeti múzeumunk adott 'keretet, a képi látvány, és Juhász Fe­renc nagylélegzetű verse le­nyűgöző atmosziférát, továb­bá Berek Katalin., Bihari Jó­zsef. Bilicsi Tivadar, Gobbi Hilda, Siménfiaivi Sándor közreműködése érzelmi telí­tést. A szombat e6tte már teljes, önfeledt szórakoztatás és szórakozás jegyében zajlott. Kadelburg-Blumenttal Moz­gófénykép című bohózatának tévéváltozata a műfaj min­den lehetőségét a legteljesebb mértékben kiaknázta, s ugyancsak igénybe vette me- vetőizmaimkat, Husizti Péter, Feleki Kamill, Lehoczky Zsuzsa, Márton András, Dó­zsa László, Körmendi János, Kelemen Éva és Membztátor Magdolna remekelt a pom­páé a maga sajátos avittsá- gával különösen eredetin ha­tó históriában. Békeffy Lász­ló A vészcsiengő című komé­diája is mulattatott, de ha­tásfokában meg sem közelí­tette az előzőt. Az est méltó befejezője volt a A buszon című angol tévéfilmsomzat legújabb epizódja, A vasárnapi műsorban A csodálatos tolvaj cimü NSZK filmvígjáték tartogatott pom­pás, másfél órát számunkra szórakoztatásban, s a film végül még némi egészséges társadalmi monalizálásra is alkalmat adott. E papon újból jelentkezett hosszabb szünet után a Ki­csoda — micsoda? tévé fej­törőjáték, ezúttal Sükösd Mi­hály személyében új játékve­zetővel. Az az érzésimlt, hogy a program ezúttal sem volt mentes néhány játékve­zetői tévedéstől, félrevezető zsüriválasztól, mely végül is az egyik legjobb játékos lo­gikai rövidzárlatához és ku­darcához vezetett. (b. f.) Főiskolások klubja Jókedvvarázsló”: Lakatár Mária Hároméves lesz a salgótar­jáni számviteli főiskola. Az eltelt évek alatt sokszor esett szó az ott tanuló diákokról, csak szórakozási lehetőségeik kerültek ritkán napvilágra; Ügy látszik, halkan hallatták hangjukat. A klubjukról azon­ban a város fiataljai elisme­rően nyilatkoznak. Szűkebb otthona ez a főis­kolásoknak. Olyan helyiséget és vezetőséget alakítottak ki maguknak, amely biztosítja a szórakozást. Lakatár Mária, a Jiuttúrós, nagy rutinnal veze­ti a programokat. Sok sikeres délután fűződik a nevéhez. A klubvezetés a vérében van. Nincsenek üres percek, félre vonult emberek, vagy panasz- kodok. Mindenki egyforma örömmel várja a csütörtököt, a klubnapot Hogyan csinálja? Vendégeket hív meg, tréfás vetélkedőket szervez, disc- • jockey-műsort, zenét „rendel”. A klub azonban nemcsak szó­rakozást biztosít, de szakmai önművelődést is. Így még hasznosabb. Hazánk felszaba­dulásának harmincadik évfor­dulója kapcsán például külön programot készítettek. Nevel­ve szórakoztatnak. A főisko­lásokat nemcsak a zene, tánc vonzza, hiszen ugyanolyan sokan vannak a politikai vitá­kon is, mint, a zenés összejö­veteleken. Egy-két név a meghívott vendégek közül: járt már a klubban Dunai Pé­/ 37. Az asszonyok egymásnak magyarázzák: — Concetta pianai. — Apja meg a testvérei ott voltak ma délelőtt Portellán. — Szegényke, szegényke! A hangok, a szavak betör­nek a házba, és Giulianó a lánnyal a karjában hallgatja. A lány szeretne az ablakhoz menni. A bandita nem enge­di : — Maradj veszteg, nem rád tartozik! A Portellába vezető úton csendőrautók száguldanak. A Írét városka fiataljainak lo­vas csapata vágtat a Pizzuta­hegy körüli ösvényen. ter, a Népszabadság liülpoliti- kusa, Czinke Ferenc festőmű­vész, Botos András ökölvívó és még számos kitűnő szemé­lyiség. Az éjszakába nyúló viták legalább annyira tükrö­zik a klub hasznosságát, mint a véleményeik. Íme néhány közülük: „Ez az egyetlen szó­rakozási lehetőség ahova szí­vesen járunk. Nincs belépő, ihatunk kólát, és nagyon jól érezzük magunkat.” „Jó a klubvezetőnk, ez a titka mindennek.” „Olyan a program, hogy nem lehet egyetlen csütörtö­köt sem kihagyni. Jó dolog, hogy ugyanott szórakozunk, ahol tanulunk. Otthonossá vá­lik a környezet, s az iskola valóban a második otthonunk lesz.” És egy nem hivatalos, de lokálpartriota vélemény, az is­kola igazgatójának, Lonsták Lászlónak a szavai: „Örülök ennek a vélemé­nyem szerint nagyon jó klub­nak. Itt a diákok nemcsak szórakoznak, de művelődnek, tanulnak is. Ezt egyrészt a szakmai előadások, másrészt a kiválasztott meghívott ven­dégek biztosítják. Emlékszem például Boros Sándor politi­kai beszámolójára, amikor majdnem éjfélig beszélget­tünk, vitatkoztunk a klubban. Nem ez volt az egyetlen alka­lom. A felszabadulásunk év­fordulójára készülő műsor­sorozat viszont azért Is hasz­Egy csendőrökből és rend­őrökből álló járőr egy tiszttel meg egy rendőr-tisztviselővel szemlét tart a hegyoldalon, ahol a banditák tanyáztak, összegyűjtik az üres töltény­hüvelyeket. A lovas parasztfiúk beleüt­köznek az őrjáratba, amely a szemle útán lefelé tart a hegyről. ,— Arra mentek, arra! — Hányán voltak? — Kik voltak? A csendőrtiszt megjnutaItat­ja a kosarat a töltényhüve­lyekkel : — Csak art tudjuk, hogy nyolcszáz lövést adtak le. Egy útközetreválót! ' — Egy ütközet, amelyben FELICE CHILA.NTL Három %á*%lót Salvatore Giulianónak 4 NOGRAD m 1974. októb«r 15., k«dd ' | nos lesz, mert hallgatóink között sokan vannak, akik az ország más tájáról jöttek és megismerkedhetnek a megye felszabadulásával, fejlődésé­vel. Talán többen lesznek, akik maradnák, a mi üze­meinkben, gyárainkban he­lyezkednek el. Szórakozásuk pedig olyan természetes igény, amit az ötletekkel • feltöltött Lakatár Mária mindenki megelégedésére rendkívül jól elégít ki. Én is örülök, hogy diákjaink megtalálták a le­hetőségeket, s élnek vele.” — Mit jelent. Lakatár Má­ria, a klub vezetője számára ez a munka? — Akkor vagyok elégedett, amikor látom a nevető, kipi­rult arcokat. Érzem, hogy nem felesleges, amit csinálok, és ez nagyon jó érzés. Itt a szemek magukért beszélnek. Minden jól sikerült klubnap után -nő bennem a lelkesedés. Szeretek örömöt, jó kedvet varázsolni az arcokra. Ha ez síkéiül, akkor boldog vagyok. A boldogság jogos. Elisme­rő 'szavak dicsérik a klubot. Csak látni kell, ahogyan itt szórakozik sokszor nemcsak a diák a diáikkal, de diák a ta­nárral, egymás megismerése érdekében. A klubvezető pe­dig már nem egyszerű kultú- ros, hanem valósággal Alis népművelője” társainak. * Bátki Ildikó csali az egyik fél lőtt! , ■ — kiáltja egy izgatott fiatalem­ber. Alkonyodik. Piana dei Gre- ciben a csendőr ezredes a le­tartóztatottakat vallatja. Köz­tük van néhány vidéki uracs­ka meg maffiás, ellenző® vá­szonsapkában, aztán pár csősz. A rendőrség előtt nagy tö­meg áll, parasztasszonyok, parasztemberek. — Igazságot! Igazságot aka­runk ! A házak árnyékából, a fé­lig bezárt ajtók mögül sírás, jajgatás hallatszik, a halotta­kat virág borítja, a sebesültek szalmazsákon fekszenek, a lo­vak és az öszvérek mellett. Csendőrök kíséretében lép a rendőrség épületébe a há­rom vadász, akiket a bandi­ták fönt a hegyen fogtak el, jön a prostituált is a három fia tál emberrel. Jöttükre a tömeg izgatottan kiabál: — Beszéljetek! Beszéljetek! — Adjátok föl a gyalázato­sakat ! — Ne féljetek! — Vigyázni fogunk rátok! Két bandita, Cucinella és Candela most ér Montelepré- be. Egy kihalt tanyán hagyták a lovakat, gyalog indulnak haza. Találkoznak egy kecs­Két gyerekkel egyedül Modem, nagyméretű csalá­di ház áll a falu szélén. Való­sággal húzza, vonja magára az ember tekintetét. Benyitunk az udvarra. Élesen csikordul a vaskapu. A földszinti kony­hából fekete ruhás fiatalasz- szony siet elénk, zavart cso­dálkozással. Bemutatkozunk, özvegy Molnár Sándomé la­kik itt Mátraalmáson. ebben a szép faluszéli házban, két apró gyermekével. Szívélyesen tessékel be a házba. — Négy évvel ezelőtt épí­tettük — meséli. — OTP- kölcsönt vettünk fel rá, és jól keresett a férjem is. Na­gyon tetszett neki ez a hely. Én talán szívesen mentem volna más faluba, közelebb a vasúthoz, de ő nem akart jönni. Itt született, én is.., Itt élnek, illetve éltek a szü­léink is. Ragaszkodott eh­hez5 a földhöz. Akiről szó van: Molnár Sándor vájár, 27 évet élt. Egy kőomlás során olyan sú­lyosan megsérült hogy a gondos orvosi kezelés sem tudta megmenteni. Olyan hi­hetetlen volt mindenkinek, aki ismerte, hogy az életvi­dám. erős fiatalember nincs többé. Felesége, ez a töré­keny. tiszta arcú asszony túl­jutott már a tragédia első, szívettépő. mindent elöntő fájdalmán. Az emlékezés azonban még mindig nagyon nehéz. Időnként elhalkul a szó. erőt gyűjtve meg-meg- áll, majd újra nekilendül. — A szüleimnek és a nő­véremnek, nagyon sokat kö­szönhetek. A nehéz órákban mindig mellettem álltak, mindenben számíthattam rá­juk. Ez erőt adott Most is segítenek, a házkörüli mun­kákban is. Mert a két gye­rekkel van ám dolog elég. Sanyika hatodik évében jár, nagyon eleven gyerek. Norbi- ka egyéves lesz nemsokára, ő kis ügyettenke még. Norbik® — vagy legénye- sebben Norbert —. a kisfiú kepásztorral, aki szintén ha­zafelé tart: — Szomjasak vagyunk, paj­tás. Adj egy csésze tejet — kéri Cucinella. *— Honnan jöttök, kereszté­nyek? — A Portelláből. A pásztor ijedten néz kö­rűt Aztán lehajol és megfej egy kecskét, a keze remeg. — Sokat fecsegsz, pajtás — morogja Candela Cucinellá- nak. Az ezredes körözöttek és szökevények fényképét mutat­ja a vadászoknak. A lány meg a fiatalemberek is megnézik. Végül az egyik vadász megáll az egyik körözött fényképénél. Giulianó az. Az ezredes a fényképek fö­lé hajló három férfit szemlé­li. Mintha tétováznának. Rá­ismertek a képre, de nem merik megmondani. A taszít biztatja Őket, beszéljenek. És pár pillanatnyi súlyos csend után az egyik vadász húzó­dozva megjegyzi: — ö volt a vezérük. — Látni akarta az igazol­ványunkat — teszi hozzá a másik. — Világos esáköpeny volt rajta. mítsem tudó kényelemben, békésen szundikál. Kellemes langyosság lengi be a kony­hát. A kötélen gyerekholmik száradnak, a kályha melletti nylonzacskóban gomba asza- lódik. A sarokban televízió, hűtőgép. A falakor? kovácsolt tartókban zöld virágok füg­genek. Kedves, lakályos he­lyiség. Assaonyi kezek féltő gondosságáról vall szótlanul is minden. A kredenc üvegét családi fotók díszítik. Az el­múlt Idők, egy-egy elkapott pillanat néma tanúi. Az el­hunyt férj, fiatal, derűs arca jóságosán tekint ránk több oldalról is. — A bányára Igazán nem mondhatok semmi rosszat — folytatja az asszony. — Na­gyon rendesek voltak velem. Rendezték az özvegyi nyug­díjamat, elvégezték a ház külső pucolását. A nyáron, vagy két hétre eljött Szabó Endre szocialista brigádja, amelyikben a férjem Is dol­gozott. Jó emberek voltak. Szépen rendbe tettek mindent. A családnak jól esett ez az emberi, elvtársi figyelmesség; Molnár Sándor munkájával rá Is szolgált erre. Fiatal k<> ra ellenére kiváló dolgozó volt, bányamentő. Példákéit állhatott a fiatalok előtt. A nagyobb fiú valóságául berobban a konyhába. A szomszédba játszott, arca Di­rit maszatos. Jöttével egv- szere megtelik a helyiség. Nyugtalan, örökmozgó gye­rek, valóban — ahogyan az édesanyja mondta — magvon eleven. Bátyja jelenlétére, mintha megérezte volna ér­kezését, a kisfiú is megmoz­dul} kinyitja szemét. A gyors ébredés kábulatában néz .kö­rül, aztán a legmozgékonyabb emberen, a testvérén állapo­dik meg a tekintete. A ma­mának egyszerre megsokaso­dik a dolga. Előveszi a képes­könyvet. hogy meséljen a gyerekeknek. Mi azonban még gyorsan megkérdezzük, tud­va, hogy a két gyerek mel­lett ránk már nem sok idő juthat: — Mik a jövőbeli tervei? Először meglepődik a kér­désen, aztán válaszol: — Különösebben nem gon­doltam még semmire. A gye­rekek, at kerti munka egye­lőre megfelelő elfoglaltságot jelent számomra, jól leköti az időmet. Meg aztán itt a tévé. könyveim is vannak, elszóra­koztatom. Aztán gyakran ké­zimunkázom. Nem járok se­hová, de tudja, most még. ha lehetne sem. mennék szí­vesen ... Nagyon nehéz egye­dül, A kanuig kísér, karján a legkisebb gyerekkel. Minden jót! — Búcsúzunk egyszerű őszinteséggel. — Minden jót! — ismétli a fiatalasszony, és hozzáteszi: — Ha letelt a szülési szabad­ságom, visszamegyek dolgoz­ni. Jó szakmám van. él adó vagyok itt. az élelmiszerbolt­ban. Sulyok László Mai tévéajánlatunk 20.00: Egy nap tavasz. Tv­íiim Vaszilij Suakin novellá­jából. Ez év október elsején elhunyt kiemelkedő tehetségű szovjet író, filmrendező és színész emlékét eleveníti fel a televízió e novella képernyő­re vitelével. (Suskin néhány hónappal ezelőtt bemutatott filmje, a Vörös kányafa nagy nemzetközi visszhangot kel­tett a szovjet élet realista megjelenítésével. A film meg-, nyerte az idei szovjet film- fesztivál első díját is. Az Egy nap tavasz fiatol hőse Satyop- lia, kocsmai verekedésért né­hány hónapos börtönbünteté­sét tölti. A tavasz közeledté­vel nem,bírja a börtön kötött­ségeit, s visszaszokik falujába — bár tudja, hogy ezért újabb büntetés vár rá. De mégk megszökik, hogy lássa az er­dőt,'a kék eget, a virágzó fá­kat. A főszerepet Madaras József játsza. A Sztyopka cí­mű novella, amelyből a tv- film készült Suskiin magyarul megjelent Kígyóméreg című kötetéből való. ART KINO előadás HÓSZAKADAS Színes magyar filmdráma Irta: CSOÓRI SÁNDOR Fényképezte: SARA SÁNDOR Rendezte: KOSA FERENC Főszereplők: MARIA MARKOVICOVÁ. SZABÓ IMRE és HAUMANN PÉTER Bemutató: Balassagyarmat, Madách Filmszínház október 16. CFolytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom