Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)
1974-10-15 / 241. szám
1 „Nógrádiék — Hevesben Harminc érc történi « * ' Műszakváltás a mátrai hegyek között, Recsk határában: Kis bányászcsapat kászálódik elő az ércmező fölött terpeszkedő, új aknatoronyból, s caplat az őszi sárban az udvaron át az öltöző felé. Sisakjukban, bö gunu- aneugjukban nézhetné az idegen akár valamiféle űrhajósoknak is őket, akik az imént hagyták el rakétájukat... A naiv hasonlaton derül a társaság, jóllehet — mondják — talán van benne valami igaz. Ha nem is éppen a kiiövőállomástól, mindenesetre az alsó aknaszint- röl valóban nemrég startoltak. s a bolygóközi járműveknél ugyan kisebb sebességgel, de csak megtettek „bödönjük- kel” — a szakma sajátos szállítóeszközével — egy jókora utat. Mert tulajdonképpen az üzem — egyben pedig az ország — legmélyebben levő munkahelyéről érkeztek. . • ludiát járt brigadéros Nógrádi Sándor nevét viseli a szocialista brigád, amelynek tagjaival találkozunk. beszélgetünk. Mi több: a csapat — mint magyarázzák — kétszeresen is nógrádi, hiszen általában a szomszédos megyéből verbuválódott. Büszkén emlegetik ez utóbbit is, s megvan az oka: odaát a „szűkebb hazában” nemegyszer hallattak magukról. Voltaképpen ott kezdték „jegyezni” őket. A Katalin-aknai teljesítménynél — amelynek uz országos sajtóban is visszhangja volt —, meg a szorospataki vágathajtásnál, ahol 65,5 métert haladtak egyetlen hónap alatt, míg masok, másutt örültek az ötvennek is... Nem véletlen, hogy Dimák Lászlót, és a brigád mostani vezetőjét. Nagy Károlyt annak idején „beválogatták” az indiai különítménybe is! Az indiai küldetés — majdnem evvéni téma. A főszereplői kicsit megcsendesednek, amikor szóba kerül. Láthatóan jobban szeretnék, ha mások beszélnének róla. Helyettük. ; — 18 hőnapos vállalkozás volt ez a részünkről — emlékeznek szerényen —, egy bánya nyitásánál segítkeztünk. Szép munka volt, sok barátot szereztünk. Nem felejthetjük eL.. Recski rekordok A brigád — az üzem három műszakban dolgozó, legnagyobb csapata — 1976. április 1-én látott feladatához Recsken. Fúrtak, robbantottak, szállítottak, betonoztak, szereltek: úgyszólván mindenféle munkát végeztek, ami csak adódott... Nem volt könnyű a munka, hiszen szokatlan vállalkozásról volt szó, s ráadásul előbb meg kellett ismerkedniük a segítségül kapott új szovjet gépekkel, berendezésekkel is. Ám végül is megint sikerült. Olyannyira, hogy a szerszámokat gyártó cég képviselője — a brigád Sztaniszlávja — nem győzött csodálkozni. Tavaly májusban például az átlagos 35,5 helyett 70 méteres előrehaladást is mertek ígérni, ám 82 lett belőle. HuszonA hétköznapok közélete Szólamok nélkül... Senki nem, vitatkozik azon, hogy manapság jobban érdekli az embereket közéletünk alakulása, mint néhány évvel ezelőtt. Nemcsak a fontos, az egész országot érintő belpolitikai események, hanem a szü- kebb pátria, a község, vagy város fejlődése. Ez ípy van jól. Mindennapi életünk, a munkánk, családunk, ügyes-bajos dolgaink ezernyi szállal fűznek mindenkit lakóhelyéhez. így válik természetessé, hogy a tevékeny, körülnéző, a közért valóban tenni akaró emberek a város-, vagy községfejlesztéssel foglalkozó vitákon, a tervek megbeszélésén vesznek részt. De felszólalnak az ellátást, vagy szolgáltatásokat érintő fórumokon is, kifejtik nézeteiket, ismertetik jó vagy rossz tapasztalataikat. Mindezért nem jár fizetség, sem különösebb elismerés. De a javaslatok alapján a rossz módszereken változtatni lehet, és akkor már rögtön van értelme a: ott töltött időnek. Mindezekben kell kezdeményező szerepet vállalnia a népfrontnak. A maga sajáVEGYÉPSZER Gépgyártási Igazgatóság salgótarjáni gyáregysége AZONNALI BELÉPÉSSEL felvételt hirdet az alábbi munkakörök betöltésére: szerkezellakatos általános lakatos, géplakatos (clőrajzoló- lakatos). hegesztő, betanított hegesztő, esztergályos, marós. gyalus. kazánkezelő. segédmunkás (gépre betanítunk). Korszerű minden igényt kielégítő üzemünkben jó kereseti lehetőséggel várjuk a jelentkezőket a fenti munkakörök betöltésére. Jelentkezés levélben, vagy személyesen a gyáregység munkaügyi osztályán. Salgótarján. Rákóczi u. 249. tos eszközeivel és lehetőségeivel. De — és ez nagyon fontos — nem úgy, hogy gyarapítják az értekezleteket, üléseket, jegyzőkönyveket és határozatokat. Szólamok, sokszor hangoztatott frázisok nélküli napi munkára gondolunk elsősorban. Amikor mindenki jól és becsülettel ellátja a feladatait. Sokszor és sokat hangzott el, hogy szükség van a munkások véleményére, arra a friss szellemre, újszerű látásmódra, amelyet magukkal hoznak. De nem úgy, hogy évente egyszer összehívják a bizottságok a népfrontba beválasztott munkásokat, és ezzel úgy érzik, eleget tettek a kívánalmaknak. Még nem elég élő és mély a kapcsolat, ennek a legjobb módjait kell megtalálni. A népfront valóban minden emberhez szól, különféle foglalkozású, végzettségű, érdeklődésű állampolgárokhoz. Ezért szükséges korszerűbbé, ötletesebbé, a valós igényeket szolgálób- bá tenni a rétegpolitlkai munkát. Ma már nem ugyanazok a■ gondok — sajátos problémák foglalkoztatják az embereket —, mint tíz, vagy öt évvel ezelőtt. Ehhez pedig alkalmazkodni kell. A különféle fórumokon elhangzott felszólalásokat, felvetéseket pedig minden esetben kövesse intézkedés. Ha másként nem, hát a népfront továbbítsa a kéréseket, vagy panaszokat az illetékesekhez, ahol mód van változtatásra, avagy szigorú közbeavatkozásra, így valóban rangot kapnak a javaslatok ... Az is igaz, hogy gyakran hadilábon állunk az eredmények elismerésével. Többet beszélünk a fonákságokról, melléfogásokról, megoldásra váró tennivalókról, mint a valóban meglévő szép és jó dolgokról. Pedig, ugye, milyen sok van? Nem ömlengést várnak az emberek, hanem józan, okos dolgokat. Ez mindenképpen segít, előbbre visz és’ összehasonlításra is kitűnő alkalom. Mégpedig szólamok nélkül. .. Cs. E. nyolc nap alatt. így aztán december végére túljutottak az ezren, az idei augusztus 28- án, délelőtt pontban háromnegyed 11 órakor — kereken három hónappal a tervezett határidő előtt — elérték a tervezett szintet. Teljesítették a megbízást. — Kongresszusi ígéretünk volt ez — magyarázza a brigádvezető, csak természetes, hogy álltuk a szavunkat! , A csapat másik arca A 64 tagú „Nógrádi Sándor” Szocialista Brigád persze nemcsaa az emiiieUek miatt szolgáit rá ezustjelvénycre. A csapat — amelynek egyébként a tagjai kózul is számosán kitüntetettek: a Munka Érdemrend ezüst fokozatának tulajdonosa május óta Nagy Karoly, mások pedig a szakma, az üzem kiváló dolgozói — megszokott feladatainak teljesítésen túl rendszeresen társadalmi munkát is végez. Segíti a recski és a mátrave- reuélyi gyermekintézményeket. tagjai házépítésben támogatják egymást, s önkéntes véradásokon vesznek reszt. Az elmúlt évben például — miután a Bányászati Aknamélyítő Vállalatnál vietnami akciót kezdeményeztek — kétszer is tű alá tartották a karjukat. — Általában több szakmájuk is van már, mégsem hagyják abba a tanulást — dicséri őket Séber István párttitkár — szakmailag, politikailag egyaránt iparkodnak továbbképezni magukat. S azon vannak, hogy'a hozzájuk beosztott újabb munkatársak is hasonlókká váljanak. — Nyolc vagy tíz faluból járnak be, s három harmadban dolgoznak, de mégis úgy intézik, hogy időnként azért találkozhassanak — beszéli Ipolyi Pál szb-titkár —. ne maradjanak le semmiről. Indultak a szocialista brigádok szellemi vetélkedőjén is, amelynek vállalati döntőjén ugyan csupán a 4, helyen végeztek, de az iparági másodiktól mindössze egyetlen ponttal maradtak le! Becsületes, jó kollektíva. igazán szeretjük őket mindannyian. A brígádtagok zavartan hárítják el magukról a sok dicséretet. Látszik rajtuk, hogy amit csak tesznek. mindent természetesnek vesznek, napnap után. Mert — így szokták meg. Bányászok... (Gyóni Gyula) Végzetes nap 1944 őszén Horthy-Magyarország a „náci birodalom” utolsó csatlósa, katonai helyzete kritikus. Október első napjaiban a szovjet csapatok felszabadították Békés, Csongrád megye nagy részét, október 11-én szabad már Szeged is, sőt, a szovjet egységek átkeltek a Tiszán. Debrecen térségében pedig ezekben a napokban kezdődött a közép-európai harcok egyik legnagyobb tankcsatája, amelynek győzelmes kimenetele után nemcsak az egész Tiszántúl szabadult fel, hanem megnyílt az út Szlovákia felé. Ezek után szeptember végén—október elején Horthy és klikkje is kénytelen belátni, hogy Hitler képtelen feltartóztatni a szovjet hadsereget, de azt is, hogy nincs remény a nyugati hatalmakkal különbékére, még csak jelképes angolszász ejtőernyős egységek magyar földre érkezésére "sem. Egy lehetőség van csupán: a Szovjetunióhoz fordulni, fegyverszünetet kérni és segítségével szakítani és szembefordulni a nácikkal. Horthy — hosszas huzavona után — végül is szeptember végén fegyverszüneti delegációt küldött a Szovjetunióba, majd lépéseket tett a kiugrás végrehajtására. Tárgyalt az átállásról belső bizalmasaival és a Magyar Fronttal Is. Sajnos, e megbeszélések után még a beavatottak is inkább sejtették, hogy készülőben van valami, mintsem ismerték volna teendőiket. Még saját kormánya is csak október 14-én este, illetve 15-én tudta meg, hogy Horthy fegyverszünetet kért a szovjet kormánytól, azt pedig még szűkebb környezete előtt is elhallgatta, hogy Faraghó tábornok Moszkvában az előzetes fegyverszünetet október 11-én, hozzájárulásával alá is írta. így nem véletlen, hogy október 15-én a déli órákban a magyar rádióban elhangzó kormányzói proklamáció váratlanul és jórészt felkészületlenül érte a kiugrást szorgalmazó és vállaló katonai és politikai erőket. „Ma már minden józanul gondolkodó előtt kétségtelen, hogy a Német Birodalom ezt a háborút elvesztette — hangzott a proklamáció. Olyan nép, amely egy, már elvesztett háborúban szolgalelkűséggel, idegen érdekek Védelmében utóvédharcok színterévé engedné tenni apáitól örökölt földjét, elvesztené a világ közvéleménye előtt megbecsülését” — fogalmazta meg Horthy a meztelen igazságot. A kormányzó azonban még a proklamációban is hű maradt önmagához, pm'vor bejelentette: „elhatároztam, a magyar nemzet becsületet megőrzőm a volt szöv. I “gessel szemben is ___ Ezért közöltem-a Német B irodalom itteni képviselőjével, hogy ellenfeleinkkel előzetes fegyverszünetet kötünk...” Közben teljesen megfeledkezett arról, hogy a hadsereg és a demokratikus erők feladatait, a kiugrás sikeréhez feltétlen szükséges intézkedéseket is meghatározza. Amilyen példátlan felelőtlenséget és tehetetlenséget tükröztek az előkészületek, olyan kétségbeejtően tragikussá váltak a következmények. Hitler okulva a romániai fordulatból, jó előre felkészült a Horthy-féle kísérlet elhárítására: A fővárost német csapatok vették körül. Mozgósították utolsó támaszukat, a nyilasokat és felkészültek a Vár fegyveres elfoglalására. A nyilas puccs könnyebben sikerült, mint a nácik és lakájaik remélték. A hadseregnek szóló kormány, zói titkos hadparancsot nem továbbították, a vezérkar, a tisztikar nagyobbik része áruló lett, a nácik és a nyilasok oldalára állt. A Magyar Front, amely október 17-ére mozgósított, még felkészületlen, tehát tehetetlen volt. így németek és nyilasok birtokába került pár órával később a hatalom. A háborúból való kilépés kudarca végső soron tehát nem annyira a túlerő, hanem a felkészületlenség, a múlttal való határozott szembenézés félelmének következménye. A proklamáció után néhány órával — ugyancsak a rádióban — elhangzott Szálasi hetekkel előbb készült hadparancsa, amely a nemzet „legteljesebb erőkifejtését” helyezte kilátásba a németek oldalán. „Harcunk alapelve: vagy megsemmisítünk, vagy megsemmisülünk. Más alapelvét nem ismerek el se józannak, se tárgyilagosnak” — mondotta Szálasi. S már csak a szörnyű színjáték utolsó felvonása, tragikomédiája volt hátra: Horthy saját és családja biztonsága érdekében hajlandó volt az „alkotmányos” látszatot eljátszani, a proklamációt visszavonni és lemondani államfői tisztségéről Szálasi javára. Ilyenformán került október végzetes napjaiban az utolsókat vonagló magyar fasiszta rendszer kormányrúdja a nácik leggátlástalanabb kiszolgálója, a nyilas söpredék közébe. Pintér István Tollhegyen: reklám és ízlés (Megjelent a Heves megyei Népújság 1974. október S-i számában.) örvendetesen gyarapodnak Balassagyarmaton is. az új szaiküaletek, épülnek áruházak nagyobbodnak a régi kirakatok. Korszerű portálok, fényes vitrinek növekvő sora kínálja az árufélék sokaságát. főleg a belvárosban. Most mégse erről az árubőségről és az eladók udvariasságáról szólok (sajnos ez a téma ellenpéldákra is „ihletne” hiánycikkekről. nem képzett és udvariatlan eladókról, elhanyagolt kirakatokról is lehetne beszélni). Most a kirakatokat vettem ezemügy- re. azokból is különösen, kettőt. Az egyik az Óra és Ékszer NV gyarmati üzlete, a másik a Nógrád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat Ulatszerboltja, illetve ezeknek a kirakatait. Az elsőt rutinos fővárosi kirakatrendezők tervezik meg és csinosítják. rendezik Át elég gyakran, de mindig nagyon ízlésesen, vonzóan. Érthetően nagv közönségsikert és forgalmat ér el az óra- és ékszerüzlet. A második kirakatot, az illatszerét gyarmati fiatalember, Nagy Gyula szokta „kozmetikázni”. Most is szép árut mutat be, sok ötlettel. Remekelt a dekorációval, a kékre festett kapor- és bógáncs- csokorral. Ügyes reklámeszköz a virág illatú, növényi eredetű bőrápoló, szém'tősze- reket így megkomponálni. Ez a fiatalember. de a többi gyarmati dekoratőr, kirakatrendező is nem egysfeer adták már tanújelét annak, hogv értik mesterségüket, jól értik a 1 eg]: ülő nb ti zőb b áruií kihelyezését és rendezési módjait. Ismerik a kirakat szerepét, a reklám hatását a vásárlókra és az áruforgalomra. És az említett két kirakat is ezt példázza, a fővárosi és a gyarmati kirakatrendezők egyformán jól tudják szolgálni a reklámot és az ízlést. — elekes — ywv-vu Mérlegvonás — tanulságokkal A jövőben kétévenként rendezik EBBEN AZ ÉVBEN — szeptember 5-től 15-ig — először rendezték meg megyénkben a nógrádi kereskedelmi napokat. Az ország más vidékein már hagyományos, kiforrott, meghatározott célok figyelembevételével tartott vásárok sorozatát igyekezett bővíteni a megyénkbeli is — több-kevesebb sikerrel. Az eseménysorozat megrendezésére, szervezésére alakult operatív bizottság nagyon helyesen, . a párt és a kormány népesedés-, nő- és kereskedelempolitikai célkitűzéseinek elsődleges szem előtt tartásával egy sor egyéb. aktuális feladatot is napirenden tartott. Mindenekelőtt az áru- kapcsolatok bővítése révén az áruellátás színvonalának emelésére, az, új fogyasztási cikkek iránti érdeklődés felkeltésére, a fogyasztási szokások helyes irányba történő befolyásolására, a közízlés és a vásárlási kultúra fejlesztésére és a korszerű értékesítési módszerek széles körű megismertetésére törekedtek. A kiskereskedelmi és vendéglátóipari rendezvényeken a korszerű háztartás és az egészséges táplálkozás fejlesztését kívánták előtérbe állítani, összhangban a párt és a kormány nőpolitikái határozataival, az idegenforgalmi rendezvényeikkel pedig szerették volna ráirányítani az érdeklődést megyénk munkás- mozgalmi, történelmi, nép- művészeti hagyományaira, természeti adottságainkra és fejlődő iparunkra. A kereskedelmi napokat egyfelől pozitívan értékelhetjük. Élelmiszer szakmában 48, az iparcikkben 16, a vendéglátásban 36, a ruházati • szakmában 9, az idegenforgalomban 5 rendezvényt bonyolítottak le, s mellettük még országos jelentőséggel bíró tanácskozások és konferenciák is napirendre kerültek. Ajándék- műsorral kedveskedtek a kereskedelemben dolgozó szocialista brigádoknak, kóstolóval egybekötött bemutatók egész sorozatát rendezték, és az ételrecept-pályázat segítségével új tájjellegű ételekkel gazdagították a választékot, régi, elfelejtett palóc különlegességeket kutattak fel. Bőséges volt az árukínálat, előzékeny a kiszolgálás, és a vásárlók gyakran mondogatták: bárcsak egészéven át tartanának a kereskedelmi napok. ÉS EZZEL MÁR mintegy a kereskedelem jelenlegi helyzetére Is utaltak: nemcsak 10 napon át, hanem egész évben — ba nem is ilyen mérvű, de hasonló — áruellátásra volna szükség. A kereskedelmi napok értékelésén Is — amelyet Nyerges János, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője tartott — megalapozottnak tartották az ilyen irányú észrevételeket és felhívták az illetékesek figyelmét: a rendezvénysorozat befejezése után még nagyobb figyelmet kell szentelni az ellátási színvonal alakulására, mert az elért sikert csorbítja az ellátásban bekövetkezett meny- nyiségi és minőségi visszaesés. Nem tíznapos örömünnep a kereskedelem; bár tudjuk, a dolgozók rendkívüli erőfeszítésekét tettek, mégis természetes elvárás, hogy -— példán ' — a zöldség- és gyü- müicsellátás ugyanolyan nívójú legyen, mint a kereskedelmi napok ideje alatt. Még jobb ellátást kell biztosítania a MÉK-nek, hiszen az egyik erősen negatív tény volt: részt sem vett a rendezvénysorozaton, az árut javarészt alföldi termelőszövetkezetek biztosították, A bemutatóik sorozata nem reprezentálta eléggé megyénk mezőgazdaságának, iparának, lendületes fejlődését; a nagyüzemek közül önálló kiállításra is csak a Romhányi Építési Kerárrviagyár és a ZIM salgógótarjáni gyára vállalkozott- Hiányzott Nógrád textil- és könnyűiparának jelentkezése is. Nem sikerült kamatoztatni elképzeléseit az idegenforgalmi szerveknek sem: az Idegenforgalmi Hivatal a műsorfüzetben meghirdetett programok közül mindössze egyetlen palóc túrát tudott csak szervezni, amely nagyrészt az elégtelen propagandára* a szervezés hiányosságaira vezethető vissza. És itt megfontolandó: ha már a kereskedelmi napok kulturális oldalát is szeretnék kidomborítani, nem. segíthetett -volna-e ebben az IBUSZ, vagy az Express Utazási Iroda is? Nem volt kielégítő az or-‘ szágos szintű propaganda sem, s bár ennek oka inkább objektív, a jövőben — ha igazán szeretnénk, hogy ez alkalomból megyénket is megismerjék — e területre még nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Hasonlóan nagy feladatot jelent, s több figyelmet kell szentelni a későbbiekben a vidéki, kiemelt 'településeken történő rendezvények megszervezésére is. A KÉSŐBBIEKBEN — ír- >tuk, mert ezentúl kétévenként — legalábbis az előzetes elképzelések szerint — rendezik majd meg a nógrádi kereskedelmi napokat Reméljük, a legelső tapas * talatainak okos hasznosító.- ysSL K, Gy. NÓGRÁD - 1974. október 15., kedd 7
