Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)
1974-08-04 / 181. szám
A szakma becsülete Megváltozott körülmények között Gyepesi Bélával, a Nógrádi Szénbányák nagybátonyi gépüzeme pártbizottsági titkárával az üzem közművelődési helyzetéről, a megyei közművelődési határozatból fakadó feladatokról beszélgettünk. Elöljáróban az eddigi eredményekről, a dolgozók általános és szakmai műveltségéről szólt. — Üzemünk a szénbányák visszafejlesztése ellenére nagyarányú fejlődésen ment keresztül. Ez vonatkozik a termelésre, a létszám bővülésére egyaránt. Tevékenységünk többirányú lett, termékeink megváltoztak. Mmdez a dolgozók összetételének módosulását eredményezte. Jelenleg ezernégyszáz személlyel dolgozunk. Ebből a bejáró hétszázötven, a helyi lakos hatszázötven. A bejáró dol- dozók hatvannégy községből jönnek. Dolgozóink közül harmincán végeztek egyetemet, főiskolát, kétszázan középiskolai érettségivel rendelkeznek. Az általános iskolát négyszázötvenen nem fejezték be. és van harmincegy analfabétánk. A munkások ötven százaléka szakmunkás, harminc százaléka betanított munkás, húsz százaléka segédmunkás. — Milyen fontos feladatok megoldását jelentette mindez? — A megváltozott körülmények magukkal hozták a változtatás szükségességét. Meg kellett felelnünk a megnövekedett mennyiségi és minőségi követelményeknek. Ebben a munkában, meg kell mondanom, nem a tudatosság vezetett elsősorban bennünket. A fejlődés kényszerítette ránk. Az addig csak gépeket javító lakatosokat meg kellett taní- 1ani rajzot olvasni, acélszer- kezeteket .gyártani. A hegesztők szaktudását olyan fokra fejlesztettük, hogy varratainkat ma már röntgenfelvételekkel lehet ellenőrizni. A villamostekercs- gyártáshoz felvett, főleg női dolgozóknál elsődleges feladatunk a munkássá válás elősegítése volt. A következő lépés, hogy segédmunkásokból betanított munkások legyenek. A betanított munkások közül sokan tettek szakmunkásvizsgát. Erre csak egy számadatot; 1970. óta tizenhét különböző tan- lolyamon ötszázharminckét dolgozónk tett sikeres vizsgát, s nagyon sokan végezték el a szaktechnikumot. — Kik, és milyen tényezők segítették a munkát? — Ezeket az eredményeket nem értük volna el a munkakultúra iránt' fogékony szakmunkások nélkül. Elsősorban ők voltak kezdeményezői a továbbtanulásnak.’ Ezen túlmenően nagy jelentőséget tulajdonítunk "a szocialista brigádmozgalomnak. A kezdeti nehézségek után egyre szorosabb egységet alkot a hármas jeiszó. Az üzemünknél dolgozó ötvennégy szocialista brigád eredményesen tud hatni saját tagjaira, és, másokra. — A Bányász Művelődési Ház az üzem szakszervezeti bizottságának irányítása alá tartozik. Milyen a vele való együttműködés? — Jól együtt dolgozunk. A művelődési ház író-olvasó találkozókat szervez, tárlatokat, kiállításokat rendez, amelyeken brigádjaink kollektiven vesznek részt. A művelődési házzal közösen, üzemrészenként letéti könyvtárakat hoztunk létre. Ennek eredményeként jelentősen nőtt az olvasottság. A művelődési házzal közösen — de önállóan is — szakmai és kulturális vetélkedőket, kulturális járőrverseriyt rendeztünk. A jól dolgozók rendszeresen kapnak színházjegyeket. — Az üzem dolgozóinak több mint a fele bejáró. Velük hogyan foglalkoznak? — A bejárók nagy száma nehezíti helyzetünket, kihat a szocialista brigádmozgalomra is. Nincs kapcsolatunk a településekkel, ahol élnek. Ezen változtatnunk kell! A Bányász Művelődési Házat — úgy véljük — méginkább Nagybátonycentrikussá kell tenni, úgy, hogy közben nagyobb vonzást, hatást gyakoroljon a környékre is. Még nagyobb mértékben kell bekapcsolni az eszmei-politikai feladatok végrehajtásába. Mindezek megvalósítása érdekében szorosabb kapcsolatot kell kialakítani a nagybátonyi területi pártbizottsággal, a területi KlSZ-bizott- sággal, a nagyközségi tanáccsal. — Mit tesz az üzem a fiatalokért? — A fiatalok műveltségének növelése céljából megszerveztük a Szakma Ifjú Mestere, a Kiváló Mérnök és Technikus mozgalmat. A szakmai továbbképző tanfolyamokon számottevő a fiatalok részvétele, és kielégítő számban tanulnak az állami és politikai iskolákon. Külön figyelmet szentelünk a szakmunkásképzésnek : ebből a szempontból nagy jelentőségűnek tartjuk, hogy a Fiatal Mérnökök és Közgazdászok Tanácsa, néhány szocialista brigád tagjai, műszaki, adminisztratív dolgozók védnökséget vállaltak egy-egy nyolc általános iskolai végzettséggel nem rendelkező fiatal vagy analfabéta segítésében. — A további fejlődés szempontjából mit tart lényegesnek? — Tevékenységünket, eredményeinket a jövőben az határozza meg, hogy mennyire ismerjük fel a közművelődés egyetemességét, szükségességét, hogyan tudunk megfelelni a helyi igényeknek. Mert amennyire eltérő a munkások egyes rétegei közötti műveltségi szint és igény, olyannyira differenciált az egyes vállalatok és üzemek közötti helyzet is. Másként kell például foglalkoznunk a kisterenyei területünkön dolgozókkal, ahol döntően új, női dolgozókat foglalkoztatunk. A munkássá válás folyamatának elősegítése, a szocialista brigádmoz- ■galom hatékonyabb működésének megvalósítása az elsődleges. Alapvető fontosságúnak tartom az általános és szakmai műveltség további emelését. Arra törekszünk, hogy minél többen végezzék el a nyolc általánost, analfabétáink tanuljanak meg írni-olvasni. Üzemünknél a melléktevékenység szerepe megnőtt, ezért növekedett a több szakmát tudók becsülete. Sok ilyen szakmunkásunk van már; a lakatos tud hegeszteni, a villanyszerelő motort tekercselni. — Az üzem vezetése, a pártbizottság milyen kulturális törekvéseket támogat? — Olyanokat, amelyek a dolgozók szabad idejének kultúrált eltöltését, az egyetemes emberi kultúra megismerését célozzák. Nem támogatjuk azokat a brigádokat, amelyek kulturális vállalásaikat az egri fürdőben és a Szépasszony-völgyében akarják teljesíteni. Ez — örvendetesen — egyre ritkább. Az érdeklődés az igazi kulturális értékek megismerésére irányul. Szeretnénk, ha néhány szocialista brigádunk szocialista szerződést kötne arra hajlandóságot mutató képzőművésszel. Szeretnénk tovább növelni a rendszeresen könyvet és sajtót olvasók táborát. A Kossuth Könyki- adó, a szépirodalmi kiadók termékeinek terjesztését kiszélesíteni. Remélem nemsokára az e területen elért eredményeinkről adhatok számot. — ok — „Kötözzetek az ember árbocához" Baláss Béla emlékesele „Mert messzi út az: hazulról hazáig. Nagyobb út nincs is és egy emberélet Talán kevés, hogy megjárd és megérkezz: Hazád álmából álmod hazájába. • Szülőföldedről a szülötted földre." A fenti sorok írója, Balázs Béla, költő, író filmesztéta, most lenne kilencveneszten- dős, ha 25 esztendővel ezelőtt a halál félbe nem szakítja, küzdelmes, nagyon sokoldalú életét. Mint K. Nagy Magda „Balázs Béla világa” című első, az életpálya teljességét megmutató, igényű munkájában, megállapítja: „Balázs Béla sorsa egyéni, mégis egy — még nem dokumentált — típust teljesít meg: az európai értelmiség kommunista internacionalista típusát.” Szegeden született 1884. augusztus 4-én. Édesapja gimnáziumi tanár, édesanyja, német nevelőnő, de beszélni dajkájától, egy dorozsmai parasztasszonytól tanult. Ahogy önéletrajzában írja: ennek így is kellett lennie, hiszen a sors, magyar írónak szánta. Szülőföldjére vándorol, illetve szeretne mindig, mindenhonnan, visszavándorolni, mert „ha kint kóborkik a Tisza partján nehéz testi fájdalommal érzem: innen nőtt növény vagyok, itt a gyökerem, és elkúszott folyóindaként élek minden más helyen”. Egyetemi tanulmányait — magyar és német szakos tanárnak készül — az Eötvös Kollégium „gyönyörű kultur- hizlalójában” végzi, majd 1906-ban kikerül ösztöndíjjal Berlinbe. Az irodalomba Os- vát Ernő nyitja meg számára az utat. A Nyugat nemzedékéhez tartozik, de szinte minden írása lázadás, a környező világ üressége ég irrealitása ellen. „Elégedetlenség volt, mely világfájdalommá lett, mert még nem tudtam, nem láttam, hogy lehet és . kell változtatni ezen a világon, melyben éltem, és azért magam szerettem volna kimenni belőle: én szegény polgári fordított forradalmár.” Érdekes kísérlete a modem és az ősi összeolvasztása, a szimbolikus népdal, megteremtése. Ez a kísérlet mutatkozik meg „A Kékszakállú herceg vára” és a „A fából faragott királyfi” című szövegkönyveiben is, amelyeket a barát, Bartók Béla zenéje tett halhatatlanná. „A népdalnak közvetlen őszszínével akartam modern lelket festeni... mert csak az az igaz, ami egyszerű, és az lehet igazán, új, ami egyszerű” — írta a művészi felfogásáról. ffcrszágos jellegű tanácskozás szín- tere lesz szeptember közepén Nógrád megye, Salgótarján. A Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága meghívására ez évi vándorgyűlését itt tartja a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat. E vándorgyűlés jelentőségében minden bizonnyal túlnő a megye határain. Legfőbb szerepe az — többi között —, hogy a megye régészeti és képzőművészeti életét e módon is kicsit bemutassa, bekapcsolja az ország vérkeringésébe az itt született tudományos eredményeket, képzőművészeti életünket. Mód nyílik arra, hogy szó essék a Nógrád megyei múzeumok múltjáról és jelenéről, a tudományos ülésszakon előadások hangozzanak el a megye régészeti kutatásainak eredményeiről, illetve képzőművészeti életünk helyzetéről. Terv szerint például Patay Pál, a nógrádi régészeti kutatás történetét vázolja föl előadásában, Solymár István, s Bereczki Lóránd pedig a művészettörténeti kutatások megyei tennivalóiról, illetve művészetpolitikai kérdésekről szól. De szó lesz a Nógrád megyei műemléki feltárásokról és falurekonstrukcióról, a hollókői vár, a pásztói kolostor feltárásáról és így tovább. A vándorgyűlés résztvevői Nógrád szép, emlékekben gazdag tájaival is ismerkednek, útvonaluk megválasztása ugyancsak összefügg a tudományos ülésszakon elhangzottakkal. Az útvonal állomásai lesznek: Benczúrfalva, Szé- csény, Hollókő, Csesztve, Tereske, illetve Karancsberény, Somoskő, MátraV AS A R fi API JEGYZET P ff • Egy őszi ülésszak elé szóllös, Tar, Mátra ver ebély, Pásztó, Hatvan. Anélkül, hogy az országos vándorgyűlés jelentőségét, megyénk szellemi életében minden bizonnyal jelentkező hatását előre is bármi módon méltatni kívánnák, az kétségtelennek tűnik, hogy szerepe igen figyelmet érdemlő lehet. Miért? Ezúttal csupán a képzőművészet tájain maradunk. Nógrád képzőművészeti élete olyan szinten van, amely elengedhetetlenné teszi, hogy e társaság is ne foglalkozzan vele salgótarjáni ülésén. A megyei múzeumi szervezet szándéka szerint, az ország közvéleményéé vándorgyűlés kapcsán is tájékozódhat a nógrádi képzőművészeti életről. Másrészt, az ülésszak képzőművészeti életünkben további lendületet jelenthet, olyan művészettörténeti megalapozottságú elemzést adhat, amely mind az alkotók, mind pedig a befogadók számára irányt mutathat a továbbiakban. Ez még egy szempontból is szükségesnek látszik. Ügy tűnik, hogy az ország más megyéinek adataival összehasonlítva, Nógrád megye vásárlási lehetősége kedvező! Megyei szinten a költségvetésben rendelkezésre álló összeg igen jelentős. Eddig főként a kortárs művészektől történt hosszú-hosszú éveken át a vásárlás. Ez rendjén van, hiszen az állam mecénási szerepe fejeződik ki e módon is. Annál kevésbé lehetünk viszont teljes mértékben elégedettek azzal, ahogyan gyakran e vásárlások történtek. Igen nagy tér jutott ugyanis a véletlen- szerűségnek, az esetlegességnek. Vásárlás közben bizony nem mindig gondoltak a vásárlók arra, hogy a későbbiekben a megvásárolt műveken keresztül az illető alkotóművész valóban bemutatható is legyen, mondjuk, egy retrospektív tárlaton. Ezt bizonyítja a megyei múzeumok képzőművészeti gyűjteményének mai jellege is. (A gyűjtemény csaknem félezer művet foglal magában.) A jövőben tehát szükségesnek látszik, hogy a gyűjtemény- gyarapítás tudatosabb legyen. Salgótarjánban az új múzeum felépülésével kisgalériát is nyithatunk. Eldöntésre vár, hogy mi kerüljön a gyűjteményből, illetve a jövőben történő vásárlásokból a galériába. Kortársi, vagy éppen XIX. századi anyag-e? Ezzel összefüggésben merülhet fel a gyűjteménygyarapítás másik oldala. Nevezetesen az, hogy a Nógrádhoz valamilyen módon kötődő nagy mesterektől mi kerüljön a megyei múzeum gyűjteményébe? TT ehát: lesz miről szólni a vándor- ■ gyűlésen, amelynek a megye szellemi életében jelentkező hasznát — egyében túl — azzal is mérhetjük, milyen válaszokat fogalmaz meg néhány, számunkra fontos kérdésre. Tóth Elemér „A Kékszakállú herceg”-ben például a magányos Férfi és Nő drámáját formálta meg. Bóka László szerint az otthont és társat kereső férfi rádöbben, hogyj „szíve titkos kamráiban ott él minden elhagyott asszony, hogy az emlékezet, mint szörnyű panoptikum. megmerevedve őrzi áldozatait, s felmerül benne a gond: 1 vajon nem lesz-e erősebb a múlt a vágyott jövőnél. .. A Kékszakállú herceg dilemmája erkölcsi probléma: ha nem tárja fel múltja titkait asszonyának, akkor az mindig az őszintétlenség csukott ajtajai között fog járni otthonában, ha felpattant- ja a múlt zárait, múltja megöli új asszonyát, megöli boldogságát.” A magányból menekülő költő kérése mély humanizmusra vall: kötözzetek az ember árbocához!” — ez a vágy viszi őt ösztönös forradalmárként a Nemzeti Tanács munkatársai közé, ez kötelezi őt arra, hogy 1919. februárjában menedéket adjon az üldözött kommunistáknak. A Tanácsköztársaság ideje alatt tagja az írói direktóriumnak. a Közoktatásügyi Népbiztosságon a színházi ügyek intézője, majd vörös- katonaként harcol a román királyi csapatok ellen. A Tanácsköztársaság megdöntése után, amikor a „Magyar pusztán, téli szél vág/ Tűzhelyünket kioltották .... az emigráció évei következnek. Előbb Bécsben, majd Berlinben dolgozik, szoros kapcsolatot -teremt a német munkásmozgalommal. Tagja lesz a Német Proletárírók Szövetségének, s 1930-tól valameny- nyi m u n k ásk ul túrszer ve zet csúcsszervének (IFA) elnökségi tagja. Legfontosabb munkája a, filmhez és a színházhoz köti. Munkásságának méltatói kiemelik, hogy ő az első rendszeres filmesztétika kidolgozója, ő az első, aki feltárja a film összefüggését a társadalommal. „A látható ember”, „A film szelleme” és a „Filmkultúra” című művei tartalmazzák a filmművészetről alkotott nézeteit. Véleménye szerint „ahhoz, hogy a film olyan igazi nagy művészetté váljék, amely méltó rejtett lehetőségeihez, a környező világ általános átalakulására van szükség. Ez az átalakulás megteremeti majd a film számára életet adó szellemi légkört is.” 1931-től kezdve Moszkvában dolgozik, többek között a moszkvai filmakadémián tart előadásokat. Itt tanúja lehet a környező világ átalakulásának ' és ez még világosabbá teszi számára, hogy a polgári filmek fékevesztett idealizmusa már határozottan tudatos propaganda jellegét ölti. Mint ahogy valaha a szegény és jogfosztott népet a túlvilá- gi boldogság ígéretével vigasztalták. úgy próbálják meg ezek a filmek elterelni a figyelmet az élet igazságtalanságairól, és kétségbeesésében azzal vigasztalják, hogy a családi élet csöndes, meghitt boldogságát mindenki elérheti. Külön elemzést és méltatást érdemelne Balázs Béla munkássága a szocialista szellemű ifjúsági irodalom megteremtése terén. Olyan alkotásai, mint „Az igazi égszínkék”, „Karcsi kalandjai”, ,;Amikor Karcsi Károly lett”, sokáig emlékézetes és kedvelt olvasmányai maradtak a felnövekvő nemzedéknek. Ha egy költő dalaiból nem áll össze példás embersors, amely a legjelentősebb dalnál is jelentősebb, akkor minden szépség hiába volt — mondotta, mintegy a saját munkásságát is erre a szigorú mércére állítva. Az ő életútja kiállta ezt a próbát. Az emigráció változatos, de nehéz éveiben lírájának alaphangja „egy öreg vándor készül már haza” volt, s amikor 1945. szeptemberében végre hazatérhetett, azzal a szándékkal jött, hogy „Mindent amit termettem. gy ümöl csf aké n t /Mely önmagát leszedve rakja az oltárra / Élte aratását” — átadja népének. Itthon sokat tesz az új magyar film megteremtéséért -— egyik szerzője a Valahol Európában című filmnek —, szerkeszti a Fényszóró című színházi és film hetilapot. Tanít a Színművészeti Főiskolán, vezetője a Filmtudományi Intézetnek. Széles körű nemzetközi tevékenységet is folytat: az NDK-ban művészeti tanácsadó, előadásokat tart Varsóban, Prágában, Rómában, Párizsban. „Álmodó ifjúság” címmel hozzákezd életrajzi regényéhez is, de annak befejezésére már nincs ideje. Nem érhette el a vágyott tetőt, ahonnan megállva, messze láthatott volna. ..ha majd levertem vérszennyes porát /Magasba indult meredek ulamnak”, de élete így is teljes és példamutató. Joggal írhatta: „Életünket majd nem szánjuk, /Ami nem volt nem sajnáljuk/ Mert a szivünk teljes lánggal, Együtt égett a világgal.” Csukly László Id. Szabó István, Kossuth-di bányász" című szobra jas szobrász-művész „Az öreg
