Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)
1974-09-01 / 204. szám
X£a! kommentárunk Pusztulnak értékeink ORSZÁGSZERTE folyik a környezetvédelmi törvényjavaslat felett a vita. Kiegészítik, módosítják, különböző javaslatokkal látják el. A környezetvédelem, az ember érdeklődésének a középpontjába került, mielőtt az országgyűlés törvényerőire emeli. Nálunk, Nógrád megyében nem bocsátották vitára a törve nyj avas latot, pedig nekünk is van monjdanivalónk ezzel kapcsolatban. Elsősorban az, hogy megyénk számos körzete az ország egyik legszennyezettebb területei közé tartozik. Ezek között is első helyen van a megye székhelye, Salgótarján. Itt még ma is, naponta gőzmozdonyok okádják a kormos füstöt a városra, mintha az üzemekből áradó szennyes levegő nem lenne elég. A gyárakban dolgozó emberek vágyakoznak a szabadba, de hová? Azok, akiknek nincs autójuk, nem tudnak felszaladní a Mátrába. Lassan a Narancsból is kiszorulnak. A hegy oldalában levő bánya már érezteti hatását. Csak egy estét kell rászánni. Szennyes levegő lepi el a hegyet, völgyet. Pedig ez az a hely, amely az egyszerű embernek pihenést, felüdülést nyújthat. A természetben levő értékeink megdöbbentő gyorsasággal tönkremennek. A Narancs víztelen hegy. Néhány forrása volt, ahonnan a kirándulók az ivóvizet beszerezhették. Víz nélkül a hegy csúcsára felmenni nem ajánlatos. A források közül már csupán a Gyopár-forrás az, amelyik elfogadhatóan működik. De ebből is csak csurdogál a víz, a szokásos vastag ömlés helyett. Fokozatosan tönkremegy, ha a természetszerető ember nem avatkozik bele. Ki kéne bontani, kitakarítani, és a forrás vizét a kút medrébe terelni. A Forrás-völgy kútja, amely egy feledhetetlenül szép völgyön keresztül vezeti a túrázókat a hegyre, és az útszakasz közepén egy meredek emelkedő lábánál van, falevéllel, földdel már annyira feltöltődött, hogy nem is ajánlatos belőle ivásra vizet venni. A Margit-forrásról és a Tőke-kútról többé már nem beszélhetünk. Vastag, bunkerszerű betonházba ágyazták. Vize elveszett az ember számára. Lehet, hogy a bánya használja valamire. Megsemmisülés előtt áll a salgói híres Bodzás-kút is. A vize a szó legszorosabb értelmében csak csepeg. Mindig bővizű kút volt. Most is az, csakhogy mivel senki- sem kezelte, a víz valahol elfolyik. Közel egy évtizede ezt a kutat a Kilián György Úttörőcsapat csodálatos'' ügyességgel megcsinálta. Márványtáblával díszítették, vízkivezető, csövet helyeztek el benne. A csövet összetörték, a táblát telekarcolták. Annyi, mintha már nem is lenne. Járhatatlanná válnak a turistautak Is. A Karancs utcából induló piros-fehér jelzésű űt, amely a valamikor nagyon kedvelt Kó- mátor-iaposra, ismertebb nevén a Kis-Ker- csegre vezetett, majd onnan a Karancs, vagy a Nagy-Kercseg felé, ma járhatatlan. Embermagasságot meghaladó gaz nőtte be. Erre idegent, turistákat vezetni, különösen gyerekekkel, már nem szabad. A jelenleg nagyon kedvelt Kercseg-laposnak is csupán az egyik fele, amely gondozott, a Kohász turista- szakosztály jóvoltából. A másik felét fokozatosan elhódítja az embertől a természet. Sűrű tövises bokrok növik be. Reméljük, a környezetvédelmi törvény lehetőséget teremt arra, hogy nagyobb védelmet élvezzen környezetünk. Milyen szép vonás lenne, ha a társadálmi munkások mellett — akik még gondozzák a természeti értékeinket, de előrehaladott korukra való tekintettel erejük fokozatosan elfogy — az erdészetek is gondolnának a környezet védelmére. Segítséget nyújthatnának az utak rendben tartásához, a források tisztításához is. Milyen hálásak lennének az emberek egy- egy erdei pádért, asztalkáért, amelynek készítését az erdészetek értik. A Kercseg-lapos szépségét emelné, ha ott ilyen asztalok, padok lennének a szép, terebélyes fák alatt A TERMÉSZETSZERETÖ emberek Nógrád megyéből ennyit kívánnak hozzátenni a most készülő környezetvédelmi törvényhez azzal: erejükhöz mérten dolgoznak azért, hogy szebb, gazdagabb, az ember számára kellemesebb legyen környezetünk. I ' Bobál Gyula Mária főorvosasszony — Egyszer egy nagyon ódon könyv került a férjem kezébe. Megtalálta, és felolvasta belőle Leonardo da Vinci egy mondását. Pontosan már nem tudom idézni, de lényege ez: az ember csak azt nem szereti, amit , nem ismer eléggé. Ez a 'mondás munkámnak, szakmámnak akár mottója is lehetne., Amikor Leonardo mondásán először elgondolkodott, szakvizsgájára készült dr. László Mária, a balassagyarmati kórház kórszövettan-labor főorvosa. A felolvasott mondat vigaszára is szolgált, hiszen kórboncok, és kórszövetta- rász szakvizsga előtt állt. holott szíve vágya szerint gyermekgyógyász lett volna. — Amikor döntöttem, hogy orvos leszek, ez a gondolat élt bennem: beteg gyermekeket fogok gyógyítani, az életnek visz- szaadni — mondja a főorvosasszony. — De mert akkoriban még irányították a végzősöket a szakokra, a régi álmot nem sikerült valóra váltani. Ennek már sok esztendeje, s régen nem érzek nosztalgiát a gyermekgyógyászat iránt. Megismertem a munkámat, s nagyon komoly _ érzelmi szálak fűznek hozzá. Az egyetem elvégzése után a balasagyarmati kórházban látott munkához. Akkoriban, az ötvenes évek elején a gyógyítóintézmények még mostohán voltak orvosokkal ellátva, így munkája helyettesítés- s?l keződődött. Dolgozott a sebészeten, a gyermekosztályon. A betegek hálája oiyaffl. élmény volt számára, melyre ma is, szívesen emlékszik. — Csakhogy visszakerültem a kórszövettanra, s valóságos kedélybeteg lettem attól, hogy nincs többé betegem. Főnököm, Kori 11 főorvos megérezte, s , óvatosan, tapintattal, adagolni kezdte a szakma szépségeit. Neki köszönhetem, hogy többé nem azzal a lehangoló érzéssel léptem be a boncterembe: odakinn süt a nap, s nekem ezen a komor helyen kell dolgoznom. Rejtett okokat, titkokat tár fel a boncolás, melyek utólag adnak hiteles magyarázatot az egyes panaszokra. Mert az emberi szervezet csodálatos műhely, olykor különös. Hamis dolgokat is képes produkálni, félrevezetheti a legtudösabb, legalaposabb orvost is. A boncolóorvos, azonban a legmélyebb titkokat is megismeri. Ezen. a pályán szűk marokkal mérik a sikerélményt. A gyógyító orvosnak a legnagyobb élménye az egészségesen távozó beteg A boncolóorvos számára a beteggel való találkozás egyben a halállal való találkozást is jelenti. A betegség okát szövettani vizsgálatból megállapítani — ez a sikerélmény dr. László Mária hivatásában. — A munkám szövettani része gyönyörű — vall a főorvosasszony. — A betegből származó. szövettani minták vizsgálata megmutatja a baj okát, s ez hozzájárulás, a gyógyítómunkához. Igaz, név télén- személytelen hozzájáruld* magam nem ismerem a beteget. Nevét a metszeteken számok helyettesítik. Szívesenen kalauzol mikroszkópjához. Mellette egy táblán kenetek sokasága, előkészítve a vizsgálatra' — A mikroszkóp a legfőbb munkaeszközöm, mozdulni sem tudnék nélküle. Ezzel 11 esztendeje dolgozom — mutat rá. — Szívemhez nőtt, nem is engedem másnak használni. Készséggel magyaráz. A kenetet műtét nélkül nyerik a betegből, s ezek nagyon sok betegségre adnak fontos felvilágosítást Nélkülözhetetlenek a rákkereséshez, a terhesség veszélyeztetettségének megállapításához, a hormonvizsgálatokhoz. Az előkereséshez százszoros, a sejt finomabb struktúrájának vizsgálatához ezerszeres nagyítást használ. — Más méretekhez szokott az ember szeme — mondja mosolyogva dr. László Mária. — Jómagam is észreveszem hosszabb szabadság után, hogy elszoktam a mikroszkóptól. Az első munkanapon nem is adok ki szívesen leletet. *ér Kevés beteg, kevés hozzátartozó ismeri dr. László Máriát A kórboncok, és kórszövettanász — bár ő maga szíve szerint megfordítaná a sorrendet. — olyan hivatás, amely „személytelenségre” ítéli művelőjét. A főorvosasszony azonban benne kereste — és tudása gyarapodásával — találta meg a szépséget amelyért érdemes élni és dolgozni. Szondi Márta Együtt és e AZ EMBER egymagában parányi része, fizikai értekemben vett atomja a közösségnek. S mégis mily összetett, mily hatalmas érzelmi, értelmi, cselekvési energiája van. Kiragadni egy tulajdonságát, véleményt alkotni egy tettéről, már önmagában is nehéz. Hát még fényképszerű élességgel megrajzolni őt. öt, aki a puha fonalat cserélte fel a vasra, akiből nehezebben indul a szó, mint másból, az ünnepi beszéd, aki önmagával elégedetlenül, feszítő vibrálással ül veled szemben. — Islert — végtelenül felszínesen — ez ő: Borsos Irén. a Fém- és Vastömegcikk-ké- szítő Ipari Szövetkezet rétsági kirendeltségének brigádvezetője. Már a beszélgetés is nehezen indult: — Beszéljen inkább mással, nem tudok én semmi érdekeset mondani! Nem is érdekességekkel kezdte:, hétköznapjairól vallott, könnyed prózaisággal. Három éve van itt az üzemben, innen a környékről, Szátokról jár be. Szalagon dolgoznak, kempingasztalokat gyártanak, egy műszakban közel hétszázat és a fizetése is jónak mondható: úgy 1900—2000 körül keres havonta. — Ez jóval több, mint az előző munkahelyemen volt, — mondja, s talán maga sem vette észre, hogy nem kellett kérdezgetni tovább. Lassan, a szavakat keresgélve beszélt hol magától értetődő természetességgel, hol meg a belső elégedetlenség, az önmagától többet várás hangján. — Ezelőtt Vácott dolgoztam a fonodában, mert szövő- és fonónői szakmám van. Jó munka volt, könnyű, nagyon szerettem, el sem tudtam volna képzelni, hogy az életben még mást is lehet csinálni. Ismertem minden munkafogást, megszoktam a gépek zakatolását, — jó volt. Amit tettem, az igen. Csak a körülmények. .. Vác tőlünk harminc kilométerre van, így naponta a ki-bejárással hatvan kilométert is zötykölőd- tünk, szorongtunk az autóbuszon. Meg a három műszak. Éjszaka, kialvatlan szemekkel meredni a gépre, és délután arra gondolni, hogy itt van a Déryné Színház, s megint el kell szalasztanom a színház- nézés ritka' lehetőségét. Nehezen tudtam szervezni az életem. Ez volt a rossz. Szerettem volna többet tenni a KISZ-ben, a magánéletemben is. ELMESÉLTE, hogyan került jelenlegi munkahelyére Rét ságra, — Egyszer — mondta —, errefelé jártamban, megláttam a cégtáblát, Gondoltam ez közel is lenne, bemegyek, megnézem, mit dolgoznak, felvennének-e ? Ügy is volt. Bement, érdeklődött, megmutatták neki az üzemet és döntött. — Eleinte gyakran kérdezgettem önmagámtól, mégis, nem cselekedtem-e elhamarkodottan? Nem bánom-e majd meg? Súlyos kérdések voltak, de megnyugtattam magam. Igen, lecsillapodtam, mért tudtam, hogy az életben néha áldozatokat is kell hozni. Másokért, de önmagunkért is. Mert elégedetlen vagyok magammal: érzem, több van bennem, még többre, jobbra vagyok képes. Elhatároztam, tanulnom kell I Most már megtehetem van időm rá: a gimnázium második osztályát végzem, s ha leérettségizem, folytatom más tan ulmányokkaí. Csupa nyugtalan energia, Borsos Irén. Kimondatlanul is érzi az ember: nem véletlenül választották meg szocialista brigódvezetőnek. Mert az. A huszonegy tagú Nógrádi Sándor brigád vezetője, és az idén nyerték el a zöldkoszorús brigád jelvényt. Hogy mit tettek érte? Sokat, de csak a két legfontosabbról beszélt. — Mi is tettünk felajánlásokat a kongresszusi munka- versenyre: még jobban, még hibamentesekben akarom c dolgozni. S, hogy közülünk csak kettő a férfi, vállaltuk az üzemrend megteremtését. Takarítottunk, ablakokat tisztítottunk, otthonosabbá tettük a munkahelyet. Sokkal könnyebb így dolgozni. Jobb az ember közérzete. Az a bizonyos munkahelyi közérzet, amely nemcsak a munkát, a rendet foglalja magába, hanem a dolgozók egymáshoz való viszonyát is. És . itt az is jó. S ki más mondhatta volna el ezt. mint Borsos Irén, a KlSZ-alap- szervezet titkára. — Igen, megválasztottak titkárnak is. Jólesett a bizalom, és nekem' is segített: sokkal könnyebben álltam at az új életformára, simábban illeszkedtem bele a környezetbe. szóval: együtt köny- nyebb. Bizony, a magány, nem mindig jó. Ezért is határozták el íkét évvel ezelőtt, hogy patronálni fogják a felsőpo- tényi gyermekotthon egyik csoportját. Mert éppen ne- akik a magukra hagyott apróságoknak kell a gyengédség, á szeretet, az anyai kezet pótló símogatás. És tehettek volna-e emberileg, társadalmilag hasznosabb felajánlást, mint a törődés, a szeret hiányának pótlását ? Játékok, ajándékok, sokaságát, kempingszékeket, kifestőkönyveket, vittek már a gyerekeknek. NAGYON örülnek mindennek. De amíg ott vagyunk, csak megnézik az ajándékokat és órák hosszat a nyakunkban csüngnek. Csodálatos érzés. Tudja, mikor leszek valóban elégedett az életemmel? Ha végre munkában is azt nyújthatom, ami bennem van, és találok egy igazi embert társnak és lesz három pici fiam... Karácsony György 99Felderítés99 -— as óceán mélyén • • • A geológusokat egyre többet foglalkoztatja az óceánok mélye és a szárazföldek masszívumainak rejtelmes, rétegzett tömbjei. A tengér- mélyi geológiai munkában kiveszi részét Lengyelország is. Idén nyáron megkezdődnek a Balti-tengerfenék nagyszabású geológiai kutatásai. A Varsói Geológiai Intézet által kezdeményezett munkák célja: a Balti-tengerfenék geológiai felépítésének megismerése. Most fcészitik elő a balti geofizikai kutatások terjedelmes programját, amely lehetővé teszi a mélyebb geológiai struktúrák megismerését. A munkában részt vesznek a Szovjetunió és az NDK szakemberei is. A geológusok szándéka az egykori folyóvölgyek nyomon követése a tengerfenéken, a morénadombok és -sávok elhelyezkedésének megállapítása. A tengermélybe süllyedt, szétmosott gleccserek is szolgáltathatnak ásványi nyersanyagot: a többi között zúzalékanyagot az építőipar számára. A geofizikai felmérés eredményei alapján fogják kidolgozni a további kutatások programját. Érdemes hozzátenni, hogy az elmúlt évben került sor első ízben lengyelországi próbafúrásra a tenger mélyén, a gdanski öbölben, azzal a céllal, hogy meghatározzák a kálisótelepek előfordulási határát. Megkezdődtek az előkészületek az első atlanti-óceáni lengyel geológiai expedícióra. Az út célja előzetes tájékozódás, mielőtt Lengyelország a KGST Geológiai Bizottságának megbízásából megkezdené az óceán fenekének vizsgálatát, előbb az Atlanti-, majd a Csend es-óceánon. Az év második felében indul útnak az első expedíció, amelyet ködösen szervez a Gdanski Tengeri Halászati Intézet és a Varsói Geológiai Intézet. Az expedíció tagjai között lesznek szedimentológusok, azaz a tengeri üledékekre vonatkozó tudomány ismerői is. A kutatóhajón tartózkodó expedíció elvégzi az óceán mélyének geológiai „felderítését” és üledékpróbákat vesz az óceán mélyében húzódó különböző helyeiről. A tervekben szerepel a tengermé- lyi hegylánc, a Közép-Atlanti Gerinc egyes szakaszainak, valamint az afrikai és délamerikai self néhány rézsűjének vizsgálata. A geológusok számára különösen érdekes az óceán mélyében húzódó roppant hegylánc, a Közép- Atlanti Gerinc, amely Izland- tól az Antarktiszig nyúlik. Ez a tengermélyi hegyivdék bővelkedik értékes ásványi anyagokban, a többi között gazdag vas-, mangán- ésfosz- íorittartalmú kőzetekben. Azoknak a geológiai anyagoknak pontos elemzése, amelyeket a lengyel expedíciók Grönlandon és a Spitzber- gákon gyűjtöttek, kimutatta, hogy a Spitzbergák, azaz a Svalbard-szigetcsoport aránylag nem nagy területén két gyűrődési övezet határa halad: a kaledóniaié és az alpesié. Ezeknek kora különböző: a kaledóniai övezeté több mint 400 millió év, az alpesié 60 millió. Jakus Sándor, a Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyárának elismert, jó dolgozója — kulcsár felv. —
