Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)

1974-09-28 / 227. szám

Irány az Iskola — Érsekvadkerten H kulcsár felv. Mai tévéajánlatunk 20.35: Méltatlan öreg hölgy, Francia film Bertolt Brecht novellája nyomán. Brachtet, mint drámaírót, mint a mo­dern színház atyját tartja szá­mon a közvélemény. Nem vé­letlen, hogy novelláiban is sok a drámai elem, a színpadra, filmre kívánkozó rész. A francia Rene Allio készített filmet abból a Brecht-novellá- ból, amely Berthe Bertiniról az dreg hölgyről szól. Aki mél­tatlanná válik álszent, maradi környezete előtt. Aki látszólag megrendülés nélkül tudja Vi­sel ni váratlan özvegységét, aki most már a maga életét akar­ja élni. S felnőtt gyerekeitől részvét helyett némi anyagi támogatást kér, vár. Az el­avult társadalmi hagyomá­nyokkal szakító, az emberte­len szokásokat tiszteletben nem tartó öreg hölgy így vá­lik a világ szemében méltat­lanná. Brecht —- itt is, mint színpadi műveiben oly’ gyak­ran a képmutató társadalom­mal fordul szembe. Rokon­szenvesnek, bátornak, meg­nyerőnek ábrázolja a konven­ciókkal szakító öreg hölgyet. A címszerepet Sylvie, a fran­cia filmművészet 79 éves nagy öregje játssza magóvalragadó- an. Ezért az alakításáért 1965- ben a Rio de Janeiró-i film- fesztiválon a legjobb női ala­kítás diját nyerte el. Múzeumi és műemléki hóoap ’74 A múzeumi és műemléki hónapot minden esztendőben októberben tartják. Ilyenkor az ország valamennyi múzeu­mában megélénkül az élet; t örténelmi, irodalmi, képző­művészeti és régészeti kiállí­tásokat rendeznek, szakmai tanácskozásokat, ismeretter­jesztő előadásokat szerveznek. Az idei múzeumi és műemlé­ki hónap országosan várható eseményeiről Gönyei Antal, a Kulturális Minisztérium mú­zeumi főosztályának vezetője tartott sajtótájékoztatót szep­tember 27-én, a MUOSZ Rózsa Ferenc termében. Tematikus filmkíub­program A salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ az 1974/75-ös tanévre temati­kus filmklubmüsort állított össze a városban tanuló kö­zépiskolások számára. A be­mutatásra kerülő filmek jó része nemcsak esztétikailag, hanem filmtörténetileg is ér­tékes alkotás, kitűnően szol­gálja a fiatalok művészi ízlé­sének pozitív formálását, a szabad idő hasznos eltöltését. A filmek az irodalom, a szín­ház, a képzőművészet, a zene, a tánc, a politika és a tudo­mány területeit ölelik fel, s a sorozat végül az Eisenstein rendezte Patyomkin páncélos és Kósa Ferenc Tízezer nap című filmjének bemutatásá­val a részletek szintézisét ad­ja. A középiskolai filmklub- program október 17-én kezdő­dik a Shakespeare drámájából készült V. Henrik című angol filmmel, amelynek rendezője és főszereplője: Laurence Oli­vier. Az előadásokra bérlete­ket hoztak forgalomba, ezek a művelődési központ pénztárá­nál és az iskolai szervezőknél vásárolhatók meg. Az elsőt, Szabady Veronika keramikus kiállítását a főtér újannan kiképzett területén, szabadban rendezték. E tér tervezői,' létrehozói már kivá­lóan fogták fql a kérdést, hogy a volt megyeház terje­delmes, szép épülete előtt „fórumot” alaaítsának ki, el­bontva egy-két omladozó há­zat, és meghagyva a padok­kal zoldelő füvet, a fehér nyírfát is megkímélve. A Vá­ros lakóinak zöme ünnepna­pon és hét végén úgyis itt szokott összejönni, eszmét cserélni, ügyes-bajos dolgai­kat megbeszélni és vitatkozni. Nos, látoga­tott környezetben nyitotta meg nemrég Lombos Márton tanácselnök szép számú közön­ség jelenlétében a bemutatót, amely az új városközpont át­adását is jelentette. Maga az a tény, hogy a nagyméretű térben a kertdíszítő kerámiák, a zöld fű között emelkedtek ki, és nem zárt terembe zsú­folva, hanem körüljárhatóan, nagy távolságból is élvezhe­tőéi voltak, kiemelve e mű­vek amúgy is erőteljes, öntör­vényű formabiztonságát. Először, bevallom, amikor 'távolról láttam őket, alig akartam elhinni, hogy kerá­miákkal állunk szemben. Csak az lepett meg, hogy a feketére koptatott nagymére­tű női fej, mintegy a földből nőtt ki, vagy az ugyanúgy fekete színben tartott akt, távolról fekete márványnak hatott. Kedve támadna az embernek, ha a művésznő ezeket az erőtdf és ötlettől sugárzó, olykor női formákra emlékeztető,, vagy abból kiin" dúlt játékos alkotásokat itt felejtené, hogy akkor örökké játszadozhatna a szemünk rajtuk. Amúgy is kérdéssé vált hazánk nagy „átépülésé- vel” és fejlődésével kapcsolat* ban a kerti szobor. Ideje lenne, hogy lakosságunk a kerti törpék helyett átváltana a mai kor formavilágának megértésére és a giccsból a mesterművek vásárlására, sa­ját kertjük díszítéséül. Szabady Veronika felszaba­dult íoimagazdag szohorke- rámiái helyenként ókori han­gon szólalnak Anyaguk! dara­bos. mégis elegáns, a fejfur- mákról variáit tálak és N női figurák, fantasztikumba törő amphárák a realitástól a formai elvontság felé vesznek irányt, de ha meggondoljuk, hogy Szabady Veronika Bor­sos Miklós növendéke Volt az Iparművészeti Főiskolán, ez benne rejlett az itt kiállí­tott művek fejlődésében. Minden esetben ezek az alkotások rokonok a modern nyugati szobrászat törekvései­vel, annak amorf, természet­ben jobban beilleszkedő irányzatához sorolhatjuk. Szí­nezésük: szürkék. cikkerek. barnák, feketék, melyek jó) hatnak a természetes zöld fűben, oda is teremtette az alkotójuk őket. A másik kiállítás Czinke Ferenc grafikáinak a bemu­tatója, a volt megyeházán, az áttelepült Horváth Endre Ga­lériában nyílt meg, s október 10-ig látható. Fogarasy Béla kíséretében Komándy Gerson erdélyi népdalokat énekelt, meg kell jegyezni, jő válasz­tás volt a zenei folklór-meg­nyitó, mert Czinke Ferenc újabb lapjai is népművészeti indításúak. A kiállítást Be- reczky Lóránt művészettörté­nész nyitotta meg. A népművészettel kapcsola­tos lapok közé tartoznak Czinke Ősi szerszámok I.. II. lapjai is. Czinke festőként, mégpedig impresszionista fes­tőként kezdte a főiskolán 1946-ban. Ma grafikusként á1- lít ki, nagyméretű grafikai lapjai megdöbbenést keltenek a nézőben, ilyen például a Tömegsír, ahol erőszakkkal kiöntött vér valósága kísért. Technikai felkészültségét, úgy érzem, kemény akarattal, ko­molyan vett műhelymunká­val emelte olvan magaslatra, melyet itt látunk Technikailag szerintem a magas pontot az Egv mé'.”'* égető álma 1.. II.. III. színes nyomatsorozat képviseli ez a tóbibnyomásos eljárással ká- szült, hallatlanul feslői la), mintáival, áthatásaival a halvány rózsától a kékig, a szürke és tojásfehérre ág) zott, a kép alján elhelyezen­dő piros foltjával bizonyít arról, hogy Czinke Ferenc külföldi útjai további felszata- dulást hoztak művészetében. Én nem vagyok grafikus, hanem . festő és ez a három darab színvonalának finomsá­gában a festőszakma díszére is válna. Ugyanide sorolha­tó az Ősi szerszámok X., II. színes linónyomatok. Ez a kettő régi-régi szerszámokat midat be, mintegy formailag azon úton járva, melyen Bar­tók és Kodály kezdett a 20- as, 30-as években a népdal- gyűjtés terep. Itt említeném „Ünnep” I. zöld-feketébe játszó, itt-ott barna régi szerszámok alapján levő 2. lapját, Ünnep” II. vörös né­pi hangulatú dekoratív hatású lap. Költőien fejezi ki a „Ten" ger és pillangó” címet viselő, vagy témájában szintén a tengerrel foglalkozó Szirén születése című lapokról, me­lyek az Adriai-tenger élmé­nyeit jelzik. Kihangsúlyozza Bartókhoz fűződő művészeti kiindulását Homaga a Bartók I., II., III., IV. lapokban. Meg* győződéses politikai elkötele­zettségét a „Variációk egy Dózsa fejhez”, vörös-fekete- fehér lap eleveníti fel meg- ■rázóan. Felmerül a kérdés: ki az elődje Czinke Ferencnek. Czinke Ferencnél senki sem jut eszembe, leginkább néni alkotásokat, vagy zenei elő­döket érzek nála. Külön ki­emelem tűzzománcai közül a két finom ívelésű női fejét, szépen stilizált orrvonal, arc. egy húzással foltokban elkép­zelt kis műve ez új keletű műfajnak. Domináns színe a kék-vörös ellentéte, fehér gyöngyökkel berakottan. Jiinossy Ferenc Vélemények egy eszményről Ki a művelt ember? Ma az emberek tudásának, műveltségének kérdése szin­te állandó beszédtéma társa­dalmunkban. A műveltséget egyre többen az ember egyik legfontosabb tulajdonságának tartják. Művelt embernek lenni nálunk nem egyszerű­en sikk, hanem — az egyéni és társadalmi boldogulás ér­dekében — tudatosan vállalt törekvés, eszmény, életcél. De l ELICE CHILANTI: Három zászlót Salvatore Giulianónah 23. Ez a raagyfőnök egyébként gyakran jött át New Yorkból Szicíliába, és hamarosan vár­ható a tekintélyes Lucky Lu­ciano érkezése is. Giulianó- nak teliét — mondták —sem­mi. félnivalója nincs, csak győzelemre kell juttatni a ki­rályt. s akkor eljön a biztos szabadság. Persze könnyebb lett volna megoldani a banda problémá­ját, ha Giuliano hajlandó ki­vándorolni. ő azonban nem akarta elhagyni Szicíliát Sőt, Gelosóval, a fiatal ügyvéddel iparvállalatot akart alapítani, egy malmot tésztagyárral. Ez volt a leghőbb vágya. Mást nem kívánt, csak amnesztiát, kegyelmet, s aztán közönsé­ges gyáros akart lenni. Á népszavazásért folyó vá­lasztási kampány utolsó hetei­ben Giuliano összes embere —, s maga a bandavezér is — azt kérte a pász­toroktól, parasztoktól, hogy szavazzanak a monarchiára. Ez volt a második zászló, amely alatt a bandita „politi­kai tevékenységet» fejtett ki. A monarchia nem azt kérte tőle, hogy gyilkoljon: a ki­rály pártjának pénzre és propagandára volt szüksége, ősi, évszázados módon folyta­tott, vagyis félelemmel ma­nipuláló „propagandára”. És Giuliano a maga módján kö­vetelte a szavazatokat a ki­rály emberei számára. Aki félt tőle és aki még szerette, az úgy szavazott, ahogyan kí­vánta. És június 2-án egész „birodalmában” óriási többsé­get kapott a monarchia. Bi­4 NÓGRAD - 1974. szeptember 28.. szombat j rodalmának határain tűi azonban, San Cipirellóban, San Giuseppe Jatóban, Pianá- ban a köztársaságra szavaz­tak az agrárreformot követe­lő, földfoglaló parasztok és napszámosok. És a köztársa­ság győzött. Újabb zászló hullott porba: Giuliano megint a bűnöző életben találta magát, gonosz­tettei börtönében; elfogatópa­rancsok, vádak özöne zúdult rá, s mind súlyos bűnök miatt. Számláján váltság­díjért elkövetett emberrablá­sok, súlyosbító körülmények közt elkövetett gyilkosságok, rablások szerepeltek. Tekintélyes barátai a her­cegek, a „politikusok”. az „uracsok” a választások után nem mutatkoztak. Ám egyes jelek után ítélve a magas sze­mélyiségek ígérete — úgy látszott ,— továbbra is ér­vényben marad. A rendőrség különösebb odaadás nélkül folytatta megtorló hadjáratát a banda ellen. A köztársaság kikiáltása után pedig volt egypár hónapos teljes szünet is. Az alvilági bandák több­ségét fölszámolta már a maf­fia és a rendőrség. Azok is szétszóródtak, amelyek Giuli­ano védelme alatt álltak; a maffia azonban megtartotta a monteleorei bandavezémek tett ígéretét. Hiszen még min­dig veszedelmes erő volt. Most pedig, hogy Grozza Black, a nemzetközi maffia sötét hatalma ennyire érdek­lődött iránta, a nyugat-szicí­liai városi coscavezérek ma­guk is elhizanytalanodtak, hogy mit tegyenek vele. Közben a köztársaság alkot- mányozó nemzetgyűlése eltö­rölte a halálbüntetést. Egyes nyugat-szicíliai politikai ha­talmasságok sürgősen ^tudat­ták Giulianóval, hogy ők ve- rekedték ki Rómában a halál- büntetés eltörlését. Pasquale Sciortino. alvezér- és tanácsadó, gyakran látogat­ta Giuliano házát, és belesze­retett a bandita szép, fiatal húgába, Mariaraninába. Néhány Amerikából megtért maffia- vezér buzgón ápolta Sciortino szerelmi kapcsolatát. Pasqua­le és Gasparino Pisciotta állt a legközelebb Salvatore Giu- liamőhoz.- Pasquale jegyessége Marianninával még jobban megszilárdította helyzetét. Crozza Black tehát foglalko­zott a dologgal, és elhatároz­ta, hogy felhasználja tervei­hez mint közvetítő utat. A titokzatos nagyfőnök úgy tologatta a coscákat, mint a gyalogosokat szokás a sakk­táblán. Egyébként nem is volt nehéz dolga: Palermófoól New Yorkba minden csempészét, minden, titkos átkelés, a maf­fia minden fontos ügye tőle függött. (Folytatjuk). ki a művelt ember? Kit illet meg valójában ez a nem egy­könnyen osztogatott jelző? Mielőtt a látszólag egyszerű kérdésre válaszolnánk. hall­gassunk meg néhány véle­ményt. Keszeg Margit, az Ipolv Bútorgyár balassagyarmati telephelyének fiatal betanított munkása: — Én azt tartom művelt embernek, aki józan életű, nem iszik, nem verek­szik, rendesen végzi el a munkáját. Reznyik József bútorgyári betanított munkás: — Aki be tud illeszkedni a társaságba, ott normálisan viseLkedik. s magatartásával példát mutat a többieknek. Csohány Lászlóné. a salgó­tarjáni öblösüveggyár belföl­di csomagolója, két kisgyer­mek édesanyja: — Ki a mű­velt ember?... Aki szépen. inteEigensen beszél, megérti másak problémáját, nem néz le senkit. Aztán, ért a politi­kához és a kultúrához is. A művelt embernek ezekhez ér­teni kell. nem? Cservenák István asztalos: Aki a politikában, az iro­dalomban), a művészetekben tájékozott. Koncz József segédmunkás: — Szerintem a műveltséget a könyvek olvasása, a rend­szeres továbbképzés, az ál­landó többet • tudni akarás jelenti. Antoni Lászlóné belföldi csomagoló: — Akinek isko­lája van, az több mindenhez hozzá tud szólni. De nem­csak az iskolázottakat neve­zem művelt embernek. ha­nem azokat is, akik figyel­mesek mások iránt, nem be­képzeltek és segítik egymást. Povázson László géplakatos az öblösben: — Nemcsak az a művelt ember, aki mérnök. Iskola nélkül is lehet valaki az. csak értsen általában mindenféléhez, legyenek meg­felelő szakmai, művészeti is­meretei. hogy ne lehessen becsapni, önállóan gondol­kodjon. legyen véleménye a dolgokról. Nagy Béla, munkásból lett művezető: — A tanult és a mű­velt ember nem mindig ugyanaz. Megtörtént, hogy na­gyon kellemesen elbeszélget­tem valakivel, és csak utána derült ki véletlenül, hogv alig van iskolája. A műveltséghez intelligencia kell, könyvek ol­vasása. de ismerni kell a poli­tikai eseményeket is. hogv mi történik itthon és külföl­dön. Az ember sose restell­jen tanulni a másiktól. Is­mertem egy főmérnököt, az még a két elemit végzett se­gédmunkástól is megkérdezte, hogyan látja a munkát. Mert tudta, hogy aki a munkát végzi, az könnyebben látla a problémákat is, tanulni lehet tőle. Amelyik ember azt mondja, hogy én már eleget tudok, annak szerintem vége van. De aki mindig képeid magát, többre törekszik, azé a jövő. A vélemények azt mutat­ják. hogy az emberek álta­lában érzik a műveltség fo­galmának lényegét, csak ki-ki a maga tudása és tapaszta­lása szerint más és más je­gyeit tartja fontosabbnak. Van aki a magatartás, a vi­selkedés oldaláról . közelíti meg a kérdést, mások a mű­vészetekben való jártasságot, a politikai tájékozottságot, a világ fontos információinak ismeretét, megint mások a tanulás, az állandó megújuló képességet, a munkában való szakmai biztonságot, szakma­szeretetei hangsúlyozzák. Ezek az ismérvek azonban külön-külön. egymástól elsza­kítva nem helytállóak. A mű­veltség fogalmát csak egvüt- Sulyok László

Next

/
Oldalképek
Tartalom